(VM-140) Pali bácsi

Tibor bá’ vissza a mútba online

 

Pali bácsit, a közvetlen magyar munkatársamat hihetetlen kemény fából faragták, végül is őrnagyságig vitte a csendőröknél, még Horthy alatt. A háború után haza nem, csak tengeren túlra mehetett, így jutott Ausztráliába, ahol az első néhány évben ott kellett dolgoznia, ahová a hatóságok elküldték, az ő esetében ez vaspálya építés volt. persze Pali bácsi ott is feltalálta magát. Kevés férfi éli túl a feleségét, Pali bácsi természetesen túlélte. Az csak természetes, hogy megözvegyülésének első napjától kezdve feltalálta magát, így hiányt semmiben sem szenvedett, de hogy Klári nem ült az ablak előtt és nem kötött (csak az isten tudja, hogy mit), az elviselhetetlennek tűnt előtte. Sebaj, gondolta, majd megszokom, de nem szokta meg. Így esett, hogy egy szerdai napon, amikor a magyar hentes leszállította a rendelést, a magyar hentes magyar kifutójával szóba keveredett, és elmondta neki magányosságából fakadó bánatát. A fiú, aki még csak pár hete érkezett Ausztráliába, megígérte neki, hogy segít.

Tíz nappal később Pali bácsi kapott az Óhazából egy nagyméretű borítékot, amelyet egy közvetítő iroda küldött neki, és amelyből női fényképek, valamint egy szerződéstervezet került elő, és egy elmaradhatatlan bankszámlaszám, ahová a szolgáltatás ellenértéke befizetendő. A dolgok nyélbeütése után egy húsz évvel fiatalabb hölgy karácsonykor már Sydneyben volt, majd hat hónapon belül megejtették az esküvőt is. Hiába, csak a fiatalok érnek rá, az időseknek minden nap számít!

Magdi viszonylag gyorsan megtanulta, hogy fő funkciója az ablak előtti kötögetés, amit különben szívesen felvállalt, de az egy sima, egy fordított helyett az egy sor kötés, egy sor plafonra bámulást praktizálta. Egyre csak nézte a plafont, és szomorú képpel Petőfi-verseket motyogott. Pali bácsi érezte, hogy ennek nem lesz jó vége, ezért egy terápiás megbeszélést kezdeményezett. Megállapították, hogy Magdi lélekben többet van otthon, mint Sydneyben, és ez így nem maradhat. Ekkor Magdi előállt azzal, hogy van neki egy apró zalai faluban egy harmincéves keresztfia, aki ki szeretne jönni, és, ha itt lenne, ő magas is sokkal jobban érezné magát.

Az ötletet tett követte, hol volt még az egyéves házassági évforduló, amikor Feri, a zalai törpe faluból már bőszen lakta az utcára néző kisszobát. A házirend hamar megváltozott, mert a munkát találni képtelen Feri esténként üzleti elképzelésével Pali bácsit zaklatta szüntelen. Végül az öreg úgy gondolta, egyszerűbb, ha ad a fiúnak 10.000 dollárt, aztán érvényesüljön, ahogy tud. Az természetesen borítékolható volt, hogy a tíz rongy hamar elolvad, és Ferinek újabb tervei lesznek.

Az első tízezer dollár Pali bácsitól oly elképesztően könnyen volt leakasztható, hogy a jég hátán is megélni képes fiatal honfitárs vérszemet kapott, már nem csupán kért, követelt. Családi jelenetet családi jelenet követett, már amennyiben ők hárman családnak voltak nevezhetők. A végeredmény minden esetben egy újabb és újabb csekk kitöltése volt.

Közben Pali bácsi szekatúrához nem szokott szervezete a kifáradás jeleit kezdte mutatni. Mire a bankszámla kiürült, Pali bácsit kivitték a temetőbe szeretett hitvese, Klári mellé.

A temetés után Magdi és enyhén mohó keresztfia átnézte a házat, ahonnan minden kacatot és olyan tárgyat kihajítottak, amely a legkisebb mértékben is emlékeztetett Pali bácsira. Aztán elkezdték tervezgetni, mit is fognak csinálni, miután eladták a házat és megfelezték a vételárat. A tervezgetésnek még a felénél sem jártak, amikor a halált követő harmincadik napon levelet kaptak egy olyan ügyvédi munkaközösségtől (hogy ennél a magyar kifejezésnél maradjunk), ahol magyar anyanyelvű munkatárs is dolgozott. A levél tartalma a következő volt.

„Tisztelt asszonyom! Kötelességem értesíteni önt arról, hogy a megboldogult halála előtt a saját tulajdonát képező családi házra 700 000 ausztrál dollárt vett fel, mely összeget letétbe helyezett. A letétből az összeget az özvegy a nevére kiállított csekk ellenében 14 napon belül felveheti. Ha ezt 14 napon belül nem teszi meg, úgy a letéti összeg tulajdonjoga a helyi állatmenhelyre száll. A névre szóló csekk megtalálható az örökhagyó családi fényképalbumának belső borítója alatt. Az ügyvédi iroda páncélszekrényében őrzött végrendelkezés az ausztrál jog szerint megtámadhatatlan. Tisztelettel: Dr. X. Y. ügyvéd.”

A levél olvasása után Magdi elsápadt, majd kihullott kezéből az elolvasott szöveg. Ferinek a földről kellett felvenni, hogy átfuthasson a sorokon. Olvasás után felüvöltött, hol az az átkozott fényképalbum? „Hogy hol van?”, kérdezte vissza Magdi, miután magához tért, „Te vitted ki a kukába, te szerencsétlen.” „Tudod mi történt?” – folytatta a most már cseppet sem víg özvegy. – „A ház sem a miénk, földönfutókká lettünk. Éveket vesztegettem el e mellett a nyomorult férfi mellett, és most mehetek vissza Zalába egy huncut vas nélkül, még azt sem tudom, miből fizetem ki a repülőjegyet.”

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

8 gondolat erről: „(VM-140) Pali bácsi

  1. Bár sok hibát elkövetett, még mindig Pali bácsi a legértelmesebb a szereplők közül.

    „még azt sem tudom, miből fizetem ki a repülőjegyet.”
    Magdi tudatlan volt. Nem szoktak emberek csak azért külföldön ragadni, mert elfogyott a pénzük. Fel kell keresni a nagykövetséget, megelőlegezik a repjegyet. Ha nem akarunk visszatérni az adott országba, akkor olyasmit kell elkövetni, hogy kitoloncoljanak, akkor ingyen van a repjegy.

  2. 1:
    A történet nem mai. Abban az időben nagykövetség nem is létezett, és az emberek 99 százaléka illegálisan jutott ki külföldre. Ezeket hazatérésük után egyből börtönbe kellett volna zárni, ami rossz fényt vetett volna az országra, ezért haza se engedték az ilyeneket. Nekem – például – át kellett jönni Londonba (meret ott volt nagykövetzség) és 9 honapot várni, hogy hazaengedjenek.
    Változik a világ. 😀

  3. 2. Tibor bá’
    Ha nem térhetett haza, akkor lényegtelen, hogy volt-e pénze repülőjegyre. A többi részében igazad van.

  4. Ne szőrszálhasogatóskodjunk! Ez egy Tibor bá’ módján kihegyezett történet, amely nem biztos, hogy minden részletében pontosan így történt, de az „akkori” időkre jellemző.

  5. Amikor a fagyi visszanyal:) Nagyon tetszik a történet és ne képzeljük azt,hogy ez nem történt úgy ahogy írva vagyon mert vannak ennél sokkal cifrább dolgok is amik nap mint nap előfordulnak:)

  6. Tiborbá kutyaszorítóban volt. Én elhiszem amit mond.

  7. 6:
    Így igaz. Senkinek sincs akkora fantáziája, mint az életnek. Csak oda kell figyelni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük