(3842) Kutyák

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Kutyák személyiségét nem határozza meg a fajtája

89. Útban a 90. felé

Az emberek nagy része úgy gondolja, hogy a különböző kutyafajtának más-más viselkedése van. A golden retrieverek játékosak, szeretők. A pitbullok agresszívek, ellenségesek. A csivavák temperamentumosak, míg a bulldogok barátságosak.

Nem csoda a szakkönyvek mind kiállnak az mellett, hogy amikor kutya tartásra adjuk a fejünket, a legfontosabb a fajta kiválasztása. Azonban a Science legújabb számában Morrill és munkatársai bemutatták, hogy egy kutya viselkedését a fajtája nem igazán szabja meg.

A feltételezés tisztázása végett Morrill és munkatársai 18.385 kutya gazdáját interjúvolták meg, több mint 100 kérdés feltevésével, beleértve a kutya méretét, szőrének színét, viselkedését, stb.

Nehezítette a felmérést, hogy a lakosságnál élő kutyák legnagyobb része korcs. Fajtiszta kutyák viszonylag ritkán fordulnak elő.

A kutatók arra az álláspontra jutottak, hogy a kutyák viselkedésére a fajtához tartozás csupán 9 százalékban jelentkezett. Valamint egyetlen egy viselkedést se találtak, ami egy fajtán  belül az összes egyednél jelentkezett. Például, bár a Labrador ritkán vonyít, a gazdák 8 százaléka szerint a Labrador kutyája hajlamos volt a vonyításra. Hasonlóan, bár Greyhound kutya tulajdonosok 90 százaléka nem tud arról, hogy kutyája elásná a játékokat, a fajta tenyésztői állítják, hogy a kutyák jelentős tulajdonsága a játékok elásása.

Morrill szerint az emberek meg vannak győződve arról, hogy a fajták viselkedése eltér egymástól, ő viszont azt gondolja, hogy ez az eltérés egészen minimális.

Forrás: Jack Tamisiea

Hadd vegyem át a szót a kutatóktól. Mi úgy kezeljük a kutyáinkat, mintha családtagok lennének. Bármit kérnek, megkapják. Elvehetjük tőlük az ételt anélkül, hogy felénk kapnának. Kotorászhatunk a szájukban (pl. beragadt csont miatt) zokszó nélkül tűrik. A bizalmuk irántunk abszolút. Teljes biztonságban élnek. El se tudják képzelni, hogy bármi bajuk lehet. Abszolút szófogadóak. Viszont minden kívánságuk teljesül. Hogyan? Úgy hogy tökéletes közöttünk a kommunikáció. A nézéséből tudjuk, hogy mit szeretne. Ők meg a szavakból értenek. Meggyőződésünk, hogy nem a fajta a döntő, hanem a gazda nevelése.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

7 gondolat erről: „(3842) Kutyák

  1. Még egy alomból származó testvérek természete is nagyon különböző lehet. Az egyik kutyánk alomtársairól (illetve néhányukról) van információnk, ami ezt támasztja alá. A mi kutyánk természete se követi a fajtáról írt jellemzést.
    Más fajtáknál azért igaz lehet az általánosítás, pl. magyar vizslából még nem láttam agresszívet, csak játékos bohókás jószágot

  2. Nyilván vannak fajtajellegek, de ez csak akkor kerül előtérbe, ha arra tartják amire való. Nekem Mudim van. Rendkívül mozgékony, más kutyát nem tűr meg maga mellett. Néhány kivétellel. Amúgy a gyerekek agyon nyúzhatják. Minden kölyökkori beidegződés megmarad. Az emlékező képessége egyszerűen zseniális.

  3. Persze, minden kijelentést óvatosan kell kezelni. Egy tacskótól nem lehet elvárni, hogy nyulakat kergessen. De egy pitbull nem lesz fenevad, normális tartás mellett.

  4. Nekem juhászaim vannak, sokáig német juhászok, most hollandok. Volt néha más kutyám, ezekhez képest minden más tévedés és időpcsékolás volt. Az életstílusom, a személyiségem mellé ezek valók. Még a dobermann volt úgy-ahogy jó, de nálam semmi más nem vált be. Legjobban a komondort utáltam pl az ostobasága miatt.

    Szerintem a tudatos tenyésztés igen is fontos, és persze vannak egyedi különbségek de ha a használhatóság a cél, akkor a megfelelő fajtához kell nyúlni. Nem véletlenül tenyésztenek vadászkutyát, kísérő-védő kutyát stb. Nem a szaporítókról beszélek, hanem a normálisan szűrt, egészségileg és vérmérsékletileg stabil kutyákról.

    A másik, hogy minden fajta abban a közegben muzsikál a legjobban, amire tenyésztették. Nálam egy hatalmas farmon, jószág körül vannak, de elsődleges feladatuk a személy védelem. Tökéletesek. Gyorsak, robbanékonyak, kiváló helyzetfelismerők. De egy panel 5. emeletén ezek a kutyák a rémálom szinonímái. Munka kell nekik, feladat, elismerés. 8-10 óra aktivitás. Kertes ház is kevés lenne.

  5. Réka.
    A kutya ahhoz a közeghez alkalmaszkodik, ami körülveszi. Kölyökkorátol természetesen. Apámnak erdélyi kopója volt lakásban tartva, nyaranta telken nyaralóban. Minden probléma nélkül.

  6. Az efajta cikkek lényegében a pitbullok védelmében íródnak, hiszen semmilyen más kutyafajta ellen nem irányul annyi (hozzáteszem, jogos) ellenszenv, mint a pitbullok ellen.
    De az ilyen “a pitbullok márpedig jóravalók, csak nevelés kérdése az egész” ugyanaz a típusú érvelés, mint az antirasszista érvek, hogy márpedig minden ember egyforma, csak a környezete határozza meg, hogy milyen lesz.
    Ezeknek ellentmond mind a statisztika, mind az általános emberi tapasztalat. A pitbullok több halálos, vagy súlyos kimenetelű kutyatámadásért felelősek, mint az összes többi kutyafajta együttvéve. Láttam egy videót arról, hogy pitbull alomban az egyik kölyköt egyszerűen széttépte a többi – hol van ott a neveltetés befolyása?
    Igenis a különböző kutyafajtáknak (és a különböző emberfajtáknak is) különböző jellemző habitusa van, amit lehet befolyásolni a neveléssel, de az alapok akkor is ott vannak. (A pitbullok tartását pedig be kellene tiltani az egész világon, és hatóságilag kiirtani az egész fajtát, mivel semmilyen legitim indoka nincs a tartásuknak.)

    Kiegészítés: ha nem lenne különböző habitusa a különböző kutyafajtáknak, akkor semmi nem indokolná, hogy ennyi fajta legyen, pláne, hogy direkt adott feladatokra tenyésszenek ki fajtákat. Kutya – kutya, mindegyik jó mindenre, nem? (Nem.)

  7. 4.: – Réka –

    “Szerintem a tudatos tenyésztés igen is fontos.” Ezzel mindnyájan egyetértünk. De: lehet már vagy fél éve, amikor egy szakértő beszélt a rádióban kutyákról és a kutyatenyésztés problémáiról. Azt mondta, mivel a kutyák elvesztették “foglalkozásukat”, vagyis már nincsenek meg azok a okok, amiért kitenyésztették őket, manapság már többnyire a szépségre válogatják őket és szűk állományból, ezért folyamatos az elbutulásuk.
    Nem értek hozzá, de azt látom, hogy nevelve, tanítva a 90 %-uk nincsen. A szomszédomban négy kutya van, a legidősebb már közel a 10-hez , de még utcán nem voltak, tehát nem is szocializálódtak. Akik pedig kiviszik az utcára, ott mindig a kutya vezet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük