(4029) Orosz gazdaság

Tibor bá’ fordítása online

Oroszország útja a gazdasági tönkremenetel felé

Az ukrán háború hosszú távú költségei megdöbbentőek lesznek

Írta: Konstantin Sonin

Ukrajna februári orosz inváziója után úgy tűnt, hogy az orosz gazdaság recesszióra van ítélve. A nemzetközi szankciók a gazdaság megfojtásával fenyegettek, ami a rubel és az orosz pénzügyi piacok értékének zuhanásához vezetett. Az átlag orosznak a nélkülözésre kell felkészülnie.

A háború több mint nyolc hónapja után ez a forgatókönyv nem valósult meg. Sőt, egyes adatok arra utalnak, hogy az ellenkezője igaz, és az orosz gazdaság jól áll. A rubel erősödött a dollárral szemben, és bár az orosz GDP zsugorodott, a zsugorodás 2022-ben három százalék alá korlátozódhat.

Ha azonban a mérsékelt GDP-zsugorodás és az inflációs adatok mögé nézünk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a károk valójában súlyosak: az orosz gazdaság hosszú stagnálásra van ítélve. Az állam már a háború előtt beavatkozott a magánszektorba. Ez a tendencia csak még hangsúlyosabbá vált, és azzal fenyeget, hogy tovább fojtja az innovációt és a piaci hatékonyságot. Az orosz gazdaság életképességének megőrzésének egyetlen módja, vagy jelentős reformok – amelyek nincsenek napirenden – vagy a Szovjetunió bukásakor bekövetkezetthez hasonló intézményi zavar.

A szankciók NEM RAKÉTÁK

Az Oroszország elleni szankciókkal kapcsolatos félreértés részben azzal magyarázható, hogy a gazdasági intézkedések mit tehetnek az irreális várakozásokkal. Egyszerűen fogalmazva, ezek nem egyenértékűek egy rakétacsapással. Igen, hosszú távon a szankciók gyengíthetik a gazdaságot és csökkenthetik a GDP-t. De rövid távon a legtöbb, amiben észszerűen reménykedhet, az orosz import jelentős visszaesése. Teljesen természetes, hogy a dollár és euró iránti kereslet csökkenésével a rubel inkább erősödik, mint gyengül. És mivel a korábbi importra költött pénzt a hazai termelésre irányítják át, a GDP-nek valójában inkább emelkednie kell, mint csökkennie. A szankcióknak a fogyasztásra és az életminőségre gyakorolt ​​hatása hosszabb ideig tart, hogy átjárja a gazdaságot.

A háború elején, februárban és márciusban az oroszok dollárt és eurót vásároltak, hogy megvédjék magukat a rubel esetleges zuhanása ellen. A következő nyolc hónapban az orosz veszteségek növekedésével Ukrajnában még többet vásároltak. Normális esetben ez a rubel jelentős leértékelődését okozta volna, mert amikor az emberek devizát vásárolnak, a rubel zuhan. A szankciók miatt azonban azok a vállalatok, amelyek a háború előtt árukat importáltak, leállították a valuta vásárlását az import korlátozása miatt. Ezért tavasszal 40 százalékkal esett vissza az import. Ennek egyik következménye az volt, hogy a rubel erősödött a dollárral szemben. Röviden: nem arról volt szó, hogy a szankciók nem működtek. Éppen ellenkezőleg, rövid távú hatásuk az importra igen erős volt. Ekkora importcsökkenésre nem számítottak. Ha az orosz jegybank ilyen hatalmas esésre számított volna, akkor márciusban nem vezetett volna be szigorú korlátozásokat a dollárbetétek tekintetében, hogy megakadályozza a rubel értékének összeomlását.

A gazdasági szankcióknak természetesen, más azonnali hatásai is voltak. Oroszország mikroelektronikához, chipekhez és félvezetőkhöz való hozzáférésének korlátozása szinte lehetetlenné tette az autók és repülőgépek gyártását. Márciusról augusztusra elképesztően 90 százalékkal esett vissza az orosz autógyártás, és hasonló volt a repülőgépgyártás visszaesése is. Ugyanez igaz a fegyvergyártásra is, amely érthető módon a kormány első számú prioritása. Tévesnek bizonyultak azok a várakozások, amelyek szerint a Kínán, Törökországon és más, a szankciók alatt nem álló országokon át vezető új kereskedelmi útvonalak kompenzálják a nyugati import elvesztését. Az abnormálisan erős rubel azt jelzi, hogy a hátsó ajtós import csatornák nem működnek. Ha az import rejtett csatornákon keresztül áramlott volna Oroszországba, az importőrök dollárt vásároltak volna, amivel lefelé küldték volna a rubelt. E nélkülözhetetlen import nélkül Oroszország csúcstechnológiás iparának hosszú távú egészsége nem fenntartható.

Még a nyugati technológiai szankcióknál is lényegesebb az a tény, hogy Oroszország félreérthetetlenül egy olyan időszakba lép, amelyben a politikai cimborák megszilárdítják uralmukat a magánszektor felett. Ez már régóta készül. Miután a 2008-as globális pénzügyi válság minden más G20-as országnál erősebben érintette Oroszországot, Vlagyimir Putyin orosz elnök lényegében államosította a nagyvállalatokat. Egyes esetekben közvetlen kormányzati irányítás alá helyezte őket; más esetekben az állami bankok hatáskörébe helyezte őket. A kormány jó kegyeiben maradás érdekében ezektől a vállalatoktól elvárták, hogy többletmunkásokat alkalmazzanak. Még a magántulajdonban lévő vállalkozásoknak is megtiltották az alkalmazottak elbocsátását. Ez gazdasági biztonságot nyújtott az orosz népnek – legalábbis egyelőre –, és ez a stabilitás kritikus része Putyin választóival kötött megállapodásának. Az a gazdaság azonban, amelyben a profit növelése érdekében a vállalatok nem tudnak modernizálni, átstrukturálni és elbocsátani alkalmazottakat, stagnálni fog. Nem meglepő, hogy Oroszország GDP-növekedése 2009 és 2021 között átlagosan évi 0,8 százalék volt, ami alacsonyabb érték, mint a Szovjetunió összeomlását megelőző 1970-es és 1980-as években tapasztalt.

Az orosz vállalkozások már a háború előtt olyan szabályozásokkal szembesültek, amelyek megfosztották őket a befektetésektől. Az olyan fejlett iparágak, mint az energia, a közlekedés és a kommunikáció – vagyis azok, amelyek a legtöbbet profitáltak volna a külföldi technológiából és a külföldi befektetésekből – a legnagyobb korlátozásokkal szembesültek. A túlélés érdekében ezen a területen működő vállalatok kénytelenek voltak szoros kapcsolatot fenntartani a kormányzati tisztviselőkkel és a bürokratákkal. Cserébe ezek a kormányvédők gondoskodtak arról, hogy ezeknek a vállalkozásoknak ne kelljen versenyezniük. Törvényen kívül helyezték a külföldi befektetéseket, olyan törvényeket fogadtak el, amelyek súlyos terheket rónak az Oroszországban üzletelő külföldiekre, és vizsgálatot indítottak a kormány védelme nélkül működő cégek ellen. Ennek eredményeként a kormánytisztviselők, katonai tábornokok és magas rangú bürokraták – sokuk Putyin barátai – multimilliomosokká váltak. Ezzel szemben a hétköznapi oroszok életszínvonala nem javult az elmúlt évtizedben.

A háború kezdete óta a kormány még jobban megszorította a magánszektort. Márciustól kezdve a Kreml törvényeket és rendeleteket hozott létre, amelyek feljogosítják a kormányt a vállalkozások bezárására, a termelési döntések diktálására és az iparcikkek árának meghatározására. Az újoncok szeptemberben megkezdett tömeges mozgósítása Putyinnak újabb bújócskát ad az orosz vállalkozásokat illetően, mert a munkaerő megőrzése érdekében a cégvezetőknek meg kell alkudniuk a kormány tisztviselőivel, hogy alkalmazottaik mentesüljenek a sorkatonaság alól.

Az biztos, hogy az orosz gazdaság régóta a kormány fojtogatása alatt működik. De Putyin legutóbbi lépései ezt az irányítást új szintre emelik. Ahogy Andrei Shleifer és Robert Vishny közgazdászok érveltek, a korrupciónál rosszabb a decentralizált korrupció. Elég rossz, ha egy korrupt központi kormány kenőpénzt követel; még rosszabb, ha több különböző kormányhivatal verseng a lehetőségért. Valójában Putyin hivatalának első évtizedének magas növekedési üteme részben annak tudható be, ahogyan központosította a hatalmat a Kremlben, kioltva a versengő ragadozókat, például a kormányon kívül tevékenykedő oligarchákat. A magánhadseregek és regionális önkéntes zászlóaljak létrehozására fektetett hangsúly azonban az Ukrajna elleni háborúban új erőközpontokat hoz létre. Ez azt jelenti, hogy a decentralizált korrupció szinte biztosan újra felbukkan Oroszországban. Ez az 1990-es évekre emlékeztető dinamikát teremthet, amikor az orosz cégtulajdonosok magánbiztonságra, maffiakapcsolatokra és korrupt tisztviselőkre támaszkodtak az újonnan privatizált vállalatok feletti ellenőrzés megőrzésében. Az afganisztáni orosz háború veteránjait foglalkoztató bűnbandák „védelmet” ajánlottak a legtöbbet kínálónak, vagy egyszerűen kifosztották a nyereséges vállalkozásokat. A Putyin által az ukrajnai harcra létrehozott zsoldos csoportok ugyanezt a szerepet töltik be a jövőben.

HOSSZÚ ÚT ELŐTT

Oroszország továbbra is győzelmet arathat Ukrajnában. Nem világos, hogyan nézne ki a győzelem; talán néhány romos ukrán város végleges elfoglalása diadalként csomagolna. Alternatív megoldásként Oroszország elveszítheti a háborút, aminek következtében valószínűbb lenne Putyin hatalomvesztése. Egy új reformer kormány kivonhatja a csapatokat, mérlegelheti a jóvátételt, és tárgyalhat a kereskedelmi szankciók feloldásáról.

Mindegy, mi lesz az eredmény, Oroszország úgy fog kijutni a háborúból, hogy kormánya olyan mértékben gyakorol hatalmat a magánszektor felett, amelyre Kubán és Észak-Koreán kívül a világon nincs példa. Az orosz kormány mindenütt jelen lesz, ugyanakkor nem elég erős ahhoz, hogy megvédje a vállalkozásokat a háború alatt szerzett fegyverekkel felfegyverzett leszerelt katonákból álló maffiacsoportoktól. Elsősorban a legjövedelmezőbb vállalkozásokat célozzák meg országos és helyi szinten egyaránt.

Az orosz gazdaság növekedéséhez nemcsak jelentős intézményi reformokra lesz szüksége, hanem olyan tiszta lapokra is, mint amilyen 1991-ben volt. A szovjet állam összeomlása az akkori intézményeket irrelevánssá tette. Az új intézmények felépítésének, az állami kapacitás növelésének és a korrupció visszaszorításának hosszú és fájdalmas folyamata következett – mígnem Putyin hatalomra került, és végül felszámolta a piaci intézményeket, és kiépítette saját mecénási rendszerét. A tanulság komor: ha Putyin elveszíti is a hatalmát, és az utód jelentős reformokat vezet be, Oroszországnak legalább egy évtizedre lesz szüksége ahhoz, hogy a magánszektor termelése és életminősége visszatérjen az ország egy éve tapasztalt szintjére. Ilyenek a következményei egy katasztrofális háborúnak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

30 gondolat erről: „(4029) Orosz gazdaság

  1. Ez egy nwgyon jó érvekkel, logikusan felépített cikk. Széles látókörű szerzővel. Nincs mit hozzátenni. Sajnos megint a polgárok, kisemberek isszák meg ennek az egésznek a levét 🙁 Gratula a hibátlan fordításhoz!

  2. HÉTVÉGI ANZIX.
    Meghal a Pápa, és felkerül a mennybe. Szent Péter üdvözli őt
    és kérdezi a nevét.
    – Én vagyok a pápa – válaszolja.
    – Pápa, pápa… mormogja Péter, és utánanéz a Nagy Könyvben.
    – Sajnálom, de ilyen néven senkit nem találok!
    – De hát én vagyok Isten helyettese a Földön! – mondja a pápa.
    – Istennek van helyettese a Földön? kérdezi Péter csodálkozva.
    Furcsa, ezt nekem sosem mondta…
    A pápa rákvörös fejjel folytatja:
    – Én vagyok a katolikus egyház feje!
    – Katolikus egyház… sosem hallottam róla. De várj egy kicsit,
    megkérdezem a főnököt.
    Hátramegy és kérdezi Istent:
    – Te főnök, itt van egy hapsi, aki azt állítja, hogy a Te helyettesed
    a Földön. Pápa a neve. Mond ez neked valamit?
    – Nem, sosem hallottam, nem ismerem. De tudod mit,
    kérdezd meg Jézust, ő járt a Földön, hátha ő tud valamit!
    Hívatják Jézust és elmesélik neki a szituációt. Ő sem tud semmiről,
    de hátramegy az irodájába és utánanéz az papírjai között.
    Tíz perc múlva jön vissza, folynak a könnyei a röhögéstől.
    – Ezt nem hiszem el – mondja elcsukló hangon a hasát fogva.
    Emlékeztek még arra a kis horgász-halász egyesületre,
    amit 2000 éve alapítottam poénból? Még mindig létezik…

  3. Több idő lesz az… Két generáció rámegy mindenképp, nagyon nagyon fog fájni.
    És egyáltalán nem törvényszerű a talpraállás , csak reménykedhetünk benne.

    Egy barom miatt.

  4. Na, most megnyugodhatnak azok, akik azt mondják, hogy Tibor bá’ mindig az orosz narratívát erősíti.
    Nekem mindig is volt olyan érzésem, hogy a szankcióknak megvan a maga nem olyan látványos, de azért létező hatása, ami csak hosszabb távon mutatkozik meg.
    Tehát az sem igaz, amit a nyugat propagált, hogy ez megállítja az oroszokat, de az sem, amit Orbán kommunikál, hogy az oroszok köszönik szépen, de még hasznot is húznak a szankciókból.
    Az igazság valahol ezek között van, és ezt a nyugati stratégák ezt pontosan tudták, de azt is, hogy nem szabad a közvéleménnyel tudatosítani, hogy ez milyen áldozatokkal fog járni a részükről, mert akkor ellenállásba ütköznének.
    A valóság az, hogy a helyzet súlyosan megcsikarja a nyugati világot is, de cserébe az oroszok jövőbeli mozgásterét erősen szűkítik, és a stratégák szerint ez megéri.
    Ezek szerint félnek az oroszoktól, és ezért hajlandók áldozni a saját térfélen is, ha ezzel gyengíthetik őket…

  5. 1. barna mihály
    A közzétételed, hogy kapcsolódik a poszthoz? Mert én annyi hasonlóságot találtam, hogy mindkettő magyarul van.

  6. 3 – hubab:
    A lefordítandó cikkek kiválasztásánál a főszempontom az, hogy többet adjon, mint ami a magyar médiából kiolvasható. A Forein Affairs elég komoly folyóirat és nem az átlag amerikainak szól.
    A szankciók hátulütője, hogy a célország gazdaságát néhány év alatt megerősíti. Elkezdik gyártani azt, amit nem tudnak importálni.

  7. 3. hubab

    „oroszoktól, és ezért hajlandók áldozni a saját térfélen is, ha ezzel gyengíthetik őket.”

    Sajnálattal közlöm, hogy valójában a saját térfél csak a te,
    -mára már hagyományossá, tehát széles körben elfogadott és gyakorolt, kb.99% sztereotíp gondolkodás(od)ban- létezik.
    Nem a nemzetek jelentik a határokat az erőviszonyokban. Az csak a paletta.
    ————————

    Jó a cikk. Persze nemcsak a ruszki lakosságnak kell az elszegényedésre felkészülni.
    Jaj, hogy lehet ez, hogy mindenki rosszul jár és ez annyira nyilvánvaló, mégis meghozzák a döntést. Egyedül mintha egy másik kontinensnek nem lenne ez romboló, sőt….
    Persze itt sem a hagyományos értelemben vett USA-ra gondolok, mert ott sem a lakosság érdekeit nézik. (Valójában lekulázzák őket).

  8. 5, Tibor bá”

    „Elkezdik gyártani azt, amit nem tudnak importálni.”

    Importhelyettesítés a neve. Fel tudnak készülni az oroszok a Nagy Összecsapásra, míg Európa egymást fogja marni a recesszió szartengerében…

  9. 7. János

    Biztos vagy te ebben?

    Ha nem veszi meg senki a cuccaikat és nem tudnak repcsit gyártani, akkor hogyan?
    Persze van energiájuk, meg acéljuk, de ma már pl. chiphiány ugyanolyan nagy probléma.

  10. Egyszer Putyin Japánt emlegette technológia és nyersanyag harmonikus kapcsolataként , Abe Shinzo próbált lassan oda táncolni a diszkós pulthoz,később csúnya véget ért.

    Nem KÍNA….

    Japán.

    De ahol az USA Japán nagykövete egy utolsó Kennedy lány volt,akinek egy dísz Kochen volt a férje…

    Nagy kár,nagyon nagy.

  11. Szerintem azt kell nézni hogy egy átlagember élete mennyivel lett rosszabb.Biztos vagyok benne hogy ott is sokan rosszabbul élnek mint a háború előtt.Ez van.
    Viszont pl mi is rosszabbul fogunk élni.Nézzük csak meg menynire felment az ingatlanok ára.Nagyanyáim idejében 20 évesen megolt a kádárkocka és két gyerek,Ma meg 40 évesen sok ember , ismerősön azt látom hogy a szüleinél lakik és ott is marad mert 30-40 millió lett egy kádárkocka.Szóval amit nagyanyáink elértek 20 évesen vagy még a szüleink is (ház, 2 gyerek, házasság) az ma úgy néz ki hogy sokan ma 40 évesen sem érik el ugyanazt mint ők 20 évesen.Mert még ha 40 évesen elérnék azt amit ők 20 évesen akkor azt mondom hogy fos,ganéj világ van de ha azt látom hogy ma 40 évesne sem érik el amit ők 20 évesen akkor mit mondjak? Atomot a világnak 😀
    Szóval a gazdasághoz visszatérve elég nagy rottyon vagyunk (főleg az utóbbi 2-3 év drágulásaival )globálisan. Hiába vannak csodaautók meg mézesmáz, de a háttérben az emberi életfeltételek drasztikusan romlonak (lakhatás,utódvállalás, stb..) Rottyra futunk csek nem tudni hogy mennyire és mikor-már a gazdasághoz kapcsolódva írom ezt mert szorosan ez mozgatjaa gazdaságot. Szóval az életfeltételek nagyanyáink idejéhez képest már most drasztkusan leromlottak ha belegondolunk csak a béka főzés esete van és senki nem gondol ebbe bele hogy nagyanyáink idején mi volt és most mi van.

    Az orosz olaj sem jöhet az EU-ba dec 5-től, hozzánk egyenlőre még jöhet, de meddig.Hozzáértőt, sokat olvasottat kérdezek hogy nem lesz ebből baj? Egyrészt az oroszok bevétele?Másrészt faszra fut e európa ? Mert már most pedzegetik az újabb benzinkúti korlátozásokat.Ugye a nyomás már alacsonabb a kőolajvezetéken és lehet nem is javítják.Továbbá szerintem az EU bele fog piszkálni mnket a szakadékba >>> majd nekünk sem szabad orosz olajat venni.Behajózzák máshonan? nem tudom működne e a dolog és miylen áron lenne üzemanyagunk.Ráadásul ah a duna nyaranta leapad nem is lehet behajózni.(na jó nem gondolkodjunk ennyire előre)
    Mindenesetre nekemkicsit olyan szagú a dolog hogy lehet még benizin és gázolajhiányis jövő évben.Na DE a mértéke a nem mindegy.

    https://www.portfolio.hu/uzlet/20221117/olajhianyra-figyelmeztet-nemetorszag-#579752

  12. 8. Balázs

    Biztos lehetsz benne, hogy a „sparhelt és lovaskocsi minimál infrastruktúra” felé haladunk.
    Ha nem is szó szerint.

    Az orosz embert is sújtja persze a recesszió, azzal a fő különbséggel az európaihoz képest, hogy ott van anyag, erő, energia és nincsenek afrikai migránsok.
    Továbbá tudnak processzort, Kamazt, Moszkvicsot, műholdat, Kinhzalt, ammóniát, ZF kilencfokozatú nyomatékváltót, katonai bakancsot, …stb. önerőből gyártani.

  13. 11. Janos,

    Aranyos valahol ahogy te naivan elképzeled ” az orosz embereket”. De ez sajnos csak a nyomorúság egyfajta romantikus elképzelése, ahogy az önerőből barkácsolás sem más, mint kényszer. Elment az még a múlt században, ma senki nem akarja már.
    Az (átlag) orosz nem önellátó akar lenni, hanem vissza szeretne kapni a ” normális” életét, dolgozni ( igen, lehetőleg a multinak), fapadossal évente nyaralni menni, jövőképet a gyerekeinek. stb.
    Mint pár hónapja .
    Ez még nálunk is , Európa szegényházában majdnem mindenkinek megadatik, mármint a lehetőség. Az oroszoknak nem, vége, konyec. És nem kapják vissza. Két generáció minimum, ameddig orosznak lenni szégyen.

  14. Ha úgy vannak a dolgok, ahogy a cikkben olvashatjuk, kevés a dollár bevételük, kevés dollárért vásárolnak külföldön, akkor mégis mit csinálnak az extra haszonnal eladott gáz és olaj bevételekkel? Megeszik?
    Kína, India és egyre több ország az oroszokkal egymás közti kereskedelemben saját pénznemben számol el. Az európai gáz vásárlók sem dollárral fizetnek.
    A orosz adás-vételnél, barter üzletnél, ami a legfőbb bevételi forrásuk, gáz, olaj és olajszármazékok a dollár nem jelenik meg.
    Mivel ez a tény kimaradt a cikkből, így annak következtetése biztosan hibás.

    Nem vitatom, hogy zsugorodik az orosz gazdaság.

  15. 12. Szokja
    “ Két generáció minimum, ameddig orosznak lenni szégyen.”
    – vagy dicsőség!
    Attól függ, hogy honnan nézzük! Az atlantista propaganda emlőin nevelkedve, biztos szégyenletes az orosz viselkedés. A másik oldalról nézve pedig, végre egy dicső nép, amelyik ki mer kászálódni a globalista elit által mozgatott és uralt, modern rabszolgaság keretei közül.
    Nézőpont kérdése.

  16. 4./ Károly.
    SEHOGY. — Gondltam, a sok nehéz téma mellett azért néha
    jól jön egy halvány mosoly is. — Egyébként ha zavar akkor,
    Tibor bá’nak is feltehetted volna a kérdésedet, ugyanis ŐT
    nem zavarta, átengedte, csak ahoz nem volt bátorságod.

  17. 12. Szokja

    Aranyos valahol, ahogy te naivan normálisnak tartod az (átlag) európai ember életét, és az is, hogy szerinted az jelenti a gyerekek fényes jövőjét, hogy képesek lesznek majd folytatni ugyanezt a „normális” életvitelt.
    Én úgy látom, hogy az (átlag) európai ember egész évben gürizik, jó esetben, hogy fizessen mindent, ami ahhoz kell, hogy „menő” legyen, vagy hogy tartsa a lépést a szomszéddal, rossz esetben, hogy fizesse a kölcsöneit, amelyekből mindezeket megvásárolta.
    Nyaralás – ez egy külön finomság: az (átlag) európai ember egész évben húzza az igát, „igen főnök, persze főnök, máris főnök”. Ha nem tetszik neki valami, akkor is kussol, legfeljebb magában morog, tehát nyomorult szolga életet él (vezető beosztásban dolgozóra ez méginkább érvényes, mert ő félti az átlag feletti jövedelmét). Aztán elmegy egy évben egyszer nyaralni egy hétre, és képes erre 1-2 havi fizetést áldozni, mert neki megéri az, hogy néhány napig ő lehet az „úr”, végre ő az, akit kiszolgálnak, ő az, aki úri környezetből posztolhatja a fényképeit a közösségi platformokon. Ez tartja benne a lelket a gürizéshez a következő nyaralásig.
    Stressz, mozgáshiány, szemét kaja, kevés alvás.
    Stresszkezelés: drog, cigi, pia, zabálás.
    Kevés alvás kompenzálása: kávé, energiaital.
    Betegség kezelése: benyomja a sok gyógyszert, hogy egyáltalán, vagy minél kevesebbet hiányozzon a munkahelyéről.
    Nem is tudatosítja magában ezeket a dolgokat, mert a jólét illúziójában él, vagy pedig azért, mert gyáva kimozdulni a komfortzónájából, gyáva szembenézni azzal, hogy valójában milyen nyomorúságos az élete.
    Nekem ez nem „normális”…

  18. 18 proton
    Tulajdonképpen igazad van, de erről a szerről igen nehéz lejönni a társadalom bármely rétegének is, sikerült belevinni mindenkit egy látványos, de fenntarthatatlan életmódba.
    De ennek feladása, és visszavétele egy sokkal szerényebb szintre nagyon fájdalmas lesz, és ha bekövetkezik, az olyan problémák elé állítja az embereket, aminek a megoldási módjait rég elfelejtették.
    Mindenki vissza fogja sírni, úgy fog emlékeiben élni, mint egy álomvilág, minden problémájával együtt.
    Az emberek többsége nem filozófus, és nem fogja elhinni, hogy objektív okokból nem fenntartható, és meg fogja találni hozzá a bűnbakokat is, valódiakat, vagy képzelteket.
    Még rosszabb:
    Azt a kormányt fogják támogatni, aki biztosítani fogja nekik a régi állapot fenntartását, és abszolút nem fogja érdekelni, hogy azt milyen úton éri el, mondjuk más régiók kifosztásával, leigázásával.
    Bárki, bármit is fog kitalálni, hogy megvalósítson egy ilyen irányított leépülést, ahhoz nem fog tudni társítani egy meggyőző érvrendszert a tömegek felé, amit elfogadhatnának, azt csupán úri huncutságnak tartanák.
    Ezt csak kényszerpályán lehet végrehajtani, demokratikus úton halálra lenne ítélve.
    Ilyen szép jövő áll előttünk…

  19. „Aki ki mer kászálódni a globalista elit rabszolgaságából.”
    Annyiszor elmondjátok ezt az ostobaságot, hogy már hisztek is benne.
    Nincsen globalista elit.
    Nincsen globalista rabszolgaság.
    Háború van, amit egy bűnös diktátor indított vérgőzös nacionalizmusától indíttatva.
    De úgy tűnik szerencsére lassan megállítják.

  20. 17. Barna Mihály
    „SEHOGY, — Egyébként ha zavar akkor, Tibor bá’nak is feltehetted volna a kérdésedet, ugyanis ŐT nem zavarta, átengedte, csak ahoz nem volt bátorságod.”

    Mivel sok mindent nem tudhatunk és itt a blogon bizony találkozunk olyan hozzászólással, amit elsőre, de még másodjára sem értünk hogyan kapcsolódik a témához, ezért rákérdeztem a leg autentikusabb személynél, nálad, hogy van e összefüggés a poszt és a beírásod között.

    Megtudtuk, hogy csak trollkodtál, tehát magas ívből leszartad, hogy Tibor bá’ időt, energiát tett a posztba.
    Még valamit megtudtunk rólad. Szerinted van miért félni Tibor bá’-tól. Nincs közöd van hozzá, de elmondom, nálam a félelem küszöb ennél jóval feljebb van és más irányú.
    Majd, ha lesz olyan poszt, ahol ismét a blog szerkesztése lesz a téma, ha van rá igényed majd ott beszélünk róla. Nekem nincs.

  21. Az 1. alatti vicc margójára.
    A vicc rossz, nem releváns, de ha már fenn van, átlépek rajta. Nincs kedvem, meg értelme állandóan fegyelmezni. Rá a válasz, hogy mi a fenét keres ott, helyes. De hagyjuk abba a polemizálást, mert több időt és helyet visz el, mint az eredeti vicc.

  22. 22.

    Tibor bának szerettel.

    A mee to mozgalom túlkapás.
    Az LMBTQ lobby nyomulása aggodalmat keltő.
    A PC a szólásszabadság korlátozása.
    Európa migránsok általi ostroma vészjósó !
    A klíma és covid hiszti,a globális elit hatalomtechnikája.
    De Putyin már elkezdett rendet csinálni.
    A mainstream minden szava hazugság.
    Brüsszel a Szovjetúnióhoz hasonló központosított birodalmat épít.
    Orbán Viktor politikai géniusz, Európa egyetlen reménysége.

  23. 25 – B.B.

    A mee to mozgalom túlkapás. Egyetértek
    Az LMBTQ lobby nyomulása aggodalmat keltő. Egyetértek
    A PC a szólásszabadság korlátozása. Egyetértek
    Európa migránsok általi ostroma vészjósó ! Egyetértek
    A klíma és covid hiszti,a globális elit hatalomtechnikája. Hülyeség
    De Putyin már elkezdett rendet csinálni. Hülyeség
    A mainstream minden szava hazugság. Egyetértek
    Brüsszel a Szovjetúnióhoz hasonló központosított birodalmat épít. Zagyvaság
    Orbán Viktor politikai géniusz, Európa egyetlen reménysége. Zagyvaság

  24. 26.

    A mainstream minden szava hazugság.
    „Egyetértek”
    Több, mint erős túlzás !

  25. 13, Szokja

    A moszkvai Angstrem Rt. üzem elegendő mennyiségben tud gyártani az ionizáló sugárzásban is működni képes processzort…ha nem is 130 nanométer csíkszélességgel.

    A városi orosz néplélek a vidéki dácsájában „nyaral” vagy oda siet, ha gond támad.

  26. Az LMBTQ jó ötlet, covid jó ötlet, az a lényeg hogý a fogyasztók-ás apadjon.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük