(1747) A biztosítási csalás margójára

Tibor bá’ online

 

~q191Kevesen tudják, de magát a biztosítást intézményét az angol kereskedők találták fel egyszerűen azért, mert ha kereskedelmi hajótörést szenvedtek az egyetlen alkalommal bekövetkező vesztesség oly tetemes volt, hogy az a tulajdonos részére végzetesnek bizonyult. Márpedig a vitorlás hajók fénykorában a hajótörés jóval gyakoribb volt, mint napjainkban. Megegyeztek tehát, hogy ha valamelyiküket egy ilyen katasztrófa ér, akkor a vesztességet a többi kereskedő összedobja. Vagyis a viszonylag tetemes vesztességet megosztják maguk között, ami már elfogadható volt és mindenkinek nyugodt álmai lehettek.

Végeredményben tehát a biztosítás nem más, mint több ember közötti vesztesség megosztás. A lényege az, hogy kis „vesztességet” többé-kevésbé mindenki el tud szenvedni, míg egy hatalmas vesztességet, egy fél élet munkáját, már nem.

Ezer szőlősgazda bedob egy vödörbe fejenként 1000 forintot, akinek termését elveri a jég, az kiveszi a vödörből az 1 millió forintot, és folytathatja az életét, mintha mi sem történt volna.

Ez az elv, mármint, hogy apró anyagi áldozatot mindenki kibír, de hatalmas anyagi csapásba belerokkan, olyannyira elfogadható, hogy kevés az olyan ember, akinek semmiféle biztosítása ne lenne. Csakhogy ez a széleskörű elterjedés, ami az ügynökök és biztosítótársaságok számára hatalmas üzlet, az egész elvet felhígította, ami aztán táptalaja lett a csalásnak. Ugyanis kérdem én, ki rokkan abba anyagilag bele, akinek 4 milliós gépkocsiját külföldön feltörik és kilopják belőle a fényképezőgépet vagy a videó kamerát? Senki! Akinek van 4 milliója egy gépkocsira, az ha nem is örül annak, ha ellopják a fényképezőgépét, anyagilag tönkre nem megy az biztos.

Csakhogy a biztosítási ügynök többnyire jutalékból él, tehát fűnek-fának megpróbálja eladni a biztosítási kötvényt. A biztosítótársaságok pedig statisztikával dolgoznak. Ha minden századik kocsiból lopnak el egy 100.000 forintos videó kamerát, akkor az neki kocsinkét 1000 forint vesztességet jelent. Ha tehát a bebiztosításért 2000 forintot kér, akkor 1 milliót kifizet, 1 millió pedig tiszta haszon. Ha a kocsi feltörések száma növekszik, akkor egyszerűen emeli a biztosítási díjat.

[Ha valamit hatalmas összegre biztosítanak be, például egy aranylábú focista lábát 100 millió $-ra, akkor egyszerűen bevonnak az üzletbe több társaságot, hogy a pasi lesántulása esetén ne egy biztosítónak kelljen kiizzadni az egész összeget.]

Minden esetre a rendszer ma már magában foglalja a csalás lehetőségét, ami a kezdet kezdetekor elképzelhetetlen volt. Ugyanis egy üres kereskedelmi hajót el lehetett süllyeszteni és azt lehetett állítani, hogy teli volt pakolva gyarmatárúval, de maga az elsüllyesztőnek is vízbe kellett fulladnia. Ezért a csalás lehetősége fel se vetődött. Na de, egy gépkocsi feltörése?

Ha pedig a biztosító fizet mint a köles, akkor az készen adja az ötletet, hogy havonta megjátszom a gépkocsi feltörését. Aztán vérszemet kapok, és nagyobb tételek után nézek. Lehet űzni iparszerűen. Hatalmas árukészletem van, és nem vagyok képes eladni, mert kiment a divatból vagy elavult és már a kutyának se kell? Nos egy kis elektromos rövidzárlat, és elég minden. Az értékesíthetetlen árukészlet szempillantás alatt készpénzzé változik. És ugye, a felgyújtónak nem feltétlenül szükséges a lángok martalékává válni.

Van azonban a biztosítási csalásoknak egy kissé veszélyes csoportja, nevezetesen az, ami emberélettel kapcsolatos. A zongorista bebiztosítja az ujjait, az énekes a hangszálait, a focista a lábát, a manöken pedig a csöcseit, a szerelmes fér a feleségének az életét, a gondos apa pedig a saját életét.

Hogy egy zongorista baltával levágja az ujjait, az nehezen képzelhető el, de bevallom őszintén, ha nő lennék és a férjem bebiztosítaná az életemet 100 millió forintra, majd egy év múlva elvinne egy kis hegymászásra Horvátországba, hát nem szívesen mennék vele a szakadék szélére, hogy gyönyörködjek egyet az Adrián, mert könnyen lehet, hogy ez lenne életem utolsó panorámája. A további panorámákat férjem egyedül élvezhetné a 100 millió birtokában. Ezt csak azért írtam, mert néhány éve pontosan ez történt.

Természetesen életbiztosítással lehet úgy is csalni, hogy a bebiztosított nem hal meg, csak megjátssza azt. Ehhez persze el kell tűnni, nem szabad előkerülni. Meg van a zsozsó, aminek ára az, hogy egy nagyon is élő ember jogilag hulla. Ez a fordítottja a szikláról lökésnek, ahol van hulla és van pénz. Itt viszont nincs hulla és mégis van pénz. Ennek az a szépséghibája, hogy egy ember csak egyszer tud meghalni. A jogilag holtnak lenni nem egy „életbiztosítás” – hogy éljek némi szójátékkal – mert a második (igazi) halál nem jár jogi következménnyel. Egy jogilag halott embert nem lehet megölni, úgy hogy annak legyenek jogi következményei.

Ha a feleségét a szikláról lelökő pasi csak megjátszotta volna, hogy felesége eltűnt a sziklák között, sose tudták volna rábizonyítani a gyilkosságot, mert hogy nem is követte el. Kifizették volna a pénzt, majd egy-két év múlva zokszó nélkül eltüntethette volna a nejét. Egy ismeretlen hullával több vagy kevesebb, senkinek se tűnt volna fel. És akkor megszűnik az a rizikó, hogy a “halott” feleség véletlenül feltűnik. Száz millió forintért elég sok férj (vagy adott esetben feleség) le tudna mondani élete párjáról.

Ezeket csak azért szedtem így össze egy csokorba, mert manapság mindenki pénz, még több pénzt akar, mindegy milyen áron. A nem kifejezetten törvényes lehetőségek tárháza viszont szinten végtelen. Nem árt odafigyelni. Ne feledjétek az élet egy veszélyes üzem. 😀

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

18 gondolat erről: „(1747) A biztosítási csalás margójára

  1. Valószínűleg a biztosítási csalások miatt van /de inkább nem/, hogy a tényleges kárt viszont eszük ágában sincs teljes mértékben megtéríteni.

    Legutolsó káresemény egy “csőtörés” volt nálam. A biztosító fizette a fal kivésését, és az így kialakult lyuk ‘helyreállítását’ /gipszelés, festés/. Hogy legyen újra működő vízvezeték, illetve, hogy a vízvezeték szerelőnek ehhez mit kell beépíteni, nem érdekelte őket. /Piszokul meglepődtem, amikor mondom a kárbecslőnek, hogy a vízvezeték szerelő még nem végzett és nem tudom a javítás végösszegét – mikor erre azt mondta, hogy őt az nem is érdekli, mert azt nem térítik. Józan paraszti ésszel, ha kilyukad a cső, az is kár – nem csak az, amit a kifolyó víz okoz – hát nem./

    Ha valaki összetöri a kocsidat, akkor sem fizetnek a KGF alapján mindent /van egy alap “saját rész”, nem csak az amortizációt veszik figyelembe/.
    A lényeg mindig a 119 oldalas nagyon-nagyon apróbetűs részben van leírva az üzletszablyzatban. 🙂

    Ha valakinek a biztosítás jó üzlet, akkor az a biztosítónak az /főleg a magas beosztású vezetőknek/.

    Azt is imádom, amikor bombáznak azzal, hogy kössek új biztosítást /pl. lakásra/, mert mennyivel kedvezőbbek lesznek a feltételek a számomra /kisebb lesz a havi díj/. Logikus, ha én nyerek az ügyön, akkor a biztosító veszít/ene/ – na, ezzel kapcsolatban azért vannak kételyeim. Aztán, amikor megkérdezem az üzletkötőt, hogy miért dolgozik a saját biztosítója ellen, akkor van a hápogás… 🙂
    Az üzletkötőt egy dolog érdekli – hogy megkapja a jutalékát, ezért aztán lyukat beszél a hasadba. Elmondja azt, ami szép és jó, és bölcsen lapít a negatív dolgokról.

  2. 1:
    Az természetes, hogy a teljes kárt nem fizetik meg. Ugyanis akkor te lennél érdekelt abban, hogy káreset történjen. Valami vesztességednek kell lenni, hogy te magad is iparkodj nem kárt okozni magadnak. Különben abból indulnak ki, hogy a legtöbb kárt az elszenvedő okozza, ügyelve arra, hogy többet kapjon, mint a tényleges kár.

  3. Ha a kárfelmérő úgy áll hozzá, hogy akármennyit elismer csak 20%-ot kér vissza, akkor akár a teljes kárt is megtéríti a biztosító.

  4. 2: Azért vannak olyan káresemények, amit nehezen okozna a biztosított – nálam tavaly a vihar vitt le palákat a tetőről. Fizettek talán 5, vagy 8 ezer Ft-ot. Annyiért kit küldesz fel, hogy csinálja meg? Senkit nem kapsz…
    A vége az volt, hogy csináltam egy kurva hosszú tetőlétrát /naná, hogy a gerincnél mentek le a palák/, aztán én javítottam meg. Közben meg majd beszartam, úgy féltem… 🙂
    Viszont, amit én raktam föl, az áll, mint Katiban a gyerek. 🙂

    3: Ja, hogy így is lehet? 🙂

  5. 4:
    A palákat szöggel biztosítják, ha ezeket kilazítod, a következő szél feltépi őket. — Ha bármily biztosítási problémád akad, csak kérdezz meg engem. 😀

  6. Nem akart a biztosító kifizetni egy kárt. Hivatkozott a tizenakárhanyadik oldalon lévő kitételre.
    Erre azt mondtam neki, semmi baj, és mert nem szeretnék ismét ugyan abba a hibába esni, meg, hogy precíz és tehetős ember vagyok, megtehetem, hogy bemegyek és átrágjuk magunkat közösen a teljes szerződésen. Szeretnék jogilag minden sorával tisztában lenni. Ha ehhez egy hét kell, hát én rááldozom az időt.
    Kifizették a kárt.

  7. 5: Igen, erre nekem is van szomorú tapasztalatom.
    Hétvégi házikómról egy vihar levitte a fél tetőt, igaz, volt már vagy harminc-negyven éves. A szerkezetek rögzítését időnként ellenőrizni kell, mert a faelemek deformálódhatnak, összeszáradhatnak, és a rendszeres szélhatások a legkisebb lötyögést is lassanként egyre jobban kitágíthatják.
    Aztán egyszer jön egy akkora vihar, hogy a szögeket kitépi, nálam is kitépte az összeset, és elszáll az egész, a hullámlemezeket tartó faelemekkel együtt. Az új faszerkezetet már nem szöggel, hanem reizer-csavarokkal rögzítettem, ha mégegyszer elszáll akkor már megy az egész tető… 🙂
    A lényeg, hogy szélnek kitett elemek rögzítésénél nem szabad lötyögést megengedni, időnként nem árt ellenőrizni, és ha indokolt utánafeszíteni.

  8. 4: így is lehet?

    Lakásbetörés biztosításakor fordult elő ilyen. Amiről lejattolsz 20%-ot és azt állítod, hogy betörés előtt a lakásodban ott volt és ellopták (és számlád is van róla, hogy valamikor volt olyanod, akkor így is lehetett). Én ezért lettem bizalmatlan a biztosítókkal szemben.

  9. Tibor bá, ezzel azt akarod mondani, hogy a fiad elég komoly veszélyben volt, amikor papíron már halott volt? Kinél tartotta a pénzt? Az nem került elő a lebukásakor?

  10. 9:
    A pénz (500 millió Ft.) nem lett kifizetve. Ha ki lett volna fizetve, akkor azt az “özvegy” kapta volna meg, aki idő közben másnak lett a felesége, annak a pasinak is szült egy gyereket. A hölgy diplomata csemete, anyanyelvi szinten beszél oroszul, és angolul, és rendelkezett volna 500 millióval, és nem valószínű, hogy végig izgult volna egy életet, hogy mikor kerül elő a halott férj, mely esetben ugrott volna a még meglévő pénz és vagyontárgy és persze kapott volna néhány évet is. Innentől kezdve nem hiszem, hogy szükséged lenne több mankóra.

  11. 5 évet huztam le karszakertokent.
    Egyetlen tanacs is elegendo.
    Kar bekovetkezte esetén MIELOTT barkinek is szolnal, olvasd el a szerzodest es ugy jelentsed be a kart, hogy az fizetheto legyen.
    Ennyi.

  12. 11:
    Nem kellene a szerződést az aláírás előtt elolvasni? 😀

  13. 13:
    Nem, az ötlet a férjé volt, de a neje aztán nagyon belejött.

  14. 12: ahhoz, hogy értelmezni tudjad az ott leírtakat, jogásznak vagy kárszakértőnek kell lenned 🙂
    Nem vicc, az ügynökök nagy része se ismeri, amit elad.
    De neki nem is a biztosítást kell értenie, hanem az eladást.
    A szerződések 99%-ában ugyanis soha nem lesz káresemény

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük