Mivel nem mindenki ért a közgazdasághoz (én se), ezért az írást egy kis tanmesével kezdem. Tegyük fel, hogy nekem 200.000 forint a havi jövedelmem. Júliusban tervezgetem a nyári szabadságomat, de sehogy se akarok kijönni a pénzemből. Ekkor a főnököm bejelenti, hogy január elsejétől fel fogják emelni a fizetésemet 220.000 forintra. Ez egyből megoldja a problémámat, mert a fizetésemelés reményében nyomban felveszek 100.000 forint kölcsönt, amire fedezetnek a jövő évi fizetésemelést tervezem be én is, meg az is, aki a kölcsönt adja. Nem is lenne nekem semmi bajom, ha január elsejétől megint úgy gazdálkodnék, mint a múlt évben, vagyis kijönnék a havi 200-ból és az extra 20 ezrekkel nullára törleszteném a júliusban felvett kölcsönt. De, amilyen marha vagyok, nem ezt csinálom. Élek mint Marci Hevesen, hiszen több a jövedelmem mint a múlt évben volt, nem törlesztek, csak a tarozásom kamatait fizetem ki, ami havonta jóval kevesebb, mint 20.000 forint. Aztán az egész játék megismétlődik a nyár folyamán. Megint akkor dilemmázok a nyaraláson, amikor a főnököm bejelenti, hogy január elsejével megint lesz 20.000 forintos fizetésemelésem.—- Látjátok, az országok vezető ugyanezt a marhaságot követik el, és ez olyan széleskörű, hogy szakmai körökben is el van fogadva. „Nyugodtan lehet egy országnak 3 %-os költségvetési hiánya, hiszen a GDP növekedés (mondjuk) 3 %. Tehát a hiányát ki tudja nőni, hiszen jövőre asz adóbevételei is 3 százalékkal fognak növekedni.” Ez a vélekedés olyan mélyen ülő, hogy a maastrichti szerződés kritériumai közé is bevették, mint megengedhető maximális hiányt.
Amikor úgy két éve a nyilvánosság számra is kiderült, hogy szarban van az ország és jött Bajnai, akkor betervezték a 2010-es költségvetésbe a 3,8 %-os költségvetési hiányt, ami egy nagy eredménynek számított a lehetséges 10 százalékhoz képest, de abszolút értelemben gólyafing volt. Ennek ellenére sikerült a 3,8 %-ot fetisizálni, mindenki úgy tett, mintha ez egy kimagasló eredmény lett volna. Jóllehet a 3 % se megfelelő, mert az alaplogika, vagyis a gazdasági növekedés a 2008-as válságot követően eltűnt. Vagyis a főnökömnek esze ágában se volt beígérni a 20.000 forintos fizetésemelést, sokkal inkább kilátásba helyezte, hogy esetleg elbocsát vagy 150.000 forintért megtart. Mindegy a befektetőknek nevezett spekulánsok megnyugodtak, mert Bajnai neki kezdett az államháztartási hiány megszüntetésének, de egy átfogó reformnak ott kellett lenni a horizont mögött, hiszen, ha az átlag ember nem is, de az ország (és annak nem átlag emberei) évtizedeken keresztül többet költött, mint amennyit megtermelt. Mindeközben a Fidesz hangoztatta, hogy a regnáló kormány minimum alkalmatlan, maximum hazaáruló és majd ők. Csak a mondat nem volt folytatva. Majd ők, mit? Mert nem közölték senkivel, hogy miként kívánnak Kánai Menyegzőt csapni, eladható jó minőségű borrá változtatni a vizet.
A sok szövegnek meg lett az eredménye Orbán Viktornak ölébe hullott a kétharmados többség. És akkor kiderült, hogy beszart a halott. A sok meg nem fogalmazott, de erősen sejtetett ígéretből valamicskét adni kell, de miből? A nagyharanggal bejelentett adócsökkentés, mint mindenre jó elixír, természetesen nem működik hiszem bevételcsökkentést jelent. Marad a további eladósodás. Ekkor Varga Mihály agy hirtelen csontvázakat talált a szekrénybe és pofátlanul kijelentette, hogy akár csak a görögök, a magyar kormán is csalt. Többel tartozunk, mint amiről tudunk. Következésképpen a költségvetést újra kell tárgyalni és a hiány lehet akár 7 % is. És az előző kormány tovább cikizésére bedobták az ország csőd közeli helyzetét is.
Több se kellett az Európai Uniónak, akik küszködnek a görög adósságheggyel, az olasz, spanyol, ír és portugál viharfelhőkkel, amire most hab a tortán a magyarok is be akarnak állni a sorba, és belpolitikai érdektől hajtva olyan kijelentéseket tesznek, amit akkor se szokás, ha törtnetesen igaz. Nálunk (egyenlőre) nem igaz, de némi ügyeskedéssel oda lehet kormányozni a hajót, ha a sasszemekkel figyelő IMF és EU hagyná. Hát nem hagyták. Varga Mihály a hétvégén rájött, hogy a 3,8 százalék mégis csak tartható. Ez pedig rossz hír, de kiknek? Na majd felsorolom.
1) Lehet csökkenteni a nyugdíjakat, bár a 13. havi nyugdíj elvétele után ezzel ugrani fog 2 millió szavazó.
2) Lehet csökkenteni a köztisztviselők hadának létszámát és fizetését, ami nem csak szavazat vesztést jelent 4 év múlva, de már most megbéníthatja az állam működését.
3) Lehet csökkenteni az önkormányzatok létszámát, de csak papíron, mert a helyszíneken egészen biztos fognak találni megoldásokat a rendelkezés kijátszására, ami azt jelenti, hogy közösségi célokra még kevesebb pénz fog jutni. A lerohadó infrastruktúra rohadása felgyorsul (ha ez egyáltalán lehetséges).
Aztán van még egy „aprócska” probléma: közoktatás, egészségügyi ellátás. Mondjuk a közoktatás úgy szar, ahogy van, de lehet még szarabb, legfeljebb egyre hülyébb nemzedékek lepik el az országot, ez nem egy körmünkre égő probléma, oldják meg az utódok. Az egészségügy azonban egészen más tészta. Bárki, bármelyik nap megbetegedhet és sorba kell állni, mint háborús időkben a kenyérért. Csakhogy az egészségügyi ellátásnál a sorbanállás gyakran felesleges halállal jár. Ezt a problémát nem lehet átpasszolni az utódokra. A probléma megoldásához pedig pénz kell, sok pénz. Tudom én, lehet gyógyítani a legmodernebb eszközök nélkül is. Magyarországon volt orvosi ellátás 100 évvel ezelőtt is. Az egészségügyi ellátáshoz két dolog nélkülözhetetlen. Az egyik az orvos, a másik az ápolónő. Minden más valahogy megoldható. A beteg a korházba beviszi magával a vécé papírt, meg a gyógyszert, a feleség naponta behordja az ebédet, de az orvostudományi egyetemet nem tudja kijárni, már csak azért sem mert 6 év, és addigra a férj már közel 6 éve halott. Márpedig, ha az orvosoknak és a nővéreknek a fizetését nem emelik, akkor tömegesen nyugatra fognak vándorolni. Nem az idősek, de a fiatalok feltétlen, és akkor egy idő után elfogynak az idős orvosok és nővérek, a nyugdíjas lakosság pedig majd egymást gyógyítja. Miközben az uralkodó elit külföldre fog járni az egészségének leápolása végett.
Most persze egy kicsit elkalandoztam, de kaján pofával veszem tudomásul, hogy ezek a nagyeszű politikusoknak fogalmuk se volt, hogy a hatalomváltás nem lesz fenékig tejfel. Sajnos nekünk se.