Tibor bá’ fordítása online
A szegénység gyengébb agyfejlődéssel jár – de az olvasás segítheti az ellensúlyozást
Szerzők: Barbara Jacquelyn Sahakian, Cambridge-i Egyetem; Christelle Langley, Cambridge-i Egyetem; Jianfeng Feng, Fudan Egyetem; Yun-Jun Sun, Fudan Egyetem
A korai gyermekkor az agy fejlődésének kritikus időszaka, ami fontos a megismerés és a mentális készségek fokozása szempontjából. Az agyi egészség ebben a korban közvetlenül kapcsolódik a jobb mentális fejlődéshez, a megismeréshez és a serdülő- és felnőttkori iskolai végzettséghez. Ez stressz esetén is rugalmasságot biztosíthat.
De sajnos az agy fejlődését hátráltathatja a szegénység. Tanulmányok kimutatták, hogy a korai gyermekkori szegénység az alacsonyabb iskolai végzettség kockázati tényezője. Összefüggésben áll az agy szerkezetének különbségeivel, gyengébb felfogással, viselkedési problémákkal és mentális egészségügyi tünetekkel is.
Ez mutatja, mennyire fontos, hogy minden gyermeknek egyenlő esélyt adjunk az életben. Amíg azonban nem tesznek kellő intézkedéseket az egyenlőtlenségek csökkentésére és az eredmények javítására, a Psychological Medicine-ben megjelent új tanulmányunk egy olcsó tevékenységet mutat be, amely legalább ellensúlyozhatja a szegénység néhány negatív hatását az agyra: az olvasás élvezetét.
Gazdagság és agy egészsége
A magasabb családi jövedelem gyermekkorban általában a nyelv, a munkamemória és a szociális és érzelmi jelzések feldolgozása során elért magasabb pontszámokkal jár együtt. A kutatások kimutatták, hogy az agy külső rétege, az úgynevezett kéreg, nagyobb felülettel rendelkezik, és vastagabb is a magasabb társadalmi-gazdasági státuszú embereknél, mint a szegényebbeknél.
A gazdagság összefüggésbe hozható azzal is, hogy több szürkeállomány (szövet az agy külső rétegeiben) van az agy frontális és temporális régiójában (közvetlenül a fülek mögött). És tudjuk, hogy ezek a területek támogatják a kognitív képességek fejlesztését.
A gazdagság és a megismerés közötti összefüggés a gazdaságilag leghátrányosabb helyzetű családokban a legnagyobb. Az alacsonyabb jövedelmű családokból származó gyermekek körében a kis jövedelmi különbségek viszonylag nagy területi különbségekkel járnak. A magasabb jövedelmű családokból származó gyermekek körében a hasonló jövedelemnövekedés kisebb területi különbségekkel jár.
Fontos, hogy egy tanulmány eredményei azt mutatták, hogy amikor az alacsony társadalmi-gazdasági státuszú anyák havi készpénzes ajándékokat kaptak, gyermekeik agyi egészsége javult. Átlagosan változékonyabb agyat (plaszticitást) fejlesztettek ki, és jobban alkalmazkodtak a környezetükhöz. Könnyebbnek találták a kognitív képességek későbbi fejlesztését is.
Társadalmi-gazdasági helyzetünk még a döntéshozatalunkat is befolyásolja. A London School of Economics egyik jelentése szerint a szegénység úgy tűnik, hogy az emberek figyelmét az azonnali szükségletek és veszélyek kielégítésére helyezi. Inkább a jelenre összpontosítanak, és kevés helyük van a jövőbeli terveknek – és hajlamosabbak voltak a kockázatvállalásra is.
Azt is kimutatta, hogy az alacsony társadalmi-gazdasági hátterű családokból származó gyerekeknek rosszabb a stresszelhárító mechanizmusa, és kevésbé érzik magukat magabiztosnak.
De mi az oka a szegénységnek az agyra és a tanulmányi eredményekre gyakorolt hatásának? Végső soron további kutatásokra van szükség annak megértéséhez, hogy a szegénység miért hat ilyen módon az agyra. Számos olyan tényező van, amely kölcsönhatásba lép. Ide tartozik a helytelen táplálkozás és a családot érő anyagi problémák okozta stressz. A biztonságos terek hiánya, valamint a játékhoz és edzéshez szükséges megfelelő létesítmények hiánya, valamint a számítógépekhez és más oktatást támogató rendszerekhez való korlátozott hozzáférés szintén szerepet játszhat.
Öröm az olvasás
Az utóbbi időben nagy volt az érdeklődés a szintlépés iránt. Milyen intézkedéseket tehetünk tehát a szegénység negatív hatásainak ellensúlyozására, amelyek globálisan alkalmazhatók?
Megfigyeléses tanulmányunk drámai és pozitív kapcsolatot mutat be a szórakoztató és egyszerű tevékenység – a korai gyermekkori öröm olvasása – és a serdülőkorban elért jobb megismerés, mentális egészség és iskolai végzettség között.
Elemeztük az Adolescent Brain and Cognitive Development (ABCD) projekt adatait, amely egy amerikai nemzeti kohorsz-tanulmány több mint 10 000 résztvevővel, különböző etnikumokból és eltérő társadalmi-gazdasági státuszúakból. Az adatkészlet a 9 és 13 év közötti fiatal serdülők méréseit tartalmazza, valamint azt, hogy kora gyermekkorukban hány évet töltöttek élvezett olvasással. Tartalmaz adatokat a kognitív, mentális egészségükről és az agy egészségéről is.
A serdülők csoportjának körülbelül a fele korán gyermekkorában kezd el olvasni, míg a másik fele kora gyermekkorban soha nem, vagy későn kezdett olvasni.
Felfedeztük, hogy a korai gyermekkori kedvtelésből való olvasás összefüggésben áll a jobb kognitív készséggel. és a fiatal serdülőkorban elért jobb iskolai eredményekkel. Kevesebb mentális problémával és kevesebb elektronikus eszközökkel töltött idővel is társult.
Eredményeink azt mutatták, hogy a korai gyermekkori élvezetből való olvasás a társadalmi-gazdasági helyzettől függetlenül előnyös lehet. Hasznos lehet a gyerekek kezdeti intelligenciaszintjétől függetlenül is. Ennek oka az, hogy a hatás nem attól függött, hogy a gyerekek szülei hány éves oktatásban részesültek – ez a legjobb mérőszámunk a nagyon fiatal gyermekek intelligenciájára vonatkozóan (az IQ részben örökölhető).
Azt is felfedeztük, hogy azoknak a gyerekeknek, akik örömmel olvasnak, nagyobb agykérgi felületük volt több agyi régióban, amelyek jelentősen összefüggenek a megismeréssel és a mentális egészséggel (beleértve a frontális területeket is). Fontos, hogy ez társadalmi-gazdasági helyzettől függetlenül volt így. Az eredmény tehát azt sugallja, hogy a korai gyermekkori élvezetből való olvasás hatékony beavatkozás lehet a szegénység agyra gyakorolt negatív hatásai ellen.
Míg jelenlegi adatainkat az Egyesült Államokban található családoktól szereztük be, a jövőbeni elemzések más országokból származó adatokkal – beleértve a fejlődő országokat is – származó vizsgálatokat is magukban foglalnak majd, amikor összehasonlítható adatok lesznek elérhetők.
Tehát, hogyan javíthatja az olvasás a megismerést? Már ismert, hogy a nyelvtanulás, beleértve a könyvek olvasásán és megvitatásán keresztül történő tanulást is, kulcsfontosságú tényező az egészséges agy fejlődésében. A megismerés egyéb formáinak is kritikus építőköve, beleértve a végrehajtó funkciókat (mint például a memória, a tervezés és az önkontroll) és a szociális intelligenciát.
Mivel sok különböző oka van annak, hogy a szegénység negatívan befolyásolhatja az agy fejlődését, átfogó és holisztikus megközelítésre van szükségünk az eredmények javításához. Bár az élvezetből való olvasás önmagában nem valószínű, hogy teljes mértékben kezelné a szegénység agyra gyakorolt kihívásait, egyszerű módszert kínál a gyermekek fejlődésének és teljesítményének javítására.
Eredményeink a szülők, oktatók és politikai döntéshozók számára is fontos hatással vannak a kisgyermekek örömteli olvasásának elősegítésére. Segíthet például ellensúlyozni a kisgyermekek kognitív fejlődésére gyakorolt negatív hatásokat, amelyeket a COVID-19 világjárvány miatti bezárások okoztak.
Véleményem szerint nem szegény családoknál is a fiatal gyerek ösztönzése olvasásra hasznos lehet.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A szívós kitartás teremti a géniuszokat, nem az intelligencia !
Re:1 L.S
A tehetség olyan mint a fing, előbb utóbb utat tör magának. 🙂
Összes valamire való géniusz valamilyen mentális „betegséggel” küzd,
kimagasló tehetségű kollégáim mind ilyenek.
2 – dajtás:
Észrevételedet nem tudom megerősíteni.
Azt pedig, hogy a gyerek megszeresse az olvasást, úgy lehet elérni, hogy kicsi korában sok mesét olvasunk neki. Ezzel kialakul az a képesség, hjgy szöveget vizualizálni tudjon.
Az se árt persze, ha nem tesszük tönkre túl sok képernyőidővel.
Ábel, neked van ilyen tapasztalatod?
5 van.
Érdekes cikk, de úgy látom, elköveti azt a hibát, hogy korrelációból ok-okozati összefüggésre következtet.
Biztos, hogy a szegénység, nyomor oka lehet a gyengébb agyfejlődésnek, de az is biztos, hogy lehet egy rakás közöz ok is, és amíg nincsenek szétszálazva a hatások és a súlyuk, addig ez elhamarkodott következtetés, hogy a szegénység miatt lesz kisebb a szúrkeállomány.
Közös ok lehet például a szülők genetikája, vagy alkoholizmusa, hogy csak két triviálisat említsek, de biztos van még ezer.
Az olvasás dettó: valószínűleg eleve azok a gyerekek kezdenek olvasni, akik nem tök hülyék, illetve ahol a szülők értelmesebbek.
2,3
Hogy egy egy – a többséget nem jellemző – különös lelki sajátosság normális e avagy patológikus, az nem egy ekzakt tudományossággal eldönthető kérdés.
Mert az eredmény soha nem csupán méréseken, hanem véleményeken, állásfoglaláson is múlik.
Korok,civilizációk és közösségek és konkrét személyek, ezt mégis mindig megpróbálják.
Érdemes ezeket szem előtt tartani,amikor nyilakozatot teszünk valakinek a mentális állapotáról.
4.)
Ezt saját tapasztalatból kétlem.
A szüleim egy sort sem meséltek nekem és egy könyvet sem adtak a kezembe.
Ennek ellenére általános iskola végére a helyi könyvtárat kiolvastam.
Szerk.
Most olvasom a 8.) bejegyzést. Szintén saját tapasztalat és ez sem így van.
A született intelligencia nem hagyja magát. Ha el akarod nyomni akkor se. Ha más nem titokba olvas, keresi a fejlődést, a megismerést.
10.LouBega
Véleményedet osztom, a szülői indukció nagyon fontos ezen a téren is.
Viszont az is igaz, hogy gyakran egy jó irodalomtanár vezeti rá a nebulót az olvasásra egy jó könyvet ajálva neki, és az is előfordul, hogy a gyerekből kitör egyfajta veleszületett tudásvágy, ami csakhamar, egy kis szerencsével, elvezeti a könyvek világába.
A mai kor legnagyobb problémája, hogy mindez tulajdonképpen a múlté. A mai gyereknek nemhogy nioncs szüksége az olvasásra, de egyenesen mintha erőlködnének, hogy leszoktassák róla.
Sajnos, a mai szülőnek, mire végre hazavergődik valamikor délután a dugókból, sem ideje, sem energiája nincs meséket olvasni a gyereknek, órákig bámulja a tévét, és miután elunja, kezébe veszi a mobilt,tabletet, vagy átvált a számitógép képernyőjére.
Naponta látom, saját unokáimnál, ezt a végtelenül káros jelenséget: a mai gyerek a képernyők rabja, iskola után dehogyis menne le játszani, alig várja, hogy valamelyik sarokba begúbodzva mobilozhasson.
Nincs is szókincsük, fogalomtáruk nulla, személyes emberközi kapcsolataik az iskolán kivül marginálisak.
Múlt heti példa:felmentem délután a közelben lakó lányomhoz egy kávéra. A kislánya otthon van, az erkélyen beszélget valakivel a mobilján.Alig múlt 9 éves, de van sajátja, mert az osztályban MINDENKINEK van. Csak úgy, mellékesen megkérdeztem, kivel beszélt.
Az osztálytársnőjével, aki KÉT EMELETTEL fölötte lakik.
.A témát érintően:nem emlékszem, mikor láttam kezében egy könyvet.
Ez van.
12 – bálint:
Sajnos Bálint, a mi időnk örökre elszállt. Ami lett helyette azzal nem lehet megmenteni az emberiséget.
Re:12
Bálint, ne haragudj hogy osztom az észt, de ez a te lányod felelőssége, mert leterhelve is meg lehet azt csinálni, hogy telefon/számítógép/tablet detoxon legyen a gyerek.
Saját gyerekeim 14 év alatt nem kapnak mobilt, 14-18 között butafont, fölötte okosat, mert akkor már kell a kapcsolat tartáshoz/tanuláshoz. Nagyobbik jelenleg 9 éves és tudod mit csinál telefon prüttyögés helyett? Egész álló nap bicajozik, mert kitalálta hogy így edz, plusz nyáron bekattant neki az íjászkodás, és már azzal nyaggat, hogy ballisztikus zseléből csináljak neki emberi torzót, mert sokkal izgalmasabb arra lőni, mint a vesszőfogóra…
Gyerek mindig a kisebb ellenállás felé megy, ha szülő hagyja, akkor egész nap a telefont fogja buzerálni, ha viszont korlátozva/tiltva van, akkor 2 hét balhé után elkezd olyan dolgokkal elfoglalni magát, amit normálisan csinál egy gyerek a maga korában. Soha se késő, csak bele kell állni, ami persze nem könnyű, de már csak ilyen az entrópiával szembe menni…
Megjegyzem nem vagyok unikum, környezetemben nagyon sok család ugyan ezt csinálja, mert mi már láttuk a fonákját ennek a fene nagy hipi-szupi IT világnak.
Re:13 Tibor bá’
Meg lehet menteni, mert nagyon sok ember nem adja a gyerek kezébe a tabletet, telefont, akármit csak azért hogy le legyen szedálva és csöndben maradjon.
Gyerekeim nem a tabletért balhéznak, hanem azért mert nem olvasom el az éppen aktuális ifjúsági regény soron következő fejezetét…
13,Tibor bá
Azt tudom, hogy a mi idönk, a mi világunk véglegesen elhalványult, és nem csak a könyvek szeretete, az olvasás tekintetében.
Ez van.
14,dajtás
ESZMÉLETLEN szerencséd van a gyermekeiddel.Nem ismerem a Te, illetve gyermekeid életkörülményeit, közvetlen környezetüket, mrt lásd, nagyon sokszor az adott milliő is belejátszik, milyen irányba fejlődik egy gyerek, és mennyire tiltható, illetve megmenthető a mobilok lélekpusztitó karmaiból.Más egy városi, és megint más egy falusi gyerek környezete, impulzusvilága, a szülők esetleges túlterheltsége, és fontos a gyerek mindennapi iskolai minitársadalma.
Az unokám iskolája, sajnos, a mobilok kizárólagos birodalma.Látni akarom a szülöt, aki saját egyszem gyermekét kiragadja ebből, mikor az iskolának van saját weboldala, az osztálynak van , szünetekben a gyerekek egymásnak újságolják, mutogatják a tik-tok, vagy mi a franc hülyeségeit, és ha valamelyik gyerek nincs benne ebben a digitakizált brancsban, az szegény egy pária egy idegen világban. Ő nem része a tásaságnak, ő nincs benne a dolgokban, ő egy nemlétező.
Ez van.
Tudom, ez nálam becsípődés, de mindig azt érzem, hogy az emberiség fejlődése is egy olyan úton halad, mint valamikor a törzsfejlődés őskorában az önálló sejtek telepekké, majd központi idegrendszer által vezérelt magas szervezettségű lényekké evolválódtak.
A folyamat során az egykor multifunkcionális sejtek, amelyek az élet minden kihívására tudtak saját, önálló válaszokat adni a túlélés érdekében, az új szervezetben ledegradálódtak speciális feladatokat ellátó, lebutított egységekké, amelyet másféle, erre specializálódott sejtekből álló szervek irányítottak.
Szükségszerűen elvesztették saját döntési kompetenciáikat, kiküszöbölve, hogy kaotikus legyen a rendszer, specializálódtak, hogy a rájuk háruló feladatot a legtökéletesebben lássák el, és az ezen kívül eső dolgok ne is befolyásolják őket.
Valamelyik bőrsejt lett, a másik izomsejt, a harmadik a májban kiválaszt, és egyik sem ért a másik funkciójához, a sajátjában viszont profi.
Ja, és bármikor lecserélhetők, feláldozhatók, ha a szervezet túlélése ezt követeli…
De akkor mi az, ami valójában irányít?
Az idegsejt? Az is csak egy specializálódott funkciót ellátó egység.
A folyamat során létrejött egy sajátos entitás, egy központi vezérlő funkciójú valami, ami nem azonosítható egyetlen sejttel sem.
Nem ez történik velünk is?
Haladunk egy úton, ahol az egyes egyedek egyre kevesebbet tudnak az egész működéséről, míg közben lassan alakul valami, ami irányít.
Csak nem az MI lesz ez, ami lassan egyre nagyobb uralmat nyer az emberiség felett?
17,hubab
Igazán eredeti, érekes látása a dolgoknak. Csak annyit tennék hozzá, hogy mig régen az ember nem volt elárasztva ennyire hatalmas tudnivalúval, tehát volt valamelyes rálátása az egészre, az akkori emberi tudásra, ami akkoriban könyvekben volt , amelyeket okos emberek irtak
Manapság az internet világában, ahol mindenről nyolcszázötvenhárom különbözö irányú megközelitést találsz, ez nemhogy nehéz, de lehetetlen.
10 Azt mondod, annak ellenére olvasol, hogy tök hülye vagy, és a szüleid is? Valahogy kétlem. Nem sértegetni akarlak, csak ha a 8-asommal ellentmond a saját tapasztalatod, abból ez következik…
16 Bálint, ez nem szerencse, hanem elhatározás kérdése. Mi már eleve azért költöztünk oda, ahova, mert jó volt a közösség. Az iskolaválasztásban pedig lényeges szempont volt az iskola és az átlagszülő hozzáállása a mobilozáshoz.
20,Ábel
Ez még mindig szerencse, kedves barátom.
Szerencsétek volt, hogy találtatok egy normális közösséget, egy oázist a mai mobilok uralta világban.
Nagyon kevés ilyen maradt fenn manapság.
21 Szerencse vagy kegyelem. Tényleg igazad van abban, hogy nem csak azon múlik, hogy mi mit hogyan gondolunk, akarunk. Azért a tevőleges hozzájárulásunk nélkül nem ugyanez lenne a helyzet.