(4035) Nincs kiút

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Ez a pontos valóság feltárása, érdemes felfigyelni rá.

Az USA számára nincs kiút

Írta: Jeff Thomas
„Az arany a királyok pénze, az adósság a rabszolgák pénze.” (Norm Franz)
89. útban a 90. felé

A felszínen úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok irányadó pozícióban  van a 1944-es Bretton Woods óta, mert képes volt diktálni a kereskedelmi partnereinek, és kisebb mértékben a világ többi részének. Azok az országok, amelyek felszálltak a Bretton Woods vonatra, a kereskedelmi világ élvonalába tartoztak, míg a többiek csak a második helyet foglalták el.

Ez azért volt lehetséges, mert a háború végéig az USA ellátta a szövetségeseket fegyverekkel, és felszereléssel, és ragaszkodott ahhoz, hogy aranyban fizessék ki őket. 1944-re ők birtokolták a világ aranyának nagy többségét, és rendelkeztek a legtermelékenyebb gyártóberendezésekkel. Abban a helyzetben voltak, hogy minden kezdeményezés az övék lehetett, és az első világot alkotók lépést tarthattak vele.

Az 1970-es évekre azonban az Egyesült Államok lelépett az aranystandardról, és a kincstárával fizetett az importért. Ezt akkoriban áldásnak tekintették, mivel a kincstár kötvényei légből kapott lehetett, ami után az USA követelései határtalanná váltak. Az Egyesült Államoké lett a tömb legnagyobb háza, de valójában egy kártyavár volt, amely csak annyira volt jó, mint a pénz, amelyre épült – nem valódi pénz, hanem adósság.

Az Egyesült Államok 1971-től fogva partnerei rabszolgasorba kényszerítésével foglalkozott. Menet közben gazdaságosabbá vált a gyártás kiszervezése. Ezért a következő évtizedekben a legtöbb áru gyártása az Egyesült Államokon kívüli országokban történt.

Ám az elmúlt évtizedekben némi zavar következett be: a tengerentúli áruszállítók, különösen az energiaszállítók némelyike ​​annyira kiépítette világkereskedelmi képességét, hogy az Egyesült Államok már nem volt nélkülözhetetlen. Valójában gyakran lehetett jobb üzletet létrehozni az országok között anélkül, hogy átmennének az Egyesült Államokon, és az Egyesült Államok akadályává vált más nemzetek gazdasági fejlődésének.

Az elmúlt évtizedekben Kína és Oroszország a leglényegesebb áru- és energiaszolgáltatókká váltak, éppen abban az időben, amikor az Egyesült Államok a globalizmus létrehozását tervezte, amik USA dominanciáját jelenti az egész világon. Ezt elsősorban Európa támogatta.

Mindaddig, amíg az első világ többi országa továbbra is támogatja az amerikai világ felé irányuló diktátumát, az Egyesült Államok hegemóniája nemcsak folytatódik, hanem ki is terjed.

Ekkor azonban Oroszország egy meglehetősen nagy villáskulcsot dobott be a gépezetbe: az Északi Áramlat vezetékét, ami a jelentős földgáz mennyiséget szállította Európának, lehetővé téve otthonainak fűtését és gyárainak működtetését. Az Északi Áramlat II. hozzáadásával fordulópont érkezett el: Európa alapvető energiájának nagy többségét, amelyet nem volt képes saját maga előállítani, Oroszországból lehetett beszerezni olyan áron, amelyet egyetlen más szállító sem tudott kínálni.

Amit gyakran figyelmen kívül hagynak az Északi Áramlat 2. fontosságáról szóló vitában az, hogy az Egyesült Államok hegemóniája az első naptól fogva, amikor a csapot kinyitották Európa ellátásához, véget ér. Bár az Egyesült Államoknak sikerült uralnia az európai politikát az elmúlt fél évszázadban, ez a helyzet most megfordult. Az Egyesült Államok és a keleti áru- és energiaszállítók közötti választás során Európa alappozíciója most Ázsiával, nem pedig az USA-val lenne.

Ebben az egyetlen aprónak tűnő kínálati változtatásban az USA hegemóniája megszűnne. És ami még aggasztóbb, az Egyesült Államok hatalma évtizedeken át kártyavár volt. Már nem volt gyártási titán, valójában az adósságon kívül mást keveset termelt. Valaha gyártási kapacitását arra használta, hogy legyőzze kereskedelmi partnereit, de mára ez a hatalom minimumra zsugorodott..

Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok a múlt babérjain ült, és azon a feltételezésen, hogy ő volt a nagyfiú a grundon, és ezért engedelmeskedni kell neki, bármennyire is észszerűtlenek voltak a követelései.

Amikor az Egyesült Államok vezetői észlelték a dilemmájukat, rájöttek, hogy csak egy utolsó lehetőségük van: a háború.

Történelmileg a háború egy haldokló birodalom utolsó játéka: amikor mindent elveszítesz, egy nagy háborút kell létrehozni idő nyerés céljából.

Egy kis háború csak átmeneti felüdülés. Egy nagy háború az egész világ feldúlását szolgálja. Ha a világot fenekestül fel lehet forgatni, talán van esély arra, hogy a haldokló birodalom ereje egy részét érintetlenül hagyva fennmarad.

Ha nem, akkor a birodalom a bolondok útját járva, jelentéktelenségbe, sőt kihalásba csúszik.

És most ebben a helyzetben találja magát az USA. Az ázsiai századra való átállás már javában zajlik. Csendben egyik nemzet a másik után helyezi át kereskedelmét és tiszteletét az ázsiai vezetők felé. Azok az országok, mint Szaúd-Arábia, amelyek drámai változásokat tudnak végrehajtani, és ezt biztonságosan megtehetik, merészebbek lesznek a váltásban. A kevésbé erős országok valamivel finomabbak lesznek, és lábujjhegyen távolodnak korábbi gazdájuktól. És ez is most zajlik.

De megint csak az Egyesült Államok kulcsfontosságú szövetségese, aki nélkül nem lehetne birodalom, Európa volt.

Az EU már az összeomlás szélén van; kezdettől fogva egy téves kísérlet volt, és mostanra elkezdett szétesni. Bár komolyabb szakítás nem kezdődött el, a rohadás már túl van minden lehetséges mentőakción, és a brüsszeli diktátumok egyes tagországok visszautasításaiba ütköznek.

Az Északi Áramlat csővezetékek megsemmisítésével Németországban és más EU-országokban csendesen nyilvánvalóvá vált, hogy ennek következtében rendkívüli nehézségekkel kell szembenézniük. Többé nem vonulhatnak ki az ukrajnai hadviselés létrehozására irányuló amerikai törekvések támogatásából. Emellett szembe kell nézniük azzal, hogy az Egyesült Államok megpróbálja az összes NATO-országot háborúba vonni Oroszországgal, ami egy öngyilkossági lehetőség Európa számára.

Az Egyesült Államok a háború eszkalációja iránti elkeseredettségében azt sugallja, hogy egy „korlátozott nukleáris háború” tanácsos lehet, de Európa megérti, hogy a korlátozott nukleáris háború „kicsit terhesnek” tekinthető.

Európa nem élne túl egy ilyen háborút.

Így Németország megkezdte az elszakadást az Egyesült Államoktól. Olaf Scholz elnök személyesen ment Pekingbe békét közvetíteni. Az biztos, hogy az Egyesült Államok ezt nem fogja félvállról venni.

Az első világ országaiban kollektív körömrágás lesz, miközben az átlagember azon töpreng és aggódik, vajon az Egyesült Államok józan dolgot tesz-e, és kihátrál-e a hadviseléstől. Amit az átlagember nem ért az, hogy bár ez lehet a legjobb választás az átlagemberek és általában a világ számára, ez a vég az Egyesült Államokat uralók számára. Az Egyesült Államok menthetetlenül egy kisebb állammá válik, vagy akár széttöredezne, így az Egyesült Államok elitje nem maradna uralkodó birodalma nélkül.

Ez mindenekelőtt nem tolerálható. És ezért fontos megérteni, hogy az amerikai birodalom uralkodói számára ez egy mindent vagy semmit játék.

És hogy világos legyen, ez egy olyan játék, amelyet nem lehet megnyerni. Az USA már nem termel sokat; már nincs értelmes kereskedelmi mérlege; a világtörténelem legeladósodottabb nemzete; leromlott, és többé nem tud megnyerni egy elhúzódó háborút.

És, hogy megismételjük, az Egyesült Államoknak jelenleg nincs más lehetősége. Megsemmisítette az összes többi lehetőségét, és nincs kiútja dilemmájából. Ez a mai Thucydides-csapdája [háború indítása egy leendő háború elkerülése végett]. Mint ilyen, nem megy csendesen. Hasonlóan egy sarokba szorított patkányhoz, megteszi az utolsó kísérletet, hogy kifelé menet minél több embert megmarjon.

Azoknak, akik el akarják kerülni, hogy a behemót elesésekor járulékos károkká váljanak, azoknak gazdaságilag és akár földrajzilag is ki kell válni a haldokló birodalomból.

A poszt alapját képező cikk eredeti címe: „No Way Out for the USA”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

11 gondolat erről: „(4035) Nincs kiút

  1. Nagyon koherensnek tűnő kép, semmi jót nem jósol nekünk, inkább egyre rosszabbat.
    És azt is sejteti, hogy a nyugati országok jelen álláspontja nem őszinte, hanem kikényszerített, bizonyos értelemben úgy sarokba vannak szorítva, mint ahogy Ukrajna van a nyugati lélegeztetőgépen…
    Ezek után nem lehetetlen, hogy Magyarországot a maga renitens hozzáállásával valamiféle faltörő kosként használják, és titokban támogatják ebben, habár ezt jól titkolják a szankciókkal…
    Az ember elbizonytalanodik, semmi sem az, aminek látszik, de hogy mi is valójában, azt tán senki sem látja, mindenki taktikázik…

  2. Valójában nem volt más választása az USA-nak. A gyártás és technológia határon kívül engedése eldöntötte a sorsát. Most kapálózik, Trump is próbálta korlátozni, Biden ia megtiltotta a félvezetők és technológia Kínába történő eladását. Már késő bánat. Vajon miért történt ez? A tőke szabad áramlását nem tiltotta semmi, így az üzletemberek, gyárak mentek a távol-keletre, Kínába, megalapozták annak jövőjét. A másik mozgatórugó a munkásosztály erősödése és szakszervezetekbe tömörülése volt, ez nyilvánvalóan csípte a tőkések szemét, ezzel ki is húzták a talajt a munkásosztály alól, létrejött a white trash, lásd pl Detroit.
    Jelenleg olyan leépítési hullám van újra amit nem indokol semmi, mivel nincs recesszió: https://layoffs.fyi
    Úgy gondolom, a rövidtávú, gyors haszonszerzés és a szabad technológi és tőkeáramlás juttatta ide az USA-t. A stratégiai gondolkodás, a hosszú távra tervezés emeli fel Kínát. Lehet érdemes kínai nyelvet tanulni?

  3. 2 Minato “Jelenleg olyan leépítési hullám van újra amit nem indokol semmi” Amazon, jó példa. 2020-ban volt 800 ezer munkavállalója. Covid prémium az átlag amerikainak, aki addig keresett átlag havi 1250 dollárt, és volt 2000 dollár megtakarítása: havi 2000 dollár. Ennyit kaptak, ha dolgoztak, ha nem. Ezt elkezdték elkölteni. Amazon munkavállalóinak száma több mint 1,2 millió lett. Ki kellett szolgálni a hatalmas igényeket. Közben az ellátási láncok megszakadtak, elkezdett minden drágulni, és nem kapják a havi 2000 dolláros csekket. A megtakarítás 2022 végére 0 lesz. Szerinted miért kell leépíteni? Közben a hatékonyság a home office miatt tart a nullához. Ez most nagyot fog szólni….

  4. A kínaiak bölcsen tennék, ha áttérnének a latin betűkre. Rengeteg szellemi erőt felszabadítana.

  5. Korábban ott álltam meglőve, ha valamihez csak kínai nyelvű leírás volt, fogalmam sem volt róla, hogy mit jelenthet. Ma már elég csak ráirányítani a telefonomat a fura szövegre és a google lens fordítója azonnal érthetővé teszi. Persze addig, amíg van net.

  6. Tibor bá’
    Léteznek latin betűs fonetikus átírások is, a pinjin (pinyin, pin-yin) a wikipedia szerint a mandarin a kínai írott nyelv hivatalos nemzetközileg elfogadott átírása.
    A „krixkraxoknak” többlet jelentésük lehet a latin betűs átíráshoz képest. Pl a szájjal, evéssel kapcsolatos kifejezésekben benne van a száj stilizált alakja.
    És mennyire más gondolkodást kíván a szótagírásuk. A magyar gyerekeknek elég megtanulni a magyar ábécé betűit és máris tudhat írni-olvasni. Az átlagos kínai, mire felnő, 3500-4000 írásjegyet ismer. A nagyon műveltek tízezret…
    A kínai írás története (Wiki):
    https://hu.m.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADnai_%C3%ADr%C3%A1s

  7. 5 Tibor bá’
    Én láttam olyan kisfilmet, ahol a kínai tag éppen azt bizonygatta, hogy a kínai írásjelek megtanulása milyen rugalmassá, teherbíróvá teszi a kínai gondolkodást, óriási tréning kisgyermek kortól kezdve, és éppen ettől jobbak ők, mint a nyugatiak…
    Szerintem meg nagyon konzervatív, lassítja a tanulási folyamatot, és kizárja az írás világából a gyengébb intellektusú személyeket, vagy legalábbis alacsony szinten hagyja.
    Persze kérdés, mi a cél?
    Állítólag az angol nyelv, ami ősállapotában sokkal bonyolultabb volt, pont attól vált olyan egyszerű szerkezetűvé, lefaragva minden felesleges sallangot a nyelvtani szabályokban, ami a többi indoeurópai nyelvre jellemző, hogy a létrehozott hatalmas, és sokszínű gyarmatbirodalom tagjai számára minél egyszerűbben megtanulható legyen.
    A kínaiak meg éppen ellenkezőleg, bezárkóznak a a saját kultúrájukba, hogy nehezebben lehessen belépni az ő világukba.
    Ez olyan, mint az orosz széles nyomtávú vasút, nem lehet kívülről csak úgy berobogni… 🙂
    Habár ma már az internet korában nincs akadály, még egy amerikai fekete is megtanulhatja, nem semmi a tag:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük