Vitaindító

Trump hatalomra kerülésével valós közelségbe került egy nemzetállami fordulat az Egyesült Államok esetében, ami minden volt, csak kívánatos nem a globalizmusban érdekelt és a globalizmuson a legnagyobbakat kaszáló elitnek. Amikor Trump kereskedelmi háborút indított Kína ellen, akkor ezzel egyetemben háborút indított a globalista amerikai elit ellen is, hiszen ezek szorosan összefonódtak. A COVID világjárvány beindítása voltaképpen ennek a hatalmi centrumnak volt a válasza, aminek az igazi célpontja maga Trump és a trumpi elnökség lett. Itt az egyik oldalon az amerikai globalista elit (elsősorban a Demokrata Párt mögött álló lobbik) és a kínai újgazdag elit áll, a másik oldalon az alapvetően a lokalista elit/lobbi által támogatott Trump és vele együtt a nemzetállami érdekeket előtérbe helyező Amerika. Elég megfigyelni például azt, hogy az USA-ban többnyire a Demokrata Párt kormányzói által vezetett államokat zárták le a legjobban és Trump pont ezen államok esetében biztatta a Twitteren a saját lakosságát adott államok ”felszabadítására” és a tüntetések folytatására is. Nem kicsit tudathasadásos ez az állapot egyébként. A pandémia következménye – többek között – közel 30 millió amerikai munkanélküli lett és rövid úton elpárologtatták azokat az eredményeket az amerikai gazdaság és munkaerőpiac vonatkozásában, ami Trump elnöksége alatt ez idáig realizálódott. Ez egyben magyarázatot is ad a Trump kormány egyre vehemensebb Kína ellenes retorikájára is, miközben keresi a kapcsolatot Putyin Oroszországával. A mostani világhelyzetben az egyik oldalon áll a globalizmusban felemelkedett és kvázi szuperhatalommá váló Kína (kínai elit), az AIIB-t is azonnal támogató Crown (London), az amerikai globalista elit (neoliberális és neokonzervatív vonal) valamint a jelenlegi EU vezetése. A másik oldalra került Trump és az America First jelszavát magáénak valló nemzetállami Amerika, valamint természetes szövetségeseként Putyin Oroszországa – és ismét kicsit tudathasadásos módon – Boris Johnson EU-mentes Nagy-Britanniája. Azért Putyin Oroszországának nevezem a Nagy Földet, mert az orosz belső hatalmi viszonyokat talán az orosz címerben is látható kétfejű sas fejezi ki a legjobban, amelyiknek az egyik feje keletre, a másik nyugatra néz. Azaz az orosz hatalmi elit egyik része nyugati, a másik eurázsiai orientációt követ, így a mindenkori orosz vezetőnek igen ügyesen kell manővereznie a hatalom csúcsán ahhoz, hogy ott is maradjon. A látszólagos USA-Kína párviadalt – bármilyen furcsa is – de végső soron Oroszország fogja majd eldönteni azzal, hogy melyik centrum oldalára áll. Ez a felszínen az USA vagy Kína lehet, de valójában a globalista, illetve a lokalista világelit csapata között kell választania. Ez pedig nagyban függ attól, hogy az orosz belső hatalmi viszonyok hogyan alakulnak majd, de azt látni kell, hogy például a harsány neokon nyomulás és oroszellenes propaganda Moszkvát direkt Kína irányába tolja, ami egyébként a Trump ellenes globalista elit fő célja, ha ugyanis elérik azt, hogy Oroszország teljesen besorol Kína mögé, akkor Trumpot és a nemzetállami Amerikát már könnyű lesz utána „buktatni”. Van még egy igen fontos tényező ebben a játszmában, mégpedig India. Oroszországnak geopolitikai érdekütközése van az USA-val és Kínával szemben is, más-más területen. Nyilván az USA és Kína között is komoly geopolitikai ellentét van, ugyanakkor Oroszország és India között nincs valós geopolitikai érdekellentét! Véleményem szerint az eljövendő új világkorszak nagyban múlik majd az orosz-indiai tengely közös mozgásán is, hiszen India egyben stratégia riválisa is Kínának, ugyanakkor kapocs is Nagy-Britannia, pontosabban a Crown felé. Hihetetlenül bonyolult a rendszer, ezt nem lehet pár sorban leírni, ráadásul az adott hatalmi centrumokon belül is folyik egyfajta harc, így per pillanat még az is bizonytalan, hogy végül melyik hatalom melyik oldalhoz fog besorolni. Ha sikerül kvázi kiegyenlíteni az erőviszonyokat, akkor van esély a békés megegyezésre/kiegyezésre, de ha bármelyik oldal is kerül túlsúlyba, az szinte garantáltan belépő a forró háborúba, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljon az ellenlábas erőközponttal. Remélem valamennyire érthető és emészthető volt, amiről írni próbáltam, természetesen nem állítom, hogy igazam van, így nyugodtan lehet kritizálni.”