Tibor bá’ szerkesztett fordítása online
Biden háborút akar Kínával
forrás: WSWS
Szerző: Andre Damon
Nancy Pelosi képviselőházi elnök múlt heti tajvani útja óriási mértékben kiélezte az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktust, és az elmúlt fél évszázad legnagyobb katonai válságát váltotta ki a Tajvani-szorosban.
Ma Tajvan szigorú katonai blokád alatt áll, mivel Kína éles lőszeres gyakorlatokat tart a sziget perifériáján. Két kínai repülőgép-hordozó halad Tajvan felé, szemben egy amerikai repülőgép-hordozó harccsoporttal és két, a közeli vizeken működő Amphibious Ready Group (ARG) csoporttal.
Egy olyan katonai válság közepette, amely az Oroszország és Ukrajna között dúló háború elhomályosulásával fenyeget, egyetlen amerikai médiaszereplő se próbálta megmagyarázni, vagy feltenni a kérdést: Miért ment el az Egyesült Államok házelnöke a Fehér Ház támogatásával. Tajvanra?
A Fehér Ház szóvivőjének, John Kirbynek az állítása abszurd, miszerint az Pelosi utazása „semmit sem változtat” az Egyesült Államok Kínához fűződő kapcsolatán. A Trump és Biden ügyvezetése, miután azonosította azokat a lépéseket, amelyeket Kína szuverenitásának elfogadhatatlan megsértésének tekint, egymás után meglépte azokat, szisztematikusan lebontva az Egy Kína politikáját, amely az 1970-es évek óta irányította az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatok normalizálását.
Joe Biden amerikai elnök jól tudja, és Kína nyilvánosan figyelmeztetett arra, hogy ha az Egyesült Államok ellenzi az Egy Kína politikát, és ezzel gyakorlatilag független nemzetként ismeri el Tajvant, Kína katonailag visszafoglalja a szigetet. Maga Biden, pedig megígérte, hogy háborút indít Kína ellen, ha ez megtörténik. Más szóval, a Biden-adminisztráció olyan lépést hajt végre, amelyről pontosan tudja, hogy katonai konfliktushoz vezet a világ legnépesebb országával.
Biden, de facto, vagy de jure hadiállapotot akar bevezetni azzal a Kínával szemben, amelyet Washingtonban az amerikai globális uralom legnagyobb veszélyének tekintenek. Múlt év márciusában Antony Blinken amerikai külügyminiszter azt mondta, hogy Biden utasította a „Védelmi Minisztériumot, hogy Kínát tekintse ütemezett kihívásnak”. Blinken hozzátette: „Kína az egyetlen ország, amely rendelkezik azzal a gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai hatalommal, amely komoly kihívás elé állítja a stabil és nyitott nemzetközi rendszert.”
Elbridge Colby, a 2018-as Nemzeti Védelmi Stratégia fő szerzője vázolta fel az Egyesült Államok geopolitikai motivációit a Kínával való háborúra, aki kedden a Twitteren úgy nyilatkozott, hogy a Tajvánl konfliktusnak „az amerikaiak konkrét gazdasági érdekei szempontjából van értelme”.
Hacsak, Kínát nem korlátozzák katonailag, Colby egy olyan jövőre figyelmeztet, amelyben „Kína a globális GDP több mint 50 százaléka felett lesz befolyással, és a jüan lesz a domináns valuta. A 2021-es The Strategy of Denial című könyvében Colby olyan politikát hirdet, amely Kínát katonai akcióra ösztönzi. „Talán a legegyértelműbb és a legfontosabb módja annak, hogy Kínát agresszornak tekintsék, ha elérjük, hogy ők támadjanak először.
Kevés emberi erkölcsi megérzés gyökerezik mélyebben annál, hogy az, aki elindította a háborút, az agresszor. Ezért az Egyesült Államok igyekszik Kína összes „vörös vonalát”, átlépni, majd úgy tenni, mintha meglepődne, amikor Kína katonai akcióval válaszol.
Az amerikai imperializmus geopolitikai céljai csak egyik tényezője az Egyesült Államok háborús törekvéseinek. Az irányíthatatlan egészségügyi, gazdasági és társadalmi válsággal szembenézve az Egyesült Államok uralkodó osztálya szívesen használja fel a katonai konfliktust a „nemzeti egység” biztosításának eszközeként. A Kínával folytatott konfliktus eszkalációját a munkásosztály jogai elleni átfogó támadások kísérik majd, és követelik, hogy a munkások áldozzák fel életszínvonalukat a háborús erőfeszítések nevében. Biden őrült és gyilkos háborús tervét az egész amerikai politikai intézmény támogatta.
Kedden Mitch McConnell a republikánus szenátus vezetője 25 másik szenátusi republikánussal együtt nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette: „Támogatjuk Nancy Pelosi, a képviselőház elnökének tajvani útját.” „A tajvani válság fenyeget” – jelentette ki a republikánus párti Wall Street Journal vezércikke, hozzátéve: „A fegyverszállításoknak gyorsabbnak kell lenniük, és olyanoknak kell lenniük, amelyek a legjobban elrettentik egy esetleges inváziót”.
Bob Menendez szenátor, a Szenátus Külügyi Bizottságának elnöke a New York Times közleményében méltatta Pelosi utazását, és kijelentette: „Ms. Pelosinak igaza volt, amikor nem hagyta, hogy Kína döntse el, ki látogathat Tajvant és ki nem.
Ebben a közleményben, Menendez bejelentette, hogy Lindsey Graham republikánus szenátorral együtt törvényjavaslatot terjesztenek elő, a 2022-es tajvani politikai törvény címmel, amely nagyságrenddel növeli az Egyesült Államok katonai kiadásait Tajvan felfegyverzésére. Menendez írta: Jogszabályunk megerősítené Tajvan biztonságát azáltal, hogy a következő négy évben csaknem 4,5 milliárd dollárnyi biztonsági támogatást nyújt, és Tajvant „jelentős nem NATO-szövetségesként” ismeri el.
Ezenkívül kiterjesztené Tajvan diplomáciai terét a nemzetközi szervezetekben és a többoldalú kereskedelmi megállapodásokban való részvétele révén. Ez az Egy Kína politikájának tényleges végét jelentené az Egyesült Államokban. Más szóval, a demokraták felkarolják a Trump-adminisztráció politikáját. Biden azon erőfeszítései közepette, hogy háborút provokáljon Kínával, a Demokrata Párt „progresszív” szárnya – Bernie Sanders és Elizabeth Warren szenátorok – hallgattak Pelosi utazásáról, és nem voltak hajlandók válaszolni az újságírók közvetlen kérdéseire.
Sanders hozzáállását azonban egyértelművé tette külpolitikai tanácsadója, Matt Duss nyilatkozatai, aki a The Interceptnek adott interjújában teljes mértékben támogatta az Egyesült Államok katonai felépítésének céljait. Duss „Tajvan biztonságának javítását” szorgalmazta. Valamint, elítélte a Pelosi tajvani utazásának következményeire utaló figyelmeztetéseket.
Más szóval, a Demokrata Pártnak, vagy az Egyesült Államok politikai berendezkedésének nincs olyan része, amely komolyan ellenezné az amerikai militarizmust, bármilyen vakmerő vagy veszélyes is legyen a Fehér Ház fellépése.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________