(521) Tibor bá’ online – Szeretnéd-e tudni, mi a szerelem (átkozott szerelem)?

ö„Hivatalosan” a szerelem az éhség és a „mániás-megszállottság rendellenessége” (angolul: obsessive-compulsive disorder) kereszteződése. [Én viszont azt állítom, hogy szexualitással kapcsolatban kiváltott ideiglenes, egzaltált állapot, de most nem én számítok]  Valójában olyasmi érzés, mint a csokoládémajszolás. A szépség pedig a szerelmes ember szemében nem sokat nyom a latba.

A szerelmes emberek agyában lejátszódó folyamatok kutatási eredménye hideg vizes zuhanyként hűtötte le ősidők óta dédelgetett romantikus elképzeléseinket. Helen Fisher (Rutgers University, New Jersey) antropológus által vezetett kutató csoport felkért hét férfit és tíz nőt – akik állításaik szerint halálosan szerelmesek voltak – hogy nézzenek meg szerelmükről egy fényképet, illetve más ismerős személyről, miközben rá voltak kötve egy mágneses-rezonancia erősítés elvén működő leképezőre (MRI). A leképezés szerint egy szerelmi viszony elején az indítékkal és jutalommal asszociált, dropaminben gazdag agyterületek nagyfokú aktivitást mutatnak, amikor szerelmük fényképét látják. És persze minél mélyebb a kapcsolat, annál nagyobb az aktivitás. A kutatókat meglepte az, hogy bár a szerelem nagyfokú érzelemgazdagságot jelent az agy érzelemért felelős részében az aktivitás nem növekedett meg. Ezek a részek mind addig nem aktiválódtak, amíg a kapcsolat nem ért el egy későbbi, érettebb szakaszt.

Az eredmények azt sugallják, hogy a romantikus szerelem mindössze egy indíték, egy ösztönző erő, mint amilyen az éhség vagy a szomjúság. Egy kapcsolat elején az agy tervezéssel van elfoglalva és az élvezet megszerzésére hajt. Csakhogy a „ráhajtással” foglalkozó agyterület akkor aktiválódik, amikor az ember például csokoládét majszol.

Végül is, az eredmények szerint a szerelem hasonlít a mániás-megszállottság rendellenességére (MMR), [Emlékszel? amit én egzaltált állapotnak becéztem], mivel a kutató­csoport olyan agytevékenységet észlelt, ami az MMR-re utalt. Megjegyzendő, hogy az aktivitás intenzitása egyenesen volt arányos a kapcsolat hosszával, kitartva egészen az érzelmi állapot beköszöntéséig. Ennél a pontnál az ember átlép „mániáján” és, egy tartós kötődést alakit ki, vagy a szerelem megszűnik [vagyis az egzaltált állapot].

Tapasztalat szerint azoknak az embereknek az agyában alacsony a szerotonin szint, akik MMR-ban szenvednek. Ez összevethető azzal az 1999-es olasz jelentéssel, miszerint szerelembe eső emberek vérének szerotonin szintje meredeken zuhan (NewScientist 1999-07-31. p 42.) Viszont a depresszióban szenvedőknek is alacsony a szerotonin szintje, aminek emelését antidepresszánsokkal érik el. Ez az eljárás azonban problémát okozhat az agy megfelelő részének érzékenysége miatt. Konkrétan antidepresszánsok szedése megakadályozza a szerelembe esést.

Nem megmondtam? Idegnyugtatók hatása alatt az egzaltáltság nem tud kialakulni. Illetve a nyugtatók szedése csökkenti a halálos szerelem mértékét. De ez nem minden. A hatás nők és férfiak esetében nem ugyanaz. A szerelmes nő már a kapcsolat elején nagyobb érzelmi aktivitást mutat, és partnere fényképének láttán, a férfiaknál sokkal jobban átkutatják memóriájukat, újfent átélve múltbéli emlékeiket. Az sem fog meglepni senkit, hogy a szerelmes férfiak szerelmük fényképének láttán a nemi élvezetre koncentrálódnak, Helén Fisher szerint „aktiválódik a pénisz duzzadás tartománya” 😀 .

Egy másik érdekessége a kutatásnak az, hogy bár vonzónak találjuk a partnerünket, és a fényképe vágyat ébreszt bennünk, az agyunknak legalább egy része, amelyik esztétikai bírálatokkal foglalkozik, nem vakul el. A csinosságot igen objektíven állapítja meg, megegyezően semleges megfigyelő véleményével. Magyarul, a szerelem vak.

Éljetek a lehetőségekkel!

29 gondolat erről: „(521) Tibor bá’ online – Szeretnéd-e tudni, mi a szerelem (átkozott szerelem)?

  1. Halihó Tibor bá’ és fiúk! Zsuzsi vagyok és hónapok óta csendes olvasója a blognak – gratula Tibor bá’. De ez a poszt kiverte nálam a biztit. Minden tiszteletem a tudományé, de szvsz ezt a témát hanyagolhatnák.

  2. Az utolsó mondatok alapján, a szerelem arra van kitalálva, hogy az esztétikai szempontból “kifogásolható” példányok is párra leljenek, miután a fajfenntartás szempontjából az esetek nagyobb részében az esztétikumnak nincs nagy szerepe – kivéve a Twiggy típusú csajok esete – , ugyanakkor az ízlés korról korra változhat /lásd Rubens női aktjai/. Sőt az életkor szerint is változik- nekem már anyósom kivételével majd’ minden nő tetszik 😀
    1: Szia Zsuzsi, ne lepődj meg, Tibor bá néha illúziókat rombol – és ÉLVEZI!

  3. A tudomány egyes képviselői vonnak le téves következtetéseket.
    Ha jelen van egy bizonyos hormon az lehet, hogy nem ok, hanem következmény. Valami miatt beindul a hormontermelés.
    Vannak itt az orrukig lató emberek. Igaz rengeteg jó meglátás is van.
    1: gyere öleljelek meg, megvédelek a gonosz tudományos emberektől 😛

  4. Most már tudom, hogy hibáztam. Zsuzsi helyett Zsoltot kellett volna írnom. 🙂 … 2.-re Amikor egy férfinak élvezetet nyújtunk az OK. 😉

  5. Nem hibáztál a Zsuzsival, ki vagyunk itt éhezve a női véleményekre! Tiborbát meg nem kell mindig komolyan venni, néha csak azért ír bosszantó posztot, hogy kiverje a biztit és legyen vitaalap.

  6. “Ez az eljárás azonban problémát okozhat az agy megfelelő részének érzékenysége miatt. Konkrétan antidepresszánsok szedése megakadályozza a szerelembe esést.”

    Ha jól értelmezem, akkor a jelenlegi siralmas családi helyzetért felelősek a dokik is, akik ezertonna szám tolják le a világ fejlettebbik felének a torkán a bogyóikat és az el nem bomlott végtermékekkel a népesség maradékának a szerotonin szintjét is taccsra vágják?

  7. 9-10: Viszont jó eséllyel tökéletesen igaz, tekintve, hogy az SSRI-k (szelektív szerotonin visszavétel gátlók) az USA-ban már jelentős mennyiségben kimutathatóak a szemétben.

  8. 10-13 Akkor részben magyarázza a fejlett államok szaporodási ütemének jelentős lelassulását is

  9. Spirituális-szellemi agyalás, (túl a biokémián):

    A magyar nyelv különleges – sajnálom, hogy soha nem hallhatom kívülállóként. De jobban tetszik, hogy az újlatin nyelvekben, pl. az angolban a “love” jelenthet szerelmet, de szeretetet is. A kettő megkülönböztetése komoly zavart okoz nálunk. Magasabb értelemben sokkal több a “szerelem”, mint a sóvárgástól gyötört lelkek őrjöngése. Unamuno írja (a huszadik század elején): az igaz szerelem ritkább mint a fehér holló. A házasságok 50%-a gazdasági megfontolásból jön létre, 40%-a hiúságon alapszik, 10%-át pedig a szexuális vágy hívja életre. (Természetesen ez egy nagyon sematikus képlet, ma meg már nem is házasodnak, de a gondolat azért elárul valamit természetünkről…)

    A szerelmi vágy egzaltáltsága átélhető – de ez nem valami fennkölt érték önmagában, de még csak nem is mindig kellemes, mert a túlságosan felfokozott(és irracionális) érzelmek drámai élményeket is előidézhetnek olykor.(Persze az érzelmileg és értelmileg még nem teljesen érett fiataloknál “bocsánatos bűn”.

    A páli teológia szerint az ember test-lélek-szellem hármasságának egysége. (Most ehhez kellene csapni egy vargabetűt, de kihagyom.) A nemi polaritás a vonzás és idegenség kettősségének kontrasztharmóniájának jegyében áll. A szerelem abban az értelemben, ahogy mi, magyarok ügyefogyottan használjuk e szót, csupán a vágytól tébolyult lélek egzaltáltsága. Nem túl magas eszmény…

    Az igaz szeretet lényege az egység – a vonzás törvénye. Amikor valaki (vagy valami) “szépet” látunk, egyszerre érezhetjük az örömöt, és önmagunk és a másik jelenség közötti távolságból adódó fájdalmat.

    Az igazi és méltó szerelem nem a tinédzserek nyugtalanságának hóbortja, hanem egy férfi és egy nő kapcsolatában realizálódó egység: a test a lélek és a szellem szintjén egyaránt létrejövő hármas kötelék harmóniája. Ebben a minőségében ritka, isteni ajándék – korunk emberségében igen töredezett lényei számára ismeretlen jelenség.

  10. 14: Ez így nem lesz érthető, ha nem teszed világossá, hogy mi a különbség a lélek és a szellem között. Az igazi szeretet, mint a férfi és a nő összekötő kapcsa, létező valóság és valóban nagyon ritkán lehet vele találkozni, de…. Az igazi szeretet kialakulásához IDŐ KELL, és amíg az kialakul marad a hagyományos szexuális vonzalom. A vagyoni érdeket természetesen én is elvetem, de nem morális alapon, hanem céltalan és zsákutca jellege miatt. Vulgárisan: Sose lesz belőle énekes halott. Sok esetben pénz se 🙂

  11. A szép vékony hosszú újjú női kéz…Imádom.
    Nagyon veszélyes…!

  12. 12: Szerintem a fejlett orszagok demografiai krizisehez az elsö lepes a nök munkaba allitasa volt. Ugyebar a 2. vilaghaboruban kezenfekvö volt, hogy dolgozzanak, hiszen a ferfiak epp gyilkolasztak egymast a fronton. Utana viszont “egyesek” (Eisenhower szavaival elve a military-industrial complex) rajöttek, hogy nem muszaj nekik hazamenni, maradhatnak a munkahelyen, igy egy csaladban mar nem egy keresö lesz, hanem kettö kell, ha meg akarnak elni, vagyis voltakeppen ketszer annyi munkaert lehet ugyanannyi bert kifizetni. A gond csak az, hogy ha mindket felnött dolgozik a csaladban, akkor a csalad szethullik. A fejlett orszagok tarsadalmanak elkabitasa kemiai szerekkel mar egy kompenzacios mechanizmus, ami termeszetesen tovabb erösiti a problemat azaltal, hogy kemiai kasztraciot hajt vegre, igy tovabb rontva a csaladalapitas es fenntartas eselyeit.
    Meg egy par gondolat ide. Mielött valaki ferfi sovinizmussal vadolna, nem allitom, hogy a nök nem alkalmasak a keresö szerepet betölteni egy csaladban. Csakhogy amit ma emancipacionank hivunk, az nem volt mas, mint a munkaberek de facto megfelezese. A valodi emancipacio az lett volna, ha tovabbra is egy keresö marad csaladonkent, de az mondjuk az csaladok 50%-anal a ferfi, 50%-anal a nö. A jelenlegi helyzet pont, hogy serti a nöi egyenjogusagot, mivel a nötöl elvarjak, hogy a munkahelyen tul otthon is megfeleljen, vagyis tovabbra is vezesse a haztartas, nevelje a gyerekeket, tartsa össze a csaladot, stb. A nök tehat nem nyertek, hanem vesztettek a jogaikbol, mivel ketszer annyit kell vallaljanak, mint korabban. Cserebe persze megkaptak a szavazati jogot, amivel elnezest, de kitörölhetik, mivel az mar az emancipacio elött se ert sokat.

  13. “A szerelem abban az értelemben, ahogy mi, magyarok ügyefogyottan használjuk e szót, csupán a vágytól tébolyult lélek egzaltáltsága”

    SZER – alapfogalom, axióma. Mindent átható, átszövő.
    Szer – amit meg kell tartani. Szertartás.
    Életben tart, etet. Szeretet.
    Elem – egység, tovább nem osztható része valaminek, ereje “elemi” a legnagyobb. A szer elemi része: SZERELEM.

    Mindenki más ügyefogyott. Mi nem.

  14. Megindító etimológiai elemzés. (Persze fejből nem tudnám megmondani, hogy nyelvtörténeti szempontból megállja-e a helyét?)

    Ne legyen harag: gyönyörű a nyelvünk. Kritikám nem a szóra vonatkozik, hanem a “piacon használt nyelv” alacsony színvonalán hozzá kapcsolódó szűkös és csökevényes fogalmi körre, amely a kultúráját vesztett és teljesen dezorientált világunkban hozzá kapcsolódik. Ez nem nyelvi kérdés, hanem sokkal inkább kulturális.

  15. Kedves Tibor bá’! Engedélyeddel kicsit még próbálkozom:

    Azt, hogy mi a test, a magunk módján tudjuk – materializmusba süllyedt korunk egyebet sem ismer…

    test-lélek-szellem
    caro-anima-spiritus (latin)
    szarksz-pszyche-pneuma (görög)
    bászár-nefes-ruah (héber)

    Amit a nyugati tudományosság pszichének nevez, az a “lélek”. Sajnos a papok a szószékről csak a testről és a “lélekről” prédikálnak – az egyszerűség kedvéért(?) -, ügyefogyottan szimplifikálva az emberi természetet.

    Azért a pszichéről is csak van némi fogalmunk, sokunk tanult róla ezt-azt az oskolában. Szoros kapcsolatban áll a testtel, (idegrendszer, mint biológiai jelenség, pszichoszomatikus és szomatopszichikus összefüggések stb.), – mindez biokémiai és biofizikai szinten erősen determinált. De a rendkívül összetett, egészséges embernél organikusan felépülő, viselkedésmintáinkat és cselekedeteinket irányító psziché másik vonatkozása az egymásba integrált, tanulással szerzett benyomások és ismeretek összessége. Az emberi agy, mint a pszichés működés szerve, biológiai mivoltában is bámulatosan összetett jelenség, hozzá még a szocializáció során bevésődött és az élet során szerzett élmények és ismeretek bonyolult hálózata keresztül-kasul hatja egymást – mégis valamiképpen szoros egységként működik. …

    Ami gondot jelenthet, az a “szellem” fogalma. Nem szívesen vallom be, de elég sokáig tanultam és agyaltam, mire rájöttem, hogy ez egyáltalán nem valamiféle homályos és misztikus “elvontság”, hanem éppen olyan egyszerű valóság, mint mondjuk egy főtt tojás. Hol érhető tetten? Mindenhol. Minden jelenségnek megvan a maga “szelleme” vagy “szellemisége” is, amely hatásaiban manifesztálódik, akár látható, akár “láthatatlan” dolgokról beszélünk. (Hat – tehát igencsak valóságos létező!) Elvont fogalmak, mint példa a “láthatatlanra”: ismerjük a gyűlölet vagy a szeretet természetét, “szellemét”, ha tudjuk, látjuk, vagy önmagunkban vagy másokban tapasztaljuk annak hatásait és eredményeit.

    (A szellemről ajánlatosabb inkább a művészet vagy az ókori szakrális iratok szimbolikus nyelvén beszélni, /ez nem kamu “ezoterizmus”, amitől magam is borzadok!/, mint a nyugati tudományosság valóban ezoterikus (Spengler) nyelvén, amely valóban csak az avatott kevesek (a “specialisták) számára hozzáférhető…)

    Ha jól emlékszem sokat segített nekem Hamvas Béla A rántottleves c. esszéje.[1.] (Többet ad olykor a költészet, mint a “tudomány”!) Ha valaki elolvassa ennek az egyszerű tápláléknak a leírását, megérti annak “szellemét”. Főleg ha utána megnézi mondjuk a Food inc. és a hasonló dokumentumfilmeket. Megvan a szellemisége az iparszerű állattartásnak és húsfeldolgozásnak, (gyalázatos, de inkább mondanám: szentségtörő), és megvan annak is, hogy a bennszülöttek a sikeres vadászat után kiengesztelik az erdő és a vadak szellemét. Ha közelebbről megvizsgáljuk ez utóbbi két dolgot, és azok természetét, lényegét fel is fogjuk, már ettől komoly változás állhat be gondolkodásunkban (értékrendünkben, tehát “szellemünkben”) – esetleg egész életünket meghatározó módon… Mert e két módszer szelleme/szellemisége – és persze hatásuk is: ég és föld különbsgével illusztrálható…

    (1. http://images.szabdecs.multiply.multiplycontent.com/attachment/0/TNfS0AooClAAADCwz-U1/Hamvas%20B%C3%A9la%20-%20Patmosz.pdf?key=szabdecs:journal:116&nmid=381995320 )

    Még egy igen-igen aktuális példa, amely segítségünkre lehet: meg lehet vizsgálni pl. a pénz szellemét is. Sőt mindenkinek végre meg kellene vizsgálnia azt! (“Gyümölcseiről ismerszik meg a fa.”)

    ( http://paradoomer.blogspot.com/2010/11/az-uj-isten-penz-in-egon-friedell-az.html
    http://paradoomer.blogspot.com/2010/11/tulajdon-es-penz-rabsaga-nyikolaj.html )

    Tehát van a dolgoknak természete, és ha kutatjuk, fokozatosan feltárul szemünk előtt…

    A psziché a kapocs a test és a szellem között, így valamiképpen centrális helyet foglal el; így a “szellem” már nem kapcsolódik közvetlenül korporális meghatározottságunkhoz. Hol az emberek szelleme? Olyan az, mint a vezérlő csillag az életen át történő vándorutunk egén. Ez a “csillag” a cselekedeteinket motiváló értékrendünk esszenciáinak szimbóluma, amelyre vágyaink irányulnak. Ezek mozgatják tetteinket ugyanis. A hajad eredeti színét meg nem választhatod, ahogy termetedet sem. Vannak velünk született korlátai pszichés alkatunknak, temperamentumunknak, értelmi képességeinknek is. A determinizmus (külső meghatározottság) erős korlátokat szab létünknek. De hogy mire vágyunk? keressük-e az igazságot? törekszünk-e arra, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, a valóban szépet a csúnyától, az igazságot a hazugságtól, a hamistól, a talmitól: az rajtunk is múlik! Ha valaki hagyja ártalmas “szellemek” által vezettetni magát, annak eltorzul a pszichéje, amely megbetegíti a testét is. Beteg ez a világ, és betegek vagyunk benne mi is. Először a szellemünket kellene megtisztítani, hogy a lelkünk és testünk is meggyógyulhasson. …

    Érdekel, hogy a másik embert miféle szellem(iség) irányítja? Ne azzal foglalkozz, hogy mit “prédikál”, hirdet fennhangon, hanem hogy mire tátja rá a száját, és mi mellett halad el közönyösen. Ebből bizonyosan megismerheted. Vágyai leleplezik személyének valós irányultságát. Ezért mondja azt hamvas Béla, hogy az “álmaink” a legfontosabbak. Vágyaink szinte vektoriálisan szabnak utat életünknek. Aki “hamis isteneket szolgál”, mondjuk a mammonizmus bálványát, az rányomja bélyegét élete minden mozzanatára. …

    Ha szeretnék teljes emberi életet élni, akkor nem “tökéletesnek” kell lennem, (ennek a kifejezésnek értelme nincs ebben a vonatkozásban!), hanem egésznek, mert ez “teljes”, ti. ami nem töredékes/töredezett. Egész(séges) szeretnék lenni? Szellememet kell megtisztítani az ártalmas tendenciáktól, ezzel a pszichém egészsége is helyreáll, és helyes életrenddel és életmóddal testem egészségét is visszanyerhetem – (a még meglévő biológiai keretek között).

    Mindaz, ami az egyéni/individuális létezésről elmondható, a társadalom szintjére is vonatkoztatható. (Ez az elv hatékony ismeretelméleti támpontként kezelendő! – oda-vissza.)

    Hosszú komment, de érzékelhetően így is sematikus és vázlatos, de talán ad némi fogódzót.(?)

  16. Magam is “spirituális-szellemi agyalásba” kezdek, a tradicionális nézőpontot kísérelem meg felvázolni nagyon tömören, a magam szűkös eszközeivel. (Na jó, ez még így is kicsit erős volt: inkább azt mondanám, hogy e tanok általam ismert néhány morzsájára építkezve próbálok okoskodni valamit…) 😀

    Lélek és szellem megkülönböztetésének a mai világképünkben nincs értelme. Szokás ugyan az érzelmek és a gondolkodás elkülönítését emlegetni, ez azonban nem más, mint tradicionális fogalmak ráerőltetése egy modern világképre.

    A test, lélek és szellem (corpus, anima, spiritus) hármasság egy tradicionális ezoterikus terminológia része. Manapság (a karteziánus dualizmus óta) a szellem és a lélek gyakorlatilag megkülönböztethetetlen szinonimákként vannak jelen a köztudatban. A hagyományok alapján azonban a spiritus (nous) lényege, hogy szupraindividuális, tehát személyfeletti. A corpus (szóma) pedig – a fizikai testnél sokkal többet jelentve – a személyalatti, tudattalan gyökereket (hajlamokat, vágyakat, szenvedélyeket stb.) is magába foglalja. Végső értelmezésben talán prakriti (lényegében Föld) és purusa (lényegében Ég) kettőssége ez, a megnyilvánulás két pólusáé, amelyek “kölcsönhatásából” jön létre az individuum, a sokféleség világa.

    A lélek és a szellem megkülönböztetésének érzékeltetése: Végy egy pohár vizet, és tedd ki a napra. A vízben tükröződő napfény a lélek, míg maga az egyetlen Nap a szellem (átman). Ez a kép “megmagyarázza”, hogy az egyetlen szellem miként tűnhet sokfélének (minden pohár vízben ugyanaz a Nap tükröződik), valamint rávilágít arra a lényeges pontra is, hogy a pohár vízben nem fogjuk megtalálni a Napot (a buddhizmus kb. ez utóbbi állításáért lett helyenként ateistának és materialistának minősítve).

    A fentiek tükrében a szellem szintjén “ritka, isteni ajándékként” megvalósuló kötelék/harmónia, ilyenformán a szellem közvetlen bevonása az érzelmi életbe számomra első blikkre értelmezhetetlen.
    A szerelem – megnyilvánulását tekintve – lényegében viszony, kötődés, amely a létesülés világának tartozéka (a lélek, és nem a szellem sajátja). Gyönyörű és felemelő élmény ez, amely beteljesülésében – a fajfenntartáson túl – egyúttal Ég és Föld kezdeti egyesülésének elemi erejű, megrázó újrajátszása is. Ilyenformán természetes helye van az “ősök útját” (pitrijána) járó közösségekben. A tradicionális létezés végcélja azonban a világtól való megszabadulás volt (a szellem felé gravitálás teljessége, majd minden kettősség meghaladása), ezért a régmúlt idők aszkétái az “istenek útját” (dévajána) járva győzték le önmagukat. A “megszabadulás” ugyanis – Ananda K. Coomaraswamy szavaival élve – megszabadulás mindattól, amit a pszichológia szóban a psziché jelent. Ennek fényében érthető meg a denegat seipsum, az önmegtagadás parancsának szükségessége.

    A szerelem (mint minden érzelem vagy gondolat) elbukik ezen a ponton, és a szeretet lehet az, amely – végső értelmezésében – képes kiállni ezt a próbát: egyetemes, tiszta, kötődéstől és ragaszkodástól mentes valója áttöri az érzelmek fogalmi kereteit, és absztrakt világosságként mintegy kitörési pontot kínálhat önmagunkból (térből-időből). (Ezzel lényegében el is érkeztünk az “érdeknélküli szeretet” tanainak egy lehetséges értelmezéséhez.)

    Mi is tehát a szerelem a fentiek tükrében?
    Ezen “átkozott gyötrelem” nem más, mint az ellentétes irányokból ható erők ütközési zónájaként felfogott lelkünkben létrejövő keverék érzelem: az alulról feltörő nemi ösztönnek és vad, emésztő szenvedélynek, valamint a felülről érkező nemes és tiszta szeretetnek sajátos keveredése. Individuális létünkből fakadóan személyes kötődéssel, ragaszkodással, birtoklási vággyal, ugyanakkor néha egészen emelkedett és meghitt pillanatokkal. 🙂
    Mindenesetre a párkapcsolatokban manapság sem árt egy harmadik, a két felet összekapcsoló, mindkettőjükön túlmutató pont (pl. közös életcél stb.) megléte, amely – összetartó erőként – a kapcsolat fennmaradását segíti. Ennek hiányában csak két csupasz ego marad, akik (önzésük mértéke szerint) egy természettörvény erejével marják szét egymást. 🙂

  17. 20-21: Álláspontom szerint se a lélek, se a szellem nem létezik. Mind a kettő kitalált fogalamak és ezen az se változtat, ha másfél méter hosszan taglaljátok. (Sok beszédnek, sok az alja). A “szellemiség” kifejezés majszolása már filológia, mert az egy létező fogalom, de semmi köze a szellemhez. De azért szép volt fiúk. Hősies próbálkozás! 😀

  18. 23-ra:
    Az a program aminek a segítségével begépeljük a hozzászólásainkat szintén nem létezik.
    A lélekkel az a baj, hogy “hardverétől” az agytól el nem választható, külön nincs is értelme foglakozni vele.
    A programok viszont sok-sok hardveren ugyanúgy futtathatóak.
    De fizikailag még ez a szöveg sem létezik.
    Attól még olvasható.

  19. Üdv Tiborbá és Mindenkik.
    Megmondom ÉN nektek a tuttit. Szerelem az, amikor nem adod oda a csajodat másnak, – még 5.000 ft-ért sem! 🙂

  20. > waterflow <

    Ügyi vagy. 🙂 Látom a tradicionalista gondolkodókat vágod. Esetleg még a vallástudomány nagy klasszikusai? (Eliade, Corbin, Dumezil, Rudolf Otto…) Egyéb társadalomtudományok? Milyen területen kutatgattál még?

  21. 20, 26 (paradoomer): Úgy tűnik, a linkek miatt beragadt a korábbi (hosszabb) hozzászólásod, így eshetett meg, hogy csak később találkoztam vele. Mondhatni előbb “válaszoltam”, mintsem elolvastalak volna. 🙂 Végül is nagy baj nem történt, a véleményem hellyel-közzel értelmezhető figyelemre méltó álláspontod egyfajta továbbgondolásaként is. 🙂
    A felsoroltakból néhány név ismerősen cseng. 🙂 Ami pedig a “kutatást” illeti, a lényeg szerintem abban a felismerésben rejlik, hogy nem érdemes elveszni a részletekben (a külvilág aprólékos vizsgálatában, a rosszul feltett kérdésekben). Nem hiszem, hogy az lenne a “létező irányok legjobbika”, amely 500 év alatt nem volt képes megmagyarázni, hogy miért esik le a feldobott kő (vagyis, hogy lényegében mi fán terem a “gravitáció”). 😀 (Bocs, Tibor bá’…) 😀

    Azért – hogy ne kalandozzunk el túlságosan – lassan ideje lesz visszakanyarodni a szerelem édes nektárja összetételének vizsgálatához. Íme, következzen egy rövid összegzés L’art pour l’art-módra: http://www.youtube.com/watch?v=wsEPOLqzvtk 😀 😀

    Hun_ce, okosodó: a magam részéről nagyon szívesen! 🙂

  22. 21. Az utolsó bekezdésedben megfogalmazott definíció tetszik. Szerintem közel áll az igazsághoz. Mindenesetre valószínűleg azért lett ez a képesség az emberekbe beprogramozva, hogy biztosítva legyen a faj fenntartása. Egyfajta bódult állapot, amelyben egy ellenkező nemű egyénről azt hisszük, hogy ő az igazi. Ha ő is hasonlóképpen érez irányunkban, az a legtökéletesebb földi boldogság – ami után már csak csalódás következhet, amikor ebből a bódultságból felébredünk. Nagyon bonyolult tud ez lenni a valóságban, a valós élet rengeteg akadályt állíthat a szerelem – tehát két ember egymás iránti őszinte vonzalmának – kialakulása elé, ennek részletezésébe most nem bonyolódnék bele. Én az elmúlt évezredek bölcselői helyett egy operettslágerre hívnám fel a figyelmeteket, ebben tömören meg van fogalmazva a dolog mibenléte: Illúzió a szerelem . . .

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük