(23) A 2008-as Nagy Gazdasági Világválság

Tibor bá’ online

 

~q1912008-óta folyamatosan azt lehet hallani, hogy őszre összeomlik a világgazdaság, a dollárnak annyi, vegyen mindenki aranyat. Most mintha egy kicsit komolyabban, és komolyabb emberek is ezen a véleményen lennének, de tulajdonképpen, mi történt 2008-ban? Foglaljuk össze!

1982-től 2000-ig, azaz 18 éven át az amerikai tőzsdén soha nem tapasztalt hosszú ideig tartó hossz volt jelen. Az 1990-es évek vége felé, elsősorban azért, mert a FED (amerikai jegybank) irányadó kamatlábát igen alacsonyra süllyesztették, (az is megérne egy misét, hogy MIÉRT?) amivel az is együtt járt, hogy az Interneten folytatott részvénykereskedésnek komoly árfelhajtó hatása mutatkozott. A spekuláció által felhajtott irreális árak messze túllépték a részvények mögött meghúzódó vagyontárgyak értékét. Az aránytalanul magas részvényárak után az árfelhajtás lassan megjelent az ingatlanpiacon is. Ilyen esetben egyre nagyobb tőkére van szükség ahhoz, hogy jelentős haszonhoz lehessen jutni. [például: 100 db xy részvény @ 1000 Ft, megvehető 100.000 forintért. Ha a részvény ára felmegy 2000 Ft-ra, akkor eladása után 200.000 forintot lehet kaszálni, ami 100.000 forint hasznot jelent (100 %-os nyereség). Ha viszont a részvény ára 10.000 Ft és 11.000-re megy fel az ára, akkor a haszon 100 db részvényen szintén 100.000 forint (ami csak 10 %).] A felhajszolt részvényárak azonban 2000 márciusában nem emelkedtek tovább.

Amerikában az 1929-es Világválság után megszavazták a Glass-Steagall törvényt, hogy megakadályozzák azt a banki magatartást, ami a válsághoz, vagyis a részvénypiac összeomlásához vezetett. Azonban a befektetési bankok hatalmas nyomására az amerikai kongresszus 70 évvel később, 1999-ben a törvényt „deregulálta”, azaz hatályon kívül helyezte, ami lehetővé tette, hogy a kereskedelmi bankok belépjenek a befektetési piacra. Ezt követve a bankok az ügyfeleiket olyan befektetésekre beszélték rá, amiknek lényegével az ügyfelek nem voltak tisztában.

A hossz utolsó napjaiban az amerikaiak millióit szállta meg a tőzsdemánia, és vesztettek hatalmas vagyonokat és igen sokan elveszítették (például az Enron alkalmazottai) egy élet alatt összegyűjtött pénzüket. Amikor a részvénypiac összeomlott, a zavar átterjedt a teljes gazdaságra. A befektetések elúsztak, a vállalati beruházások csődbe jutottak, a munkanélküliség megemelkedett. 2001. Szeptember 11-én a társadalom egycsapásra ráébredt a gazdasági válságra, aminek következtében a fogyasztás hirtelen visszaesett, a társadalom felhagyott a felesleges költekezéssel. Mivel a középosztály a tőzsdén megégette a kezét, sokan az ingatlanpiac felé mozdultak el, mint biztonságosabb beruházási forma.

2002-re a gazdaság csak langyosnak volt mondható, amikor is a FED volt elnöke, Alan Greenspan a gazdaság élénkítése végett az irányadó kamatlábat leeresztette a soha nem látott 1 %-ra. Vagyis mind a bankok, mind pedig az ingatlan vásárlók részére olcsóvá vált a hitelfelvétel (azóta is folyik a vita, hogy vajon Greenspan hibázott, vagy tudatosan rombolt?). A háztulajdonosok az alacsony kamatok mellett nagyobb hitelt tudtak felvenni, ami aztán az ingatlanárak emelkedéséhez vezetett.

Az eladott házak természetesen jelzáloggal voltak terhelve. A felvett hitelek tipikusan 30 évre szóltak. A bankok és a hitelintézetek havonta kapták a tőketörlesztést és a kamatokat az adósoktól. Amennyiben a vevő elmaradt a részletfizetéssel, a kölcsönző érvényesítette zálogjogát, visszavette az ingatlant és újból eladta.

Újdonság volt, hogy a bankok a követeléseiket eladhatták egy harmadik piaci szereplőnek, ami hatásában azt jelentette, hogy a kölcsön vagyontárggyá (fedezetté) változott. A bank pedig friss tőkéhez jutott, amivel finanszírozni tudott egy újabb ingatlanvásárlót. A bank tehát érdekelt volt abban, hogy követeléseit minél gyorsabban eladja, újabb tőkéhez jusson, amit aztán újból kihelyezhet. Viszont vegyük észre, hogy a követelésének értékesítésével a bank egyúttal megszabadul a kockázatától is.

A bank haszna tehát nem a kamat volt, hanem az ügylet kezelési költsége, hiszen a vevő neki csak napokig tartozott. A cél az volt, hogy minél több ügyletet bonyolítson. És mivel a kockázattól megszabadult, nem érdekelte a vevő bonitása. A bank ügynökei a házakat úgy adták el, hogy a vevő jövedelme, állása, fizetőképessége szóba se került. Mivel a vevő 0% önrészt „vállalt” az ügynökök erősen túlértékelték az ingatlanokat, hiszen a vevőt alig érdekelte az ár, csak a havi fizetendő részlet volt fontos a számára.

A virágzó ingatlanpiac az egész gazdaságot felborította. 2002 és 2007 között az összes új munkahelyek 40 %-a a lakáspiacból származott: ügynökök, brókerek, hirdetési szakemberek, építőipari munkások, raktárosok, stb.   

Most behozom a képbe a Fannie Mae és a Freddie Mac azóta világhírre szert tett, államilag szponzorált ügynökségeket. Igaz részvényeiket bárki szabadon vehette-adhatta, de szövetségi törvények alatt álltak és a Képviselőház felügyelte őket. Ez tehát egy implicit állami garanciának tűnt fel. Éppen ezért, hogy a bankok a követeléseiket könnyebben el tudják adni, a két ügynökségnél hitelesítették őket, ami után első osztályú fedezetté váltak. Az ily módon feljavított követelésekre explicit állami garancia természetesen nem volt, csak olyannak tűntek. Ezért azokat mindenki abszolút biztonságosnak tételezte fel. Következésképpen hatalmas kölcsönök felvételére lettek alkalmasak rendkívül alacsony kamat mellett.

Felmerül a kérdés, hová kerültek a banki követelések? Nos, ezek portfoliókba csomagolva befektetőkhöz kerültek, például nyugdíjalapokhoz, külföldi bankokhoz, akik aztán megkapták a sok-sok ezer ingatlanvevő havi törlesztő részletének rájuk eső részét.

Kezdetben csak jó hitelminősített ügyfelekkel foglalkoztak (prime), mert Fannie és Freddie csak ezeket hitelesítette. De 2004 környékén az iraki háború miatt agyonkritizált Bush elnök nagy hangon bejelentette az új jelszót: minden amerikainak saját otthont! A képviselők Bush bejelentése után bátorították Fanniet és Freddiet, hogy hitelesítsék a kétes hitelminősített (subprime) vevők jelzáloghitel követeléseket is. Vagyis olyanok is vehessenek házat, akiknek se állásuk, se egyéb jövedelmük nincs. Ezért aztán hihetetlen mértékben felszaporodott a jelzálog-fedezet alapú értékpapírok (mortgage backed securities = MBS) tömege, amik – mint már tudjuk – további hitel kihelyezéseket tettek lehetővé.

A „prime” és a „sub-prime” hitelminősítés között 3% kamatkülönbség volt. Némi cinizmussal állíthatjuk, hogy akinek nem volt jövedelme, az 3 %-al drágábban kapta a kölcsönt, vagyis neki nagyobb volt a törlesztő részlete azonos értékű házak esetében, mint akinek volt pénze. Természetesen ezek a kölcsönök változtatható kamatlábra lettek kihelyezve (adjustable rate mortgage = ARM) „csőbehúzó” kamatteherrel. Ez azt jelenti, hogy az első néhány évben alacsony volt a kamat, ami aztán egy idő után drámai mértékben felugrott, nem egy esetben a kezdő kamat háromszorosára. [Ilyesmi már évek óta nálunk is van, amikor a gépkocsi törlesztését csak 3 hónap után kell kezdeni, stb.]

A színes bőrűek, bevándorlók, segédmunkások adták ki a sub-prime ügyfelek zömét, akik a törlesztő részlet megemelése után döbbentek rá arra, hogy ekkora összeget képtelenek havonta kifizetni.

Közben 2004 táján a Bankok egy új financiális eszközhöz nyúltak, amit „collateralized debt obligations-nak (CDO) neveztek el. Lényegében a bankok a birtokukban lévő MBS-eket összevonták a magas kamattal sújtott sub-prime jelzálogjogok tömegeivel. Ezt úgy hívták, hogy a kockázat szétosztása. Lényeg, ha jön egy becsődölés, akkor mindenki egy kicsit veszít, de senki se veszít sokat. Az így nyert értékpapír portfoliókat minősítették olyan hitelminősítőkkel, mint Standard & Poor’s vagy Moody’s and Fitch, akiknek minősítésétől még a magyar kormány is tart. A legmagasabb minősítés AAA volt, ami azt jelentette, hogy teljesen kockázatmentesek. Éppen ezért a világ tőkepiacán hatalmas kereslet jelentkezett értük. A hitelminősítés azonban pénzbe kerül. Így eset, hogy csak a Moody’s 850 millió dollárt keresett a hitelminősítésein 2006-ban.

De a bankok tevékenysége itt nem állt meg. „Korlátozták” (hedge) a kreált értékpapírok esetleges veszteségét azzal, hogy biztosításokat vettek fel rájuk (CDS = credit default swap) különböző biztosítóktól. Ezzel akarták a hiteleket biztosabbá tenni és a rájuk épített értékpapírokat drágábbá varázsolni. Vegyünk egy példát! Van neked 10.000.000 $ értékben AAA minősítésű értékpapírod, amit 1 %-ért, tehát évente 100.000 $-ért bebiztosítasz egy biztosító társaságnál. Amennyiben az értékpapír mögött álló hitel behajthatatlanná válik, a biztosító kifizet neked 10.000.000 $-t.

A rendszer láthatóan igen labilis volt, és lassan, de biztosan tartott a szakadék felé. Addig nem volt semmi baj, amíg az ingatlanárak folyamatosan felfelé mentek. Ha valamelyik „háztulajdonos” bármily okból kifolyólag nem tudta tovább fizetni a törlesztő részletet, a házát visszavette a bank (foreclosurer) elárverezte, a befolyt összeg minden esetben nagyobb volt, mint a tartozás.

Az emberek többsége azonban inkább úgy járt el, hogy házának értéknövekedését készpénzre váltotta át. Például: tartozott a házára 200.000 dollárral, de a ház piaci értéke 300.000 dollár lett. Erre a tulajdonos a refinance eszközéhez nyúlt. Vagyis felvett 100.000 $ készpénzt és a törlesztő részletet immáron 300.000 $ tartozás után fizette. Ezt neveztél perceptuális gazdaságnak. Mind a hitelt felvevők, mind pedig a hitelezők azt feltételezték, hogy az ingatlan árak növekedése a végtelenségig fog tartani. A rendszer addig volt életképes, amíg ezt mindkét oldal tényleg hitte.

Az elmúlt 35 évben az amerikai fizetések reálértéke egyetlen centtel se nőtt, viszont folyamatosan nőtt ingatlanaik értéke, amiből a refinanciális eljárással újabb és újabb hiteleket tudtak felvenni. Ezek a hitelek viszont élénk szinten tartották a belföldi fogyasztást, tehát a gazdaság zakatolt (hazai politikai kifejezéssel élve). 2004-re az amerikaiak évi 310 milliárd dollár költekezést finanszíroztak újabb és újabb jelzálog hitelek felvételével. Ez a rengeteg pénz befolyt a gazdaságba.

A bankok részére a zakatolás viszont azt jelentette, hogy az első eladott házat, mint vagyontárgyat felhasználva újra és újra vettek fel rá hitelt és adták el. Ebből az következett, hogy például Merrill Lynch 2008.09.26-án 10 milliárd saját tőkére ennek 45,8-szorosát, azaz 458 milliárd dollárt kölcsönzött ki. A kölcsönök mögött természetesen ott voltak az ingatlan fedezetek, csakhogy a fedezetek mögötti adósok 20 százaléka sub-prime volt, és ráadásul ezeknek a kamatlábai változtathatók voltak. Ez pedig felért egy gazdasági időzített bombával.

Aztán az infláció visszafogása érdekében a FED hirtelen megemelte a kamatlábat. Amire a bankok úgy reagáltak, hogy élve a változó kamatláb lehetőségével, jelentősen megemelték a törlesztő részleteket. Ezt azonban egyre többen nem tudták fizetni, vagyis eladni kényszerültek a házukat. A piacon hirtelen ingatlan túlkínálat keletkezett. Ez viszont az ingatlan árak csökkenését vonta maga után.

Az amerikaiak egy része egy szép napon arra ébredt fel, hogy háza kevesebbet ér, mint amennyivel tartozik rá. Ráadásul majd kétszer annyit kell fizetni törlesztésre, mint korábban. A rendszer megingott és kezdett összedűlni. Végül is kiderült, hogy az AAA minősített fedezetek csak tört részét érték a névértéknek. A kisbefektetők kérték pénzüket a banktól. A nagybefektetők értékpapírjaikat a piacra dobták, de senkinek se kellett az eredeti érték 20 százalékáért se. A bankok egymás után dűltek be.

A legnagyobb baj az volt, hogy senkinek se volt fogalma melyik bankban mennyi értéktelen befektetési papír van, és hogy a bank ér-e valamit. Az csak nyilvánvaló, hogy a bankrészvények zuhanni kezdtek. A bankok nem bíztak egymásban, és senki nem akart senkinek kölcsönt adni. Az amerikai gazdaság komoly bajba került, amit tetőzött a belföldi fogyasztás csökkenése. Ez leépítésekhez vezetett, ami további kereslet csökkenéssel járt, és az egésznek még nincs vége.

Pár hónap alatt kiderült, hogy az értéktelen papírokból egészen szépen spájzoltak be európai bankok is, amiket aztán 100 milliárdos nagyságrendben leírhattak. A betétesek Európában is kezdték kivenni pénzüket a bankból. A bankok hirtelen szarba kerültek, de sebaj mert a kormányok segítségükre siettek, természetesen az adózók pénzéből. 

Foglaljuk össze, mi is történt? Az amerikai bankok kétes kintlevőségeiket eladták az európai bankoknak, és amikor kiderült, hogy gáz van, az Európai bankok vitték el a balhét, illetve az európai állampolgárok fizették ki az amerikai jólétet. És ez az Amerikai kiabál most a kínaiakra, hogy aljas módon játszanak, mert a saját valutájuk értékét néhány százalékkal csökkentették. Magyarul, elvárják, hogy az egész világ tovább finanszírozza az amerikai álmot.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
______________

Éljetek a lehetőségekkel!

24 gondolat erről: „(23) A 2008-as Nagy Gazdasági Világválság

  1. Manipulálták az arany árát a bankok? – nyomoznak az Egyesült Államokban:

  2. Ez történik, ha a bankokat kiemeljük a gazdasági élet többi szereplői közül és kikiáltjuk őket szent teheneknek.
    Adunk nekik egy laza törvényi környezetet, ahol bátran hazardírozhatnak majd ha felelőtlenségük miatt bajba jutnak, akkor az adófizetők pénzén kimentjük őket.
    EZ minden csak nem normális.
    Amíg így marad, persze hogy állandóan válságok viharoznak végig a rendszeren, hiszen a felhalmozódott értéktelen pénzt a bankok kénytelenek részben kipukkasztani, részben beváltani valós pénzre. (adófizetők mentőcsomagja)

  3. Nagyon szép,tömör összefoglalása az elmúlt évtizednek. Ha még megközelítő eseménynaptár is társulna hozzá,oktatási anyagnak is elmenne.Az átlagember emlékezete rövid,igy ezek a játszmák hét-tíz évente megismételhetők.

  4. 3. Curix

    “Ez történik, ha a bankokat kiemeljük a gazdasági élet többi szereplői közül és kikiáltjuk őket szent teheneknek.”

    Nem mi emeljük ki őket.
    minimum Jacob Fugger óta tudjuk, hogy kik huzogatják a madzagokat :

    „Es ist auch wissentlich und liegt am Tage, dass Eure Kaiserliche Majestät die römische Krone ohne mein Zutun nicht hätte erlangen können,…”

    “Az is tudva levő és világos mint a nap, hogy a császári felséged a római koronához az én segítségem nélkül nem juthatott volna hozzá, …”

  5. Hogy a gazdasági világválság megrendezett projektje volt Amerikának Európában, ezen belül szép hazánkban is, annak jelei kiválóan megmutatkoztak az akkori médiában.
    A hírcsatornák olyan bennfentesnek látszó információkra támaszkodó híreket hoztak le, és annyira minden jelenséget a nagy világgazdasági válsággal magyaráztak, hogy az már az óvatlan, minden elhívő ember számára is több, mint feltűnő volt.
    Hírműsorok, elemző műsorok, hirtelen odaplántált, elötte soha nem ismert “szakértőinek” százai állították, hogy válság van, és mindenre ez ad magyarázatot, hogy a fejét kapkodó, átlag médiafogyasztó már avval feküdt, avval ébredt. Ennek ellenére még sokáig nem lehetett érezni belőle semmit. Majd a kampány hatására mindenki válságrésztvevő lett (a hajléktalan is), és elkezdett úgy is viselkedni.
    Késöbb, miután a cél beteljesedett, egyszerűen abbamaradt a média harsogása, elült a VÁLSÁG…
    Ma már a válságkampány elemzésére képesek vagyunk, és megállapíthatjuk, hogy leginkább az európai nemzetállamok közpénzeinek újabb hatalmas lenyúlása, illetve a még el nem rabolt közvagyon törvényi és szerkezeti átalakításán keresztül újabb magánvagyoni gyarapodások születtek.
    Azoknak, akiknek sok volt, még több lett a vagyona, akiknek közepes, vagy kevés jutott korábban, annak még üresebb lett a zsebe.
    Ha,…túlélte.
    És a válság közben, jól megfértek a hírek között, a legnagyobb demokráciájú hatalom által viselt aljas kisebb-nagyobb háborúk, azoknak kiterjesztése.
    A mai napokban zajló, és milyen véletlen ugyanő, a legnagyobb terrorista állam által létrehozott, gerjesztett népvándorlás, talán nem valósulhatott volna meg a VILÁGVÁLSÁG nélkül.
    De ezt a megállapítást, csak kb. újabb fél évtized múlva tudhatjuk nagy biztonsággal elmondani, hasonlóan a mostani világválság témakörhőz.
    Ha,…túléljük.

    Egy csecsemőnek minden vicc új.

  6. 2: Az ugye megvan, hogy a kormányzat nyomta bele a bankokat abba, hogy a sub-prime-oknak is adjanak hiteleket?

  7. Azért sokasodnak az ezzel kapcsolatos hírek, mert közeledik Elul 29-e.
    A zsidó naptár szerinti Elul hónap 29-e.
    Ebben a hónapban (mármint anno Elul hónap) történt a WTC ledöntése, ebben a hónapban történt a Lehman bedőlése.
    Vannak, akik idén Elul 29-ére várnak egy nagyobb hajcihőt (szeptember 13 vasárnap – szeptember 14 hétfő délutánig)

  8. Hát egen, ez egy jó kis összefoglaló. Igazából mindig is voltak, vannak és lesznek is hasonló válságok, ez a tőke alapú piacgazdaság tulajdonsága, amit egy emberi tulajdonság hajt: a kapzsiság. Amikor már a háziasszonyok is hitelből tőzsdéznek és a bankok a nincsteleneknek is adnak hitelt, olyankor figyelni kell és nagyot lehet kaszálni shortolással 😉 de ezt csak a profik tudják, akiknek amúgy sem voltak sosem anyagi gondjaik.

  9. Igen, ez addig mehet, amíg van annyi energia(hordozó) és nyersanyag, ami az adott pillanatnyi ténylegesen forgó pénzt ellensúlyozza valódi értékként.
    Na, amikor ez az olló viszont nyílik….
    És még nem is a teljes- virtuális- pénzösszegről beszéltünk;
    ami egyes számítások szerint 10x, 80x de akár 300x is több, mint amennyi mögött tényleges érték van…

  10. Véleményem szerint, az ellenkezője várható, lsd. chf januárban.
    Biztos lesz összeomlás, de az nem lesz előre bejelentve.
    Egyébként a válsággal lehet leginkább a fogyasztást-jólétet (szaporodást) leszabályozni. Eddig bevált, de félő, hogy ez mára már kevés, ezt azonban már nem csak én látom így. Azt nem tudom, hogy mennyi időnk van még a nagy leszabályozásig. (Nem lesz bejelentve.)

  11. 4:

    “Nem mi emeljük ki őket.”

    Persze, hogy nem mi szó szerint. Értsd a mi megválasztott kormányaink.

    12:
    Egyetértek, nem fogják bejelenteni, eddig egyik előre bejelentett dátum sem bizonyult helyesnek.

  12. 13. Curix

    Te valóban hiszel abban hogy mi választjuk a kormányainkat, és hogy a kormányoknak/királyoknak legalább 500 éve van szabad akarata?

    Mi legfejjebb azokat választjuk, akik lenyomják a torkunkon a valódi döntéshozók döntéseit.

  13. Azért ez nem ennyire fekete-fehér. Egyrészt az amerikai bankokat nagyobbrészt az amerikai állampolgárok pénzéből mentették, az európia állampolgárok pénzén az abból következő európai bankok össze nem omlását kellett finanszírozni. Ezt pedig köszönhetjük az európai bankoknak is, mert nyilvánvaló, hogy nekik előre kellett látniuk, hogy ez egy lufi.
    Mindenesetre az biztos, hogy sok kisember szívott mások kapzsisággal párosuló felelőtlensége miatt. Az tudott még a kisbefektetők közül esetleg jól járni, aki meg tudott maradni a racionalitás talaján és eladott, amikor fenn voltak az ingatlanárak (persze ehhez az is kellett, hogy legyen mit eladnia), majd amikor lezuhantak, vett.

    2. Nem csak a bankok tehetnek erről, azok a magánemberek is ugyanolyan kapzsiak, akik hitelből akarnak tőzsdézni, meg egyéb árfolyamnyereséget elérni, csak ők kisebben játszanak. Most ugyanez megy Kínában, aztán a kamerának meg panaszkodott a nyugdíjas, hogy valamit tennie kellene az államnak, mert olyan mértéket öltöttek a veszteségei, hogy megélni sem tud. Nem kellene hitelből tőzsdézni…

  14. 14:

    “Te valóban hiszel abban hogy mi választjuk a kormányainkat”

    Igen Attila, hiszek benne. Azt, ami Magyarországgal történt az utóbbi 25 évben az nem írható holmi zsidó világuralmi törekvések számlájára.
    Azzal én is tisztában vagyok, hogy vannak tabu témák. Nyilván nem csatolhatjuk vissza önkényesen erdélyt.. és a sor hosszan folytatható.
    De hogy mennyire sok múlik egy-egy kormányon, arra a csehek tökéletesen jó példák. Ők is abban a rendszerben élnek, mint mi, mégsem olyan aljas politikusai vannak, mint nekünk. Szerinted a cseheknél miért nem épülnek stadionok?
    Úgy tűnik azonban, hogy nekünk Orbán is megfelel. Ha már képesek vagyunk visszaválasztani és megtűrni….

    Attila, aki a zsidók nyakába varja a Föld összes nyomorúságát, az nem csinál egyebet, mint eltolja saját magától a felelősséget és felmenti saját magát! Ezt csinálják a magyarok is, és ezt csinálod te is.

    15:
    Nem az a lényeg, hogy mire költötte a pupák a jelzálogkölcsönét.
    Sokkal inkább az a kérdés, hogy miért kell megmenteni ezeket a kereskedelmi bankokat az adófizetők pénzén? Ki hatalmazta fel erre a kormányt?
    Ha igaz az összeg, hogy 5000 milliárd ment ki bankmentésre, mert magyar oldalakon ezt lehetett olvasni, az szerinted nem sok?
    Görögök most kaptak 80 milliárdot és mindenki szívja a fogát… pedig ez aprópénz 2008-hoz képest.

  15. 15.Vasgerinc
    1. Ez sajnos fekete-fehér bármennyire igyekeznek is elszürkíteni.
    Minden egyes hitelkihelyezéssel a kibocsátó bank a multiplikálás szabályai szerint új pénzt bocsát ki. A hitelkihelyezésnél a hitel fedezetének meglétét ő ellenőrzi és a pénzt az adós rendelkezésére bocsátja ami ezzel kikerül a gazdaságba.
    Jelzálogbankként megvizsgálja a jelzálog tárgyának piacképességét, leszámítoló bankként készpénzre váltja az adós ígéretét, hogy fizetni fog és pénzkibocsátóként a számláján jóváírja és ezzel átadja az újonan kibocsátott pénzt.
    Amennyiben az adós bármilyen okból nem képes törleszteni és a jelzálog tárgya nem fedezi a kibocsátott pénz piaci értékét akkor sajnos a bank fedezet nélküli pénzt- hamis pénzt- bocsátott ki amit pénzhamisításnak hívnak.
    Aki tudatosan nem megfelelő fedezetre bocsát ki hitelt az hamis pénzt bocsát ki azaz pénzt hamisít.
    Minden fedezetlenné vált hitelnél hivatalból eljárást kellene indítani pénzhamisítás megalapozott gyanújával.
    2.A magánemberek kapzsiságát nem vitatva azt azért állapítsuk meg, hogy a magánember nem pénzkibocsátó tehát ő csak akkor tud hitelből tőzsdézni ha kap hitelt.
    Innentől a labda ugyanazon a térfélen pattog.

  16. 17: Ha a hitel tényleg újonnan kibocsátott pénz lenne, akkor nem létezne bankcsőd. A bank a rossz hitelt simán áthúzná, és nem történne semmi, ha eleve nem létezett pénz amögött, amit odaadott hitelbe.

    Ja, de hogy akkor a betéteseknek nem tud fizetni! Akkor mégiscsak a betétesek pénze kellett, hogy legyen az, amit hitelbe adott!

  17. 16:

    A különböző kérdéseket nem lehet egymástól ennyire elvonatkoztatni. Ha nem mentik ki a bankokat, akkor azt rövidtávon mindannyian megszívtuk volna, inkább az a gond, hogy eljutottunk odáig, hogy meg kellett őket menteni. Ebben a felelősség a bankoké, és azoké, akik hitelből akarnak árfolyamnyereséget kieszközölni. Mellesleg az ilyen emberkék aztán ugyanúgy kuncsorognak a segítségért, és javarészt meg is kapják.

    17:

    Az azért szerintem nyilvánvaló, hogy a kettő összefügg. Nem csak a magánemberre igaz, hogy csak akkor tud hitelből tőzsdézni, ha kap hitelt, hanem a hitelintézet is csak akkor tud hitelt kihelyezni, ha van rá kereslet.
    Amit a bankokról írsz az igaz, csak közben a magánember kapzsiságból kockázatos befektetésre hitelt vesz fel, majd amikor bukik, akkor egyrészt ő is benne van a bank bukásában, másrészt alamizsnáért kuncsorog, mert hogy ő szegény milyen pórul járt. Csak ezeken a magánembereken nehezebb ezt számon kérni, mert sokkal többen vannak, mint a bankokat irányító néhány kéz, és nagyságrendekkel többfelé oszlik el a felelősség.

  18. 15-re
    Vasgerinc ezt sajnos nem jól tudod, igenis Európával fizettették ki az amerikaiak a marhaságukat de legalábbis a jó részét. Pont ez a baj, akkor kellet volna kapálózni, most nem tekintenének ilyen természetesen gyarmatnak.

  19. 19: Szerinted a magánemberek hány százaléka tőzsdézett hitelből?
    Azért a többség értelmesebb dologra költötte, lakóhelyre például. Rohadtul nem látszott akkor racionálisnak nem felvenni a hitelt, hogy kicsit jobb helyen élhessünk – szerencse, hogy a hitelfóbiám segített.

    Lehet tudni, hogy a társadalomban él egy rakás kalandor – ez mindig így volt és így lesz. Ha ezeknek a bankok tömegesen hitelt adnak, olyan mértékben, hogy abból hitelválság lesz, az rendszerszinten a bankok hibája, az ő felelősségük és kompetenciájuk a kockázatokat mérlegelni.

    Az igazságos és társadalmi szempontból hasznos az lett volna, ha hagyják a hanyag bankokat bedőlni, és nem mentik ki őket az állampolgárok pénzén. A betéteseknek ott lett volna a betétbiztosítási alap. Biztos nagyobb krízis lett volna belőle, de esélytg adott volna egy egészségesebb gazdaság kialakulására.

  20. 18.Ábel
    Ennek a pénzkibocsátásnak fuss neki még egyszer.
    21.Ábel
    “Az igazságos és társadalmi szempontból hasznos az lett volna, ha hagyják a hanyag bankokat bedőlni, és nem mentik ki őket az állampolgárok pénzén. A betéteseknek ott lett volna a betétbiztosítási alap.”
    Nincs betétbiztosítási alap. Akinek a kezében pénz van az egy hitelező. Ha tetszik ha nem. A pénz ugyanis egy hitel. Aki hitelez az pedig kockáztat. Nincs biztosítás, nincs megmentés.
    Ha valaki rosszul fektet be bukta van.

  21. 22: Akkor az OBA micsoda?
    Ha a bankok a hitelezéssel bocsátják ki a pénzt, akkor mit csinálnak azzal, amit betettek hozzájuk? Áthúzzák és elégetik?

  22. 23.Ábel
    Mondom a pénzkibocsátásnak fuss neki még egyszer.
    Az OBA micsoda? Hülyeség.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük