Tibor bá’ fordítása online
szombat/vasárnapi szórakozás
Ukrajnában „GATHERING Storm” a Nyugat számára végzetes
Írta: MacGregor ezredes
Megkezdődött Amerika hatalmi válsága. Amerika gazdasága felborul, a nyugati pénzpiacok pedig csendesen pánikba esnek.Az emelkedő kamatlábak által veszélyeztetve vannak a jelzálog-fedezetű értékpapírok és az Egyesült Államok kincstár jegyei veszítenek értékükből.A piac közmondásos „rezgései” (érzések, érzelmek, hiedelmek és pszichológiai vonzalmak) azt sugallják, hogy az amerikai gazdaságban sötét fordulat zajlik.
Amerika hatalmát katonai képességekben, mint a gazdasági potenciában és teljesítményben mérik.Az egyre növekvő felismerés, hogy az amerikai és az európai hadiipari kapacitás nem tud lépést tartani az ukrán lőszer- és felszerelési igényekkel, egy baljós jelzés a proxyháború során, amihez Washington ragaszkodik mert ukrán győzelmet akar.Úgy tűnik, hogy az orosz haderő/gazdasági műveletek Dél-Ukrajnában sikeresen felőrölték az ukrán erők támadását, minimális orosz élet és erőforrások ráfordításával. Az orosz elhasználódási hadviselés végrehajtása remekül működött. Oroszország mozgósította ember- és felszerelés tartalékait, hogy több nagyságrenddel nagyobb és lényegesen halálosabb haderőt állítson fel az egy évvel ezelőttinél.
Oroszország hatalmas tüzérségi rendszereinek arzenálja, beleértve a rakétákat és drónokat, amelyek a felső térfigyelő platformokhoz kapcsolódnak, előugró célpontokká változtatta a Donbász északi peremének megtartásáért harcoló ukrán katonákat.Nem ismert, hogy hány ukrán katona halt meg, de egy közelmúltbeli becslések szerint a háború kezdete óta 150 000-200 000 ukrán vesztette életét akcióban, míg egy másik becslések szerint körülbelül 250 000.
Tekintettel a NATO-tagországok szárazföldi, légi és légvédelmi erőinek szembetűnő gyengeségére, egy Oroszországgal folytatott nem kívánt háború könnyen több százezer orosz katonát juttathat a lengyel határhoz, a NATO keleti határához.Washington nem ezt az eredményt ígérte európai szövetségeseinek, de most ez a valós lehetőség.
Ellentétben a Szovjetunió eltorzult és ideológiailag vezérelt külpolitikai döntéshozatalával és végrehajtásával, a mai Oroszország ügyesen politizál Latin-Amerikában, Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában.Az a tény, hogy a Nyugat gazdasági szankciói károsították az Egyesült Államok és az Európa gazdaságát, miközben az orosz rubelt a nemzetközi rendszer egyik legerősebb valutájává tették, aligha javította Washington globális helyzetét.
Biden politikája, miszerint a NATO-t erőszakkal az orosz határokhoz terjesztette, szoros biztonsági és kereskedelmi érdekközösséget kovácsolt Moszkva és Peking között, amely olyan stratégiai partnereket vonz Dél-Ázsiában, mint India, és olyan partnereket, mint Brazília Latin-Amerikában.A feltörekvő orosz-kínai tengelyre és a Shanghai Együttműködési Szervezetben (SCO) mintegy 3,9 milliárd emberre tervezett ipari forradalomra gyakorolt globális gazdasági következmények mélyrehatóak.
Összefoglalva, Washington katonai stratégiája Oroszország meggyengítésére, elszigetelésére, vagy akár megsemmisítésére, egy óriási kudarc, és a kudarc veszélyes útra állítja Washington és Oroszország elleni proxy háborúját. Ezzel kapcsolatban három áttétes fenyegetést figyelmen kívül hagy: 1. A tartósan magas inflációt és az emelkedő kamatlábakat, amelyek a gazdasági gyengeséget jelzik. 2. A stabilitást és a jólétet fenyegető veszély az európai társadalmakon belül, amelyek már most is a nemkívánatos menekültek/migránsok több hullámától tántorognak. 3. Egy szélesebb körű európai háború veszélye.
Az elnöki adminisztrációkon belül mindig vannak versengő frakciók, amelyek arra ösztönzik az elnököt, hogy válasszon egy bizonyos lépést. A külső megfigyelők ritkán tudják biztosan, hogy melyik frakció gyakorolja a legnagyobb befolyást, de a Biden-adminisztrációban vannak olyan alakok, akik az ukrajnai szerepvállalás alól próbálnak kilépni. Még Antony Blinken külügyminiszter, a Moszkvával vívott proxyháború őrjöngő támogatója is elismeri, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azon követelése, hogy a Nyugat segítsen neki visszafoglalni a Krím-félszigetet, egy piros vonal Putyin számára, amely Moszkva drámai eszkalációjához vezethet.
Washington megtagadja, hogy meghátráljon a Biden-adminisztráció rosszindulatú és aljas követeléseitől, hogy Oroszország megalázva vonuljon ki Kelet-Ukrajnából a béketárgyalások megkezdése előtt. Mégis el kell fogadni. Minél többet költ Washington bel- és külföldön az ukrajnai háború védelmére, az amerikai társadalom annál közelebb kerül a belső politikai és társadalmi zűrzavarhoz. Ezek veszélyes körülmények bármely köztársaság számára.
Az elmúlt két év összes zűrzavarából egy tagadhatatlan igazság derül ki. A legtöbb amerikainak joga van, hogy bizalmatlan és elégedetlen legyen a kormányával szemben. Biden elnök kartonpapírból kivágottnak tűnik a kormányában az ideológiai fanatikusok számára, akik a végrehajtó hatalmat a politikai ellenzék elhallgatásának és a szövetségi kormány állandó ellenőrzésének eszközének tekintik.
Az amerikaiak nem bolondok. Tudják, hogy a Kongresszus tagjai kirívóan bennfentes információk alapján kereskednek részvényekkel, összeférhetetlenséget okozva, ami a legtöbb polgárt börtönbe juttatná. Azt is tudják, hogy 1965 óta Washington egy sor sikertelen katonai beavatkozásba vezette őket, amelyek súlyosan meggyengítették az amerikai politikai, gazdasági és katonai hatalmat.
Túl sok amerikai gondolja úgy, hogy 2021. január 21-e óta nincs valóban vezető kormány. Legfőbb ideje, hogy a Biden-kormányzat találjon lehetőséget, hogy Washington D.C. kiszabaduljon az Oroszország elleni ukrán háborúból. Ez nem lesz könnyű. A liberális internacionalizmus vagy modern köntösében a „moralizáló globalizmus” megnehezíti a körültekintő diplomáciát, aminek itt lenne az ideje.
Kelet-Európában a tavaszi esőzések mind az orosz, mind az ukrán szárazföldi erőket sártengerrel sújtják, ami súlyosan akadályozza a mozgást. Az orosz főparancsnokság azonban arra készül, hogy amikor a talaj kiszárad és az orosz szárazföldi erők támadnak, a műveletek egyértelmű döntést hoznak, egyértelművé téve, hogy Washingtonnak és támogatóinak nincs esélyük a haldokló kijevi rezsim megmentésére. Ettől kezdve a tárgyalások rendkívül nehezek, ha nem lehetetlenek lesznek.
Douglas Macgregor, (nyugalmazott) ezredes az amerikai konzervatív vezetők munkatársa, a Trump-adminisztrációban a védelmi miniszter egykori tanácsadója, kitüntetett harci veterán és öt könyv szerzője.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Ez a veterán nem tudom mit szívott. Az USA most köti meg az évszázad üzleteit. Az EU-t, délkelet-ázsiát, Ausztráliát évtizedekre magához láncolja gazdaságilag és katonailag. Az LNG és olaj export kilőtt. A fegyvereladások szárnyalnak. Minden kelet-EU ország a Westinghause-tól rendelei az új atomerőműveket a Rosatom helyett. Starlink USA internet mindenhol. USA mesterséges intelligencia, a ChatGPT mindenhol. A rubel árfolyama nem erősödött, nem változott sokat 5éves távlatban, 2020-as szinten van jelenleg. Az EU versenyképességét lerombolták, üzletileg USA függő lett. Sorolhatnám még… Ez a szerencsétlen hol él? Saját hazája most biztosította be évtizedekre a gazdaságát.
1 : Minato
Azért akit ebben a kőrben megkérdeznek, azok tudnak és számítanak egy keveset a szakmában, mindegyik lényegében arra figyelmeztet, hogy aki sokat markol, az keveset fog a végén…
https://responsiblestatecraft.org/2022/01/24/symposium-what-would-us-intervention-over-ukraine-really-look-like/
De legyen mindenkinek a saját hite szerint, majd kiderül kinek volt igaza. Én ezt az ukrajnai műsort fedősztorinak látom a mélyben zajló világválság és az új felállás kialakításának eltakarására, de pár hónap és még az idén új szakaszba lépünk, mert a propagandának max 2 év a jótállási ideje…
2023. márc. 10 a Silicon Valley Bankál minden rendben, a betétesek, kötvényesek, részvényesek nyugodtak. A banknál kifzetik a sikeres munkavégzés elismeréseként az éves bónuszt. Átlagosan mintegy 250 ezer dolláros bónuszt kaptak a dolgozók.
2023. márc. 11. a Silicon Valley Bank csődbe ment. Ki gondolta volna. Pedig olyan sikeresek voltak. Még hatalmas jutalmakat is osztottak.
Talán mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, hogy a haldokló a halála előtti napon sokkal jobban lesz. Másnap pedig meghal.
USA esetében is pont ezt látjuk. Kapkod fűhöz fához, szalad a vargához.
Oroszország elitélésével, szankciók özönével épp most intézte el, hogy ezután sehol nem jelenhet meg fegyveresen rendet tenni. Nyílik is a csipája a kissebbeknek. Már egy Szerbia is komolyan be mer szólni nekik. A gyengülő oroszlán is össze tudja kapni magát, ez tény, de csak egy rövid küzdelemre, közbe a trónfosztók tábora pedig egyre nagyobb lesz.
USA, bónusz végjátékát látjuk.
A petrodollár adja a dollár erejét. Aki energiát akar vásárolni, de mára ez több minden létfontosságú termékre igaz, azoknak az üzlet lebonyolításához dolárra van szüksége. Petrodollár mellett megjelent a petrojüan. Ez megkerülhetővé teszi a dollár használatát. A FED 1 dollárt emlékeim szerint 0.1 centért állít elő. Viszont a világ 1 dollár értéket ad érte. Ettől erős amerika.
De most ez a doppingszer csökkenésbe ment át.
2. Vaszil
Nagyon jó meglátás. Főleg a 2 éves propaganda ciklus. Nem véletlen, hogy a migráns-klíma-vírus-háború gyakorlatba ültetése ezt a ciklust követi. Erre tekintettel 100% hogy jövő tavaszra, de lehet, hogy már idén újabb rágcsálni/beszaratni való témát dobnak be a köznépnek. Én arra tippelek, hogy az egységes globális(???) valuta bevezetését kezdik meg, ami 2026-ra lesz használatban.
1. Minato
Délkelet Ázsia alatt Japánt és Dél-Koreát érted? Mert ezek magukban elég vékonykák. Ausztrália dettó.
Ha pedig Vietnámra gondolsz, meg esetleg Indonéziára, meg a többi apróra, hát ki kell ábrándítsalak. Ott az USA semmit nem diktál. Kereskedelemben vesz részt, egyenlő félként, amihez ő nagyon nincs hozzászokva (jellemzően ő diktál és elvisz amit akar). Éppen úgy egy a kereskedelmi palettán mint, ahogy Oo. Kína, India és Irán is kereskedik ezen államokkal. Semmivel sem több.
Megpróbálta átállítani Közép-Ázsiát és Délkelet-Ázsiát is, de amint látjuk nem ért el semmit (még az Oo. elleni szankciókra sem tudta rávenni őket – elég nagy blama a világ „urának”). Kínával szemben, aki szomszéd, semmit nem tud ajánlani. Túl messze van. Területi akadály van annak, hogy ezen országokat megvédje, vagy gazdaságilag megfelelő mértékben maga alá szorítsa. Kína szomszéd. És egyik Ázsiai állam sem bolond, hogy egy világ végén lévő ország kedvéért a behemót szomszéddal összerúgja a port. Főleg annak tükrében, hogy az USA már nem egy „szövetségesét” cserben hagyta.
Ha pedig létrejön (létre fog!) a nagy Európa-Ázsia-Afrika gazdasági övezet (Törvényszerűség. ezért a Dunát könnyebb lenne visszafordítani, mint azt megállítani), az USA nézheti az üzletelést/fejlődést az anyahajóiról, mert nem sok hasznukat fogja venni, lévén, hogy 100%-ban szárazföldön mehet a kereskedelem. Vagy a másik opció, hogy oda ül a nagy gazdasági övezet kerekasztalához, mint egy játékos a sok közül. És még a szart sem fogja tudni keverni, mert azonnal kicseszik, illetve nem fog tudni alternatívát ajánlani a felbujtani és egységmegbontásra használni kívánt államnak/államoknak.
13 hónappal ezelőtt, senkisem fogadott volna arra, ahogyan most áll ez a háború.
Ukrajna nyugati segítséggel meghiúsította az akkor „tutibefutó” – nak látszó putyini álmokat.
A háborúhoz három dolog kell : pénz , pénz és pénz.
Vajon a proxiháború két szembenálló tábora közül, szerinted melyiknek van több ?
1- Minato
Irod: „Ez a veterán nem tudom mit szívott…”
Hát ezt nem fogjuk megtudni.
De esetleg te elárulhatnád itt a blog olvasóinak, hogy te mit szívsz?
Re:5
Leragadsz a pénznél, miközben ez nem jelent semmit, mert csak akkor ér valamit, ha van fizikai realitás mögötte.
Kutyakozmetikussal és műkörmössel és pénzügyi hókusz pókuszokkal tudsz lőszert gyártani, és színes fémet önteni?
Ez a háború már jó pár hónapja átment anyagháborúba, és ide nem LMBTQ tábornokok, hanem sok sok nyersanyag, ember és energia kell hozzá.
5. Mosógépszerelő
A pénz az fontos, de a pénz még sosem lőtt ki gránátot és a pénzt sem lőtték ki tarackból.
A kérdés, a korlátlan mennyiségű pénzből mennyit lehet fegyverré konvertálni.
Mik lehetnek a korlátlan mennyiség legyártásának korlátai?
A háború egyszer véget fog érni. Egyik fegyver és lőszer gyártó cég sem tudja ez mikor fog bekövetkezni. Ez lehet néhány hónap, de lehet több év is. Akkor most mennyivel bővítsék a cégek gyártói kapacitásukat?
Vegyünk két példát. Évi 120 darab önjáró tarackot gyártcégünk jelenleg. Igény mutatkozik az ukrán háború miatt ennek a többszörösére. Egy év mire felépítjükk a gyártási helyszínek épületeit és legyártják nekünk a több tarack előállítását lehetővé tevő precíziós gépeket, berendezéseket. Szakembereket képzünk, akik az új gyárainkban irányítják a gyártási folyamatokat. Műkörmösök erre a feladatra nem alkalmasak.
Mivel a tarackunk speciális fémből és eljárással készül, az olvasztó és hengerművektől kezdve ki kell bővíteni minden lépcsőfokot. Politikai, adminisztratív akadályokról most ne beszéljünk.
Felépítettünk, megszervetünk mindent, indulhat a gyártás. De hopp, vége lett a háborúnak. Ott állunk a milliárdos beruházásunkkal és a kutyának sem kell több világszinvonalú tarack, mint évi 120 darab.
Második példa legyen a lövedékek menyiségének növelése. A pénzünk lehetővé tenné évi akár tízmillió lőszer legyártását is. Ha ez olyan egyszerű, akkor miért nem gyártjuk már most ezt a mennyiséget? Bőfél éve ismert, hogy kevés a lőszer. E helyett figyelmeztetik ukrajnát, hogy spóroljon a lőszerrel.
Az egész EU csak 1 millió lőszer (lövegbe való) legyártását tervezi. Az ukránok egy laza nap 3000 lőszert lőnek ki. De hogy pariban legyenek az oroszokkal napi 20-30 ezret is kilőnének. Itt jegyzem meg, hogy a nagy igénybevétel miatt a lövegeknek a karbantartás igénye magas. Ezt a hatalmas javítóbázist ukrajnában vagy közeli országban fel kell építeni.
TNT mennyiségi korlát. Ez az egyik lőszer összetevő ami behatárolja, hogy mennyi lőszert képes az EU legyártatni. Ezért vállalta az EU 1 millió és nem 10 millió lőszer legyártását.
Ha pedig az amerikai politika ukrajnát támogató bőkezűsége megcsappan, abban a pillanatban dobhatják a cégek, államok a kapacitásbővítésüket a kukába.
Láthatjuk, a pénz nem minden.
7 dajtás
Úgy van ahogy írod.
Anyagháború ez a javából. Ha nincs megfelelően nagy nehézipar mögötte, nem lehet nyerni. Ukrajna nehézipara lenullázva, a nyugaté dettó, azaz kiszervezve, mert ők nagyon zöldek. Látszat GDP-vel és semmire sem jó néptömegekkel nem lehet háborúzni! Nem véletlen, hogy kezdenek berosálni nyugaton. Egy millió lőszert is nehezen tudnak összekalapozni. Mi lesz, ha szűgyig fognak állni az orosz háborúban? Ezzel szemben Oo. szép lassan átáll hadigazdaságra. Közben pedig valós környezetben készíti fel a katonáit az elkövetkező nagy háborúra. Lassan fél milliós edzett hadsereg van. Nyugatnak ez hol van? Pár ezer különlegessel nem lehet művészkedni egy másfél milliós hadsereg ellen, olyan körülmények között, amikor a másik oldalon 10 ezer ágyú ontja az áldást!
Nyugat Ha akar 50% esélyt adni a győzelmüknek, be kell lépni, teljes mellszélességgel, általános mozgósítás sál. De kivel, kikkel? A nyugati emberanyag el lett cseszve az elmúlt 50 évben. Ha napi több ezer halottat visznek haza, dőlni fognak a kormányok! Próbálkoznak most egy zsoldos légió összehozásával, de az semmire sem lesz elég. Az is kérdés, hogy össze jön-e a 150 ezer fő. És ha igen, akkor messze-e elég jelentkező a folyamatos pótlásukra(mert, hogy fogyni fognak rendesen az nem kérdés). Egyébként ezzel is csak elhúzzák a háborút, nyerni ezzel nem lehet. Ismét mondom, be kell vonulni. NATO nem mehet, a kelet európaiak pedig kevesek ehhez. Na meg az orosz is erre vár. A frontra vitt de nem látható technika szépen várakozik. Majd ha megjelennek az idegen seregek, na akkor megmutatja az orosz, hogy mit tud. Csak senki ne csodálkozzon, ha itt lesz.
5 – mosógépszerelő:
Bedobtál egy lejáratott, hajdan volt közhelyet, aminek jelenleg nulla a relevanciája. Kaptál rá „up today” értelmes válaszokat. Most már csak meg kell emésztened, hogy haladhass a korral.
8 – Károly
„Láthatjuk, a pénz nem minden.”
Sokan a pénz (vagy a GDP stb.) fogalmak tekintetében nem látnak tisztán; a pénznek, mint olyannak, van néhány fontos funkciója; aki nincs képben, könnyen utána tud nézni ezeknek a közgazdasági alapfogalmaknak. Ehhez jön még az „ökonómia” illetve „krematisztika” fogalmak közötti különbség, amely mára (nem véletlenül!) teljesen össze vannak mosva és már ez önmagában egy hatalmas problémát jelent a jelen világban.
A pénz önmagában viszont nem erőforrás.
Aki birtokolni akarja a hatalmat, ezekre az erőforrások feletti ellenőrzésre összpontosít – természetesen az információáramlás feletti ellenőrzés mellett, ami nem anyagi alapú illetve az ellenfél humán erőforrásai felett gyakorolt ellenőrzés -, ez régen is így volt és ma sincs máshogy.
A számos nyersanyag és mellett ezek közül van néhány, amely kulcsfontosságú: az energiahordozók, az élelmiszerek és talán a legfontosabb, amiről viszont hajlamosak az emberek teljesen megfeledkezni például Magyarországon is, mert oly természetesnek tűnik, hogy van, pedig ne legyen illúziója senkinek arról, hogy a fontos hatalmi tényezők jól látják eme erőforrás hatalmas jelentőségét és mindent meg fognak tenni azért, hogy felette is totális ellenőrzést gyakorolhassanak majd egy szép napon: ez a víz.
A víz geopolitikája
A hidrohegemónia tényezője egyre fontosabbá válik a külpolitikai vitákban.
A vizet hagyományosan az egyik legfontosabb erőforrásnak tekintik, amelyhez megfelelően hozzá kell férni. Ez közvetlenül kapcsolódik az élelmezésbiztonsághoz, azaz a mezőgazdasághoz, de vonatkozik az ipar minden típusára (mivel a vízre a legkülönbözőbb termelési ciklusokhoz van szükség a félvezetők létrehozásától a szabványos berendezések működéséig) és a villamosenergia-termeléshez is.
Ha a vízforrásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos problémák merülnek fel, az automatikusan olyan negatív hatásokhoz vezet, mint a migráció, a járványok, a gazdasági hanyatlás és a konfliktusok. A vízhegemónia fogalma ezért az állami szuverenitás (vagy inkább a különböző államok szuverenitásának és nemzeti érdekeinek kölcsönhatása) összefüggésében alakult ki. A hidrohegemónia a vízgyűjtők szintjén megvalósuló hegemónia, amelyet olyan vízgazdálkodási stratégiák révén érnek el, mint az erőforrások megragadása, az integráció és a korlátozás.
A stratégiákat különféle taktikák (pl. kényszerítés – nyomásgyakorlás, szerződések, tudásfelhalmozás stb.) segítségével hajtják végre, amelyeket a gyenge nemzetközi intézményi környezetben meglévő hatalmi aszimmetriák kihasználása tesz lehetővé.
A vízügyi ágazaton kívüli politikai folyamatok olyan módon alakítják a hidropolitikai kapcsolatokat, amelyek a hegemón vezetésű együttműködésből származó előnyöktől az uralom tisztességtelen aspektusaiig terjednek. Az erőforrás feletti ellenőrzés tekintetében a verseny kimenetelét az határozza meg, hogy a hegemónia milyen formában jön létre, általában a legerősebb szereplő javára. Egy folyórendszer irányításában domináns pozíció kialakítása vonzó eszköznek tekinthető a fennálló hegemón szereplő számára, mivel lehetővé teszi számára, hogy egyoldalúan a többi szereplő fölé helyezze nemzeti céljait. Ezenkívül az egyoldalú ellenőrzés politikai befolyást gyakorol a folyásirány szerinti országokra.
Zeitoun és Warner például a Jordán, a Nílus, az Eufrátesz és a Tigris vízgyűjtőit vizsgálta, de a modell Ázsia, Európa és Amerika más régióira is alkalmazható. De vannak hozzánk közelebbi esetek is. A tádzsikisztáni Rogun vízerőmű gátja egykor feszültséget okozott Tádzsikisztán és Üzbegisztán között.
Közép-Ázsiában még mindig kérdéses a víz elosztása.
Például Ázsia második legnagyobb tava, a kazahsztáni Balkas-tó közvetlenül kapcsolódik az Ili folyóhoz, amelynek forrásvidéke Kínában található. Az Ili-Balkas ökoszisztéma 400 000 négyzetkilométert foglal magában – többet, mint Nagy-Britannia, Dánia, Svájc, Hollandia és Belgium együttvéve. Korábban maga a kínai vízfogyasztás, amely a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület és a helyi ipar igényeinek kielégítését célozta, a folyó vízszintjének csökkenését okozta, ami a tó gyors sekélyülésében tükröződik.iv Az elmúlt években folytatódott a földfejlesztés és a rizsföldek terjeszkedése Kínában, ami a Balkas vízmennyiségének csökkenésében mutatkozik meg. Figyelembe kell venni, hogy a vízhiány sivatagosodáshoz és a talaj termékenységének csökkenéséhez is vezet. Ez egyetemes jelenség. És a Tádzsikisztán és Üzbegisztán közötti konfliktusokhoz hasonló konfliktusok más régiókban is előfordulnak.
Például a Brahmaputra vízkészletei körüli viták régóta politikai súrlódásokat okoznak India és Kína között. 2010 áprilisában, S.M. Krishna indiai külügyminiszter pekingi látogatása során a kínaiak először nevezték meg azt a helyet a Brahmaputrán, ahol a tibeti Zangmu gát kezdeti építését tervezték. Kínai tisztviselők biztosították Indiát, hogy a projektek a szokásos módon fognak haladni és nem fog vízhiányt okozni a folyásirányban. A kínai külügyminisztérium szóvivője, Hong Lei, válaszul India későbbi, a tervekkel kapcsolatos további információkra vonatkozó kéréseire, azt mondta: „Kína felelősségteljesen viszonyul a határokon átnyúló vízfejlesztéshez. Politikánk szerint a védelem kéz a kézben jár a fejlődéssel, és teljes mértékben figyelembe vesszük a folyásirányban lejjebb fekvő országok érdekeit. ”
A gáttervvel kapcsolatos további információkat Kína aktuális ötéves energiaügyi tervének részeként tették közzé, amelyet 2013 januárjában adtak ki. A terv három közepes méretű gátra vonatkozó javaslatot tartalmazott a Yarlung Zangbo folyón. Ennek következtében ez fokozta a két ország közötti feszültséget, mivel Indiával nem konzultáltak a terv nyilvánosságra hozatala előtt, és csak a kínai sajtóból értesült róla. Ez arra kényszerítette az indiai kormányt, hogy határozottan tiltakozzon. A két ország közötti konfliktus ezzel nem ért véget. Amikor Kína 2015 októberében befejezte a Tibetben található 510 MW-os Zangmu vízerőmű építését, az indiai média nagy része aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a gát megakadályozza a víz beáramlását a folyásirányban lejjebb fekvő Brahmaputrába. A kínai külügyminisztérium egyik tisztviselője megjegyezte, hogy a Zangmu a folyó projekt része, így nem fogja visszatartani a vizet.
A projekt keretében valóban nem történik vízvisszatartás, de az iszapot visszatartják, és ez komoly hatással van a folyásirány alatti termékenységre. Technikailag a projekt egy gátat épít, hogy a folyóból a vizet az alagútba terelje. A gát jellemzően a víz 70-90%-át vezeti el, a megszerzett környezetvédelmi engedélytől függően. Ezt az iszappal terhelt vizet először egy medencébe vezetik, hogy az iszap leülepedhessen az aljára. Ez azért van így, mert letöri a turbinalapátok éleit. Az iszaptól mentes vizet ezután egy hosszú alagúton keresztül vezetik, amelynek végén függőlegesen a turbinalapátokra esik. A turbina forgása elektromos áramot termel. A vizet ezután visszavezetik a folyóba. Ily módon a vizet magát nem tartják vissza. Maga az iszap azonban leülepszik az első tározó aljára, és közvetlenül a gátfal után a folyómederbe ömlik. A kérdés az, hogy a gátból kiáramló víz ereje elegendő-e ahhoz, hogy az iszap jelentős részét lefelé szállítsa a folyón? A legtöbb esetben ez nem lehetséges.
Mivel az iszap az, ami a talaj termékenységét helyreállítja a folyásirányban, ez a kérdés kulcsfontosságúvá válik.
A Himalája a világ legfiatalabb hegyvonulata és a belőle lezúduló folyók egész Ázsiában a Föld legrégebbi művelt területeinek egyikén pótolják a talaj termékenységét. A Gangesz-Brahmaputra-Meghna deltája szinte teljes egészében ebből az iszapból áll. Thaiföldön is vannak ellentmondásos kérdések. A Mekongon több gátat is terveznek a térségben, például Pak Beng és Luangphabang gátjait, de egyesek szerint ezek nem szükségesek a thaiföldi energiarendszer számára. A thai civil társadalom és a thai lakosság is megkérdőjelezi annak lehetőségét, hogy több villamos energiát vásároljanak a szomszédos országoktól, többek között a Mekong folyón Pak Bengben és Luang Prabangban található gátakból. Tavaly óta minden háztartás érzi, hogy az áramszámlák havonta emelkednek. Azt kérdezik: „Mi értelme többet vásárolni, amikor már így is hatalmas, több mint 50%-os energiafeleslegünk van? „ix Mivel a fő költséget az adófizetők viselik. A környezetvédők is megkongatják a vészharangot, mert szerintük a természeti egyensúly felborul.
Ami Oroszországot illeti, a vízkészletek felosztásának helyzete attól függően változik, hogy hol húzódik a határ. Például a finn-orosz határon (több mint 1200 km) mintegy 450 folyó, patak és tó található. Ezek folyása általában Oroszország felé irányul, és a legnagyobb folyók közé tartozik a Vuoksza, a Hiitolanjoki és a Tuloma. A teljes vízhozam 780 köbméter másodpercenként. A Vuoksza folyón négy vízerőmű található, kettő Finnországban, kettő pedig Oroszországban. A vízhozam szabályozásával a határvizek használatának finn-orosz bizottsága foglalkozik. Mivel a folyók felső folyása Finnországban van, elméletileg Helsinkinek nagyobb esélye van a hidrohegemóniára, mint Moszkvának.
Kazahsztánnal szemben Oroszország kiegyensúlyozott helyzetben van, mivel az Urál Oroszországból folyik, míg a Tobol, az Isim és az Irtis Kazahsztánból. Ezen folyók tekintetében eddig nem voltak vízügyi problémák az országok között. Mivel azonban az Irtis felső folyása Kínában van, ez háromoldalú vitát okozott és Peking vonakodott válaszolni az orosz és kazah kérésekre, hogy szabályozzák a vízkészletek használatát és védelmét. Ami Ukrajnát illeti, Oroszországnak nagy előnye van a Dnyeper fő mellékfolyóinak – a Gyeszna, a Pszel, a Szejm és a Vorszkla nagy folyóknak – a felső folyása feletti ellenőrzésben. Hozzá kell tenni, hogy a szövetséges Fehéroroszország ellenőrzi a Pripjaty és a Dnyeper folyókat.
Oroszország potenciálisan kihasználhatná stratégiai helyzetét, nemcsak geoökonómiai szempontból, hanem a hadszíntéren is.
Különösen pilóta nélküli felszíni és víz alatti járműveket lehetne indítani ezekbe a folyókba hírszerzési célokra. Ilyen modellek az amerikai hadseregnél állnak szolgálatban és némelyikük a külső álcázás érdekében hal alakban készül. Ideális esetben az ilyen járművek használata megbízható érzékelőhálózatot hozhatna létre, amely operatív információk megszerzésére szolgálna (pl. a felszerelések mozgásáról a hidakon keresztül, vagy a folyópartok közelében lévő speciális célú járművek közelében végzett tevékenységről). Ha az ilyen tevékenységre továbbra is szükség van, egy ilyen hidrohegemón eszköz hasznos eszköz lehet az ellenséggel való szembeszállásban.
Forrás: Geopolitika.ru
10.
Az elmúlt 13 hónapban állta sarat a nyugat.
Nademaj’ most ! Minden más lesz !
Mégegyszer elmondom, hogy mindenki megértse !
Senki ! sem látta előre, hogy 13 hónap múltán, ennyire halvány eredménye lett a „Különleges Hadművelet”-nek.
Mire mentek ? 150 000 orosz hullát és egy félig lerombolt országot értek el.
Megkérdezhetem, mi az ,amit az „atlantisták” nem vehetnek meg a pénzükön?
Tiszteletben tartva az Értelmes Emberek itt honos szokását, rugózok egyet én is,
az LMBTQ lobbyn.
Szalonképes – sőt már már kötelező – itt, minden lehetőséget megragadva, belerúgni e nyomorultakba !
13 – M:
Azért ez elég nagy zagyvaság.
Ez a tesze tosza segítés, ez a nyugat maximuma, ami az idő előrehaladtával csak csökkenni fog. Az orosznak ez a produktum a minimuma.
A nyugat amit biztosan nem tud legyártani, akármennyi pénze van, az az ukrán jól képzett 20- 35 év közötti hatékony katonának alkalmas élőerő tartalék.
2023. március 10-ig 19 293 161 fő kényszerült elhagyni Ukrajnát.
2023. január 01. óta plusz 1 millióan hagyták el ukrajnát.
„Megkérdezhetem, mi az ,amit az „atlantisták” nem vehetnek meg a pénzükön?”
Indiát, Dél-Afrikát, Dél-Amerikát, Kínát, Iránt, jelenleg Törökországot, Szad-Arábiát és még cirka 130 államot. Megpróbálták puha eszközökkel, nem sikerült. De már az USA fenyegetése sem hozza a régi hatást.
Az USA lassan elengedi ezt a globális vezetősdit. Egyelőre.
Nem jószántából, hanem a körülmények belátása okán (ahogy belátta azt is, hogy Afganisztán lenyelhetetlen).
Visszahúzódik, mint kagyló a házába.
Erőt gyűjteni.
Azonban ezt megelőzően, még elviszi a családi ezüstöt Európából, na meg a több tízmilliónyi kiszolgáló személyzetet, hogy neki dolgozzon. Ez éppen elég lesz arra, hogy a szigetén összeszedje magát pár évtízed alatt.
Addig a többiek csak egyék egymást a „globális” hatalomért.
Megpróbálta, nem jött be.
Ezzel a lépésével megszünteti azt a felállást, hogy ő a globális mumus, aki ellen összefognak, az egyébként semmiben sem egyező országok.
Csak szegény Európáért és benne értünk, kár. Nekünk magyaroknak, talán az orosz érdekszférában lenne némi esélyünk. Olcsó energia, nyersanyag okán az USA-ba el nem vitt és ny-Európából menekülő kevés cégnek helyet tudnánk biztosítani. Igaz, megint nyugat és kelet határán lennénk.
16 – Bendegúz:
A haldokló birodalmak nem adják fel ilyen könnyen. Inkább beledöglenek.
16 – Bendegúz
Egyre jobban látni nagyon sok jelből, hogy Washington és London politikája ebben az ukrán játszmában nem egy és ugyanaz.
Sajnos könnyen megtörténhet az, hogy a hivatalos Washington egy ponton tényleg „elengedné az egész ügyet”, mert úgy véli, hogy a céljait igazából már elérte Európában vagy magára nézve is túl veszélyesnek ítéli azt, hogy „még beljebb merészkedjen az orosz tajgába”, de London még mindig tovább fogja keverni a szart (lásd a szegényített urántartalmú lövedékek ügyét; ki is jelentette ezt be?). Persze, bizonyos amerikai körök ennek akár tapsolhatnak is, hiszen az amerikai elit sem egységes, az is teljesen biztos. Magában Washingtonban is megy a kötélhúzás, de sokkal valószínűbb, hogy republikánusok kongresszusi pozícióik miatt és a jövő évi elnökválasztás miatt inkább a „békepártiak” fognak jobban tért nyerni a Potomac partján. A békepártiak csak idézőjelben; igazából csak a politikai érdekük fogja ezt diktálni nekik ezt, igazából teljesen cinikusan viszonyulnak ők a világ dolgaihoz, Ukrajnához szintúgy. Az amerikaik úgymond benne lesznek minimum egy „időkérésbe” az oroszok felé, szerintem hamarabb, mint a britek illetve azok, akik Londonban fújják a passzátszelet.
Európa tekintetében az amerikai és brit érdekek nem azonosak. Más-más elképzelése van az optimális jövőről a két félnek ebben a kérdésben. Igazából a dollár és a font feszül egymásnak – a valuta- és az ezzel járó befolyási zóna Európában még nincs eldöntve. És persze ebbe az ügybe még maguk az oroszok is jócskán bekavarhatnak…
… na meg egy jó nagy pénzügyi és gazdasági válság is. Egy ilyenből viszont – már csak a méretek miatt is, de nem kizárólag emiatt – inkább az USA fog jobban kijönni, nem Nagy-Britannia, aki lehet, hogy hiába kapálódzik, a végén csak a pofára esés marad majd neki is. A kontinentális Európával együtt. Mindenesetre Nagy-Britannia és a kontinentális Európa nem egy és ugyanaz és itt, természetesen, nem elsősorban a földrajzra gondolok. Londonnak még vannak saját érdekérvényesítő képességei, jóval inkább, mint Berlinnek, Párizsnak, Brüsszelről nem is beszélve. A ködös Albion még próbálkozik, aktív szereplője a politikai folyamatoknak; az EU viszont már csak passzív elszenvedője az eseményeknek. Ebbe a szürke masszába már csak Magyarország visz bele, hébe-hóba, némi más árnyalatot, s ennek is megvannak a saját okai (erről is volt itt már szó a blogon).
Ha javasolhatok valamit, akkor – ha a Nyugatról van szó – ne csak Washington lépéseit figyeld, de a londoniakat is! A kettő sokszor fedi egymást, de nem mindig! Akárhányszor járt Boris Johnson Zelenszkijnél az elmúlt hónapokban, csak részben figyelt arra, hogy mit mondanak, tanácsolnak neki Washingtonban; sokkal inkább hallgatott a jóval közelebbi City of Londonból jövő javaslatokra és ő ezeket adta tovább Zelenszkijnek. Szerintem ez az utóbbi szerencsétlen flótás már százszor megbánta, hogy nem csak egy sorozatban volt ukrán elnök, de hát ez legyen az ő baja! A malomkövek a végén úgyis teljesen bedarálják…
17. Tibor bá’
Teljes mértékben igazad van. Azonban az USA sem hülye. Látván, hogy eddig valamennyi birodalom az általad vázoltak szerint járt el, és mégis összeomlás lett a vége, lehet, hogy egy másik túlélési utat választ. Erre lenne jó Európa anyagi és humán kifosztása. Ezzel és egy ideiglenes elszigetelődéssel talán megtudna annyira erősödni, hogy ismét vezetőként térne vissza a globális porondra (mert, hogy jelenleg nem tudja megőrizni ezt a szerepét az már biztos – ha csak nem a Sámson opciót választja). Próba szerencse. Ezt az utat még egy birodalom sem választotta.
Az elszigetelődésről csak annyit, hogy nem tudom emlékeztek-e amikor Clinton került kormányra, az USA erre az útra tért, aztán egy év után megint visszalépet a globális csendőr szerepébe. Vagyis nem új ez az irányvonal.
Egyébként ennyit az USA erejéről:
https://www.msn.com/hu-hu/hirek/other/honduras-diplomáciai-kapcsolatot-létesített-kínával-tajvannal-pedig-megszakította/ar-AA195WDo?ocid=entnewsntp&cvid=cb0ede6395b74850aba18938a706ee38&ei=21
18. Zsolt
Gondolod, hogy olyan nagy az ellentét a Wall Street és a City között? Elvégre ugyanaz a nagy pénzügyi dinasztia (Rothschild) tölti be a vezető szerepet mindkét helyen.
Londont sokkal inkább tekintem az USA pincsijének, aki a régmúlt dicsőségre támaszkodva, saját vélt érdekeinek érvényestésének reménye okán a gazdi engedélye nélkül , hébe hóba kiugat a haladó karavánra. Az eddigi történések alapján nem sok sikert látok ebben a külön utas ugatásban. Borisz is pattogott, aztán látjuk mi lett a ége. Tettek a helyére egy – az angol arisztokrácia által mélyen lenézett – indiait.
Csak, hogy tudják az angolok, hol a helyük. Nem mellékesen a katonai és ipari ereje sincs meg hozzá. És ahogyan írod, mivel inog az egész nyugati pénzügyi rendszer, lassan a pénzügyi ereje sem lesz meg. Jó esetben az USA kápója lesz, aki Európa (főleg No.) lerohasztását fogja felügyelni. Cserébe hullanak neki is morzsák. Nem mellékesen jelen etnikai összetétele alapján nem jósolok hosszú jövőt Angliának.
16. Bendegúz
„Ez éppen elég lesz arra, hogy a szigetén összeszedje magát pár évtízed alatt.”
Az meglehet, hogy erőt gyűjt, de az erejét, mint Sámson egy forrásból nyeri, Sámson a hajából, USA a petrodollárból. A petrojüan és a dolláron kívüli kereskedés volumene növekszik. Sámson ereje csökken. Ha USA visszahúzódik abból nem erő gyűjtés lesz, hanem sebei nyalogatása.
Egy falkavezér, egy alfa hím nem húzódhat háttérbe. Onnan nincs vissza út a világhatalom pozíciójába.
16. Bendegúz
Egy amerikai globális visszavonulás egyenlő lenne az amerikai irányítású világrend gyors és teljes összeomlásával. Lásd Szovjetunió példája 1989-1991.
Én látok egy másik forgatókönyvet, majd később leírom.
20. Károly
21. MangaMonguz
Azért nem teljesen adná fel a vezető szerepét az USA, sőt, a háttérből az ilyen olyan sameszein keresztül tovább irányítaná a globális folyamatokat.
– Ázsiában Japán, Ausztrália és D-Korea közbeiktatásával (ők lennének Sauron szája). Nem véletlenül csatlakoztak ezek közül az országok közül egyesek (sőt nem ázsiaiként még Anglia is!) az Ázsiai IMF-hez. És én naiv annak idején csodálkoztam, hogy ezek milyen bátrak, meglépik a gazdi ellenében ezt, holott mint utólag kiderült, éppen USA engedéllyel tették a látszatra ellenlépésnek tűnő csatlakozást (éppen úgy ahogy No. és Fo. is összehozta a 2. Minszki megállapodást, látszatra az USA ellenében, valóságban pedig ösztönzésére). Csak hát az átlag polgár mindig utólag okos.
– Európában pedig a száj és esetleg ököl szerepét az Angolok (ők lennének az ész) és egyes K-európai országok (elsősorban az állig felfegyverzésre kerülő Lo. /Ukrajna nem, mert Oo. lesz arrafelé a gazda/) töltenék be.
Szóval, nem is adná annyira fel a vezetést az USA. Rajta tartaná a kezét a világ ütőerén. Csak egy kis időre vonulna vissza, amíg újraszervezi magát és más (erősebb) pozíciókat venne fel.
Az innovációs kezdeményezés nála lenne, egy csomó kívánatos márka birtoklása mellett (utóbbiakat éppen most gyűjti be). Ezenkívül leszívná Európa képzett szakember gárdáját is (helyettük ide exportálná a sok genderőrült kabátszakos muciólogussát, hadd keverjék a szart, nehogy Európa felálljon). A szakemberek egy létbizonytalanságban leledző Európából (a deindusztrializáció generálta hatalmas munkanélküliség miatti összeomló szociális háló és egyéb jóléti intézmények megszűnése migránslázadásokat, és permanens külső/belső háborúkat hozna) önként és dalolva rohannának a biztos megélhetést és jövőképet adó USA-ba.
Azonban ha Amerika tovább viszi ezt az erőszakos mindent irányítani kívánó attitűdöt, mindent elveszíthet – igaz meg is nyerhet (50-50% az esély valamelyikre).
A körülmények alakulása kapcsán nem szabad elfelejteni, hogy az USA elitek, ahogy Zsolt is írta, megosztottak. Van, a szabadítsuk ki a lelket a matériából gnosztikus/babonás irányzat, akiknek kívánatos a teljes pusztulás, és van az a társaság, aki uralkodni akar és nem elpusztulni (Schwab is ide tartozik – transzhumán állapot és örök élet pártolója).
Utóbbiak választása lehetne a látszatvisszavonulás és Európa erőforrásainak a felhasználása Amerika megerősítésére.
Tény, hogy a harc e két frakció között még nem dőlt el. Azonban közelebbről meg kell legyen a végleges döntésük, ugyanis, nincs már sok idejük. Napról napra csökken a befolyásuk, míg a másik oldal folyamatosan erősödik. A fent általam betett hír is ezt bizonyítja. Már a kicsik sem veszik figyelembe az USA érdekeit. Mi lesz akkor, ha elbukik Ukrajna (márpedig el fog bukni). Egyedül a csicska európai politikusok fognak tovább bólogatni, amíg el nem kergetik azokat is.
Kedves MangaMonguz. Kíváncsian várom az általad vélelmezett USA (atlantista) út ismertetését.
22. Bendegúz
Ez nem atlantista út, hanem nagyhatalmi kényszerpályák sorozata.
Az USA nem hátrálhat be simán Ukrajnában, mert ez dominó effektus lenne és az egész világhatalmi rendszere összeomlana.
Oroszország nem hátrálhat ki a háborúból simán, mert ez a jelenlegi kormányzat teljes bukása lenne, ami kaput nyitna a Föderáció felbomlásához.
Hozzáteszem, kínai titkosszolgálati jelentések szerint Putyin lakossági és a politikai eliten belüli támogatottsága rendkívül magas, Peking emiatt lépte meg a 3 napos csúcstalálkozót. Kína a biztosra játszik, mégpedig hosszú távon.
Mindkét nagyhatalom kényszerpályán mozog – itt most hagyjuk a fenébe, hogy ki mennyire felelős ebben, ez per pillanat már tökmindegy. A nevető harmadik ez idő szerint Kína, aki nagyon ügyesen mozog a diplomáciai térben.
Ahhoz, hogy az ukrán háborút megállítsák és leüljenek „béke tárgyalni”, ahhoz olyan helyzetet kell teremteni, ahol a világ lakossága nem hangosan röhögve mutogat az oroszokra vagy az amerikaiakra, hanem remegő hangon hálaimát rebeg, így arcvesztés nélkül szállhat ki a buliból Washington és Moszkva is.
Ehhez valami olyan drámai eseménynek kell(ene) bekövetkeznie, ami mindenféle nagypolitikai hiúságot és pillanatnyi nagypolitikai érdeket felülír és a világ döntő része nem lefitymálva szemléli a tárgyalóasztalhoz ülő bármelyik felet, hanem az egyetlen épeszű megoldásnak tartja majd és a belátás és bölcsesség mintaképeit látják majd bennük, akik az egész emberiség és a gyermekeink sorsa érdekében teszik le a fegyvert.
Ez az „esemény” nem csak a béketárgyalások megkezdését jelenti majd, hanem egy olyan új kiegyezés/világalku alapjait, ami a további nagyhatalmi leosztásokat is meghatározza majd. Az, hogy ez a „drámai esemény” mikor, hol és hogyan következik be, nos, erről nem szeretnék találgatni.
Ha ez a forgatókönyv nem működik, akkor valóban nem marad más hátra, mint egy kontrollálatlan nagyhatalmi katonai összeütközés. A kényszerpályák sorozata miatt ez törvényszerű, itt csak az a kérdés, hogy egy kontrollált „drámai esemény” elegendő muníciót ad-e mindegyik nagyhatalomnak ahhoz, hogy leüljön megegyezni és közben a belső/hátországi szélsőségesebb politikai erők vitorlájából is kifogja a szelet, vagy ez nem jön össze és egy valódi nagy háború veszi kezdetét.
A lényeg: a mostani helyzetből nincs sima kiszállás már senkinek.
23. MangaMonguz
Köszönöm a részletes választ. Van realitása annak amit írsz. Sőt, csak ennek lenne. De ez nem zárja ki, hogy Európa lerendezése része legyen a nagy USA-Oo. megegyezésnek. USA viszi a felhalmozott családi ezüstöt, Oo. pedig megkapja K-Európát. Ny-Európa pedig oda lesz vetve Klaus Schwabnak a digitális utópiája kísérleti terepeként. Ahogy anno Oo.-ot használták kommunista eszmeiség laborjaként.
És ha be is jön amit Te vélelmezel, azaz, hogy így vagy úgy megegyeznek a nagyok a pusztulás elkerülése végett, arra legkorábban az USA elnökválasztását követően kerülhet sor. Különben a republikánusok gyávát és árulót kiáltanak a demekre, ami biztos bukás lenne Bidennek és csapatának. Szóval, sajnos jó esetben is lesz itt még másfél év háború. Hány és hány egyszerű embernek kell még meghalnia addig.
24. Bendegúz
Nem vagyok nyugodtabb akkor sem, ha van orosz-amerikai megegyezés. Legyünk őszinték, szerinted/szerintetek az orosz és az amerikai politikai/gazdasági elit csupa grál lovagokból áll? Szerintem a döntő részük egy kétszínű korrupt szociopata köztörvényes. Tök mindegy, hogy whiskey-t vedel a Wall Streeten vagy vodkázik a Vörös Téren.
Ha engem kérdezel, az eddig ismert világrendnek ez a hattyúdala, vége így is és úgy is, sem az USA, sem az oroszok nem lesznek képesek a változásokat feltartóztatni. A jövő a színeseké, ha megfut a klíma, akkor meg pláne.
23. MangaMonguz
Szerintem még nem jött el az az időpont, amikor bármelyik fél elérkezettnek látná az időt a béketárgyalásokra.
Az oroszok bíznak abban, hogy az ukrán hadsereg előbb-utóbb összeomlik. Van még bőven tartalékjuk, szükség esetén valószínűleg támaszkodhatnának Kínára is.
Az USA még tud elfekvő fegyverkészletet szállítani, a pénzügyi finanszírozást jórészt rátolta az európaiakra.
Az európaiaknak viszont véges a tartalékjuk. Fegyverkezni is kellene, az életszínvonalban a nagy visszaesést elkerülni, valahogy a gazdaságot is működtetni.
A többiek még valóban kárörvendve röhögnek a két nagy vergődésén, Kína, India jól járt, az olajtermelő országok pláne.
Most még a kivéreztetés megy, belengetve a „nagy tavaszi offenzívát”. Ennek szerintem borítékolható a sikertelensége, kérdés, hogy az ellentámadással meddig jutnak az oroszok. Ha szükségessé válna a lengyel beavatkozás, az új helyzetet teremtene, akkor már a figyelők is felkapnák a fejüket, talán az elhozhatná a béketárgyalásokat, aminek a kimenetele az akkori erőviszonyoktól függene. Ha nem, akkor baj van.
Újraindíthatóak-e az ukrán béketárgyalások, amelyek a háború első hónapjában még virágzásuk előtt megszakadtak?
Moszkva arra készül, hogy meghatározza a saját feltételeit.
A feltételek a következők:
* Semleges státusz Ukrajnában
* A NATO-hoz való csatlakozás elutasítása
* Az EU-hoz való csatlakozás megtagadása
* Vállalja magát, hogy nem fogad atomfegyvert
* Elfogadja az új területi valóságot
„Enélkül nincsenek tárgyalások” – tette hozzá az orosz tisztviselő.
/www.el.gr/diethni/
27 – L.S.
Nyilvánvaló, hogy Ukrajna ebből egyet se fogad el. Putyin pedig egyről se mond le. A kérdés nem az, hogy lesz-e atomháború, hanem az, hogy mikor.
Japán kibújt az Oroszország elleni olajszankciók alól – méghozzá az USA segítségével
https://mandiner.hu/cikk/20230403_japan_oroszorszag_haboru_szankcio_kulfold_olaj?utm_source=hirstart&utm_medium=referral&utm_campaign=hiraggregator