Senki se születik egy aluljáróban. Senki se nő fel fedél nélkül, ha erről lenne szó, a Gyámhatóság intézkedne. A szülői házból nem kötelező az elköltözés, legrosszabb esetben hozzá kell járulni a költségekhez. Szóval, hogy lesz valaki hajléktalan? Nyilvánvalóan valami rossz döntés alapján. Persze, rossz döntés vagy nem, az államnak közbe kellene lépni, de nem hajléktalan szállókkal. Mondjuk, közösségi házakkal. Mit értek ez alatt? Kábé olyan szerkezettel, mint egy kórház. Középen egy folyosó, amiről jobbra és balra hálószobák nyílnak. A folyosó közepén a bejárat, egyik végében egy nagy közös konyha, a másik végében egy nagy közös fürdőszoba vécével, zuhannyal, stb. Minden szobának egyetlen bérlője van, a konyha és a fürdőszoba közös használatával. A bérlés önköltségi lakbérért lehetséges. Aki nyomorék, vagy tehetetlen, annak költségét az állam átvállalja.

Ezt természetesen nem én találtam ki, ez a világ néhány pontján működik. Egy világvárosban nem lehet megengedett rongyos emberek csoportjának jelenléte, különböző, de jól látható helyeken. Ezt azonban nem törvényekkel kell megoldani (bár Orbán erre kurvára rászokott) hanem némi anyagi ráfordítással. A törvényi alkalmazást más témában kellene előtérbe helyezni. Például, a bíróság ne hozhasson olyan döntést, hogy válás után a (volt) férjnek ki kelljen költözni az utcára. Különben se egészséges, hogy a válóperes ügyek hatalmas hányadát fiatal bírónők vezetik. Talán egészségesebb lenne, ha 60 feletti férfi lenne ilyen esetekben a kirendelt bíró, de ez egy másik történet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________