(4031) Putyin félelme

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Putyin félelme a visszavonulástól

Hogyan kísérti a kubai rakétaválság a Kremlint

 

 Írta: Timothy Naftali
89. útban a 90. felé

Hatvan évvel ezelőtt a Fehér Ház és a Kreml békésen megoldotta a modern kor legveszélyesebb nukleáris válságát. Egyik szuperhatalom sem akarta, hogy a szovjet rakéták Kubában történő elhelyezésével kapcsolatos vita háborúval végződjön, de mindkét fél erőszakkal fenyegetőzött érdekeik védelmében. Nemcsak a kubai rakétaválság évfordulójának egybeesése késztetett arra, hogy egyes megfigyelők a régen lezajlott összecsapásának tanulságait keressék, hogy segítsenek enyhíteni a jelenlegi ukrajnai háború veszélyét. Attól a pillanattól kezdve, hogy februárban bejelentette Ukrajna megtámadását, Vlagyimir Putyin orosz elnök utalt arra, hogy ez a konfliktus nukleáris konfliktussá fejlődhet. „Aki megpróbál ellenünk közbeavatkozni – mondta – tudnia kell, hogy Oroszország azonnal fog válaszolni, ami olyan következményekhez vezet, amilyeneket történelme során soha nem tapasztalt. Putyin megismételte ezt a fenyegetést, miután a nyugati világ Ukrajna segítségére sietett, és a háború kezdett rossz fordulatot venni Oroszország számára. Szeptember 21-én arra figyelmeztetett, hogy a Kreml kész “minden rendelkezésre álló fegyverrendszert” felhasználni Oroszország “területi integritásának, függetlenségének és szabadságának” védelme érdekében. Mivel egyetlen NATO-ország sem fenyegette Oroszország területi integritását, függetlenségét vagy szabadságát, ez a kijelentés egy szándékos nukleáris fenyegetésnek, vagy legjobb esetben veszélyes blöffnek tűnt.

Putyin és Joe Biden amerikai elnök is elég idősek ahhoz, hogy emlékezzen a kubai rakétaválságra, és Biden már elárulta, hogy a válságon gondolkodik, miközben fontolgatja az Egyesült Államok orosz agresszióra adott válaszát. Egy októberi New York-i politikai adománygyűjtő eseményen Biden megosztotta aggodalmát, amiért a nukleáris „Armageddon” veszélye a legnagyobb „az elmúlt 60 évben”.

Ám úgy tűnik, hogy a két vezető eltérően értelmezi a kubai rakétaválság tanulságait. Biden és sok amerikai tudós véleménye szerint a válságot nagyrészt a kölcsönös tisztelet, a háború elkerülésére irányuló közös vágy, valamint az okos és empatikus tárgyalások oldották meg, amelyek lehetővé tették mindkét félnek, hogy megmentsék a presztízsüket. „Megpróbáljuk kitalálni, mi lehet Putyin gondolata?” – mondta Biden az adománygyűjtő eseményen. Úgy tűnik, abban a helyzetben látja magát, amellyel John F. Kennedy elnök szembesült, amikor segítenie kellett Nyikita Hruscsov szovjet vezetőnek kimászni a nyílt konfliktus és az atomháború lehetőségéből. – “Hol találja a kiutat?” – kérdezte Biden Putyintól. „Hol kerül olyan helyzetbe, hogy nemcsak arcát, de jelentős hatalmát is elveszíti Oroszországon belül?”

Putyin, aki csaknem két évtizeddel ezelőtt aláírta a Politikai Hivatal (akkori nevén Elnökség) titkosságának feloldását a Hruscsov-korszakból, nem osztja az események ezen verzióját. Ahogy két könyv írása közben felfedeztem Alekszandr Furszenko orosz történésszel, aki kulcsszerepet játszott ezen anyagok kiadásában, Hruscsov volt az, aki megtette az első lépést a visszavonulás felé. Csupán két nappal Kennedy drámai beszéde után, amelyben azt követelte, hogy Moszkva távolítsa el nukleáris rakétáit Kubából, Hruscsov összehívta elnökségi kollégáit, hogy elmondják nekik, hogy a háború elkerülése érdekében el kell fogadniuk Kennedy követelését. A megaláztatással szembesülve Hruscsov megpróbált olyan lehetőséget építeni magának, amely maximalizálja a képességét, hogy megmentse arcát a szocialista világban, és megakadályozza a háborút a Nyugattal.

Az amerikaiak hajlamosak emlékezni ennek az erőfeszítésnek a békés kimenetelére, de az orosz vezetők akkoriban és most is megértették azt a megaláztatást, amelyet az Egyesült Államok előtti meghátrálás jelent. Végül kudarcot vallott Hruscsov azon törekvése, hogy az 1962. októberi eseményeket valamiféle győzelemként újracsomagolja. Két évvel a kubai rakétaválság után Hruscsovot hozzá nem értés címén elmozdítanák tisztségéből elnökségi kollégái. Míg Biden az államférfiúi szerep fontosságát és ígéretét látja a kubai rakétaválság megoldásában, Putyin nem meglepő módon csak gyengeséget lát.

Ahol Biden államférfit lát, ott Putyin csak gyengeséget feltételez.

Putyin éppen a múlt hónapban nem hagyott kétséget a rakétaválságról és Hruscsov visszavonulásáról alkotott véleménye felől, amikor Fjodor Lukjanov orosz újságíró és külpolitikai szakértő kérdésére válaszolt a Valdai Discussion Club rendkívül leleplező háromórás ülésén. A kubai rakétaválság évfordulójára utalva – „Holnap lesz a 60. évfordulója a karibi válság fő napjának, a csúcspontnak, amikor valójában a visszavonulás mellett döntöttünk” – Lukjanov arra kérte Putyint, hogy helyezze magát Hruscsov helyébe. Az elnök megtagadta. – Dehogyis – mondta. “Semmiképpen nem tudom elképzelni magam Hruscsov szerepében.”

Putyin nem kívánta, hogy a Kreml vezetőjével azonosítsák, aki meghátrált. Aztán többet is elárult. Felkészült a tárgyalások vezetésére, ahogy Hruscsov tette az Egyesült Államokkal, de nem a jelenlegi ukrajnai válság megszüntetéséről. 1962-ben Hruscsovhoz hasonlóan őt is aggasztja az Egyesült Államokkal folytatott stratégiai verseny helyzete, de vele ellentétben nem sietett leülni az amerikai tisztviselőkkel, hogy lehűtse a nukleáris feszültséget. Tavaly decemberben ezt mondta Lukjanovnak: „azt javasoltuk az Egyesült Államoknak, hogy folytassák a párbeszédet a stratégiai stabilitásról, de nem válaszoltak nekünk. Ha valaki párbeszédet akar velünk folytatni ebben az ügyben, készen állunk, lássunk hozzá.”

Bár semmiféle felszíni hasonlóság nincs Ukrajna idei orosz inváziója és a 60 évvel ezelőtti kubai rakétaválság között – az előző egy szomszédos ország hagyományos inváziójáról szól, a második, egy több ezer mérföldre lévő szövetséges ország felhasználása egy szuperhatalom nukleáris fegyverekkel való fenyegetésére. Sokat elárul, hogy Putyin és Biden eltérően vélekedik arról, hogy milyen minőségben töltenek be vezetést abban a válságban. A különbségek érzékeltetése érdekében hasznos lehet összefoglalni az orosz és amerikai forrásokból ismerteket arról, hogy Kennedy és Hruscsov hogyan talált meg – és lépett ki – egy nukleáris válságból, enyhítve a konfrontációt, amely kiválthatta volna a háború.

A kubai rakétaválság nem szándékolt következménye volt Hruscsov azon törekvésének, hogy egy csapásra elérjen három nagyon ambiciózus hidegháborús célt:

1.A nemzetközi erőviszonyok megváltoztatását (a szovjetek lemaradtak az interkontinentális ballisztikus rakéták gyártásában) az Egyesült Államok rakétákkal való megijesztésével.

2. Megvédeni Fidel Castro Kubáját.

3. Új települést kényszerítve Nyugat-Berlin ellenőrzése alá.

Hruscsov közepes hatótávolságú nukleáris rakétákat szállított hajón Kubába úgy, hogy sikerült elkerülni a NATO észlelést. Amint a rakéták megérkeztek, 1962 novemberében az Egyesült Nemzetek Szervezetében tartott színházi bemutató keretében bejelenti bevetésüket.

Ez a terv október 22-én kezdett felbomlani, amikor Kennedy a világnak szóló beszédében bejelentette, hogy az Egyesült Államok felfedezte közepes hatótávolságú szovjet nukleáris rakéták elhelyezését Kubában. Órákkal a beszéd előtt Hruscsov figyelmeztetést kapott, hogy az amerikaiak talán tudják, mire készül. Hruscsov attól tartott, hogy Kennedy azonnali támadást indít Kuba ellen. Azonban Kennedy támadás helyett tengeri blokádot rendelt a szigeten. Hruscsovnak esze ágában sem volt eltávolítani a már Kubában lévő rakétákat, de egy olyan összecsapást is el akart kerülni, amely atomháborúhoz vezethet. A háború kockázatának csökkentése érdekében október 23-án úgy döntött, hogy a Kubába tartó, közepes hatótávolságú rakétákat szállító hajók megfordulnak, és nem tesztelik az amerikai blokádot.

Eközben Hruscsov az Egyesült Államok gyengeségének vagy a blokáddal szembeni ellenállásának jeleit remélte az Egyesült Államok szövetségeseitől. Nem következett be. Ehelyett a szovjet hírszerzés bizonyítékokat szerzett arra vonatkozóan, hogy az amerikai tisztviselők felkészítik az újságírókat egy Kubát sújtó armadához, és hogy az Egyesült Államok megemelte stratégiai fegyvereinek készültségi állapotát. A veszedelmes eszkalációtól tartva Hruscsov október 25-én összegyűjtötte kollégáit, és azt mondta, ideje megtalálni a kiutat ebből a zűrzavarból. A szovjetvezető nem használta a „lejáratás” kifejezést, de ezt akarta. A megaláztatást is el akarta kerülni. „Ez nem gyávaság” – mondta kollégáinak. „Ez egy biztonságos pozíció. Nem érdemes forráspontig erőltetni a helyzetet.” Talán sikerül elérnie legalább egyet a három célja közül. Másnap magánlevelet küldött Kennedynek, amelyben felajánlotta a rakéták eltávolítását, cserébe az Egyesült Államok ígéretéért, hogy nem támadja meg Kubát.

A válság ezzel nem ért véget, de a megoldás felé haladt. Kennedynek és tanácsadóinak egy napba telt, mire megértették, mit kínál Hruscsov. Mindeközben Hruscsov, aki egy jobb arcmentési módra vágyott, új követeléssel állt elő, amely egy másik céljához kapcsolódott. Amellett, hogy ígéretet kért, hogy nem támadja meg Kubát, azt akarta, hogy az Egyesült Államok távolítsa el a NATO Szovjetunióval szembeni fenyegetésének látható jelét: a Törökországban elhelyezett közepes hatótávolságú amerikai rakétákat. A KGB-től Hruscsov már tudta, hogy ezeket a rakétákat Polaris tengeralattjárókra cserélik, de egy újabb kézzelfogható amerikai engedményt akart elérni, legyen az bármennyire is üres. Október 27-én Kennedy írásban beleegyezett az első feltételbe, a másodikba pedig titokban, testvére, Robert Kennedy főügyész és Anatolij Dobrynin szovjet nagykövet találkozóján. Amint azt a szovjet feljegyzések vitathatatlanul jelzik (a történészek vitatják ezt a kérdést) Hruscsov összegyűjtötte kollégáit, hogy fogadják el Kennedy levelének feltételeit, mielőtt még hallott volna arról, amit az elnök bátyja mondott Dobryninnek. A Kennedy fivérek megígérték, hogy eltávolítják a rakétákat Törökországból, de kérték, hogy a szovjetek erről soha ne tegyenek említést.

Nincs visszalépés

Nem csoda, hogy az oroszok, különösen Putyin a kubai rakétaválságot a Kreml kudarcának tekinthetik. Hruscsov terve, hogy szovjet rakétabázist hozzon létre Kubában felborult, cserébe nagyon kevésért: az Egyesült Államok elnökének szóbeli ígéretéért, hogy nem támadja meg a szigetet, valamint a hamarosan elavult amerikai rakéták eltávolítását, amelyekről a szovjeteknek nem engedték meg. nyilvánosan megbeszélni. Ugyanilyen sokatmondó egy Putyinhoz hasonló autokrata számára az a tény, hogy a kubai összeomlást később Hruscsov 1964-es elbocsátásának indokaként emlegették.

A Lukjanovnak adott interjúban Putyin megvédte négy kelet- és dél-ukrajnai tartomány szeptemberi annektálását, és képmutatónak nevezte az Egyesült Államokban és Európában azokat, akik támogatják az ukrán szuverenitást. „Látjuk, hogy összetett demográfiai, politikai és társadalmi folyamatok mennek végbe a nyugati országokban” – mondta. „Természetesen ez az ő belügyük. Oroszország nem avatkozik bele ezekbe a kérdésekbe. A Nyugattal ellentétben mi nem mászunk be valaki más udvarába. De reméljük, hogy a pragmatizmus győzni fog, és Oroszország párbeszéde a hagyományos Nyugattal fontos hozzájárulás lesz a többpólusú világrend felépítésében.”

Mi az „igazi, hagyományos Nyugat”? Putyin kétségtelenül a Republikánus Pártra és más észak-amerikai és nyugat-európai jobboldali pártokra utalt. Egyértelműen arra számított, hogy az amerikai félidős választások megváltoztatják a politikai légkört az országban, és gyengítik az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott támogatását; Biden Demokrata Pártjának meglepően erős szereplése nyomán ez a kilátás most sokkal kevésbé tűnik valószínűnek. De ellentétben Hruscsovval a rakétaválság tetőpontján, Putyin úgy tűnik, még nincs meggyőződve az Egyesült Államok és Európa elszántságáról. Putyin mindenesetre visszautasít minden olyan hasonlatot, amely őt Hruscsovhoz hasonlítaná a kubai rakétaválság idején, mert még nem áll készen arra, hogy akár egy kulcsfontosságú célját feladja, pedig a törekvése egy megoldhatatlannak tűnő válságot váltott ki.

Az 1962-es visszalépést nem az Egyesült Államok államférfiúi hozták létre. Először az orosz félelemből nőtt ki, majd a pragmatizmusból. Talán Herson közelmúltbeli elvesztése Dél-Ukrajnában (és a demokraták viszonylagos sikere a félidős választásokon) pragmatikus újraértékelésre kényszeríti a Kreml-t. Néhány héttel ezelőtt Putyin tűrhetetlennek tartotta volna azt a gondolatot, hogy visszavonuljon az egyetlen ukrán tartományi városból, amelyet csapatainak sikerült elfoglalniuk. És most mégis megtették. Ez a visszavonulás azonban nem jelzi az oroszok vágyát a hőmérséklet csökkentésére. Putyin a négy tartomány (köztük Herson) vakmerő annektálása nagyon megnehezíti egy szélesebb körű stratégiai visszavonulást az orosz nép részére. Hruscsovval ellentétben Putyin megemelte a konfrontáció tétjét, miközben ügyeskedése kezdett felbomlani. Nehezebb lesz visszalépnie, és megmenteni a presztízsét. Úgy tűnik, ő sem akar egy visszalépést, legalábbis egyelőre. Bidennek és azoknak, akik felszólítják a Fehér Házat, hogy nyomást gyakoroljon Kijevre, hogy tárgyaljon Moszkvával, szem előtt kell tartaniuk, hogy az ukrajnai háború nem olyan, mint a kubai rakétaválság, és Putyin,  amit szívesen hangoztat, nem Hruscsov.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

27 gondolat erről: „(4031) Putyin félelme

  1. Szép napot mindenkinek. ( köszönöet ezért a cikkért is Tibor bá” nak. )
    A szovjetek anno az usa “tyukudvarából” vonultak ki. Ukrajna viszont az oroszok tyukudvara, ráadásul kelet ukrajna tele van orsz emberrel.

    Putyin nem teheti meg, hogy magára hagyja őket, innen nem vonulhat vissza.
    Az usa gyakorlatilag a határaitól tizezer kilométérre , orosz érdekszférában szeretné az érdekeit érvényesiteni. Van böven hova visszahzódnia. Putyinnak nem igazán.
    Ha az usa ejti Ukrajnát, attól még az atlantista birodalma él tovább. Ha Putyin meghátrál, el/ szétesik Oroszország. Ha valamit, hát Putyin egyet biztos nem megtenni: hogy ő legyen Gorbacsov 2.0. Ne felejtsük el annak a jelentőségét: Herszonból nem kiverték őket – ahogy az usat Afganisztánból- hanem ők vonultak vissza, a hirek szerint meglehetősen rendezetten, tervszerüen. Sajnos, nem várható, hogy a háború rövid időn belül véget ér, viszont nagyon hideg hónapok állnak elöttünk. Közben csak itthon elkezdték az üzemanyag korlátozások bevezetését a kis kutakon.

  2. 1. Kerub, az hogy Ukrajna azon fele tele van Oroszokkal, csak politikai ürügy. Azon oroszok nagy része sosem akart Oroszországhoz csatlakozni. Otthonaikat, iskolákat, óvodákat szétlőtték, a terület alá van aknázva, sem áram sem víz. Asszonyok, gyerekeik elmenekültek, a férfiakat kényszersorozzák, nem hinném hogy erre vágytak, Ők a nagypolitika áldozatai 🙁 ha akartak is Oroszországhoz csatalkozni, nem erre gondoltak. A szavazásnál gépfegyverrel álltak a hátuk mögött, mire szavaztak volna?

  3. A putyini és a nyugati narrativa is eltorzítja a valóságot.
    A háborút azonban mégiscsak Putyin indította, az ő felelőssége sokkal nagyobb.
    Minden más forgatókönyv százezrek életét kímélte volna meg.
    A nyugat felelőssége is igen súllyos.
    A legrosszabb béke is sokkal jobb, mint a legjobb háború.
    A háború kegyetlen és barbár, rengeteg áldozatot szed és mérhetetlen sok szenvedést okoz az érintett népeknek.
    Az azonnali tűzszünet lenne a megoldás első lépése.

  4. 1 – F.K.
    Köszi az elismerés.

    A Foreign Affairs (kb. külföldi ügyek) kevés propagandát, több tényszerű
    megállapítást közöl. Ezért érdemes olvasgatni.

    2 – B .B.
    Ez a háború az USA-nak és Zelenckij bandájának óriási üzlet. Eszük ágában sincs befejezni. Nem megnyerni akarják, hanem fenntartani. Emberélet nem számít csak a profit és lopás.

  5. Nemrég néztem az Ulrahangon a Szanyi-Stier vitát. Annyiból volt jó, hogy segített megérteni az angolszász gondolkodást. Eszerint Oroszország egy jelentéktelen valami, hiszen a GDP-je csak egy kis országénak felel meg, a lakossága annyi, mint Vietnámé, a nyersanyagkincse sem jelentős, hiszen Venezuelának nagyobb a kőolaj tartaléka, ugyan néhány területen képes világszínvonalú termékek előállítására, de ez nem számít.
    Tehát mit ugrál a kis hülye, meg javasolgat megegyezést (nekünk!), jobb, ha még ma csendben, a fülét farkát behúzva meghúzza magát, amíg meg nem haragszunk, örüljön, hogy élni hagyjuk.
    Ugyan sajnos van egy jelentős nukleáris fegyverkészlete, ami esetleg gondot okozhat, meg “kiszámíthatatlan”, mert még esetleg használni sem átallaná. De ezt megoldjuk, majd ígérünk neki valamit, akkor megnyugszik.
    Kínával nem nagyon kell foglalkozni, mert nem érdekli a külvilág, el van magában. Sajnos nem figyeltünk oda, hagytuk megerősödni.
    Európa viszont veszélyes, mert mert népességben és gazdaságilag is nagyon erős tudna lenni.
    Ezen a szemüvegen keresztül nézve nem csodálkozom a nyugati lépéseken, csak a világ közben már igencsak megváltozott. Ezt tudomásul nem venni végzetes lehet, csak az baj, hogy számunkra is.

  6. 3.
    A háború mindig nagy üzlet valakinek, mindig is az volt, hisz valamilyen haszonszerzés, üzleti és/vagy politikai van mögötte. Putyinnak politikai. USA-nak meg üzleti. Nem érdemes csak egyiket kiemelni. A polgárok meg díszletek, szenvednek, meghalnak megszívják mint mindig mikor háború van.

    Tibi ba’, tudom hogy cenzúrázol, de elolvasod amit írok, így is jó 🙂

  7. Oroszország majdnem kétszer akkora területű, mint Kína. A területén sznte minden megnő és a föld alatt minden van, mi szem szájnak ingere.
    Az Olasz gazdaság méretéhez szokták hasonlítani az orosz gazdaságot. Ez GDP összevetés. De a valós erőviszonyt mutatja ez?
    Tényleg egyforma erejű lenne a két gazdaság? Kötve hiszem.

    Tudni kell, hogy Olaszország szolgáltató ipara sokkalta fejlettebb, aminek produktuma ugyan úgy beleszámít a GDP-be, a műkörmösök, fodrászok, éttermek, szállásadók és a szórakoztató és szépségipar terméket elő nem állító millió leágazása, mint az orosz bányászat, kohászat, alapanyag és félkész termékek előállításának értéke és az olaszhoz képest micurka szolgáltató ipara.

    Nincs Olasz pizza orosz búza nélkül és még sok minden más szálon kötődik a világ az orosz föld atta produktumhoz. Az olaszoknak nincs semmijük, ami nélkül ne üzemelne tovább a világ zökkenőmentesen.
    Ezeket figyelembe véve a világ tizedik legnagyobb gazdaságai és ebből az egyik a GDP jelentős részét a semmit sem előállító szolgáltató iparából szerzi.
    Lesajnált orosz gazdaság termékeiről két rövid videó.
    https://youtu.be/AcPvHobX3D0?t=33
    https://youtu.be/WiSjGxdHcqM

    A szakértők Oroszország erejének megitélésekor a tévedést ott követik el, hogy nem az összképet nézik. Mozaik látásmód.
    Azt el tudom képzelni, hogy Bidennek vannak félelmei, mikor meglát egy hosszú lépcsőt, de nem gondolom, hogy Putyinnak félelmei lennének.

  8. 4.

    “Ez a háború az USA-nak és Zelenckij bandájának óriási üzlet. Eszük ágában sincs befejezni. Nem megnyerni akarják, hanem fenntartani.
    Emberélet nem számít csak a profit és lopás.”

    Ezt hívják eredeti hamisíthatatlan oroszpárti propagandának !
    Az Usa eladja a fegyvereit , de az ebből származó profit többszörösét költi az ukrajnai háborúra.
    Akkor mi is ebben neki az üzlet ?
    A háború azért húzódik el, mert ennyi befektetés után, senkisem akar veszíteni.
    Így persze minden érintett még többet fog veszíteni !
    Ilyen a háború természete.

  9. 9. Balogh Botond
    Attól függ, kit tekintünk az USÁ-nak. Az állam és a közösség biztos rosszul jár, az utóbbinak nem osztottak lapot. Viszont a fegyvergyártóknak, a megrendelést feladóknak hatalmas üzlet. Most kiürítették a raktáraikat, viszont a küldött mennyiség többszörösét rendelték meg, valószínűleg azokat is majd felhasználják. Kérdés, hogy hol, mire és mikor.
    Az ukrán népnek sem üzlet, viszont egyeseknek nagyon is. Számolatlanul ömlik be a fegyver és a pénz, ellenőrizni lehetetlen a felhasználását. Ki tudja, mennyi csorog vissza a feladónak?
    Castel egyik kijelentése megdöbbentett, de minden feltétel adott a bekövetkezéséhez, akkor meg miért ne következhetne be, őrültek mindenütt vannak. “Ezekről a fegyverektől még hallani fog Európa. Meglátjuk, amikor az utasszállító repülőgépeink elkezdenek alumínium konfettiként földet érni egy ilyen rakéta miatt, akkor majd megértjük, hogy nem gondoltuk jól át ezt a dolgot.”

  10. 9 – B.B.
    A tények tagadása vegytiszta ukrán propaganda, és ezt te teszed. A világméretű ukrán korrupció közismert. A küldött fegyverek egy részének az eladását pedig nyugati média is megírta. Ennek a fenntartása pedig a Zselinszkij banda érdeke. Békében nem lehet kérni fegyvereket és nem lehet őket eladni. Vak, aki ezt nem látja be puszta orosz-gyülöletből.

  11. Egyetlenegy Államelnöknek sem lehet érdeke, az,hogy az országa területén ilyen háború folyjon, mint ami Ukrajnában folyik.
    A komoly életveszélyt, nem lehet lopással elhallgattatni.
    Egyik politikus sem a tisztesség és a humanizmus szobra, ezt tudjuk.
    De nem jogos róluk, mint a legelvetemültebb bűnözőkről, vélekedni!
    Még Putyinról és Zelenszkíjről sem.
    Egyébként az ukránok lopását és korrupcióját érdemes megemlíteni , de semmiképpen sem, az orosz területrabló háború legfőbb momentumaként!

  12. Azt is figyelembe kéne venni, hogy Biden és ezáltal az USA óriási ajándékot adott z oroszoknak, vagyis Putyinnak azzal, hogy kb. félórával a rakéta becsapódása után határozottan kijelentette, hogy az Ukrajnából érkezett. Az is nagyon valószínű, hogy akármi is lesz a helyszínlelés eredménye, ehhez a véleményükhöz tartják magukat. A helyzet eszkalálódásának meglőzésére megfelelő lépésnek tűnik ez a gesztus, a többi az oroszokon múlik.

  13. 13

    Na végre.Legalább észrevetted és leírtad.

    Hogy miért..? Senki nem akar pusztulást,és maradt józan ész a gépezetben.
    Jó tudni hogy a híg fos tengerében van néhány elements aki józan.

  14. Ami a lengyelországba csapódott rakétát illeti:.
    Biden nem az oroszoknak tett szivességet, hanem az Usának . Egyrészt nagyon korán napvilágra került a lengyel civil felvétele a roncsokról, azt már nehéz lett volna elhazudni. Másrészt , ha tartják magukat a NATO cikkelyekhez,és valóban orosz rakéta lett volna, akkor cselekvési kényszerhelyzetben lett volna. Ha nem reagál, akkor a NATO hitelesség ugrik,ha reagál, akkor III. Vh. Az egyedüli menekülés a nemszeretem szituból, hogy ukràn rakéta volt.

    – ukrán bocsánatkérés máig nincs-

  15. Ha a NATO tag Lengyelországba beesik egy orosz rakéta, a NATO beavatkozás szükségessége rögtön felmerül. Ha ukrán rakéta esik be, akkor lemerül. 🙂
    Bizonytalanoknak egy kapaszkodó.

  16. 12.

    A fórumozás és a kultúrált vita egyik alapszabálya :
    Nem személyeskedünk !
    Miért is nem?
    Mert nem tartozik a vitatott témához.
    Mert ellehetetleníti az értelmes discurzust.
    Mert nem érv.
    Természetesen a vitavezetőre,a példaadás miatt ez még inkább kötelező !

    Hat 6 kijelentést tettem.
    Melyik nem igaz ?

  17. 18 – B.B.
    A legelső szabályt kifelejtetted. A saját fórumon a szabályt én szabom meg. A második szabály, hogy a rendre utasításom retorziót válthat ki.
    A kijelenésem, hogy naiv vagy nem vita, hanem atyai megállapítás, és vita lezáró aktus, amit illik észrevenni. És ez alól nincs kivétel.

  18. 19.

    Ha nincsen értelmes érved , akkor legyen arrogáns fölényed !
    Önkényeskedő hatalmi mámorod, csökkenti a fórumra járó táborod. A Civilizáció vérrel, izzadtsággal és könnyekkel felépített nemes várát bármikor lerombolhatja egy aljas barbár lázadó.

    LOL 🙂

  19. 20 – B.B.
    Van, aki még akkor se tanul, amikkor már cipelik a bitófa felé, és közben azt kiabálja, hogy igazságtalanság, miközben ő nem tanulta meg a szabályokat.

  20. 20. BB.

    Ez a blog az egyik legtoleránsabb az ellentétes vélemények tekintetében. A facebookról a töredékéért kitiltanak, az index forumain detto.

    Tibor bá” a házigazda, a vendégeinek sok szabadsága van, nem illik ebbe belerondítani.

  21. Ki ez a Balogh Botond? Tán csak nem mosógépszerelő?

  22. 23 Ábel
    Ez kérdés? 🙂
    Ezért kérdeztem tőle korábban, hogy minek váltogatni a nickneveket, nem sok értelme van…

  23. 24 ötlet
    Ez azért kemény!
    Viszont végigolvasva a cikket nehéz nem oroszbarátnak minősíteni össz kicsengésében, de elgondolkodtató. Ilyenkor érdemes lenne mellétenni egy nyugati szakértői narratívát, persze nem valami gagyi propagandistáét.
    Nem ismerem ezt a forrást, de azért meglepett a mottója, bár jutottunk már itt is hasonló következtetésekre:
    A BEKIÁLTÁS
    A KAPITALIZMUS EGYETEMESEN NEM CIVILIZÁLHATÓ. # Ha valamely centrumában javítható is, ennek árát az alávetett régiók lakosságával fizettetik meg. # Társadalmi szolidaritást, igazságosságot, egyenlőséget! # A RENDSZERT MAGÁT KELL MEGHALADNI! #

  24. 23 – Ábel:
    Igen, Balogh Botond a mosógépszerelő 12. nickje. Az erkölcs hatalmas bajnoka, ha teheti ott lépi át, ahol tudja.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük