(3421) Hazudunk

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

 

Hazudunk éjjel, hazudunk nappal

Az emberi érvényesülés egyik silány eszköze a hazugság. Azért silány, mert többet fizetünk érte, mint amennyit ér. A jól ismert mondás szerint a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Más aforizma szerint a hazug ember büntetése, hogy soha senkinek semmit nem hisz el. Ráadásul az örökös hazugság rettenetesen sok, és hiábavaló munkát ad az elkövetőnek. Hiábavaló, mert mindig lebukáshoz vezet. Hiábavaló, mert kivédhető. Ugyanis arra, ami valóban megtörtént velünk, élesen fogunk emlékezni. Arra, amit kitalálunk, arra nem. A hivatásos kihallgatók éppen ezért leírják a vallomást, majd egy hónapig pihentetik az aktát, ami után megint kihallgatás és jegyzőkönyv. Ezt megismétlik még vagy kétszer, és összevetik a vallomásokat. A valóság összevetve is megmarad. A hazugságok változni fognak. Ennek oka, hogy a kihallgatási szünetben a vádlott folyton erre gondol és variál. A végén már nem tudja mit talált ki pontosan. Nem csoda tehát, hogy a hazugsággal tudományosan is foglalkoztak, ami érdekes eredményt szült. Az alábbiakban a kutatási eredmények fordításával találkozhattok.

Az új emberekkel történő találkozás elfelejteti velünk a valóságot, mert oly nagyon „elfogadhatónak” akarunk látszani, hogy észre se vesszük a hazugságot.

Sok fajta okból kifolyólag hazudunk. Például a konfrontáció elkerülése végett, vagy ráérzések befolyásolására. Az együttélés elég bonyolult dolog, ezért majdnem lehetetlen a füllentések teljes elkerülése.

A munkanap előre haladásával egyre inkább vagyunk hajlamosak hazudni. Hogy ez miért van az nem tudható, de tény, ha az igazat akarod hallani, akkor reggel kérdezz.

A kutatások szerint, amint kiderül, hogy mások lenéznek minket, azonnal elkezdünk hazudni. Illetve, többet hazudunk, mint korábban.

A nők és a férfiak egyforma mértékben hazudnak, csak más-más okból kifolyólag. A férfiak a jobb színben történő feltűnésért, míg a nők azért, hogy a férfiak jobban érezzék magukat (drágám, életemben te vagy a második).

Ismerősöknek inkább hazudunk, mint idegeneknek, mert nem mindegy miként vélekednek rólunk, mert az idegennel talán nem is találkozunk többet.

Mikor kezdünk hazudni? Már a 10 hónapos csecsemő is hazudik, mert rendszeresen akkor is sír, amikor erre semmi oka nincs, simán csak figyelmet akar kapni. A 11 hónapos csecsemősírással hívja fel a figyelmet, hogy ledobhasson olyan ételt, amihez nincs kedve. A 9 éves gyerekek gyakrabban hazudnak, mint a 7 évesek. Általában az idősebb gyerekek feltett kérdésre gyakrabban hazudnak, mint a fiatalabbak.

Csimpánzok szándékosan csalnak ételért, szexért, vagy, hogy elkerüljenek büntetést. Jó példa erre Koko a híre gorilla, akit megtanítottak jelbeszédre. Egy alkalommal Koko eltört egy mosogatót. Amikor megkérdezték, hogy tört el, a vele együtt élő kismacskára fogta.

Azok leplezik le legkönnyebben a hazugokat, akik a legkevésbé kételkednek az elmondottakban. Ennek egyik oka lehet, hogy a notórius kételkedők maguk nem kerülnek kényes helyzetbe, ezért  a leleplező készséget nem nyerik el.

A hazugság leleplezésére nem létezik biztos módszer. Az árulkodó jelek, mint a szem kontaktus, beszéd hangsúly, gesztikulálás emberről emberre változik. Egy ember viselkedését sok minden befolyásolhatja: a hazugság jellege, mennyi idő alatt találta ki, mennyire bízik a hazug saját magában.

A hazugságvizsgáló méri a pulzust, a bőr (az elektromos) vezetőképességét. Ezek számtalan ember esetében növekedhetnek. Profi vizsgáló észreveszi a hazugságot a kérdésre érkező reakcióból.

Kapásból, gondolkodás nélkül a legtöbb ember az igazat mondja. Egy hazugság kitalálása gondos tervezést követel, hogy a történet hihetővé váljon. Az elaborált hazugságot követve igen nehéz nem elárulni a valóságot.

Vannak, akik állandóan hazudnak mindenféle ok nélkül, ami betegesnek mondható, legalább is néhány pszichológus szerint. Ezek azonban hamar felfedik magukat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

20 gondolat erről: „(3421) Hazudunk

  1. Jó cikk Tibor bátyám!
    Akárcsak a tegnapi! köszönjük!

    Azért annyit hozzátennék, hogy egy 10 hónapos csecsemő nem tud még hazudni!
    Olyan 2-3 évesen kezdenek el tudatosan félrevezetni.
    A figyelem egy olyan szintű igény esetében, mint az evés.

    A hazugság esetén is fontos a beszélő emberek értelmi szintje.
    Egy alacsonyabb szintű egy nálánál lényegesebben fejlettebb gondolkodásúnak nem igazán tud hazudni.
    Más a fejükben lévő összefüggésrendszer.

    A legjobb csel ha rajta akarsz kapni valakit, hogy hazudik neked, hogy a számodra kérdéses résznél szemöldökfelhúzással kombinált visszakérdezést teszel.
    A válasz mindig ott ‘szépül’ ahol kell.

    Ha valaki nagyon okos ,akkor hazugságon nehéz rajta kapni- ahogy írtad is. Maximum idővel elfelejti, hogy mit hazudott.

    Ha jól akarsz hazudni, felesleges részleteket kell a mondókádba fűzni. Pl. Feleséged szembeállító kérdésére, hogy :”‘ Hol voltál drágám?’azt hazudod, hogy a haveroddal Pistivel voltál,( miközben Julcsival kamatyoltál). :
    -Te hogy ez a Pisti milyen pipogya! Rohant haza a feleségéhez és pláne olyan ronda ingben jött, persze mert az asszony vette neki, milyen papucs, hogy így csüng a nején stb……
    A megcsalás gyanújáról egy kevésbé kényes témára viszed át a hangsúlyt, de még mindig bántó számára( miért te nem akarsz hazarohanni hozzám, te nem akarcs rajtam csüngeni?!), így nem lehet hazugság( ki hazudik bántót?).
    Így leépítve a kellemetlen konkrét keresztkérdéseket, olyan területre terelve a beszélgetést amit már egy bocsánatkéréssel is elintézhetsz.

    Hazudni tök felesleges egyébként! Mégis mindig azt tesszük! Legtöbbször magunknak!

  2. a csecsemösírás inkább öszinteség, mint hazugság. A gyerekek gyakran a vágyaikat realizálják úgy, hogy a többiek (föleg a felnöttek) ezt hazugságképp értelmezik.

  3. A kis hazugságok olyanok, mint a kenőanyag a fogaskerékben, simává gördülékennyé teszi a dolgokat.
    Ha teljesen hiányzik, akkor állandó az elakadás, törés, szakadás, morzsálódás… 🙂

  4. “Már a 10 hónapos csecsemő is hazudik, mert rendszeresen akkor is sír, amikor erre semmi oka nincs, simán csak figyelmet akar kapni.” – Már bocsánat, ez hülyeség. Az akárhány hónapos gyermeknek figyelemre, szeretgetésre is van szüksége, nemcsak fizikai ellátásra. Ezért ha ebben érez hiányt, ugyanúgy sír, mint ha bármilyen más baja van. Nemcsak 10 hónaposan, gyakorlatilag rögtön. Ennek semmi köze a hazugsághoz.

    “Azok leplezik le legkönnyebben a hazugokat, akik a legkevésbé kételkednek az elmondottakban. Ennek egyik oka lehet, hogy a notórius kételkedők maguk nem kerülnek kényes helyzetbe, ezért a leleplező készséget nem nyerik el.” – Ez viszont érdekes.

    “A hazugság leleplezésére nem létezik biztos módszer. Az árulkodó jelek, mint a szem kontaktus, beszéd hangsúly, gesztikulálás emberről emberre változik.” – Ez viszont minimum féligazság. Változik, persze, de azért van egy rakás általános jele a hazugságnak, amit a viselkedéspszichológusok leírtak.

    Balázs 1: “Egy alacsonyabb szintű egy nálánál lényegesebben fejlettebb gondolkodásúnak nem igazán tud hazudni.” – Ez se teljesen igaz. A hároméves gyerekem olyan természetességgel tagadja le, ha rossz fát tett a tűzre, hogy külső információ nélkül simán elhiszem.

    Én egyébként nagyon ritkán hazudok, de egyszer régen találtam egy tuti módszert: az igazat kell mondani, de olyan módon, hogy teljesen hihetetlen legyen, és gunyoros hangsúllyal, mintha ironizálnék. Tuti az ellenkezőjét hiszik el.

  5. 5. Ábel

    Felnőttekre gondoltam. Vagy legalábbis ‘értelmi’ korszakban levőkre. Ott árulkodó pl. a testbeszéd.
    Teljesen máshogy hazudik egy gyerek a különböző korszakaiban. Fejlődéslélektan.

    3 évesen még csak kicsit rafinált😋.
    Valószínű, hogy szeretve érzi magát és ezért nem is fél a retorziótól annyira. Ezért nincs a lebukást elősegítő ‘szorongási faktor’.
    Kimondtad a kulcsszót:” természetességgel”.

  6. 5 – Ábel:
    Már bocsánat, ez puszta hülyeség. A sírás vészhelyzetet jelent az anyának: bepisilést, éhséget, szomjúságot, hasfájást, túlhevülést, lázat, stb. Figyelem felkeltésre, szeretet éhségre rendezett kétségbeesett sírás bizony becsapás, hazugság.

  7. 7: Nem. A sírás azt jelenti: anya, figyelj rám! Az már az anyán múlik hogy azt hiszi-e, hogy ennek csak az lehet oka, hogy a gyerekkel csinálni kell valamit, vagy tisztában van-e vele, hogy van hogy se nem éhes, se nem pisis vagy lázas, csak kézben akar lenni.

    A “hasfájás” is sokszor ennyiről szól csak. Ugyan ki tudná megmondani, hogy amikor egy párhónapos felsír, akkor valóban a hasa fáj-e? Ha nincs egyéb látható ok, korábban ráfogták a hasfájásra.

    Nyilván van olyan, hogy tényleg fáj neki, ha aztán megmozgatva nagyokat pukizik, kakil vagy böfög, akkor esélyes hogy tényleg fájt neki. De ez csak az esetek egy része.

  8. kisgyerekek, már nem a csecsemők, hanem az óvodások sokszor teljesen magukévá tesznek történeteket, és azért nem tudod rajtakapni őket, mert onnantól az számára már valóság

  9. 10: De. Felhívnám a figyelmedet, hogy a gyermeknevelés tudománya az elmúlt hatvan évben is fejlődött. A könyvek, amiket mi olvasunk a gyereknevelésről, nem megelőzik, hanem meghaladják azokat, amiket Ti olvastatok. Leírják azt is, ami 40-50 éve volt divat, és hogy abban mi mért volt hülyeség.

    Túl vagyunk már Dr. Spock-on.

  10. Vissza a topikra: Időnként megjelennek ilyen cikkek, amik kihozzák, hogy mindenki gyakran hazudik.

    Miközben én azt élem meg, hogy szinte soha nem hazudok, ha nagy ritkán mégis, az sokáig eszembe jut még és szégyellem.

    Most vagy az van, hogy úgy hazudok, hogy észre se veszem, vagy ezek a tanulmányok hazudnak.

    De ha észrevétlenül hazudok, az hazugság-e egyáltalán? Vagy inkább tévedés?

  11. A mezei hazugságvizsgálót simán be lehet csapni. Egyszerűen két “síkon” kell gondolkodni, miköben kérdezgetnek. Pl. : felidézed, hogy egy erdőben sétálsz, miközben azt kérdezik, hogy: Kivel raboltad a bankot tetü?!
    Mondjuk, 1,5 órán túl már egyre nehezebb koncentrálni, a Rendőrpalotában pedig 5 órán túl is elhazudgálhatsz.
    De egy egyórás, céges, műszeres felvételinél nem nagy kunszt a kamuzás…..

  12. 13: Céges felvételi hazugságvizsgálóval? Elég szarul hangzik. Őszintén szólva sértve érezném magam. Elég kétségbeesettnek kéne lennem, hogy lenyeljem ezt a megaláztatást, és olyan helyre menjek dolgozni, ahol ilyennel vesznek csak fel.

  13. Re:11 Ábel
    Ez tipikus nagyszülő/szülő-unoka/gyerek probléma, mert a szüleink nevelési elvei valóban sokszor gyökeresen mások voltak, mint a maiak. Pl a szüleinknek a hordozás egyenlő a gyerek elkényeztetésével, miközben nekünk teljesen természetes az, hogy a kölök sokkal jobban érzi magát, ha direkt kvázi bőrkontaktban van a szüleivel(háton, kendőben, akárhogy), vagy a ma egyre divatosabb otthon szülés, amit ma a szüleink szemforgatva nem értenek meg, mert nekik a kórház a normális, miközben a mai női klinikák kutyának nézik/bánnak a szülő nőkkel, és érthetően menekülnek a kórházból a nők az első traumatizált szülés után(tisztelet a kivételnek). Egy egy korosztályos ellentét, mi is így fogunk járni… 🙂

  14. 15: Mert a Ti gyereknevelésetek olyan csodás volt, igaz? Például én is milyen kiválóra sikerültem, ugye? A Te gyerekeidről nem is beszélve…

  15. 17 – Ábel:
    Én nem személyekről írtam, hanem generációról. Mivel fingod nem volt mi az a kolika, átcsapsz személyeskedésre. A témát befejeztem.

  16. 18: Már hogy a bánatba ne tudnám, mi az a kólika. A 8. pont utolsó bekezdését ha elolvasod, ott pont azt írom körül.

    A személyeskedésnél azért vedd figyelembe, hogy öniróniával kezdtem.

    Ha problémád van a generációnkkal, akkor vedd észre, hogy minket pont a Te generációd nevelt minket ilyenné. A személyeskedéssel se akartam többet mondani annál, mint hogy – a korábbi írásaid alapján – Te sem vagy kivétel, nem sikerült a generációd átlagával szemben kiválóan jól a gyereknevelésed.

    Ami a mai ismereteink fényében a módszereitekkel kapcsolatban, nem csoda. A Spock-féle elhanyagolástól és a kommunista elidegenítő politikától lehettünk volna ennél még félresikerültebbek is.

  17. A fejfájás tanult folymat. Tudtátok? Akinek fejfájósak a szülei sokkal nagyobb valószínűséggel lesz fejfájós, mint az, akinél a szülőktől ez a “viselkedési minta” nem látható (természetesen nem a szervi eredetű fejfájásra értve). Ugyanez megvan a vérhez való viszonnyal is. Mert nem mindegy, hogy a “jujujj bibis a lába a babának”, vagy a “tégy oda egy kis nyálat és ne törődj vele” volt -e a minta.

    Hát a hazudozás is egy tanult folyamat… Bár vannak lépcsőfokai, s nyilván mindenki tud hazudni, adott esetben rá is kényszerülünk, de az, hogy valaki meddig megy el ennek alkalmazásában és hányszor alkalmazza, bizony nagyban függ attól, hogy mit lát maga körül, ill. mennyire sikeres ennek a “stratégiának” az alkalmazása. Sok viselkedési minta van, amitől kollektíven sem tudunk megszabadulni, mert egyszerűen belénk ivódtak.

    Véleményem szerint felesleges ezt a témát túlbonyolítani, hazugság nélkül egyszerűen nem tudunk élni. De annak minősége mindig függ attól, hogy mit enged meg a környezetünk, meddig lehet “veszteség nélkül” elmenni az adott társadalomban. Volt, amikor végtagot is lekaptak olyan cselekedetekért, amiért ma csak ejnye-bejnye jár. Anno nem is volt annyi próbálkozó, de tény, hogy kiszorítani ezzel nem lehetett akkor sem a problémákat!

    A nevelésen rengeteg dolog múlik. Főleg a legelső évek fontosak! S itt egyetlen dolog számít, ez pedig a következetesség. Serdülőkorban aztán kiegészül a korrektséggel. A többi jön magától. Aki meg az előbb megemlített két alapban hibázott, elbaszta (már bocsánat) a gyerekét egy életre. S így az élet tényleg megbosszulja a tudatlanságát és a nemtörődömségét…

    A generációs problémák egy másik lapra tartoznak.
    Tibor bá generációjával nincs gondom, mert újjáépítették a világháborúk után a világot, s ezt fiaik úgy honorálták, hogy mielőbb el szerették volna temetni szüleiket, örökségükre vadászva.
    A mai ifjakat leginkább sajnálni tudom, mert egy totálisan megzavarodott szülői generáció nevelte őket, ráadásul úgy, hogy minen szinten a pusztulást hagyják rájuk…
    A drága jó köztes generáció nálam a hunyó. Szarul kezdődött az életük, de folyamatosan épülésben, bővülésben éltek. A gyerekkor még a szocializmus védelmében telt, a szüleik által létrehozott erőforrásokat bőszen használhatták. Életük során sikerült mindent felélniük, mert nekik ez jár. A rendszerváltozáskor megrészegedtek, elkezdték felélni a jövőt is. Nekik a nyugdíj is jár, mert megdolgoztak érte. Nem számít milyen áron van erre lehetőség… Nem mennék bele abba, hogy mi maradt volna mára, ha tényleg piaci alapon kellene meghatározni az ellátásukat, az akkor felhalmozott valós értékek alapján. De azért köszönik jól elvannak, dolgoznak is, mert nem fárasztotta ki őket az élet, s úgy élnek, mintha örökké tartana a világ. Elfogyasztották a múltat és szívesen csemegéznek a jövőből is.

    Tovább nem feszítem a húrt, mert ostobaság lenne ilyen síkon embereket egymásnak ugrasztani. Ugyanakkor rendkívül igazságtalan szituáció ez az élettől, mert én például komolyan tartok attól, hogy rajtam (rajtunk) egyszer majd a mégifjabbak elverik azt, amit valójában nem én (nem mi) tettünk, hanem azok, akik arra már rég a föld alatt lesznek. Ha már felhoztátok ezt a csodálatos témát!

    A személyeskedésről meg annyit, hogy, ha bárki a fent leírtak miatt egyet nem értését fejezné ki személyes tapasztalatai alapján, csuklás nélkül elfogadnám. De, ha kijelentené, hogy a véleményem miatt egy fasz vagyok, akkor menjen a picsába (ismét bocsánat)!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük