2017-01-31 nap bejegyzései

(2089) Ahogy a dolgok állnak

Tibor bá’ online

 

A napokban láttam a TV-ben egy politikai vitát (nem megy ritkaságszámba), ahol az egyik politikus hazugsággal vádolta a másikat, a másik politikus pedig az egyiket. Egy politológusnak pedig az volt a véleménye, hogy sehol a világon nem lehet választásokat nyerni az igazság teljes feltárásával. Az emberek többsége nem tud, és nem is akar szembenézni a nem kívánt igazsággal. Sokkal inkább hajlamos arra, hogy fejét a homokba dugja, és ne vegyen tudomást a kellemetlennek mutatkozó jövőről. Nos, személy szerint én magam is megerősíthetem, hogy az emberek nagy többsége pontosan így viselkedik a politikától teljesen független dolgokkal kapcsolatban is.

Aki kételkedne szavaimban, annak bizonyítékként van egy kijelentésem. Lássuk, mi lesz a reakciód! Álláspontom szerint, az emberiségnek egyszerűen nincs jövője.

Ne is folytasd, tudom, pesszimista vénember vagyok, és az irigység beszél belőlem, mert hogy napjaim meg vannak számlálva. Mit tehetek? Segítség után nézek.

Vegyük Martin Rees professzort – pillanatnyilag ő az angol főcsillagász – aki 2003-ban a következőket írta:

The odds are no better than 50-50 that humankind will survive to the end of the 21st century.

Vagyis: Annak az esélye, hogy az emberiség megéli a XXl. század végét, nem több 50 százaléknál.

Nézzük, mit mond Jared Diamond (Collapse című, 2005-ben kiadott könyvében) Mr. Diamond különben a Kaliforniai Egyetem földrajz professzora és fő kutatási területe a korai civilizációk összeomlásának okai.

“Because we are rapidly advancing along this non-sustainable course, the world’s environmental problems will get resolved, in one way or another, within the lifetimes of the children alive today. The only question is whether they will become resolved in pleasant ways of our own choice, or in unpleasant ways not of our choice, such as warfare, genocide, starvation, disease epidemics, and collapses of societies.”

Magyarul: Mivel egyre gyorsuló tempóban haladunk ezen a fenn nem tartható pályán, a világ ökológiai problémái így vagy úgy meg fognak oldódni. Mindössze az a kérdés, hogy az általunk megválasztott kellemes módon változnak-e meg, vagy nem megválasztva, hanem ránk szakadó módon, mint például háború, népirtás, éhezés, járványok és a társadalmak összeomlása útján. Eddig a fordítása, de a gondolat itt nincs befejezve. Mert a lényeg az, mivel mi magunk nem csinálunk semmit, a természet fog dönteni helyettünk.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ezeket a megállapításokat kétkedéssel fogadjátok. Akkor utoljára hadd idézzem az ó-kor egyik legnagyobb államférfijének és orátorának, Demosthenes közel 2500 éves megállapítását (sajnos csak angolul ismerem):

Nothing is easier than self-deceit. For what each man wishes, that he also believes to be true:  

Tehát: Semmi se könnyebb az önbecsapásnál. Amit szeretnénk, arról el is hisszük, hogy igaz.

Mielőtt azonban rátérnék a részletekre, megpróbálom a keserű pirulát egy kicsit megédesíteni. Albert Einstein, akinek az atombombával kapcsolatban vállalt szerepe miatt mélységes lelkiismeret furdalása volt, néhány évvel 1955-ben bekövetkező halála előtt azt mondta: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul az egész világ, ezt a kis diófát ma még elültetném.” Kedves barátaim! Olvassatok tovább, és aztán ültessétek ti is el a kis diófákat!

A „Van-e jövőnk?” című könyvemben számtalan, az egész emberiségre leselkedő „veszedelemre” hívom fel a figyelmet, illetve tárgyalom azokat ismeretterjesztő szinten. Ezeknek bármelyike bekövetkezhet a közeljövőben, és számomra semmi kétség afelől, hogy valamelyik be is fog következni, megelőzve ezzel a többit. Mivel azonban újabban a klíma lett a trendy topic, ez alkalommal kizárólag a klímaváltozással kívánok foglalkozni.

A Donald Trump állításával szemben Földünk klímája változik, pontosabban elsősorban melegszik, ami számtalan negatív következménnyel jár. Hogy mit várhatunk a következő években az még csak nagy vonalakban rajzolódik ki, de az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy minden előrejelzés, minden „ésszerű ráérzés” néhány éven belül túlzottan optimistának mutatkozik. Más szavakkal kifejezve, a folyamat nem várt módon, eszeveszetten gyorsul. A hely rövidsége miatt vegyünk csak egyetlen egy példát. Az ezredfordulón, vagyis mindössze 16/17 évvel ezelőtt, a szakemberek úgy gondolták, hogy az Északi sark jégtakarója teljesen el fog olvadni valamikor a XXII. század folyamán, tehát 2100-at követően. Három évvel ezelőtt az ismert adatokra felépített modellezés szerint a jégtakaró teljes elolvadása (a nyári hónapok végére) 2050-re volt várható. Most, tehát 2017-ben a helyzet a következő, idézek:

The Artic ice cap is melting much faster than expected and is now about 30 years ahead of predictions, made by the Intergovenmental Panel on Climate Change, a US ice experts said. This means the ocean at the top of the world could be free of ice by 2020, three decades sooner than the global panel’s gloomiest forecast of 2050.

Magyarul: A sarki jég a vártnál sokkal gyorsabban olvad, és pillanatnyilag 30 évvel előzi meg az „Éghajlat-változási Kormányközi Testület” (azaz az IPCC) előrejelzését, állítja egy amerikai klimatológus. Ez azt jelenti, hogy a Föld északi sarkán elterülő óceán 2020-ra jégmentes lehet, három évtizeddel hamarabb, mint az IPCC jóval borúlátóbb, 2050-et megnevező előrejelzése.

Különben az IPCC jelentései erősen felvizezettek, aminek oka egyfelől az angolszász kultúrkörhöz tartozó tudósok alapvető visszafogottsága, másfelől a jelentésbe csak az kerülhetett be, amivel az ENSz valamennyi tagállama maradéktalanul egyetértett az általuk delegált tudósok közvetítése útján. A legnagyobb kerékkötők Kína, India, USA és Ausztrália voltak. Valamennyien a legnagyobb CO2 kibocsátók.

Földünk klímája tehát számunkra negatív irányba változik, és érdemben nem teszünk ellene semmit (megengedve magamnak azt a luxust, hogy nagyképűen az egész emberiség nevében beszéljek). Először nézzük, miért nem teszünk semmit, aztán pedig vizsgáljuk magát a változást.

Winston Churchill volt angol miniszterelnök és jeles államférfi leghíresebb mondásainak egyike így szól: „A parlamentáris demokráciára épülő kapitalista társadalmi berendezkedés szar úgy ahogy van, de még nem találtak ki ennél jobbat.” Harminc évvel később Margaret Thatcher angol miniszterelnök asszony ezt megtoldotta: „a kapitalizmusnak nincs alternatívája.” Ezekre a mondatokra azért érdemes emlékezni, mert napjainkban több helyről, többször is halljuk, idehaza is. De nézzük, hogy vélekedik erről a World Socialist Web Site (Világ Szocialista Honlapja), mert hogy ilyen is van.

The capitalism is admittedly an incredibly productive system that has created a flood of goods unlike anything the world has ever seen. It also is a system that is fundamentally (1) inhuman, (2) anti-democratic, and (3) unsustainable. There is a theory behind contemporary capitalism: We are told that because we are greedy, self-interested animals, an economic system must reward greedy, self-interested behaviour if we are to thrive economically.

Érthetőbben: Beismerten a kapitalizmus egy hihetetlenül produktív rendszer, ami a világon soha nem látott javak halmazát hozta létre. Egyúttal azonban egy olyan rendszer, amely alapvetően (1) embertelen, (2) antidemokratikus, és (3) fenntarthatatlan. A fejlett, mai kapitalizmus mögött van egy elmélet is. Ezek szerint az Ember egy mohó és önző állat. Éppen ezért egy gazdasági rendszernek az emberi mohóságot és önzést kell jutalmazni ahhoz, hogy sikeres legyen.

Nem tudom, ki hogy van vele, de a magam részéről a fenti megállapításokkal 100 százalékban egyet értek. Volt azonban a meghatározások között egy fogalom, amin talán könnyedén átsiklottunk. A kapitalista rendszer fenntarthatatlan. Ennél a pontnál találkozik a szociológia az ökológiával. Az egyetlen életképes gazdasági rendszer, amihez az emberiség túlnyomó többsége ragaszkodik (1989-óta mi magunk is), fenntarthatatlan. Mi erre a bizonyíték?

Az ipari forradalom kezdete óta (amit egyesek 1750-re tesznek) a nemzetgazdaságok folyamatosan a GDP növekedését tűzték ki legfőbb célul. A GDP növekedése hazánkban is kulcsfontosságú kérdést és kiver minket a frász, mert a szlovákok GDP növekedése kétszerese a mienkének. Ez ökológiára lefordítva annyit jelent, hogy 1750 óta az ipari termelés, és annak következtében a megtermelt javak fogyasztása, ezekkel együtt az emberiség lélekszáma, természetesen az ezekkel járó szennyezés is folyamatosan és megállíthatatlanul növekszik, és ha a Tőkén múlna ez a növekedés fenn is maradna az örökkévalóságig. Nincs kitűzve felső határ, a növekedési folyamat a kapitalista elképzelés szerint a végtelenségig tartana. Csakhogy a középiskolai tanulmányaim szerint a Föld méretei végesek, és ha ez a tény azóta nem változott meg, akkor ebből az következik, hogy a Földünkkel kapcsolatban minden más is véges, semmi se végtelen. Amit ma teszünk, ahogy ma élünk az egyszerűen fenntarthatatlan. És mivel erről nem voltunk hajlandók tudomást szerezni, a természet megadta a maga válaszát. Ez pedig a globális klímaváltozás.

A dolgokat egy kicsit leegyszerűsítve, a globális klímaváltozás elsősorban globális felmelegedést jelent. Mielőtt a részletekre rátérnék, ki kell valamit jelenteni, amit egy percre se szabad szem elől tévesztenünk: Földünk klímája egy rendkívülien komplex és tökéletesen nem megismerhető rendszer.

Kezdjük az alapoknál! A Föld nevű, saját hőforrással nem rendelkező bolygónk a –270 °C fokú világűrben kering a Nap körül, amiről sugárzás formájában hőenergiát kap. Ugyanakkor, mivel a Föld a világűrhöz képest melegebb, hőjének egy részét kisugározza a világűr felé. Ez a folyamat egy negatív visszacsatolás, mert minél nagyobb a hőmérséklet különbség a világűr és a Földfelszín között, annál több hőt sugároz ki a Földfelszín. Ha a Földnek nem lenne légköre, a felszín átlag hőmérséklete –17 °C lenne. Ugyanis ez lenne az a hőfok, ahol a kapott és kisugárzott energia egyensúlyba kerülne, vagyis a Föld pont annyi energiát sugározna ki, mint amennyit kap.

A Földnek azonban van légköre, amit felfoghatunk egy szigetelő rétegnek, mondom felfoghatunk, de nem az, de a mi szempontunkból –kerülve a precíz fizikát – szigetelő rétegnek felel meg . Minden esetre a légkör következtében a Földfelszín tényleges átlag hőmérséklete közel +13,4 °C volt évszázadokon, mondhatnánk évezredeken keresztül, mondjuk úgy, hogy 1750-ig. Azért csak volt, mert pillanatnyilag már 1,6 °C-kal több, ami az úgynevezett globális felmelegedés következménye. Felmerül a kérdés, mi történik?

A helyzet az, hogy a Föld légkörének „szigetelő” képessége sok mindentől függ, de legfőképpen az üvegházhatást kifejtő gázok koncentrációjától, legnagyobb mértékben a vízpárától, de a légkör vízpára tartalmába az emberiség nem tud beleszólni, ez tehát adott. A következő üvegházhatást kiváltó gáz a CO2, amelynek előállításában ugyancsak jeleskedünk (Zárójelben megjegyzem, hogy ide tartoznak még a CH4 (metán), N2O (dinitrogénoxid), klór-fluor-karbonok(Freon), O3 (ozon), stb.)

Jelenleg a leghatékonyabb (55 %-ban „felelős” a melegedésért) üvegházhatású gáz, a széndioxid koncentrációja az ipari forradalom kezdetén 280 ppm (részecske-per-millió) volt mondjuk 1750-ben. Ez az érték 2017 januárjában elérte a 407 ppm-et (ez egy globális átlagérték, amit „hivatalosan” 1958-tól a Havai szigeti Mauna Loa hegyen lévő obszervatóriumban mérnek, míg a korábbi adatokat jégbe zárt légbuborékok felhasználásával mérték). Abszolút tény az, hogy minél több CO2 van a levegőben, annál jobb a Föld „hőszigetelése”. Ennek következtében, ebben a pillanatban, a Föld minden egyes négyzetmétere (átlagosan) 2,5 watt energiával többet kap, mint amennyit kisugároz. Következésképpen a felszín hőfoka folyamatosan emelkedik, és mindaddig emelkedni fog, amíg ez a helyzet fennáll, vagyis több a bejövő, mint a kimenő energia.

A 280 ppm „alaphelyzetben” a Földön pontosan annyi CO2 keletkezett (élőlények kilehelése, széntartalmú anyagok elégése, stb.) mint amennyit a növények a légkörből beépítettek alkotó részeikbe. Ezt az egyensúly helyzetet az iparosodás felborította, mert a termeléshez energiára volt szükség, amit majdnem kizárólag széntartalmú anyagok égetésből nyertek. Ennek az energia kinyerésnek a 250 éven keresztül tartó és egyre fokozódó gyakorlásának következménye a globális felmelegedés, amivel kapcsolatban sajnos nagyon sok tévhit van a köztudatban.

Ennek legszembetűnőbb jele, amikor a hatalmi elit arról beszél, hogy vissza kellene állni az 1990-es év CO2 kibocsátás szintjét, vagy 2020-ig 30 százalékkal csökkenteni kellene a CO2 kibocsátást, és ehhez hasonlók. Ugyanis a szomorú helyzet az, hogy ha holnap egy varázsütésre az egész világon egyszerre beszüntetnék a szén, kőolaj, földgáz és tűzifa égetését, vagyis az 1750-es szinten élne a teljes emberiség, a globális felmelegedés folyamata évtizedeken keresztül tovább folytatódna. Igaz, nagy valószínűséggel egyre kisebb mértékben, míg el nem érne egy egyensúlyi állapotot. A rendszer ugyanis hatalmas tehetetlenséget hordoz magában. Hadd említsek meg néhány példát.

– A Föld felületének nem jelentéktelen hányadát állandó jégréteg takarja. Amikor ez elolvad, és ennek bekövetkezése már elkerülhetetlen, a Föld albedoja jelentősen megváltozik, vagyis jóval több energiát fog elnyelni, mint korábban, és jóval kevesebb energiát fog visszaverni.

– Szibéria északi részén hatalmas lápos területeken a talaj a nyár végére se olvad fel. Itt elképesztő mennyiségű metán gáz van a talajban befagyott állapotban, amikor ez a talaj felolvad a benne rejlő metán kiszabadul. Ez már folyamatban van. A metánról pedig tudni kell, hogy „szigetelő hatása” a CO2-nél 58-szor nagyobb és jelenleg a melegedésért 15 %-ban „felelős”. Mindkét említett folyamat pozitív visszacsatolás, azaz a folyamatok öngerjesztők.

– A már említett vízpára kb. egy nagyságrenddel nagyobb mértékben járul hozzá a légkör „hőszigetelő” képességéhez, mint a CO2. Egyetlen ok, amiért nem foglalkozunk vele az, hogy mennyiségére az emberi tevékenység nem hat ki közvetlenül. Azonban közvetve igen. Ugyanis az „antropogén”, azaz emberi tevékenységből származó széndioxid által okozott melegedés következtében a légkör páratartalma növekszik, ami egy újabb pozitív visszacsatolás.

– Az óceánokban jelentős mennyiségű széndioxid van oldott állapotban. A víz CO2 elnyelő képessége a hőmérséklettel fordítottan arányos. A melegebb víz kevesebb széndioxidot képes elnyelni. Az óceánok melegedésének következtében a hatalmas víztömegek egyre kevesebb CO2-t nyelnek el, ami a széndioxid légköri koncentrációjának növekedését gyorsítja. Ez is egy pozitív visszacsatolás.

Végül is a helyzet az, hogy az IPCC jelentést megelőzően számtalan modellt futtattak számítógépeken. A legoptimistább jelzések szerint a század végére + 2 °C felmelegedés várható. A legpesszimistább szerint + 12 °C, de nem a század végére, hanem 2026-ra. Ez utóbbi hatását még elképzelni se tudjuk, és akkor ehhez hozzáteszem, hogy az én személyes véleményem szerint ez a + 12 °C messze alatta van annak, ami valójában be fog következni. Miért?

Azért, mert az emberiségnek esze ágában sincs lemondani az energiáról, a javak, tegyük hozzá, a felesleges javak előállításáról. A világ GDP növekedése 5 % körül van. Ennél is nagyobb baj, hogy a közel 1,5 milliárdos Kína és a közel 1 milliárdos India GDP növekedése meghaladja a 10 százalékot. Kínában például minden egyes héten egy-egy újabb széntüzelésű erőművet helyeznek működésbe. Mostanság 2-3 milliárd ember törekszik arra, hogy neki is legyen gépkocsija, TV-je, meg miegymás. Ehhez még hozzájön, hogy a felmelegedés következtében százmilliók fognak beszerezni légkondicionáló készülékeket, aminek nem csak az előállításához, de üzemeltetéséhez is jelentő energiára van szükség. A kielégítő mennyiségű mezőgazdasági termelés biztosításához szükséges öntözés is egyre több energiát fog igényelni. Energia, energia és energia. És ne dőljünk be az etanol, bió-dízel, hidrogén motor, elektromos autó és hasonló elképzeléseknek. Ezek nem alkalmasak a CO2 kibocsátás csökkentésére, csupán azt a célt szolgálják, hogy a nyersolaj kutak kiürülése után is legyen mivel üzemeltetni a gépkocsikat. Vagyis, eszünk ágában sincs lemondani a gépkocsi használatról.

Most nézzük, mivel jár az exponenciálisan növekvő globális felmelegedés. Ja, hogy „exponenciálisan”? Nos pillanatnyilag az éves CO2 koncentráció növekedése több mint 2 ppm, míg ez az érték 1960-ban mindössze 0,74 ppm volt, és akkor ehhez tegyük hozzá a négy példával is illusztrált, de korántsem kimerített, pozitív visszacsatolások összesített hatásait. Szóval nézzük, mivel jár elsősorban hazánkra nézve.

– Az időjárási szélsőségek fokozódása (nagyobb szélviharok, hosszabb ideig tartó és intenzívebb szárazságok és hőhullámok, majd hirtelen felhőszakadások, rekorddöntő árvizek, illetve alacsony folyóvízszintek, az öntözéses mezőgazdaság ellehetetlenítése, pedig…)

– Az ország sivatagosodása.

– Ivóvízhiány (rendkívül alacsony Duna vízállás miatt az ipari szennyezés koncentrációja elviselhetetlen mértékben megnő, emberi fogyasztásra alkalmatlanná válik).

– Melegkedvelő paraziták megjelenése, elterjedése (pl. az agyhártyagyulladást okozó kullancs már itt van, a maláriát terjesztő szúnyog megérkezése hamarosan várható).

– Szubtrópusi betegségek megjelenése.

– Eddig ismeretlen gyomnövények megjelenése. Allergiák fokozódása.

– Menekült áradat Afrikából, a Balkán déli részéről, Közel keletről.

Milyen stratégiát kell választanunk? Mint már jeleztem, a jelenlegi civilizáció egészen biztos el fog tűnni a Föld felszínéről. Valószínűsíthető, hogy kisebb embercsoportok primitív és nagyon nehéz életkörülmények között folytatni fogják fajunk fennmaradását. Mivel már túlléptünk a visszafordíthatóság, angolul point of no return (amit régebben használtak), újabban divatos tipping point pillanatán (ami alatt mindenki mást ért), csak kisebb közösségek, családok egyéni felkészüléséről lehet szó. A Titanic már süllyed, a zenekar még játszik, mintha semmi se történt volna, egyesek már rohangálnak a fedélzeten, de mások még a feladásra váró üdvözlőlapokat keresgélik. Közben hamarosan lövöldözni fognak a csónakba jutásért.

Ha van, aki úgy gondolod, hogy túlzásokba bocsátkoztam, akkor idézem még az amerikai Military Advisory Board magyarul a Katonai Tanácsadó Testület (természetesen nem publikus) jelentésének egyetlen mondatát.

The projected climate change poses a serious threat to national security over the next 30 years. There will be wars over water, increased hunger, instability from worsening diseases and global warming induced refugees.

Magyarul: A várható klímaváltozás komoly nemzetbiztonsági veszélyt jelent. Háborúk fognak kitörni az ivóvíz birtoklásért, fokozódni fog az éhezés. A betegségek terjedése, valamint a melegedés elől menekülök beözönlése miatt instabil állapotok állnak elő. Megismétlem, az előző, bővített mondat az USA Katonai Tanácsadói Testület jelentéséből való, nem én találtam ki.

Természetesen van alternatíva. A múlt század hetvenes éveiben járt szájról-szájra a vicces kérdés: Mit kell tenni atomtámadás esetén? Felelet: Beburkolod magad egy fehér lepedőbe és kikúszol a temetőbe.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________