(672) Hitler Jugend

Tibor bá’ online

 

Az unokára vetődő árnyék – – – Ferdinand von Schirach, a krimi könyvek bestseller írójának nagyapja Baldur von Schirach, a Hitler Jugend vezetője volt. Több mint 60 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy írjon nagyapjáról, és arról, miért nem tud szembenézni a rávetődő árnyékkal. Az alábbiakban olvashatjátok Ferdinand von Schirach esszéjének magyar fordítását.

Nagyapámat akkor engedték ki a börtönből, amikor még csak kétéves voltam. Szüleim München környékén éltek egy XVIII. században épült, borostyánnal befutott, gyönyörű házban. A házhoz vezető út kissé lejtett, néhány kő törött volt, és a ház kapuja néha beragadt. Az épület mögött rózsabokrok, más cserjék, és egy aprócska szökőkút helyezkedtek el egy pucér Ámorral, akinek még megvolt az íja, de a nyílvesszője már letört.

Nagyapám szabadulására nem emlékszem. Amit tudok, azt mind úgy hallottam, fényképeken és filmeken láttam. Börtönből szabadulva édesapám és a nagybátyám várták egy fekete kocsival. A börtön ajtaja elé egy ideiglenes faparavánt állítottak kizárólag erre az alkalomra. Az igen fiatal, kevés önbizalommal rendelkező édesapám jól szabott, sötét öltönyt viselt. Nagyapám vékony, mondhatnám soványnak volt mondható.

Fel tudom idézni a müncheni kertet, ahol egy híres német újságíró, Henri Nannen ült közvetlenül a nagyapám mellett egy régi, öntöttvas kerti széken. Ő volt az első, aki szabadulása után meginterjúvolta a nagyapámat. A család többi tagja háttérben tartózkodott egy öreg vadgesztenyefa árnyékában. Nagyapám lassan, és furcsa weimari akcentussal beszélt. Ezeket az interjúkat hallgatva meglepő, hogy ezek az emberek akcentussal beszéltek. Hitler főépítésze, Albert Speer szűkebb szülőföldjének, a badeni tartomány dialektusával beszélt. Abban az időben mindenki azt mondta, hogy a nagyapám „közvetlenül nyomtatható” stílusban beszélt, de ez eléggé pontatlan, hiszen az interjú előtt megegyezett az újságíróval, hogy miket fog kérdezni, ő pedig begyakorolta a válaszait, de semmi olyat nem mondott, amivel azonosulni tudnék. 

Négyéves koromban átköltöztünk Stuttgartba, édesanyám szüleihez. Egy hatalmas birtokon éltünk, amit még az I. világháború előtt dédapám tervezett. Hatalmas öreg fák között állt a ház, ahová oszlopsorok közé helyezett lépcsők vezettek fel. Édesapám gyakran vitt el halászni és vadászni. Egy külön kis világban éltünk, ahol rendszerint egyedül voltam hagyva. Minden nap elsétáltunk egy kioszkhoz. Nagyapám nagyon lassan ment, mert az egyik szemére majdnem megvakult. A börtönben leszakadt a retinája. Néha-néha az utcán valaki megszólította, de ezt én nem szerettem. Naponta malmoztunk, amiben mindig ő nyert ugyanazzal a trükkel. Öt vagy hat éves lehettem, amikor rájöttem a trükkjére, attól kezdve többé nem játszottunk.

A családunkban nem volt szokás a gyerekekkel beszélgetni, de ennek volt jó oldala is. Magunkra hagytak, élhettük a saját kis világunkban. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy valami megmagyarázhatatlan dologgal voltam körülvéve. Nem úgy nőttem fel, mint a szomszédság többi gyereke, valójában nem is érintkeztem velük. Számomra ez az élet idegen volt, soha nem éreztem magam teljesen otthon, amit senkinek se mondhattam el, ami lehet, hogy egy gyerekszokás. 

A családban senki ki nem ejtette a száján, hogy „börtön”, úgy hivatkoztak rá, hogy „Spandau”. De egyszer volt nálunk egy vendég, és akkor hallottam, hogy a nagyapám hosszú ideigl börtönben volt. Ez izgalmasnak tűnt, mert éppen akkor olvastam egy könyvet Sir Francis Drake-ről, aki korábban kalóz volt. Drake-nek nagy tisztelője voltam, talán mert sok időt töltött börtönben. Édesanyámat megkérdeztem, hogy a nagyapám mit követett el. Nem emlékszem, mit válaszolt. Hosszú magyarázkodás volt, amiben rengeteg számomra ismeretlen szó fordult elő, de jól emlékszem a hangjára, egészen más volt, mint normális körülmények között. A magyarázat után úgy gondoltam, hogy valami szörnyű dolgot követhetett el, talán káromkodott. 

Aztán egyszer csak nagyapám hirtelen eltűnt, el se búcsúzott tőlem. Jóval később megtudtam, hogy egyedül akart maradni. A Mosel folyóhoz közel, egy apró fogadóban szállt meg. Gondolom egy kis cellában eltöltött 20 év után túl nyüzsi volt neki a normális élet. Közvetlenül a halála előtt egyszer még láttam. Az nap a folyót figyeltem, a szőlőket és egy szamarat, amelyik állandóan csikorgatta a fogait. Nagyapám az egyik szemét lekötött aggastyán volt, akit én nem igazán ismertem. Nem emlékszem, hogy ezen az utolsó napon beszélt volna hozzám. Volt egy gyakran ismételt frázisa: „Egy voltam közülletek”. Ez lett ráírva a sírkövére is. 

Mint egy Tolkien (többek között a gyűrűk ura szerzője)  könyvből előmászó szörny – – – Tízéves koromban beadtak egy jezsuita internátusba. Ehhez persze túl fiatal voltam, de ez megoldódott, mert a családunkban mindenki túl fiatal volt mindenhez. Minden bentlakónak volt egy betétkönyve, amibe havonta beutaltak 4 DM zsebpénzt. Minden hónap első hétfőjén a szerzetesek elvittek  minket a postára, ahol sorban állva vártuk, hogy kivehessük a pénzünket. A sor lassan haladt, mert akkor még mindent kézzel írtak. A harmadik vagy negyedik alkalommal az egyik hivatalnok magához intett és égő szemekkel azt mondta, Tudom, hogy ki volt a nagyapád, ezentúl neked nem kell sorban állnod. Erre én elfutottam.

Aznap délután az egyik szerzetes megpróbálta elmagyarázni nekem mi volt a Nemzeti Szocializmus, mit követett el a nagyapám, és miért kellett börtönbe mennie. Ez is nagyon zavaros volt. Úgy hatott mint egy furcsa teremtményekkel telitűzdelt történet J.R.R. Tolkien egyik könyvéből.

Tizenkét éves voltam, amikor először megértettem, hogy ki is volt. Volt róla egy fénykép a történelemkönyvünkben, alatta pedig „Reichsjugendführer Baldur von Schirach” – a Hitler Jugend vezetője. Még ma is előttem van. A saját nevemet olvashattam a tankönyvemben. A szemben lévő oldalon Calus von Stauffenberg, az 1944 július 20-i, sikertelen, Hitler elleni merénylet vezéralakjának fényképe volt látható. Mindjárt a kép mellett az állt, hogy „ellenálló harcos”. A „harcos” szó sokkal jobban hangzott. Az osztályban Stauffenberg mellett ültem, aki ugyanolyan unoka volt, mint én. Ő se tudott többet, mint én. A mai napig barátok vagyunk.

Otthon nem volt titok – – – Egy darabig eltartott, amíg a történelemkönyvben eljutottunk a nemzeti Szocializmushoz. Abban az időben az osztályban volt egy Speer, egy Ribbentrop és egy Lüninck. A bűnösök és az ellenálló leszármazottai, mind egy osztályban. Az első nagy szerelmem egy Witzleben volt [Erwin von Witzleben is részt vett a Hitler elleni összeesküvésben, amiért kivégezték]. Úgy tűnt, hogy a történelem és az én életem két teljesen különböző dolog volt.

Később otthon bárkivel beszélhettem ezekről a dolgokról, semmi se volt titkos. Valóságban azt hiszem ilyen vezetéknévvel rendelkezni, mint az enyém, azzal az előnnyel jár, hogy semmit se lehetett elrejteni előlem. Nagyon sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról, az egyik nagybátyám még könyvet is írt róla.

Soha nem tudtam megérteni, hogy nagyapám miért vállalta fel ezt a szerepet. Amikor 18 éves volt, a bátyja öngyilkos lett egy Rosslebeni internátusban. Állítólag nem tudta túltenni magát azon, hogy a császárt lemondatták, de Buddha idézeteket tartalmazó könyv volt kinyitva az íróasztalán, amikor meghalt. Nővére [vagyis az író másodnagynénikéje] opera énekes lett. Az apja [vagyis az író dédapja] a Weinmari színház igazgatója volt. Édesanyja [vagyis az író dédanyja] amerikai volt, akiről van egy fényképem,. Egy csinos nő nyúlánk nyakkal, aki a Mayflower hajón érkezettek leszármazottja volt. Az egyik őse a Függetlenség Kikiáltásának az egyik aláírója volt, egy másik Pennsylvania állam kormányzója. A Schirach leszármazottak bírók, történészek, tanárok és könyvkiadók voltak, legtöbbjük állami alkalmazásban. 400 év óta írtak könyveket. Nagyapám ebben a burzsoá környezetben, elkényeztetve nőtt fel. A korai fényképeken olyan, mintha lány lenne. Ötéves koráig csak angolul beszélt. Hitlerrel 17 éve korában találkozott. 18 éves korában belépett a Nemzeti Szocialista Pártba (NSDAP). Egy olyan ifjút, aki tanulmányai alatt, minden reggel a müncheni English Gardenbe járt lovagolni, hogy az ördögben tudott levenni a lábáról  durva és unalmas elfoglaltság? Mi vonzót talált a sörpincékben található borotvált fejű huligánokban? Hogy lehet az, hogy egy ember, aki Richard Strausst kéri fel egyik fia keresztapjának, aki Gothéről ír tanulmányokat, nem veszi észre az 1933-as könyvégetéskor, hogy a barbárok oldalára állt? Túl ambiciózus lett volna? Túl fiatal, bizonytalan? Miért volt ez neki fontos? Állítólag utolsó szavai ezek voltak: „Mire gondolhattam?” Jó kérdés, de semmit nem magyaráz meg.

A történészek magyarázatának nincs sok értelme, ha a saját nagyapádról van szó. – – – Később, egyetemista koromban, mindent elolvastam a Nürnbergi Perrel kapcsolatban. Próbáltam megérteni az akkori időket. De egy korszak, történészek által történő magyarázatának semmi értelme, amikor a saját nagyapádról van szó, aki kultúrált ember lévén egyik este beült a Bécsi Operában bérelt páholyba, másnap este pedig részt vett a város pályaudvarának lezárásában, hogy a zsidók deportálását semmi se zavarja. Meghallgatta Himmler Poznáni titkos beszédét 1943-ban a zsidók megsemmisítéséről.  Nincs tehát semmi kétség afelől, hogy tudott a legyilkolásukról. Különböző emberek beszéltek róla elképzelhető minden módon: nyíltan, cinikusan, mérgesen, csodálattal, szimpatikusan, izgatottan. Kaptam halálos fenyegetést. Sokszor elegem volt belőle, de mindezek eltörpülnek, ha Bécsi vélekedésére gondolok.

Könyvem megjelenése óta újra kérdezősködnek felőle. Az emberek tudni szeretnék, hogy az én életem másképp alakult volna-e, ha nem ez lenne a vezetéknevem, más hivatást választottam volna-e, nagyapám bűnének ismerete kitöltötte-e gondolatvilágomat. Felteszem, a körülmények figyelembe vételével, ezek normális kérdések. Az újságírók mindig udvariasan kérdeznek, de azért a viselkedésemet kissé furcsának találják. Ha úgy gondolom, hogy az interjú főleg a nagyapámról szólna, akkor inkább lemondom őket. Ezért az a vélemény terjedt el rólam, hogy elkerülöm a kellemetlenségeket, és ebben igazuk is van, mert nincsenek valós válaszaim. Nem ismertem a nagyapámat, nem tudtam hozzáfordulni kérdésekkel, nem ismerem őt. Ez az oka annak, hogy megírtam ezt az esszét. Ez az első alkalom, hogy írtam róla, és ez lesz egyben az utolsó is.

Egészen másfajta bűn – – – A bűnöket a bíróságok vannak hivatva elbírálni. A bíró azt vizsgálja, hogy a vádlott követett-e el bűnt, majd mérlegeli a bűntett súlyosságát. A legtöbb bűnelkövető nem nagyon különbözik tőlünk. Elég egy rossz döntés, és kilépnek a társadalomból, vagy reménytelenség lepi el őket. Sok esetben a véletlenen múlik, hogy valaki bűnös lesz-e vagy áldozat. Tény az, hogy megölni valakit, akit szeretünk nagyon hasonló az öngyilkossággal.

De amit a nagyapám tett az teljesen más. Az ő bűne meg volt szervezve, szisztematikus volt, precíz és hidegvérrel elkövetett, amit íróasztal mellett terveztek ki. Feljegyzések és  értekezések voltak. Újra és újra döntött. Abban az időben úgy nyilatkozott, hogy a zsidók eltávolítása Bécsből hozzájárulás volt az európai kultúra életbentartásához.

Ilyen mondat után nincs értelme további kérdéseknek, pszichológiai válasz keresésének, mert ezek feleslegesek. Néha egy bűn olyan súlyos, hogy semmi másnak nincs szerepe. Természetesen az állam maga bűnös volt, de ez nem mentség olyan emberek számára, mint ő, mert ezek az emberek hozták létre ezt az államot. Nagyapám döntései nem a szerencsétlenség, a véletlen vagy a meggondolatlanság termékei. 

Manapság a büntető ügyekben azt kutatják, hogy a vádlott tudatában volt-e tettének, vajon megértette-e mit követ el, és szét tudta-e választani a helyes cselekedetet a helytelentől? A nagyapám esetében ezekre a kérdésekre egyértelmű a válasz. Egyértelműen bűnös volt. Olyan családból származott, akik évszázadokon át felelős helyzetet élvezhettek. Boldog gyerekkora volt, jó neveltetést kapott, lábainál hevert a világ. Könnyen dönthetett volna egy egészen másfajta életvitel mellett. Nem tudatlanságból vált bűnössé. A végén minden ember bűnösségét a körülmények szabják meg.

Nincs örökölt bűn – – – Nagyapám bűne, az ő saját bűne. A német szövetségi perrendtartás szerint az számít bűnnek, amiért valaki személyesen felel. Nincs kollektív vagy örökölt bűnösség, és mindenkinek joga van a saját életéhez. Könyvemben nem írok a nagyapámról, vagy a generációjáról. Ezekről az emberekről semmivel se tudok többet, mint amiket már ezerszer feltártak.

Engem sokkal inkább érdekel a mi világunk, a ma világa. A háború utáni büntetőeljárásról, bírósági munkáról írtam, ahol elképesztő ítéletek születtek, olyan bírókról, akik minden egyes elkövetett gyilkosságért 5 perc elzárásra ítéltek náci bűnösöket. A könyv a mi országunkban elkövetett bűnökről, bosszúról, megtorlásról, és azokról a dolgokról szól, amiket továbbra is lazán kezelünk. Úgy gondoljuk, hogy biztonságban vagyunk, de ez nem igaz. Újra elveszíthetjük a szabadságunkat, és akkor mindent elveszítünk. Ez a m i életünk, ez a mi felelősségünk. 

A könyv legeslegvégén a náci unokája megkérdezi a fiatal védőügyvédet: „Én is ide tartozom?” A válasz: „Az vagy, aki vagy.” Ez az egyetlen válasz a nagyapámmal kapcsolatos kérdésekre. Soká tartott, amíg megtaláltam.

_______________________________________________________

Utóirat: Baldur von Schirachot 1931-ben nevezték ki a Hitler Juged vezetőjévé. Tíz ével később Bécs kormányzója lett, és alá tartozott a bécsi zsidók koncentráció táborokba való deportálásának a koordinálása. 1946-ban 20 év börtönbüntetésre ítélték az emberiség ellen elkövetett bűneiért, amit Nürnbergi Bíróság börtönében kellett letöltenie. 1974-ben halt meg. Unokája napjainkban büntetőügyek vádlottjainak a védelmét vállalja, eddig két könyv szerzője.

_____________________________________________________________________ 
Éljetek a lehetőségekkel!

13 gondolat erről: „(672) Hitler Jugend

  1. “Az ő bűne meg volt szervezve, szisztematikus volt, precíz és hidegvérrel elkövetett,
    amit íróasztal mellett terveztek ki ”
    Carl Gustav Jung: ” Tudja-e, hogy ha a világ száz legintelligensebb koponyáját kiválasztjuk és összegyűjtjük Őket, az eredmény egy ostoba tömeg lesz? Tízezer belőlük együtt egy krokodil átlagos intelligenciájával rendelkezne. Sohasem vette még észre, hogy egy vacsoránál annál bárgyúbb beszélgetés folyik, minél több embert hívott meg? Egy tömegben azok a tulajdonságok sokszorozódnak meg, amelyek mindenkiben megvannak, és ezek lesznek az egész tömeg fő ismertetőjegyei.
    Nem mindenkinek vannak erényei, de mindenki rendelkezik az alsóbbrendű állati ösztönökkel, a mélységesen primitív barlanglakók befolyásolhatóságával, a vadak gyanakvásával és bűnös szenvedélyeivel. Ezért, ha önnek több millió emberből álló nemzete van, az még emberinek sem nevezhető, az csak egy õshüllő vagy egy krokodil, vagy egy farkas színvonalán áll. Államférfiainak nem lehet magasabb rendű moráljuk, mint a nemzet állati tömegmorálja, noha a demokratikus államok néhány államférfija igyekszik valamivel emberibben viselkedni. “

  2. Üdv Tibor Bá és Mindenki.
    Én “sajnos” nem vagyok ilyen híres. Anyám sváb. Mi a városban mi nem tanulhattunk németül az iskolában, és a svábokat is megszólták a hátuk mögött. Az volt a szóbeszéd, hogy annak idején sokan beléptek a Voksbund-ba. És, idézek:” túl nagy volt a pofájuk”.

  3. Az USA-ban most fogadták el és iktatták törvénybe a nemzetvédelmi felhatalmazásról szóló 1867. számú törvényt, amely arról szól, hogy amerikai állampolgárokat vádemelés, tárgyalás és bármilyen felügyelet nélkül határozatlan ideig fogva tarthatnak, börtönbe zárhatnak.
    A múlt kísértete ?

  4. 4:
    Nem a múlt kisértete, hanem a szabadság halála, az alapitó atyák likvidálása.

  5. Egy idézet a Barikádból,
    “Történelmi időutazás

    1946, 1984, 2001 – sok évszám eszünkbe juthat a TEK-ről és NIBEK-ről. A mostani kormányzati lépéseket talán a 2001-es amerikai hazafiassági törvényhez lehet hasonlítani. Akkor az Egyesült Államokban a terrorveszélyre hivatkozva olyan jogszabályt fogadtak el (Patriot Act), amely lehetővé tette, hogy bárkinek a tudta vagy engedélye nélkül lehallgathassák telefonját, elolvashassák emailjeit, betekinthessenek pénzügyi és egészségügyi irataiba, vagy bírói végzés nélkül korlátlan ideig fogva tartsák. Akkor sokan kiröhögtük az amerikaiakat, hogy hagyják, hogy vezetőik alkotmányellenes úton megvalósítsák az orwelli világot: a szabadság szolgaság.

    És most itt vagyunk. Egy hónapon belül testet ölt egy olyan gigainformációs titkosszolgálati szerv, amely a tudta nélkül bárkinek hozzáférhet gyakorlatilag bármely dokumentált személyi adatához, közvetlenül, elektronikus úton, külső közreműködés és jóváhagyás nélkül. Egy állampárti időket idéző intézmény, amely felet senki nem áll, akit nem lehet számon kérni. És ez a titkosszolgálati szerv terroristákra fog vadászi. Külföldiekre és belföldiekre.

    A terrorista nagyon kényelmes ellenfél. Sosem látjuk, sosincs jelen, névtelen, arctalan, de bárhol, bármikor lehet vele riogatni, és az egyébként kínos, antidemokratikus lépéseket a birkatürelmű nép torkán lenyomni. Ha nem lenne, ki kéne találni. Talán most éppen ez történik…”

    Tehát nem kell Amerikáig menjünk, hogy tapasztaljuk a saját bőrünkön is a hatalom koncentrációt, egy olyan országban ahol Matuska Szilveszter óta se előtte se utána terrorizmus nem volt, de ezt megoldják gondolom, ha ezen múlik.
    A Hitlerjugend cikkhez mindössze annyit fűznék, hogy nem lehet az okozatokat vizsgálni az okok nélkül. Talán úgy érthetőbb ha a jelenlegi mindennapjainkat vesszük szemügyre és látni fogjuk, hogy megint csak durva pofonok elcsattanására lesz szükség, hogy megállításra kerüljön a jelenlegi tendencia és akkor lehet ajvékolni és csúnyákat mondani a pofoszkodókra….

  6. 6:
    Talán érdemes kihangsúlyozni, hogy a világon elkövetett terror cselekedetek nagy hányadát a titkosszolgálatok követik el, hogy a népet lehessen riogatni vele és jogalapot adjanak demokratikus jogok megszüntetéséhez.

  7. “egy olyan országban ahol Matuska Szilveszter óta se előtte se utána terrorizmus nem volt, de ezt megoldják gondolom, ha ezen múlik.”

    Pontosan Tibor bá, ezért is írtam a fentieket, ugyanez történt Mo. is a cigány gyilkosságokkal, azóta nem sokat hallottunk az elfogott elkövetőkről, ugyanez volt a szerepe a Tóthból Toroczkaivá lett Tv ostromlónak is, holott előtte és utána is kifejezetten személyre szabva próbáltam erről felhomályosítani.
    Visszatérve a cigánygyilkosságokhoz látni kell azt, hogy ez nem vall a magyar virtusra, a magyar “genetikailag inkább önpusztító” élve egy kis K.Ákos szabad hasonlattal, elég ha csak a véderős vezető esetét megfigyeljük. Amikor meghozta döntését és minden mindegy lett volna, akkor sem számolt le ellenségeivel, hanem inkább önmagával. A magyarságra a legveszélyesebb a magyar virtus.

  8. Tibor bá, most olvasom a Pravdan, hogy Putyin azt mondta az ezredeseinek, készüljenek az Armagedonra.
    Rothschildék nem férnek a bőrükbe, de erre jóelőre felkészült az elit, nemhiába vájatott magának bunkert Csányi is Szovátán a hegy gyomrába.

  9. 9:
    Ez a kard csörtetés most divat az egész világon. A kínaiak is alaposan kiveszik a részüket. Van egy olyan mondás, hogy mindig akkor indul el egy háború, amikor a megelőző háború veteránjai már nem élnek.

  10. Kedves László! Az usa hogy kerül a képbe? Maximum a legalább annyi emberiség elleni bűn miatt merülhet fel mint bűnös. Ha a náci németek jobb marketingel tálalták volna a népírtást,most ők lehetnének a világ irányitói. Tisztább nyiltan irtani egy népet vagy vallási csoportot,mint alattomosan terroristának nyilvánítani azt aki a szabadságáért harcol. Nem tudom érthető volt e amit írtam,ha kell megmagyarázom..

  11. 3:Pepperjohny!Azert,mert anyukad svab szarmazasu ,lehet o a vilag legaranyosabb teremtese is!Ne legyen ez miatt lelkiismeretfurdalasod,mindenki a cselekedetei alapjan biraltatik el.Tok mindegy,ki milyen szarmazasu,ha nem kovetett el rossz cselekedeteket embertarsai ellen.Vagy igyekszik az elkovetett rosszat joval megvaltani.Ugyanis mindenki csak a sajat cselekedeteiert felelos,mas ember altal elkovetett tevekenyseget senkinek sem kotelessege magara vallalni.Ezert hamis a kereszteny vallas.
    9:Es ennel a pontnal fontos megjegyezni,ha az armageddon veletlenul elmarad,a felelossegrevonas bizony megmarad!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük