2021-04-20 nap bejegyzései

(3520) Bukás

Tibor bá’ fordítása online

 

Az amerikai birodalom hanyatlása és bukása

2021 a 89. év

Szerzők: Medea Benjamin és Nicolas J. S. Davies

2004-ben Ron Susskind újságíró feljegyezte, hogy Bush elnök tanácsadója Karl Rove így hencegett: „Mi vagyunk a birodalom, és amikor lépünk, megteremtjük saját valóságunkat.”Elutasította Susskind feltételezését, ami szerint a társadalom politikának „a realitás talaján mozgó közösségben kell gyökerezni. Ezért, mi vagyunk a történelem szereplői.” Erre, a tanácsadó úgy felelt: „és ti, ti valamennyien csak elemezhetitek azt, amit mi teszünk.”

Tizenhat évvel később a Bush adminisztráció által indított háborúk és háborús bűnök káoszt és öldöklést hoztak, ami megjósolhatóan aláásta Amerika nemzetközi erejét és autoritását. Miközben a hátországban a politikai szereplők, akiknek része volt Rove és kollégái, sikeresebben osztották meg az amerikaiak „szívét és gondolatát”, mint az irakiét, oroszokét vagy a kínaiakét.

A Bush adminisztráció iróniája, annak állítása volt, hogy Amerika a kezdet óta birodalom volt és a Fehér ház „birodalom” kifejezés alkalmazása mögött, 2004-ben nem kiemelkedő viszony volt fellelhető, ahogy azt állították, hanem egy dekadens, hanyatló birodalom, amely vakon haladt előre az agonizáló halál felé.

Az amerikaiak nem mindig voltak tudatlanok az ország birodalmi ambícióival kapcsolatban. George Washington szerint New York a birodalom magja volt, és katonai felvonulása az angol erőkkel szemben szerinte a „birodalom felé vezető út” volt. New York boldogan fogadta el a „birodalmi állam” bélyeget, ami a mai napig fennmaradt az „Empire State Buldig” és a „New York State” rendszámokban.

Az évek folyamán Amerika területeket nyert, birodalmi törekvései során. Ha ez nem lett volna, akkor az amerikaiak a mai napig útlevéllel mehetnének Kaliforniába, Arizonába, Új Mexikóba, Texasba, Nevadába, Utahba és Colorádo nagy részébe.

A II. világháború után a birodalom teljes virágzása alatt a vezetők tökéletesen értették, milyen finomhangolással kell bánni a birodalmi erővel a gyarmati világ megszűnése után. Az angol vagy francia gyarmati sorból megmenekült, a függetlenségükért halcolt országok nem örültek volna amerikai megszállóknak. Ezért az ország vezetői kifejlesztettek egy neo-kolonizációs stratégiát, amin keresztül érvényesítették birodalmi ambícióikat a Föld jelentős részén. Miközben kényesen vigyáztak rá, hogy elkerüljék a „birodalom” kifejezés alkalmazását, ami aláásta volna hitelességüket a gyarmatok felszámolása után.

A II. világháború után két fajta felnőtt amerikai bontakozott ki, nem észrevéve azt a tényt, hogy létezik egy amerikai birodalom és ennek elrejtése termékeny talajt nyújtott a mai politikai szétváláshoz. Trump: Legyen Amerika újra nagy, és Biden:  Állítsuk vissza Amerika vezető szerepét. Mindkettő az amerikai birodalom nyújtotta előnyök utáni nosztalgiát veszi célba.

Felállt egy igény, ki veszítette el Kínát, vagy Vietnámot, vagy Kubát, de ezt logikusan követte, ki vesztette el Amerikát? És ki tudja valahogy visszaállítani a volt nagyságát, vagy irányítóit? Ugyanis egyik politikai párt se képes előállni egy reális elképzeléssel, hogyan állítsák vissza Amerikát, mint egy post-imperialista nemzetet a mai több pólusú világban.

Minden birodalomra jellemző a terjeszkedés, messzi területeken való uralkodás, és azok kizsigerelése gazdasági és katonai erő segítségével. Így az amerikai birodalom új-gyarmatosító szakaszában a katonaság és a CIA szerepe a lehetőség megteremtése volt az amerikai üzletvitel beindítása új piacok megnyitásával.

Most azonban az amerikai, militarizmus és az amerikai gazdasági érdek elvált egymástól. Az amerikai üzletvitel nem indult be az iraki romokon, vagy más amerikai csatatereken. 18 évvel az amerikai invázió után, Irak legnagyobb kereskedelmi partnere Kína. Afganisztán esetében, Pakisztán. Szomáliánál az Egyesült Arab Emirátus, míg Líbia az Európai Unióé.

Az amerikai háborús gépezett ahelyett, hogy kinyitotta volna az ajtót az amerikai üzletemberek részére, vagy segítette volna az amerikai diplomáciát, eljátszotta az elefánt szerepét a kínai porcelán üzletben. Kizárólag rombolással destabilizált országokat, halálra zúzta a gazdaságukat, bezárta az ajtót a gazdasági lehetőségek elől, és közben odahaza elvonta a forrásokat a szükségletek elől és lerombolta Amerika nemzetközi helyzetét, kiemelés helyett.

Amikor Eisenhower elnök figyelmeztetett az amerikai katonai-ipari komplexus  törvénytelen befolyására, akkor pontosan erre a veszélyes ellentmondásra figyelmeztetett. A tényleges gazdaság és az amerikai nép valós szükséglete, valamint a háborús gépezet között, ami többe kerül, mint a következő 10 ország  katonasága együttvéve, és közben képtelen megnyerni egy háborút, pláne visszahódítani egy elvesztett birodalmat.

A világ legtöbb országa, Kína és az EU a fő kereskedelmi partnere lett. A Egyesült Államok regionálisan még mindig gazdasági nagyhatalom, de még Dél Amerika országai is Kínával kereskednek. Ezt a folyamatot az amerikai militarizmus felgyorsította azzal, hogy elpocsékolja forrásainkat fegyverekre és háborúkra, miközben Kína és az EU békés gazdaság fejlesztésbe és a XXI. századi infrastruktúrába invesztál.

Példának okáért Kína a világ legnagyobb szuper gyors vasúti sínhálózatát mindössze 10 év alatt (2008-2018) építette ki. Európa pedig folyamatosan építi és bővíti szuper gyors hálózatát az 1990-es évek óta. Ugyanakkor Amerikában a szuper gyors sínhálózat még csak tervezés alatt áll.

Kína 800 millió embert emelt ki a szegénységből, miközben Amerikában a szegények aránya 50 év alatt alig változott, a gyermek szegénység viszont növekedett. Amerikának még ma is a legrozogább a szociális hálója az összes fejlett ország között és nincs általános egészség biztosító rendszere. Ezen kívül a szélsőséges neoliberalizmus által okozott javak egyenlőtlen elosztása oda vezetett, hogy az állampolgárok felének semmi, vagy kicsiny megtakarítása van nyugdíjas korára, vagy előre nem várt szükséghelyzet menedzselésére.

Vezetőink ragaszkodnak ahhoz, hogy a korlátlan szövetségi költekezés 66 százalékát arra használják fel, hogy fenntartsák a háború gyárat, amely az amerikai gazdasági birodalom részére már rég nem hasznos, és így az erőforrások pazarlásához vezet, veszélyeztetve ezzel a jövőnket.

Évtizedekkel ezelőtt Martin Luther King Jr. figyelmeztetett minket, egy olyan nemzet amely évről évre többet költ a honvédelemre mint a társadalom felemelkedésére, az a spirituális elhalás felé tart.

Kormányunk azt vitatja, hogy megengedhetjük-e magunknak egy általános egészségbiztosítást. Rá kellene ébredni, hogy egyetlen reménységünk a dekadens, hanyatló birodalmunk átalakítása, egy dinamikus és virágzó poszt-birodalmi nemzetté. Ezt úgy érhetjük el, ha gyorsan és alapos módon megváltoztatjuk nemzeti prioritásunkat a romboló militarizmusról, olyan társadalmat felemelő programra, amit Dr. King javasolt.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________