Szerinte, ha veszed az időt és elkalandozó a közösségi médiában, találkozhatsz egy rakás emberrel, akik ezt így gondolják. Központi kérdéssé állítják be a pénisz méretét, ahelyett, hogy a száguldásra koncentrálnának. A pénisz méret még senkit se ölt meg, nem így a száguldás.

A hölgy a férfiasságot toxikusnak nevezi, és állítja, hogy mérgezzük vele a társadalmat. És a kigyógyulás? Az első lépés tudomásul kell venni, az elutasítástól való félelmet. Szerinte, ha egy férfi egy ballisztikus rakétával lép be egy üzletbe, nem azt jelenti, hogy fél az ott tartózkodóktól, hanem férfiasságára kívánja felhívni a figyelmet. Ha létezésére pozitív reakciót akar kiváltan, akkor a közösségi médiában nem fukarkodik a trágár kifejezésekkel.

És ha már a közösségi média került szóba. Az írónő alkalmanként összejön férfiakkal, akik nem kifejezetten vannak oda a férfiasságot feszegető témáitól, és sérelmezi, hogy ocsmány szavakkal illetik, amikre nyíltan nem válaszol, de néha-néha a facebookon meg nem válogatott szavakkal megmondja a véleményét, amiben néhányan sietnek megvédeni. Vesztükre, mert minimum apró pöcsűnek lesznek kikiáltva, ami a férfi táradalomban a legnagyobb sértés. A toxikus férfiasság működés közben!

A szerző tanácsolja nekünk, hogy változtassuk meg az elfogadás szabályait. Milyen elfogadás? Hát a férfi táradalom elfogadását, illetve el nem fogdását. magyarul, ha kicsi pöcsöd, vagy tagad le (semmi nagy kocsi) vagy vedd tudomásul, ha kiröhögnek érte. Ez utóbbi a nehezebb, de kompenzáló, ha a kis pöcs szert tesz egy „jó nőre”. A sok hülye férfi el se tudja képzelni, hogy egy „jó nő” megelégszik egy kis pöccsel. Pedig az egész mindössze jövedelem kérdése. Ki ne tudná ezt?

És akkor most járjuk körbe a toxikus férfiasságot. Egy fehér, középosztálybeli fiatal férfinek nem kötelező az előre lefektetett szabályok szerint megérkezni a „férfiassághoz”. Tudomásul kell venni (így a női tanács), hogy nem szüksége nyújtani az elvárt teljesítményt. Na és az mi? Williangham szerint sokszor a nő (feleség vagy egyéb) abuzusa. Van benne valami, ha belenézünk a pornó oldalakba, hogy bánnak a partnernőkkel.

És mivel senkinek sincs homlokára írva pénisze mérete, nem kell azt kompenzálni semmivel se, mert éppen a kompenzálással árulja el a kis pöcs, hogy nem tartozik a nagy pöcsök táborába.

Befejezésül a (nő)szerző megnyugtat. A személyiséget kell néznünk, nem a nemi szervét. A pénisz mérete nem számít. (hál istennek 😀 ), a méret szerint egy férfit nem lehet megítélni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________