(3037) Van-e jövőnk?

Ez a rövid rész egy előző posztok tartalmának az ismétlése, átugorható. Világszerte, nagy hirtelen mindenki nem csak tudomást vett az emberiség vészhelyzetéről, de aktívan cselekednek is. Természetesen alapos késéssel. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy 15 évvel ezelőtt adtam ki a „Van-e jövőnk?” című könyvemet az „Extinctio ante portas” alcímmel, ami azt jelenti, hogy „a kihalás a kapuk előtt” A jelmondatom pedig a fedőlapon: „Annak esélye, hogy az emberiség megéri a XXI. század végét, nem nagyobb 50 %-nál.”

Úgy érzem, én időben megírtam, amit tudni kell(ene). Hogy egy maroknyi olvasómon kívül senki se figyelt fel rá, az nem az én hibám. De nézzük, milyen veszélyforrásokat láttam 15 évvel ezelőtt.

Még Fukusima előtt felhívtam a figyelmet az atomerőművekben rejlő veszélyre. Kiemeltem a globális felmelegedést. A vízhiány bekövetkezését, amit kezdünk érzékelni. A vírus veszedelmet, amiről egyre inkább lehet hallani, hogy 4 milliárd ember életébe kerülhet. A kultúrák ütközését, mert akkor még nem neveztük nevén a muzulmán inváziót, és az ISIS szerveződést. A demokrácia halálát, ami régen volt demokráciákban sorra bekövetkezik. Végül a „felbomló család” szindrómát. Tettem említést egy háború bekövetkezéséről is, de ez nem nagy találmány, mert az egész emberiség 70 éve ennek a réme alatt él.

Most támadt egy érdekes ötletem. Ezekből a témákból sorra felrakom a 15 évvel ezelőtti meglátásomat. Nézzük meg, milyen mértékben állják meg a helyüket ma.

Kultúrák ütközése

Középiskolai tanulmányaim első évében Magyarországon kötelezővé tették az orosz nyelv tanulását. Egyszeriben sok ezer orosz nyelvtanárra lett volna szükség, de nem volt. Az angol, német, francia nyelveket tanítók gyors tempóban kezdtek oroszt tanulni, és sokszor csak 4-5 leckével jártak előbb, mint az általuk tanított osztály. Az egész orosz tanulás, legalább is a kezdeti időben, viccnek számított. Arról nem is beszélve, hogy sokan úgy éreztük, hazafias kötelességünk leszabotálni az orosz nyelvet.[1] Nem csoda, hogy három év „tanulás” után még a személyes névmásokat sem tudtam.

Később, amikor elkezdtem angolul tanulni, furcsa elképzeléseim voltak egy idegen nyelvről. Úgy gondoltam – valószínűleg nem egyedül – hogy minden magyar szónak van egy angol megfelelője, amiket meg kell tanulni, és kész. Egy kicsit később, legnagyobb megdöbbenésemre kiderült, hogy egy idegen nyelv ennél lényegesen több. Gondolom ezzel nem árultam el semmi újat, mert ötven év alatt ma már mindenki idegen nyelvet, elsősorban angolt tanul, és így mindenkinek lehet személyes tapasztalata.

De itt nem ér véget a történet. Maradjunk az angolnál. Egy társaságban azt kérdezi a háziasszony, kérek-e egy csésze kávét. Erre én magyarul azt mondanám, hogy „igen, köszönöm szépen”. Csak hát ezt most angolul kell mondanom. Semmi baj, megy ez már nekem! „Yes, thank you.” Most jön a meglepetés, az angol háziasszonynak fogalma sincs, hogy kérek-e vagy sem. Ezért aztán egy kissé elbizonytalanodva újfent megkérdezi. Én pedig megismétlem a válaszomat. Most áll be a csőd. A háziasszony csak áll és vár, fogalma sincs, mit kellene tennie. Az egész, úgy ahogy van, rettenetesen kellemetlen, tudom, mert velem pontosan ez esett meg.

Ugyanis minden nyelven belül kialakulnak bizonyos szokások, amik együtt járnak a nyelv ismeretével. Angol nyelvű kínálásra két válasz lehetséges: „Yes, please” (igenlő) és „No, thank you” (elutasító). Olyan tehát, hogy „Yes, thank you” nem létezik. Természetesen ennél az egyszerű példánál a másik fél, ha elegendő intelligenciája, vagy némi gyakorlata van, rá fog jönni, hogy az egyszerű összetett-mondat első részét kell érvényesnek tekinteni, vagyis a „yes”-t vagy a „no”-t. De hát ennél vannak sokkal kevésbé „evidens” szituációk és ráadásul sok millió. Az illusztráció kedvéért vegyünk még néhány példát!

Angolul van: jó reggelt, jó délutánt, jó estét és jó éjszakát. Nincs viszont: jó napot (újabban -a globalizáció miatt- már van „good day”, de azért még ma is egy kicsit bunkónak számít). A „good morning” az ágyból való kilépéstől déli 12-ig mondandó. Ezt követve a „good afternoon” dukál, egészen estig, amikor is felváltja a „good evening”. A „good night” csak úgy, mint a magyar „jó éjszakát”, elköszönésnek, nem pedig üdvözlésnek szánják. Én ugyan elég régen éltem angolszász területen, de még manapság is előfordul, hogy bemegyek a helyi ABC boltba délelőtt 10-kor, és (angol szokás szerint) „jó reggelt”-tel köszönök. Ez sose marad kellő reakció nélkül. Minimum, hogy a pénztáros fájdalmas arccal visszaszól: „Jó reggeeeelt? Hol van már a reggel!”, de az se ritka, amikor alaposan megkapom: „Jó magának, hogy most kelt fel.”

Akkor most merészkedjünk mélyebb vizekre. Egy nem ismert harmadik személy bemutatása magyar kultúrkörben többnyire botrányos, ne is foglalkozzunk vele. Angolszász országokban megvan a pontos koreográfia, ami az angol kultúra szerves része, és a következőképpen zajlik: Belépek valahová, ahol a barátom egy fiatal, előttem ismeretlen hölgy társaságában van. Én érkeztem, tehát köszönéssel kezdem, de csak a barátomnak köszönök, jelezve ezzel, hogy a másik személy részemre „nem létezik” (hiszen hivatalosan nem ismerjük egymást), de nem a barátomra nézek, hanem a fiatal hölgyre, – jelezve – hogy azért tudomást szereztem róla. Ekkor a barátom azt mondja „Margaret, ez a pasi Tibor, akiről már tettem neked említést” (amennyiben várhatóan baráti viszony fog közöttünk kialakulni), illetve „Szűcs kisasszony, ez az úr a barátom, Antalffy Tibornak hívják, és mint már említettem ő keres egy titkárnőt” (amennyiben várhatóan nem baráti, hanem valami más, vagy éppen semmilyen, viszony kialakulása várható). Hogy a nyelvismeret mellett ez milyen fontos, vegyünk egy esetet a múltból!

Egy amerikaiul tökéletesen beszélő cseh kém úgy bukott le az USA-ban, hogy felemelte a telefonkagylót, és tárcsázás helyett belehallgatott van-e már „vonal”. Amerikában mindig és azonnal van „vonal”. A pártállami időkben (ha van még, aki emlékszik rá) „vonal” vagy volt, vagy nem volt. Ilyenkor volt „süket” a telefon.

Most vegyünk egy egészen friss példát a közelmúltból. Egy magyar cég megpályázott egy brüsszeli fordítási munkát, de az elküldött pályamunkát ki se nyitották, mert a lezárt csomagra ráragasztották a posta „törékeny” címkéjét, amit a címzett úgy értékelt, hogy üveg van a csomagban, valószínűleg itallal töltve, amit „vesztegetésnek” szánnak. Ezért a pályázatot tartalmazó csomagot visszaküldték. Magyarázat: A Magyar Posta jóval hanyagabb a belgánál (én például már kaptam postán begörbült floppyt), ezért a magyar gyakorlat (de nem a belga) szerint a feladó óvatosságból mindent ráragaszt a küldeményre, amit csak tud.

Na, még egy utolsó ráadást! Magyarul egyet felfelé álló hüvelyk ujjammal mutatok. Ez az Ó-kori Romában a gladiátor életben hagyását jelentette. Ma Angliában a hüvelykujj mutatásának jelentése: LFS, amiben az L = ló. Angliában a jelentés nem ismerése adott esetben igen kellemetlen lehet.

Ezeket a kellemetlen, kényelmetlen szituációkat lehetne nevezni a „kultúrák ütközésének”. Viszont az Európai kultúrához (amiben bennfoglaltatik többek között a magyar és az angol is) az is hozzátartozik, hogy más nyelvű „nyugati” emberrel szemben illik nagy fokú toleranciát mutatni, ami kizárja egy valós konfliktus kialakulását. Ezen kívül a nyugati kultúra szerves része a vallási tolerancia. Nyugati emberek körében a vallás nem téma, hanem magánügy. Ez, például az iszlám kultúrából teljes mértékben hiányzik. Egy mohamedán férfi első kérdése hozzám, hogy milyen vallású vagyok.  A legrosszabb, ha ateistát válaszolok, amivel egyenértékű a zsidó. Egy árnyalattal, de csak egy árnyalattal jobb, ha keresztény vagyok, és két árnyalattal, ha valami más. Abban az esetben, ha mohamedán lennék, folytatódna a faggatás, szunnita, sihita? És most jön a slussz poén. Ha mohamedán lennék, és meg szeretnék keresztelkedni, mert nekem Jézus tanítása szimpatikusabb, akkor minimum halált érdemlek, és ez nem csupán elmélet, az ügy gyakorlati végrehajtással fejeződhet be, ha van rá lehetőség.

Kulturális különbségek igen könnyen félreértésekhez vezethetnek. Még a pártállam időkben járta egy vicc. Ezek szerint a szovjet párttitkár Amerikába látogatott, ahol a sajtó a múltbéli disznóságainak a felsorakoztatásával fogadta. A szovjet pártfőtitkár első mondata az Egyesült Államok elnökéhez az amerikai sajtó bepanaszolása volt. Az amerikai elnök sajnálatának adott hangot, de kifejtette, hogy az amerikai sajtó szabad és ezért nem áll módjában bármit is tenni. Erre a főtitkár közölte, hogy náluk is szabad a sajtó, de ilyen nem fordulhatna elő, arról ő személyesen gondoskodna. Nem kell magyarázni, hogy a „sajtószabadság” mint fogalom egészen mást jelent Nyugaton, mint Keleten, és ez a mai napig fennáll, mert mi mással lehet megmagyarázni, hogy Moszkvában a nyílt utcán, kis túlzással, havonta gyilkolnak le újságírókat.

A fenti példák azt jelzik, hogy a különböző kultúrák létezése, illetve az a tény, hogy az emberiség nem egyetlen, egységes kultúrában él, nagyon fontos, sőt mondhatnánk, életbevágóan fontos téma. Ennek ellenére alig figyelnek rá, és a döntéshozók többnyire teljesen figyelmen kívül hagyják. Megkockáztatom, nem is fogják fel fontosságát.

Vegyük a Magyarországi cigánykérdést, ha szabad ezt a szót használnom. A cigányellenességet „rasszizmusnak” nevezik, és természetszerűen elítélik. Pedig nincs semmi másról szó, mint arról, hogy két egymástól elütő kultúra (bármelyik két kultúra) nehezen viseli el egymást. Ugyanis az Ember már csak ilyen.

Feleségemmel egy három-generációs családi házban, de nem közös háztartásban élek 37 éves leányommal, aki adott esetben besétál a mi konyhánkba, felkap egy 2 literes üdítőt és átviszi magához. Ez a családi kultúrába belefér. Ha leányom ugyanezt tenné egy panelházi szomszédjával, az illető tolvajt kiáltana. Ugyanígy tolvajt kiált (na meg büdös cigányt) az a magyar szomszéd, akinek a kertjében lévő barackfáiról a cigányrajkók leszedik a termést. A cigány ­szülők ezt nemigen értik (vagy csak úgy tesznek). De azért valahol egy kicsit nekik is igazuk van.

Ezzel szemben kicsit sincs igazuk, amikor ötvenen bemennek „látogatni” egyetlen beteget és elképesztő cirkuszt csapnak egy kórházban (ahogy ez a közelmúltban történt). Az, hogy igazuk volt-e vagy sem, teljességgel másodlagos. A magyar cigányság itt él beágyazódva a magyar kultúrába. Nem igaz, hogy ne tudnák, ötvenen nem mehetnek be meglátogatni egyetlen beteget, és nem üvöltözhetnek egy kórházban. Egyszerűen arról volt szó (és sajátos „élősködő” kultúrájuknak ez is szerves része), hogy a magyar kisebbségi politika részükre kedvező változása miatt egyszerűen „vérszemet” kaptak.

A Magyar Alkotmány szerint minden magyar állampolgárnak joga van az emberhez méltó élethez. Helyes! Csakhogy, amikor lemegyek a Nyugati téri aluljáróba, látok néhány szedett-vedett ágyat, amelyeken hajléktalanok emberhez nem méltó módon tengetik életüket. Az „illetékesek” azt állítják, ez még csak nem is a jéghegy csúcsa, mert Budapesten legalább 30.000 hajléktalan él, csak nem látjuk őket. Csoda-e ha egy cigány család úgy gondolja, hogy mielőtt éhen pusztulna, megfogja a szomszéd kakasát és megeszi? Ugyanis a cigány kultúrában az élethez való jog erősebb a kakas birtoklásának jogánál. Tud-e róla, hogy ezt nem tehetné meg? Persze, hogy tud. Csak hát az alternatíva az éhezés, amit nem vállal. Igaza van, miért is vállalná.

Az természetesen egészen más kérdés, hogy a kakas tulajdonosa ezzel nagyon nem ért egyet. De hát a kultúrák ütközése éppen erről szól. Mi tehát a megoldás? Álláspontom szerint akkor járna mindenki a legjobban, ha hatalmi szóval akadályoznák meg a különböző kultúrák keveredését, és mindent megtennének, hogy a már összekeveredett kultúrák közti különbségeket kényszer alkalmazása nélkül megszüntessék. Erre azonban példát nem, csak az ellenkezőjére láthatunk, ami előbb vagy utóbb egész Európát zsongó méhkashoz fogja hasonlóvá tenni, aminek hosszú távú következményeit elképzelni se nagyon merem.

A II. világháború előtt Anglia nagyhatalom volt, amit sikeresen eljátszott, de persze nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy az angol koronához tartozó népek iskoláiban úgy tanították, hogy a Brit Birodalomban sose nyugszik le a Nap. Ez a birodalom, vagy ahogy ők szerették hívni magukat a Commonwealth[2], Kanadától Új-Zélandig terjedt, beleértve a karib-tengeri szigeteket, a brit szigeteket, Dél-Afrikát, Rodéziát, Indiát, Pakisztánt, Ausztráliát, stb. Nem vitás valamelyik országban a Nap biztos fenn volt az égen. A Commonwealth országaiban élők valamennyien az Angol korona alattvalói voltak, és mint ilyen brit útlevélre voltak jogosultak. Ki is váltották.

A háború után Angliában egy darabig még megmaradt a jegyrendszer (nem azért mondom, nálunk is), de aztán szép lassan konszolidálódni kezdett az angolszász élet. Ekkor aztán, minden különösebb feltűnés nélkül a Karib szigetekről, Indiából, Pakisztánból megindultak a brit alattvalók Anglia felé. Tehették, mert attól a pillanattól kezdve, amikor angol földet ért a lábuk, élvezhették a jóléti állam minden áldását. Tehát: kapták a munkanélküli segélyt, és ha az nem volt elég a megélhetéshez (mert mondjuk jött a családfővel a feleség meg a hat gyerek), akkor kipótolták szociális segéllyel.

Az angol tőkés dörzsölte a markát, a hagyományosan erős szakszervezetekkel rendelkező angol munkás sakkban tartása biztosítva volt. Ugyanis a gyárkapuk előtt hatalmas színes bőrű tömegek várták, hogy átvegyék az angol munkások helyét. Hogy ennek nem lesz jó vége, az borítékolható volt. Hát ez be is jött. A színes és fehér tömegek között hatalmas összecsapásokra került sor. Ez azonban a törvényalkotókat egy cseppet sem érdekelte, hiszen valamennyi (még a munkáspárti honatyák is) képviselő a színes bőrűek beáramlásában volt érdekelt. Ez az elrendezés gyakorlatilag húsz éven át, a hatvanas évek közepéig fennmaradt, és csak akkor kezdtek tenni valami ellene, amikor kiderült, hogy veszélybe került az angol jóléti állam (és úgy mellesleg Nothinghill nevű külvárosban a színes bőrű suhancok, és az angol munkásosztály fiatal tagjai szabályos háborút vívtak egymással). Végre a hülye honatyák számára is kiderült, hogy még a viszonylag gazdag Angliát se lehet megterhelni primitív, de igen jó étvágyú, nincstelen milliókkal.

Ez természetesen nem nevezhető sikertörténetnek, amiből nem is ez a tanulság, hanem az, hogy senki nem tanult belőle.

A Ludwig Erhard[3] nevéhez fűződő német gazdasági csoda a múlt század ötvenes éveiben jelentős munkaerőhiányt eredményezett. A Német Szövetségi Köztársaságban teljes volt a foglalkoztatott­ság, ami nem nagy öröm a tőkés részére. A gazdasági fellendülés a GDP[4] erőteljes növekedését jelentette, s a munkás a megtermelt javak növekedéséből ki kívánta venni a részét. Magyarul egyre nagyobb fizetést követelt magának. Ekkor a német állam először olasz, majd főleg török vendégmunkásokat toborzott. Nem tanultak az angol példán. Az indok egyszerű, és nem túl átlátszó: „Német munkás nem hajlandó óránként 3 márkáért utcát sepregetni”. A török vendégmunkás természetesen hajlandó volt. Csakhogy a dolognak volt egy aprócska kis szépséghibája.

A török vendégmunkás első fizetéséből vonatjegyet vett a felesége és a gyermekei számára, akik rendre meg is érkeztek az NSzK-ba. Ez azonban egy fokkal rosszabb volt, mint a karib-tengeriek. Ugyanis Anglia elsősorban keresztényeket kapott, illetve hindukat (ami egy békés vallás), és mellesleg valamennyien beszélnek az angolul. Ezzel szemben a törökök muzulmánok, és az iszlám nem pacifizmusáról híres, különben egy árva mukkot se beszéltek németül. Mást ne mondjak, a muzulmán hitre kifejezetten jellemző az agresszív terjeszkedés. Az csak természetes, hogy a németországi törökök megmaradtak hitük mellett.

Ezzel azonban a történetnek még koránt sincs vége. A török családok egészen tisztességesen szaporodtak. Igen ám, de a Németországban született és ott felnőtt gyerekek egyfelől már tökéletesen beszéltek németül, másfelől viszont muzulmánok maradtak. Bizony, bizony. A vallás egy adott kultúra legerősebb továbbvivője. Ha például a romániai románok nem a görögkeleti hitet követték volna a római katolikus helyett, akkor ma már a Székelyföldön néhány öregen kívül aligha beszélne más magyarul. A magyar anyanyelvű papok érdeme, hogy közel 100 évvel a trianoni diktátum után, még mindig 2 millió magyar ajkú él Romániában. Az anyanyelv megfogó ereje jóval gyengébb a vallásnál. Pontosan ezt sugallja a német példa, ahol ma már milliós tömegek vallják magukat németnek (és természetesen joggal), német az anya nyelvűk (és vagy beszélnek valamicskét törökül vagy nem), de a végsőkig muzulmánok. Kálvin meg forog a sírjában.

Időközben persze napirenden van a német-török „háború”, illetve a keresztény-muzulmán „háború”, hiszen mind a két oldalon németek vannak. A frusztrált „igazi” németek egy kicsit felgyújtják a török leszármazottakat, egy kicsit megölik őket, akik ott ütnek vissza, ahol tudnak. Na, most kinek kellett ez? Aztán persze jön a kioktatás. Tanuljanak meg békésen egymás mellett élni. Ez egy nagyon szép, sőt keresztényi intelem. Csakhogy az Ember nem ilyen fából van faragva. Miért nem mondták ezt a vallásháborúk idején? Pedig akkor nem volt ekkora különbség a hittételek között. Nem mondták, mert nincs értelme. Az európai kultúrában csak odáig tudtunk eljutni, nem kevés felvilágosodás után, hogy a közel azonos tanok megtűrik egymást. A hitélet magánüggyé vált. De ez a tolerancia a muzulmánok körében teljességgel ismeretlen. Angliában például, ahol időközben a muzulmán közösségek is alaposan elszaporodtak (a szintén Commonwealth tag Pakisztán jóvoltából), a mohamedánok kifejezetten harciasokká váltak.

Mindenesetre tudják, hogy mit csinálnak. A végső győzelem számukra biztosított. Hogy miért? A válasz egyszerű. Amíg a képviselők millió dologgal vannak elfoglalva és nem égnek a vágytól, hogy ilyesmivel foglalkozzanak, addig az angliai mohamedánok éjt nappallá téve csak azon törik a fejüket, hogyan lehetne még nagyobb teret hódítani maguk részére. A küzdelem aránytalanul egyoldalú. Vegyünk egy egyszerű szcenáriót. Egy pakisztáni mozlim család vesz egy házat valamelyik peremváros egyik utcájában. A szomszédos házak értéke azonnal a felére esik. Az ok természetesen egyértelmű, nem érdemes kiakadni rajta legyen az igazságos vagy igazságtalan. Az egyed nem számít, a társadalom pedig így működik. Na jó. Most jön a többi muszlim család és immáron fél áron vehetnek házat. Vagyis egy kicsit máris győztek. Aki pedig elveszítette háza értékének a felét, szívhatja a fogát, de ennek ellenére okosan tette, hogy megszabadult a házától. Ugyanis ezt követően az utca házainak az értéke az eredeti érték harmadára, negyedére esik.

{A Le Figaro (2004-06-17.) szerint: Az USA-ban és Kanadában 2050-re az alapítók utódai kisebbségbe kerülnek, Vagyis a népesség 50 százaléknál kisebb részét fogják kitenni. Helyüket arab, afrikai és kelet-ázsiai bevándorlók fogják elfoglalni. [Némi francia csúsztatással] Amit Franciaországban három idegen inváziónak (1870, 1914, 1938) nem sikerült elérni, azt most egy fegyvertelen elözönlés megvalósít. Franciaországban is kisebbségbe kerülnek a franciák, amennyiben a jelenlegi trend folytatódik.

A Népszabadság (2004-07-23.): Kétmillió afrikai a kapuknál. Az olasz belügyminiszter szerint Líbiában, hevenyészett táborokban összezsúfoltan kétmillió afrikai és ázsiai illegális bevándorló várja, hogy az Európai Közösségbe csempésszék őket. Ezek az emberek nem a kontinens legszegényebbjei, mert a csempészéshez össze kellett szedniük 1500-2000 US dollárt.}

Az igazi buli akkor kezdődik, amikor nagyobb tömegben élnek együtt. Első dolguk egy minaret megépítése, ahonnan – hála a modern technikának – a müezzin hangszóróval hívja hittársait az imára, na meg ami még ezen kívül fontos. Viszont ezen meglehetősen hangos kellemetlenkedésükön kívül, számtalan csendes disznóságuk is van. Mivel az angol törvények az állampolgárság elnyeréséhez nem teszik szükségessé az angol nyelv ismeretét, ezek a derék muszlimok semmit sem hajlandók megérteni, ami a számukra kicsit is kellemetlen. Ezért egy viszonylag egyszerű rendőri intézkedést se lehet végrehajtani tolmács segítségének az igénybevétele nélkül. Az eredmény? A rendőr csak akkor intézkedik, ha feltétlenül szükséges. Apróbb kihágások esetén inkább hagyja futni a delikvenst, mert az egyszerűbb. A muszlim Angliában tehát nem másodrangú állampolgár, hanem VIP. A helyi törvényekre pedig nagy ívben tojnak. Nem ritka, hogy fiatal leányaikat „nyaralás” céljából haza viszik valamelyik afrikai faluban, ahol elvégzik rajta a klitorisz kimetszést, aztán visszahozzák Angliába. Hogy ezt a barbár szokást miért teszik? Csak!  Azaz van rá más magyarázat is, lásd az alábbi lábjegyzetet.[5]

Beolvadásról, helyi szokások átvételéről, vegyes házasságról szó sem lehet. Ha valamelyik fiatal mozlim leány tévedésből egy angol fiúba szeret bele, akkor egyszerűen „bedrogozzák” és befektetik, a család által kijelöl férj mellé. Amikor a lány magához tér, pontosan tudja, mit kell tennie, egyszerűen nem tehet mást, illetve öngyilkos még lehet, ha van hozzá kedve.

Ezzel a horror sztorinak még nincs vége. A népesedési statisztikák előrejelzése szerint 2050-re Anglia lakósságának a fele afro-indiai származású lesz, és természetesen muszlim. Más szavakkal az ezeréves Angliának száz év alatt sikerült elveszítenie az ország felét, ráadásul háború nélkül. Ha ezt Hitler a pokolban megtudja belehal a röhögésbe. Ráadásul a helyi muszlimok ezzel tökéletesen tisztában vannak, és felkészülnek rá. Elkezdődött a romos, üres, használaton kívül álló anglikán templomok bagóért történő felvásárlása. Csak egy előre gyártott minaretet kell hozzáragasztani, és lehet szaporodni tovább.

De nincs megállás! Ezek a folyamatok, mármint a felhozott német és az angol esetek, a szemünk előtt zajlottak, amiből Ausztrália egy cseppet sem tanult. Jegyezzük meg, hogy a múlt század hatvanas éveiben még Ausztráliában tombolt az úgynevezett White Australia Policy, vagyis a „fehér Ausztrália politika”. Színes bőrű nem tehette be a lábát, illetve jöhettek az egyetemekre tanulni, például maláj-ázsiai diákok, de a tanulmányok befejezése után szigorúan vissza kellett menniük. Ha pedig menet közben megházasodtak, akkor vihették magukkal a házastársát is, de maradni nem maradhatott.

Ennek már vége! Anglia után, most már Ausztrália is büszkén hirdeti magáról, hogy múlti-kulturális ország. Legyen nekik!  Ez azonban nem akadályozta azt meg, hogy Indonéziában egy felrobbantott szállodában ne lelje halálát száznál több ausztrál vendég. Az indonézek nyilván nem hívei a múlti-kultúrának.

A zsidó-keresztény kultúrkörben élők „hülyesége” egészen megdöbbentő. Statisztikai adatok szerint Kanadában az elmúlt húsz évben a bevándorlók 80 százaléka színes bőrű, elsősorban kínai volt. Ha most ehhez hozzátesszük, hogy a színes bőrűek szaporodási rátája sok esetben háromszorosa a nem színes bőrűekének, akkor számolgatás nélkül is ki lehet jelenteni, hogy Kanada 100 éven belül Anglia sorsára jut.

Nem baj, mondják egyesek. Szépen összekeverednek a kultúrák és kész. Ez is ember, az is ember (ismerősen cseng: legyen a bőre barna vagy fehér). Csakhogy az Ember nem így működik. Sok mindent lehet csinálni, de nem lehet, és nem érdemes hadakozni az emberi természet ellen. Aki erre adja a fejét az egyértelműen kudarcra van ítélve. Nézzünk egy kis történelmi visszatekintést.

Az Amerikai Egyesült Államokban a néger rabszolgákat a polgárháború idején szabadították fel. Ez pedig legalább öt emberöltővel ezelőtt volt. Martin Luther Kinget (akinek ragyogó álmai voltak)[6] 1968-ban simán lelőtték, bizonyára az álmai miatt. „Na babám ott aztán álmodozhatsz Isten színe előtt”. Ez se mai történet, legalább két generációval ezelőtt történt, de nem ez a lényeg. Nézzünk figyelmesen bele egy ma készült amerikai filmbe. A napi munka után hazamegy a néger rendőr, akinek ajtót nyit a – természetesen – szintén néger felesége. A fehér rendőrnek a felesége viszont fehér. Bármelyik filmet nézzük, azt látjuk, hogy a négerek és a fehérek mind a munkahelyen, mind a társaságban szabadon keverednek, de érdekes módon a házastársak mindig azonos színűek. Vajon miért? Mert az amerikai filmet néző amerikai közönség természetellenesnek találná, ha a házastársak űptre vegyesek lennének. Egy ilyen film nem lenne életszerű.

Na jó, mondják kritikusaim. A dolgok lassan haladnak előre, hiszen nézzem meg például, hogy az amerikai külügyminiszter színes bőrű (Colin Powell, aki mellesleg az öbölháború főparancsnoka volt). Ahá, de miért? Mert az amerikai hadseregben a feketék erősen felül reprezentáltak. Ugyanis a hadsereg kifejezetten karriert jelent a nincstelen fekete fiuk részére. (Hát, ha már tömegesen viszik a bőrüket a vásárra az amerikai életforma megőrzésének érdekében, akkor legalább a főparancsnokuk legyen színes bőrű, már csak azért is, mert úgy könnyebb meghalni.)

Időközben 2008. November elején az Amerikai Egyesült Államok népe úgy döntött, hogy a következő elnök színes bőrű lesz, Barack Obama néven. Az egy kicsit gyanús, hogy az amerikai nagytőke több mint 750 millió dollárt adományozott Obama kampányára, és a jobboldali sajtó jelentős része is mellé állt, de ettől a tény még tény maradt. Obama változásokat ígért, és az amerikai nép pedig változásokat akart egy vallási fanatikus és fél hülye elnök után. Igazi változás pedig csak egy igazi színes bőrűtől várható el. Obama még át se vette a hivatalt (2009. Január 20.), december elején az Obama szög már kezdett kibújni a zsákból. Obama a bőrének színe ellenére republikánusabb, mint maga a republikánus elnökjelölt McCain volt. Világpolitikai ambíciói semmivel se térnek el Bushétól.

Jól van, de ebbe csak nem pusztul bele az emberiség? Mert ugye a könyvnek végül is ez a témája. Nem, ebbe nem pusztul bele, de romboló hatása oda vezet, hogy egyszer csak minden felrobban. Ez a felrobbanás pedig már tényleg nagyon veszélyes, ugyanis 1945-óta nagyon nagyot is tudunk robbantani. Végső soron tehát a különböző kultúrákkal az a baj, hogy összekeveredve robbanó elegyet alkotnak. Nézzünk erre példákat!

Abban a magyar községben, ahol nincsenek cigányok, békésen folyik az élet, nincs cirkusz az iskola körül, nincs cirkusz egyes házak eladása és megvétele körül. Ellenben, ahol cigányok is vannak, ott az élet kibillen normális medréből. Ahol csak egy cigány család él (és persze az alkalmazkodik a magyar kultúrához), ott semmi probléma. A probléma akkor kezdődik, amikor többen vannak, és kihívóan gyakorolják saját kultúrájukat.

A Közel Keleten se lenne semmi baj, ha kétezer év után a cionistáknak nem jut eszükbe, hogy végeredményben a Jeruzsálem körüli sivatag az ő hazájuk és egy huszárvágással be lehet telepedni 100 millió arab közé. Több mint ötven éve irtják egymást, és képtelenek megegyezni. Vajon miért? Persze mind a két oldal fel tud sorakoztatni ezer és egy okot, amiknek túlnyomó többsége talán még igaz is. De nem ez a szűnni nem akaró, kölcsönös öldöklés igazi oka. Két arab ország, vagy két európai, már réges-régen megállapodott volna. Az igazi ok az, hogy a két nép két élesen elkülönülő kultúrához tartozik. Megjósolható, hogy soha az életben nem fognak megegyezni. A szembenállás vége – ha egyáltalán lesz vége – az lesz, hogy valamelyik végleg kiirtja a másikat. Különben a küzdelem igen kiegyensúlyozott. Egyik oldalon a rengeteg pénz és tudás, a másik oldalon a megszámlálhatatlan számú ember, és a fanatizmus. A küzdelem meglehetősen kétesélyes. Még az is lehet, hogy ez lesz az egész emberiségnek a végső veszte!

De ne legyünk igazságtalanok. Az pedig végképp hibás lenne, ha Izraelt kiáltanánk ki minden bajok forrásának. Az természetesen megfelel a valóságnak, hogy az állig felfegyverzett izraeli katonák eléggé civilizálatlanul élnek vissza katonai fölényükkel (hogy finoman fejezzem ki magam), de ez nem zsidó specialitás, ez emberi).

Szudánban például éppen a fordítottja történik. Az elarabosodott kormány szabályos népirtást végez a szudáni négerek között. Ki tudja mi az igazi ok? Az lenne az ok, hogy feketék? Az igazi ok természetesen nem az. Valódi ok – mint erről a Víz című fejezetben már volt szó – az, hogy a Szahara évente körülbelül 4-5 kilométert dél felé húzódik. Ez pedig azt jelenti, hogy Szudánban az arab etnikum élettere évente ennyivel csökkenne, ha nem irtanák a négereket. Mennyit? Az iszlám törvénykezés 1983-as bevezetése óta körülbelül 23 milliót. Ez az eset különben plasztikusan aláhúzza azt, amit minduntalan állítok. Amikor nagyon szorul a kapca, a népek egymás torkának ugranak.

Itt Magyarországon viszonylag keveset hallani India és Pakisztán szembenállásáról. Pedig a probléma nem semmi. Évtizedek óta lövik egymást a határ mentén, időnként összehoznak egy kisebb háborút. Kifejezetten a szembenállás miatt váltak atombomba birtokosokká, ami mellesleg nem kis pénzbe került. Na és mi az ok? Persze jön a szöveg, hogy támogatják a gerillákat, meg ez meg az. De az igazi ok máshol keresendő. Pakisztán iszlám, India hindu. A pakisztániak agresszívek, de gyengébbek. Az indiaiak passzív meditálók, de vannak úgy egy milliárdan és jóval erősebbek. A végkimenet? Ki tudja, mivel mind a két helyen van termonukleáris fegyver.

A könyv első kiadásának megjelenése óta újabb fejlemények születtek. Amerika Afganisztánban keresgéli a terroristákat, természetesen megölési szándékkal. Afganisztán pedig határos Pakisztán kietlen, úgynevezett „törzsi területeivel”. Stratégiailag ez az afgán felkelőknek kedvez, akik bázisaikat részben Pakisztán ezen területein helyezik el. A Pakisztáni hadsereg – mint az USA szövetségese – természetesen üldözi az afganisztáni felkelőket (lásd: terroristák), de csak olyan ímmel-ámmal. Hogyan is másképp, amikor ők is muszlimok. Ez az amerikai vezetésnek természetesen nem tetszik. Először próbálták a belpolitikai válsággal küszködő Pakisztániakat jobb belátásra bírni, de azok egymás vezetőinek a kiirtásával voltak elfoglalva. Ekkor Bush elnök a rá jellemző határozottsággal kiadott egy titkos parancsot, hogy csapatai Pakisztán területen belül is végezhetnek hadműveleteket. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy irányítható repülőbombákkal olyan pakisztáni falvakat támadtak meg, ahol értesüléseik szerint Al Kaida vezetők bujkálnak. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy Ali Zuk Mohamed megharagszik a szomszéd faluban élő Zula Huk Kalira, aki történetesen azt a lányt veszi feleségül, akit ő szeretett volna. Ali Zuk Mohamed tehát elmegy a legközelebbi amerikai táborba és bejelenti, hogy legjobb ismeretei szerint az Al Kaida második embere abban a faluban bujkál, ahol a rivális férfi éppen a következő nap tartja az esküvőjét. A pasi bele is kezd az esküvői szertartás lebonyolításába, ami azt jelenti, hogy egy-kétszáz rokon összegyűl ünneplés véget, amit az amerikai megfigyelők csapatösszevonásnak néznek, és már küldik is a szárnyas bombát. Ezek a bombák rendkívül pontosan találnak célba, így aztán az esküvői menetből 70 ember a helyszínen meghal, további 200 pedig megsebesül. Zula Huk Kalira természetesen meghal, de vele hal menyasszonya is, vagyis Ali Zuk Mohamednek továbbra se lesz felesége.

Tudom, hogy ez így viccesnek hangzik, de sajnos ez a teljes valóság. Természetesen lesz olyan olvasom, akit a történet hidegen hagy, mert nem tudja magát azonosítani a pakisztániakkal. Akkor tegyük át magyar vonatkozásba. A délszláv háború alatt Magyarország, mint NATO tag, az USA szövetségese volt. Most képzeljük el, hogy az amerikaiak olyan információt kapnak, hogy az agyon keresett Radován Karadžić a Szeged melletti Mórahalmán bujkál. Odaküldenek egy szárnyas bombát és megcélozzák vele a település közepét. Meghal 70 ember, akik között vagy ott van Karadžić, vagy nincs. Az ártatlan emberek halálát az amerikaiak a háború „sajnálatos járadékának” (colateral demage) tekintik, és a szövetséges státusz számukra az égvilágon semmit se jelent, illetve azt jelenti, hogy azt tesznek velük, amit akarnak.

Amerika, de helyesebb, ha Busht írok, mániákusak üldözi a terroristákat. Sajnálatos módon ennek következménye, hogy az USA és UK belehajszolta magát egy minden képzeletet felülmúló háborús bűn sorozatba. A „terrorellenes hadjáratnak” 2 millió ártatlan iraki és afganisztáni halálos áldozata van, amihez sok millió súlyos sebesült és otthonától megfosztott ember társul. Minden egyes áldozat az angolszász demokrácia által indított, törvénytelen háború következménye. És még nagyon messze vagyunk attól, hogy ennek a demokratikus őrjöngésnek vége legyen. Nyilvánvaló, hogy a koalíciós csapatok vezetői az afganisztáni, pakisztáni parasztokat hadműveleti fogyóanyagnak tekintik. Nem csoda, hogy a békés muszlim parasztok tömegesen válnak radikálissá és a demokratikus társadalmak polgárait ők is fogyóanyagnak tekintik.

Az általunk terroristáknak nevezett emberek üzenete világos, csak nem akarjuk megérteni. A muszlim világ nem kér a liberális nyugati demokráciából! Főleg most nem, amikor a kirobbanó világválság egyértelműen bizonyítja, hogy a mindenható szabadpiac elmélete egy katasztrófához vezető zsákutca. Ki kellene már nyílni a szemünknek és észre kellene venni, hogy az arabok és a muszlimok nem kérnek a mi, felsőbbrendűnek hitt, életfilozófiánkból. A népeket meg kell hagyni saját kultúrájukba.

Egy-egy nagyobb méretű támadást követően valaki mindig kijelenti, hogy merényletet követtek el a nyugati demokrácia ellen. Talán észre kellene venni, hogy amíg az amerikai NATO csapatok az ártatlan muszlim parasztok életének kioltását a terrorellenes hadjárat sajnálatos velejárójaként kezelik, addig a nyugati országok állampolgárai se követelhetnek maguknak ennél kedvezőbb státusz a végsőkig frusztrált muszlimoktól. Ha a Nyugat végre felhagyna a világ „demokratizálásával”, a Föld lakói nagyobb biztonságban élhetnének.

A múlti-kulturális álmokat kergetők természetesen egészen másként látják az eseményeket, mint például én, és ragaszkodnak elképzeléseikhez, ami szerint a különböző kultúrák nagyon szépen elférnének egymás mellett, csak hát….  Ezek az emberek valami általam kideríthetetlen okból kifolyólag vagy vakok, vagy a homokba dugják a fejüket, és nem hajlandóak észrevenni a nyilvánvaló valóságot. Addig rendben van, hogy a különböző kultúrába belenőtt emberek békében képesek élni egymás mellett (csak hogy a mondatot folytatni kell): ideig óráig, és amikor eljön a „megfelelő” pillanat a nyilvánvaló összeférhetetlenség kimutatja foga fehérét. Tessék kiértékelni a következő kőkemény tényeket! A felbomlott Jugoszlávia területén békésen éltek egymás mellett: szerbek, horvátok és bosnyákok. Genetikailag mind a három csoport délszláv, ami azt jelenti, hogy a legmodernebb genetikai eszközökkel sem sikerül kimutatni közöttük semmi különbséget. Vagyis ha bármelyik csoportból bárkit kiválasztva annak (mondjuk) hajszálából kiértékelik a teljes genomot[7], abból csak az állapítható meg, hogy tulajdonosa genetikailag a délszlávokra jellemző karakterekkel rendelkezik, de hogy szerb-e horvát-e vagy bosnyák, az nem állapítható meg. Mind a három csoport egyazon nyelvet beszéli, amit anyanyelvének vall és ismer. Lakóhelyeik jelentősen átfedik egymást, majd hogy nem ugyanott laknak. Az egyetlen különbség közöttük, hogy a horvátok katolikusok, és latin betűket használnak, a szerbek pravoszlávok, ás cirill betűket használnak, míg a bosnyákok mozlimok. Ez az egyetlen, a múlti-kulturális lovagok szerint jelentéktelen különbség, több százezer életet követelt a kilencvenes években.

Különben a vallások (kultúrák) szembenállása, ellenségeskedése nem új keletű. Ezt mindenki tudja, aki egy kicsit is odafigyelt a történelem órákon. Azonban a múltban tényleges konfliktusra csak egy országon belül, vagy közvetlen szomszédok között került sor. Ma, a globalizáció miatt egészen más a helyzet. A több száz éven át csendben magába forduló iszlám úgy gondolja, hogy az egész világgal le kell számolnia. Nagy hirtelen a Föld túl kicsinek bizonyul 5-6 élesen elkülönülő kultúra számára. Az pedig csak olaj a tűzre, hogy a Nyugat nincs tisztában azzal, hogy már egy ideje benne van az iszlám célkeresztjében. Nem védekezik egyértelműen és félreérthetetlenül. Aki múlti-kultúrával hülyéskedik, és liberális álszemérem mögé bújik, és túlzott mértékben bízik gazdasági és katonai erejében, rosszul teszi!

A mohamedán – igaz szekuláris – Törökország nem csak bent van a NATO-ban (ahonnan a szovjet konfrontáció megszűnése után ki kellett volna rakni), de aspirál az EU tagságra is, és egyértelműen nem mondják meg nekik, hogy ne tegye. Törökországnak egyszerűen nincs helye a keresztény kultúrára épült nyugati országok között. Ugyanez alapon kellene Romániától is megtagadni az EU taggá válást. A „Similis simili gaudet”[8] által sugallt bölcsesség a romai időktől maradt ránk, élni kellene vele.

Természetesen nem élünk vele, nem vesszük észre a gyülekező viharfelhőket, nem lépünk időben. Mi marad? A civilizációk egymásnak feszülése, akkor és ott, ahol az agresszívabb fél megszabja. Mikor? Neves szakértők, a téma ismerői szerint ez a közeljövőben várható. Az összecsapás elérheti a nukleáris szintet. Vajon miért?

Azért mert a Nyugat a termonukleáris fegyvereiben, mint a legfőbb és végső védelmezőjében bízik. Az iszlám azonban nem hajlandó másodhegedűs lenni a világban. Éppen ezért addig nem nyugszik, amíg nem lesz saját hidrogén­bombája. Amikor aztán megvalósul a mohamedán álom, és valahol a Közel-Keleten valaki birtokolni fogja a nukleáris robbanófejjel felszerelt rakétát (rajta zöld betűkkel felírva, hogy „Allah akbár”), a végső alternatíva egyértelműen lesz olvasható a nyugati politikusok arcán. Atomháború vagy behódolás. TESSENEK VÁLASZTANI!

[1] Az én korosztályomnak személyes élménye volt a bevonuló orosz katonák kegyetlenkedése, amiket nem volt szabad átadni a ránk következő generációknak.

[2] The Commonwealth of Nations, ami a Brit Birodalomból kialakult független államok laza szövetsége.

[3] Ludwig Erhard (1897-1977) német közgazdász és politikus.

[4] GDP = gross domestic product (bruttó hazai termék), ami egyértelműen tükrözi egy ország gazdagságát.

[5] A múlt század hatvanas éveiben valakinek eszébe jutott, hogy kiderítse Európában miért az olaszok és az írek a legprűdebbek (akkor ez még igaz volt). A katolicizmus nem lehet az igazi ok, mert a franciák és az osztrákok is majd tiszta katolikusok. A kinyerési technika nem érdekes, de az eredmény igen. Európából a legtöbb kivándorló ebből a két országból érkezett Amerikába, Ausztráliába, stb. A kivándorlók 90-95 százaléka férfi. Következésképpen ezekben az országokban a vénkisasszonyok aránya a társadalomban jóval meghaladja más országokét. Márpedig a nemi erkölcsök első számú őrei mindenütt a vénkisasszonyok. Nyilván úgy gondolják, ha nekik nem lehetnek osztályrészük a nemi örömök, akkor ne legyen másnak se.

[6] Beszédeit rendszerint „I had a dream” vagyis „álmot láttam” mondattal kezdte.

[7] Az ivarsejtek génjeinek az összessége.

[8] Hasonló a hasonlónak örül.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

34 thoughts on “(3037) Van-e jövőnk?

  1. Nagyon jó és közérthető összefoglaló írás! Köszönöm!

  2. A 16 éves svéd diákot, Greta Thunberg klímaaktivistát választotta az év emberének a Time magazin.

    A Time indoklásában azt írta, hogy 2019 volt az első olyan év, amikor a klímaválság előtérbe került, és már nem csak egyfajta politikai háttérzajként jelent meg a nyilvánosság előtt. Úgy gondolják, ezért egyértelműen Greta Thunberg tett a legtöbbet, ezért megérdemli ezt az elismerést.

    Én valahogy úgy képzeltem el egy korrekt világot, hogy ezt az elismerést egy 15-40 éve a témán kutató tudós fogja megkapni. És a kiválasztás max arról szólna hogy a legjobb és legpontosabb előrejelzést adó tudós kapja-e meg, vagy a legszenvedélyesen harcoló és a legtöbb áldozatot hozó kutató.
    Ebben a világban egy külső belső érték nélküli semmi a befutó. Gréta vs tudós társadalom= Win a súlytalan semmi. aki csont nélkül lenyom több ezer kutatott.
    Tibor bá’-nak szeretnék gratulálni a könyvéhez, és sajnálom hogy csak egy szűk réteghez jutott el a munkája.

  3. Alex,
    ahhoz jutott el, aki érdeklődött utána…
    Ez most is így van, magyarán a legtöbb ember a szaros mindennapi élete útvesztőiben kalandozik, és nagy ívben tesz arra, hogy mi lesz vele holnap, mert majd valahogy lesz, ahogy eddig is volt. Ennyire képes.

    A politika, és a gazdaság óriási üzleti lehetőséget lát ebben, ők kizárólag ezért kapták fel a témát, “mint gyöngytyúk a taknyot”. Jelenleg azok az emberek vannak pozíciókban gazdaságilag a “zöld technikák” terén is, s ugyanígy a civilnek mutatott egyesületek élén is, akik korábban már felfedezték a benne rejlő pénzügyi lehetőséget (támogatások, reklám, eladás, teljesen mindegy, hogy blablát, LED fényforrást, vagy üzemanyag adalékot, esetleg napelemeket, netán egy egész passzívház lakótelepet).
    A hozadék nulla, sőt… , s természetesen a Napnál is egyszerűbb közig. intézkedések meghozatalával milliószor többet lehetett volna elérni.

    De most szintet lépett a környezet állapota, ill. állapotromlása, így jöhet az érzelmi szál. Mert ezt a sok idiótát kizárólag az érzelmein keresztül lehet vezetni, az értelmi szál nem működött. Ehhez asszisztál a média, s annak képviselői sem a nagy tudásukról és bölcsességükről híresek, no meg a karitatív jelleg is csak álca.
    Mit is várhatunk?! Egyszerűen csak ugyanaz történik, mint a valóságshownál, ha a média akar valamit, nem tudományos beszélgetőműsort indít, hanem egy tehetségkutatónak álcázott nagycirkuszos szórakoztató műsort hoz létre.

    Grétát nem szabad, és nem is lehet ilyen könnyen leírni. De ebben a szerepben most nem több egy média sztárocskánál, csak itt a szenzációt nem a bugyivillantás jelenti. Legalább ennyivel már előbbre vagyunk! A “How dare it?” hasonlóan népszerűvé tette, mint a mi Blankánkat a “bajszos szar” kijelentés. Ez kell a médiának (s az őt irányító politikai barakoknak), a Föld állapota csak akkor lesz tényleg fontos, ha majd nem tudnak zabálni.

    S akkor majd pont azokra a tudósokra fognak mutogatni a senkiháziak, akik már jó előre szóltak, de a hangjukat hiába hallatták, nem hallották. Igen, ők érdemelnének ismertséget, elismerést, a társadalmak honorálását. De mikor volt ez így a történelemben?

    Tiborbá könyvének sztem. éppen az a lényegi tanulsága, amit egy latin mondattal a könyv borítóján is összefoglalt: “Extinctio anthe portas”, kiegészítve azzal a bibliai gondolattal, hogy: “Ecce Homo!”. S még pár évtized és lezárhatjuk azzal: “Consummatum est”. Béke porainkra…

    Ezért a civilizációért, amiben ma élni kényszerülünk, én nem hullatok könnyeket. Talán az AI túléli majd, s továbblép helyettünk is.

  4. Nem tudom, hogy másban is felmerült-e, hogy éppen azért nincs semmiféle politikai erő, csoportosulás, amely felvállalná az aktív cselekvést a fenntarthatóság irányában, mert nálunk jobban tisztában vannak annak reménytelenségével, sőt veszélyével?
    Hogy a jenga elemeiből már olyan sokat kihúztunk, hogy egy rossz mozdulat,- még ha látszólag pozitív célzatú is – az egész még hamarabbi összedőléséhez vezethet, mint ha semmit sem csinálunk volna?
    És a Gréta mögé állás sem más, mint egy mimikri, látszatintézkedésekkel megőrizni a pozíciókat, mert a tényleges cselekvés a gazdasági-hatalmi struktúrát is fenekestől felboríthatná, ami rögtön eltemetné a jelenlegi haszonélvezőket, de meglehet az egész emberiséget.
    És nem akarnak már ma öngyilkosok lenni, ha meghalni csak holnap, a jövő héten, vagy jövőre esedékes…

  5. 4 – huban:
    Az egész emberiség lapul, mint rák a forrósodó fazékban, mert ma még valahogy elviselhető.

  6. 5:

    Ma még igazából semmi baj nem érzékelhető a hétköznapi embernek.
    Kaja, víz, energia van.

    Ez a valahogy elviselhető olyan wishful thingingnek tűnik.
    Ennyire nem kell siettetni a dolgokat, még pár év nyugi kinéz mindenkinek, ha már 2019 őszére kiderült hogy nem halunk ki 2026-ra. 🙂

  7. Teljesen korrekt írás. Kanadában élve megismerhettem a multikultit, mikor napközben (tanuló voltam egy iskolában) a buszon csak és kizárólag színes egyéneket lehetett látni. Mintha a fehérek eltűntek volna – Toronto városáról beszélünk. Aztán most, mikor itt élek Németországban, rendre azt hallom, mikor fel-felbukkanak a színesek, hogy de jó lenne Adolf… És komolyan gondolják. Többnyire persze echte németek ezek. De ki merik jelenteni, hogy nem tetszik nekik. Ennél többet nem tehetnek, mert jön a polizei.
    És még valami. Ez itóbbihoz.
    Régebben, mikor “jött a polizei”, akkor kijött két rendőr az Audival, oldalukon pisztolytáska, meg gumibot. Ma már golyóálló mellényben jönnek, mint valami katonák, és amikor kiszállnak a kocsiból csőre töltik a géppisztolyokat! Saját szememmel láttam ezt, ezért mesélem el. Nem szarakodnak, mint régen. Az a világ megszűnt.
    És többnyire fehéreket vegzálnak. Azok mögött nincs hatalom. Nincs erő.

  8. 2. Alex
    “Ebben a világban egy külső belső érték nélküli semmi a befutó. Gréta vs tudós társadalom= Win a súlytalan semmi. aki csont nélkül lenyom több ezer kutatott.”

    “Egy beteg és zavarodott világ tünete, amikor felnőtt emberek saját gyerekeiket teszik meg vezetőknek!”

  9. Érdekes, hogy mennyire divat Greta kvázi szidalmazása még itt is. Marha nagy tévedés szerintem, hogy összeméritek tudósokkal, és kvázi becsmérlitek a teljesítményét. Egy tudós sem volt képes eljuttatni az üzenetet mindenkihez. Akármennyire fáj ez nektek – ok, boomer – de ő megcsinálta azt amit a tudós társadalom képtelen volt, jelenséggé vált, megkerülhetetlen szereplőjévé, ikonjává a klímaváltozásnak, beemelte ezt az egészet a köztudatba. Óriási fegyvertény, örülnötök kellene, és nem fanyalogni. Hozzájárult ehhez az, hogy egy sérült fiatal, akit a képmutató libsi sajtó nem mer negligálni? Igen, hozzájárult, na és?? Mindenki a saját lehetőségeihez mérten tehet dolgokat, ez a kislány kimaxolta amit ki lehetett. Marha nagy lehetőség, hogy rajta keresztül eljutnak végre tudományos tények a szélesebb tömegekhez is, ő egy szócső amit végre megkapott ez a téma, örüljetek neki.

  10. 9 -Ir01:
    Hansen felkészítette az iskolás lány unokáját valami hasonlóra, de egy kicsit intelligensebben csinálta. Nem lett belőle semmi. Vagyis Gréta mögött nagyobb “hatalomnak” kell lenni, mint az ugyancsak híres James Hansen klimatológus.

  11. 10.Tibor bá’:
    Vagy kicsit “forrósodtak” az események Hansen akciója óta.

    Korábban is írtam, 9.lr01-el maximálisan egyetértve, a PR a lényeg, a témának a sok milliárd USD értékű ingyen reklám.

    Tőlem akár a patás ördög állhat mögötte, ha a célt eléri.
    És elérte.

    Egyre nagyobb az irodalma, annak, hogy a “jobb” oldalnak, Trump és társai, Orbán stb. miért nem tetszik, ha a téma fókuszban van.

    A témát átpolitizáljak, a klímaváltozás tagadókat erősítik, lásd pl. legutóbb ezt
    https://444.hu/2019/12/13/fricz-tamas-nyilt-antiszemita-uszitassal-esett-neki-greta-thunbergnek-a-magyar-nemzetben

    Itt nem is a zsidózás a lényeg szerintem, hanem a csúsztatások.

    Igazán érdekelne a témában a tények ismeretében, hogy a felsorolt zsidóknak miben érdeke Greta futtatása.

    Ez az újabb árokásás egyértelműen káros, mert a még megtehető cselekvéseket akadályozza.

  12. “Bár egy cseppet sem vagyunk meglepve azok után, amekkora globalista hype-ot és médiahisztériát kapott egész év során ez a szerencsétlen gyerek, akit szülei és finanszírozói végigtoltak a világ “nagyszínpadán”, hogy a klímahisztériát népszerűsíteni tudják…

    Semmi mást nem bizonyít ez, mint hogy óriási válságban van a nyugati világ felnőtt népessége és tekintélye… Gyakorlatilag azt jelzi számomra, hogy totális értékválságban szenvedve kétségbeesetten keres valami kapaszkodót a nyugat, amit még fel tud mutatni….

    A családok megszűnőben és a társadalom építőkövét jelentő férfi-nő, anya-apa és megszületendő gyermekeik kapcsolata mélyen aláásva hever a gödör mélyén.
    Ahogy az a nemzeti hovatartozás és identitás is, mely a társadalmak másik legfontosabb stabil pontját jelentheti….
    Illetve csak jelenthette volna, ha létezne még egyáltalán francia, brit vagy német, belga, svéd, dán nemzet….

    Ebben a nihilista és kiüresedett, a jólétben elkényelmesedett nyugati világban jelent meg az új küldetéstudat:
    az egyszerű hétköznapi embereket kell felelőssé tenni és bűntudatkeltéssel rávenni őket a klímapropagandisták oldalára állni, majd egy gyors konvertálással egy marxista politikai platformra terelni őket….

    Így körvonalazódik mára egy baloldali, zöld, globaloliberális diktatúra a láthatáron, mely egyelőre még polkorrekt véleménydiktatúraként fog elnyomást gyakorolni a másként gondolkodókkal szemben, de nagyon hamar megjelenhet a klímaszkeptikusok, a jobboldaiak, a nemzetiek ‘ellenségnek’ nyilvánítása és szükségszerű elhallgattatása!

    Hiszen az ő leegyszerűsített gondolkodásukban, aki nem elég “ZÖLD”, az veszélyt jelent a Földre.
    Aki nem elég baloldali, az csak szélsőjobboldali náci, antiszemita, fasiszta, kirekesztő, idegengyűlölő…stb lehet….
    Aki pedig mindezeket az emberek elé tárja és leleplezi, az nem lehet más csak közveszélyes összeesküvés-elmélet hirdető és hívő….. ”
    (SBG Buddha – VilagHelyzete …)

  13. 11 – Idegen:
    Ami nálam kiverte a biztositékot az Gréta, amint eltorzult arccal azt sziszegi “How dare you?” aki nincs benne az angolban annak lefordítom: “Hogy van pofátok” És koromnál fogva ezt nekem is mondja ez a pimasz kis senki, ez a torz pofájú fél mongoloid, alulfejlett tínédzser. Nekem, aki éltem fűtés, meleg víz, áram, antibiotikum nélküli, nagyon kevés húst fogyasztó világban. Nem én tehetek róla, hogy ebből kinőttünk. Nem én (mi) ragaszkodunk a százféle kütyü használatához, a pazarláshoz, hanem pontosan az ő generációja. És akcióját azért tartom nullának, mert vádolás és szitkozódás helyett azt kellene megmondania, hogy mit tegyünk. Mert az ember milliók csak annyit tudnak, hogy fát kell ültetni, és ültetik is millió számra, de ez a semminél is kevesebb.

  14. 13
    Tibor bátyám

    Nem ragaszkodik ahhoz senki!
    Szívesen cserélnék el a sok kütyüt valódi figyelemért. Pótcselekvés hegyek jutottak ennek a generációnak.

    Áldozatok ők is ahogy az idősebb generációk is. Az, hogy Gréta szája kissé habos, hát Istenem!

    A tizedét sem bírnák amit ti, de tizede annyi valódi “életük” sem volt. Nem időben értem.

  15. 14: Balázs
    “Áldozatok ők is ahogy az idősebb generációk is. Az, hogy Gréta szája kissé habos, hát Istenem!”

    Igen! A klíma-téma kiválóan alkalmas egyeseknek a szétszakadt generációk (a fiatalok és az idősek) további egymásnak ugrasztására! Érzelmeket korbácsolva kocsmaszinten… Mert ugye ebben a megosztó narratívában csakis az ‘elmeszesedett agyú öregek’ tették tönkre a földet és élték fel az ő jövőjüket…
    ” Ez a generáció nem látja a többi embert. A társait sem, csak a virtuális világot. Lassan elfelejt beszélni, mert jelekkel fejezi ki magát a telefonján. Nem akar helyesen írni, nem akar beszélgetni, nem őriz emlékeket, mert neki csak a pillanat számít. Még azt sem állítom, hogy a mában él. Talán csak az adott pillanatban. Amit persze azonnal megörökít, pedig szánalmasan lényegtelen, hogy hogyan néz ki egy mosdó tükrében vagy, hogy szép-e műkörme. Ha nem kap elég lájkot, könyörög érte. Még jó, hogy Dunának nem megy.”
    https://hildasagok.blog.hu/2018/06/09/egy_elrontott_generacio

    Nyilvánvaló hogy minden generációban vannak tehetséges, értékes emberek is, nemcsak terelhető tömeg. Hogy merre megy a tömeg, bármilyen hihetetlen, de rajtuk (rajtunk) is múlik, nem csak a pánikkeltőkön.

  16. 12.L.S.:
    Nevetséges a forrásodtól ezt CSAK nyugati problémának beállítani.

    Ezt a fejlődő világ is tapasztalja.
    Extrém időjárás, szárazság, “özönvíz”, áradás, szökőár, légszennyezés.

    Ha csak nyugatra mutogatnak, és nem tesznek semmit,mint a mostani csúcson a fejlődő négyek, ők is meg fogják szívni.

    És ők jobban, mint a nyugatiak, már az elhelyezkedésükből és a népességükből és anyagi helyzetükből kifolyólag.

    A jobboldali megnyilvánulások szép példája Trump vagy a fenti Fricz Tamás megnyilvánulás, de említhetném Bayert is.
    Az igazi jobboldali, nemzeti érzelműek….
    A baromi nagy hozzáértéssel megmondták/mondják a tutit.
    Vagy meg kell nézni a magyar kormányzati hozzáállást.

    USA-ban annyival jobb a helyzet, hogy piaci cégek, a piaci érdek mentén, már régen nem a Trump által favoritízált szén mellett vannak, a jó pár tagállam is szembe megy Trumppal, perlik is a központi kormányzat törvényeit.

    “Így körvonalazódik mára egy baloldali, zöld, globaloliberális diktatúra ”

    Bizony, ha soká tart a tökölés ( pl. a klíma szkeptikusok és jobboldal zöldekkel szembeni félelmei miatt), akkor a 24 órába való lépésnek lehetnek ilyen következményei.

    Az hogy az a diktatúra baloldali lesz (azaz a szó klasszikus értelmében a tömegek érdekét nézi), azt kétlem.
    Az erőforrások beszűkülése, mindenkit fog érinteni, és mindig lesznek kiváltságosok.

    Csak megjegyzem, hogy ez a külső körülmények hatására (erőforrás hiány), a diktatúra kialakulása, kiteljesedése a nemzeti állam keretek között is végbe fog menni.

    Bár nem egészem értem emiatt a jobboldaliak fájdalmát, hisz a “jobboldal”-nak szemmel láthatólag nem érték a demokrácia, hisz helyeslik Orbán demokrácia leépítésére való lépéseit, istenítik az orosz, kínai, török hibrid autokrata rendszereket.
    Trump is irigységgel néz pl. Putyin elnöki hatalmára.

    Akkor voltaképpen, azt kapják, amire vágytak.
    Az meg az egyén számára másodlagos, hogy egy hazai, nemzet állami diktatúra nyomja el őket, vagy egy global.

    A globálnak annyival van több értelme, hogy talán akkor a az erőforrás hiány miatt, a nemzetállamok nem háborúznának egymással.

    A mostani világpolitikai helyzetet, az érdekellentéteket látva, kis esélyét látom egy egységes világkormány kialakulásának.

    De ezt a kört már szintén lefutottuk a Gretas poszt alatt.
    Vissza kell olvasni.

    Az 500 tudósod (ami talán felment 700-ra) ellen már van egy tízezer feletti aláírt lista, akik elismerték a klímaváltozás tényét, Na melyiknek van igaza?
    Az aláírók létszáma számít?
    Vagy a publikációk száma, a tények száma?
    Mindkettőben alulmaradtak a klímaváltozást tagadók.

    13. Tibor bá’:
    “És akcióját azért tartom nullának, mert vádolás és szitkozódás helyett azt kellene megmondania, hogy mit tegyünk. ”

    Ha jól emlékszem, kimondta, hogy a megoldást NE tőle várjuk, hanem a tudósoktól.

    Ott azért már vannak ötletek, vannak cselekvési listák.
    El kéne kezdeni megvalósítani.
    Joggal háborodik fel, hogy semmi komolyabb, összehangolt cselekvés nem történik.

    A célja a figyelemfelkeltés és az ébresztés, nem a megoldás mutatása.

    A változás azonban részben Greta és az általa indukált mozgalom hatására van, ha lassú is.
    EU-ban a zöld gondolat előre törése a választásokon, cselekvés is indukált. ( pl. a mostani 100 milliárd eurós alap).
    USA-ban is a demokrata politikai programokba bekerült a Green Deal.

    “Nem én tehetek róla, hogy ebből kinőttünk. Nem én (mi) ragaszkodunk a százféle kütyü használatához, a pazarláshoz, hanem pontosan az ő generációja.”

    Ezt a kört már le futottuk, hogy szerinted a szülőknek nincs szerepe abban, hogy ilyenek lettek az utódok, mert a korosztály és az iskola “nevel”.
    Én azt kétlem, hogy a szülőknek nincs szerepe.

    Most már csak az a kérdés, hogy a korosztályt és az iskolát(tanárokat) ki nevelte?

  17. 16. Idegen
    “Az 500 tudósod (ami talán felment 700-ra) ellen már van egy tízezer feletti aláírt lista, akik elismerték a klímaváltozás tényét, Na melyiknek van igaza?
    Az aláírók létszáma számít?
    Vagy a publikációk száma, a tények száma?
    Mindkettőben alulmaradtak a klímaváltozást tagadók.”

    Ezt értetted az 5OO tudós állításából?
    A klímaváltozást tagadják?

  18. 15 – Vaszil:
    Én pont így gondolom, de ha megírom akkor azt kapom, hogy vén hülye, közel a halál és nem tudja elviselni a fiatalokat.

  19. 17.L.S:
    OK, pontosítok:

    “– Több, mint 500 tudós és klímaszakértő ír az ENSZ-nek:
    – A jelenlegi klímapolitika értelmetlen, és súlyosan aláássa a gazdasági rendszert
    – A klímapolitika hibás modelleken nyugszik
    – A globális fölmelegedés nem fokozta a természeti katasztrófákat
    – Nincs okunk a pánikra és ijesztgetésre
    – Több CO2 a légkörben kíméli a Földet és a természetet
    – A politikának figyelembe kell vennie a tudományos és gazdasági realitásokat.”

    Lehet vitatkozni vele pontonként.
    Unalmas ezt mindig beidézni:
    https://skepticalscience.com/argument.php

  20. 15.Vaszil, 18.Tibor bá’:
    Az idézett műben a szülői felelősségről is írnak több helyen.
    pl.mama hotel és társai…

    Tibor bá:
    “megírom akkor azt kapom, hogy vén hülye, közel a halál és nem tudja elviselni a fiatalokat.”

    Nem tagadom, hogy a fiatalság leírásában úgy általában sok igazság(god) van.
    Kivételek mindig vannak, ezt azért ne felejtsük el.

    Ezt fogod kapni
    “OK, boomer ”
    az X,Y,Z generációtól.
    https://index.hu/kultur/2019/11/22/ok_boomer_z_generacio_baby_boomer/

    Érdemes elolvasni.

    Nem vitatom, hogy egy ilyen (mint minden) címkézés óhatatlan, hogy általánosításokhoz és sztereotípiákhoz vezet.

    Ja , még éppen én is boomer vagyok.

  21. “A klímakatasztrófa mellett a gazdaságpolitika kérdése is komoly konfliktusforrás a többnyire kapitalista beállítottságú boomerek és a kommunizmus terén történelmi tapasztalatokkal nem rendelkező fiatalok között, utóbbiak ugyanis egyre inkább a kapitalizmust látják minden társadalmi egyenlőtlenség és baj mögött.”

    http://www.atv.hu/belfold/20191129-ulj-le-nyugger-mi-az-az-okboomer-jelenseg

    Hát igen, ha a kapitalizmus rossz (vannak jó, és rossz tulajdonságai, de mostanában mintha a rosszak domborodnának ki), akkor marad az egyszer már megbukott szocializmus (kommunizmus).
    Mivel más működő modell nincs, e kettőből lehet választani.
    Elméletek vannak, kérdés mi lesz velük a gyakorlatban…
    Mondjuk a nagy nyugat ellenességből ez következik.

    “A történelem azonban ismétli önmagát, ugyanis közel azonos jelenség volt megfigyelhető az 1960-as években. Az akkori OK Boomer jelenség a „Don’t trust anyone over 30” (Ne bízz senkiben 30 felett) szlogen volt, amit az 1940-ben született – majdnem a most kritizált boomer generáció tagja – szélsőbaloldali, kommunista elveket valló aktivistának, Jack Weinbergnek köszönhet a világtörténelem, “

  22. Hogy egy reményt keltő hírt is írjak. A modern libsi életfelfogás egyetlen jó oldala, hogy az arab világban is elkezdett meredeken csökkenni a vallásukat gyakorlók száma. Nem találom a cikket amit olvastam, de ugyanaz a tendencia zajlik ami nyugaton, ahol folyamatosan szorul vissza a hívők száma. A konzumiditozmis mint vallás legyőzhetetlennek tűnik, és pár tíz éven belül uralni fogja a világot (már ha lesz még világ :))

  23. 26: Ir01

    ” A konzumiditozmus mint vallás legyőzhetetlennek tűnik, és pár tíz éven belül uralni fogja a világot (már ha lesz még világ :))”

    Jó eséllyel a célegyenesben vannak a történések, a konzumidióta tömegek azt teszik, amire szocializálták őket.. Mivel semmi beleszólásuk a folyamatokba, tulajdonképpen jogos hogy semmilyen szinten nem akarnak felelősséget sem vállalni

    Idegen
    Tárgyaltuk már ezt, hogy a kapitalista (tőke és pénzalapú) berendezkedés hibája milyen tragikus végjátékba vezet egy véges erőforrásokkal rendelkező zárt ökoszisztémában. Az is kiderült, hogy elég lenne a jogi társaságok megszüntetése egy fordulathoz.

    https://www.antalffy-tibor.hu/2960-veszelyben-a-jovonk
    (Sleeper 85 és előzményei)

    Az emberi történelem a magán- és köztulajdon változásainak története. A mai viszonyok sem tartanak örökké, még akkor sem ha sokan ragaszkodnak az eddigi ideológiákhoz (szocializmus vs. kapitalizmus)

  24. 27. Vaszil
    ” A konzumidiotizmus mint vallás legyőzhetetlennek tűnik, és pár tíz éven belül uralni fogja a világot (már ha lesz még világ )

    Szerencsére vallások között lehet még válogatni:

    “Az éghajlat-változás elmélete egy modern vallás, egy vallásos doktrína, amit senkinek sem szabad kétségbe vonni, mert, ha megteszi akkor közvetlenül beavatkozik a szent média inkvizíciója és lecsap az eretnekre.

    Ebben a modern vallásban Greta szent embert játszik, és téveszméit és őt magát a média prófétának nyilvánítja.

    Azon kevés kiemelkedő államfők között, aki nyíltan vitatni merte az Év Személyé nyilvánítását, az Donald Trump volt.

    Trump elnök ismét a szisztematikus média célpontjába került, de ö hozzá van szokva.

    Másrészt nagyon természetes, hogy a média szenvedéllyel védi mindazt ami az éghajlatváltozássál kapcsolatos.

    Ennek oka az, hogy az éghajlatváltozássál kapcsolatos kutatásokat ugyanazok az emberek finanszírozzák akik a médiát is finanszírozzák.

    Ezek ugyanazok az emberek, akik a globalizációs projektet vezetik.

    Az éghajlat-változás elmélete a kezükben egy másik eszköz a nemzeti kormányok eltávolításában.

    Egyszerű a dolog. Ha elfogadják az ilyen globális problémákat, azonnal felismerik a globális koordináció szükségességét. Tehát a globális kormányzást. És a következő lépést egy globális éghajlati adót.

    Amely minden bizonnyal nem a gazdagokra, hanem a szegényekre és a középosztályra fog hatni …”

    https://www.newsbreak.gr/apopseis/59034/i-klimatiki-allagi-ergaleio-ton-pagkosmiopoiiton/

  25. 29: L.S.
    Nem én állítottam, hogy a konzumidiótizmus egy vallás (Ir01-et idéztem), de mellesleg elfogadom. Ahogy a klímahisztizőket is lehet egyfajta “hívőknek” tekinteni – hiszen maguk semmit sem tudnak a föld valódi helyzetéről, csak elhiszik amit a “papjaik” (különböző fizetett és önkéntes influenszerek) sulykolnak beléjük.

    Most akkor várhatóan két vallási fanatikus társaság konfrontációja fog minket “szórakoztatni” az elkövetkező 2020-as évben!? Ha ez a gazdagoknak megfelel akkor jó nagy katyvasz lesz. Várhatóan összecsapásokkal a plázáknál és a bevásárlóközpontokban…

  26. 29. Vaszil
    “Most akkor várhatóan két vallási fanatikus társaság konfrontációja fog minket “szórakoztatni” az elkövetkező 2020-as évben!? Ha ez a gazdagoknak megfelel akkor jó nagy katyvasz lesz. Várhatóan összecsapásokkal a plázáknál és a bevásárlóközpontokban…”

    Hát én nem lennék annyira biztos ebben. Mai hírek:

    Tüntető pakisztániak közlekedési káoszt okoztak a belváros utcáin, követelve egy görög állampolgár fejét aki
    állítólag néhány nappal ezelőtt az ommoniai pakisztáni üzlet előtt megszidta a prófétájukat.
    A tüntetők kifejezték gyűlöletüket az állítólagos elkövetővel szemben, követelve, hogy büntessék őt a vallásuk szerinti példamutató lefejezéssel.
    A felvonulás a Kotzia téri városháztól kezdődött és a Parlamentnél fejeződött be.
    Röviden mindazok akik illegálisan jöttek, ránk akarják kényszeríteni erkölcseiket és szokásaikat. Követelik egy görög állampolgár fejét, aki hazáját szolgálta, adóját fizeti amellyel a politikusaink elősegítik a gyarmatosításunkat. Ha így folytatjuk nem vagyunk attól messzire, hogy Athén gettóén a Shariát alkalmazzák.

    Emlékeztetünk arra, hogy 2009 tavaszán a Karamanlis kormány uralkodása alatt, a pakisztániak az anarchisták segítségével egy állítólagos istenkáromlás miatt a főváros központját szétzúzták.

    Készüljünk fel pszichológiailag, hogy átéljünk hasonló ilyen és más jelenetek.
    Nagyon hamar, amikor az ATM-ek nem adnak 400-eurós segélyeket…

    https://www.newsbreak.gr/politiki/59451/pakistanoi-pragmatopoioyn-poreia-misoys-sto-kentro-tis-athinas-kai-zitoyn-ton-apokefalismo-ellina-politi/

  27. Mi a megoldás a klímakatasztrófára?
    – Stabilan 500 milliós népesség. Ennyi.

  28. 31 – D7
    “ – Stabilan 500 milliós népesség. Ennyi.”
    Félő, hogy az a réteg fogja eldönteni azt, hogy ki legyen a “kiválasztott nép(esség)” , akik nagyrészt a katasztrófát okozták. Valószínű, hogy a kilincsorrúak rajta lesznek a bárkán teljes létszámban! 🙂

  29. 31 & 32:
    A Föld végérvényesen el lett cseszve. A 500 millió egy álom. Különben 500 millió se lenne fenntartható. Fenntartható lenne, ha visszamásznánk a fákra. Vagy, ha kizárólag megújuló energiát használnánk és mindent újra hasznosítanánk, ami megoldhatatlan

  30. Pont erre gondoltam én is, amikor egy szeméttelepet közelről láttam. Eljön majd az az idő, amikor ezeket a szeméthalmokat fogjuk túrni a nyersanyagokért. Hihetetlen, hogy mi mindent kidobálnak a vállalatok és az emberek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..