Az utolsó órák eseményei, a mai napig fájdalmasan égnek bennem. Szorítottuk egymás kezét , de búcsúzni képtelenek voltunk.
Velem az orvos közölte, hogy csak órái vannak hátra, Ő érezte. Én mint egy beakadt lemezjátszó, csak kétségbeesetten vinnyogtam: Drága Tibor, drága Tibor.. Ő kinyitotta behunyt szemeit, rám nézett és annyit mondott: Nagyon szeretlek Csibe.
Lényegében egyikünk sem számított a halálra. Pár nappal előtte még a jövő teendőit tárgyaltuk, semmi nem utalt a végzetes napra. Állapotának hirtelen hanyatlása a mai napig talány számomra.
Az utolsó pillanatig vele voltam, csak a halál beálltakor voltam kénytelen elengedni a kezét.
Hirtelen a Stay with me hasított belém, de a klippel ellentétben a halál nem vonult vissza vigyorogva, hanem harsány kacajjal azt mondta, elviszem magammal.
Miután rám tört a visszavonhatatlan valóság, haragudtam, mérges voltam: Nem ezt ígérted, s én hittem Benned. Mindig azt mondtad, nem hagysz egyedül, velem maradsz még sokáig, a mostani világvégi helyzetben nagy az esély rá, hogy együtt halunk meg.
Hogy az életemmel mit tudok kezdeni Nélküled? Mindent próbálok úgy csinálni mintha velem lennél, hiszen ez volt a kérésed, ha a halálról volt szó.
Drága Tibor, köszönöm a gyönyörű, szeretetben eltelt éveket, védelmet, amit nyújtottál.
NAGYON HIÁNYZOL. Tudod, nem sírok, csak valami a szemembe ment.
Életem végéig bennem élsz.
Minden szava a szívembe hatolt annak ellenére hogy sajnos személyesen sohase volt lehetőségem megismerni Antalffy Tibort. Nagy tanítóm volt ő és örök veszteségként élem meg, hogy mindig halogattam a találkozást vele…
Borzasztóan sajnálom.
Személyesen is ismertük egymást.
kb 15 évvel ezelőtt bejött a Villányi úti üzletembe és behozta a könyveit árusításra.
Beszélgettünk, mert én is írtam 2 könyvet.
Legyen neki könnyű a föld!
Soha nem felejtem el Tibor bát.És bár évek óta nem írtam ide,szinte nem telt el nap hogy eszembe ne jutott volna.Megváltoztatta az életemet, a felfogásomat világlátásomat.Sokat jelentett.Mindent köszönök neki.Nyugodjon békében 😪
Mindenkiben aki ismerte, tovább él.
Kedves Éva = TÖKÉLETESEN ÉRTELEK. —12 -13 évi bénaságomról
azt hittük a nejemmel, hogy én vagyok a beteg, aztánmikor Ő is
megbénult elkezdtünk versenyezni, mert egyikőnksem szeretett
volna egyedül maradni. — Ő volt a gyorsabb 2 év év alatt behozta
a lemaradását és megelőzött. — Isten bocsássa meg de mérges
voltam, nem sírtam, mert ilyenkor a sírás szerintem az önsajnálat
egyik megnyilvánulása. — Haragot éreztem a cserbenhagyás miatt
és csak napok multán láttam be, hogy neki a halál már megnyugvás
volt, hiszen lényegesen betebb volt, mint az én féloldali bénaságom.
Tibor bá’t magamban a bátyámnak tekintttem, hiszen egy nap
hijján 6 évvel vol idősebb nálam, minden napom vele kezdődőtt és
az utolsó komment olvasásával végzódött. — Csonkábbak lettek a
napjaim. — Köszöm, hogy megosztottad érzéseidet, gondolataidat,
valamennyit könnyít a napjaimon. — Tibor bá’val pedig remélem
nemsokára találkozom.
Őszinte részvétem.
Kosztolányi Dezső
HALOTTI BESZÉD
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére és futott, telefonált
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez épen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.
1933
Kedves Éva! Örülök hogy tudtál írni! Biztosan sokunkban vannak kérdések, de ki kell várnunk, hogy Te akard elmondani a válaszokat.
Újra csak sok erőt kívánok!
Köszönöm, Éva, hogy ezt megosztottad velünk. Nem mondom, hogy teljesen értem, mert nem kellett még ilyet átélnem soha, de látom, olvasom, és együttérzek. Sírni szabad! Gyógyító ereje van a sírásnak, miért fosztanád meg magad tőle? Soha ennél jogosabb oka nem volt embernek arra, hogy sírjon.
Szomorúság a távozásról olvasni.
Tibor bá’ szembesített bennünket a nyers valósággal.
Még a saját életéről is őszintén írt, nem kente be rózsaszín mázzal.
Ritkaság az ilyen EMBER.
Éva gondoljon arra, hogy szerencsére sokáig élhettek együtt.
Kedves Éva,
Én is örülök hogy írtál és valahogy technikailag is sikerült új posztot feltenned.
Hirtelen jött minden de azért az is jó hogy eddig élt Tiborbá egészségben és nagy szellemi frissességben.
Ahogy az egyik szomszédom mondta aki most 91 éves : hát 90 fölé már nagyon kevesen mennek.A szomszédom kb. 87 éves koráig szellemileg friss volt, lejárt a szülőházába (ami mellettünk volt)
200 kimométerről busszal minden második héten.Aztán elkezdett lelassulni , és már nem jár le öregotthonban van.Hát sajnos ez van hogy 90 felett sokan vagy testileg vagy szellemileg nagyon lerongyolódnak
és még kevesebben élik meg.Aki meg is éli annál azt látom hogy sok esetben nem veszi szeretet már körül.Vagy beadják egy öregotthonba azért nem vagy pedig ha a családban valaki felkarolja akkor kevés esetben
kap szeretetet már az ember, mert általában lenézik az öreget a családtagok vagy épp nincs idejük vele törődni.Tiborbá szerencsére jó kezekben volt melletted.Szóval jó kezekben volt, egészségileg és szellemileg is
jó állapotban volt.Sajnos kevés ember éli meg ezt hogy mindhárom dolog stimmeljen.
Írtam már a blogján párszor hogy a mi 40-50-60 éves generációnk már nem számíthat erre általábn.Vagy az egészsége vagy a szellemi hanyatlása vagy pedig a körülvevő család dolog nem teljesül, hiszen például
már a mi 40-es generációnkanak alig van utód, ha van is már későn.Mindegy nem szaporítom a szót a lényeg hogy minket már nem fog körbe venni a család/társ majd idősen.
Igazából a mi generációnk(30-50 évesek) nem ért meg háborút, de minket meg majd tizedel az egészség, szellemi hanyatlás, szerető család dolog ami ugyanolyan szörnyű mint egy háború csak épp másabb.
Egyik rokonom aki szembe lakott velünk 92 évig élt szintén egésségben , talán az utólsó 1 év volt szellemi hanyatlás neki.Kovács volt a szakmája és 70 km-ről minden hétvégén lejöttek a rokonai
Pest mellől.Akkor még nem volt felgyorsult világ.Lejöttek hozzá 3-an, a 80 éves mama , meg a házaspár aki 70 körüliek voltak.Millyen jó volt hogy egész nap kiültek a kockaházban az udvarra a diófa alá, kávét főztek ettek ittak beszélgettek.Régen még disznótoroztak stb…..Milyen szép volt hogy az akkori 90 éveseket körülvette ez a szerető család ami minket már nem valószínű hogy körülvesz (rohanás, nincs utód, de ha van is már nem olyanok mint a régiek ,stb…) Csak azért írtam ezeket hogy kibeszéljem magamból a régi emlékeket.
folyt.
Hát igen ha a klímafolyamatok vagy a háború ha begyorsul és ő is élt volna még pár évet akkor az úgymond eggyütt elmenetelre lett volna reális esély.
Sokszor én is gondolkodtam ezen hogyha bejönnek a Tiborbá által felvázolt dolgok akkor (van még pár évünk forgatókönyv) én is a családdal megyek el ami a fent leírt dolgok alapján talán jó is lenne
mert mi már(40 éves generáció) nagy eséllyel nem érjük meg a szerető család/társ, egészség , szellemi frissesség hármast.
Mit is lehetne írni, mióta elment Tiborbá történt egy pár dolog az általa kifejtett dolgokból:
-kitört az izraeli háború ahol esély van az eszkalációra.Kíváncsi lettem volna az ő nézőpontjára.
-közben azóta is folyamatosan dőlnek a hőmérsékleti rekordok, fűteni november közepén is szinte csak esténként kell, szinte hihetetlen
-migráció, kereszténység eltörlése új dimenzióba lépett, igaz még nem a végső de már látni a váz erősödését ami majd szétroppantja európát
Éva én azt javaslom hogy ha van kedved szerintem érdemes lenne feltenned egy új üres posztot havota (pl december ) és aki még olvassa a blogot tudna írni aktuális eseményt
a világ történéseiből nagyvonalakban (klíma, háború, gazdasági összeomlás stb…) .Így neked sem menne el az időd és lennen egy pár hozzászólás.Tehát nem arra gondolok hogy olyanok lennének írogatva hogy épp
kiszabadult 2 túsz izraelben , hanem csak a nagyobb események amik érdekesek és megváltoztathatnak sokmindent a világban apokalipszist előidézve. Amolyan csökkentett üzemmód lenne ami mindenkinek jó lenne és talán Tiborbá is látná fentről hogy megy tovább a dolog.( Tiborbá szerintem valahogy így fogalmazná meg: „csökkenetet üzemmód lenne a maradék kis időnkre”)
Persze ez csak egy javaslat.
Kedves Éva!
Nagyon meghatott a beszámolód. Nem értek az íráshoz, de szerintem igazi tehetséged van hozzá. Mint egy filmen, úgy láttalak titeket magam előtt.
Ha nem okoz fájdalmat számodra feleleveníteni az emlékeket, szívesen olvasnék (valószínűleg a többiek is) többet tőled.
Köszönöm a hozzászólásokat.
andrew: A bloghoz hozzáférése hozzászólónak nincs, posztot nem tud feltenni .
Ha valaki szeretne közölni valami érdekes gondolatot, hírt , azt csak én tudom feltenni.
Kacor: Az írás Tibor bá’ területe volt, én szívesebben olvasok. Különösebb tehetséget sem érzek hozzá.
Ezt az írást az elkeseredettség, szeretett blogján való búcsúzás, megemlékezés hozta ki belőlem.
Még nagyon eleven, és nagyon fáj. Még nem zárult le az ügyintézés sem.
Isten (bürokrácia) malma nagyon lassan őröl.
Őszinte részvétem!
Nyugodj békében Tibor Bá!
Kedves Éva,
Szép és őszinte írás volt.
Kedves Éva
Nagyon szeretném életben tartani Tiborba’ blogját.
Tartok azonban attól, hogy egyedül kevés vagyok ehhez.
Ha nem csatlakozik hozzám senki, akkor csak halvány árnyéka marad a blog az eredetinek.
A publikált bankszámlaszám új ?
18. S. Endre
Nekem az a véleményem, hogy ha akár csak 2 hetente van időd és energiád feltenni egy új cikket az is nagyon szuper és életben maradna a blog.A semminél mindig jobb mert a régi közösségből maradnánk páran.Én annak vagyok a híve hogy a kis eseményeket nem érdemes megbeszélni hisz most rohanó világ van.Érdemben a nagyobb dolgokra érdemes rámenni.Gondolkodtam hogy az articnewsről fordítok le cikket vagy írok csak úgy valamit fejből a civilizáció végéről ha lesz időm.De akár a régi világról is lehet írok egy kis írást olyan vissza a múltba dolgot.Most sajnos nem sok időm van de remélem oda jutok.