Gyermekkori memória

VIP. 133.

 

Ha kipróbálod, észreveheted, hogy 3 éves korod előtti időkre egyáltalán nem emlékszel vissza. Valójában 7 éves kor előtti dolgokból csak nagyon kevés emlékeink vannak. És amikor kutatunk korai gyermekkorunk emlékeink után, nem igazán világos, hogy az eseményekre, vagy pedig mások által, legtöbbször a szüleink által elmondottakra emlékezünk-e, amihez besegít egy ma is fellelhető fénykép. A jelenséget gyermekkori amnéziának nevezik, ami több mint száz éve izgatja a pszichológusokat, és még se tudják pontosan mi az egésznek a háttere……

…… Közben nem árt, ha emlékszünk arra, hogy ha nagyon fiatal korunkból pontosan nem is emlékszünk bizonyos eseményekre, azok az események viselkedésünket befolyásoló, erős nyomot hagynak. Az életünk első évei bár könnyen felejthetők, mégis igen erősen formálják egyéniségünket.

_________________________________________________________

A teljes fordítást elküldöm a VIP előfizetőknek. Kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu

_________________________________________________________

Why Can’t We Remember Our Early Childhood?

The phenomenon, known as “childhood amnesia”, has been puzzling psychologists for more than a century – and we still don’t fully understand it.

Most of us don’t have any memories from the first three to four years of our lives – in fact, we tend to remember very little of life before the age of seven. And when we do try to think back to our earliest memories, it is often unclear whether they are the real thing or just recollections based on photos or stories told to us by others.

The phenomenon, known as “childhood amnesia”, has been puzzling psychologists for more than a century – and we still don’t fully understand it.

At first glance, it may seem that the reason we don’t remember being babies is because infants and toddlers don’t have a fully developed memory. But babies as young as six months can form both short-term memories that last for minutes, and long-term memories that last weeks, if not months. In one study, six-month-olds who learned how to press a lever to operate a toy train remembered how to perform this action for two to three weeks after they had last seen the toy. Preschoolers, on the other hand, can remember events that go years back. It’s debatable whether long-term memories at this early age are truly autobiographical, though – that is, personally relevant events that occurred in a specific time and place.

Of course, memory capabilities at these ages are not adult-like – they continue to mature until adolescence. In fact, developmental changes in basic memory processes have been put forward as an explanation for childhood amnesia, and it’s one of the best theories we’ve got so far. These basic processes involve several brain regions and include forming, maintaining and then later retrieving the memory. For example, the hippocampus, thought to be responsible for forming memories, continues developing until at least the age of seven. We know that the typical boundary for the offset of childhood amnesia – three and a half years – shifts with age. Children and teenagers have earlier memories than adults do. This suggests that the problem may be less with forming memories than with maintaining them.

But this does not seem to be the whole story. Another factor that we know plays a role is language. From the ages of one to six, children progress from the one-word stage of speaking to becoming fluent in their native language(s), so there are major changes in their verbal ability that overlap with the childhood amnesia period. This includes using the past tense, memory-related words such as “remember” and “forget”, and personal pronouns, a favourite being “mine”.

It is true to some extent that a child’s ability to verbalise about an event at the time that it happened predicts how well they remember it months or years later. One lab group conducted this work by interviewing toddlers brought to accident and emergency departments for common childhood injuries. Toddlers over 26 months, who could verbalise about the event at the time, recalled it up to five years later, whereas those under 26 months, who could not talk about it, recalled little or nothing. This suggests that preverbal memories are lost if they are not translated into language.

Social and cultural effects

However, most research on the role of language focuses on a particular form of expression called narrative, and its social function. When parents reminisce with very young children about past events, they implicitly teach them narrative skills – what kinds of events are important to remember and how to structure talking about them in a way that others can understand.

Unlike simply recounting information for factual purposes, reminiscing revolves around the social function of sharing experiences with others. In this way, family stories maintain the memory’s accessibility over time, and also increase the coherence of the narrative, including the chronology of events, their theme, and their degree of emotion. More coherent stories are remembered better. Maori adults have the earliest childhood memories (age 2.5) of any society studied so far, thanks to Maori parents’ highly elaborative style of telling family stories.

Reminiscing has different social functions in different cultures, which contribute to cultural variations in the quantity, quality and timing of early autobiographical memories. Adults in cultures that value autonomy (North America, Western Europe) tend to report earlier and more childhood memories than adults in cultures that value relatedness (Asia, Africa).

This is predicted by cultural differences in parental reminiscing style. In cultures that promote more autonomous self-concepts, parental reminiscing focuses more on children’s individual experiences, preferences, and feelings, and less on their relationships with others, social routines, and behavioural standards. For example, an American child might remember getting a gold star in preschool whereas a Chinese child might remember the class learning a particular song at preschool.

While there are still things we don’t understand about childhood amnesia, researchers are making progress. For example, there are more prospective longitudinal studies that follow individuals from childhood into the future. This helps give accurate accounts of events, which is better than retrospectively asking teens or adults to remember past events which are not documented. Also, as neuroscience progresses, there will undoubtedly be more studies relating brain development to memory development. This should help us develop other measures of memory besides verbal reports.

In the meantime, it’s important to remember that, even if we can’t explicitly remember specific events from when we were very young, their accumulation nevertheless leaves lasting traces that influence our behaviour. The first few years of life are paradoxically forgettable and yet powerful in shaping the adults that we become.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

11 gondolat erről: „Gyermekkori memória

  1. Megtörténik velünk valami, végigélünk egy eseménysort, közben érzéseink , testiek és lelkiek, gondolataink vannak, belső beszédünk is megnyilatkozik.
    Azután órák vagy napok múlva elmeséljük vagy leírjuk mindezt.
    Amikor majd egy év múlva újra elmondjuk vagy leírjuk, akkor – szerintem – az emlék már nem teljesen lesz érintetlen a későbbi sajátságos individuális átdolgozásoktól.
    Majd újabb évek, sőt évtizedek telnek el és ekkorra már – szerintem – csak az emlék emlékére emlékezünk vissza etc.
    Ha egy tucatnyi vizuális elemet megjelenítő képet exponálunk a kísérleti személyeknek és utána megkérjük rá őket mondják el mi volt a képen, akkor meglepődve tapasztalhatjuk mennyi hiba és felejtés, hamis kiegészítés jelenik meg.
    A kísérleti személyek több idő, órák, hetek, napok, hónapok, évek utáni ismételt kikérdezése során, a hibák, felejtések, hamis elemek még számosabb felbukkanása következik majd be.
    Mégis vannak az életünkben olyan események,amelyeknek számunkra fontos elemeire hosszú évtizedek elteltével is pontosan, hibátlanul emlékezünk vissza.
    A lélektan rövid és hosszú távú memóriát különböztet meg, ezek létezését, kísérletileg is bizonyították.
    Ha valami miatt – eszméletvesztés,mérgezés,alkohol, drog,trauma – nincsen mód az átjátszásra, egyik memóriából a másikba, akkor kiesik az emlék a tudatból nem marad nyoma.
    Ha tüzetesen vizsgálódunk a tárgyban , akkor hamar belátjuk, az emberi emlékezés nem egy egyszerű jelenség, pedig hajlamosak vagyunk ezt feltételezni.
    Az állatoknak is van memóriájuk, ami szintén tartogat a tanulmányozó számára érdekes meglepetéseket.

  2. Minden emlék a születéstől kezdve előhívható hipnózissal. Sőt az előző életek is. Itt a mentális test kialakulásának teljessége még hiányozhat az emlékezésben de megtalálható a történés.

    Ok remélem Tibor ‘Bá nem kap szívbajt ettől. 🙂

  3. 2:
    A szívbaj már megvan, az előző életemből örököltem. Különben van benne valami. Egy hete az egyik kutyám lehugyozta a cipőmet. Éjjel derült ki, hogy 5 reinkarnációval ezelőtt szuka voltam, amit a kan kutyám valahogy kiszúrt. — Nálad a szívbaj kapás. 😀

  4. 2

    Ezt hívják úgy, hogy babona.
    Amikor azt hirdetik, ami általában tetszik az embereknek.
    Ami pedig tetszik az népszerű is.
    A valóság azonban a legkevésbé sem pályázik az emberi tetszésre.
    Annál inkább a new age kritikátlan ökörségei.

  5. Születés után azonnal működik a memória, hiszen az újszülött az édesanyját sok nő közül is tévedhetetlenül felismeri, mert az édesanyjára jellemző tulajdonságok raktározva vannak egy intelligencia szint alatti (alap) memóriában. A csecsemő növekedése során rengeteg mindent megtanul, ezekre emlékszik is, mert ezek az információk mind ebbe az alapmemóriába kerülnek. Mikor a gyermek már jól megtanul beszélni, az alap memóriája mellett kifejlődik a beszédre alapuló memóriája. Az ide betárolt események a beszéd segítségével előhívhatók.

    Érdekes lenne, részletes, alapos kutatásokat folytatni ebben a témában, beleértve a főemlős állatokat is. Főemlősök is tudnak kommunikálni, pl. patkányok ha mérgezett ételt ettek, és túlélik, “elmondják” a társaiknak. Olyannyira erős az információ átadás, hogy azon egyedek akik csak “hallottak” a mérgezett ételről, inkább éheznek de nem fogyasztják.

  6. 5
    Lehetetlenség azt feltételezni, hogy a csecsemőnek memóriája van legalábbis abban az értelemben ,mint ahogyan a memóriát praktikusan elképzeljük.
    Speciális “memóriája” lehet hogy van, ami az életben maradását segíti.

  7. 7:
    A csecsemőnek természetesen van rövidtávú memóriája, de 6 hónapos korban már hosszútávú memóriája is van. “In one study, six-month-olds who learned how to press a lever to operate a toy train remembered how to perform this action for two to three weeks after they had last seen the toy.”

  8. Felnőtt lányom nemrégen mesélte, hogy baba korában a frottier hálózsák belső varrásánál a foszló szálak a lábújjai közé-köré tekeredtek, amikor felállt és nagyon utálta. Kb. ekkor másfél-két éves volt. Nem tudtam róla, sosem mesélte. Tehát emlékezik 3 éves kora előttről.

  9. 9:
    Szerintem nem lehetetlen, ha akkor szavakkal megfogalmazódott benne, hogy mi történt, és erre időnként vissza-visszaemlékezett.

  10. 8

    Azt gondolom ez a memória merőben más mint amit az átlagember memóriának nevez.
    Inkább valami pszeudo memória a memória előképe.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .