(3839) Magány

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

89. Útban a 90. felé

Élete második felében nagyon sok a magányos ember. Párja vagy elhagyta, vagy meghalt. Új kapcsolathoz,se kedve, se lehetősége nincsen. A magányosság a COVID alatt még gyakoribb lett. A következőkben olvashatjuk, mit gondolnak az agykutatók, mi történik a magányosok agyában:

Az emberi agy az evolúció alatt megtanulta, hogy a biztonság a számosságban van, a magány pedig veszélyes. Az agyközpont figyel a veszélyre, melynek érzékelése beindítja a „küzdj vagy menekülj” hormonokat. Ennek hatására növekszik a pulzus szám, emelkedik a vérnyomás és a vércukor. A test extra mennyiségű gyulladás sejtet állít elő, hogy megakadályozza a fertőzést és kijavítsa a sérült sejteket, de kevesebb antitestet a vírusok ellen. Tudat alatt a magányos ember másokat potenciális ellenségnek tekint, ami elvetteti vele a barátkozást, marad a magány.

Kegyetlen módon az egyén védelmi elszigetelése a koronavírustól, valójában kevésbé ellenállóvá változtatja, és a vakcina hasznosítását is alacsonyabb szintre teszi a kevesebb antitest miatt.

Az egyik nagynéném részeges férje legurult a lépcsőn és belehalt. Apám a 65 éves magányossá vált húgát összehozta egy régi, özvegy ismerősével. Az elhúzódó első találkozás után megkérdezte a húgától, hogy sikerült az ismerkedés. Válasz: Nem fogom egy ismeretlen férfi szaros gatyáját mosni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

51 gondolat erről: „(3839) Magány

  1. Úgy látszik Tibor’bá csak a háború, vagy Orbán a népszerű téma.
    A magánynak, egyedüllétnek is lehetnek előnyei, bizonyos helyzetekben. Ha például folyamatosan emberekkel dolgozol, a kiégés határán vagy. Ilyenkor munka után éppenséggel pihentető a magány, kifejezetten keresi az ember az egyedüllétet, visszaáll a lelki egyensúly.
    Perlaky Lajos “A magány lélektana” c. könyve más megvilágításba helyezi a témát, “A magány dícsérete” fejezet kifejezetten tetszett..

  2. Szerintem a magány egy érzés is az állapoton túl.
    Én sohasem voltam magányos, bár volt, hogy hetekig még csak szót sem váltottam senkivel. Kb. 8 évig éltem egyedül is.
    Jó és rossz is egyedül, tehát társaság nélkül lenni.

    Az ember valójában mindig magányos, hiszen az összes nagy fájdalmát stb. egyedül kell megélnie. Egy teljesen egyedi és magába zárt világ.
    Az hogy ez a világ hogyan és miképpen kerül interakcióba más világokkal már körülmény és viszonyítás kérdése.
    Vannak emberek akikhez nem akarok kapcsolódni és inkább választom a különlétet. És vannak emberek akikkel szeretek együtt lenni.
    Van aki mindig emberek között van mégis magányos és van aki egész életében úgymond egyedül él, de állandó párbeszéd zajlik a fejében.
    És vannak akik a magányt nem ebből a sztereotíp megközelítésből szemlélik.
    Mondhatnánk, hogy lelki alkat kérdése, de akkor már megint egy olyan dologról beszélünk amiről nem sokat tudunk.
    Vagy milyen meredek és nagyképű lehet egy olyan kijelentés, hogy tudatszint kérdése is a magány, az arról alkotott kép, vagy az ahhoz való viszonyulás kérdése.
    Szaros gatya? Elöl eszem hátul szarok, de magányos sohasem vagyok.

    A személyen túliba kell törekedni és ha kicsit is sikerül a legjobb társaságban
    lehetünk.
    Én szetetek emberek között lenni, de már nagyon válogatok.

  3. Az igazi magány az, mikor valaki idős korára egyedül marad, elveszíti napi kontaktusait más emberekkel.
    Ez egész más, mint mikor valaki aktív korában egyedül él, viszont ha másképpen nem, munkakapcsolatai révén érintkezésben van a külvilággal, folyamatosan impulzusok érik.
    Az előbbi valóban szellemi és fizikai leépüléshez vezet, a kínzó üresség elviselhetetlen, hiszen az ember is társas lény.
    Talán ez a mostanra kialakult digitális világ segítségére lehet a magára maradt embereknek, ha nem maradtak le erről.
    Sajnos a mostani idős generációban nagyon sokan vannak még, akik mellett elment ez a lehetőség.
    Rokonságomban is többen vannak, akik nagyjából egyidősek velem, de hiába kapott számítógépet, érdektelenség miatt nem tanulja meg a kezelésének alapszintjét sem, így soha nem is fogja megtudni, miről marad le.
    Tibor bá’ is jó példa rá, hogy aki megmerül ebben a digitális világban, annak szélesre tárulnak a kapuk még idős korban is, és lehet élni egy igen intenzív kapcsolati hálóban, ahol naponta megkaphatja az ember az aktuális, teljesen friss információkat a világról, rengeteget lehet kommunikálni, tanulni, eszmét cserélni bármilyen témáról, ami az érdeklődési körbe esik.
    Igaz, ez nem helyettesíti a személyes kapcsolatokat, de biztos, hogy nem kerül az ember egy szellemi légüres térbe, ami a leépülés fő okozója.
    Én mindig megpróbálom idős ismerőseimet rávenni, hogy mélyedjenek el ebben a világban, ha rákapnak az ízére, onnan nincs megállás, megindul egy úton, amin egyre több hatás éri, egyre több lehetőséget fedez fel benne.
    És benne maradhat könnyedén abba a kapcsolati hálóban, amit a rokonai, ismerősei, volt munkatársai jelentettek számára.
    Olyan magányos már nem lehet, mint enélkül lenne…

  4. 3 – hubab:
    Én kb.20 évvel ezelőtt azt mondtam, hogy én már túl öreg vagyok ahhoz, hogy el kezdjek foglalkozni az elektronikus kapcsolattartással. Nincs rá szükségem. Ekkor a MENSÁ-nál meg akartak választani jegyzőnek, de rákérdeztek, van-e számítógépem és E-mailcímem. Mondtam, hogy nincs, de ha kell, akkor megvalósítható. Vettem egy számítógépet és elkezdtem. Meg is választottak, de csalódtam és otthagytam a Mensát.

  5. Ahogy a mai társadalom – hosszú ideje zajló, de romló folyamat – az időseket magára hagyja, az egy szégyen, és saját szegénységi bizonyítványunk. Undorító és gusztustalan, de majd a számla nekünk is be lészen nyújtva.
    Anno a nagymamámat majdnem minden nap meglátogattam, leszállva egy megállóval hamarabb a vonatról, pár kilométert gyalogolva és késő éjszakába tolva a tanulást. Legtöbbször csak hallgattam, mert ha mindig beszél az ember semmit nem tanul, de ha hallgat, akkor egy világ tárul elé és az idősektől gyakorlatilag csak tanulni lehet… egyszer belebotlottam egy kemény csapatba, akiknek “előadást” kellett tartanom… ott ült vagy húsz kemény legény én meg a kis hurkagyuri voltam, aki úgy leb@szta őket, hogy a barátom rémülten nézett rám, néha-néha a fejét rázva, hogy “ne, mert agyonvernek”… kaptak egy fejmosást: menjetek az idősek otthonába felhasogatni a fát és hasonlók, de főleg menjetek idősekhez látogatóba, vásároljatok be nekik, beszélgessetek velük… talán egy-két emberke végül így tett; bár kétlem.

    Ami a kortól független elmagyányosodást illeti, nos, tetszettek volna forradalmat csinálni a big-tech ellen, ja hogy a szelfihez betöntött fej az ideális, hát akkor magad sírját ásod és nem is érdemelsz mást.

    Mind felelősek vagyunk a fentiekért.

  6. Az ember tagadhatatlanul társas lény.
    A többszázezer évet számláló őskorban cirka 100 főt számláló hordákban élt.
    A modern élet, ezt a kapcsolati szempontból optimális paradicsomi állapotot
    felszámolta.
    Lettek helyette online terek , plazmatévék, fogamzásgátlók, börtönök, elmegyógyintézetek , antidepreszánsok és svinger klubok, továbbá taktikai atomfegyverek.
    Eric Burne szimbólikusan így fogalmaz:
    Ha az ember sokáig nélkülözi a fajtársai érintését, kiszárad a gerincveleje.
    A társakkal való érintkezés és kommunikáció mennyiségének igénye, attól is függ hol helyezkedik el valaki az extravertált introvertált skálán.
    Én szeretek egyedül lenni , de jóból is megárt a sok.
    Itt Barcelonában néha deficitem van az emberi kapcsolatokból.
    De érdemes annak örülnünk amink van és nem azt fájlalnunk amink nincs !
    Szerencsésnek érzem magamat !
    De mindig lehet a jónál is jobbra vágyni és ez is teljesen természetes.

  7. Apám panaszkodott annak idején, hogy már szinte senkit sem ismer a városban, az ő korosztálya már eltűnt.
    Emlékszem, hogyan készült a diáktalálkozókra. Először az osztályokét vonták össze, csak évfolyam volt, a végén már azon is csak páran, azután semmi.
    89 évesen távozott közülünk, a család megvolt, bár mi gyerekek távolabb. De a barátai, volt kollégái előbb itt hagyták, a fiatalabbak meg másik korosztály, más emlékek.

  8. 6 Mosógépszerelő
    Azért az online tereknek megvan az az óriási előnye, hogy megtalálhatod benne azt a társaságot, amely megfelel a szellemi szintednek, igényeidnek.
    Olyan emberekkel kerülhetsz kapcsolatba, akikkel a valós életben lehet, hogy soha nem találkoztál volna, akikhez hasonló mentalitású embereket saját személyes környezetedben soha, vagy száz közül egy esetben találtál volna meg.
    Van akinek gondolati világához egyszerűen nem is talál partnert, az internet pedig rádöbbenti, hogy még sincs egyedül, mások is vannak, akiket ugyanazok a problémák foglalkoztatják, mint őt.
    Emlékszem, engem már diák koromban megragadott a peak oil probléma, mert gondolatban végigfuttattam, hogy milyen következményei lesznek, ha egyszer az emberiség feléli energetikai hátterét. De környezetem számára akkoriban teljesen követhetetlen gondolatmenet volt, mikor a világ úton volt egy egyre jobb élet reménye felé.
    Így ez megmaradt egy saját belső aggodalom szintjén.
    Ma már ilyen nincs, minden gondolat eljut számtalan emberhez, és vagy megerősítést kapnak, vagy cáfolatot…

  9. 7 – kakukk:
    Idén lenne a 70. érettségi találkozóm, de már nincs senki, aki eljönne. Őt éve még voltunk hatan, de már akkor világos volt, hogy ezek nem húzzák sokáig.

  10. 8. hubab

    Nem voltál korszerű. Így megy ez, persze, hogy nem értettek meg téged.
    És milyen érdekes az élet, ma pl. dajtás nem korszerű.
    ———————————
    Egyébként a high tech dolgok(online tér és társai) csak következmények-szerintem. Rzek pont tök jó dolgok is lehetnének(ld. hubab hsz.).
    Az emberi ego fejlődési, változási sajátossága, hogy most itt áll összezavarodva, saját dugájába dőlve.

    Rohanó életvitel ami mindent átalakít,magába szippant, de valójában sehova sem vezet.
    Magány, társas magány, túlzott
    exhibicionizmus, partner- és társaságfüggőség, valamint társaik kortünetek csupán.

    Rengeteg szenvedés ott, ahol akár paradicsomi állapotok is lehetnének.

    Ilyen ez. Öntudatlan mechanizmusok kavalkádja evolúciós ösztöntörekvésekkel nyakonöntve.
    Magányosság? Tetszene vagy tetszett volna megérteni az emberi kapcsolatok igazi motorját!
    A mai nagy “győztesek” gyakran sírnak a sarokban, vagy- ami még rosszabb-, dühösek a sz@r emberi kapcsolataik és meg nem értettségük miatt.

    Meg lettünk vezetve, vagy megvezettük saját magunkat? Is-is.

    Egy biztos, keveset tudunk arról, hogy miért érezük pocsékul magunkat és arról is, hogy miért éreznénk jobban magunkat.

  11. 11. Dan

    Vagy Tibetben ül, vagy autista, vagy olyan csapások érték amire nem pszichózis miatt hanem IQ-ból önkéntes magánnyal válaszol…Illetve nem mindegy meddig tart a magány. Mert hát nem biztos hogy magány, lehet az egyedüllét is. Ha pedig az egyedüllét fogalmát használjuk, az pedig már lehet önként választott is..
    Tibor bá` ezen rövid bejegyzése szimplán a földhöz ragadt emberi mivoltot “elemzi”/mutatja be. Ennél összetettebb a valóság.

  12. Tia.
    Az élet szép, a természet gyönyörű, az igaz társ holtig tartó barátság, kölcsönös megbecsülés, bizalom, talán vonzalom.

  13. Önmagában az élet egy természetesen kialakult önző jelenség. Fajok alakulnak ki, felfutnak egy fejlettségi szintre, mindíg más fajok rovására.
    Ha egy faj túlfejlődik az életterén, logikus következmény lesz önmaga kiírtása. Amely faj ezzel az evolúciós túlfjlődésre hajlamos fajjal egy korszakban fejlődik, és szintén eléggé agresszív, az lesz az előző fajt követő uralkodó faj, aminek ellensége önmaga.
    A két véglet, a túlzottan önzetlen, illetve a túlzottan önző velejárója a hosszútávon vett életképtelenség, azaz a kihalás.

  14. Tia.
    Te is tudod a “lelked” mélyen hogy a pszichológia egy szintén ember által megtetemtett kreálmány. Természetes módon ez kimerül az örömszerzés (fajon belül) a dezinformációs csatornákon keresztül. Tehát hazudunk, hazudunk és ismét hazudunk. Leginkább önmagunknak. A pszihiátria egy kalap szart sem ér, egyetlen embert sem sikerül kinevelni semmilyen gyökeret vert berögződésből, ha csak nem az hinni akarja a kigyógyulását. Olyan mint a placebo hatás.

  15. 20 éve az akkor 70 éves mamámhoz mindig minetek az ismerősök.Távolabbi rokonok, gyerekek, mi unokák, ismerősök, utcaszomszédok.Igazán pezsgett az élet. Kiültek a lócára nyáron és elbeszélgettek általában a régi rend szerint.Kivel mi történt , milyen nagyra nőtt a kerti növény stb….Ugye ők még elektronika nélkül nőttek fel és ez a generáció már kihalt.Időskorban sokan kiültek a padra a ház elé a fa árnyékában a régi öregek.Esetleg ha valaki beteg volt segítették egymást.Sőt visszább megyek a világháború előtt ez még másabb volt.Ma azt látni hogy a mai 60-as generáció sem nagyon jár már össze.Nem tuudom mi a faszt csinálnak tévézek e vagy mi de az utcabelieken látom hogy mindenki magába van fordulva.
    Tágabb rokoni körök sem járnak már össze(vannak kivételek) de ha pl. gyerek születik tágabb rokoni körben nem mennek már el megnézni.Igen nagyon sokan magányosak az idősebb generációból.Mert a régi összejárós öregek kihaltak.Akik maradtak ott meg általában a férfi 20 évvel hamarabb elmegy.Tehát nincs az a klasszikus papa mama 80 évig elélünk a kockaházban mint régen.

    Továbbá van egy ismerős házaspár már 90 évesek és eddig tényleg nem voltak betegek (ami ritha hogy mindkettő eddig él).Viszont 80 felett elkezdtek hanyatlani szellemileg.80 felett felügyeletet igényeltek, kaját hordani kellett.És mivel tanár volt az öreg hatalas baráti kört tartott fent.Kb. 12 családdal évente 2x találkoztak (majdnem minden 2-ik hétvége elment) .Namármost 80 felett de 90-hez közelítve ezek az ismerősök elfogytak mint a szar.Vagy kihaltak vagy már hiába hívnák öket szellemileg már olyanok hogy nem tudsz velük elbeszélgetni.Tiborbá te még ahhoz képest piszok jól tartod magad szellemileg.

  16. 20 éve még én is 90 évig akartam élni , mert mondom milyen jó lenne a kertben kapálni mezítláb 85 évesen és a fa alatt elbeszélgetni a szomszéddal a nyári hőségben ben egy jeges teátkortyolgatva , meg szomszédolni, meg a gyerekekkel és unokákkal lenni.
    Közben rájöttem hogy már most sincs ilyen.Kertszomszéd sincs és a kertek is üresek.Szomszédok és úgy mindenki zárkózott lett.Rokonokkal nem járunk össze mert itt is jellemző lett a pénzéhség és a felületesség.(pl ,másik mamán rakott káposztát és 5x elmondta hogy vett egy műanyagvödröt 1200 ft-ért pedig nem szegény , vagy keresztapám az örökségnél 1 kg cukron képes összeveszni úgy hogy nem szegény) Gyerekek még nincsenek de ha lesznek is annyira kitolódott ez az egész hogy jó ha a gyereked felneveled (30-40 évesen szülnek) és közben nem krattyansz ki.Mire a gyerekednek lesz gyereke (30-40 évesen szül ő is ) addigra lennél 80-90.Ott meg már esélytelen hogy majd a 80-90 éves papinál otthagyják az unokát főleg amit írtam hogy már maga is gondozásra szorul.
    Távlatban belegondolva ezekbe (sokan bele sem gondolnak ) egy rakás fostalicska az egész korszellem.Mondjuk hogy régen ez meg az volt meg sötét középkor de azért ma sem sokkal jobb ilyen szempontokból.
    Most már lassan én is azt mondom hogy kb. a 60 évet célzom meg, max. 70, mert igen ott lenne a magány.Egy 90 éves ember ma sehol sem érték már sajnos.És a sok 40 körüli gyerektelen generáció nem is számíthat arra hogy majd a gyerek gondozza hisz meg sem születik:D.

  17. A régi öregeket az is éltette hogy átmentek egymáshoz beszélgetni ,kibeszélni a bajokat, ugye 20 évesen volt 2 gyerek akkor így 60-65 évesen nagymama volt a mama aki 55 évesen anno nyugdíjba ment így volt ideje emberi kapcsolatokra.
    Mentek a gyerekek ,unokák gyakran.Ma Már 40 évesen szül ha szül , elmegy az ország másik végébe és haza sem jár a szülőkhöz.Így az unokázás az idő miatt (90 éves lenne) és a távolság miatt jó esetben leredukálódik egy 2 órás karácsonyi találkozásra.És hát igen mi lesz ezzel a sok gyerktelen 30-40 évessel.Öregkorukban mi a szart csinálnak?Ülnek egyedül a házban otthon meg neteznek? Mert amúgy kurva szar lesz ám a magányban egyedül lenni.Hiába lesznek barátok az nem olyan.Ráadásul akkor 70 évesen hullonak majd az meberek így még barát sem lesz (úgy mint egy most 90 évesnek )Úgyhogy kutya dolgok ezek.
    Úgyhogy egy mai 30-40-es korosztály egy időzített bombán ül magány szempontjából.25 évesen kellenének gyerekek, 60-65 évesn kellenénk unokák.,nagycsalád, összejáró tágabb család, többgenerációs családi ház az idősek segítésére.De ezek ma nem trendik.
    Szóal azt mondom ma már hogy jó ha 60 évig elballag az ember aztán kikrappan (ami egyben megváltás is lesz) mert ilyen világban már nem lesz érdemes élni majd:D.

  18. 17.

    Sokkal kevesebb gyermek születik Európában és Magyarországon, mint amennyi a régebbi időkben teljesen természetes volt. Az egész világon ugyanígy van ,néhány alacsony életszínvonalú ország kivételével.
    Ennek okai, nem fontossági sorrendben:
    Az egyén ezer más módon “megvalósíthatja magát” ezek közül csak egy a gyermeknevelés.
    A divatos ego központú ideológia, vitathatatlanul házasság, család és gyermekellenes.
    Nagy az anyagi létbizonytalanság. Mindenki munkanélkülivé válhat.
    A porno sokaknál csökkenti a valódi szexpartner iránti igényt.
    A szinglilét ma már, teljesen elfogadott.
    Sok nő választani kénytelen: munka karrier vagy gyermek.

  19. A megöregedés és a félelmetesen közeledő halál, mindenkinek a gyötrelmes fizetsége, a boldog ifjúságáért.
    Kevés, nagyon szerencsés ember élvezi még 70 év fölött is az életét.
    Az emberi kapcsolatokból is ritkán van pont annyi ami optimális.
    Vagy üresen kong a nagy csend , vagy zavaró az irritáló nyüzsgés.

  20. 20 – Mosógépszerelő:
    Magadról beszélsz. Nem szabály, amit írsz. Mindenkiknek olyan öregkora van, amilyet elrendez magának.

  21. Igen a saját tapasztalataimról beszéltem.
    Az embernek azonban nemcsak magáról vannak tapasztalatai.
    Mindenki teper ezerrel, hogy boldog legyen , de nem mindenkinek sikerül.
    Meggyőződésem, hogy az idő tetemes múlásával ez egyre nehezebb.

  22. Magányos hős vagy a közösséget családot megtartó személy ?

    Minden kornak vannak a tömegek felé , hatásos ajánlásai, sugallatai.
    A jelen kor, szerintem házasság, család és gyermekellenes.
    Ez az egyik, ha nem a legfontosabb oka, az Európában tapasztalható demográfiai problémáknak.
    A család egy közösség.
    A sugallatok, az individualitást az “önmegvalósítást” dicsőítik.
    A közösséghez tartozás követelményeit, szépségét, messze kevésbé artikulálja a média.
    Az egoizmus a divat.
    Egy egoista pedig magát akarja nyertesnek megélni , nem szolgálni kíván egy közösséget.
    Szabad akar lenni, nem a közösség kötelékei közötti szűkebb mozgástérben kíván élni.

  23. 23: Pontosan, sőt, a fiataloknak szóló médiumokban kifejezett propaganda megy, hogy lebeszéljék őket a gyermekvállalásról. Kizárólag annak a nehézségeit sulykolják, a szépségeit sosem, és úgy beszélnek a gyerekvállalásról, mint cikis hülyeségről.

  24. A gyermekvállalás ellen szól a gazdasági bizonytalanság.
    A munkanélküliség veszélye.
    A közösségek elvárása, nyomásgyakorlása, a családalapításra megszűnt.
    Már nemcsak az a normális, ha egy 25 – 45 éves személynek házastársa és gyermeke van.A család értéke kétségtelenül erősen devalválódott. A példa pedig bizony ragadós, akármilyen is.

  25. 25. Egyéni szinten szólnak érvek a családalapítás ellen és mellett is. Össztársadalmi szinten szerintem a kívánatos valahol a mostani nyugati lassú fogyást biztosító egy és kettő közötti reprodukciós szám körül van. Nem kell már növekedni, de inkább fogyjunk lassan, mint gyorsan.

    Viszont a fiatalok többségét eleve lebeszélni a gyermekvállalásról, óriási, pusztító felelőtlenség. Így nem lassú fogyás lesz belőle, hanem gyors kihalás. És ami még rosszabb: a parazita életmódú tömegeknek eszük ágában sincs csökkenteni a reprodukciójukat. Ha így folytatjuk, egy-két generáció és már csak sáskák lesznek. Az atomerőművek azért fognak felrobbani, mert nem lesz, aki üzemeltesse őket – minden egyéb faktortól függetlenül.

  26. A gyermekvállalás ellen szól a gazdasági bizonytalanság.
    A munkanélküliség veszélye.
    Az hogy a közösségek elvárása, nyomásgyakorlása, a családalapításra megszűnt.
    Már nem csak az a normális, ha egy 25 – 45 éves személynek házastársa és gyermeke van.

  27. 26.
    Dekadens, beteg az a közösség, amelyik nemzedékről nemzedékre fogyva végül eltűnik, hosszú távon kihalásra ítélt.
    A megmaradáshoz házaspáronként átlagosan – 2, 2 — 2, 3 – gyermek szükséges.
    Mert lesznek gyermektelenek és lesznek gyermekek, akik nem érik meg a felnőttkort.

  28. 26

    Az egoizmus, az önzés szól a családalapítás ellen.
    Semmisem fontos, csak ÉN …..ÉN …. ÉN !

    Az Én karrierem ….
    Az Én vágyaim……
    Az Én passzióim….
    Az Én szexuális életem……
    Az Én komfortérzetem….

  29. 29. Mosógépszerelő,
    Azért hibás a felsorolásod, mert
    Csak az én szerelmem.
    Csak az én házastársam.
    Csak az én sexpartnerem.
    Csak az én gyerekem.
    Csak az én utódom.
    Csak az én családom.

  30. 28 Mosógépszerelő
    Hogy éppen mi lehet az optimális utódszám, az a mindenkori társadalmi helyzettől függ.
    Valamikor, mikor az egészségügy gyakorlatilag nem létezett, igen nagy gyerekszám kellett hozzá, hogy a társadalom fennmaradjon.
    Most viszont, mikor a világot a túlnépesedés fenyegeti, célszerű lenne ezt a 2,.. értéket lejjebb vinni, amivel egy lassú népességcsökkenést lehetne elérni.
    Az sem jó, ha ez a szám túl alacsony, mert akkor az olyan elöregedést generálna, ami fenntarthatatlan lenne, a dolgozó réteget végletekig kifacsarná, egyszerre kellene gondoskodni a sok öregről, és mellette normálisan felnevelni saját gyerekeit is.
    És persze olyan mechanizmusok kellenének, hogy ez a gyerekszám a mindenkori állapotok függvényében változtatható lenne, ami nem egy egyszerű dolog, nincs olyan potméter, amit egyszerűen tekergetve lehet a gyermekvállalási kedvet egyszerűen tetszés szerint változtatni.
    Egy biztos, ha így megy tovább a világ, akkor a népességbomba önmagában elég, hogy egyszer felrobbanjon…

  31. 30 Nem értettél meg. Azokról az emberekről beszéltem, akik énközpontú egoista önzésük miatt nem alapítanak családot.

    31 Globális érdek, hogy a világon kevesebb gyermek szülessen.
    Magyar érdek, hogy Hazánkban ,több gyermek szülessen.

  32. Egy régebbi poszthoz egy hozzászóló belinkelte azt az oldalt, ami azt mutatta, hogy már nem születnek többen, mint ahányan meghalnak, ezért a látszólagos létszámszaporulatért a hosszabb élet felelős.
    Elfelejtkezve a várható összeomlásról, ha a tudomány a gyorsuló üteméből nem veszít, akkor 120-150 éves kort megélhetnek a most negyvenesek. De ha a most negyvenes 120 évet élhet, akkor az eltelt 80 év alatt a tudomány még ennél hosszabb életet is garantálhat. Visszagondolva az ötven évvel ezelőtti orvostudományra, ma fényévekkel előrébb járunk és még csak most jön az orvostudomány aranykora.

    Hubab, vedd számításba azt is, hogy a termelő, szolgáltató robotok kora igaz lassan, de beindult. Ezért nem fogja a középgeneráció túlhajszolni magát.
    Drón viszi ki az ételrendelést, önvezető taxik, okoskütyü és MI nagyobb biztonsággal mondja majd meg mi bajunk, mint a szakorvos.

  33. 33 Van benne igazság, csak nem Átlagjóska számára. Átlagjóska várható élettartama az életszínvonalával együtt le fog csökkenni újra – jól járunk, ha csak középkori színvonalra. A felső 1% (vagy még kevesebb) meg majd élvezi ezeket a modern vívmányokat.

  34. A Világgazdasági Fórum (WEF) azt javasolja, hogy az idősek „végezzenek” a gyerekek érdekében

    A világelit régóta törekszik lakosságának csökkentésére, hogy a fennmaradó erőforrásokat megmentse magának.
    Egy új propaganda van most kibontakozóban, ami azt sugallja, hogy az idősek hagyják el az életet (!!!!!!!) a gyerekek érdekében.
    “Annak a társadalomnak, amely még az anyaméhben öli meg fiataljait, nem okoz gondot eutanáziaközpontok felállítása az idősek megölésére.”
    A „gyermekekért” mottó képmutatásának csúcspontján a Világgazdasági Fórum most tiltakozik a túlnépesedés ellen, és azt javasolja az időseknek, hogy fontolják meg az eutanáziát „a gyermekek érdekében”.
    A Twitteren látott videóban idős emberek azt mondják, hogy jó életet éltek, és elmagyarázzák, hogy túl sok ember él a bolygón.
    A videó azt sugallja, hogy az idősek, akik már nem termelékenyek, válasszák az eutanáziát.
    Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek világszerte hálásak, hogy nagyszüleik elaltatják magukat a javukra.
    És bár a “gyerekek kedvéért” elbeszélésen alapul, a dolog igazsága sokkal gusztustalanabb.
    Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap munkatársa azt mondta: „Az idősek sok évet élnek, és ez veszélyt jelent a globális közösségre.
    Christine valójában azt mondja, hogy ha nem vagy egész életedben produktív tagja a társadalomnak, nem érdemes élned.
    Christine ősz hajával, ápolt körmeivel és márkás ruháival valószínűleg soha életében nem végzett fizikai munkát.
    És ki meri mondani idős polgárainknak, akik megvédték ezt az országot, megtermelték az élelmet, gépeket és teherautókat építettek, szenet bányásztak, olajat bányásztak és a vasúton dolgoztak, hogy most, hogy már nem hasznosak, csak meg kell halniuk.
    Pszichopátia egy olyan emberre nézni, aki 30, 40, 50, sőt néha 60 évet is dolgozott, és aki élete alkonyán van, és örülnie kell ezeknek a pillanatoknak, és azt mondani neki, hogy meg kell halnia mert az erőforrások kifogynak.
    Hogyan engedtük meg, hogy ezek az emberek ilyen gyorsan eljuthassanak egy ilyen pontig, és megtámadják közülünk a legkiszolgáltatottabbakat? Több mint 40 évvel ezelőtt, amikor megengedték, hogy az abortusz megöljön közülünk a legártatlanabbakat, sokan azt jósolták, hogy ez végül az idősek kiirtásához vezet. Sokan elutasították ezeket az érveket.
    Több mint 40 évvel később azonban azt látjuk, hogy pontosan ezt tervezik.
    Embertelen és igazságtalan, undorító embersértés, hogy a világgazdasági fórum nem méltányolja időseinket, akik már nem keresnek fizetést, de továbbra is hozzájárulnak a tágabb értelemben vett gazdaságban értékelhetetlen és megszámlálhatatlan módon.

    /https://trendingpolitics.com/wef-now-suggest-seniors-off-themselves-for-the-children-dodii/
    WEF Now Suggest Seniors off Themselves “For the Children”

  35. Jó a komfortos egyedüllét 20 évet éltem igy mióta a lányomon segitettem és átadtam a lakás felét 3 generáció lett egyszerre már volt hogy magányosnak éreztem magam mig ök bent a másik helységben..szóval a magány tömegben alakul ki kizártan.

  36. LS 36
    Ráadásul Claus svab 85 éves..és öli a nyugdijbamenöket a 50-60 asokat..nem dög az ilyen???

  37. 37. Camelia
    “A másik hír sem jelenik meg egy normális oldalon sem, tehát egy nagy kamu.”

    Trending Politics
    WEF Now Suggest Seniors off Themselves “For the Children”
    / https://trendingpolitics.com/wef-now-suggest-seniors-off-themselves-for-the-children-dodii//
    by dody
    20 days ago

    In the height of hypocrisy of “for the children” the World Economic Forum is now complaining about overpopulation and/or suggesting that older people consider euthanasia “for the children”. In a video seen on Twitter full of geriatrics saying they’ve had a good life after explaining there’s too many humans on the planet. The video suggests that elderly folks who no longer are productive should opt for euthanasia. I’m certain children all over the world are thankful their grandparents will be suggested to off themselves for their benefit.
    And while it is couched in “for the children” narrative, the truth of the matter is much more sinister. Christina Lagarde of the International Monetary Fund has been quoted as saying, “Old people live too long and this is a risk for the global community. What Christine is saying in effect is, unless you are a productive member of society your entire life, you don’t deserve to live.
    Christine, with her white hair, manicured nails, and designer clothing probably never worked a manual job a day in her life. She would like to tell our senior citizens who defended this country, grew our food, built machines and trucks, mined coal, drilled oil, and worked on the railroad that now that they are no longer useful, they should just die. It is psychopathy to look at a person who has worked 30, 40, 50, and sometimes even 60 years, at the end of their life when they should be enjoying the twilight hours left for them and tell them they just need to die because they are a drain on the global community.
    How have we allowed these people to get so far so fast to attack our most vulnerable? 40 plus years ago when they allowed abortion to kill the most innocent among us, many people said it would eventually end up to terminating the elderly as well. There were lots of handwaving and dismissal of that argument. However, 40 plus years on, we see that that is exactly what they are planning on doing. This, after a worldwide pandemic from a bioweapon produced by our own government within China which targeted specifically, it seems, the elderly and infirmed. They now want senior individuals who no longer “produce” enough to justify their life to opt for euthanasia….

  38. 36 Igazából az a modern kor luxusa, hogy magatehetetlen, haszontalan emberek tömegeit tudjuk ellátni éveken, évtizedeken keresztül.

    Régen a természetes az volt, hogy mindenki a család fennmaradására fókuszált, ezért a szent célért dolgoztak keményen egész életükön át. És ha valaki érezte, tudta, felmérte, hogy már csak teher a család nyakán, segítséget már nem tud adni, önként távozott.
    Nem olyan természetellenes ez.

    Én nem akarok meghalni, de ha magatehetetlen nyomorulttá válnék, és valamelyik gyerekemnek fel kellene adnia a normális életét, nem dolgozhatna, nevelhetne gyereket, mert engem kellene ápolnia, akkor már inkább a büdösbarlangot választanám.

  39. 41 – Ábel:
    Nem értek veled egyet. Egy gyereket manapság lediplomáztatni igen komoly áldozat felvállalásával jár. Ha elszórakozás helyett milliókat költök egy gyerekre, elvárható, hogy életem végén, néhány nyomorék évem alatt, hozzon értem némi áldozatot.

  40. 41. Ábel

    Én sem értek egyet.
    A modern korban ez fel sem merülhet(ne).
    Egyébként meg mi egyáltalán az, hogy normális élet?
    A gyerekem normális vagy nem normális életét valahol nekem köszönheti(legalábbis a biológiait), ahogy én a magamét a szüleimnek.
    Milyen példát mutatna ez a gyakorlat?
    Megmondom én. Olyat, hogy nem vállalnának gyereket.

    Ez az egész felvetés egy 30 évvel ezelőtti novellát jutatta eszembe, amit a Galaktika nevű folyóiratban olvastam.
    Ott az öregeknek még vizsgát is kellett(az idő elörehaladtával egyre sűrűben) tennie. Az azért igazságosabb volt, hogy megtudjuk mennyire vagyunk nyomorultak és hogy megütjük-e a minimum szintet.
    Mi van ha csak a munkám eredménye kell a kölöknek, mennénk pereskedni?
    Vagy azért dögöljek meg, hogy ő Madagaszkárra menjen nyaralni?

    Ha olyan körülmények lesznek, hogy ez számítana, akkor azt még hívhatjuk-e normális életnek?

    Meg az is lehet, hogy fizikailag teher egy öreg, de a tanácsa aranyat érthet.
    És egy kisgyerek, egy csecsemő
    nem teher egy családnak?
    Lehet meg se éri a.kort mikor már hasznos lehetne.

    Az indiánoknál az öregek akkor mentek a büdös barlangba meghalni, mikor érezték, hogy közel a vég és a haldoklás meglehetősen magányos dolog az emberek között.
    Ott már totális befele fordulás van. Nincs szükség külső baromságokra. Ezért mentek el régen külön meghalni.

  41. 43 – Balázs

    Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem azt olvastad annak idején, de Isaac Asimov “Kavics az égben” regényében is pontosan így néz ki a Föld, ott a 60.-ik évüket betöltők mennek automatikusan eutanáziára, teljesen természetesnek véve az egész dolgot. Vizsgára nem emlékszek, hanem rendszeres népszámlálásokra, amelyek alapján kiszűrik azt a csekély számú, “ferde hajlamú öreget”, akik nem jelentkeznek önként a halálba.
    Egyébként az emberek lebecsülik az irodalmi műveket, akár filmeket, amelyek a lehetséges, nagyon sokszor disztópikus jövőről szólnak. Az elit ezekkel sokszor üzen, sokszor programozza, kondicionálja az emberi elméket, főleg a fiatalokat. Máskor meg maga is inspirálódik és vevő néhány “jó ötletre”.
    Többek között Asimov is igazán nagyszerű író volt, szórakoztatóak és tanulságosak a könyvei.

  42. 42 – Némi áldozatot igen. De van olyan, aki el se végzi az egyetemet, ha elvégezte, otthagyja a munkahelyét, nem is keres párt, vagy ha volt neki, elveszíti, nem vállal gyereket a szülője miatt. Elvárható tőke, hogy egy toxikus, magatehetetlen nyomorék szülőt ápoljon, aki sok esetben egyáltalán nem is adta meg neki azt az áldozatot gyerekkorában, amit az átlag, épp csak eltűrte, kihasználta? Esetleg még megnyomorító mértékű hitelt is vegyen fel, hisz pénzt keresni nem tud, míg ápol? Vannak ilyen sorsok.

    Nem mondom, hogy aki már nem komoly segítség, csak elüldögél egy sarokban, azt meg kellene ölni, hadd üldögéljen. De aki mellett már ágytálazni kell, forgatni, etetni, 0-24-ben, azt minek még évtiezedekig húzni? Ha ő nyomorult, akkor legyen nyomorult a gyereke is?

    Ha van elég pénz egy áplóra, akkor legyen, de a legtöbben fizetésről fizetésre élnek. Egy pár év ápolás egy teljes élet alatt felhalmozott vagyont tud lenullázni. És mit nyernek vele?

  43. Kannabisz, partidrog, pornhub, alkohol, videójáték, több tucatnyi partner…

    Ezeknek a fiataloknak minek gyereket a világra hozni?

    Szaporítani az agybajt?

    Nem kötődnek, nem szeretnek ezek az emberek.

  44. 46 Az csak a szerencsénk, János, hogy vannak még ilyen kiváló emberek is, mint Te, például, akik tökéletesen rendben vannak lelkileg! Remélem, te sok példányban reprodukálod magad!

  45. Egyébként ehhez a témához még annyit, hogy szerintem a mai nyugati társadalmak eleve betegesen viszonyulnak magának a halál kérdéséhez. Ennek eredményeként az emberek többsége pánikszerűen retteg a haláltól.
    Régebben ezekben a társadalmakban is normálisabb volt a helyzet; és itt nem is magának a vallásnak vagy emberek hitrendszerének a hatásáról beszélek, persze értve azt, hogy az is meghatározza például egy keresztény vagy hindu ember hozzáállását a halál kérdéshez.
    Régebben, amikor egy nagy, háromgenerációs család egy házban, esetleg egy portán élt, a gyerekek közvetlenül találkozhattak a halállal, annak feldolgozásával, a halott tiszteletével stb. Ma ez az élmény a Nyugaton hiányzik, a harmadik világ országaiban viszont sokkal kevésbé. Így a halál kérdése irracionálissá vált, nem olyan természetes kérdés, hogy a halál is az élet természetes része. Legtöbbször ezért marad a félelem, rettegés. Igazából egy európai emberre, az amerikaira meg pláne, nagyon jellemző, hogy mindentől fél. Nyomja ezt az életérzést a média ezerrel, a híradókat lassan átnevezhetik “Napi pánikkeltőknek”. A huzamosabb stressz, félelemben élés meg önmagában is katasztrofális hatással van az ember közérzetére, egészségére és a végén más nem is nagyon kell, hogy a sírba vigye.

  46. 42. Tibor bá’.

    100%-ig igazat írsz.
    Ezenkívül azt gondolom, hogy az öreg, még ha magatehetetlen, akkor is hasznos tud lenni. Ha nem más, példát mutat, hogy miként kell méltósággal viselni az elmúlást. Régen legalább is ilyenek voltak az öregek. Hogy a fogyasztói társadalom új öregei ilyenek, azt nem tudom. Az enyémek régi vágásúak voltak.

  47. A 60. évben elvégzett eutanáziának van egy aspektusa, amikre nem gondoltok. Az élet egyik áldása, hogy nem tudjuk meddig élünk, mikor halunk meg. Tudni, hogy pontosan mennyi van hátra, igen kellemetlen lenne, és az egyed nagyon haszontalan. Minek vigyem le a szemetet a kukába, ha már csak egy évem van hátra. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.