Közel nyolc évtizeden át fennálló nukleáris fenyegetés:  Trinity, Hirosima és Nagaszaki, Novaja Zemlja, Marshall-szigetek, Church Rock, Three Mile Island, Rocky Flats, Csernobil és Fukushima után, hogyan kezelhetnek ennyire felületesen egy démoni technológiát, ami után, csak a halál, a pusztulás, a környezet tönkretétele, a rák, a meddőség és a genetikai mutáció maradt örökségül? Eljutottunk arra a pontra, ahol még Oliver Stone is az atomenergia erényeit szorgalmazza, annak ellenére, hogy elválaszthatatlan kapcsolatai vannak azzal a hadiipari komplexummal, amelyet karrierje nagy részében megtámadtak.

Ez a lehangoló állapot nagyrészt a globális környezetvédelmi mozgalom egyre nagyobb csökkenésének a következménye, amelynek nagy része kétségbeesetten magáévá tette az atomenergiát a CO2 elleni küzdelemben, bár kétséges, hogy hatékony-e.

A nukleáris ipar és néhány nagy horderejű környezetvédő között létrejövő megállapodás minden bizonnyal korunk egyik legszürreálisabb  szövetsége. A szabadúszó atom barátok, mint például James Hansen, olyan szénlábnyomot hagytak maguk után, amely megalázná Godzillát azzal, hogy az atomenergiát mint egyfajta technológiai deus ex machina-t népszerűsítik az éghajlatváltozás apokaliptikus fenyegetése ellen. Hansen odáig ment, hogy azt állítja, „az atomenergia elleni küzdelem veszélyezteti az emberiség jövőjét”. Szégyenletes módon sok zöld, ma már az atomenergiát népszerűsíti, mint egyfajta ökológiai kisebb rosszat.

Természetesen, nincs újdonság a világvége hirdetés ilyen jellegű racionalizálásában. Az atomenergia fennmaradása mindig is a hitetlenség készséges felfüggesztésén múlott. A rémisztő Hirosima utáni korban a legtöbb ember intuitív módon észlelte az atomfegyverek és az atomenergia közötti szimbiotikus kapcsolatot, és ezeket a félelmeket el kellett oszlatni. Ennek eredményeként a nukleáris ipari komplexum kitalálta a békés atom meséjét, amelyet korunk egyik legelvetemültebb embere, Edward „H-Bomb” Teller buzgón hirdetett.

Miután, Robert Oppenheimert béketeremtőnek és biztonsági kockázatnak minősítette, Teller üzletet létesített a Lawrence Livermore Labs odújában, és gyorsan elkezdte az atomenergia és a bombák ipari motorként való felhasználását tervezni a második világháború utáni gazdaság meghajtására. Az egyik első őrült terv, amely Teller tervezőtáblájáról került ki, a Harcos hadművelet volt, amely egy mélytengeri kikötő feltárására irányult Cape Thorntonnál, az alaszkai Point Hope inuit falu közelében, hidrogénbombák ellenőrzött detonációjával.

1958-ban Teller, a Dr. Strangelove karakterének valós modellje, kidolgozott egy tervet az atomtörmelékre. A Richfield Olajtársasággal együttműködve Teller 100 atombomba felrobbantását tervezte Alberta északi részén, hogy olajat vonjanak ki az athabascai kátrányhomokból. A Project Oilsands névre keresztelt tervet, csak akkor semmisítették meg, amikor a titkosszolgálatok értesültek arról, hogy szovjet kémek szivárogtak be a kanadai olajiparba.

A kanadaiak idegessége miatt csalódott Teller hamarosan az amerikai nyugat felé fordította figyelmét. Először megpróbálta eladni a vízre éhes kaliforniaiaknak azt a tervvel, hogy több mint 20 atombombát robbantanak fel, amivel a Sacramento-völgy nyugati részében árkot vájjanak, hogy több vizet vezessenek San Franciscóba, ami Jerry Brown perifériás csatornájának eredeti terve. Ezt követte egy összeesküvés, amelyben 22 békés atomfegyvert robbantanak fel, hogy lyukat fújjanak a dél-kaliforniai Bristol-hegységben az államok közötti M40 megépítéséhez. Szerencsére egyik terv sem valósult meg.

Ezt követve Teller ismét az olajiparhoz fordult azzal a tervvel, hogy a Colorado-fennsík alatt eltemetett földgázt 30 kilotonnás atombombákkal 6000 lábbal a föld felszíne alatt felszabadítsák. Teller állította, hogy ezek a köpenyt repesztő robbanások, amelyeket Project Gasbuggy néven forgalmaznak, „serkentik” a földgáz áramlását. A gázt valóban gerjesztették, de az is kiderült, hogy erősen radioaktív. Ennél is fontosabb, hogy 1957-ben az Amerikai Kémiai Társaság előtt mondott beszédében Teller, aki később segítette az izraelieket nukleáris fegyverprogramjuk kidolgozásában, az első tudós lett, aki azt állította, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetése elkerülhetetlenül éghajlatot módosító üvegházhatást eredményez. Teller megoldása? Cserélje ki a szén- és gáztüzelésű erőművek által termelt energiát, atomerőművek globális hálózatával.

Edward Teller régi elképzeléseit most leporolták és újra piacra dobták a Nukleáris Zöldek, köztük James Lovelock, a Gaia-hipotézis ötletgazdája.

Jelenleg, körülbelül 460 atomreaktor működik a világban, amelyek közül néhány szavatossága már lejárt, és a globális energiaigény 10 százalékát fedezi. Teller zöld tanítványai azt szeretnék elérni, hogy az atomenergia teljes részesedése 50 százalékra duzzadjon, ami nagyjából 2100 új atomreaktor építését jelentené. Mennyi az esélye annak, hogy sose lesz atom katasztrófa? Nullánál egészen biztos több.

Ez is egy nézet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________