Szerző: John William Devine – a Swansea Egyetem Sport- és Edzéstudományi Tanszékének etikai vezető oktatója

Milyen lenne a sport, ha engedélyeznék a teljesítményfokozó készítményeket? Milyen gyorsan tudtak futni a leggyorsabb sportolók? Milyen magasra tudtak ugrani? Mekkora súlyt tudtak emelni? A feltüzelt sport viadalok ezekre a kérdésekre keresi a választ azáltal, hogy eltöröl minden doppingkorlátozást.

A teljesítményfokozó szerek tilalmának feloldásával a feltüzelt sport viadalok megkérdőjelezi a modern sportetika egyik alapelvét – azt, hogy a sportnak doppingmentesnek kell lennie.

Amikor 2024 decemberében megrendezésre kerülnek az első feltüzelt sport viadalok, az öt versenykategória – atlétika, úszás, súlyemelés, torna és küzdősportok – sportolói bármilyen anyagot fogyaszthatnak, amivel javítani kívánják teljesítményüket.

Nem lesznek tesztek, tiltások, korlátozások. Egyesek, köztük a játékok alapítója, Aron D’Souza számára a feltüzelt sport viadalok a sport fejlődésének következő lépése, mások számára azonban erkölcsi foltot jelent a sportéleten.

A feltüzelt sport viadalok szószólói azt állítják, hogy ha a sportolóknak megengedik, hogy bármilyen kábítószert használjanak, az lehetővé teszi a sport számára, hogy próbára tegye az emberi potenciál határait, tiszteletben tartsa a sportolók testi autonómiáját, és elkerülje a sikertelen doppingellenesség által generált csalási botrányok véget nem érő körforgását.

Azonban korántsem világos, hogy a feltüzelt sport viadalok új távlatokat nyitnának a sportteljesítményben, támogatná a sportolói autonómiát vagy elősegíti-e a tisztességes versenyt.

Csúcsteljesítmény?

A doppingellenes szabályok korlátozzák azokat az anyagokat, amelyeket a sportolók a csúcsteljesítmény eléréséhez használhatnak. Az anabolikus szteroidok segíthetnek a súlyemelőknek nagyobb súlyemelésben, az eritropoetin pedig segíthet a távfutóknak gyorsabban futni. Úgy tűnik tehát, hogy ezen anyagok betiltása plafont szab a sportteljesítményre való törekvésnek.

Az atlétikai kiválóság azonban nem redukálható az eredményekre.

Egy hátszélben futó sprinter, egy metrón közlekedő maratoni futó vagy egy trambulint használó magasugró nincs jobb helyzetben ahhoz, hogy feltárja az emberi potenciál határait saját sportágában.

Minden esetben egy külső segédeszköz (vagyis a hátszél, a metró és a trambulin) segíti a sportolót abban, hogy hatékonyabban érje el a kívánt eredményt, de anélkül, hogy további atlétikai készségeket vagy képességeket mutatna be. Ezek az állítólagos „javítások” inkább elhomályosítják, semmint fejlesztik az atlétikai kiválóságot.

A teljesítményfokozó szerek használata számos esetben jobban hasonlíthat a hátszélben való futáshoz, mint egy új atlétikai készség elsajátításához.

Bármely sportteljesítmény értékelésénél az eredményt nem lehet elválasztani a megvalósítás eszközétől. A filozófusoknak és a sporttudósoknak még több munkát kell végezniük annak meghatározására, hogy a kábítószerrel segített teljesítmény mikor terjeszti ki valóban az emberi teljesítmény határait, ahogyan azt a feltüzelt sport viadalok szervezői is elképzelték.

Ezenkívül a sportokat úgy tervezték, hogy teszteljék a készségek és képességek meghatározott csoportját, beleértve a fizikai, pszichológiai, taktikai és technikai képességeket. A teljesítményfokozó szerek bizonyos fizikai tulajdonságok, például az erő és az állóképesség fontosságát emelik.

A kábítószer-tilalom feloldása megváltoztatná a sportok természetét azáltal, hogy növelné a fizikai tulajdonságok ezen részhalmazának jelentőségét más fizikai tulajdonságok, például a koordináció és a mozgékonyság, valamint a nem fizikai tulajdonságok, például a stratégiai képességek, a mentális képességek, rugalmasság és műszaki jártasság rovására.

A feltüzelt sport viadalok szószólói által felhozott másik érv az, hogy a tilalom feloldása szélesebb körű kontrollt biztosít a sportolóknak testük felett. „Az én testem, az én választásom” – ahogy D’Souza mondja. Ha megengedjük a sportolóknak, hogy tetszőleges szereket használjanak, az jobban tiszteletben tartja autonómiájukat – így hangzik az érvelés.

A doppingtilalom feloldása azonban lehetővé tenné – talán még ösztönözné is – a sportolókat, hogy veszélyes vagy nem tesztelt drogokat nyeljenek le. A fokozott sport támogatói szerint ez nem jelent erkölcsi aggodalmat, feltéve, hogy a sportolók szabad és tájékozott beleegyezést nyújtanak.

Még ha jótékonyan feltételezzük is, hogy a beleegyezés megszünteti az erkölcsi aggodalmakat, a tilalom eltörlése az edzők, a szülők, a szponzorok és a kormányok nyomásának teszi ki a nem hajlandó és tájékozatlan sportolókat, hogy veszélyes és kísérleti gyógyszereket használjanak, amelyek komoly kockázatot jelenthetnek egészségükre. A doppingtilalom feloldása a kényszerdopping elterjedését idézi elő.

Ideje felhagyni egy meghibásodott rendszerrel?

A feltüzelt sport viadalok támogathatják azokat, akik elvileg ellenzik a teljesítményfokozó szerek használatát, de kiábrándultak abból, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség és a nemzeti doppingellenes ügynökségek gyakorlati kudarcot vallottak a probléma megfékezésében.

Ha a sport tele van doppingcsalásokkal, és a probléma megoldására tett kísérletek megterhelő bürokratikus és tesztelési kötelezettségeket rónak a sportolókra, akkor talán a legjobb megoldás a tilalom feloldása, egyrészt a csalás lehetőségének lezárása, másrészt a doppingellenes terhek megszüntetése.

A doppingtilalom feloldása azonban további versenyelőnyt biztosítana azoknak a sportolóknak, akik olyan gazdasági nagyhatalmakat képviselnek, mint az Egyesült Államok és Kína. Ezek a kormányok hatalmas összegeket fektethetnek be a gyógyszerkutatásba és fejlesztésbe a sportolóik javára. Szakszerű orvosi felügyeletet biztosíthatnak, amely nem áll rendelkezésre a kevésbé gazdag államokból érkező sportolók számára, hogy a kábítószereket olyan módon használják fel, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a károkat és maximalizálják a hatásukat.

Egy olyan sportvilágban, amelyben az esélyegyenlőtlenség már most is tombol, a doppingtilalom megszüntetése csak elmélyítené a meglévő erkölcsi kudarcot.

A közelmúlt doppingbotrányai és a folyamatos pletykák, miszerint a dopping továbbra is elterjedt az élsportolók körében, pesszimizmusra adnak okot a doppingmentes sporttal kapcsolatban, de a tilalom feloldása nem megoldás. A dopping olyan probléma, amelyet kezelni kell, nem pedig átlépni rajta. Az ezt lehetővé tevő versenyek növelik a sportolók egészségének kockázatát, még tisztességtelenebbé teszik a versenyt, és a sport alapvető céljának aláásásával fenyegetnek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________