(3588) Mi magyarok

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

2021 a 89. év

A TV (bármelyik csatorna) folyamatosan hozza a Soproni hirdetését, aminek a lényeg, hogy „mi magyarok….” csodás dolgokra vagyunk képesek. Például úgy esszük a főtt kukoricát, hogy nem megy a fogaink közé, hagymapucolás közben nem sírunk, paprikás kenyérrel fogunk óriás halat, ütve fúró mellet is tudunk aludni.

Bámulatos, hogy mikre vagyunk képesek. Nekem is van néhány emlékezetes esetem.

Közvetlenül az oroszok bejövetele előtt ölte meg anyámat egy orosz gyalogsági akna. Apám ott maradt velem és a 7 éves húgommal egyedül. Mivel hatalmas férfihiány lett, nevelőanya  jelöltben nem volt hiány, de egy újra nősülést nem lehet összecsapni két nap alatt. Viszont enni minden nap kell. Megoldást a szomszédban dolgozó cselédlány ajánlott fel, (akkor még nem volt kötelező a „háztartási alkalmazott” kifejezés) beajánlotta 16 éves húgát. Másnap már meg is érkezett a fiatal munkaerő, és derekasan kivette részét a mindennapi munkából. Lehetett volna belőle nevelőanya, de nem lett. Apám két évvel később egy jómódú üzletasszonyt vett el, akinek a férje eltűnt a háborúban.

Mivel nevelőanyám a 18 éves mindenesben veszélyt látott, hamarosan felmondott neki. Aztán éltük világunkat, és persze telek az évek. Mígnem a 90-es évek elején anyámat felkereste egy idős hölgy, aki ki más nem volt, mint a hajdani cselédlány. A hölgy elmondta, hogy azért jött, hogy anyám igazolja a nálunk munkában eltöltött két évet, mert az megemelné a nyugdíját. Vagyis a volt alkalmazott mindössze azt kérte, ami megfelelt a valóságnak. Anyám ezt kerek perec elutasította, és a nőt kirakta a lakásból.

Ezt nem tudtam volna leírni, ha nem lenne folytatás, de van. Legközelebbi, látogatásom alkalmából anyám elmondta az esetet és szinte dicsekedett azzal, hogy a nőt kirúgta. Elképedésemre azt válaszolta, hogy ő nem fog senkinek segíteni, mert neki se segített soha senki. Próbáltam meggyőzni, hogy ez nem segítség. Neki kötelessége lett volna igazolni a tényeket. Az lett volna segítés, ha kettő helyett, 5 évet igazol neki, amit nyugodtan megtehetett volna.

Anyámat lelkileg felmentettem. Nagyon öreg volt, teli nyavalyával, kín volt neki az élet. Aztán meg annak idején versenytársat látott benne, amit nem tudott elfelejteni. Na, de azért mégis! El kellene ezt a magyar tempót felejteni. Dögöljön meg a szomszéd tehene is?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

24 gondolat erről: „(3588) Mi magyarok

  1. Szervusz Éva és Tibor bá.
    Itt read only vagyok és valószínű maradok is már. Egy másik fórumon ‘élek’ aktívan.

    Erre a témára mai példám. BKV-nál buszozok.
    Mai autómban leszakadt belül a napellenző. (20+ éves Volvo)
    Garázsnak szóltam, nem maradhat így. (szemüveges vagyok, külön napszemüvegem meg sose volt)
    Oké, a szerelő a Széll Kálmán tér környékéről megnézi majd.
    Jó, van ideje; csak kb du. 5 után kezd jobban sütni.
    Megnézi. Hát ez le van szakadva nem tud vele micsinálni. Csereautó épp nincs;
    Menjek vele majd lesz valahogy.
    (szembevakít majd az nem érdekes, arról nincs szabály)

    Pechemre később a nap folyamán a külső végállomáson elnéztem a visszafordulást (alapjárati sebesség) és beakadt a tükröm, a szára megtört :/ Ez nyilván ritka, 2 év alatt a harmadik eseményem.
    Miközben már úton a fölszabadult csereautó. Garázs diszpécser segítőkész, nem hivatalosan beszélgetünk. Extra óvatosan jussak a Széll Kálmánra, ahol átülök. Ezt meg a garázsban megcsinálják, volt már ilyen.
    Nem gond megérkezek. Mögöttem a kolléga mint felmentősereg.
    Éééés véletlen ott téblábol az előbbi szerelő is.

    Nem látom a tükröt?! Ezt jelenteni kell így nem mehet sehova!
    Ő maga rögtön hívja a helyszínelőt!
    Oké akkor eseményem lesz hivatalosan is.. Fekete pont a lapomon. És később 10-20 ezer közötti bünti.
    Irányítást hívom, gyorsan átbeszéljük, átír minket. Garázstartalék kolléga folytatja a számom, az rendben.

    Épp ülnék vissza a buszomba.. Miközben az okostojás beszól,
    Menj már arrébb innen, útban vagy mindenkinek…

    Remélem bm ma elégedett vagy magaddal, igazán fontos ember lehettél!!

    Miközben a kelenföldi autók többségén nemhogy légkondi nincs, hanem komolyabb dolgokat is napokig kell kérni, azaz írni a könyvbe hogy hozzányúljanak…

  2. Nagyon jó kis írás. Újabb gyöngyszem.

    Azért ilyen a magyar, mert individualizmusából fakadóan könnyen szembehelyezkedik.

    Jó lenne, ha végre rájönne mivel is kellene szembehelyezkednie, mind megtalálja magában!

    Azért a magyar néplélek nem ez, nem egy soproni reklám.
    A soproni reklám csak egy egora építő buziparádé.
    Az emberek alapvetően nem rosszak, csak nem sokat tudnak magukról.

    Egyébként az ilyen ‘igazság bajnokai’ feljelentgetők sokszor paranoid (nem paranoiás, az súlyosabb) személyigzavarral küzdenek. És mivel az önreflexió itt sem az erősség, marad a szemétkedés.

  3. A magyar ember mindig is kisebbségi komplexussal élt. Ebből fakad minden „furcsaság”, amelyet a másként gondolkodó emberek sem megérteni, sem elfogadni nem tudnak. Csodálnak is, de egyben lesajnálnak érte bennünket…

    Lehet ennek történelmi oka, hiszen egy hontalanul bolyongó nép soha nem érezhette biztonságban magát. Az eltelt ezer év egyfelől kevés, másfelől zivataros háttere miatt csak erősített az alapálláson. Legyünk őszinték! Gyermekkorunktól belénk ivódik észrevétlenül az elégedetlenség és a megbántottság panaszkultúrája, amelyre a Kádárok és Orbánok (hogy csak a pill. érvényes behatásoknál maradjunk), rendszereik fenntartásával rádolgoznak és ráerősítenek.

    Azzal, hogy kihirdetjük, mi vagyunk a legbüszkébb, legokosabb népség, nem válunk azonossá vágyainkkal!
    Más népeknél is tetten érhető ez (hiszen vannak német, francia, brit, orosz, amerikai, stb. sajátosságok is), így természetesen nem vagyunk kivételek sem jó, sem rossz értelemben, csak egyszerűen kilógunk a sorból.

    Az, hogy a magyar nem tud összefogni, nem a turáni átoknak köszönhető, hanem annak, hogy történelmileg egy „népolvasztó kemenceként” működtünk. Anno is csak akkor és addig működött az összefogás (még törzsi szinten is), ameddig volt egy közös cél, ill. egy közös ellenség (ismerős? 🙂 ).

    Az igaz magyar történelmet sokan úgy gondolják, már teljes körűen ismerik, s egyesek egészen a Szíriuszig mennek álmaikkal. Mégis, a valóság kibontakozásában inkább az látszik, hogy Marduk leszármazottai csak a népesség igen csekély hányadát képviselik/ték, a többiek mindössze katonának alkalmazhatóak, szedett-vedett csatlakozókként. Mi sem mutatja ezt jobban annál, hogy a nagy magyarjaink idehaza soha nem találtak elismerésre, messzi földre kellett vándorolniuk, hogy híressé váljanak! S, ha ott mégis találkoztak egymással, a történet kezdődhetett elölről, mert hát, ilyen a magyar… A vezér nélkül elvesznek, s ezért fogja OV ismét megnyerni a választást, ha a másik oldal fel nem mutat egy nála nagyobb vezért (az nem számít, honnan hozzák).

    A kollektív okosságunkra pedig vizsgáljuk meg azon adatokat is, amelyek alapján előbb sorakozunk az (irányítottan butának aposztrofált) USA mögé, mintsem bármelyik európai szomszédhoz (lásd elhízottak, megelőzhető betegségek, káros szenvedélyek, iskolaelhagyók, covid halálozás, stb. aránya).

    És NEM!, ez a pár sor nem leköpése a „saját fajtámnak”, mindössze objektív gondolkodás és némi élettapasztalat eredménye. Cáfoljon az élet, ha nincs igazam!

  4. 3. Tibor bá’,

    Mindjárt gondoltam, azért gyöngyszem. Szeretem az ilyen igazi életszagú írásaid. Elgondolkodtatóak és tanulságosak.

  5. 4.
    Vajda János egyik nagy magyar költőnk, írónk Petőfi és Arany kortársa írt Aristides álnéven egy ma már alig-alig ismert önbírálat c. politikai röpiratot 1862-ben, mely egyben érdekes korrajz is a volt a 48-as sebeit nyalogató magyar nemességről, mennyire úrhatnám és abszolútisztikus volt a nemzeti kisebbségekkel szemben.
    Éles szavakkal, a megsemmisítő gúny hangján egyenesen a középnemesség szemébe kiáltja, hogy az „paprikás, rókatorkos peleskei nótáriuskodásával” , „mogyorófás döbrögiskedésével” túlzó, külsőségekben megélt magyarkodásával elijeszti a még a mellettünk élő legjótékonyabb idegen eredetű elemeket is. Rámutat, nem egyedül élünk e tájon, és ha lemaradunk, magunk látjuk kárát.
    Vajda vádirata szinte ostorozó: „Ez a rendszer szülte a tulajdonjog iránti nomád könnyelműséget, lelkiismeretlenséget; a rendetlenség iránti sátoros cigányszerű előszeretetet, a féktelen zsarnokságra, gyáva kényuraságra egyfelől, másfelől az aljas szolgaságra való hajlamot; az oktalan s néha tudatosan önkárosító dacos ellentmondás, visszavonás, közmondásosán világhíres magyar egyetnemértés ördögi szellemét, lábat adott a nemesi kiváltsággá fajult orgazdaságnak, eszményítő talajt az üres, lármás, szájaskodó hencegésnek, a könnyű, olcsó hazafiságnak, henyeségnek, hizlalta a hájas szenvtelenséget, aranyszékbe ültette a kongófejű, szívtelen dölyföt és tudja az ég, még mennyi egyéb maszlagot nevelt a haza kövér földjén”.
    „hazafi rüpökjeink” vétlen és művelt zsidókat kiutasítanak a liberális kaszinóból vagy a kávéházból csupán azért, mert azok zsidók. Tűrhetetlen az is, ha kigúnyolják a magyarul törve beszélő nemzetiségit s ezzel megakadályozzák közeledését: „Szegény tót vagy német, ha magyarul kotyogni kezd, még ma is leröhögik, sőt mi több, letiltják sokan, hogy mi jogon merészel magyar lenni akarni” .
    Vajdát ezután árulónak kiáltották ki, és szinte teljesen kiközösítették, ezért csak Bécsben talált magának állást mint jelentéktelen irodista, kifutófiú.

  6. 4 – Horváth Csongor:
    Az elmúlt ~500 évben mindig elnyomás alatt éltünk: török 152 év. Ezt követte az osztrák elnyomás az I világháború végéig, majd a Horthy feudalimusa, végül a szocialista kényszer, amit felváltott az orbáni diktatúra. Ezeket mind túl kellett élni valahogy. A túlélési taktika megválogatásánál nem lehet a ember kényes. Belenőttünk abba, hogy sorstársaink hátán maradjunk életben.

  7. Ezzel a – szomszéd tehenével- az a baj,hogy mindig azon csattan az ostor,aki nem feltétlenül érdemli meg.

    Utána persze az ember magába zuhan / már aki /és kezdődik előlről a csicska tűrés,a kóvetkezó nagy REVANS-ig.

    Az élet szar.

  8. 8: ötlet:
    „Az élet szar.”
    – Sztem. csak azzá tesszük! De elég hatékonyan…

  9. Tőlem biztos nem,de odabaszok,ha csak rám vonatkoznak a szabályok.

    Egyszerűnek tűnik értelmes emberek számára, a hibázás lehetősége ami bosszant.

  10. Tetszik az írás, bár én nem látom, hogy magyar sajátosság lenne amit leír. Inkább a féltékenységről van benne szò, amit sok ember nem tud helyén kezelni.

    (Egyébként a „szomszéd tehene” vicc sem csak Magyarországon létezik. Szlovéniában is van hasonló.)

  11. Nagyon jó írás és sok jó hozzászólás.
    Egy pár éve beszélgettünk egy idősebb, hajós-környéki szőlősgazdával. Komolyan megkönnyeztük, mert annyi szemétséget kapott gyerekkorától csak azért, mert svábnak született, hogy szinte hihetetlen. Aki egy kicsit is gyengébb, vagy más, abba a buta, tanulatlan belerúg. A butaság kihasználása, mint hatalmi technika már több száz éve honos nálunk. Nézzünk csak körül, mi változott Vajda János óta. Semmi! Néha már arra gondolok, hogy képtelenek vagyunk a változásra, beilleszkedésre, akárcsak a cigányok. Nekünk vajda kell, cár kell, árvalányhajas múlt és szolgasors. Szeret a magyar csicska lenni!

  12. Re: Tibor bá’
    Ez nem magyar tempó, hanem női viselkedés…
    A nők életük végén is képesek pikkelni a volt vetélytársra, és bármikor alátesznek, még ha 50 évvel ezelőtt volt akkor is. Érzelmi intelligencia nem feltétlenül emelkedik idős korra. Családban van nem egy 70 év körüli ember, aki hozza az óvodás szintet, fogom is a fejemet, hogy ezt hogy tudja produkálni.

    Vajon miért van extrém nagy pszichológiai szűrés női űrhajósokra?… 🙂

    Re:12
    Magad nevében, ha kérhetem. Elég szövevényes ügy, hogy miért alakult így a történelmi helyzetünk.

  13. 13 – dajtás

    OK! Rólam írt Vajda János és már kora gyermekkoromban is csicska szerettem volna lenni. Abban pedig, hogy ez „női viselkedés” totálisan tévedsz!

  14. Re:14
    Pedig hozza a klasszikus női viselkedést.
    Tudod a nő nem felejt, és évtizedes sérelmeit képes a fejedhez dobálni, ha úgy hozza a sors… Persze nem feltétlenül pontos a diagnózis, de elég tipikus.

    Akinek nem inge, ne vegye magára! 😉
    Lehet a népekről ilyen sommás véleményt írni, de ez is ugyan olyan felszínes, mint az, hogy a melegek miatt romlik a fehér emberek szaporulata.

  15. 4, Horváth Csongor:

    Diszfunkcionális családocskák termései vagyunk mi magunk is…

  16. 13. Tényleg szövevényes ügy. Ahogy Tibor bá írja ” A túlélési taktika megválogatásánál nem lehet az ember kényes.”
    De a fejlődéshez a taktikázás mellett önismeretre, öniróniára is szükség van 😉

    Vajda János meghaladta korát. Írói munkásságát is értetlenség övezte. Fiatalon írt röpiratában talán szélsőségesen túlzott, meg is fizette az árát. A radikális polgárosodás híve volt, dunai konföderációt szeretett volna, az osztrákokkal a 67-es kiegyezést pedig elutasította, mert szerinte a „az abszolutizmusnak ezen mérsékeltebb formája” csak jóval korábban lett volna elfogadható, a Deák -féle paktum kihívás a hazai nemzetiségek és „az aldunai népek ellen, és „ a szabadságra törekvő népek általános ellenszenve az ország romlását vonja majd maga után”. Ady joggal látta benne elődjét.

  17. A Soproni magyarkodásában az a röhejes, hogy azóta csinálják ezt, mióta megvette őket a Heineken…

  18. Ha valami furcsa törénik velünk gyerekkorunkban, azt valamiért megjegyezzük.
    Lehettem vagy 8 éves, falusi gyerekként keresztanyáméknál nyaraltam a városban.
    Külföldi vendégek érkeztek hozzájuk, egy tűzpiros Matra-Simca autóval, rajta YU felségjelzés és NS-sel kezdődő rendszám.
    Amikor megláttam az autót földbe gyökerezett a lábam, nem hittem, hogy létezik ilyen gyönyörűség.
    Aztán megmutatták, hogy a lámpáját be lehet csukni és végem volt.
    Meglepetten hallgattam, hogy magyarul beszélnek és megkérdeztem:
    – Ti magyarok vagytok?
    – Nem, mi jugoszlávok vagyunk! – jött a válasz reflexből.

    Évekkel később értettem meg, mi történt.

  19. 20 -jabu:
    Aki magyarul beszél, az a magyar kultúrát szívta magába, ezért az magyar. Jugoszláv nép nem volt, ezért senki se lehet jugoszláv. Legfeljebb jugoszláv állampolgár.

  20. 21: Tibor bá’
    Hát ez az! Kezded kapizsgálni Tibor bá’!
    Ez a történet ’69 vagy ’70 ben játszódott le. A volt Jugoszlávia területén élő népek sokkal jobban éltek, mint mi Magyarországon (lásd Matra Simca). A hivatkozott család nyilvánvalóan vajdasági magyarok voltak. (lásd Novi Sadi rendszám)
    Mivel jobb volt nekik ott, mint Magyarországon, szemrebbenés nélkül megtagadták magyarságukat.
    Tanulság: a nagy magyarság érzést a jólét képes csillapítani.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük