Tibor bá’ online
Az emberi állat szeret merengeni a múlton, amit nosztalgiának hívnak. A múlt nem visszahozható, ezért idővel megszépül. „Csak a szépre emlékezem…” újabban azonban egyesek kezdenek átesni a ló másik oldalára, de alaposan. A háború után születettek (a II. világháborúról van szó) szüleik, nagyszüleik révén, vagy inkább azok nevében nosztalgizálnak.
Mindenki hallott már Anna Frankról, mondhatnánk, hogy lerágott csont. Most azonban felbukkant egy másik Anna Frank, csak őt Brigitte Eicke-nek hívták. Ő is bakfis volt, de Berlinben mint echte német, és – mint kiderült – ő is vezetett naplót, amire most sikerült rábukkanni. A 15 éves Brigitte, 1942 decemberében határozta el, hogy naplót fog vezetni, amit be is tartott 3 éven keresztül, igen szorgalmasan. A naplót most kiadták Németországban „Backfisch im Bombenkrieg” címen („Bakfis a bombázások alatt” – saját szabad fordításom). A napló tanúsága szerint a német bakfisok mozikba jártak, csókolóztak, azaz teljesen normális életet éltek, csak itt-ott bombáztak. Erről a jelenségről egyébként én magam is beszámoltam. Normális életet éltünk, nyaraltunk, moziztunk, kerékpároztunk a téren, és csak „tudtuk” hogy valahol van egy háború. Persze néha-néha ledobtak egy-egy bombát. A légiriadó lefújása után elmentünk katasztrófa turistáskodni egy kicsit, hogy is néz ki egy láncos bombát kapott ház. De az élet gördült tovább. Brigitte se észlelte, hogy a német katonák élet-halál harcot vívtak Sztálingrád elfoglalásáért.
Mindentől függetlenül a napló egy történelmi gyöngyszem, mert abszolút hiteles. Kiderül belőle, hogy a német nép a zsidók üldözését nem tartotta se fontosnak, se furcsának, része volt a mindennapi életnek. A naplóból kitűnik, hogy az este látott filmről szóló beszámolót egyáltalán nem halványította el a bombázások leírása. Mindkét dolog „természetes” volt. Nézzünk egy tipikus bejegyzést, 1945. március 2. !!! „Margottal elmentünk az Admiralspalast moziba, és megnéztük a „Meine Herren Söhne” című filmet. Gyönyörű volt a film, de a vetítés közben elment az áram, eléggé bosszantó.” A napló íróját jobban érdekelte az első csók, és a varrónőnél tett látogatása, mint a harci események. Az egyik éjszakai bombázásról, ami a közvetlen közelében történt két halottal, 34 sebesülttel és 1000 hajléktalanná válással, mindössze annyit írt, hogy „éjszaka történt, szörnyű, félig aludtam alatta.” Egy másik mozi beszámoló után csak úgy találomra megjegyzi, hogy összefogdossák a zsidókat, beleértve az utca végén élő szabót is. Különben Gitti még él, 86 éves és majdnem ott él, ahol felnőtt, és közömbösségét azzal magyarázza, hogy „fiatal voltam és el voltam foglalva a saját életemmel.” Amikor megkérdezte (saját fia) hogy lehettél olyan közömbös, azt válaszolta „én semmit se láttam”. Hitler ellen elkövetett merénylet kísérlete egyáltalán nem kavarta fel. – De nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy a németek csámcsognak rajta, de nem csak ezen a naplón. A még élő néhány szemtanú aggastyánt divattá vált meginterjúvolni családon belül. El ne vigye magával az emlékeit a sírba.
Brigitte Eicke naplójának publikálásával egy időben Angliában, Rachel Johnson, a londoni polgármester húga írt egy könyvet (Winter Games címen) az általa meginterjúvolt idős hölgyekről, akik a harmincas években hónapokat töltöttek a náci Németországban. Johnson a hallottak alapján kitalált két figurát, akiket végigvisz egy németországi úton. A könyv kritikusai szerint a mű történelmileg pontos és roppant szórakoztató. A meginterjúvolt matrónák szerint életük legkellemesebb hat hónapja volt a főleg Bajorországi látogatásuk.
A matrónák meghallgatásából kiderül, hogy angol polgári körökben Hitler és a német nép a múlt század harmincas éveiben igen népszerű volt. Tetszett nekik a német rend és tisztaság, valamint a pezsgő gazdaság, miközben Anglia nyögte az 1929-33 gazdasági válság lassú lecsengését. Az se volt semmi, hogy a Németországban fél évet eltöltő angol lányok gardedám nélkül élhették a világukat, szülői rálátás nélkül. Ficánkolásuk közben semmit se vettek észre. Az uszodában ki volt írva „zsidók nem használhatják” elolvasás után megkérdezték maguktól, kik a zsidók, mert ők egyet se ismertek. Ráadásul a lányok a felső középosztályhoz tatoztak, így a szüleik majdnem biztos antiszemiták voltak. Az antiszemitizmus nem csak Németországban volt „divat”. A parlamentben felszólaló egyes képviselők szerint Hitler számukra OK volt. A lányok Németországban láthattak masírozó SS katonákat, de alapvetően jól érezték magukat, más nem számított. Szerintük Hitler csodálatos volt, csak egy kicsit túlfeszítette a húrt.
Az angol beszámolók szerint a hangulat csak 1939 szeptemberében változott meg, amikor Németország megtámadta Lengyelországot, de a németek csodálása nem szűnt meg. persze ennyi évvel a háború után csak a kellemes impressziók maradnak fenn, amit huncut mosoly kíséretében adnak át az utódoknak. A V1 és V2 londoni bombázásról nem esik szó, se az elesettek tízezreiről. A háború ilyen távlatból egészen tetszetős. Az, hogy meghalni is lehet, másodlagos.
____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________
Lassan kikopik az a generáció, akinek még saját ‘élménye’ volt „a” háború.
Szóval kellene készülni a következőre. /Nem vicc./
Mindjárt adok is ötleteket OV-nek:
– a még megmenthető laktanyák felmérése, használhatóvá tétele
– legalább a kézifegyver állomány felmérése, korszerűsítése /de nem 1 millióért darabját/
– sorozás újra beindítása
– 6 hónap katonai szolgálat /nőknek is, az egyenjogúság jegyében/ – a fegyver nélküli, polgári szolgálat fenntartásával /ami viszont 1 év lenne/ (cigányokat csak polgári szolgálatra hívnék be…)
Eredmény – munkanélküliség részleges csökkentése, olcsón…
Fegyelmezettebb, kötelességtudóbb ifjúság
Geddon esetén képesek lennénk megvédeni magunkat a szomszéd népektől
stb.
1: Ez azért egy kicsit off topic, de nem értelmetlen.
2.
Tibor bá’, minden tiszteletem a tiéd, de megkérdezném, hogy a mai posztnak mi az apropója? Nem szombat van, akkor szokott (VM)-vissza a múltba lenni.
Úgyhogy (szerintem) amit Observer írt (még ha szatirikusan is), az inkább aktualitás, de a mai poszt témája meglepett, úgy érzem nincs aktualitása.
Bár lehet, hogy én tévedek.
Bocs a véleményemért. 😉
3:
bruce! Ez nem vissza a múltba, mert a könyv és a napló kiadása napjainkban történt. Az más kérdés, hogy mind a kettő a háborúról szól éspedig olyan fényben, ami szokatlan.
Bocsánat, hogy most a képet látva nem valamiféle mélyenszántó gondolat jut eszembe, csak azon csodálkozom el, hogy a háború előtt még ennyi szép lány volt Angliában?…Csak nem Hitler pusztította ki az összeset? http://www.antalffy-tibor.hu/wp-includes/images/smilies/icon_wink.gif
Normális ember rendkívüli körülmények között is igyekszik élni a megszokott „normális” életét, ha más nem struccpolitikából. Nincs ebben semmi meglepő.
Hitlerről a 30-as években legfeljebb annyit lehetett tudni, hogy egy sajátos stílusú politikus, aki sajátos stílusú beszédeket tart, és unortodox gazdaságpolitikával kihúzta a válságból Németországot. Sokak szemében követendő példa volt. Honnan tudták volna, mi lesz belőle?
Nem mindegy, hogy ki mit lát a háborúból…
„A német nagypapa mesél húsz év körüli unokájának.
– Fiacskám! Amikor én ilyen idős voltam, mint te, a barátaimmal Párizsban voltunk és nagyon jól szórakoztunk. Minden délben a legjobb éttermekben ebédeltünk. Végigettük az étlapot, és a legjobb borokat ittuk hozzá. Amikor jóllaktunk, fizetés nélkül távoztunk. A vendéglős és pincérek persze utánunk jöttek reklamálni, de jól elvertük őket.
Délután felkerestük a kocsmákat: finom francia borokat, pezsgőt és konyakot ittunk. Amikor jól berúgtunk, fizetés nélkül távoztunk. A kocsmáros és pincérek persze utánunk jöttek reklamálni, így őket is jól elvertük.
Esténként elmentünk a kupikba, minden kurvát megdugtunk. Amikor kiszórakoztuk magunkat, elindultunk, persze itt se fizettünk. A madame és a felvigyázók persze utánunk jöttek reklamálni, de őket megint csak elvertük.
Éjszaka kipihentük magunkat, majd másnap újra kezdtük a kört. Ezt így csináltuk minden nap, míg Párizsban voltunk a haverokkal.
Az unokát nagyon feldobja ez a programlehetőség, összeszedi a haverokat, mesél nekik a nagypapa Párizsi kalandjairól és elhatározzák, hogy ők is kimennek szórakozni. Két hét múlva hazajönnek. Az unoka alig él, keze lába törött, feje bekötve.
– Mi történt veled, fiam? – kérdi a nagypapa.
– Elmentünk a vendéglőbe, bekajáltunk, beittunk, le akartunk lépni, erre a vendéglős megvert, mint egy lovat. Sebaj, délben elmentünk egy jó kocsmába, finom francia borokat, pezsgőt és konyakot ittunk, ám amikor fizetés nélkül le akartunk lépni, a kocsmáros és a haverjai irgalmatlanul megpofoztak. Este elvánszorogtunk egy kupiba, a nap fénypontjaként keféltünk egy jót. Megpróbáltunk lelépni fizetés nélkül, de a stricik kegyetlenül elvertek, ráadásul elszedték minden pénzünket. Nagyon rossz volt!
– Sajnálom kisunokám. Kivel utaztatok?
– A Neckermannal, nagypapa.
– Őket nem ismerem, mi annak idején az SS-el voltunk.”
6:
Hitlernek nem volt unortodox gazdaságpolitikája. A háborús felkészülés hozta a gazdaság felfutását. Nálunk is ez volt, csak néhány évvel később.
Ne felejtsük el hogy ki pénzelte a háborúra készülő német gazdaságot…
Konteó hívőknek igazi csemege a válasz 🙂
… a háború kezdete, a német támadás Lengyelország ellen továbbra sincs megfelelöen helyére biggyesztve. A korabeli statisztikák szerint Anglia, Franciaország és Lengyelország hadereje is duplája volt Németországénak. A szinte totálisan zsidó lengyel kormánynak fogalma sem volt, hogy azok már kidolgozták a páncélos-ékre bazírozott hadviselést is … (ami hozzánk eljut média azóta is tagadja, hogy a brombergi lengyel vérengzés létezett, de azoknak sokkal inkább volt okuk a támadásra, mint a „félkész” németeknek ….
10:
barba, värj, ezt toväbbviszem: …igy aztän az ärtatlan „felkesz”, feleakkora nemet hadsereg teljesen jogosan rohanta le a totalisan zsido, agresszor lengyeleket…
Igy gondolom jo lesz.
„… a háború kezdete, a német támadás Lengyelország ellen továbbra sincs megfelelöen helyére biggyesztve.”
Hat a te fejedben meg minden bizonnyal nincs a „hejere biggyesztve”, de segond, hisz valoszinüleg ez meg nem tudatosult benned.
Emberek mägjära a törtenelem könyvekkel, ne halgassatok az öregekre sem! Olvassatok barbät, majd ö megmondja a tutit.
Meg a valaszod elött le kell szögeznem hogy;
NEM VAGYOK LIBSIBIBSIKOMCSIFEKACIGO. Csupan egy egyszerü pali akit bosszant a rögeszmes hüjeseg.
/Azt hiszem, a välaszom elött ät kellett volna futnom egy koräbbi topikot;Hogyan győzzük meg azt, aki hülyeségben hisz (amennyiben hagyja magát)/
Bocs;..rögeszmes hülyeseg.
Még képesek rá és kereszttűzbe helyezik ezt a blogot is, ha nagyon elkezdenek vizsgálódni:
http://www.origo.hu/itthon/20131225-a-new-york-times-egy-even-at-kutatja-a-magyarorszagi-antiszemitizmust.html?sec-1