(2315) Olcsó húsnak híg a leve

Tibor bá’ vidám kapitalizmusa

Ha az olcsó húsnak híg a leve, akkor milyen lehet az ingyen hús leve? Jó kérdés, mi? Boldogult nagyapám többször intett, óvakodjak mindentől, ami ingyen van. Ezt én akkor óriási marhaságnak tartottam, de imádtam a nagyapámat, hát inkább lenyeltem a választ. Pedig bölcs volt az öreg, csak akkor még nem tudtam róla.

A napokban csak úgy tébláboltam az egyik hiper-izében, na hogyan is hívják? Ja, igen, a fogyasztás szent templomában, ahol belebotlottam egy született bűbájba. A bűbáj negyven lehetett, de ez cseppet sem akadályozta abban, hogy húsznak akar­jon látszani, ami persze nem sikerült neki, hiába mutogatta mosolyra emlékeztető arc­munka árán, fehér cementtel tömött fogait, valamint szilikonnal dúsított, nyakában cipelt kebleit. Szóval nem tudtam tőle tovább menni egyetlen lépést se. A rökönytől pad­lóhoz ragadt a lábam. A lemerevedés eme reflexszerű megnyilvánulását kihasz­nálva a bűbáj úgy döntött, én leszek a következő áldozat, és már mellém is termett.

A bűbáj első ténykedésének keretein belül a kezembe nyomott egy nagy üveg kölnis doboznak látszó tárgyat és kérte fogadjam el, mint a cége ajándékát, aminek külön­ben 5200 forint a fogyasztói ára, de én teljesen ingyen kapom meg a cégtől mert, hogy ők ezt a kitűnő francia kölnit be akarják vezetni a magyar piacra, és ebből a célból elsősorban ilyen intelligens emberekre gondolnak, mint amilyen én magam is látszok.

Ezen szóáradat közepette a nagy üveg kölninek látszó dobozt ki kapta a kezem­ből, és mellé tette a bal kezében szorongatott kisebb üveg dobozának látszó tárgyat. Közben biztosított arról, hogy a kettő együtt 8500 forint, de én megkapom az összeg feléért mert, hogy én olyan szimpatikus vagyok a cégnek, meg neki is személy szerint (hogy a mellettem álló feleségemnek közben leesett az álla, az egyáltalán nem zavarta). Azonban ha én úgy döntök – folytatta az éltes lady – hogy ez a két üveg nem kell fél áron, vagyis 4250 forintért mert, hogy nekem csak a nagy üveg kell ingyen, akkor a kis üvegért se kell fizetnem amen­nyiben ezt a három üveget venném meg 9900 forintért, jóllehet ezt holnap már csak 16000 forintért kaphatnám meg. Természetesen, ha éppen nincs nálam elég pénz, ak­kor az eredeti nagy üveget még mindig teljesen ingyen megkaphatom, ha a másik kettőt megveszem 4800 forint helyett már csak 1800 forintért. Persze ez az ajánlat csak nekem szól, mert ilyen kedvező feltételt a cég csak kimondottan finom úriem­ber­ek­nek ajánl fel, és naponta maximálisan három alkalommal, amennyiben erre méltó fogyasztóval találkoznak.

Ekkor a bűbáj kénytelen volt levegőt venni, ami a részemre háromtized másodperc időt engedélyezett régóta formálódó kérdésem gyors elhadarására: Tessék mondani, akkor most mit kapok ingyen?

Ha ebben a hivatásos bűbájban lett volna némi vagány becsület, akkor egy szót se szólt volna csak a könyökben behajlított bal karján lengetett volna egyet, és a nemzetközi egyezmények értelmében az ökölbe szorított jobb alsó karjával belecsapott volna a bal könyök belső hajlatába, tudod, az LFS előírásának meg­felelően. De nem, ő elölről kezdte. Uram, ezt az 5200 forintos kölnit ingyen kapja a cégünktől, mert a másik kettő összesen 8900 forint, de ön a hármat 2900 forintért megkaphatja és így az 5200 forintos üveg teljesen ingyen kerül a birtokába, de a másik két üvegen is megtakarít 4300 forintot.

Jézusom, ez egy papagáj, futott át az agyamon. Ezt valahogy le kell állítani. Asszonyom! Üvöltöttem a száját befogni képtelen dögre. Válaszoljon egyszerű igennel vagy nemmel. Kapok-e öntől valamit anélkül, hogy a pénztárcámat elő kellene ven­nem? Erre aztán a bűbájnak is elfogyott a türelme, mert válasz helyett visszakérdezett, hülyének néz maga engem?

*        *        *

Egy hete telefonon felhívott egy simogató, szőke női hang és megkérdezte van-e feleségem. Már azon törtem a fejem, hogy letagadom, de még időben eszembe jutott, hogy hiába kértem Viagrát a háziorvostól.  Állítólag Viagrát csak az urológus írhat fel TB által támogatott vényre, de az meg szóba se áll velem, hacsak minimum prosztataburjánzást nem tudok produkálni, ami egyelőre még nincs. Így aztán töredelmesen bevallottam, hogy feleségem, az van. Erre ez a simogató, szőke női hang azt mondta, akkor mind a kettőnket meghívja egy ingyen vacsorára ide meg oda. Na, mondom ez éppen kapóra jön, mert betudhatom a 120. házassági évforduló megünneplésébe (ja kérem, az idő relatív, ezt már Einstein is megmondta) és már le is fixáltam a dolgot.

Hát kérem, puccba vágtuk magunkat, és elmentünk az adott helyre, az adott időben. Első meglepetésünk az volt, hogy rajtunk kívül meghívtak még vagy hatvan másik házaspárt is, és persze ezek se fiatal vagányok voltak, hanem olyanok, akikről lerítt a viszonylag könnyű megfejhetőség. A második meglepetés maga a „vacsora” volt, ami néhány ütött-kopott, erősen másnapos szendvics formájában lett előadva. A harmadik meglepetés maga a simogató, szőke női hang volt, aki így élőben festett vörösnek tűnt, hatvanon éppen innen, de csak egy hajszállal ám, és kerek húsz kilóval többnek, mint ami rám még képes hatni (Viagra ide vagy oda). Viszont mindkettőnket nagy, meleg szeretettel libegett körbe és elkezdett mesélni a nyár szépségeiről, ami így január derekán nem tűnt túlzottan aktuálisnak.

Később összetereltek vagy húszunkat egy kisebb terembe, ahol a sarokban elhelyezkedett egy iskola tábla a hozzá tartozó angol nyelvű előadóval és egy jól megfizetett tolmácsnővel. Hamarosan beindult a szédítés, aminek lényege néhány millió forint kifizetése volt harminc év alatt, amiért cserébe össze-vissza üdül­hettünk volna a nagyvilágban egy eléggé komplikált és nehezen érthető rendszeren belül. Piszok módon észnél kellett lenni, mert különben néhány kopott, alig használt szendvics könnyen hárommillióba kerülhetett volna. Szegény nagyapa meg forog­hatna a sírjában.

*        *        *

Már megint csöng ez a rohadt telefon. Esküszöm az élő istenre, le fogom szereltetni. Egy kicsit még mindig monopolhelyzetben lévő T-online (mint MATÁV utód, ezer köszönet érte kedves Schamschula úr, mikor tetszett utoljára párbajozni? – emlékeztek rá?) már megint emeli a szolgáltatásainak az árát. Heteken át rá se nézek, nem hogy felemeljem a kagylót, mégis 5000 forint feletti a számlám. Na, szóval megint cseng.

Apám! Nem fogod elhinni mi történt. Kihúzott a komputer. Hát ez nem lehet igaz! Kihúzott, pont engem. Nem, nem és megint nem, nincs benne semmi átverés, semmi csalás. Teljesen frankó. Kihúzott a komputer és a cég nagy-nagy tisztelettel értesített, hogy a költségükön, teljesen ingyen (jaj, nagyapa!), másodmagammal elutazhatok a Kanári-szigetekre. Figyeld, már megint ingyen. Mi a franc lehet benne a trükk? Le fog zuhanni a repülő és életbiztosításomnak ők a kedvezményezettei? Hol akarnak átverni? Belehülyülök! Hol van elásva ez az eb?

A hathetes tanfolyamon kiokosított „üzletkötő” bizonygatja, ez publicitás és isten bizony teljesen ingyen repülhetek a Kanári szigetekre, méghozzá másodmagammal. Oda-vissza? Teszem fel az óvatos kérdést? Természetesen oda-vissza. Előre odaadják a jegyeket még itthon, Magyarországon. Kezd a gombóc oldódni a gyomromban. Jó, megyünk a jegyekért.

Feleségem dörzsöli a kezeit, spórolunk 2 x 90.000 forintot. Tudniillik ennyibe kerülne a két repülőjegy. Tehát a feleségem dörzsöli a kezeit, ugyanis ő a család pénzügy­minisztere és a pénzügyminiszterek kedvenc szokása a kézdörzsölés. Tehát dörzsöli-dörzsöli, mígnem elkomorodik a tekintete, és vészjóslóan felvisít. Hol fogunk lakni? Hogy-hogy hol fogunk lakni, angyalom? Harminc éve lakunk ugyan ezen a helyen. Pont most jut eszedbe megkérdezni? Nem úgy értem, kiabál egyre vörösödő fejjel. Hol fogunk lakni a Kanári-szigeteken? Tényleg, hol?

Na, most mi telefonálunk a cégnek, ahol az okos komputer pont minket húzott ki (plusz még 1800 másik embert egyetlen nap alatt, de ezt csak később tudtuk meg). Szóval izé, van itt egy kis apróság, tessék mondani, hol fogunk megszállni a Kanári-szigeteken? Vigyünk magunkkal sátrat, vagy mi? Óh, dehogy! Jön a megnyugtató válasz. Semmi sátor, természetesen szállodában fognak lakni. És tessék mondani, a szálloda számlát ki fogja fizetni? Természetesen a kedves utas. Vagyis mi.

Anyukám hagyd abba a kézdörzsölést. Szállodába fogunk lakni és mi fizetjük a szálloda számlát. Igen? Hördül fel a feleségem, és mennyibe kerül egy kétágyas szoba? No, ezt nem tudják fejből, majd visszahívnak.

Mire tippelsz kedves olvasó, visszahívnak. Ha kitalálod, neked adjuk az ingyenes repülőjegyet. Hagyjuk az egészet. Elárulom, de csak neked, amiért olyan szimpatikusan és okosan, sőt intelligensen visszajársz a blogomhoz. Minimum egy hetet kell eltölteni a szállodában és a szállodai árba gyönyörűen beépítették a repülőjegy árát. Egy pici korrekcióval, mint a tőzsdén, korrekcióval 2 x 90.000 helyett 2 x 110.000. Tudod, ha lúd, akkor legyen kövér, esetleg hülye.

*     *     *
Na, most egy hete történt. Betértünk a közeli Auchan áruházba, vásárlás, majd kitérés, de nem ment, mert elénk pattant egy fiatal férfi, két kezében két parfüm szpréj. Elkapta Éva kezét, az egyikre az egyikből a másik kezére a másikból fújt, és közben jött a szöveg. Ezek szerint ki akarnak jönni egy új illattal, és arra kíváncsiak, hogy melyik tetszik a fogyasztóknak. Ha válaszolunk, akkor miénk a parfüm teljesen ingyen. Én meg csak hallgatok, mert valami rémlik. Éva válaszol (az még ingyen van). Erre a pasi közli, hogy Évának kitűnő az ízlése, és reám néz. Nekem mondja? Engem választott. – A pasi örül, hogy kitaláltam. – és ezzel felkap egy másik parfümöt és elkezdi, hogy a kettőt együtt. – Na ekkor rákiabálok, hogy semmit, semmilyen áron nem veszek meg. Nem is kell. Akkor mit akar? Most már semmit. Könyörgöm. ez a trükk már elkopott. Tessék újjal próbálkozni. Tegnap is bent voltunk, a pasi megismert, röhögött és hatalmasat köszönt, majd megszólalt. Van nálunk felvétel, nem jön el eladónak?

*    *    *

Nagyapámra való tekintettel ne firtassuk, hogy elmentünk-e a Kanári-szigetekre vagy vettünk-e ingyen kölnit esetleg egy time-sharing (így hívják) üdülési jogot. Azt viszont leszögezhetjük, hogy százezreket vernek át és akkor most viccen kívül egy kis kiokosítás. Az üdülési jog vásárlásánál összebizalmaskodtam az üzletkötő nővel. Meg­kérdeztem, hogy miért angolul magyarázzák el a time-sharing lényegét, amit egy tolmácsnő lefordít. Most kapaszkodj, de tényleg. Próbálták, egy-egy behívott csoportból (max. 100 fő, vagyis 50 család) magyar előadás esetében rendszerint senki nem állt kötélnek, néha egyik-másik házaspár. Angol úriember + tolmács esetében 3-5 család szopja be a cuclit, ami 6-10 százalékos hatásfok. Hát ennyire vagyunk hülyék, itt Kelet-Európában, évekkel a csatlakozás után.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2315) Olcsó húsnak híg a leve” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyon jó írás, illetve inkább elszomorító, hogy a rendszerváltás óta semmi sem változott a majd 30 év alatt. 92-ben a Barcelónai nászutunkat buktuk el, mert az utazási iroda eltünt a pénzel. Végül meglett a nászút dupla áron…Szerintem az otthoni életnek erről a sajátos oldaláról majd mindenkinek lenne pár sztorija.

  2. Nagyon jó írás. Én egyszer a Tescoban elfogadtam az ingyen parfümöt az első mondatnál, majd köszönöm, és elindultam kifelé. Még jó, hogy a kishölgy (mert ez fiatal volt és csinos) nem kapott szívrohamot. Persze visszléptem és mondtam, engem ne hülyítsen. A telefonba meg mikor elkezdik mondani, hogy xy vagyok ABC kftétől, csak annyit mondok, téves és leteszem.

  3. Nagyon jó. A cinikus megfogalmazás miatt – ami jogos – olyan jókat nevettem, mint már régóta nem. Így ezt külön köszönöm.
    Azért a vége – a hatásfok – ijesztő…
    (Marketing az egyik szakmám: ezek a technikák a szakma szégyene és legalja.)

  4. Az üdülési joggal kapcsolatban még egy érdekesség: Baráti házaspárunk rövid időn belül két üdülési jogot is szerzett. Fizették évekig az éves díjakat, ami pont annyi volt, mintha utazási irodánál befizettek volna egy hét nyaralást. Próbáltak túladni e jogon, de senkinek sem kellett, még féláron sem. Akkor gondoltak egy nagyot, hogy ingyen visszaadják az eladónak. Igen ám, de nem adhatták vissza, sőt mint megtudták haláluk után ez a jog az örökösre fog szállni. Szerencsére lett megoldás. A 86 éves Mamáról mindent leirattak, ezt a jogot meg eladták neki. Amikor a Mama “elment” lemondtak az örökségről.

  5. Ezzel a kölnis trükkel honfitársaink sokan találkoztak bécsi bevásárlóturistaként a 80-as évek végén.Egy korabeli magyar filmben (Itt a szabadság!) is van egy ilyen jelenet.-Jajj ne értetlenkedjen már, korholja a gyanakodó vevőt az árus.

  6. Egyszer engem is megtaláltak az Auchan bazársorán járkálás közben.
    (40 alatti volt az eladó, lényegtelen).
    Egy férfi illatot és egy női illatot akartak volna eladni: valóban fele annyiért, mint amennyiben az illető parfüm Svédországban kerül internetes boltokban.
    Vajon a parfümök hamisítványok lehetnek? Orgazdává válik aki pénzt ad érte.
    Máskor ugyanazok lakástakarékba akartak volna beszervezni: ez is esélytelen.

  7. 6 – Bazs:
    Hamisítvány? Nem feltétlen. A parfüm előállítási költsége kevesebb, mint a csomagolásé. A többit kitalálhatod.

  8. Ilyen ebédeket/vacsorákat kirándulással is összekötnek.
    Anyukám barátnője rábeszélte anyámat, hogy menjenek el egy ilyenre. Ott gyapjúpaplant akartak rájuk sózni, ami mágneses erőtérrel rendelkezett, és csak potom 600e Ft lett volna.
    Mivel ők nem vásároltak, a győzködés verbális erőszakba torkollott, hogy a rendezvény, az étel és a szállítás, milyen drága volt a cégnek, és ezek a hálátlan ügyfelek nem vesznek semmit, így a visszaszállításuk is kétséges. Aztán végül hazavitték őket, de a mai napig sajnálom, hogy nem jelentettük fel a társaságot.
    Egyre durvább eszközöket vetnek be ezek a “”kedves” kereskedők.

  9. 3. Jövőnk

    “Marketing az egyik szakmám: ezek a technikák a szakma szégyene és legalja.”

    Szerintem ez a bizonyíték arra, hogy az emberek általában becsületesek, és és abból indulnak ki, hogy mások is azok. Ha az emberek alapvetően becstelenek lennének, akkor ezek a trükkök nem működnének. Az is igaz, hogy ez kezd inkább csak az idősebbekre vonatkozni, a fiatalok jó ütemben “okosodnak”.
    Nyilván a marketingnek ez a technikája a becstelenségre építve álítja elő a hasznát.

  10. 9. Attila (PV)
    Bele vagy habarodva az elméletedbe.
    Az emberbe kódolva van az, hogy elcsábuljon a tisztességtelen úton elérhető siker reményében, egyesek legyőzik, mások bizonytalanok, néha elcsábulnak, egyesek meg stratégiává fejlesztik.
    És ehhez nem kell semmi ideológia, ez működik minden közösségben, társadalmi rendszerben már gyerekkortól kezdve.
    Sokszor testvérek között is, az egyik becsületes, a másik meg visszaél ezzel, és kihasználja.
    Azt nem vitatom, hogy társadalmi hatások nem tudják ezt fokozni, vagy csökkenteni, de megszüntetni biztos nem tudják.
    Egyébként az állatvilágban is ismert az a potyautas effektus, hogy a közösségben élő állatok egy része “becsületesen” megkeresi betevőjét, zsákmányát, míg mások arra szakosodnak, hogy ezekből csellel kivegyék részüket, mondjuk ellopják.
    És érdekes módon a dolgozók és potyázók aránya mindig automatikusan beáll arra a szintre, amennyit a dolgozók el tudnak tartani, soha nem lesz olyan, hogy a közösség csupa dolgozókból álljon, mindig kitermelődik a potyázó réteg is, mert van miből…

  11. 10. hubab

    “Az emberbe kódolva van az, hogy elcsábuljon a tisztességtelen úton elérhető siker reményében”

    Ez szimplán nem igaz.
    Van egy “hajlam” amit a vallás évezredeken keresztül ellensúlyozott, és ez igaz akkor is ha a vallást teljes egészében emberi eredetűnek tekintjük.

    A történelem túlnyomó többségében az emberiség kis közösségekben élt, ahol a csalás nagyon körülményes volt.
    A tisztességtelen úton elérhető siker akkor került előtérbe, amikor erőszakosan kiszakították az embereket az évezredes környezetükből, általában a faluközösségekből, városokba kényszerítették őket, és a tisztességes siker kilátástalan volt… Dickenstől lehet olvasni erről az időszakról.

    A modell pedig a fokozatosan korrumpálódó elit volt, amelyik gyorsabb gyarapodás reményében folyamatosan kikényszerítette a változást, amivel az egyszerű emberek általában nem tudtak lépést tartani, és ez felőrölte az erkölcsiket.

    Abban is igazad van, hogy az állatok között is vannak akár fajon belüli “ügyeskedők” vagy fajon kívüli paraziták, de ezek mindig egy egyesúlyi rendszeren BELŰL tevékenykednek… Elszaporodásuk a csoport vagy az egyed felbomlását, halálát jelenti,ez pedig visszacsatol az evolúcióra.

    Nagyjából így az emberek között is… ha a “normális” szint fölé emelkedik a parazitizmus, akkor a társadalom felbomlik, mert beteg.
    A kérdés, hogy a társadalom immunrendszere képes-e felvenni a harcot a parazitákkal?

    Maga a fogalomrendszer, “csalás”, “erkölcs”, “becsület”, “parazita”, satöbbi azt mutatja, hogy létezik egy “abszolút” JÓ, ami alapján az emberek viszonyítják a cselekedeteiket. Ha ez nem létezne, akkor fogalmaink se lennének róla, és alapvetően elfogadnánk a “tisztességtelen” életformákat, akár haszonélvezői, akár kárvallotjai vagyunk.
    Viszont van egy mindenen keresztül érezhető törekvés egy “jobb” és “igazságosabb” élet iránt. Ezt én elég bizonyítéknak látom arra, hogy az ember ALAPVETŐEN “jó”.

  12. 3. Indiánlány

    Mi pénzbe került, hogy az idős mamáról leírattak mindent?
    Egy hajléktalan szívesen “megvásárolta” volna tízezerért……….. 🙂

  13. 12 bogozy

    Egyenes ágon nincs ajándékozási illeték sem. Az ügyvédi díj pedig jóval kevesebb, mint az évente kötelezően fizetendő fenntartási költség. A hajléktalan téma is jó ötlet, bár azok inkább cégeket szeretnek vásárolni. 🙂

  14. Azért azt se felejtsük el, hogy nagyon sok embernek vásárlási kényszere van és amikor eléjük tesznek termékbemutatóval együtt egy 180e forintos étkészletet akkor minden zókszó nélkül pengeti ki a lóvét mert az neki kell. És rá 3 hónapra ugyanúgy csinál a 350e-res ultrahangos fotellel is. Ezek az emberek élnek halnak a bemutatókért és nem kell őket rábeszélni semmire. Az én családomban is van ilyen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.