Tibor bá’ online
Daniel Goleman könyve (Ecoligical Intelligence) alapján összeállított eszmefuttatás: Egy Sher nevű apró kis falú Tibetben, egy meredek hegyoldal keskeny peremén, több mint ezer éven át ad otthont lakóinak, igen mostoha körülmények között. A tibeti fennsík ezen oldalán az átlagos éves csapadék mindössze 80 mm. Azonban a lejövő csapadék minden egyes cseppjét felfogja egy ódon öntözőrendszer. Az évi átlaghőmérséklet közel van a fagyponthoz, míg a három téli hónapban a hőmérő higanyszála időnként lemegy a – 25 °C alá is. Az itt tartott birkának rendkívül vastag gyapja van, ami nagyon jó hőszigetelő. Ebből a gyapjúból helyben fonnak fonalat, amiből szövetet szőnek ruházkodás céljából, illetve takarókat készítenek belőle. Az őslakók ezeknek a segítségével élik át a telet fűtés nélkül. A kövekből és rőzséből összeállított házak tetejét tízévente meg kell újítani, amit az öntöző csatorna partjaira ültetett fűzfák ágaiból készítik. Amikor a fákról levágnak ágakat , helyükbe újakat szemeznek. A fűzfák 400 évig is elélnek, és amikor valamelyik kihal, azonnal újat ültetnek a helyére. Az emberi fekáliát trágyázásra használják a konyhakertben. A rövid nyár alatt megtermelik a téli élelmiszert is. A falu lakossága évszázadok óta 300 körül van. Ez az életmód tényleges fenntarthatóságot jelent. A Tibetben élők természetesen nem képviselnek egy elszigetelt esetet abban, hogy egy igazi kihívást jelentő környezeti körülményre megtalálták az egyszerű (értsd, nem modern technológiai) megoldást. Az Északi Sarkkörtől az esőerdőkön át, egészen a Szaharáig az őslakosok mindenütt sikeres életvitelt folytatnak egyszerűen azért, mert megértik és alkalmazkodnak az őket körülvevő természetes rendszerhez és olyan életvitelt alakítanak ki, ami a legmegfelelőbben illeszkedik hozzá. A fenti példában felhozott tibeti falu léte három tényezőn múlik: napfény, esővíz és ezek bölcs felhasználása.
A modern civilizált élet ezt a bölcsességet és
alkalmazkodó képességet elsorvasztotta. A huszadik század kezdetén a társadalom folyamatosan vesztette el azt a készségét, ami szükséges ahhoz, hogy mint faj fennmaradhasson. Életvitelünk mindennapi rutinjának nem kellett figyelembe venni a minket körülvevő világ reakcióját, hatásait. Életvitelünkkel kiváltott krízis helyzetekben el tudtuk magunkat szigetelni a természet rendjétől. Mindeközben az ipari fejlődés és a globális kereskedelem tevékenysége azt eredményezte, hogy az emberi fogyasztás olyan mértékben élte fel a természeti kincseket, ami messze túllépte a Föld természetesen megújuló kapacitását. Egyszerű mondattal kifejezve, éltünk, mint Marci Hevesen, és nem törődtünk a következményekkel. Felmerül a kérdés, egyáltalán tisztában voltunk-e, hogy vannak, lesznek következmények, mert ezek felfogásához van szükség az „Ökológiai intelligenciára”, aminek lényege a tapasztalatokra épített tudás és annak ésszerű alkalmazása. Ahol, ésszerű alkalmazás alatt értem az emberi tevékenységből származó természetrombolás minimalizálását.
Az emberi intelligencia mérése több mint száz évre vezethető vissza. Már akkor és azóta is, állandóan felmerül a kérdés, végül is mit értünk intelligencia alatt? A fogalmat mindenki ismeri, de ténylegesen megfogalmazni nem tudjuk. (persze voltak rá kísérletek, végül a Mensa Hungariqa is azt a vicces meghatározást fogadta el, hogy „intelligencia az, amit az intelligencia teszt mér”) Az intelligencia nyilvánvalóan agyi tevékenység, de az emberi agynak sokfajta tevékenysége van. Nem feltétlenül buta az, aki eltéved térképpel a kezében, nem tud megoldani egy másodfokú egyenletet, vagy képtelen kinyitni egy ördöglakatot. Ugyanakkor gyengén szerepelhet egy teszt vizsgán a vezér szerepének a betöltéséhez feltétlenül szükséges kapcsolatteremtési készséggel rendelkező egyén. Ami viszont minden emberben létezik az az ökológiai intelligencia. Mit értünk ez alatt? Azt az emberi alkalmazkodási képességet, ami képessé tesz minket arra, hogy a Földön található valamennyi földrajzi adottság és a legszélsőségesebb klíma esetén is életben maradjunk, sőt a puszta vegetáláson kívül generációkon át fenn is maradjunk. Ennek egyenes bizonyítéka, hogy amíg a különböző fajok a Föld csak egy meghatározott helyén léteznek, az ember mindenütt megtalálható, ahol élet egyáltalán létezik. Csakhogy a modern társadalmak megteremtését követően erre a képességünkre nem volt szükség, ezért vissza is húzódott. Ma a társadalmon belül minden egyed egy szigorúan meghatározott feladatot lát el és ezek a feladatok összekapcsolódnak. Ez az oka annak, hogy akik szembe mernek nézni a ránk váró jövővel, azok megrettennek, mert azt feltételezik, hogy hamarosan mindenkinek önmagát kell ellátni teljes egészében, minden külső segítség nélkül. Erről azonban szó sincs. Biztos vagyok abban, hogy a tibeti Sher falúban se tud mindenki rőzséből tetőt rakni, de azért minden ott lakónak be van fedve a háztetője.
Most mindössze vissza kell változtatnunk a gondolkodásunkat olyanná, amilyen a távol múltban volt. Az ökológiai intelligenciánknak kell átvenni a szerepet, hiszen az alkalmas volt a történelem előtti idők kemény világában való túlélésre. Fel kell hagynunk a kényelmes „ráérzéssel”, hiszen ha ma rosszul döntünk, a megvásárolt felesleges, vagy használhatatlan terméket egyszerűen kidobjuk. Az ökológiai intelligencia ezt nem engedheti meg, mert a hibás döntések a környezetünk rovására megy, ami visszahatva ránk, végül is saját túlélésünket sodorja veszélybe. De nem csak lokális szinten kell helyesen dönteni, hanem nemzeti és nemzetek feletti szinten is. Nagy kérdés, hogy van-e rá idő, és, hogy a döntéshozó helyzetben lévők a helyes döntést hozzák-e meg. Sherben az egymás után következő generációk átadják az egyetlen elfogadható hozzáállás mikéntjét. A mai vezetők a szerepükbe nem úgy nőttek bele, hogy számukra egyértelmű lenne, mi a helyes teendő. Az egyedben minden kétséget kizárva benne van a túlélés lehetősége, de a csoportos túlélés lehetősége nem az egyedek, hanem bizonyos egyedek kezében van. Ezért állítom, hogy a jövőnk után ott áll egy hatalmas kérdőjel.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_____________________________________________
Saját döntés?!
Annyira abszurd ez a helyzet. Nem merték gondolni, hogy eddigi kényelmes életüknek vége.
Az emberben nem egyszerre omlik össze a világ, mert keresi a reményt, a kiutat, mielőtt beletörődik a változtathatatlanba. Lépésről, lépésre adja fel bástyáit az agy, a reménybe vetett hitet, és kérlelhetetlenül végiglogikázza a kibúvási lehetőségeket. Emberek millióiban játszódott le ez a folyamat, az elnök beszédét hallva. Kinél gyorsabban, kinél lassabban zajlott le a felismerésig tartó út, de mindenkinél megtörtént az elkerülhetetlen. A felismerése annak, hogy ebben a helyzetben nem számíthatnak másra, a döntéseket ezután maguknak kell meghozni. A hatalom cserbenhagyta őket.
Nem azokat a döntéseket, amik saját döntésünknek vannak álcázva. Amiket környezetünk, társadalmunk, szokásaink, vallásunk, biológiai késztetésünk és még számtalan elvárásból fakadóan meglépünk életünk során. Ezeket az álcázott döntéseket különböző időben, de mind egyformán meghozza mindegyikőnk.
Valamikor, több ezer évvel ezelőtt eldöntötték, hogy nem elég egyszerűen párt választani és a párjával, így vagy úgy éldegélhetne az ember, maguk vagy a közösség által nevelt utódokkal együtt, hanem rituálék sorát fonták az egymást választó emberpárok köré. Majd az éppen aktuális társadalmi és vallási trend jogokat kreált, elvárásokat fogalmazott meg az emberpárokkal szemben, erkölcsitől az anyagiakig. Megszabva, hogy egy férjed vagy feleséged lehet, esetleg több férjed vagy több feleséged. A hatalmat birtokló társadalmi trend azt is megmondta, mikor, hol, milyen ruhát hordhatsz, hogyan viselkedhetsz különböző helyzetekben. Hogyan szerezheted be élelmedet, vadászat által a természetből, vagy egy bevásárló központ polcairól. Ezeket eldönteni nem megveszekedettül nehéz és nem bonyolult feladat az ember számára. Finomra őrölt sót vegyen le a polcról vagy durva szemcsézetűt. Ilyen alacsony szintre süllyeszteni az emberi faj egyedeinek döntési küszöbét, egyéni felelősségét, bűncselekmény az emberi közösségek által választott, vallási, politikai, gazdasági, kulturális vezetők részéről. A hatalmon lévők még a kimondható szavakat is korlátozzák. Mikor használhat az ember trágár szavakat, mikor választékos beszédet várnak el. Különben megfoszthatják mozgási szabadságától.
Az élet minden területén rég eldöntötték, mikor, mit fogunk csinálni, mit csinálhatunk.
Ettől a lebutított állománytól önálló, hasznos, felelős döntéseket elvárni életről, halálról és túlélő, fenntartható közösséget építsen, illúzió. Magamat is ide sorolva.
1:
Mondandódat jól illusztrálja a legújabb „intézkedés”. A Pázmány Péteren csak az kaphat diplomát, aki elvégzi (és levizsgázik belőle) a Holokauszt tantárgyat.
Igen jelenleg úgy tűnik a tulélésnek igen csekély az esélye. Egyed szinten zérushoz közeli, faj szinte se sokkal nagyobb. De mégis úgy hiszem meg kell próbálni, minden esélytelenség ellenére is. Ha eljön a vég, akkor az harc közben érjen. 🙂
Ezt jó volt olvasni, bármennyire is ott a kérdőjel a végén! 🙂
solouse: Ott a pont! Bizony, harc közben érjen…! 🙂
Ha valaki el szeretné olvasni a könyvet, innen letöltheti:
http://data.hu/get/8792722/Daniel_Goleman_-_Zold_ut_a_jovobe.djvu
Ha más formátumban kell valakinek (pl. pdf-ben), akkor jelezze, átkonvertálom, és felteszem a data.hu-ra.
Egy másik könyv Daniel Golemantől:
Daniel Goleman : Érzelmi intelligencia
http://data.hu/get/8792733/Daniel_Goleman_-_Erzelmi_intelligencia.djvu
(Ha más formátumban kell vakinek (pl. pdf-ben), akkor jelezze, átkonvertálom, és felteszem a data.hu-ra.)
Daniel Goleman – A meditáció ősi művészete (2008)
http://data.hu/get/8792742/Daniel_Goleman_-_A_meditacio_osi_muveszete_2008.pdf
Daniel Goleman – Társas intelligencia
http://data.hu/get/8793092/Daniel_Goleman_-_Tarsas_intelligencia.djvu
Definícióm az intelligenciára: Egy feladatra (IQ), a lehető legkevesebb információ alapján (i), a lehető legrövidebb idő alatt (t), a lehető legpontosabb válasz megtalálása (e). Képlettel valami ilyesmi : IQ = 1/((i*t)/e) .
9, malleusorbis, Szerintem nagyon jó, szabadalmaztasd és figyelj Tibor bá’-ra is, mert lenyúlja. 🙂
Egyébként én még beletenném azt is, hogy mindenféle előképzettség nélkül kell megoldani…
Fontos dologra hívta fel Tibor bá’ az olvasók figyelmét, s mindezt nem fűszerezve sármilyen extrém helyzettel, amely egyébként jelentősen bonyolítja a kérdéskört.
Javaslom elolvasni az alábbi linken a „Felkészülés I-V. rész” cikkeket: http://bushcraft.co.hu/index.php?option=com_content&view=category&id=51:egyeb&Itemid=93&layout=default
Ízelítő az egyént (család) érintő problémákról. (Az anyag rendkívül leegyszerűsített, kvázi sablon, ami nem negatív minősítés részemről!)
2. „A Pázmány Péteren csak az kaphat diplomát, aki elvégzi (és levizsgázik belőle) a Holokauszt tantárgyat.”
Kádár alatt tud.szoc. volt kötelező jelleggel, pont akkora lesz az érdeklődés erre is.
12:
Fejtsd meg, hogy mi a kettő közötti gigantikus különbség.
Tibor bá’
Milyen gigantikus különbség?
Ugyanannak a rendszernek a különböző fokozatai…
Nagyjából annyi sikere lesz, mint az orosz oktatásnak…
A Krasznaja Plósagy-nál több nem maradt meg az emberek többségében 8-10 év kötelező orosztanulás után sem…
Igaz… Vannak akik közben megszerették a kommunizmust.
De az is inkább jól felfogott érdekek mentén működött, mint ideológiai azonosulás miatt.
Tibor bá’, Elég nagy különbség, a Pázmány nem állami egyetem, a katolikus egyház /amit egy Grünwald vezet 😉 / „tartja fenn” , persze az adófizetők pénzéből.
Majd akkor lesz érdekes a téma, ha az állami egyetemeken is kötelező lesz.
14:
Attila! Kezd megint teli lenni veled a hócipőm. Vissza tudnád fogni magad egy picit? Jó lenne.
15:
Na jó akkor majd én kifejtem.
A szocialista agymosás nyertese nem egy konkrét embercsoport, ahova csak beszületni lehet, ellentétben a holokauszt agymosással. Más szavakkal, ha akarsz, te is lehetsz kommunista, de hiába akarsz, zsidó nem lehetsz.
16: „zsidó nem lehetsz”
Miért ne? Szegedi Csanád is az lett egyik napról a másikra… 🙂
Világos, hogy egy ideológia választás kérdése, a származás meg az ami.
Egyébként Rákosi idején is megvolt a kirekesztés, voltak az osztályidegenek, akik hivatalból a körön kívül rekedtek. Kádár alatt ez persze felpuhult.
Valójában nekem nem okoz meglepetést, hogy álcázott zsidók által vezetett magyar(?) katolikus egyház a saját egyetemén bevezet egy ilyen tárgyat. Az utóbbi időben borzasztóan megy a ‘közeledés’ a zsidósághoz. /Ők az idősebb testvérek… / Még a pápa is kezet csókolt nekik…
http://bekefy.agnusradio.ro/2014/05/ferenc-meglepetesek-papaja-tortenelmi.html
16. „A szocialista agymosás nyertese nem egy konkrét embercsoport, ahova csak beszületni lehet, ellentétben a holokauszt agymosással.”
Azért az ilyen elég magas labdának számít akárhogyan osztok–szorzok, de ne legyen igazam.
17. Az erdő-grünwaldok, paskaik, lékaik, várszegik által irányított ‘katolikus’ egyház esetében szerintem magától értetődő a dolog.
18:
Próbáld lecsapni!
Nekem pont az ilyen kis elszigetelt közösségek, mint a tibeti Sher adja még a reményt, hogy mint faj fennmaradunk. Európát, Észak Amerikát kivéve, minden földrészen megmaradtak kis csoportok, törzsek, akik a legújabb kor után folytatni tudják életüket.
Persze őket is megcsapta már a mozdony füstje, de a gyökerek azok mélyen vannak, s ki tudnak újra hajtani. Ők most is keményebb időjárási, természeti viszonyok között élnek, s ha a klímaváltozás eljön, megtalálják a még élhető területeket biztos.
20:
„Ha a klímaváltozás eljön”
A klímaváltozás már itt van, de ez egy folyamat, egyre inkább itt lesz. 😀
20, „adja még a reményt, hogy mint faj fennmaradunk”
Sok értelme nem lenne. Csak mint a pandamacinak a pekingi állatkertben. Az emberiség fennmaradásának, ha csak elszigetelt törzsi szinten vegetál, mi ‘haszna’ lenne?
OK Tibor’bá javítok, mikor már nyakig benne leszünk,sőt kicsit még bennebb a természeti katasztrófában és az azt kísérő gazdaságiban. 🙂
Observer
Hogy aztán megint eljussunk pár ezer év alatt a következő visszaeséshez. Miért? Mi hasznunk volt egyáltalán eddig? Mi haszna van egyáltalán a Föld bolygónak? Haszonban csak mi emberek gondolkodunk. Olyan nincs hogy haszon, ezt mi találtuk ki. 🙂
Az állandó változás van csak. 🙂 Azért vigyorgok épp ezen, mert most ezekkel a szavakkal nyugtathatom magam is, mert egy sokak által haszontalan „üzletet” hajtottam végre a minap. Ennek ellenére tök jól érzem magam. 🙂
23, buza, „Mi hasznunk volt egyáltalán eddig?”
A ‘haszon’ szót csak kényszerből használtam, pont emiatt tettem aposztrófok közé. /syn.: mi értelme, jelentősége stb./
Sokan keresik ugyanis, hogy mi végből vagyunk értelmes(?) lényként itt a Földön. 😉 Nem hinném, hogy az megfelelne nekik hosszú távra, hogy pár tízezres létszámban, kőkorszakihoz közeli szinten elvegetál az emberi faj még pár százezer évig.
Observer
Mindegy, hogy értelmezzük a haszon szót, mert a mi értelme van, mi végből stb. mind csak minket emberi fajt érdekel. Valószínűleg nincs értelme oly módon, ahogy mi szeretnénk azt . Mi magunkat akarjuk önigazolni. Több faj jól elvegetál már több százezer éve kis módosulásokkal. Hogy a faj még meddig marad fenn, még az utolsó egyed sem fogja tudni pontosan, a halálos ágyán…. no velem vége a fajnak is.
Kőkorszaki szintenhez. Akik kőkorszaki szinten éltek, ugyanúgy teljes életet éltek. Nem fog hiányozni a majdani Sher faluban megszületendő gyereknek, hogy nem játszhat számítógépes játékot, mert soha nem tapasztalta meg, milyen az. Nekik ugyanúgy lesznek boldog és boldogtalan, elégedett és elégedetlen napjaik, ahhoz képest, amiben szocializálódnak majd. Amit soha nem tapasztaltál meg az nem hiányozhat. Én nem sajnálom előre őket, ugyanúgy megküzdenek majd minden nappal, mint, mi most.
Gondoljunk bele, mennyivel jobb ma egy szíriainak ? Egyedi sorsok vannak , nem lehet összehasonlítani egy mait egy száz év múlvaival. Még ha kialakítunk is egy szempontsort az összehasonlításhoz, csak azt mutatja, most nekünk mi a helyzetünk, miről, hogyan vélekedünk.Ők majd akkor egy egész más szempontsort állítanának fel az ő szerintük fontosnak vélt dolgokról.
Buza, alapjában véve egyetértek veled.
Hogy- mint faj- az emberiség képes-e túlélni a saját maga kreálta vészhelyzetet? ideig-óráig biztosan. Kozmikus szinten másodpercekig 100%. Mert már ennyit éltünk is.
De, hogy kipusztul az szinte bizonyos. Azt hiszük, hogy bármilyen faj élhet örökké? Szerintem nem.
Olyan biztonságban érezzük magunkat egy forgó sziklán amin van egy kis vékony termőréteg, hogy csak na. Előbb-utóbb egy kisbolygó-, vagy testesebb meteorit becsapódás. Esetleg a várva-várt olajalapú gazdasági csoda folytán bekövetkező „önfelfalás”, az emberi hülyeségből fakadó atomháború? Bármi lehet és lesz is. Mikor? Az egyént csak ez érdekli és érdekelheti, hogy az élet csodáját megtapasztalhassa, minél tovább. De figyelme elveszik a sok kacatban, értelmét nem használja lehetőségei szerint.
Az élet nem fog megszűnni, még akkor sem ha ezt a föld megtenné.
Mi persze megszünhetünk, de ez úgyis bekövetkezik. Ha én meghalok, de a faj tovább él akkor én nyugodtabb leszek? Az én személyes halála(ami 100%, nem 99, hanem 100) nem elég gondolkozni való? Nem elég izgalmas?
Az elmúlás gondolata felfoghatatlan az egyén számára. Ezért hárítja el magától folyamatosan. Saját, egyéni megsemmisülését 1000 féle-képen képzeli. Örökkévaló élete lesz a mennyben, vagy jön a feketeség, a nagy semmi ami születése előtt is volt. Amiről persze semmi emléke. de hát mik is az emlékek?
Szerintem lesznek túlélő csoportok, de nem ők lesznek a legszerencsésebbek.
Hiába kanyarodnak vissza a természethez, meg élnek mint az állatok elszeparáltan egymástól őskori szintre visszabutulva. Szerintem még mindig nem értjük, hogy egyáltalán nem számít, hogy túléljük e vagy nem. Az számít, hogy közbe mire jövünk rá. Nyilván sok mindenre rájöttünk, hogy mi nem szolgálja javunkat(amire azt hittük, hogy húha de mennyire). Nyilván belátjuk tévedéseinket. És az is nyilvánvaló, hogy ezen az úton még nagyon az elején járunk. Hogyan és miért vagyunk összekötve a minket körülvevő rendszerekkel? Az ökológia szempontjából elég jól átlátjuk a kölcsönhatásokat, de az eredetét nem igazán. Össze vagyunk fűzve mindennel és szó szerint, csakhogy ez a kötelék elcsökevényesedett felfogó- és érzékelő képességünkkel nem látható. A létezés emberi aspektusa nem megy kárba, ez biztosan kimondható. De tapasztalataink hogyan és hova mutatnak az már fogósabb kérdés. Minden ember tapasztalata egyedien egyéni, de összegződni látszik. Az élet tényleg egy játék.
Eddig bizonytalan voltam, de ma már biztos vagyok bent.
Háború lesz. Hogy miért?
-Többek között azért, mert már nem csak fűteni, de erősen hűteni is kell és ez energiát emészt fel. Nem keveset.
Mivel az összes egyéb alternatív energia beleértve az olajpalát is, parasztvakítás, sajnos nem marad más alternatívája egy feltűnően nagy és földrajzilag elég nyitott országnak.
De a forgatókönyvet nem tudom, csak sejtem.
Röviden: túl sokan vagyunk és fogy a nafta.
A nafta=élet.
Sajnos ez még mindig az őskor.
28:
Korrigálnék.
nafta = kényelmes élet
no nafta = kurvára kellemetlen élet, amit a nyugati ember nem tud elviselni.