Ritka pillanat az elmúlt 61 évben, Izrael sarokba szorítja önmagát. Mivel senki se akar háborút, az európai és arab diplomáciai körökben felvetik a lehetőségét annak, hogy Iránt elfogadhatják „békés atomhatalomnak”, ami azt jelenti, hogy az „Atom fegyverek elterjedését gátló egyezmény” (Nonproliferation Treaty) által biztosított jogait érvényesítheti, azaz békéscélú atomkísérleteket végezhet. Hivatalosan Izrael ennél nem is akart többet, de nem hiszi, hogy Irán ennyivel beéri, tehát „radikális” megoldáson töri a fejét. Viszont a diplomáciai elképzelés kimondja, hogy amit hadászati cél elérése érdekében Irán eddig megvalósított, azt „fait accompli” kell kezelni, mert mi mást is lehetne tenni.
A diplomáciai elképzelés szerint, amennyibe az USA csatlakozna az európai és arab országok törekvéséhez, vagyis hogy Izraelt rávegyék a Nonproliferation Treaty aláírására (amire mindez ideig nem volt hajlandó), és kapuinak megnyitására az ENSZ megfigyelők előtt (amit Irán már évek óta megenged), akkor az Irán-Izrael vita új alapokra lenne helyezhető. Persze az elképzelésben van egy jó adag naivság, mert Izrael állig fel van fegyverezve nukleáris töltetekkel, de most erről egy pillanatra feledkezzünk meg.
Minden esetre a nemrég megválasztott Benjamin Netanyahu miniszterelnök kormányának külpolitikai álláspontja hivatalosan nincs nyilvánosságra hozva, és minden valószínűség szerint addig nem is lesz, amíg az izraeli miniszterelnök nem látogatja meg Barack Obamát. A diplomáciai klíma Washingtonban viszont hűvös, mert Amerika ragaszkodik az ügynevezett két-ország megoldáshoz, azaz Izraellel párhuzamosan a palesztinoknak legyen egy saját külön országa. A zsidó állam azonban a palesztinokkal kötött minden, korábbi egyezséget fel akar rúgni, és az egész egyezkedést elölről akarja kezdeni, aminek az USA nem nagyon örül.
Izrael az új tárgyalások megkezdését két feltételhez szabja, de mindkettő ütközik az Amerikai elképzelésekkel. Az első, Irán atomkísérleteinek a megsemmisítése, ami lehetetlen, hiszen már megvalósultak, és Amerika az Irán elleni katonai támadást elutasította. A második feltétel szintén propaganda jellegű és világosan árulkodik a mögötte húzódó negatív hozzáállásról. Ez ugyanis abból áll, hogy minden érdekelt fél „ismerje el Izraelt, mint egy zsidó államot”. Ezt a követelést nem lehet teljesíteni, mert Izrael nem hajlandó meghatározni melyik Izraelt kell elismerni. Azt, amit az ENSZ elismert 1948-ban? Vagy az 1967-es háborút követő tűzszünetben meghatározott Izraelt (amit már réges-régen felrúgtak a palesztin területek bekebelezésével)? Vagy egy olyan Izraelt, amelynek határait majd még meg kell határozni (tekintve, hogy a terület bekebelezés napjainkban is folytatódik)? Mindezt akkor követelni, amikor Izrael törvényes határait nemzetközileg már rég elfogadtak, és mindenki tudja, hogy Izrael egy zsidó állam, eléggé üresen cseng. Viszont az elismeréssel kapcsolatos követelés azt jelenti, hogy Izrael területén élő arabok nem lehetnek állampolgárok, akik különben már rég ott éltek, amikor a zsidó államot 61 évvel ezelőtt létrehozták. Hiszen máris vannak olyan követelések Izraelen belül, hogy kötelezzék az arab lakósság felesküdését Izraelre (különben kiűzzük az országból). Valamint az 1948 után törvénytelenül elvett földekért ne járjon kártérítés, és az otthonaikat elhagyott palesztinok nem térhessenek vissza.
Ezeket a követeléseket természetesen nem lehet komolyan venni, nem is azért tették közzé, egyszerű propaganda. „Látjátok, az arabok még csak nem is hajlandók elismerni minket, mint egy létező zsidó államot”? Az Iránnal kapcsolatos követelések pedig már egy éve meghaltak, amikor G.W. Bush a jeruzsálemi kérésre simán kijelentette, hogy nem támadja meg Iránt és óvta Izraelt, hogy egyedül nekivágjon a kalandnak, ami már csak azért se volt lehetséges, mert az iraki légteret az amerikaiak ellenőrzik és az Iránba vezető út Irakon keresztül vezet.
Találkozásuk alkalmából Netanyahu nyilván közölni fogja Obamával, hogy boldogan tárgyalna a palesztinokkal, de olyan feltételek mellett, amik nem elfogadhatók. Vagyis: a Hamas teljes kiiktatása, a leendő Palesztin állam korlátolt szuverénitása, az izraeli települések meghagyása, Izrael vízhez jutásának érintetlenül hagyása. Tekintettel arra, hogy ezek az előfeltételek még kiindulási alapot se tesznek lehetővé, a valódi kérdés az, hogy Obama miként fog reagálni. A világ majd csak ezt követve tippelhet, hogy lesz-e további háború a Közel-keleten, vagy sem. Az én tippem az, hogy egy másik 61 évig egészen biztos lesz.