A kíváncsi Ember részéről a kérdés egyfelől logikus, másfelől kissé értelmetlen, ugyanis nincs semmi, amihez hasonlíthatnánk. Azt a kérdést, hogy miért fekete ez a macska, csak akkor tehetem fel, ha vannak más színű macskák is. Nincs egy nagyrakás világmindenség, ami közül az egyik a miénk, és akkor érdeklődhetnénk, hogy miért pont olyan, amilyen, miért nem olyan, mint egy megnevezett másik. Nincs választék, csak egy van, így aztán nem lehet felkiáltani, hogy a mi világmindenségünk teljesen szokatlan, nincs még egy ilyen a világon. Ennek ellenére vannak dolgok, ami miatta kérdés mégiscsak jogos. Például a napjainkban a kutatókat foglalkoztató jelenség, a világmindenség terjedésének a gyorsulása, na meg a sötét energia.
Még 1998-ban a csillagászok nagyon távoli szuper novát vizsgáltak, és azt próbálták kitalálni mennyi anyag lehet a világmindenségben. Az minden esetre nyilvánvaló volt, hogy az általános gravitáció szerint a tágulásnak lassulni kellene, sőt, meg kellene állni. Ehelyett az derült ki, hogy a tágulás folyamatosan gyorsul. Erre a tényre próbáltak találni valami magyarázatot és a lehető leglogikusabbnak azt tűnt, ha feltételezték, hogy léteznie kell egy sötét energiának. Vagyis, ha egy köbméternyi térből kivonunk minden anyagot, minden sugárzást, valami energiának kell ott még maradnia. Ez az energia belső tulajdonsága a térben. A világmindenség tágulásából kiszámítható, hogy mennyi energia van egyetlen köbméternyi térben, ami fenntartja a kiterjedés gyorsulását. A válasz 10-2 erg/m3.
Ugyanakkor az is kiszámítható, hogy mekkorának kellene a vákuum energiának lennie a kvantumtér elmélet szerint, mivel a térből virtuális részecskék lépnek ki és tűnnek el benne újra (lásd: „Mi volt előbb isten vagy Ősrobbanás” 130. oldal). Az eredmény 10118 erg/m3. Más szavakkal az elméleti előrejelzés és a megfigyelhető valóság között a különbség 10120-szoros. Ez egy akkora érték, hogy nyugodtan rávághatjuk „szokatlan”. A világmindenségben vannak paraméterek, a világmindenséghez tartoznak tények, amiket jól ismerünk, megszoktunk. Azonban az üres térben lévő energia nagysága „meglepő”. Valahogyan“nem fér a fejünkbe”.
A fent jelzett könyvben azt is feszegettem (176. oldal), hogy a természetben ismert négy alapvető erő egymáshoz viszonyított nagysága is “meglepő”. Mert, amíg a gyenge magerő, erős magerő és az elektromágneses erő 3-5 nagyságrenden belül van, addig a gravitáció 34 nagyságrenddel kisebb, ami egy feltűnő, “szokatlan” mérték.
Tekintettel arra, hogy a megfigyelések szerint a fizikai törvények finom összehangoltságához nem férhet semmi kétség, az elmúlt 15 évben az asztrofizikusok sokat tépelődtek ezen a 120 nagyságrendbeli különbségen. El lehet azon is töprengeni, ha a vakum energia nagyobb lenne, nem lennénk itt, hogy ezen a lehetőségen polemizáljunk. De létezhet egy olyan effektus, amely kimondja, csak olyan univerzumban élhetünk, amelyikben a paraméterek ilyen finoman össze vannak hangolva.
Ha nem tudunk a gondolatainkban eligazodni, akkor meg kell kérdeznünk önmagunktól, hogy milyennek kellene lenni a világmindenségnek, feltételezve, hogy a létezőt nem ismerjük. A válasz – szerintem – hogy az antrópiának nagynak kellene lenni. Viszont nagy entrópiában létező világmindenségből, rendezetlen és kaotikus világmindenségből sokkal-sokkal több lehet, mint szabályos és jól elrendezett világmindenségből. És ugye, a létező világmindenség tökéletesen rendezett. Az entrópia sokkal-sokkal alacsonyabb, mint amilyen lehetne. Ennek oka az, hogy az Ősrobbanás utáni, korai világmindenség elképesztően kisebb entrópiában volt, mint amiben lehetett volna. Ez pedig a kozmológiai egyik legnagyobb rejtélye, mert nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy a világmindenségünk miért jött létre ilyen elképesztően rendezett, „értelmes” állapotban? Miközben jól tudjuk, hogy az idő múlásával az entrópia egyre csak növekszik, gyakorlatilag a végtelenségig. Mi lehet annak az oka, hogy az ősrobbanás után viszonylag ilyen hamar eszmélünk létünkre egy viszonylag alacsony entrópiás állapotban?
Hadd hozzak fel egy klasszikus példát. Fogok egy tojást és készítek belőle rántottát. A tojás entrópiája a rántottához képest alacsony, a rántottáé magasabb. Ezért a rántottából nem tudok csinálni tojást. Az entrópia nem csökkenthető, csak növelhető. Akkor tegyük fel a kérdést, miért van a tojásnak alacsony entrópiája, mert a tojás nincs egyedül a világban. A tojás egy tyúkból jött ki, aminek az entrópiája alacsonyabb volt, mert egy nagyobb rendszernek volt a része. Ugye én ezzel arra célzok, hogy az ősrobbanás igen alacsony entrópiája abból következhet, hogy valaminek a része volt. Valaminek, ami nagyobb, mint az általunk ismert világmindenség. Az általunk megfigyelt (megfigyelhető) világmindenség valami sokkal nagyobbnak a része.
Természetesen az egész kérdést meg lehet közelíteni egy valamivel áttekinthetőbb oldalról. Az természetesen elképzelhetetlen, hogy a Lét egyszer csak magától megjelent a hatalmas nagy semmiből. A Létnek tehát mindig is kellett léteznie. A „mindig” itt azt jelenti, hogy a Létnek nem volt kezdete, azaz öröktől fogva van. Viszont az Ősrobbanást ma már minden kozmológus bizonyosságnak tekinti, aminek bekövetkezése a mai számítások szerint 13,7 milliárd évvel ezelőtt volt. Ez volt az a pillanat, amikor a nagy semmiből hirtelen egy apró pontban összezsúfolt hatalmas valami lett. Erre a jelenségre már van szavunk, úgy hívjuk, hogy Teremtés. A Teremtéshez azonban kell egy Teremtő és egy hely, ahol a Teremtés megtörténik. Ezek pedig feltételezik, hogy a mi Ősrobbanásunk-Teremtésünk pillanatában kellett lennie a Létnek, amin belül megtörtént az Ősrobbanás-Teremtés eseménye. Ezt (elméletileg) már próbálták megfúrni úgy, hogy az Ősrobbanás után a világ hatalmas sebességgel kiterjed, de a kiterjedés lelassul, majd megáll és elkezd zsugorodni addig, amíg vissza nem tér az Ősrobbanáshoz, aminek az állapotát szingularitásnak nevezik. Aztán a szingularitás újra Ősrobbanássá válik, és ez így megy időtlen időkig. Sajnos az elképzelés meg lett fúrva. A világmindenség tágulása ugyanis nem lassul, hanem gyorsul (amiről fent már volt szó). Ebből pedig nem lesz leállás és visszazsugorodás. Álláspontom szerint bele kell nyugodnunk, hogy a mi Ősrobbanás-Teremtésünk egy nagyobb Lét-ben következett be, mely Lét mindig is volt. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy ehhez Istenre nincs szükség.
A világmindenség pedig azért ilyen, amilyen, mert csak ilyen lehet. Ha jöttek létre egyéb, más természeti törvényekkel felruházott világmindenségek, akkor azok nyilván megsemmisültek, mert létük értelmetlen volt. Vagy, ha vannak életképes (értelmes) Világmindenségek párhuzamosan a mienkével, akkor azok olyan távolságban vannak, ami nem legyőzhető. Esetleg itt vannak velünk “egy helyen” csak éppen a mienkétől eltérő dimenziókban. De végsőfokon hivatkozhatunk arra, hogy bármilyen is lenne a világmindenségünk, ezt a kérdést akkor is fellehetne tenni, ami oda fordul vissza, hogy az eredeti kérdés feltevése merőben értelmetlen. De akkor, miért kutatják ekkora hévvel, ilyen régen, ennyire picurka siker mellett?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
„Nincs egy nagyrakás világmindenség, ami közül az egyik a miénk, és akkor érdeklődhetnénk, hogy miért pont olyan, amilyen, miért nem olyan, mint egy megnevezett másik. Nincs választék, csak egy van…”
Ezt csak így ki mered jelenteni? 🙂 Szted a papucsállatka mit fog fel a környezetéből… nem lehet, hogy mi is csak egy papucsállatkák vagyunk valamihez vagy valakihez képest?
1:
„- Azt hallotta ugye, hogy az anyag mélységében és magasságában is végtelen?
– Tanultam az iskolában…
– Igen, igen. De az kevés. Szóval az anyag egyre kisebb és kisebb alkatrészekre bontható, s ezek is egyre kisebbekre és kisebbekre, egészen a végtelenségig. És fordítva is. A Komplexumok és Extrakomplexumok is a végtelenségig nagyobb és nagyobb egységekbe
tömörülnek. Érti, ugye?
Ker Og megingatta a fejét.
– Attól félek – mondta -, hogy sohasem értettem világosan a végtelen fogalmát. Illetve, sohasem éreztem át. Mert mi is a végtelen? Ahogy ön is mondta az előbb, egyre kisebb vagy nagyobb egységek beláthatatlan sora… S ezek végül is csak szavak. Mondjuk őket, és nem tudjuk, hogy mi van mögöttük. Az én agyam számára csaknem, sőt talán teljesen felfoghatatlan a végtelen fogalma…
A biológus bátorítóan rámosolygott.
– Nemcsak maga van így vele… Gyakran, sőt igen gyakran mi is. Könnyű kimondani ezt a szót, hogy végtelen, de valójában mi van mögötte? Ki tudja? No, de mondom tovább… Csak a legutóbbi időszakok fejlett műszertechnikája tette lehetővé, hogy némiképpen bepillanthassunk az anyag szerkezetének rejtelmeibe. Bár én mindig mondom, hogy még a küszöbön kívül állunk, s onnan pislogunk csak be a szobába, a sötét szobába, az ajtó tejüvegén keresztül… Lehet, hogy nem mondok újat. Az anyag szerkezetének, legalábbis az élő szervezetek szerkezetének legkisebb, általunk eddig észlelni tudott részei a galaxisok. Ez az abszolút kicsi. A többit csak sejteni tudjuk… illetve nekem és kollégáimnak sikerült kidolgoznunk egy új eljárást. S az a véleményünk, hogy a galaxisok is kisebb rendszerekből állanak, ezek pedig még kisebb egységekből, csillagokból, napokból…”
Lőrincz L. László: A józan értelem széruma
http://lorinczl.freeweb.hu/lorinczlnovellak.htm
Régen olvastam minden könyvét,de erre nem emlékeszem 🙂
Amúgy ja, erre gondoltam én is.
Egy dokumentumfilm a Párhuzamos Univerzumokról, persze az egész feltételezés, elméleti síkon, nem tudom van-e köze a valósághoz? De erre igennel vagy nemmel nem tudunk válaszolni, mert semmi sem bizonyított. 😮
http://www.youtube.com/watch?v=dHg3FLiNQWQ
„Számos, kozmogóniával foglalkozó csillagász, fizikus és matematikus az elmúlt évtizedek során meglepő következtetésekre jutott. A Világegyetem működésének alapjait kutatva feltételezik, hogy amúgy végtelen Univerzumunk mellett más univerzumok is létezhetnek, akár tőlünk milliméterekre is. Mindezt nehéz elképzelnünk, hiszen az is felfoghatatlan számunkra, hogy miként léteznek az általunk ismert négy dimenzión túli ötödik, hatodik, sőt, sokadik dimenziók?
Vajon, csupán a magasság, szélesség, mélység és idő négy dimenziójára született emberi érzékelésünk hagy cserben? Vagy egyszerűen megdöbbentő fantazmagóriáról van szó? A matematika mást mond”
4.A matematika idegesítő.
Pl bizonyítható hogy az 1+ 1/2 + 1/4 + 1/8 + 1/16 + 1/32..stb ,sorozat végösszege pontosan 2.
A régi görögök ezt nem fogták fel ezért szerintük a teknősbékát leelőző nyúl csak illúzió.
Ha az univerzum gyorsulva tágul, akkor ennek a mozgásnak – elvileg – el kell majd egyszer érnie a fény sebességét. Elvileg ez nem lehetséges (vagy az univerzum teljes energiája kell hozzá ?). Ha nem érheti el, le kell lassulnia, aztán mi lesz? Ha mégis elérheti, kész az újabb ősrobbanás?
„Ezt (elméletileg) már próbálták megfúrni úgy, hogy az Ősrobbanás után a világ hatalmas sebességgel kiterjed, de a kiterjedés lelassul, majd megáll és elkezd zsugorodni addig, amíg vissza nem tér az Ősrobbanáshoz, aminek az állapotát szingularitásnak nevezik. Aztán a szingularitás újra Ősrobbanássá válik, és ez így megy időtlen időkig. Sajnos az elképzelés meg lett fúrva. A világmindenség tágulása ugyanis nem lassul, hanem gyorsul (amiről fent már volt szó). Ebből pedig nem lesz leállás és visszazsugorodás.”
Ha most gyorsulva tágul az univerzum, akkor a tágulás sebessége nem konstans, hanem valamilyen függvénnyel írható le, amiről tudjuk, hogy jelenleg monoton növekszik (deriváltja > 0). Csakhogy nem tudjuk, hogy ez a monotonitás meddig áll fenn, pl a szinuszfüggvénynek is van olyan szakasza, ami monoton nő, meg olyan is, ami monoton csökken…
Ha a világegyetem méretét mondjuk az 1-cos(x) írja le (ahol x az ősrobbanás óta eltelt idő), akkor a tágulás sebessége pont sin(x), a tágulás gyorsulása pedig cos(x). Amíg x<Pi/2 addig gyorsulva tágul a világ, Pi/2<x<Pi között lassulva tágul, Pi<x<3Pi/2 közt gyorsulva szűkül, majd 3Pi/2<x<2Pi között lassulva szűkül, végül 2Pi-nél újra „robban”…
A tudósaink szerint jelenleg x=13,7 Mrd év, tehát ha Pi>27,4 Mrd év, azaz ősrobbanás ritkábban van, mint 55 Mrd évente, akkor ez a modell nem mond ellent a jelenlegi gyorsulva tágulásnak, mégis ciklikus.
Persze ez csak hasraütés szintű modell, elképzelhető, hogy a valódi ősrobbanás utáni tágulásról szerzett ismeretek alapján kizárható.
6.
Az univerzum tágulása nem mozgás, ezért a tágulás sebessége nem mozgási sebesség, azaz nem km/h a mértékegysége, így nem is lépheti át a fénysebességet, mert nincs köze hozzá.
Erről hallottatok már?
http://www.life.hu/tested-lelked/20130702-paul-hellyer-kanada-volt-vedelmi-minisztere-leleplezte-a-foldonkivulieket-egy.html
7.
A tudomány mai állása szerint a világegyetem mérete végtelen, ezért nincs érelme azt mondani, hogy milyen függvény írja le a méretét. De ettől még tágul, azaz két pont távolsága egyre nagyobb lesz.
Jobb lett volna, ha a képleteket így írod: Univerzum mérete: A*(1-cos (ft)), így t az idő, f-et meg nem ismerjük. Ekkor ft<Pi/2 esetén gyorsulva tágul, stb. t-t ismerve f-re egy felső korlátot adhatunk: f<Pi/2/13,7Mrd év.
Egy nagyon izgalmas előadás sorozatot néztem és hallgattam meg a napokban a neten. Az előadó azt állítja, hogy a jelenlegi tudomány két fontos dologban téved: az egyik az, hogy a csillagok közötti térben nincs semmi sem, a másik pedig az, hogy mi emberek az érzéseinkkel és gondolatainkkal nem vagyunk hatással a világmindenségre. Majd azt állítja, hogy a világmindenség egy energiamező, aminek a megtestesülése a látható világ és benne mi is. Ezt isteni mátrixnak nevezi.
Einstein úgy tekintett a világegyetemre, mint ami tőlünk függetlenül létezik, egy nagy rejtély, aminek egy részét érthetjük csak meg. Ezzel szemben ma is élő fizikus társa John Wheelernek az a véleménye, hogy az univerzumnak mint megfigyelők vagyunk a részei és ahogyan mi látjuk, az teszi azzá az univerzumot, ami. Szerinte az Univerzum még befejezetlen és cselekedeteinkkel, gondolatainkkal mi építjük folyamatosan a világmindenséget.
Egyébként ez magyarázatot is adna az egyre gyorsabban táguló Univerzumra, mert az emberiség létszáma gyarapodik és egyre többen vesznek részt ebben az építkezésben gondolataikkal, cselekedeteikkel. De ez csak az én megjegyzésem. Tehát az Univerzum a megfigyelő, gondolkodó ember által magára tekint és együttműködve épül folyamatosan.
11: „Az előadó azt állítja, hogy a jelenlegi tudomány két fontos dologban téved: az egyik az, hogy a csillagok közötti térben nincs semmi sem”
Ilyet a tudomány nem állít. A csillagok közti térben nyilvánvalóan vannak pl. bolygók, holdak, üstökösök, (stb) de sokkal jelentősebb a sötét anyag és a sötét energia, ami a tudomány állítása szerint ott van.
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/4b/DarkMatterPie.jpg
Így igaz, csakhogy ő megpróbálja megnevezni az ismeretlen sötét energiát és azt állítja, hogy ez egy energiamező, aminek az emberi test egy olyan fizikai megtestesülése, aki gondolataival és cselekedeteivel visszahat az energiamezőre és ezáltal hozza létre a jövőt. Az energiamezőt egy olyan isteni mátrixnak tekinti, amelyben minden lehetőség benne rejlik és az jön létre belőle, amit gondolataival és cselekedeteivel az emberiség létrehív. Tehát egy folyamatos teremtés részei vagyunk, vagyis mi teremtjük meg a látható világot. Ezért nincs például legkisebb részecske sem, mert amikor megtaláljuk, akkor a feltett kérdésünkkel, hogy van-e még kisebb, mi hozzuk létre az energiamezőből.
13: Szerinted az elekronok, meg a fotonok (stb) nem léteztek, amíg az atomokat ki nem mutatták?
Az elektromosság és a fény addig hogyan terjedt?
A Higgs-bozon azért létezik, mert Higgs kitalálta?
És miért nem létezik akkor a flogisztron, azt nem találták ki eléggé?
6:
Az univerzum tágulása NEM mozgás. Innentől kezdve amit írtál hamis.
7:
„Ha a világegyetem méretét mondjuk az 1-cos(x) írja le” – Ha mondjuk nem írja le, akkor mi van?
8:
Bocs, nem olvastam még a bejegyzésed. Pontosan így van.
11:
Nagyon érdekes bla-bla-bla-bla.
15: Egyébként én is azt mondom, hogy bla-bla-bla, még ha vannak is benne érdekes dolgok. Az előadó próbálta bizonyítani a dolgokat, de biztos támadható. Egy személytelen isteni mátrixban nem tudnék hinni.
Ősrobbanások sorozata? Egy olyan vákummtér, amelyben energia van, ez a kozmológiai állandó. Ez az energia változást idéz elő a fénysebességben, csökkenti azt, ami viszont csökkenti a kozmológiai állandó energiáját is. Ennek az energiának távoznia kell valahová, létrejön belőle az univerzum anyag. Ez vezetett el az ősrobbanáshoz. Eszerint a forgatókönyv szerint a fénysebesség hirtelen csökkenései váltják ki az ősrobbanást. Ez az elmélet a fénysebesség állandóságának megkérdőjelezésén alapul. A világegyetem nem egyszer születő és elmúló valami, hanem örök és az ősrobbanások végtelen sorozata a vákum mérhetetlen energiájából táplálkozva.
14: Egyébként rosszul fogalmaztam, mert amit Tiborbá említ, hogy minden anyagot és sugárzást kivonnak 1 m3 térből, valaminek kell ott maradnia. Ezt a sötét energiát nevezi az előadó annak, amivel az emberi érzések és gondolatok is kapcsolatban vannak.
16, 17
Jó dolog ez a végtelen energia a vákuumban, de még sokkal jobb lenne egy nagyon kicsi belőle, amivel pl. egy autót vagy egy porszívót stb. lehetne működtetni.
A zseniális, látnoki képességekkel rendelkező Tesla egyik kutatási területe pont ennek a sötét energiának a megcsapolása volt. És nem lehetetlen, hogy sikerült is neki.
Legalábbis gyanús, hogy halála után az összes ezirányú szabadalmát felvásárolták és eltüntették.
14, 15: Egyébként lehet valami ebben a dologban, egyszer Tiborbá említett egy kísérletet a fotonról, amit egy résen átbocsájtva célba juttattak és úgy viselkedett, mint anyagi részecske. Majd amikor két rést iktattak be, akkor hullámként, energiaként ért célba, megváltoztatta viselkedését. A kísérletben résztvevő tudósok tudatossága változtatta meg a viselkedését, tehát a tudatosság hatással van a fizikai világra, ez egy 1909-es kísérlet volt. Ez azt jelenti, hogy a tudósok nem megfigyelői, hanem tudatukkal aktív résztvevői voltak a részecske megváltozásának! Tehát az ember nem egy üvegablak mögül megfigyelőként szemléli az Univerzumot, hanem tudatosságával hatással van rá, aktívan résztvesz a formálásában! 1998-ban megismételték a kísérletet és azt a megdöbbentő eredményt kapták, hogy minél többen vesznek részt benne, annál nagyobb a hatás! Tehát az emberi tudat aktív résztvevőként formálja világunkat!
20: Volt még három másik kísérlet is. Az egyikben kettévágtak egy fotont és egymástól elkülönítve 22,5 km-re vitték őket. Bármit is csináltak az egyikkel, a másik is ugyanúgy viselkedett. Ez azt jelenti, hogy fizikailag egymástól teljesen szétválasztott dolgok energetikailag kapcsolatban vannak egymással. Ez azért érdekes, mert az ősrobbanás pillanatában az univerzum anyaga és energiája egy nagyon kis pontba volt besűrítve, így minden anyaga és energiája kapcsolatban van egymással.
A másik kísérletben egy üvegcsőben vákumot hoztak létre, amiben csak fotonok voltak, tehát fényrészecskék, rendezetlen állapotban. Majd betettek egy emberi DNS-t és a fotonok köré rendeződtek szép spirál alakban. Majd amikor kivették a DNS-t, a fotonok ugyanúgy maradtak ebben a fantom állapotban. Tehát a DNS megváltoztatta a fotonok viselkedését. Vagyis nem csak az emberi tudat, de az emberi test is hatással van a világegyetemre, a fizikai világra.
Az atomokra nagy hatással van az elektromos és mágneses mező. Kimutatták, hogy messze a legnagyobb elektromos és mágneses mezővel az emberi szív rendelkezik a szerveink közül. A DNS-re hatással vannak érzéseink. Szeretetteljes érzéseknél egy laza nyugalmi állapotban, míg gyűlölködő, rossz érzéseknél összehúzódott állapotba kerül.
Nem mindegy tehát, hogy egy ember mit gondol és hogyan érez a környezetével és a világgal kapcsolatban, mert a tudatával és érzéseivel egy jövendőbeli valóságot hív életre abból az energiamezőből, ami átszövi az univerzumot. Ha az emberek többsége egy világgazdasági összeomlást vár vagy klímakatasztrófát, akár várakozásával, gondolataival, érzéseivel ez fog bekövetkezni egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Ha a megoldásokra fókuszál, ahogy Tiborbá is egy-két posztban, akkor túlélőként kerül ki belőle.
10: Tulajdonképpen mindegy, hogy az univerzum méretéről, vagy két pont közti távolságról feltételezzük, hogy 1-cos(x) _jellegű_ az idő függvényében. Meg lehet paramétereket pakolászni a képletbe, de elég felesleges, amíg a képletben szereplő „1” is hasonlóan definiálatlan, km-ben kifejezhetetlen, mint az „A”.
15: Ha nem írja le, hát kisnyúl. A felvetésem csak arra vonatkozott, hogy jelenleg az univerzum gyorsulva tágul, de mi van, ha ez nem mindig marad így… A gyorsulva tágulás ellent mond egy abs(sin(x)), vagy 1-(x-1)^2 _jellegű_ változásnak, de számos olyan függvény van, ami az origóból indul, van olyan szakasza, ahol a második deriváltja pozitív, és olyan pontja, ahol újra felveszi az f(x)=0 értéket valamilyen x>0-ra. Ezek közül csak egy példa volt az 1-cos(x).
18: És az nem gyanús, hogy úgy tűnik a maguk hasznára sem fordítják az állítólagos végtelen energiát a szabadalmak felvásárlói? Még csak a kocsijukat se hajtják valami csodamotorral, hanem szorgosan járnak tankolni, mint minden más ember…
19: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9tr%C3%A9s-k%C3%ADs%C3%A9rlet
Az 1998-as kísérletről tudsz adni valami leírást? Sajnos nem tudod értelmezni azt, hogy „minél többen vesznek részt benne, annál nagyobb a hatás”. Ha egy ember nézi, akkor csak kicsit, de ha sokan akkor nagyon összeomlik a részecske hullámfüggvénye?
8: Megint tanultam valamit. Köszönöm a felhomályosítást! 🙂
21: 1998. február 25-én az izraeli Weizmann Institute of Science
végezte el újból a kísérletet. Több megfigyelő esetén nagyobb hatást én sem tudom értelmezni, ezt az előadásban hallottam, de az előadó nem fejtette ki. Valószínűleg arra gondolt, hogy bármiben egy akaraton van tudatilag vagy érzelmileg több ember, akkor nagyobb hatást tudnak elérni bárminek a megváltoztatásában, a világ alakulásában.
20:
Ha ehhez hozzávesszük, hogy foton nyugalmi állapotban nem létezik, akkor igen érdekes ez a rendeződés.
24: Érdekes a dolog, a kvantummechanika igen érdekes és furcsa kérdéseket feszeget. Az emberi tudat hatással van arra, hogy egy részecske létezik-e vagy sem, hol található, hogyan mozog, miként viselkedik. A tudat határozza meg az anyagot? Van egy érdekes felvetés, amennyiben az ősrobbanásba minden biológiai, fizikai törvény, energia, anyag bele volt sűrítve, úgy minden előre kiszámítható, ahogy a Véletlenről szóló posztban már kifejtetted Tiborbá. Tehát mindenkinek az élete, jövője percnyi pontossággal, minden esemény kiszámítható lenne, az azt megelőző eseményekből. Vagyis minden detgerminált lenne. De a kvantummechanika mintha ellentmondani látszana ennek, mintha a szabad akaratot jelentené az, hogy abban a pillanatban dőlnek el a dolgok, mintha aktív alakítói lennénk a tudatunkkal a bekövetkező eseményeknek.
Egyébként olvasgatom közben a posztot is mégegyszer és érdekes felvetések vannak benne. Az Ősrobbanás-Teremtésnek egy nagyobb Lét részeként kellett létrejönnie, ami egy Öröklét. Engem mindig az izgat, hogy csak úgy magától a semmiből a személyiség és a tudat sem jöhet létre, tehát az Öröklétnek, amelyben az Ősrobbanás-Teremtés lejátszódott, léteznie kellett már eleve olyan komponenseknek, amelyek előrevetítették az anyag, energia, törvények, személyiség és tudat kialakulását. De milyen lehetett ez az öröklét, amelyen belül mindez megtörtént?
Esetleg egy „Ősleves”, amiben minden lehetőség örökké benne van? De akkor mi váltotta ki egyszer csak az Ősrobbanást 13, 7 milliárd éve? Mert az kicsit gyanús lenne, hogy az Örökléten belül éppen 13,7 milliárd éve bekövetkezik csak úgy egy Ősrobbanás. Hiszen az Örökléthez képest ez a 13,7 milliárd év is bagatell. Mindenesetre valamiért bekövetkezett. És ez lett belőle. Az Öröklét egy kockajátékosként a végtelen lehetőségek tárházából törvények mentén dolgozik vagy egy nagyon is személyes, tudatos, tervszerű és célszerű dolognak vagyunk a részesei?
Én azt mondom, hogy sokkal valószerűbb elfogadni azt, hogy ez az Öröklét, amelyből minden származik és amiben minden fennáll, egy tudatos, személyes Valaki, aki tervszerűen, céllal hozott létre mindent és ez a személyesség, tudatosság meglátszik Teremtésén is. Vagyis a fennálló világ tükrözi azt a forrást, amiből létrejött és amiben fennáll. Ezt logikailag nagyon nehéz megcáfolni.
26:
Én arra a megállapításra jutottam, hogy NEM KIZÁRT a következő: „Valaki” az öröklétben 13,7 milliárd földi évvel ezelőtt elhatározta, hogy kitalál bizonyos logikus kezdeti feltételeket, és megnézni, hogy mi lesz belőle a végén. A másik megállapításom, hogy NEM KIZÁRT a következő: az anyagi részecskékbe be van kódolva az intelligencia megjelenésének, és tökéletesedésének szükségessége. Az anyagi részecskék tehát „besegítenek”. Ezért van az, hogy atomok összeállnak aminosavakká sokkal nagyobb valószínűséggel, mint amit a valószínűségszámítás diktálna. Valamint ezzel lehetne magyarázni a fény kettős természetét. Ha intelligens lény figyeli, másként viselkedik, mintha nem figyeli.
A világegyetem tágul, tehát az entrópia akár csökkenhet is.
Hallottam erről egy hasonlatot: egy hatalmas kastélyban egy gyerek elkezd rendetlenkedni, szobáról szobára mászkál és szétpakol mindent. Eközben szorgoskodnak kívül a kőművesek és hozzáépítik az új szobákat a kastélyhoz. Ha elég gyorsan építenek (sőt egyre gyorsabban 😉 a rendezett szobák aránya egyre nagyobb lesz a gyermek által szétpakoltakéhoz képest.