(2809) Az én Lánchidam

Tibor bá’ vissza a múltba online

Nem hordok magamnál aprópénz. Mindig papírpénzzel fizetek, a visszajáró aprót pedig beteszem a Honda sebváltója előtt kialakított üregbe, ahová sörösüveg való, de az én esetemben erre várhatnak. Minden esetre az aprópénznek köszönhetően nem ismerem a parkolási gondot. Ha pedig túl sok az apró, akkor leadom a lakhelyem patikájába, ahol sosincs elég visszajáró, mert a nyugdíjasok főleg papírpénzzel fizetnek, akkora a gyógyszerszámlájuk.

Valamelyik nap a kocsiban kellett várakoznom, amikor is feltűnt, hogy a pénzhalmaz tetején álló 200 forintos milyen fényes. Kiemeltem a helyéről, és megnéztem mikor készült. Hát persze néhány hónapja nyomták. A hátlapján lévő Lánchíd fénylik, mint Salamon töke (ha ismeri valaki, ezt a kifejezést). Nézegettem a Lánchidat, miközben eszembe jutott a múlt egy apró darabkája.

1947-ben apám üzlete még funkcionált, főleg vesztesség termelésben. Anyám hiába mondta, hogy fel kell adni a kereskedést, apám ragaszkodott a státuszához, meg ahhoz, hogy Rákosi kivéreztesse. Minden esetre a Forint második évében igen komoly pénzhiány volt az országban.

Iskola után lent voltam az üzletben, ahová bejött egy önkéntes, és arra kérte az anyámat, hogy vegyen egy Lánchíd jelvényt 20 forintért, hogy a százéves évfordulóra, 1949. November 20-án újjáépítve meg tudják nyitni. A jelvény természetesen filléreket ért, de ez egy fajta adomány volt a Lánchíd újjáépítéséhez. Anyám szó nélkül nyúlt a pénztárcájához és átnyújtotta utolsó, kék színű húszforintosát, és nyomban kitűzte a jelvényt, büszkén mutatva, hogy ő adakozott. Az ország újjáépítésében mindenki segédkezni akart. A nemzet nem adta meg magát. Nevelőanyám különben tót származású volt, a Felvidékről származott, és mint ilyen kifejezetten zsugori volt. A közmondás szerint, amit az apjától hallottam, aki viszont német származású volt, szintén a felvidékről: a tót egy forintért megbaszná az anyját. Szóval ez a húszforintos jelenet kiváltotta csodálatomat, de egyben tanulság is volt, így tesz egy felelős polgár.

Abban az időben divat volt vasárnap délelőtt a moziknak úgynevezett „matinét” rendezni. Imádtam ezeket. Matiné keretein belül láttam Elizabeth Taylor Nagy derbijét (National  Velvet). Gyönyörű volt a csaj, és éppen annyi idős, mint én, ábrándozhattam egy nagyot. Aztán a matiné után gyors hazamenet, megérkeztem pont mire a vasárnapi ebéd kész lett. A matiné belépője kerek egy forint volt, amit mindig vasárnap reggel kaptam az anyámtól, mert különben zsebpénzem nem volt. A jelvény utáni vasárnap hiába kértem a szinte jussnak számító egy forintot, anyám nem adott, arra hivatkozott, hogy nincs pénze. Én a dolgot méltatlannak találtam, és kötöttem az ebet a karóhoz. Erre anyám azt mondta, hogy vegyem úgy, én is adtam egy forintot a Lánchídért, és akkor neki csak 19 forintba került. Szomorú képet vágtam, hogy le kell mondanom a matinéról, amire azzal vigasztalt, hogy a Lánchídból 1 forintnyi az enyém. Ezt elfogadtam és másnap az iskolába mindenkinek elmondtam, hogy az épülő, új Lánchídból 1 forintnyi az enyém. Ezt a többiek is elfogadták. Aztán minden jóra fordult, mert következő vasárnap mise után megint mehettem matinéra, és persze a Lánchíd is elkészült a kitűzött 100 éves jubileumra.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

16 gondolat erről: „(2809) Az én Lánchidam

  1. Kedves Tibor bá!

    Tegnap megölték a boldogságom, pedig gyermekien ártatlan volt…

    Isten éltessen legalább Téged Tibor napja alkalmából!

    Csorbatibi

  2. 1 – Statikus:
    Köszönöm Tibi. Ez érvényes rád is, az isten éltessen.

  3. Mennyivel kellemesebb ezeket a vissza a múltba történeteket olvasni, mint a klímaváltozásos, még migráncsos írásokat… Ezeken a gondokon már legalább túl vagyunk. 🙂
    Boldog névnapot!

  4. 3 – Avatar:
    Egészen más világ volt, más emberekekel, más gondokkal egy sokkal emberibb közegben. Nem az én hibám, hogy ez már nincs.

  5. Szia Tibor bá’
    Ezúton kívánok én is Névnapod alkalmából jó egészséget, nagyon hosszú életet és még rengeteg bejegyzést!
    Egyébként én is nagyon szeretem az ilyen régi történeteidet, igaz, túl sokat nem tudok hozzátenni, hiszen akkor még bőven egy kéjes gondolat sem voltam.

  6. Tibor bá
    Boldog névnapot kivánunk Neked, remélem még sokadszor a jövöben is.
    Ahogy errefele mondják, Allah növessze hosszúra szakálladat.

  7. 3, 5 & 6:
    Köszönöm fiúk. Szakáll növesztés megy Allah nélkül is, a karbantartáshoz azonban Évára is szükség van.

  8. Kedves Tibor ‘bá. Boldog névnapot és kiváló egészséget kívánok!
    + Megfelelő mennyiségű csapadékot mindenki számára.

  9. Boldog névnapot!
    Jó olvasni egy letűnt kor emlékeit…

  10. Boldog névnapot, és köszönjük a Lánchidat! 🙂

  11. Tibor bá’.
    Látod mennyire elfajzott a gondolkodásom az átlagtól ???
    Nem akartam a te oldaladat igénybe venni a gratulációhoz,
    (bár a masina kiírta, hogy kettőnk között nincs kapcsolat,
    letojtam, hogy mit írt,) és a Fb üzenetként küldtem el a
    neked szánt soraimat a nevedre. Másképen nem tudom.
    ( Tudod „öreg kutya már nehezen tanul új kunsztokat” !!! )
    Más !!!
    47-ben én nyolc éves voltam, de már érzékeltemnehéz idők
    vannak. Ennek ellenére valahogy mindenkiben ott lapult a
    lelkesedés, hogy az országot rendbe kell hozni. Valahogy
    úgy alakult a dolog, hogy a millió párt ellenére, NER nélkül is
    egyirányba húzott mindenki. ( Legalább is a felszinen !!! )
    Apám reggeltől estig dolgozott, anyám háztatásbeliként
    terhes volt a hugommal, s annak ellenére bíztunk a jövőben,
    hogy sok mindent csak jegyre lehetett kapni. Emlékszem
    anyámmal egyszer még tüntetésre is elmentünk: Orditottunk
    „Hová lett a krumli, tojás, mondja meg a közellátás!!!” Azt nem
    tudom hogyan jutottunk be a parlamentbe, csak a hosszú széles
    lépcsőre emlékszem. Gyerek fejjel is nehéz volt, hát még a
    felnőtteknek. millió gondjuk, mégis minden nap tudtunk örülni
    mosolyogni. Ha másnak nem, hát egymásnak !!! Hiába a technika
    fejlődése, az élet apró örömei már a multé. Na jó befejezem, mert
    Tibor bá’ megjegyezte = túl sokat gondolkodom. IGAZA VAN !!!
    Kertes házban mindig van tenni való, csak meg kell találni. Közben
    meg jár az ember agya. Ennyi. Szervusztok ! Szép napot nektek !!!

  12. 12 – Barna Mihály:
    47-ben még volt tojás és krumpli. Később tűnt el, amikor Rákosi túlzásba vitte az iparosítást.

  13. Szervusz Tibor bá! Én is utólag és én is boldogot névnapodra! Sőt, ha már úgy is kissé lemaradtam, akkor én meg a többi 364-re két névnap között! 🙂 És csak azokon a napokon álljon benned keresztben a fing, amikor nem olvaslak, jó érzéssel gondolva rád!

  14. 15 – Csont:
    Megfeledkezni névnapról abszolút bocsánatos bűn. Főleg nálam, aki nem is tartok névnapot. Ennél jóval nagyobb bűn, ha valaki a születésnapomra gratulál. Nyolcvan felett? Már megint eggyel több! Húsvét? A francba, már megint sonkát kell ennem tojással? Karácsony? Basszus! Már megint Jingle bells? Ennek soha nem lesz vége? De, és már nincs is olyan nagyon messze. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük