Az igazság keresése (57-i) A terrorizmus margójára

önarcképNormál körülmények között két apró gyermek anyja az élet szimbóluma lehetne, de nem Gázában, ahol a halállal, az önpusztítással egyenlő. Az anyát úgy hívták, hogy Reem Raiyshi, aki 2004 januárjában négy izraelit vitt magával a halálba, hátrahagyva egy 18 és egy 36 hónapos gyereket. Az izraeli propaganda nyomán, a  közvélemény úgy tudja, hogy az anya öngyilkosságra hajlamos, labilis személyiséggel rendel­kező, szegény, vallási fanatikus lehetett, de pszichológusok és antropológusok, valamint etológusok véleménye szerint ez az elképzelés ennél messzebb aligha lehetne a valóságtól.

Mivel a “jelenség” korunk egyik legnagyobb kihívása, az alapos megismerés elkerülhetetlennek tűnik. Magyarországon az emberek zöme természetesen hallott már az öngyilkos merénylőkről, de majd mindenki úgy hiszi, hogy ez kizárólag a palesztin-zsidó szembenállás “mellékterméke”. Ez nagyon nincs így. Az öngyilkos merénylet módszerét gyakorolják még a Tamil tigrisek, az Iraki Ellenállási Csoport, az Al Aksza mártírjai, a Kashmir Szeparatisták, Hamas, Al Kaida, Jihad, Csecsen Szeparatisták, a Kurd Munkáspárt. Úgy tűnik, hogy korunk körülményei igen kedvezőek a különböző terrorcselekmények végrehajtásához. Ez azonban még nem magyarázza meg miért dobja el magától az életet, például egy kétgyermekes fiatal anya. Azt minden esetre ki kell verni a fejünkből, hogy az öngyilkos merénylők szegény, tanulatlan, vallási fanatikusok. Szó sincs róla, de akkor mi az igazság?

Kezdjük azzal, hogy az „öngyilkos merénylet” nem egy új keletű jelenség. A „megölöm magam, de velem jön az ellenségem is” kétségbeesett taktikát a zsidó Zéloták is alkalmazták a Judeát megszálló rómaiak ellen Kr.u. az I. évszázadban. Ők voltak a „türelmetlenek”. Szorosan utánuk nyomultak az Iszlám Assassin rend tagjai Kr.u. a XI. és XIV. század között. De a japán kamikáze pilóták II. világháborús bevetése hallatán a világ pont olyan érthetetlenül állt, mint most. Egyedi hősök mindig is voltak, csak gondoljunk a magyar(nak kinevezett) Dugovics Tituszra. És talán ebben van a lényeg, aki az egyik oldalon terrorista, azt a másik oldal hősnek vagy mártírnak nevezi. A ma terroristát kiáltó izraeli kormány „jogelődje” az államot alapítani akaró zsidó „hazafiak” annak idején az angol helyőrséget robbantgatták, és természetesen nem érezték magukat terroristáknak.

Az első modern öngyilkos merényletre 1983 áprilisában került sor, amikor a Hezbollah mozgalom az Iszlám Jihad (vagyis szent háború) elnevezés alatt megtámadta a Bejruti USA követséget egy teherautóba rejtett pokolgéppel, hatvanhárom amerikai áldozatot követelve. Az öngyilkos merényletben az „öngyilkos” kitétel a megdöbbentő. Kiegyensúlyozott pszichével megáldott emberek részére ez az emészthetetlen. Mivel öngyilkosok mindig is voltak, legegyszerűbb volt annak feltételezése, hogy egy-egy mozgalom megkeresi sorai között az öngyilkosságra hajlamos egyéneket, és ha már meg akarnak halni, akkor tegyék azt hasznosan, kötnek tehát rájuk néhány összehegesztett csőbombát. Csakhogy a dolog nem így működik, állítják a témát feldolgozó pszichológusok.

Második vonalbéli elképzelés a vallási fanatizmusban kereste az okokat. A terrorista csoportok propagandájának fókuszában a paradicsom ígérete áll, ahová az önmagát felrobbantó mártír soron kívül bekerül. Ez azonban megdőlni látszik, mert például a harminc libanoni öngyilkos merényletből huszonkettőt szekuláris (világi) csoportok hajtottak végre. A Tamil tigrisek pedig vallástagadó  Marxista-Leninisták. Ennek ellenére a terrorista csoport háttérkultúrája jelentős szereppel bír. Amikor egy közel-keleti terrorista vezérnek álcázott, beépített angol titkos ügynök afelől érdeklődött az IRA-nál, hogy a protestánsok elleni harcba miért nem vezetik be az öngyilkos merényleteket is, a válasz egyértelmű volt. A katolikus háttér lehetetlenné teszi az öngyilkosságot, és ha mégis találnának olyat, aki hajlandó lenne rá, a katolikus tömegek nem fogadnák el, és az IRA ellen fordulnának. Hasonló eredménnyel járt az amerikaiból tálibbá vált harcos kihallgatása is. John Walker Lindh fiatal amerikai fiút 2001-ben fogták el Afganisz­tánban. Elbeszélése szerint az egyik Al-Kaida vezér megkérdezte tőle nem akar-e mártír lenni. Lindh elutasította az ajánlatot, aminek okát, a szakértők szerint, a megtagadott, ám pszichéjében valahol mégiscsak létező keresztény neveltetésében kell keresni. Mégis, ha pedig egy terrorista csoport vallásos meggyőződése nem kiváltó ok az öngyilkosság vállalására, akkor mi? Mi lehet az oka annak, hogy egy épeszű, tanult, kellően jómódú, többnyire fiatal férfi vagy nő ilyen irracionális, szélsőséges tettre szánja el magát?  

Talán a legfontosabb tényező a társadalmi elfogadottság. Gázában vagy Ceylon tamil városaiban az öngyilkos merénylőket plakátokon ünneplik, dalokban örökítik meg, tettüket sporteseményeken, nagy tömegeket vonzó szórakozó helyeken nyilvánosan dicsőítik. Ilyen hangulatban (lásd Kossuth ceglédi beszéde) sokan a pillanat hatására bejelentik, hogy vállalják a mártírságot. Kicsit később, lehiggadt állapotban a jelentkező rendszerint meggondolja magát, de az aktivisták résen állnak. A jelentkezőket kisebb csoportokba tömörítik, és tréningnek vetik alá, ami sok esetben hosszú hónapokig tart. Videó felvételekben a leendő mártírok hitet vallanak eszméjük mellett, üzennek a családjuknak, és a többieknek, majd elbúcsúznak tőlük. Ezek után a mártírjelöltet elviselhetetlen társadalmi megaláztatás érné, ha ki akarna szállni az akcióból. Az évek folyamán a felkészítők egyre nagyobb rutinra tettek szert, így ma már több száz, tartalékban tartott mártírjelölt felett diszponálna (a szó legszorosabb értelmében).

A robbantásában meghiúsított mártírjelöltek vizsgálata feltárt még egy fontos dolgot, amin a terrorelhárítóknak érdemes lenne elgondolkozni. A kiképzett mártírjelöltek szűklátókörű egyének, akik a világból alig ismernek valamit, de van egy közös vonásuk. Gyermekkorban valamennyien átestek egy egész életre kiható traumán. Mint gyerek átélték a totális tehetetlenséget, amikor apjukat szemük láttára ölték meg az izraeli katonák. 2003-ban Rachel Corrie-t egy palesztin ház lerombolása miatt tudatosan halálra gázolt egy izraeli buldózer. Ma ezt a nevet 100 millióan ismerik, és a legfrissebb hírek középpontjában álló hajó is az ő nevét viseli: Rachel Corrie.   

Éljetek a lehetőségekkel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük