Táplálkozás kategória bejegyzései

(2283) Genetikailag módosított élelmiszerek

Tibor bá’ online

 

Mielőtt rátérnénk a tárgyra, egy kicsit a biológiával, azon belül pedig a genetikával, vagyis az örökléstannal kell foglalkoznunk. Maga az öröklés egy jól ismert dolog, annyira jól, hogy nem is figyelünk fel rá. Mindenki természetesnek veszi, hogy az akácfa magjából akácfa fog kikelni, hogy a kölykező macskamama alatt kismacskákat találunk, hogy a majomnak majom, a krokodilnak krokodil, az embernek pedig ember az utóda. De mi ennek a mechanizmusa? Az emberiség a választ lépésről-lépésre kapta meg, kezdve Mendel[1] borsóval végzett kísérletétől az 1953-ban felfedezett dezoxiribonukleinsavig[2]. Ennek lényege, hogy minden sejtmagban, a fajtától függően, bizonyos számú kromoszómapár van. Ezekben a kromoszómákban helyezkednek el a gének. A géneket úgy foghatjuk fel, mint a sejt „tulajdonosának” a minden apró részletre kiterjedő „tervrajzát”. Vagyis az emberi szervezetben található valamennyi sejt magjában benne van az egész szervezet „tervrajza”. Ennek a „tervrajznak” a neve dezoxiribonukleinsav, és nem egy hatalmas rajzlapnak, hanem inkább egy sok-ezer méter hosszú filmszalagnak fogható fel, ahol minden egyes kockára be van írva a szervezet valamilyen tulajdonsága. Az ivarsejtekben (de szigorúan csak az ivarsejtekben) ennek a tervrajznak tekinthető hosszú „filmszalagnak” csak a fele található, de nem akármilyen fele. Hogy továbbra is az analógiánál maradjunk, a filmszalag hosszában van elfelezve, vagyis a 35 mm széles és X ezer méter hosszú film hossza megmarad, de szélessége 17,5 mm lesz. Megtermékenyüléskor a hím és a nőstény (ember esetében a férfi és a nő) filmszalagjai egymáshoz illeszkedve összeállnak 35 mm-re, tehát egy komplett sejtmagot alkotnak, ami aztán (a hozzátartozó sejttel együtt) osztódni kezd, és kellő időben világra jön az utód.

A dezoxiribonukleinsav felfedezése után hatalmas tempóban folyt tovább a kutatás, ami kezdetben arról szólt, vajon egyik-másik tulajdon­ságnak melyik „filmkocka” felel meg. Amikor ezt nagy vonalak­ban sikerült tisztázni, (a kutatások mind a mai napig folynak, és nem rég jelentették be, hogy a teljes emberi genomot[3] sikerült izolálni) azonnal megpróbálkoztak az úgynevezett génsebészettel. Ennek lényege, hogy a „filmszalagból” kivágnak egy adott részt és betesznek helyére egy másikat. Vegyünk egy példát! Fognak egy petesejtet és megkeresik benne azt a „filmkockát”, ami arra utasít, hogy az utód szeme barna legyen. Ezt kivágják és betesznek helyébe egy olyan „filmkockát” (hogy ezt honnan szerzik be az most nem fontos), ami zöld szem utasítást ad. Ha most ebből a petesejtből ember lesz, és az apa zöld szemű, akkor a csecsemő szeme egészen biztos zöld lesz, bár az anyának a szeme barna. Természetesen nemcsak a szem­színnel lehet így eljárni, hanem bármilyen más tulajdonsággal is. Egyszerűen: a génsebészettel az örökítő anyagot össze-vissza lehet cserélgetni.

Amikor kiderült, hogy ez a „cserélgetés” a gyakorlatban könnyen kivitelezhető, egyes biológusok úgy érezték, megnyílt előttük a világ, és magukat istennek képzelvén elkezdtek teremteni, azaz olyan organizmusokat hoztak létre, amelyek korábban nem léteztek. Vegyünk egy hipotetikus példát (amit talán már meg is valósítottak). Egy kopasz nyakú tyúk ivarsejtjének (ami maga a tojás) kivágják azt a „filmkockáját” (tulajdonképpen egy gén-szekvencia, de most már maradjunk a „filmkockánál”), ami a nyak kopaszságát okozza, majd ezt behelyezik annak helyébe, ami az egész test tollal való befedésére ad utasítást. Kikel a csirke és nemcsak az egész teste lesz kopasz, de tojásaiból is kopasz testű csirkék fognak kikelni (tekintsünk el attól, hogy valami szerepe a kakasnak is van!). Ez a csirke természetesen nem lesz életképes, kizárólag mesterséges környezetben lehet felnevelni (ami nem nagy probléma), de micsoda előny, hogy levágása után a csirkét nem kell kopasztani.

A gyakorlatban elsősorban növényeket kezeltek génsebészet útján és így hoztak létre olyan új fajokat, amelyeknek komoly gazdasági előnyük mutatkozott a hagyományos fajokkal szemben. Például egy szárazságot jól tűrő növényből „kioperálták” a szárazság tűréséért felelős génszekvenciát és behelyezték egy gazdanövénybe, mondjuk búzába, vagy kukoricába. A génsebészetileg ilyenformán kialakított új búzát „genetikailag módosítottnak” nevezik, és azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nem kell öntözni. De az új tudomány itt nem állt meg. A gyakorlatban kiderült, hogy egymástól távol álló fajokból is lehet összeoperálni részeket. Például a természetben előforduló thuringiensis bacillus-ban (rövidített nevén: B.t.) van olyan gén, ami bogarakra halálos kristályprotein termeléséért felelős. Ezt beoperálták a kukorica genomjába, és ezzel olyan új fajtát hoztak létre, amelyet nem kell permetezni például a kukoricalyukasztó bogár ellen, mert a növény maga megtermeli a lárvaölő kristályproteint. Nagyon okos! Természetesen van sok más lehetőség is. Például, ha bármely gazdanövénybe beoperálunk olyan génszekvenciát, amely a gyomirtó szerekkel szembeni rezisztenciáért felel, akkor a növény termelékenységét nagymértékben fel lehet fokozni, mert egy ilyen gazdanövény talaját alaposan be lehet szórni gyomirtóval, ami szükségtelenné teszi a kapálást és egyéb más gyomirtást. A gyom elpusztul, de a gazdanövény él és virul.

A genetikai módosítás hívei a következő előnyökre teszik a hangsúlyt.

  • Az élősködőkkel szembeni ellenállás fokozásával megspórolható az intenzív permetezés. Ez nem csak olcsóbbá teszi a termelést, de csökkenti annak esélyét, hogy permet kerül az élelmiszerbe.
  • Gyomirtókkal szembeni ellenállás fokozása. (Az előny megegyezik a fentiekkel.)
  • Vírusokkal szembeni ellenállás fokozása, aminek következtében nagyobb lesz a hozam.
  • Fagyérzékenység megszüntetése. A mi éghajlatunkon egy nem várt májusi fagy tönkreteheti a fagyra érzékeny bab, burgonya vagy paradicsomvetést. Különösen érdekes ennek a gyakorlati megoldása, ugyanis hideg vízi halak megfelelő génjeit ültetik be a védeni kívánt növénybe.
  • Szárazság tűrő készség. A megfelelően módosított növény szikesebb talajon is termelhető.
  • Korábban nem tartalmazott anyagok kialakítása a növényben. (Bizonyos növényekben, mint például a rizs, ki lehetne alakítani a készséget vitaminok, vas, és esszenciális fehérjék szintetizálására. A csak rizzsel táplálkozók így elkerülhetnék a beriberit[4] és a fehérje­hiányból származó alultápláltságot.)
  • Komplex vegyületek, oltóanyagok szintetizáltatása, ami szegény vidékeken feleslegessé tenné a drága oltóanyag és gyógyszer vásárlását.
  • Újszerű alkalmazások. Történt áttörés olyan nyárfák genetikai módosításának irányába, ami után a fa nehézfémes talajszennyeződést megszűntet.

Első olvasásra ez jónak tűnik, viszont a magyar társadalom nem csak nem figyelt oda, de nem is nagyon ismeri a témát. Ez a tény akkor válik érthetővé, ha számba vesszük az alábbi statisztikát. 2000-ben a világon genetikailag módosított termés 68 százalékát az Egyesült Államokban állítottak elő. Argentína 23%, Kanada 7%, Kína pedig 1% arányban vette ki a részét. A hiányzó 1 százalékon a következők osztoztak: Ausztrália, Bulgária, Franciaország, Németország, Mexikó, Románia, Dél-Afrika, Spanyolország, és Uruguay. Bulgária és Románia szereplése némiképp meglepő, érdemes lesz odafigyelni! A GM „mozgalom” két nyertese a szójabab és a kukorica. Az elsőt az emberek fogyasztják irtózatos mennyiségben (anélkül, hogy tudnák) hús, sajt, stb. helyett, a másodikat főleg az állatok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a várakozásoknak megfelelően ezeknél a növényeknél jóval kevesebb peszticidet[5] alkalmaztak, mint korábban és mégis nőtt a hozam. Ennyi sok jó hír ellenére az utóbbi időben, elsősorban Angliában és az Egyesült Államokban óriási méreteket öltött a tiltakozás a genetikailag módosított élelmiszerekkel szemben. Amit senki se várt, még a Vatikán is hallatta hangját. A kifogások három csoportba oszthatók:

  • környezeti ártalom,
  • egészség ártalom, és
  • gazdasági megfontolás

Környezeti ártalom – a) Konkrét példa: a Bt-176 jelzésű kukorica virágpora erős peszticid hatású. Csakhogy nem válogat és olyan rovarokat is megöl(het), amelyek nem szerepelnek a tervben. Ez aztán nagymértékben és kiszámíthatatlanul felboríthatja a természet rendjét. b) Fennáll a valós veszélye annak, hogy a Bt alapú peszticidekre kialakul bizonyos rezisztencia. c) A legsúlyosabb vád, ha úgy tetszik félelem, hogy nem kívánt génátszármazás következhet be. Tehát a gyomirtó szerekkel szembeni rezisztenciával rendelkező GM növény beporozhat kellemetlen gyomot, mint például a tarackot, ami így szintén ellenállóvá válik a gyomirtókkal szemben. Létrejöhet tehát a mezőgazdászok rémálma, a kizárólag kapálással irtható „szuper gyom”. Az természetesen egyértelmű, hogy mind a három kifogás tökéletesen valós. A génátszármazás annyira fontos, hogy még visszatérünk rá.

Egészség ártalom – a) Ma már a fejlett (kellően agyon szennyezett) világ lakosságának jelentős hányada allergiás, többek között, illetve elsősorban virágporra[6]. Félő, hogy GM úton egy olyan új virágport „sikerül” megteremteni, ami visszafordíthatatlan, soha nem látott érzékenységű allergiát válthat ki. b) Annak is van esélye, hogy emberi élelmiszer alapanyagnak számító növényekbe bevitt idegen génszekvencia nem várt, káros hatással lehet az emberre. Nem rég jelent meg a Lancet-ben[7] egy kísérletről szóló beszámoló. Patkányok két csoportját GM krumplival és közönséges krumplival etették. Az eredmény szerint jelentős elváltozásbeli különbség volt kimutatható a két különböző krumplival etetett patkányok béltraktusaiban.

Gazdasági megfontolás – Ez ugyan se rövidtávon, se hosszútávon nem veszélyezteti az emberiséget, de a teljesség kedvéért ejtsünk róla néhány szót. A GM módosítást végző vállalkozás a kialakított vetőmagot szabadalmi védettség alá vonja, és értékesítési árába beépíti a módosítás költségeit. Ezek a vetőmagok drágábbak lesznek a hagyományosnál, aminek következtében igazán hatékonyan csak a szuper nagy gazdaságok tudják majd alkalmazni, a már amúgy is szorongatott kistermelők el fognak vérezni, mert nem tudnak majd lépést tartani. Ez viszont bizonyos monopolhelyzetet teremt, aminek árnövelő következményei lehetnek. Azzal természetesen mindenki meg lehetne elégedve, ha a genetikailag módosított élelmiszerek bevezetésének mindössze ennyi hátránya lenne. Az mindenesetre árulkodó, hogy a különböző országok kormányainak mezőgazdasági minisztériumaiban lázas munka folyik a genetikai módosításokkal kapcsolatos állásfoglalás kialakítása terén.

 Nézzük meg, mit történt eddig! – Japánban 2001 óta kötelezően szigorú vizsgálatot kell végezni (előzőleg csak ajánlott volt) a GM élelmiszerek bevezetése előtt. Ugyanakkor a szupermarketekben egymás mellett árulják a GM és a hagyományos élelmiszereket, és azt tapasztalják, hogy a fogyasztók kifejezetten a hagyományos élelmiszereket preferálják. Indiában is tanulmányozzák a helyzetet, de úgy tűnik az egymilliárd lelket számláló szubkontinensen a hatóságok szemében a (rövidtávú) GM előnyök többet nyomnak a latba, mint a hátrányok. Brazíliában a GM növények termesztése egyszerűen tilos, és komoly mozgalom alakult ki a GM élelmiszerek importálásával szemben is. Ugyanakkor a brazil parasztok GM vetőmagokat csempésznek be az országba, mert félnek, hogy a szójabab termesztésben lemaradnak a konkurenciától[8].

A GM élelmiszerekkel szembeni ellenállás az Európai Unióban a leghevesebb a világon. Az állampolgárok nem hisznek se az állami információ korrektségében, se pedig abban, hogy az állam elejét tudja venni a veszélyes élelmiszerek megjelenésének. Mindenesetre minden piacra vitt GM élelmiszeren rajta kell lenni egy jól látható figyelmeztetésnek: „Genetikailag módosított élelmiszer”. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a GM élelmiszerek mögött óriási érdekeltségek húzódnak meg, az intézkedések zavaros helyzetet mutatnak, elsősorban azért, mert az ügy három különböző minisztérium alá tartozik. Nekem azonban semmi kétségem afelől, hogy előbb vagy utóbb a GM élelmiszerek az USA-ban totális zöld utat fognak kapni.

Végül is hol tartunk most? – a Egyesek szerint egy új technológia bevezetésének elmulasztását az emberiség nem engedheti meg magának. Ezt természetesen úgy kell érteni, hogy az új technológia bevezetéséből származó profitról nem hajlandók azok lemondani, akiknek lehetőségük adódott rá. Azt tehát készpénznek lehet venni, hogy 10-15 éven belül a genetikailag módosított növények, élőlények sokasága fogja az emberiséget körülvenni. Az ebből származó fatális, úgy értem az egész emberiségre fatális helyzet elméletileg nem zárható ki. Ez azt jelenti, hogy az emberiség fejest ugrik a sötétbe, vagy, ahogy már jeleztem, orosz rulettet játszik. Megint a homlokára fogja az egyetlen töltényt tartalmazó forgópisztolyt, meghúzza a ravaszt, és boldogan tapasztalja, hogy a töltény nem a cső előtt állt meg. Már megint nem! És, ha mégis?

Végül egy elgondolkoztató eset: „Keserű argentin aratás” – Az 1980-as évek derekától kezdve Argentína legnagyobb, mintegy 5 millió hektár területű, és legtermékenyebb mezőgazdasági övezetén, a pampákon egyre fokozódó termőföld erózió jelentkezett, aminek következtében a hozam rövid időn belül harmadával csökkent. A probléma megoldására a farmerek olyan kísérletezésekbe kezdtek, amelyeknek lényege a szántás nélküli földművelés volt. A szántás elhagyása megállítja az eróziót, de kedvez a gyomoknak. A kérdés: erózió vagy gyomok? Ekkor lépett a színre a Monsanto nevű multi, amely genetikailag módosított szója vetőmagot kínált a szükséges gépekkel és egy glyphosate nevű gyomirtóval együtt, „Roundup Ready” márkanév alatt. A GM szója gyomirtó rezisztens volt, a gyomokra pedig elég volt évente kétszer szétpermetezni a glyphosatét. A Roundup Ready technológia ragyogóan működött. 2002-re az 1971-es 37.700 hektárral szemben Argentínában már 11.600.000 hektáron termeltek szóját. 1997-hez viszonyítva a hozam 173 százalékra szökött fel. Az argentínai farmerek 2001-ben 5.000.000.000 dollár profitra tettek szert, annak ellenére, hogy a szója világpiaci ára 1996-hoz viszonyítva a felére esett vissza. Közben az 1997-ben alkalmazott 14 millió liter gyomirtó mennyisége 2003-ra 150 millió literre nőtt, mivel a farmereknek egyre nagyobb koncentrációban kellett kipermetezni a gyomirtót, ugyanis a gyomok egymás után lettek rezisztensek a glyphosate-re. Ezzel egy időben jelentkeztek annak jelei, hogy a talaj mikroorganizmusainak kipusztulása rohamosan növekszik. Ennek következtében a talaj komposztálódása leállt, nem volt, ami lebontsa a szerves hulladékot. Mindezek tetejére a biológiai vákuum kitöltésére tömegesen kezdtek megjelenni a csigák, meztelen csigák, és a fusarium nevű gomba. Argentína egészen a közelmúltig a világ egyik legnagyobb élelmiszer exportálója volt, ami alatt elsősorban gabonát és marhahúst kell érteni, de az ország szójaizációja – ahogy ők maguk nevezik a folyamatot – ezt  gyökeresen megváltoztatta. Körülbelül 150.000 kistermelő hagyta el a földeket. A tej, rizs, kukorica, burgonya, és lencsetermelés élesen visszaesett. Vezető agronómus­ok szerint a Roundup Ready technológia már nem tartható fenn. Sokak szerint a Roundup Ready technológia beszüntetésével máris elkéstek. Rendszeresen megesik, hogy egy szomszédos farm területén extenzíven alkalmazott glyphosate permete­zés következtében az onnan fújó szél miatt gyermekek fedetlen láb­szá­rain kiütések keletkeznek. A nem szójából álló veteményeik elhervadnak, tyúkok és sertések egymás után elpusztultak, kecskéik torz, életképtelen gidákat ellettek. Hónapokkal később banánfák deformálódnak, és olyan satnya termés adnak, ami emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ezek a tapasztalatok nem egyedi esetek. A panaszok nyomán indított hatósági vizsgálatok kimutatták, hogy az okokat valóban a szomszédok által alkalmazott szójatermesztés módszerében kell keresni. Ugyanis a felbukkanó „szuper gyomok” miatt a permetezőszer felfokozott alkalmazására kényszerülnek.

[1] Gregor Mendel (1822-1884) brűni szerzetes.

[2] James Dewey WATSON (1928-) angol biológus által.

[3] Az ivarsejtek összességét nevezzük genom-nak.

[4] Beriberi: a B1-vítamin hiánya miatt fellépő betegség, elsősorban a kelet-ázsiai országokban szedi áldozatait.

[5] Mérgező mellékhatástól nem mentes növényvédő szer.

[6] Lásd például a magyar parlagfűvel kapcsolatos szinte hisztériás eseményeket

[7] A legnívósabb, az egész világon tekintélyesnek ítélt brit orvosi folyóirat

[8] Ez az az emberi mentalitás, ami miatt a jövőt illető nézeteimet sokan pesszimistának ítélik meg. Teljesen mindegy, hogy közös jövőnk szempontjából valami mennyire kritikus, mindig lesz közöttünk olyan, aki anyagi érdekből hajlandó őrültséget követni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(9) Információs forradalom

Tibor bá’ online

 

 

 

~k001Ha valamiben nincs hány, akkor az információ. Egyetlen apró hiba van csak, az információk hatalmas hányada simán manipulál a társadalommal. Engedjétek meg nekem, hogy bemutassak egyetlen gyöngyszemet, ami minden kétséget kizárva igen hatásosan működik. Létezik egy olyan hírlevél Magyarországon, aminek  InforMed a neve. Nemrég a következő hírlevelet küldte szét: Az omega zsírsavak védik a szemet.    Egy ausztrál vizsgálat szerint az időskori jó látás érdekében fogyasszunk minél több halat, olívaolajt és dióféléket, tartózkodjunk azonban a transz-zsíroktól. A cikken belül a következő mondatok voltak találhatók: Az omega-3 zsírsavak gyulladásgátló hatásuk révén védik a szemet. valamint: A szakemberek (kik azok? Orvosok?) tehát omega-3 zsírsavban gazdag étrendet javasolnak. A gyanútlan olvasó megjegyzi az adatokat, és mert nem akar idős korára vak lenni, elhatározza, hogy odafigyel az étkezésére és ügyel arra, hogy kellő mennyiségű omega-3 zsírsavhoz jusson. [Közbevetem, hogy a cikk nem nevezi meg, hogy a napi omega-3 szükséglet 1,5 g. Istenem senki se tökéletes 😀 ] Viszont az elrejtett huncutság elkerüli majd mindenkinek a figyelmét (de az enyémet nem), mert mivel is kezdődik a cikk? Miből kell minél többet fogyasztanunk? A felsorolt három tétel második tagja az olívaolaj. A külföldről importált olívaolaj, aminek literje 1500 forint körül van. És akkor most nézzük, mit tartalmaz az olívaolaj! 16% telített zsírsavat, 72 % egyszeresen telítetlen zsírsavat, valamint 12 % linolsavat, azaz omega-6 zsírsavat. Ez összesen 100 %, de hol van az omega-3 ? Sehol az olívaolajban nincs, ismétlem nincs omega-3. Hogy becsapnak, az a kisebbik baj, de az omega-3 tényleg fontos. Nagy baj viszont, hogy az omega-6 “méreg” az omega-3 nélkül. Vagyis a drága olívaolaj kifejezetten ártalmas az egészségre. Van annál hülyébb kombináció mint ötszörös áron megvenni az egészségre károsat?  A következtetést vond le magad, szerintem nagykorú vagy.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(1911) A gyilkos kombináció

Tibor bá’ online

~p001Aki már megpróbált lefogyni az tudja, hogy nehéz és szinte hiábavaló. A kínkeservvel leadott kilók, hihetetlen könnyedséggel jönnek vissza. A legfrissebb tudományos kutatás szerint, mindenkinek van egy rejtett termosztátja, ha ez magas értéken áll, akkor az anyagcsere lelassításával a szervezet iparkodik visszaállítani a beállított értékre. Ez jól hangzik, szinte hihető, de mivel magyarázható az, hogy évszázadokon keresztül az európai ember súlya nem változott, most pedig a fejlett világban az emberek hihetetlen mértékben elhíznak. Még a 80-as évek előtt is az emberiség többsége megállás nélkül zabálhatott, ám a testsúlyuk nemigen változott. A biológiai egyensúly tökéletesen működött. Aztán a 80-as években valami megváltozott.

Három évtizeddel ezelőtt az angoloknak kevesebb, mint 10 százaléka volt kövér, ma már 25 százaléka. Az előrejelzések szerint 2050-ben a lakosság több mint a fele lesz kövér. Hasonló a helyzet Amerikában, és persze nálunk is, de nem csak nő a túlsúlyosok aránya, hanem a túlsúlyosok egyre  túlsúlyosabbak. Vagyis a kívánatosnál nagyobb súly önmaga is egyre nagyobb. Ami egyértelműen érzékelhető, hogy bizonyos élelmekhez könnyű hozzájutni a különböző gyors büfék elszaporodásával, és a lakosság rászokásával. De, csak azért mert valamihez könnyű hozzájutni, még nem jelenti azt, hogy meg is kell ennünk. Mi vesz minket rá arra, hogy megállás nélkül zabáljunk? A válasz, még orvosok részéről is az, hogy nincs önuralmunk. Nem tudunk ellenállni a zabálási kényszernek. Most már csak azt kellene kitalálni, hogy miért vagyunk képtelenek ellenállni a zabálási kényszernek. És akkor most kapaszkodj, mert már tudjuk az igazságot (amit a megfelelő szakma már régen ismer).

Az emberi agy úgy van bekötve, hogy ami édes, és sós, abból egyre többet akarunk fogyasztani. Ezt a tényt ma már az agykutatók és a pszichológusok pontosan tudják. Viszont a nagy tapasztalattal rendelkező vendéglátósok is tudták, csak másképp fogalmazták meg, és természetesen titokban tartották, hogy tapasztalati úton világossá vált, a konyhasó, és a cukor bőséges alkalmazása a vendégek részére fokozza az étvágyat. Az agykutatók pedig azt észlelték, hogy a só és a cukor stimulálja a neuronokat, amik aztán beindítják az agy „jutalmazó mechanizmusát” és dopamint bocsátanak ki. Ez a vegyi anyag befolyásolja a viselkedésünket, vagyis arra ösztönöz, hogy akarjunk enni belőle még. Valószínűleg te is tapasztaltad már, hogy étkezés után egy tábla csokiból letörtél egy darabot, majd az elfogyasztása után kedved szottyant még egy darabra, és a végén az egész táblát befaltad, ami egyáltalán nem volt az eredeti szándékod. Ugyanez a jelenség lejátszódhat frissen sült kolbásszal. Nem vagy éhes, nem veszel, de a barátod papírtálcán vesz egy darab frissen sült kolbászt, amiből ad egy karikát kóstolónak. A kellemesen sós kolbász falattól egyszeribe kedved támad neked is venni egy nagyobb darabot, pedig nem is voltál éhes.

A szakértők szerint minden embernek van egy ízlelési küszöbértéke, ami felett a megfelelő mennyiségben kevert cukor és só kimagasló élvezetet nyújt. (ami úgy jelentkezik, hogy nagyon ízlik). Az elmúlt két évtizedben a fejlett ipari országokban az emberek sokkal könnyebben jutnak hozzá olyan ételekhez, amit a kutatók „magas ízletességi mutatóval” jellemeznek. Az ízletességi mutató alatt nem csupán azt értik, hogy jó az íze, hanem inkább az adott étel képességét az étvágy gerjesztésre. Az éttermek ezzel tökéletesen tisztában vannak, és ki is használják újabb és újabb ételkompozíciók létrehozásával, ahol a hús, zöldség, burgonya vagy rizs alaposan be van borítva a magas ízletességi mutatóval rendelkező kettős kombinációval. Aztán még egy apró trükk, az alapos feldolgozás szinte feleslegessé teszi a rágást. Észre se veszed és a legkisebb fáradtság nélkül hatalmas mennyiségek kerülnek a gyomrodba.

Nem tudom, észrevetted-e a legújabb trendet: „falatkák”. Tudod-e, hogy miről van szó? Minél kisebb egy darab hús annál kisebb a térfogat:felület aránya. A falatkákon rengeteg a panír, a panírban pedig bele lehet rakni a szükséges mennyiségű cukrot és sót. Te pedig alig várod, hogy ehess még egy adagot. Elméletileg van egy határ, ameddig a „magas ízletességi mutatóval” rendelkező étel stimulálni tud. Amikor laboratóriumban a kísérleti állatoknak sajttal töltött rágcsálnivalót adtak az agyukban megnőtt a dopamin mennyisége. Azonban sokszorosan ismételt etetés során bejött a megszokás, és a dopamin szint süllyedni kezdett. Következésképpen az adott étel elvesztette aktiváló képességét. Azonban, ha a stimulálás elég erős, vagy megszakításokkal alkalmazzák, akkor a dopamin kiváltás nem csökken. A vágyakozás az étel után megmarad. A kedvenccé vált ételekkel kapcsolatos, dopamin által motivált vágyakozásról nem tudni még mindent. Azt azonban már tudni lehet, hogy cukorban és sóban gazdag ételek megváltoztatják az emberi agy működését. Az ízletes ételek úgy hatnak az agyunkra, hogy akaratunktól függetlenül többet akarunk enni belőle, mint amennyire szükségünk van, illetve máskülönben kedvünk lenne hozzá. Ráadásul az élelmiszeripar erről pontosan tud, és tudását felhasználja ellenünk. Az állatkísérleteket végző tudósok szerint az élelmiszeriparnak nem állnak rendelkezésre tudományos eredmények, de a gyakorlatban, némi megfigyelés után a lényeget maguk megfigyelhették. Persze, ha én lettem volna az a tudós, aki erre rájön és kaptam volna pénzt az érdekeltektől, én is azt mondanám, hogy maguktól jöttek rá. Hogy miért most jöttek rá, a sok százéves múltra visszatekintő vendéglátás során, azt természetesen nem lehet tudni. ***** Tehát kedves hölgyolvasóim (és kövér pasik), ha valóban fogyásra adjátok a fejeteket, akkor a fenti ismeretek birtokában most már tudjátok, mit kell elkerülni. Akinek ezek alapján sikerül lefogyni, értesítsen.  😀

_____________________________________________________
_____________________________________________________
_____________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(155) Van-e szar a salátádon?

Tibor bá’ online

~p001A kérdésre van egy rövid válasz? VAN. Valamint egy hosszabb, a következők szerint: Még a fóliasátor előtti időkben, a saláta volt a tavasz első zöldsége, amit anyám hivatalosan a kötelező tojásos nokedlivel történő meglepetéssel vezetett be. Később, úgy a 70-es évek tájékán, a kiskertmozgalom közepén, mi is megpróbálkoztunk salátaültetéssel, de az eredmény nyomorúságos volt. Ekkor a szomszédok, akik nem a Fővárosból jártak ki hétvégeken, hanem ott születtek helyben, felvilágosítottak bennünket, hogy a salátát csak emberi ürülék segítségével lehet tetszetős méretűre nevelni. A következő tavasszal a két éve ásott klozet gödörből kihalásztuk saját szarunkat és a gondosan előkészített salátás ágyásba helyeztük. Nem telt bele 5 hét és hatalmas salátáink nőttek ki a semmiből, de nem volt kedvünk enni belőle, sőt, attól kezdve anyám hagyományát, a tojásos nokedlit is elhagytuk. Mit részletezzem, én azóta nem eszem salátát, pedig napjainkban a hipermarketek az év minden hónapjában, műanyagtálcára adjusztált saláta csokrot kínálnak egészen tisztességes áron. Engem azonban a múlt, nevezetesen saját szaros múltunk kísért. És akkor most itt be is fejezhetném a történetet, de két napja a világhálón találtam egy posztot a következő címmel: Is There Sh*t in Your Salad? 39% of Bagged Salads Have Too Much Fecal Bacteria. A poszt szerzője nálam egy kicsit szemérmesebb, mert a „szar” szót kicsillagozta, de ez a lényegen nem változtat, a magyar fordítás a következő: Szar lenne a salátádon? A becsomagolt saláták 39 százalékán túl sok a fekália baktérium.saláta

Az enterococcus faecalis a természetben kizárólag az ember vastag- és végbelében található. Tehát ahol kimutatják, ott emberi szar maradványainak kell lenni. De most inkább nézzük az amerikai eredményeket (nézném én a magyart is, de olyan nincs). Az amerikai „Fogyasztói Jelentés” legújabb közleménye szerint, az általuk megvizsgált, előcsomagolt saláta 39 százalékában olyan baktériumokat találtak, amik a nem megfelelő higiéniai kezelésről árulkodnak. Ugyanis emberi ürülékkel való érintkezés állapítható meg. A Fogyasztói Jelentés 16 különböző helyről származó 208 fajta saláta csomagot vizsgált és komoly, tehát betegséget okozó kórokozót, mint például szalmonellát, vagy E-colit nem találtak. Igaz a múltban 4000 vizsgált saláta között 2 esetben találtak szalmonellát. Azonban ez alkalommal csak arra voltak kíváncsiak, hogy van-e szar a salátákon. Szúrjuk közbe, hogy a szabvány szerint elfogadhatatlan a zöldségféle tisztasága, amennyiben a baktériumszám meghaladja a 10.000 db/1 gramm zöldség. A Fogyasztói Jelentés vizsgálata szerint a saláták 39 százalékánál az egy grammra eső baktériumszám meghaladta a tízezret, de akadt olyan saláta is, ahol 1 millió baktériumot találtak, vagyis az elfogadható érték százszorosát.  Enterococcus faecalis esetében ez a százas szorzó se jelent megbetegedést, csak azt jelzi, hogy nagy baj van a tisztasággal. A termelőket nem érdekli a higiénia (a hatóság pedig nem végez ellenőrzést). Végül – talán a legszomorúbb hír – nem volt jelentős különbség a különböző helyről származó saláták között. A hanyagság, nemtörődömség, felelőtlenség és profitéhség univerzális. Persze, ez a megállapítás egyáltalán  nem új.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(46) Elmélkedés az egészséges ételekről

Tibor bá’ online

~p001Az Interneten olyan lánclevelek kerengenek, amelyek figyelmeztetik az olvasókat, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk a különböző ételféleségtől. Gondoltam a szokásos alapossággal utánanézek a dolognak. Kezdtem mindjárt az amerikai piaccal. Tudjátok, ha Amerika tüsszent, Európa náthát kap. Különben is onnan jön minden jó, meg az összes rossz. Az már csak korunk jellege, hogy főleg ez utóbbi dominál.

Az Egyesült Államokban pillanatnyilag szalmonella van a mogyorókrémben, antibiotikumokat találnak a zöldségekben, melamint a tejtermékekben, higanyt a műmézben. Az alapanyagok klónozása pedig ott lebeg az amerikai fogyasztó feje felett. Gondolom ott is mennek a levél-láncok rendesen. 

A baj főleg abból származik, hogy a legnagyobb jóakarat mellett se lehet mindent elkerülni. Legyél te vegetáriánus, vagy vásárolj csupán bió élelmiszert (háromszoros áron), és tartsd magad távol a „kezelt” ételektől (pl. felvágottak, sajt preparátumok stb.), minden veszélyt elkerülni akkor se tudsz.

Némi nosztalgiával gondolok gyermekkoromra, amikor két házzal arrébb, a mezőről este hazaballagott tehén frissen fejt tejéért átmentem, és elhoztam az előre kialkudott két litert. Igaz nem volt ráírva, hogy homogenizált, se az, hogy zsírtartalma 2,8 %, de egészen biztos nem volt benne melamin. A hideg vacsora nem felvágottból állt, talán nem is volt a hentesnél. Anyám lesütött egy darab sertéscombot vagy oldalast, és abból falatoztunk hidegen.

Ez az amcsiknak se lehetett idegen, mert most arról panaszkodnak, hogy 1935-ben, fele ekkora népesség mellett 6,8 millió farmer gazdálkodott, de már 1964-re számuk 3,2 millióra csökkent, viszont új technológiák érkeztek és természetesen helyet kapott a műtrágya is. Növekedett tehát a szent hatékonyság, de nem adták ingyen. A HortScience Review (legyen a fordítás: Mezőgazdasági Tudomány Áttekintése) februári számában kitérnek arra, hogy három tanulmány eredményei is bizonyítják, a gyümölcsök és zöldségfélék tápértéke jócskán elmarad a néhány évtizeddel korábban termeltektől. Az ok egyszerű és világos. A Világháború előtt természetes trágyát használtak, amit felváltott a műtrágya, de ez utóbbiban csak nitrogénvegyület van (ammónia), ami segíti a növényt a gyors növekedésben, de nem teszi lehetővé a nyomelemek felszívódását, amire a terményt fogyasztó embernek szüksége van. A nagyüzemi termelés valóban hatékony és hatalmas profitot biztosít, de ez nem csak a kisebb gazdálkodások rovására megy, de a fogyasztókéra is.

A trendet jól mutatja, hogy Amerikában csak a százezer hektáros nagyüzemek és az egyéni kisgazdák életképesek. Az előbbiekben termelik az emberi táplálkozás négy főtámaszát: kukoricát, szójababot, gabonát és szénát. Az utóbbiból lesz a hús, az első háromból a tömegtáplálék. Az egyéni kisgazdáktól származnak a bió ételek, amiknek kereslete óriásira nőtt.

Azt talán mondani se kell, hogy legelészés helyett istállóba zárva, szénával etetett marhák gyorsabban fejlődnek, mint a legelőn, de húsok kevésbé ízletes és persze nem mentes az olyan adalékoktól, mint antibiotikum és növekedést fokozó hormon.

Az jól ismert tény, hogy idős korban az ember látása, hallása romlik és az orra se olyan érzékeny, mint rég. Ugyanez vonatkozik az ízlelésre is. Ennek ellenére idősebb emberek esküsznek rá, hogy a hipermarketekben kapható gyönyörű gyümölcsök íze meg se közelíti a gyermekkori emlékek ízét. – Na persze nosztalgia – kapják meg a választ, pedig – mint láttuk – sokkal inkább valóság.

A helyzet nem nevezhető jobbnak a főtt ételek terén se. Furcsa egybeesés, de Magyarországon a „készételek” és a mirelit fagyasztott ételek körülbelül akkor jelentek meg a boltokban (1953), mint Amerikában, ahol „TV vacsorának” nevezték el. A televízió széleskörű elterjedése adta a lehetőséget, hogy a minőség, vagyis az étel íze kevésbé vált fontossá, mint a könnyen elkészíthetőség. (Nálunk az ok a nők munkába állítása volt). Nem kellet „bajlódni” vacsora elkészítésével, csak ki kellett olvasztani a fagyasztott készételt és már lehetett is enni a TV készülék előtt.

Amerikában viszont az a helyzet, hogy ha a teljes társadalom átállna az egészségesebb étkezésre és kellő mennyiségű gyümölcsöt valamint főzelékféléket fogyasztana, egy csapásra kiderülne, hogy nem terem elég. Végeredményben a helyzet az egész nyugati világban az (és persze ebben mi is odatartozunk), hogy a kényelem felváltotta az egészséget és a minőséget.

2016 és 1953 között van azonban egy égbekiáltó különbség. Napjainkban az ételek főleg kukorica és szójabab származékból készülnek, amit mesterséges íz anyaggal és sóval fednek el. Ráadásul a tőkehús, tojás és tejtermékek minősége visszavezethetők a kukoricával és szójababbal etetett állatokhoz. Ez az állítás azt jelenti, hogy a hipermarket polcain található ételféleségek többnyire a kukorica és a szójabab melléktermékei, plusz egy kevéske adalék, valamint jó adag só, és „természetes ízesítés”. Nem kellene elfelejtenünk, hogy az élelmiszeripar csodákra képes. A felismerhetetlenségig pépesített és habosított „sima és lágy” megjelenési formák, meg jó adag hirdetés, és máris fennakadtunk a horgon. De nem kell kiakadni, szennyezett levegőhöz, szennyezett vízhez, „szennyezett” étel dukál. D:

______________________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________________
 

Éljetek a lehetőséggel

(1619) A legutolsó tudományos bizonyítékok halálos csapást mértek a mesterséges édesítőkre

Tibor bá’ online

 

~q191Gyűlnek a bizonyítékok, hogy a finomított cukor (kristálycukor) egy édes út az elhízáshoz, a diabéteszhez és az Alzheimer kórhoz is. Ezzel párhuzamosan egyre több ember nyúl a mesterséges édesítőkhöz. A Nature-ben leközölt legújabb kutatási eredmények szerint, a cukorhoz hasonlóan, ezek is okozhatnak diabéteszt, mégpedig úgy, hogy az emberi belekben tanyázó mikrobák egyensúlyát felborítják.

A Purdue Egyetemen végzett kutatások szerint a mesterséges édesítők összezavarhatják az endokrin rendszert, ami inzulin rezisztenciához vezethet.

A Duke Egyetemen elvégzett tanulmány világosan kihozta, hogy a szukralóz csökkenti a belekben található hasznos baktériumok számát, növeli a pH értéket és elősegíti a hízást.

Ez azért „katasztrofális” mert mind a kettestípusú cukorbetegségben szenvedők, mind pedig a fogyni szándékozók cukor helyett mesterséges édesítőket fogyasztanak.

Egy új keletű Nature tanulmány kimutatta, hogy nem csak a szukralóz zavarja össze a belekben lévő baktérium flórát, hanem két másik mesterséges édesítőszer is, és ez a tény közvetlenül felelős a glükóz intoleranciáért, legalább is egerek esetében. Nevesítve ezek: a szaharin és az aszpartam. A vezető szerep a szahariné volt.

Végkövetkeztetés: aki fogyókúrázás végett cukor helyett édesítőszereket használ, nagy ívben kerülje el a szaharint.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
___________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(1280) Támadás az egészséged ellen

Tibor bá’ online

 

~ab108A privatizált élelmiszer ellátás áthozta Nyugatról az egészségtelen táplálkozás lehetőségét, sőt kényszerét. A hipermarket polcain ínycsiklandozó csomagolásban, étvágygerjesztő pompában találhatók a legegészségtelenebb táplálékok. A következőkben felhívom a figyelmet a veszélyekre és tippeket adok, hogyan lehet őket elkerülni.

1. Óvakodj a feldolgozott húsféleségektől, kizárólag tőkehúst vásárolj. Hogy mi van belekeverve a pépesített párizsikba, kolbászokba és egyéb felvágottakba, azt csak az isten tudja. De a szeletelt bacon szalonnával se járunk jól. Az étvágygerjesztő vörös színüket a nátrium nitrátnak köszönhetik, de ez enyhe méreg és rákkeltő anyag.

2. Kerüld a tengeri halakat és a halkonzerveket. Mára a kifogott halak higany tartalma messze több mint amennyi megengedhető. Ha nem vagy képes leszokni a halról, akkor havonta csak egyszer egyél. Ez természetesen nem vonatkozik a magyar halgazdaságokból származó halakra. Feltehetően ezekbe a halastavakban mérgező szennyvizet nem vezetnek be. Bár a hírekben jeleztek már tömeges halpusztulást  belföldi tavakban is. Legújabban a Fukushimából származó radioaktív szennyeződésre is figyelni kell, ami folyamatosan terjed szanaszét. Legokosabb, ha a halkonzervekkel teljesen felhagysz.

3)Ne fogyassz túl sok konzervet. A konzervdobozok belső falára bifenol-A van felhordva. Ez a szerves vegyület cukorbetegséghez, szívelégtelenséghez, sőt merevedési zavarokhoz vezethet.

4. Kerüld az aszpartammal édesített ételeket. Az aszpartam egy mesterséges édesítőszer, ami károsítja az idegrendszert. A „ligh” vagyis cukor mentes üdítőkben ez van.

5. Ha van lehetőséged akkor biocsirkét egyél. A csirkefarmokon termelt csirkékben ólom található, valamint antibiotikumokra rezisztens baktériumok. Plusz antibiotikum és még növekedést serkentő hormon is lehet.

6. Nagyüzemileg gyártott rágcsálnivalókat ne fogyassz. A huzamosabb ideig tartó „friss” állapot elérése végett, hidrogénezett növényi olajakkal, azaz nagy rakás transzzsírsavval vannak dúsítva, ami cukorbetegséget és szívelégtelenséget okozhat. Ezen kívül jóval nagyobb a sótartalmuk vagy a kukoricaszirup tartalmuk, mint kívánatos lenne.

7. Kerüld a mesterségesen színezett ételeket, mint például cukorkák, fagylaltok, zselatinok, stb. Ezek a „megengedett” színezékek veszélyeztetik az idegrendszert, a vesét, a pajzsmirigyeket.

8. Ha lehetőséged van, vásárolj biogyümölcsöket. A rovarölők, gombaölők a megengedett mértékben is károsak az idegrendszerre és az ivarszervekre.

9. Ha megengedheted magadnak fogyassz biotejet, mert a közönséges tejben nagy valószínűséggel található termelést fokozó hormon.

10. Rozsdamentes edényeket használj. A teflonnal bevont edények hő hatására olyan gázokat bocsátanak ki, amelyek ártanak a szívnek.

11. Mikrosütőbe ne helyezz be ételt PVC edényben, tárolóban. Hő hatására a PVC-ből kijön a bifenol-A felbomlott állapotban, ami káros az egészségre. Gondolom egyelőre ennyi elég.

Éljetek a lehetőséggel

(803) Gelei Imre vendégposztja

Hidegfüstölés

 

Elöljáróban elmondom, hogy nem vagyok sem húsipari szakember, sem vegyész, de szerintem nem is ez a lényeg, hiszen (általában) senkit nem érdekelnek a füstölőben végbemenő vegyi folyamatok, viszont annál inkább a végtermék minősége, íze, eltarthatósága. Az ismereteimet a sokéves tapasztalataimra, és az interneten szerzett külföldi módszerekből merítve, illetve ezekre alapozva írom le. Természetesen csak összefoglaló szinten, az alapokat. Amennyiben valamely témára nagyobb érdeklődés van, a tudásomhoz mérten szívesen állok rendelkezésre itt a blogban.
Először is három féle füstölési eljárás van:

– Hidegfüstölés,  10-25C közötti hőmérsékleten. Itt nyers marad az étel. Így  készülnek a szárazkolbászok, szalámik, sajtok, egyes nyers sonkaféleségek, szalonnák  és a boltokban kapható füstölt húsok zöme.

– Melegfüstölés,  30-50C közötti hőmérsékleten.  Ezt házias jellegű ételeknél nem szokták nálunk használni, de ezzel készülnek a lecsókolbászok, császárszalonna, egyes virslifélék stb.
-Forrófüstölés,  50-110C közötti hőmérsékleten. Itt már megfő (sül) az étel. Így készülnek az igazi finomságok, pld. füstölt hal, füstölt pulykacomb (fóliás), a húsvéti sonkák zöme, de Amerikában pld. nagyon nagy hagyománya van az ún. Barbecue (grill) sütésnek, melyet gyakran ötvöznek a forrófüstöléssel. Így készül pld a forrón füstölt csirkecomb, mely igazi ínyencség, majd a későbbiekben visszatérünk rá….. A füstöléssel oly módon gátoljuk meg a baktériumok szaporodását, hogy eközben a hús ízletesebbé válik, és nem veszít a tápértékéből sem. S nem elhanyagolható szempont, hogy ezáltal a húsfélék tetszetősebb színt kapnak (pld. füstölt sonka.) Előkészítés: A füstölendő húsokat, kolbászokat sózással készítjük elő. Míg a kolbászokba, szalámikba egyszerűen belekeverjük a sót, addig a húsokat, szalonnákat pácoljuk. Ez lehet szárazpácolás, ahol a sót és a fűszereket egyszerűen rádörzsöljük a húsra, és így tesszük hűvös helyre, ahol levet enged. Nedves pácolással, ahol a sót és a fűszereket vízben feloldjuk, és ebbe a páclébe helyezzük a füstölnivalót. A recepteknél visszatérek rá……
A füstölő: A legjobb a Tibor bá’ féle, épített tégla füstölő, mert nem tűzveszélyes, nem korrodál, mint a fémek, és mivel jobb a hőszigetelése is egyaránt alkalmas hideg, illetve forrófüstölésre is. Ha én építeném, egy 70 X 70 cm-es belsőméretűre tervezném (Tibor bá’ füstölője 52 x 72 cm) ”. Alul egy kis nyílás, ahol van a tűztér. felette 40 cm-re egy fémlap (tűzfogó) mely nem ér ki a széléig,  a lángot nem, csak a füstöt engedi feljebb. Erre lehet helyezni pld egy lábast, amiben vizet teszünk, hogy a lecsöpögő zsírt felfogja, és forrófüstölésnél a párát biztosítsa.  Később visszatérünk még rá… Felette 40 cm-re egy krómozott rostély pld. a sajtokhoz vagy  a forrón füstölt húsokhoz, és felette kb. 60 cm-re rudazat tartó, melyben cserélhetően lehetne fém illetve farudakat (pld. új seprőnyél) helyezni attól függően hogy hideg vagy melegfüstölést végzünk. És végül legfelül egy kis kémény egy elzáró zsilippel, mellyel lehet szabályozni a kiáramló füst mennyiségét, mert  ha nagy szélben füstölünk, az rögtön kikapja a füstöt a füstölőből. Egy hőmérőt mindenképp célszerű a felső 2/3 részen beépíteni, mert nagyon fontos a pontos hőmérsékletek betartása. Szerelvényáruházakban kapható olcsó ún. kazánhőmérő (mutatós) 0 -120 °C fokig mér, tökéletesen megfelel. Ezen kívül hideg füstöléshez lehet használni pld egy nagyobb tiszta fémhordót, kimustrált hűtőt, de még faszekrényt is, ha a tüzet a hideg füsthöz nem közvetlenül benne gyújtjuk, csak belevezetjük. Ehhez készíthetünk hidegfüst-generátort  (ha érdekel valakit, a hozzászólásoknál kitérhetünk rá), illetve egy kisebb (pld Jancsikályha) tűzhelyből a füstöt hosszabb csővel belevezetve.
Füstölési anyagok: Sajnos nálunk még nem kapható, vagy csak elvétve ún. füstölési pellet, megy nagyon tiszta, kemény fából préselt forgács-granulátum. Külföldön még különböző fafajták, illetve ezek keverékeit is kínálják, attól függően, hogy mit szeretnénk füstölni. Én egy helybeli asztalostól szoktam kapni tölgy, illetve bükkfa forgácsot, fűrészport.  Ezek keveréke a legjobb.  Azonban vigyázni kell, hogy az ne tartalmazzon sem fenyőforgácsot, sem ragasztót, mert manapság nagy előszeretettel használják a PVA ragasztókat az asztalosok, és utána gyalulnak. A motoros láncfűrész porát sem ajánlom, mert az meg „lánckenő” olajt tartalmaz. Ezeken kívül még nagyon jók  a gyümölcsfa forgácsok, pld alma, szilva.  Én a tüzet mindig ezek gallyaiból rakom, egy lapát-szerű nyeles fémdobozkában,  és mikor már csak „sínylődik”, akkor teszem rá a forgácsot, amivel lefojtom, hogy csak szépen izzon, ne kapjon lángra, és így dugom be a füstölőbe. A forrófüstölésnél viszont hagyjuk folyamatosan „sínylődni” a lángot, és csak időnként fojtjuk le, a hőmérséklet 
folyamatos ellenőrzésével.
Hidegfüstölési receptek: A házikolbász készítéséhez optimális a 10 kg friss, jó zsíros hús, lehetőleg nagylyukú darálóval ledarálva. (Ideális esetben legalább 30% zsírt kell, hogy tartalmazzon, mert különben a kolbász nagyon száraz lesz!).  Ha nem zsíros a hús, akkor 7 kg húshoz vegyünk  3 kg nyers szalonnát, viszont a szalonnát lehetőleg nagyon finomra daráljuk le, nehogy a végeredmény „mócsingos” legyen, mint a régebbi lecsókolbászok. 12 -15 dkg fokhagyma  a hússal összedarálva (Egy öreg parasztember mondta nekem, „Amellik kóbászban nincs benne a 10 dkg fokhagyma, abbizony csak bótikóbász”. 25 dkg só (jódmentes, legjobb a durva asztali só) Nem kötelező, de én szoktam belekeverni egy kávéskanál salétromsót is, bár már manapság csak elvétve adnak ki a patikák. Ettől szebb, pirosabb lesz a hús színe, és (szerintem) markánsabb az íze, és nagyon jól véd az ételmérgezés ellen (baktériumölő). Ha nem kapunk salétromsót, akkor nagyobb hentesboltokban kaphatunk nitrites pácsót, abból tegyünk két evőkanállal 20 dkg sóhoz). Pácsót egyébként is jó tartani otthon egy igazi „ hobby smoker fun”-nak. 1 evőkanál cukor (a sóhoz keverve). A sót, pácsót (salétromsót), cukrot egy kisebb tálban jó alaposan keverjük el!! Vigyázat! A salétromsó, illetve a pácsó töményen mérgező, tehát jól el kell oszlatni a sóban illetve majd a húsban! 15 dk pirospaprika (én a kalocsai rózsa, illetve az édesnemest favorizálom,  (bocsánat a szegediektől), 5 dkg csípős paprika (ettől lesz pikáns a kolbász), 5 dkg lehetőleg frissen őrölt bors (ha nincs borsőrlőnk, lehet elektromos kávédarálóban is, de megteszi  a bolti őrölt is),
1 evőkanál köménymag (én az egész köményt használom, aki finnyásabb tehet őröltet is vagy el is hagyhatja. Ez a kis mennyiség elvész a 10 kiló húsban), 1 evőkanál majoranna (teltebbé, markánsabbá teszi a kolbász ízét, nem lehet kiérezni belőle, de el is hagyható). Van, aki tesz még szerecsendiót is bele, de szerintem ez nem a magyar kolbászba való. A fűszereket is össze lehet keverni egy tálban, az egyenletesebb elosztás végett. 20 m bél (kb. 15 m elég lesz, de sajnos sok a „selejt” benne). A húst egy nagyobb tálban (vájling) keverjük össze a sóval és a fűszerekkel, és jól gyúrjuk át. Hagyjuk állni pár órát, majd gyúrjuk jól át ismét, és már tölthetjük be a bélbe. Jó tömören töltsük! Mi tűvel folyamatosan szoktuk szurkálni közben a belet kb 10 cm-enként. Én 90 cm-esekre szoktam a belet elvagdosni, és mikor betöltök egy szálat, a közepénél egyszerűen összenyomva elcsavarom, így guszta egyforma párokat kapok. A végeit szabadon hagyom egy kis lecsüngő béllel.
Ezután szellős helyen 5-15 °C helyen levő rúdra felaggatom szikkadni. Én a sufnimban a plafonra tipliztem fel két lelógó vastagabb (4 mm-es) horganyzott huzalt, és ezek tartják alul egy új gereblye-nyelet vízszintesen. Így az egerek nem férnek a kolbászhoz, illetve a sonkához. Tehát egy éjszaka szikkasztás után mehet a füstre. Kora reggel beaggatom őket a füstölőbe, és először kint egy lapátkán tüzet gyújtok. Mikor már csak sínylődik a láng szépen beteszem a füstölőbe, kicsit „meglángolom” hogy jól leszáradjon a bél. Mikor a hőmérséklet eléri a 30-35°C-t akkor szórom rá a forgácsot, és szépen odafigyelve egész nap táplálom a parazsat, hogy folyamatosan füstöljön. Tartom a 20 fokot. Általában egy napos füstölés elég szokott lenni, estére eléri a kolbász  azt a kívánatos szép pirosas-barnás színt, ami jelzi hogy kész a füstölés. Ha nem, másnap lehet folytatni, de vigyázzunk, mert a házilag füstölt 
kolbásznak jóval intenzívebb füstíze van mint a boltinak. Aki nincs hozzászokva, az meg is lepődik eleinte. Tehát lehetőleg ne füstöljük túl! Ahogy a köznyelv is mondja, (hidegen)füstölt ételeket csak az „R”betűs hónapokban készítünk! Én inkább csak a novembertől februárig terjedő időszakra szűkíteném, (0-15 °C külső hőmérséklet) mert füstölés után még pár hónapig érik és áll kint a kolbász (illetve míg el nem fogy!).

A későbbiekben Imre be fog minket bevezetni a melegfüstölés titkaiba, valamint a sonka és egyéb húsok füstölésébe is.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(801) Tibor bá’ esete a kolbásszal

Tibor bá’ online

 

Meguntam, hogy még a méregdrágán vett kolbászokba is bele van darálva a vágóhídi hulladék, elhatároztam, hogy ezentúl elkészítem saját kolbászomat. Első lépésként beruháztam 16.000 forintot egy kolbásztöltőbe. Igaz, olcsóbban is megúszhattam volna, de a kínai kolbásztöltőben nem bíztam. Következő lépésem egy füstölő megépítése volt, ami nagyon csinosra sikeredett és persze a nyersanyag egy további 15.000 környékén volt, de egy jó kis házi kolbászért mit meg nem tesz az ember. Utoljára 25 éve vágtam saját kezűleg disznót, úgy értem, én végeztem a leszúrást is, és persze kolbász, hurka és ahogy kell. Tapasztalatom volt tehát bőven, így aztán meg is hirdettem a kolbász-tanfolyamot, amire egyetlen egy jelentkező se akadt. Jól van srácok, egyétek tovább a mócsingokat.

Nem kellett sokat várni, és a közeli CBA üzletházban akciót hirdettek, aminek következtében a sertés lapockát 899 forintért adták. Vagyis kilónként a 900 forintból még vissza is adtak egyet. Ez egy hülye szokás, de a kereskedelem ragaszkodik hozzá, azaz ragaszkodik ahhoz, hogy mi nem vagyunk épelméjűek, viszont nagyon befolyásolhatók. Minden esetre vettem 5 kilót, amit vigyorogva vittem haza. Ledarálás alatt már nem voltam ilyen vidám, mert a konyhai darálónk nem ipari tevékenységre volt tervezve. Viszont, mivel másnap dolgom volt, hát az egész ledarált húst lefagyasztottam úgy ahogy volt. Nem aprózom a szót, ez egy meggondolatlan tettnek bizonyult. Feltételezésem, hogy ennek nem lesz semmi káros következménye, nem jött be. Kiolvasztás után az 5 kiló hús alatt volt közel egy liter húslé, ami természetesen a kutyáké lett. A kolbásztöltő ragyogóan működött, ugyan így a füstölő is, amit azért a biztonság kedvéért egy nappal korábban kipróbáltam. Aztán eljött a nagy nap és minden a helyére sikeredett. Két napon át tápláltam a füstölőt, és már elő is állt a friss kolbász. A füstölt kolbász felszentelésnél kiderült, hogy kemény, mint a kő, ki van száradva. A hús a fagyástól elveszítette sejtjeinek a nedvét. A kolbász, mint a tapló. A nyers hús lefagyasztása tehát nem járható út. A megtapasztalás ára 5 kiló rágós kolbász elfogyasztása hülyére renovált fogsorainkkal.

Persze az 5 kiló száraz kolbász se tart örökké, jött tehát a második forduló. Ez alkalommal már óvatosabb voltam, és csak 3 kiló húst vettem és azt is ledaráltattam a szemem előtt. Fogok én kínlódni otthon a darálással? Egy frászt. A többi már ment, mint a karikacsapás. Töltés, füstölés, két nappal később kolbász szüret. Eredmény, büdös a kolbász. Kolbász az kukába, mert Éva szerint ezt még a kutyáknak se szabad odaadni, még a végén vérhas találnak kapni. OKÉ, de mi történt?

Valamikor régem disznót télen vágtak, amikor kint is, bent is hideg volt, ami megkönnyítette a hús kezelését. A hentes darálója nyilván fertőzött volt, de csak olyan mértékben, hogy az a hús minőségét nem befolyásolta elkészítés után, mert ugye hő hatására a mikrobák megdöglenek. De én a húst nem főztem meg, hanem füsttel akartam konzerválni. És amikor a korán beköszöntött nyári melegben a kolbászhúsban lévő mikrobáknak sikerült optimális körülményeket biztosítanom azzal, hogy két napon át 30 fokban lehetett részük. Ez az élelmiszeriparban nem következhet be még a nyár közepén se, mert adnak a húshoz egy kis nátrium-benzoátot, ami a baktériumokat ugyan nem öli meg, de nem engedi őket szaporodni.

Tanulság? Vagy karácsonykor csinálok kolbászt, vagy én is teszek bele nátrium-benzoátot. Egyenlőre barátkozom a gondolattal.  

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

Az igazság keresése (65-i) Vissza az egészségünkhöz

Már régen volt szó a szívünkről, mert hibátlanul dobog,  végzi a dolgát, oda se kell rá figyelni. Aztán egyszer csak hoppá! Na, akkor aztán kapkodunk fűhöz-fához, ha még egyáltalán van rá mód és nem a ravatalon fekszünk kicsinosítva az alkalomnak megfelelően. Szóval a lényeg az, hogy van itt egy pár ember a hozzászólók között, akikről egészen biztos merem állítani, hogy egész nap a gép előtt ül, ami ugye egészségtelen.

Erről jut eszembe, hogy ma délelőtt (hétfő) a Klub rádióban H. H. meginterjúvolta Dr. Marton Istvánt az új könyvével kapcsolatban, aminek ínycsiklandozó címe: Meddig akarsz élni? Az interjúnak álcázott promóció egészen jól sikerült. Dr. Marton elegánsan fejezi ki magát, és igen meggyőző, ráadásul igaza is van. Szerinte (és szerintem is) ugyanis ez kizárólag rajtad múlik (a genetikán és a fertőzéseken kívül), hogy meddig élsz. Ha kíváncsi vagy, akkor a 3200 forintos könyv megvásárlásával megtudhatod. Felteszem a könyvben nincs semmi új. Mindenki tudja, de nem csinálja. Sajnos, azonban ebbe néhányan belekavarnak egyéni haszonszerzés végett. Az éllovasok Lenkei Gábor és Szendi Gábor, de nekik már annyi követőjük van, mint a Szeplőtlen Szűznek, nem is foglalkozom velük, Lenkei meg csak nyitogassa a boltjait, egyiket a másik után! Viszont az egyik kedves blogolvasónk felhívta a figyelmemet néhány műre. Ezek közül egyet tollvégre kapok.

Charlotte Gerson & Beata Bishop: Gerson terápia – Itt ugye két hölgyről van szó. Charlotte Gerson ízig-vérig angolszász, Beata Bishop viszont hol magyar, hol angol. A mű pedig nem, más mint a híres (vagy hírhedt) Gerson terápia. Mi ez? Dr. Max Gerson találta ki még a múlt század harmincas éveiben, majd le is írta 1945-ben, hogy a rák, cukorbaj, szívelégtelenség, sőt tuberkulózis gyógyítható nem hagyományos úton is, egyszerűen egészséges táplálkozással, és hogy mi egészséges, azt Dr. Gerson, később leánya mondta meg. Dr. Gerson 1959-ben elhunyt, amikor is 78 éves volt (én is annyi vagyok, és nem szándékozom elhunyni a közel jövőben). Leánya, Charlotte Gerson, átvette apja bizniszét és tökélyre vitte azt (már 20 éve működik a Gerson Intézet, stb.) Hogy a papa mindössze 78 évet élt, ez egy kicsit ciki volt, ezért Charlotte lépten-nyomon apja leghíresebb betegére, Albert Schweitzerre hivatkozott (belekeverve Schweitzer Nobel díját, mert az olyan jól hangzik PR szempontjából) aki viszont 90 évet élt, újabban pedig magára, mert már 88 éves (egy nappal se néz ki fiatalabbnak)

Mi a Gerson terápia lényege? Hogy a szervezet meg tudja magát gyógyítani, csak hagyni kell, illetve be kell neki segíteni: méregtelenítéssel, egészséges táplálkozással, ami erősíti az immunrendszert. [Dr. Béres álláspontja ugyanez volt, de ő diéta helyett nyomelem cseppeket ajánlott, amiből aztán mára lett egy birodalom]. Álláspontom szerint az egészséges táplálkozás hasznos és okos dolog, ehhez nem fér semmi kétség, és épelméjű ember ezt nem tagadja (legfeljebb azt mondja, hogy egyszer élünk, a franc egye meg). Hogy mi az egészséges, arra még visszatérek. Valóban a beteg szervezet meg tudja magát gyógyítani, erre van az immunrendszer, ami természetszerűen jobban  működik helyes táplálkozás esetében. Viszont a méregtelenítés egy humbug. Méghozzá nagyon hatásos humbug, mert milliók hisznek benne, még orvosok is (akik valahogy lediplomáztak). Miért? Méreg az, ami a szervezet működését hátráltatja, rontja, vagy le is állítja (halál).  Étkezés közben, mindenfajta étkezés közben, rengeteg olyan vegyi anyag kerül  belénk, amire semmi szükségünk, illetve, ami bizonyos értelemben méregnek számít. Sőt, maga a szervezet is állít elő mérget (pl. húgysav, CO2) amiktől megszabadul. Ezt a funkciót látja el a tüdő, a vese és a máj. Ha tehát egy méreg eltávolítható – mert nem mindegyik távolítható el – akkor azt a szervezet el is távolítja a lehelet, vizelet és széklet útján. A külön méregtelenítés egy jól jövedelmező üzlet, semmi más. [belém lehet kötni, csak rajta!]

Egészséges táplálkozás. Dr. Gerson szerint minél kevesebb állati zsiradék, fehérje és konyhasó.  Ezt én úgy módosítanám, hogy kevés állati zsiradék, kellő mennyiségű fehérje (napi 80 gramm) és semmi konyhasó. Erre az egy mondatra viszont nem lehet felépíteni egy terápiát. Vannak tehát egészen érdekes kikötések. Például a méregtelenítés egyik formája a feketekávés beöntés. A részleteket nem olvastam el, mert a röhögéstől lefordultam a székről. Ne állati fehérjét fogyasszunk, hanem növényit. Ez egy hülyeség. Az embernek szüksége van teljes értékű fehérjékre (aminosavakra), amiket aztán lebont, majd tetszés szerint  megint felépít. Hogy a pepszin minek a lebontását katalizálja, az tök mindegy.  Aztán óránként meg kell inni egy pohár lét. Ez a lé bármi lehet, ami gyümölcsből és/vagy konyhakerti növényből származik. Ez persze együtt jár a gyakori vizeléssel, de ezt most hagyjuk. Kitétel még, hogy a gyümölcslének organikus gyümölcsből vagy főzelékféléből kell származni.

Ezzel nem lenne még semmi baj. Ne főzzünk, együnk nyers ételt, hús és zsiradék mentesen. Ez valóban egészséges, bár nem túl kellemes. A probléma ezután következik. Ugyanis a Gerson Intézet azt állítja, hogy végstádiumban lévő rákos beteg is gyógyítható a Gerson terápiával. Ez nekem egy kicsit sok ahhoz, hogy megemésszem. A rákbetegség a rákos sejtek elburjánzásából áll. Rákos sejtek állandóan keletkeznek a szervezetben, de elburjánzásukat az immunrendszer megakadályozza. Addig rendben van, hogy egészséges életmód mellett kisebb az esélyünk a rák, a szív-érrendszeri betegség, cukorbaj, stb. begyűjtésére, de egy előrehaladott állapotú rákot csak az isten tud meggyógyítani, bár voltak már csodával határos esetek, amire senki a földön nem tudott magyarázatot adni. Viszont a  végstádiumban lévő rákos beteg még a szalmaszálba is belekapaszkodik, bármennyibe is kerüljön az. És a Gereson terápia nem más mint egy (hogy stílszerű legyek) méregdrága szalmaszál. Ezeket a szalmaszálakat kellene méregteleníteni! 😀  

Azonban a Gerson terápia ezzel nincs kimerítve, mert külön megemlíti a magas vérnyomás csökkentését, természetesen a Gerson diétával. Ezzel nekem az a problémám, hogy a magas vérnyomások 90 százalékánál az orvosoknak fogalmuk sincs, hogy mitől van, ha nem tudják, akkor nemigen lehet gyógyítani. Viszont ma már vannak kitűnő gyógyszerek hipertónia ellen (tüneti kezelés), viszont a gyógyszereknek van mellékhatása, tehát csábító, ha pusztán diétával meg lehetne szüntetni. A konyhasóról köztudott, hogy emeli a vérnyomást, illetve csökken a vérnyomás a só mentes diéta esetében. Ilyen értelemben a Gerson diéta csökkenti a vérnyomást, hiszen tiltja a konyhasó használatát. A probléma mindössze annyi, hogy a só elvonás áldásos hatása statisztikailag kimutatott, és csak néhány Hgmm értéket produkál, természetesen lefelé, de ha valakinek 180/100 a vérnyomása és ezt a diéta leviszi 175/100-ra, akkor ezzel elmehet a sóhivatalba. Majd, ha a diéta leviszi 120/80-ra, akkor nyilvánosan meg fogom enni a szövegszerkesztőmet. 😀  

______________________________________________________________
______________________________________________________________
______________________________________________________________
     

Éljetek a lehetőséggel