(3373) Hétvégi lazítás

Tibor bá’ vissza a múltba – ausztrál emlékek

 

Ismerkedés az angol nyelvvel

Emigrációs céllal Ausztráliát kifejezetten azért választottam, mert angol az anyanyelv. Hát akkor nézzük, hogy állunk ezzel?

Hallani olyat, hogy angolul nem lehet káromkodni. Minden nyelven lehet káromkodni, így angolul is, de igazán jóízűt csak magyarul. Ezzel szemben az angol káromkodás kimondottan vérszegény.

Tulajdonképpen szigorúan véve ez sem igaz, inkább vérdúsnak nevezhető, mert legősibb, mondhatnám, szinte hagyományokkal rendelkező káromkodás a bloody, amely szó szerint véve azt jelenti, hogy „véres”.

Képzeljétek el, amint két cigány lány veszekszik a Rákóczi téren, és az egyik mondja a másiknak: „a véres anyádat”, mire az válaszol, „a te véres anyádat”. Ugye a harmadik cigány erre röhögő görcsöt kap.

Természetesen a bloody szó hallatán egy angolnak nem jut eszébe a vér. Ha eszébe jutna, akkor nem nevezték volna el a paradicsom-ivóléből és vodkából összekotyvasztott koktélt Bloody Marynek. Lefordítva a „véres Mária” nem kifejezetten gusztust keltő.

Így aztán a bloodyt az Országh-féle angol szótár „szarházinak” fordítja. Ha nekem kellett lefordítani (és erre az elmúlt 50 év alatt bőven volt alkalom), én „kibaszottnak” ültettem át anyanyelvünkre. Hatásában azt hiszem, az én fordításom közelebb áll a valósághoz.

Hallottam én már ezt a szót eleget, és használtam is módjával, amikor egy szép napon, egy teológushallgató ismerősöm meghívott egy partira. A megtiszteltetés, mint később kiderült, nem személyemnek szólt, az ateista kommunista rémuralomról szerettek volna kapni némi első kézből származó információt.

Mondjuk, ez nem is nagyon érdekes, de az igen, hogy megfontolt angol mondataimat bőségesen fűszereztem a bloody jelzővel, amire az oroszokkal kapcsolatos emlékeim inspiráltak.

Az ötödik vagy hatodik bloody után Ron szólt, hogy ne használjam.

„Miért?”, vágtam vissza, „már te is mondtad ma este”. Ezek után szépen elmagyarázták, hogy a bloodyt sokféleképpen lehet használni, és a használat módjától függ, káromkodásnak számít-e, vagy sem. Puff neki! Itt ismerd ki magad, öregem.

Hetekkel később az ausztrál történeteimnek egyik főhőse, saját húgom bonyolódott egy „véres” kalandba. Történt pedig, hogy az egyik glenroyi hentes kirakatában véres hurkát látott. Elfelejtvén, hogy nem a Lehel téren jár, ahol a magyaros íz szavatolt, beugrott venni magának egy fél kilót. És most jön egy kis magyarázat.

Angolul minden, ami hosszúkás, és bélbe van töltve az kolbász, vagyis sausage. Egyetlen kivételt képez az, ami a nagyon szellemes black pudding, vagyis fekete puding névre hallgat. Húgom azonban ezt nem tudta. Mit tesz ilyenkor az ember? Hát természetesen fordít egyet (erre ne vetemedjetek!). Mi tehát a véres hurka, mi lenne más, mint „bloody sausage”. „I want a pound of bloody sausage.” Ami húgom szerint azt jelentette volna, „Kérek egy fél kiló véres hurkát.”

Igen ám, de a hentesnek, aki különben hallotta anyanyelvének szörnyű megtiprását, a kolbász szó előtti jelzőről nem ugrott be a „vér”. Ezért a hentes magyarra fordítva, a következőket hallotta:

„Ebből a szar kolbászból adj egy fél kilót”. Ne is mondjam, a húgomat a hentesbárddal kergette ki az üzletéből.

* * *

Menjünk egy lépéssel tovább. Lehet-e úgy élni, hogy az ember ne tudja indulatait kifejezni egy-egy szaftos káromkodással? Nemigen!

Egyszer a meggyilkolt Kennedy elnök, akit szónoki intellektusáért az amerikaiak mind a mai napig pont úgy tisztelnek, mint az angolok Churchillt, egy televíziós beszédében azt mondta, hogy őt még az apja tanította arra, minden iparmágnás egy S. O. B.

Az iparmágnások fel voltak háborodva, a nép ujjongott, a sajtó hetekig nem tudott napirendre térni felette, és lám, 50 évvel később még én is emlékszem rá. Nagy dolog volt, kérem, az a maga nemében. Hogy egy elnök ilyen trágárságot mondjon!

De mi a fene ez az S. O. B.? El sem merem árulni, mert olyan siralmas. Ezek az angol anyanyelvűek tényleg vérszegények. Nem elég, hogy trágárságaik kifejezetten szubminimálisak, de ráadásul még azokat sem merik kimondani, csak a kezdőbetűit.

Az S. O. B. azt jelenti, son of a bitch. Országh László erre is azt mondja, „szarházi”, amivel kábé egyetértek. Szó szerint azt jelenti, „szuka fia”.

* * *

A legmesszebbre a Vietnámban játszódó amerikai filmek mennek el. Ezekben percenként tizenötször mondják, hogy fuck. Semmi cifrázás, semmi variáció, csak fuck, amely szigorúan véve a coitálás vulgáris angol formája, de persze főleg indulatszóként használják. Már akik használják, mondom, a Vietnámban harcoló, elkeseredett, nyomortanyákból verbuvált katonák. Nekik szabad.

Mindenki más legfeljebb azt mondja, F. O. Elárulom, ez a fuck off rövidítése. A pesti aluljárókban itt-ott már fellelhető vörös színnel felhordva a műmárvány falakra. Nálunk már kiírják, odahaza még rövidítik. Országh László szerint „Menj az anyád…”

Újabban hallottam az angol káromkodás non plusz ultráját. 1989 nyarán Magyarországon tartózkodó ausztrál ismerőseim a teljes kiborulás után azt mondták valamire, hogy P. O. Q. Tudtam, szörnyű dolognak voltam a fültanúja, csak azt nem tudtam, hogy minek. Másnap, amikor megnyugodtak, megkértem őket, mondják el, minek a rövidítése a P. O. Q., mert az én időmben ezt még nem használták. Azt mondták a hölgyek, mert hát azok voltak, hogy ez olyan csúnya, ezt ők ki nem ejtik a szájukon. Akkor majd kiejtem én. Barkochbázzunk!

Elkezdtem találgatni, ők meg csak bólogattak, igen-nem. A középső betű megfejtése volt a legkönnyebb, az of kellett, hogy legyen. Mivel egészen biztosan valaminek a valamijéről lehetett szó. Az angol szerkezetből következtetve a P lehetett a vulgárisabb, az volt a valaminek a valamije.

Hogy mi kezdődik magyarul P betűvel, azt nem kunszt kitalálni, de angolban hiába zongoráztam végig a teljes emberi anatómiát, semmi sem stimmelt. Mi lehet még vulgáris? Biztos valami végtermék. Ez az. Csak a piss lehet. Az ausztrál lányok bólogattak, hogy igen. Na, most a Q. Ki ez a Q? Kinek a pisijéről lehet szó?

Szerencsére angolul Q-val csak néhány tucat szó kezdődik (magyarul egy sem), és azok közül is csak egyetlen egy, a queer (mellesleg ausztrál specialitás), amely kicsit is csúnya. Nos, ez a „homokos”. Szaporán bólogatnak a lányok. Hát én zseni vagyok. Ezek szerint a P. O. Q. = a buzi pisája.

Akit ez a téma bővebben érdekel, mert úgy gondolja, hogy egyszer szüksége lehet rá, nos, az ő részükre írok még egy-két csemegét.

Igen hatásos és újabban eléggé gyakran használt kifejezés méltatlankodásunk ecsetelésére a shit, illetve a bullshit. Az előző „szart”, a második pedig „bikaszart” jelent. Hogy miért pont bika, a franc tudja. Egy biztos: sem tehén, sem ló, sem kutya. Szóval, semmilyen más állatról nem lehet szó. Kizárólag a bika szarát lehet emlegetni. Mással ne próbálkozzatok, mert ráfáztok.

Na, most a használat. A bullshit akkor jogos, ha hitetlenkedsz, valamit hazugságnak, elfogadhatatlannak, hülyeségnek stb. tartasz, vagyis: “lófaszt!” A shit akkor alkalmazható, ha a dolog sajnos igaz, de kellemetlen, vagyis: “bassza meg!”

Egyik kifejezést sem kell, vagy lehet rövidíteni. Szabadon lehet őket használni, így, ahogy vannak, egy kis elővigyázatossággal. A shit szót rövid, nagyon rövid i-vel kell ejteni, „sit”. Ezzel ellentétben a lepedőt, amelyet úgy írunk, hogy sheet, és persze ezt is „sít”-nek ejtik, csak hosszú í-vel.

Megint a húgom jut az eszembe, aki egyszer (talán századszor) albérletet váltott. A háziasszony bevezette a leendő bútorozott szobájába, ahol persze nincs más, csak egy ágy, egy pici szekrény, egy kis méretű asztalka és egyetlen szék. Az ágyon két pokróc és semmi más.

A húgom alighogy megpillantotta a szobabelsőt, felkiált. „There is no sheet on the bed.” Ami azt jelenti, „Nincs lepedő az ágyon”, és meg is felelt a valóságnak. A háziasszony füle azonban azt regisztrálta, hogy „There is no shit on the bed”, ami szintén igaz volt, de kissé szokatlan megállapítás egy leendő albérlőtől, „az ágyon nincsen szar”.

A húgomat ez alkalommal nem bárddal kergették el, csak egyszerűen közölték vele, keressen magának másik helyet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

8 gondolat erről: „(3373) Hétvégi lazítás

  1. A son of a bitch kifejezés azért nem csak angol jellegzetesség, még a magyar nyelvben is megvan, a kurafi formájában, amit egy régi magyar nyelvtöredékben meg úgy olvastam, hogy “kurvanő fia”. A szuka meg nálunk is a kurva szinonimája.
    Csak nálunk ez a kurafi igen vérszegény kifejezés a sok égrengető szaftos káromkodás mellett… 🙂

  2. Erről az ejtésbeli hosszú i és rövid i-ről eszembe jutott mikor egy angol nyelvtudásban szegényes török kollegám -tényleg csupa jószándékból- azt szerette volna mondani az egyik, vele kokettáló idősebb hölgyvendégének, hogy :”See You on the beach!”( Viszlát a parton!)
    Helyette ez lett belőle: ” See You bitch!” (Viszlát kurva!)
    Ami ugye nyelvtanilag is helytelen.

    Akkora balhé lett belőle, hogy majdnem kirúgtak a srácot.Ha hozzáveszük, hogy a nő USA polgár volt, tehát nem sok fogalma van róla milyen nehéz egy idegen nyelven jól beszélni. Plusz, hogy incselkedett vele és a faszikám még muszlimforma is volt., ezért meg jogos is lett volna a kurvázás iszláméknál. Szóval teljes lett a kép.
    Ráadásul én még fel is nyerítettem mintegy tetőzésképpen.

    Tapasztalatom, hogy a legtöbb nyelvi félreértés
    nem feltétlen a rossz kiejtés, hanem a tradicionális, sokszor nem logikus,sajátos nyelvi jelentéstartalom különbözősége( a szó bizonyos szövegkörnyezetben plusz vaty totál más jelentéssel bír)
    és a rossz hangsúlyozás miatt alakul ki.

    Jó az írás! Köszönjük!

  3. Magyarul még csúnya szavak nélkül is lehet káromkodás özönt indítani. 🙂
    A poszt nem a káromkodásról szól.

  4. Tibor bá
    A káromkodások szerintem a nyelv képességeit jelzik, mennyire tudja kifejezni egy adott helyzetben leledző valaki lelkiállapotát.Mellesleg nem minden magyar káromkodás durva, vulgáris, egyes cifra kiszólások néprajzi gyöngyszemek is lehetnének.
    Lehet, hogy most haza beszélek, de a magyar közmondások is megérnek több, mint egy misét.
    Véleményem szerint nincs gazdagabb, bölcsebb, találóbb, a néplelket, látásmódot jobban kifejező valami a magyar közmondásoknál. Számbelileg is a legtöbb a magyarban van, gondolom.

  5. Még akkor történt, mikor kezdő egyetemistaként Prágába kerültünk néhány barátommal.
    Mivel a Felvidékről származtunk, szlovákul úgy-ahogy beszéltünk.
    Cseh elég közeli nyelv, de azért vannak különbségek. Ahol a szlovák a szóban ie kettőshangzót használ a cseh általában ě (ejtsd “je”) ír. Ez persze nem mindig igaz, néha í van ie helyett.
    Nos, a barátom felszedett egy cseh lányt, akinek azt akarta mondani, hogy “szép lány vagy”. Szlovákul ez “Si pekná dievka”. Ő szépen behelyettesítette az ie helyett a ě hangzót. És már mondta is: “Jsi pěkná děvka”! Aztán kapott egy akkora pofont, hogy körbetekeredett a feje, és csak nézett, hogy mi baja van a lánynak.
    Később magyarázták meg neki, hogy a lány az dívka, a děvka kurvát jelent…

  6. – ZoliT:
    Ilyenből millió van. Egy csajnak azt akartam mondani, hogy “javaslom menjünk el moziba” I propose you… de nem tudtam tovább mondani, mert a csaj elkezdett hahotázni. A moziból nem lett semmi. Később tudtam meg, hogy megkértem a csaj kezét. A “propose” szó valóban “inditványozást” is jelent, de főleg házassági ajánlatra van fenntartva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük