(2539) Dr. Rónaszéki Éva megtanított pszichológizálni.

 

Tibor bá’ szatirikus online

Prológus: Közel 10 éve jelent meg ez a szatirikus poszt, aminek két főszereplője van: Dr. Rónaszéki Éva, és én magam, Tibor bá’. Aztán, amikor hivatkozni akartam rá, kiderült, hogy nem létezik. Magyarul, valaki benyúlt az adminba és a posztot megsemmisítette. Pedig a szatirikus posztot én jónak, szellemesnek ítélem meg, de úgy tűnik valakinek különbözik az ízlése az enyémtől. Dr. Rónaszéki Éva nem lehetett azért mert, ha neki nem tetszett volna, akkor egyszerűen beperel. Aztán meg, ugyan már, hogy tudna egy pszichológus benyúlni ide? Na ugye. Most viszont a régi kacatjaim között megtaláltam az eredeti poszt szövegét nyomtatott formában. Szerintem érdemes újból megjelentetni. A téma közel 10 év alatt semmit se változott. 😀

Magyarországon egy bárkit megtévesztő érettségi bizonyítvány 30.000, egy diploma 100.000 forintba kerül, amit a lebukásig bárki elfogad. Ezzel szemben a hivatalos szakértői vélemények ára, nullától a csillagos égig terjednek, attól függően ki szakért és mit. Viszont a szakvélemény ára a minőségétől egyáltalán nem függ. Az engem szakértőző pszichológus, Dr. Rónaszéki Éva volt, akivel, két alkalommal, darabonként 3 órán át szórakoztattuk egymást, potom 90 rugóért, amit természetesen nem nekem, hanem neki kellett volna leperkálni, a végén a Gyámhatóság perkálta le, mert ők elfogadták (persze suba alatt) hogy nekem van igazam, de ez a végkimenet szempontjából semmit se jelentett.

Ha most itt abba akarod hagyni az olvasást, akkor nagy hibát követsz el, mert sose tudhatod, téged mikor szakértőznek. Ugyanis családi ügyekben bárki elkiabálhatja magát, hogy nem vagy beszámítható, vagy, nem vagy alkalmas erre, vagy arra, és akkor már jön is a szakértő, akinek a szava többet ér, mint a szentírás, teljesen függetlenül attól, hogy mekkora marhaságot ír, vagy mond.

Akkor most vissza hozzám! Az én esetem viszonylag egyszerű, ezért szakdiploma nélkül, józan ésszel is állást lehet foglalni. Ha nincs pszichológusi képesítésed (és miért lenne?), akkor is kapásból fogod tudni a választ. Tehát egyik unokám 0-13 éves kora között velem egy fedél alatt élt, majd 13 év után, édesanyjával együtt elköltözött, aki úgy döntött, hogy bár 13 éven át alkalmas voltam a nagyapai „feladatok” ellátására (hogy mik azok, az nincs definiálva), de 13 év után már nem. [Az igazi ok természetesen nem ez volt, és ha kíváncsi lennél rá, akkor el kell olvasnod az „Évszázad biztosítási” csalása című könyvemet.] A gyermekben a 13 év alatt kialakult kötődés elhanyagolható, egyfelől mert ő kötődik, nem pedig a pszichológus, másfelől pedig, mert 2-3 év után a kötődés úgyis megszűnik (az időközben beszerzett pszichés sérülés pedig nem számít, ha az illetékes lelkiismeretét egy kitömött borítékkal lecsillapítják). Na, mármost, a nagyapai feladatok ellátására való alkalmasságomat, Dr. Rónaszéki Éva igazságügyi szakértőnek kellett megállapítani, aki végül is alkalmatlannak talált az egymás társaságában eltöltött 6 óra után. Ez azonban nem volt elvesztegetett idő.

Első nekifutásra egy intelligencia tesztet kellett kitöltenem. A véletlen úgy hozta, hogy – Dr. Rónaszéki Évától teljesen függetlenül – az intelligencia hányadosom a 24-es szórású Raven teszt szerint 150. Nem fogod elhinni, de van róla papírom is, amit a Mensa HungarIQa állított ki. Az IQ értékem természetesen lehetne 180 vagy 120, esetleg mindössze 90, csak azt nem tudom, hogy ennek mi köze a nagyapai alkalmassághoz. Elképzelhető, hogy egy nagyapának minimum 100 IQ-val kell rendelkezni ahhoz, hogy az unokájának vegyen egy karácsonyi ajándékot? Mert ha igen, akkor a nagyapák fele nem ajándékozhat, ugyanis az intelligencia már csak olyan, hogy az emberiség fele 100 IQ alatti, a másik fele pedig 100 IQ feletti. Mindegy, itt nem álltunk meg és a szakértői véleményben az IQ értékemet nem is említette, akkor meg minek mérte? Csakhogy menjen az idő?

A második – az előzőnél egy kicsit viccesebb – nekifutás az úgynevezett „Szondi teszt” volt, amit a magyar születésű Szondi Lipótról (1893-1986) neveztek el. Érdekessége több is van. Az első mindjárt az, hogy a világon már sehol nem alkalmazzák, legalább 40 éve. Nálunk – gondolom – azért alkalmazzák, mert hát nekünk nem volt Freudunk se Jungunk, csak egy Szondink, akkor pedig becsüljük meg! Mivel én is magyar vagyok, én is megbecsülném csak úgy, mint Semmelweist, vagy Korányit, de nem tehetem, mert a Szondi teszt egy nagy rakás ……..! Szondi ugyanis abból a sajátos feltételezésből indult ki, hogy egy kicsit mindenki elmebeteg (vagy, ha nem, akkor lehetne), tehát ilyen, vagy olyan látens elmebaja van, és mivel ezt recesszív gének biztosítják a számára, az agyi defektus nem nyilvánul meg érzékelhetően. Viszont az egyedek egy ismeretlen mechanizmus útján ösztönszerűen vonzódnak az azonos recesszív génekkel rendelkező személyekhez, ami persze csak úgy lenne lehetséges, ha egy-egy gén jelenléte kiülne az ember arcára. Az elmélet abszurditása nyilván való, hiszen ilyen alapon például a hemofilek is felismernék egymást. Szondi azonban ezt nem vette figyelembe és sors-analitikus ösztönrendszer néven 1947-ben nyilvánosságra hozta elképzeléseit. Maga a teszt – amit végig szenvedtem – az én esetemben következőképpen nézett ki: Dr. Rónaszéki Éva kirakott elém 48 darab elmegyógyintézeti betegről készült fényképet, és felszólított, hogy válasszam ki belőlük a számomra legszimpatikusabbakat. Megpróbáltam tiltakozni, mert mind a 48 személyt szélsőségesen antipatikusnak találtam. Csakhogy ezt a játékszabályok tiltják. A teszt alanynak (ez voltam én) igenis választani kell. De, ha rám van erőszakolva, hogy 48 db antipatikus személyből válasszak ki számomra rokonszenves személyeket, akkor én meg vagyok erőszakolva. Ebből a tényből kifolyólag, az eredményem akkor is érvénytelen lenne, ha ez lenne a világ legjobb tesztje. Ezt a logikát azonban a pszichológusok nem ismerik el érvényesnek, kötik az ebet a karóhoz. „Válasszam ki a legkevésbé antipatikusa fényképeket”. Ez olyan mintha választanom kellene, hogy egy csótányt vagy egy svábbogarat nyeljek le. Ugyanis Szondi, és a tesztjét még ma is alkalmazó pszichológusok tudni vélik, ha a svábbogarat nyelem le, akkor skizofrén vagyok, ha a csótányt, akkor pszichopata. Ha pedig alávetem magam a tesztnek, akkor egy kötöznivaló barom.  Mit se számít, hogy Szondi maga állította, „a teszt nem használható önálló diagnosztikai eszközként.” Nem szép dolog tőlem, hogy egy elhunyt pszichológust faggatok, de tessék mondani Herr Szondi (Svájcban élt), akkor az ön tesztjének mi az értelme? Ugyanis az én, természettudományokhoz szokott, agyam úgy tudja, a teszteknek éppen az a lényege, hogy a más úton szerzett információktól függetlenül mérjenek valamit.  Jól van, a Szondi teszt tehát nem mér semmit, csakhogy erről Dr. Rónaszéki Éva nem tud, ami csak azért baj, mert történetesen neki kell engem vizsgálnia, mint egy potenciálisan félőrült nagypapát. Tudniillik Szondi elmebetegek kiszűrésére alkalmazta a tesztjét (amit különben 30 éven át éjjel-nappal foltozgatott). Amikor pedig rámutattak, hogy a tesztnek matematikai-statisztikai alapon nincs validitása akkor Szondi „kikérte magának” hogy a matematika beleszóljon az ő módszerébe. Mindegy, kiszűrésre kerültem csak nem derült ki, hogy most elmebajos vagyok-e vagy sem. Persze lehetnék, de ha 76 év alatt nem derült ki rólam, akkor nagy valószínűséggel már nem is fog. [itt derült ki, hogy ezt 9 éve írtam, mert ugye most 85 vagyok] Sebaj, a tesztet Magyarországon továbbra is úgy használják, mintha misem történt volna, azaz, mintha nem bizonyosodott volna be a teszttel kapcsolatok kétségek jogossága. De ez még nem minden. Az ember néha hallja itt-ott, hogy az elmeorvosok, pszichológusok, pszichiáterek nem normálisak. Ez természetesen nem más, mint a köznép rosszindulatú feltételezése. Szondi esetében azonban van néhány adat, ami elgondolkodtatásra késztet. Szondi ugyanis tizenketted magával egy fanatikusan vallásos segéd rabbinak volt a gyermeke. A papa oly annyira volt fanatikus, hogy egész nap csak a szentkönyveket bújta, a család eltartásáról az idősebb gyerekek gondoskodtak. És most jön a poén. Szondi (Sonnenschein) Lipót saját életrajza szerint, a 12 testvér közül, egyes-egyedül, egy teljes éven át, minden áldott nap, reggel és este elmondta a „kaddis” nevű imát egy ortodox zsidó gyülekezet előtt, 18 éves korában. Szerény és laikus véleményem szerint, ez az ember súlyos pszichés zavarban szenvedett. Ilyen, betegesen szoros apai kötődés mellett, ha valaki ilyet állít: „Sorsunkat az ösztöneink határozzák meg, ezeket viszont az ősök örökségeként, magunkkal hozzuk. Ezért ki kell békülnünk a bennünk továbbélő ősökkel.” Akkor az a pasi simán elmebeteg. Nekem viszont még jócskán van időm a rám szánt 6 órából.

Harmadik nekifutás a Rorschach vagyis tintapaca teszt volt. Ha még nem láttál ilyet, akkor megemlítem, hogy szimmetrikus pacák vannak felfestve kártyákra. A tesztalanyt (ez megint én vagyok) arra szólítja fel a vizsgáló (még mindig Dr. Rónaszéki Éva), hogy mondja el mit lát a képen. Úgy látszik belém bújt a kisördög. Ugyanis az egyik tintapaca engem egy tátongó női nemi szervre emlékeztetett, ami éppen készül bekapni. Viszont tudom, hogy engem most egy pszichológusnő vizsgál, ezért a női nemi szervet gyorsan elhessegetem magamtól és azt mondom, hogy „két pillangó kiszívja a nektárt egy búzavirágból”, és vágtam hozzá egy bárgyú képet. A másik tintapacában egy sátánszerű lényt láttam, amint egy furkósbottal szét akarja verni egy csecsemő fejét. Már éppen be akartam számolni a látomásomról, amikor beugrott, hogy az unokámmal való kapcsolattartás a tét, ezért ártatlan arccal közöltem, hogy itt meg egy őrzőangyal simogatja az kisfiú buksi fejét. Gondolatban megveregettem a vállaimat, mert meg voltam győződve arról, hogy jól átvertem Dr. Rónaszéki Évát. Csakhogy ezek a pszichológusok cselesek ám. A Rorschach pacákra egyszerűen nincs rossz, vagy jó válasz. Hogy mit mond a tesztalany (emlékszel, ez vagyok én) az lényegtelen. Amiből a pszichológus következtet az a következő: hány másodpercig nézed a képet, forgatod-e a kártyát vagy sem, bizonytalan vagy-e a válaszadásban vagy határozott. Ez kérem egy igazi lúz-lúz szituáció (aki tud angolul annak: lose-lose). Nem csoda, hogy menő analizátorok fúrják is a tesztet, hogy vizsgálatra alkalmatlan. Legjobb esetben is magáról az értékelő pszichológusról árul el ezt-azt. Arra meg nem kíváncsi senki.

A negyedik nekifutás (ígérem azt utolsó) 200 kérdés volt, amire egyszerű IGEN vagy NEM lehetett a válasz. Gondoltam végre egy értelmes teszt, ami segít feltárni az egyéniségemet, amire most már én is egyre kíváncsibbá váltam. Emlékszem rá egyszer a szcientológusok is felcsaltak egy ilyen tesztre, csak ott előbb meg kellett ismerkednem L.R. Hubbarddal, aki pont úgy kontárkodott lélekbúvárkodással, mint Szondi, és persze már ő se él, de követői szintén igen lelkesek. Ők is pont 200 kérdést tettek fel, ami után a válaszokat berakták egy számítógépbe, ahonnan kijött a válasz. Ezek szerint kitűnő jellemem van, de egy kis rásegítés még nem árt (4000 Ft.). Szóval ilyen kérdésekkel már találkoztam. Minden esetre elég akadékoskodó fazon vagyok, mert tiltakoztam az igen-nem válaszlehetőség ellen. A valós világ nem fehér és fekete, hanem a szürke, ezer árnyalattal (nem 50, ezer 😀 ). Most egy példa a kérdésekre: Ha egy társaságban valaki belém köt, eltűröm-e? Én ilyen kérdésre nem tudok válaszolni, nem mert hülye vagyok, hanem mert a válaszadás előtt visszakérdeznék. Milyen társaságban? Mivel köt belém? Ki köt belém? Milyen céllal köt belém? Ha ezekre a kérdésekre nem kapok választ, akkor igaz szívemre nem tudok rá válaszolni. Adott körülmények között eltűröm, más körülmények között nem. Ezt viszont nem lehet kiértékelni.

Amerikai filmekben azt látom, hogy a pszichológus a páciensével elbeszélget egyszer-kétszer vagy százszor és akkor rutinjával kihámozza a páciens jellemét, meg minden mást, amit akar. Nem húzom tovább a szót, egészen biztos kíváncsi vagy az eredményre. Szóval az eredmény valóban megszületett, és kaptam is belőle egy példányt, igaz nem Dr. Rónaszéki Évától, bár az etikai kódexük ezt előírja, hanem a gyámhivataltól. jellemzésem vagy 20 sor, amivel sikerült engem alaposan meglepni. A legszebb mondat a következő: „Agresszív indítékaimat a szorongásom ellensúlyozza.” Gondolom, ezt úgy kell érteni, hogy agresszív lennék, de a szorongásom ennek nem ad teret. Némi erőlködéssel el tudom képzelni, hogy agresszív vagyok, sőt brutális, teli gyilkoló vágyakkal, vagy bármit. Csak nagyon csendben és óvatosan megjegyzem, életemben utoljára akkor szorongtam, amikor az apámmal alá kellett íratnom, hogy hittanból félévkor megbuktam, 70 évvel ezelőtt. Minden esetre született egy bánatom. Miért nem mentem el pszichológusnak? Már rég lenne néhány Antalffy teszt, amit most Szondi unokája szapulhatna apai örökségként.  Esetleg kitalálhattam volna a szorongástant a körömrágás 3 fokozatával (tövig, könyökig, hónaljig) és centiméterrel kellene kiértékelni, mert azért a hosszúság mégiscsak egy racionális, konkrét és megtámadhatatlan adat. 🙁               _________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2539) Dr. Rónaszéki Éva megtanított pszichológizálni.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szatirikus ide vagy oda én nagyon szomorúnak tartom, hogy ilyen komoly helyzetekben is az dönti el egy életreszóló ügy kimenetelét, hogy ki csúsztat vastagabb boritékot.

  2. pszichologus vicc (?) :

    Belép a pszichológus egy tök üres szobába, majd megszólal:
    – Mondja uram… mióta képzeli magáról, hogy láthatatlan?

  3. 1 – Thunder:
    Valójában az a nagyon szomorú, hogy a “szakemberek”(gyámhatóság, klinikai pszichológusok) állandóan azt deklarálják, hogy a legfontosabb a gyerek miközben eszük ágában sincs ügyelni erre.

  4. Miért nem kértél másik szakértőt?

    Igaz azt is megvesztegetik, de legalább kétszer fizet az ellenfél (meg te is).

  5. 4 – egamfle:
    A pszichológust a gyámhatóság “kéri fel”. Az egész banda összejátszik. Arról meg nem tehetek, hogy lesz olyan aljas “szakértő” akinek lesz pofája engem végérvényesen örökre eltiltani az unokám láthatásától, amit különben a törvény se enged meg. Különben rájátszanak a természetre. Ha egy gyereket kb. 2 évig nem látsz, megszűnik a kötödés, és már a gyerek se igényli. Könnyen rá lehet beszélni, hogy kijöjjön a száján, “nem akarja látni a nagypapát”.

  6. Jó írás! Ennél manapság sokkal rosszabb a helyzet a gyámügyben. 🙁

  7. 5:

    Ha valami nem tetszik vagy pláne törvénytelen akkor lehet bírósághoz fordulni.

    Maga a piszológiai szakértés kérdéskörben nekem sincs nagy véleményem, de az én ügyemben (igaz bíróság által kirendelt) szakértő egy semmi különös szakvéleményt hozott ki a szemben álló felekre.
    Tehát ez a nagy általánosítás nem igaz.
    Mindenhol vannak jó és csapnivaló szakemberek.

    Gyámügyben negatív tapasztalataim vannak nekem is, az hogy a “zavaró” fél eltávolításában a hatóság együttműködik a gyerek felügyelőjével szinte borítékolható, de ehhez az is kell hogy egyébként a gyerek jól legyen tartva.

    Vigasztaljon a tudat hogy ha már 18 lesz addigra az unoka dönt arról hogy akar-e kapcsolatban lenni.
    Illetve az hogy gyerek -unoka 18 éves kor után leszarja a t szülőt nagyszülőt az semmilyen összefüggésben nincs azzal hogy ki tartotta a kapcsolatot.

  8. 7 egamfle:
    Ha egy kicsit utána számolsz, akkor tudhatnád, hogy az unoka már jól benne van a huszonévben. Ezenkívül nem figyeltél fel arra, amit a kötődésről írtam.

  9. A pszichológia egy humán tudomány.
    Ezeknél más tudományos normák érvényesülnek mint a klasszikus természettudományoknál,úgymint matematika fizika kémia biológia stb.
    Mégsem kijelenthető, hogy az esztétika a művészettörténet vagy a filozófia a nyelvészet a történelem ,szociologia antropologia ,mind hiteltelen ócska
    hókusz-pókusz a szavakkal .
    Ha engem vizsgált volna a nevezett hölgy ugyanebben az ügyben akkor én igyekeztem volna megnyerni a szimpátiáját.
    Udvariassággal , együttműködéssel , jóindulattal.
    Annak nyílt kimutatása , hogy a pszichológiát nem tartom tudománynak, a vizsgálatokat pedig ökörségnek tartom, nos ezek megkönnyítik a szakértő dolgát abban, hogy az vizsgálati személyt negatívan véleményezze.

  10. 9:
    Na látod, ezért vagy te egy gerinctelen, akarat nélküli fasz, a nők játékszere.

  11. 9. Mosógépszerelő
    “Annak nyílt kimutatása , hogy a pszichológiát nem tartom tudománynak, a vizsgálatokat pedig ökörségnek tartom, nos ezek megkönnyítik a szakértő dolgát abban, hogy az vizsgálati személyt negatívan véleményezze.”

    Na látod, pont ez a probléma! A szakértő nem lehet elfogult. A vizsgálat alanyának lehet rossz véleménye mind a szakértőről, mind annak szakterületéről, ez nem befolyásolhatja a szakértőt. Egyébként persze a szakértőnek is lehet rossz véleménye a vizsgált alanyról, de MAGÁNvéleménye, nem pedig SZAKvéleménye. Az utóbbinak objektívnek kell(ene) lennie.
    És pont az a nagy baj, hogy a pszichológus az gyakorlatilag tényleg azt ír, amit akar. A többi szakértőt még csak kötik valamelyest a tények (bár tudnak csúsztatni, akár hamisítani ők is, ha akarnak), de a pszichológust semmi.

  12. 8:

    Nem számolgattam, hogy mennyi idős lehet az unokád, biztos úgy van ahogy írod.
    Megpróbáltad felépíteni a nagyszülő-unoka kapcsolatot miután nagykorú lett?

    A kötődés például nevelt gyerekeknél egész gyerekkorban nem múlik el, se 2 se 5 se 18 év alatt se, a vér szerinti szülő az isten akármit csinálhat a nevelő.
    így a 0-13 év után az az 5 év szünet nem jelent szinte semmit, hiszen jobban ismer a gyerek mint bárkit.
    Kivéve ha elmulasztottad felvenni vele a kapcsolatot amint tehetted volna.

  13. 10.

    Aki képes igazán szeretni,
    nemcsak magát az néha úgy tünhet a felületes szemlélőnek ,
    a játékszere annak akit szeret.


  14. 12:
    Saját személyes tapasztalatom ennek határozottan ellentmond. 6 éves koromban úgy jött kik a lépés, hogy közel egy évet az anyai nagyanyámnál voltam. Az édesanyámat 2-3 hetente láttam egy fél napra. Aztán összevesztek és a nagyanyámat nem láttam 4 évig. Anyám halála után meglátogatott minket. Megállt az ajtóban és azt várta, hogy majd odafutok hozzá, de nem tettem. Akkor megkérdezte, hogy megismerem-e, amire csak a fejemmel bólogattam, hogy igen, de egy lépést se tettem felé. Tudtam, hol lakik, de a haláláig egyszer se látogattam meg.

    13:
    Elgondolkoztató miért pont erre a mellékágra cuppansz rá ebben a témában. Állandóan véded a kakukktojáskodásodat.

  15. “Na látod, ezért vagy te egy gerinctelen, akarat nélküli fasz, a nők játékszere.”

    Én sem bíznék rád egy kiskorú gyermeket, Szondi teszt nélkül.

  16. 15:

    Ennek a hozzászólásnak a minősítésétől csak az ment meg, hogy fogalmad sincs mit beszélsz, és miről beszélsz. Csak nyomod a süket szöveget, az a lényeg, hogy írj valamit, amiről úgy érezheted, hogy ezt most marha ütősen bepötyögted.

  17. 15 – Dino:
    És te ki vagy? Németországból haza kacsingató niman, aki kikiáltotta magát erkölcscsősznek?

  18. 17

    Vagyok, mint minden ember: fenség,
    Észak-fok, titok, idegenség,
    Lidérces, messze fény,
    Lidérces, messze fény.

    Avagy egy gerinctelen, akarat nélküli fasz, a nők játékszere, 2 példány, a szerelő után.

  19. 18 – Dino:
    Ja, az más. Majd ha támad az iszlám, titeket küldünk az első vonalba.

  20. 17. Dino
    Nem akartam beszállni ebbe a szóváltásba, de csak nem tudom megállni.
    Ady idézet – na, ez kiválóan illik egy gerinctelen, akarat nélküli faszhoz. Tökéletes választás. (irónia nélkül)

  21. 14.
    Ez egy nagyon fontos momentum szerintem. És itt körvonalazódik ki az, hogy a gyerek erről abszolút nem tehet, mármint arról hogy egy ilyen hosszú szünet után hogy reagálja le a helyzetet, és vhol a nagymama is egy hülye helyzetnek esett áldozatul. Ettől függetlenül rosszul nyitott hogy a belépéskor azt a szeretet várta el egy gyerektől ami korábban volt. Sajnos ha egy gyereket ide oda “cibálnak”, egyszer ennél él egy kicsit aztán pár évet meg máshol mindez megágyaz az érzelmi világ sérüléseinek minden részről és úgy szar ahogy van.

  22. 14:

    Nagyon egyetértek Thunderrel.
    Azért az eltelt 2 év után a nagymama nem lett volna szabad hogy elvárja azt hogy a nyakába ugorj.

    Viszont relatíve kevés munkával újra lehet építeni a kapcsolatot, mert volt kapcsolat.

    Gyakorlatilag eldöntötted az unokád helyett hogy ő nem akar veled kapcsolatban lenni, mert neked ez volt a tapasztalatod.
    Nem írtad, ezért valószínűnek tartom hogy nem csináltál semmit, hanem elvártad, hogy a 0-13 év miatt majd a nyakadba ugrik és neked semmit nem kell csinálni.

    Még helyrehozható, de amilyen makacs vagy, már lehet borítékolni hogy ezt leszúrtad.

  23. “Majd ha támad az iszlám, titeket küldünk az első vonalba.” Megtisztelő, de egyelőre a fehér ember támadja az iszlámot, ha megnézzük az arányt, kb 1 millió NATO által megölt “iszlám”-ra jut egy európai. Meg miért is támadnának, elég ha gyermekeket szülnek.

  24. 22:
    Ne haragudj, de most kemény leszek.
    Világosan megírtam, hogy a nagyanyámat 4 évig nem láttam, ami nálad már 2 lett. Ha nem vagy képes néhány mondaton belül odafigyelni, ha nem látod át a helyzetemet egy ilyen poszt után, akkor hogy veszed a bátorságot, hogy tanácsot osztogass? Ráadásul feltételezésedre támaszkodva.

    23:
    Elég pocsék a helyzet értékelésed, de mit lehet várni egy ilyen “egy gerinctelen, akarat nélküli fasz”-tól. 😀

  25. Általában az megy ilyen pályára akinek a lelkében baj van, és ezt akarja megtudni és kijavitani miért is olyan labilis alkalmakkor.

    CGJung pap apa aki egészen mást prédikál mint az otthoni játékszabály
    Freud xexuális zavarok föleg tinidzser kort elérve.

    Tanulgattam én is de én szülök nélkül nöttem fel….

    Tehát az ember gyermekkorában ért törések viszik a pszichológia tanulása felé. Aztán van aki felhasználja jobb hijján másokon kiváncsian az hogyan reagál rá.
    )én müszakis vagyok 🙂 )

    Egy kisgyereknél az a lényeg hogy szeressék, és oda vonzódik ahol szeretetet bizalmat kap. Ennyi – és bocsi de a kutyusok is igy viselkednek az számukra a lényeg hogy szeressék.

    Mai világban elveszik a gyermeket mert a nevelöszülöi hálózat is rá van kattanva hiszen megélhetés – olvastam minap szintén egy nagymama ment a vonat alá az unokáját tartva mert el akarta a gyámügy venni.
    A paca és diló arcok tesztje meg ugy faxság ahogy. Én se tudnék választani belöle..pedig állitólag nemis vagyok diló. 🙂

  26. “A grafológia nem más, mint az emberi lélek vizuális, éles kivetitése egy papirlapra.”
    Hannah Koren, Izrael egyik legjobb grafológusnőjének sziklába vésett, bebizonyosodott szavai.
    Nem tudom mi volt a baj veled, hogy 13 esztendő után hirtelen már nem voltál alkalmas nagyapai feledataid ( mi az isten lehet ez?)ellátására, de hagyjuk.
    Nem tudom miért vetetted alá magad a tesztnek, mert mivel nem vagy a gyerek közvetlen gyámja, nem lettél volna köteles, de hagyjuk ezt is.
    Elhiszem neked, hogy mindenre hajlandó lettél volna a láthatási jogodért.
    Lássuk a kedves szakembernőt, aki, ha ilyesfajta tesztet elvégezne nálunk a leirtak szerint és a lányom szavaival élve ” itt úgy repült volna ki a pszichológus szakszervezetből, hogy lába sem éri a földet”
    Kedves Rónai Éva estében három lehetőség feltételezhető:
    1. A hölgy születésétől datált gyengeelméjű. Erre van egy másik, rövidebb és tömörebb magyar szó , de ezt hölgyek esetében mellözném.
    2. A hölgy túl sokat tanult, ami tudvalevő, mentális károkat okoz.
    3. Dr. Rónaszéki naponta bevásárol egy kevés agybajt, mindig csak keveset, a napi szükségletet, hogy mindig friss legyen az árú.
    Ha a lányomhoz kerültél volna, kissé másként nézne ki ez a tesztl:
    Kaptál volna egy presszókávét, üditőt, miközben elbeszélgettetek volna bármilyen hétköznapi dolgokról, miközben a lányom figyel téged, de úgy, hogy azt észre sem veszed. Ilyen-olyan meg amolyan látszólag közömbös kérdéseket tenne fel neked, és nézné a reakcióidat, mikor rezzensz össze észrevétlenül, mikor rebben meg – önkéntelenül -egy tizedmásodpercre a szemed úgy, hogy még te sem vagy tudatában, milyen az egész ” body language”-d a beszélgetés folyamán, és meg lesz rólad a véleménye ide vagy oda.
    Van még többtucatnyi apró jel, amit figyel és felirogat a beszélgetés folyamán, de ezek az ő szakmai tikai, még nekem sem mondja el, ugyhogy hjagyjuk.
    A végén,Ha kell és szükségesnek itéli, benyomásait szentesitendő elküld grafológushoz, ott nincs mese, Tibor bá, ha ő esetleg netán még habozna, a grafológia mindent kiad!
    Kedves jó Rónaszéki asszonyság mindezt nem ismeri?

  27. 22:

    Nem haragszom. 🙂
    Felkaptad a vizet, mert betalált amit írtam (leszámítva a 2-4 év dolgot).

    A lényegi részre nem reagálsz?

  28. 27 – egamfle:
    Nem reagáltam, mert tökéletesen mellélőtél. Én meg indulatos vagyok, és akkor tényleg marad a megsértődés. Nézzük csak: A házamban lakó lányom az éjszaka folyamkán kilopta az unokámat a házból és mindent elkövetett, hogy ne találkozhassak vele. Mertem a gyámhatósághoz, ahol az idő a legérdekesebb tényező. Megy az időhúzás, mert az ő malmára hajtja a vizet. Ki lett jelölve, hol, mikor, mennyi időre, és kik jelenlétében láthatom a gyereket, ahol természetesen nem jelenteke meg. Bepanaszoltam (3 hét) stb. Akkor egyszerűen meglestem az iskolánál, amikor délben kijönnek. Örült nekünk, boldog volt, de a kis buta megmondta az anyjának, mert fogalma se volt, mi történik és miért. Az anyja természetesen lépett, és lehetetlenné tette a további találkozott. Csak a jogi út állt előttem nyitva. Azt meg lefizették. A te spekulációd léégből kapott marhaság. A kioktató stílusod pedig nevetséges, pláne, hogy fogalmad sincs a részletekről.

  29. Hű+ha!
    Szóval, vannak bajok! “Sztk” alapon ma Mo.-on nem lehet pszichológushoz jutni!
    Volt szerencsém gyermekelhelyezési perben pszichológushoz. Az egyik megírta rólam a szakvéleményt anélkül, hogy találkoztunk volna. Minek bonyolítani a dolgokat! A másik szerint alkalmas voltam gyermekelhelyezésre, de az anyuka alkalmasabb. Hogy ezt hogy mérte meg? Persze, itt is volt a posztban leírt minden teszt a 200 kérdésesen kívül, sőt!. Azt az nüansznyi problémát azért ideírom, hogy mivel a lakása volt egyben a rendelője, és nem ismerte az órát, egy időpontra rendelt be engem, az ex nejem és a gyermeket. Tehát az én “vizsgálatom” ő előttük zajlott!
    Na csak ennyit! De azért volna még mit mondanom erről! 🙂

  30. 29:
    “De azért volna még mit mondanom erről”.
    Mond el, ezért van a fórum.

  31. 28:

    Minden tisztelettel kérdezem:

    Miután az unokád 18 lett, megkerested?

  32. Egamfle és ha az unoka annyirra örült Ö megkereste T ‘bát? – ezt kifelejtetted a kérdéskörödböl.

    26 Bálint köszi ma felviditottál a 2 pontoddal = hülyére tanulta magát 🙂 ez jött le…

  33. 31 – egamfle:
    1. Azt se tudom hol laknak.
    2. Miért kerestem volna fel? 14 évesen pontosan tudta, hogy lakott 13 éven keresztül. Miért nem jött el az anyja háta mögött, amikor volt rá alkalma. Én 13 évesen “csak úgy” visszamentem abba a házba, ahonnan elköltöztünk és volt ott néhány ismerősöm.
    3. Amikor 18 lett, tudta nagyon jól, hogy most már ő dönthet, semmi tiltás már nem érvényes.
    4. Még azt se tette meg, hogy írjon egy E-mailt, vagy beszóljon a honlapon.

    32:
    Az unoka a hárpia anyja rémuralma alatt élt. Ezt nagyon jól tudom, de az Internet korában ezt könnyen ki lehet játszani.

  34. 32.Kékavian
    …”26 Bálint köszi ma felviditottál a 2 pontoddal = hülyére tanulta magát 🙂 ez jött le…”
    Köszönöm.
    Jó tudni, hogy tegnap nem éltem hiába.

  35. 28.
    Ez a sztori nagyon szomorú Tibor bá és nagyon sajnálom, hogy így alakult.

  36. 32:

    Egy kapcsolat nem marad fent magától, azért mindkét félnek tennie kell folyamatosan.
    Az unoka nyilvánvalóan ellene van nevelve.
    Azért kérdeztem hogy ő tesz-e bármit, mert ha ő nem tesz akkor eleve esélytelen bármit várni.

    33:
    Pontosan erre számítottam. Kifogástömeg.

    Csak arra kell már válaszolnod magadban, hogy akarnál-e bármilyen kapcsolatot az unokáddal, vagy dédelgeted az emlékeket és teli szájjal szidod a piszolgógusokat a hátralévő életedben. írtam korábban hogy ezt te szúrod el, és ez már biztosan így van.

    1., Ha tudod valakinek a személyes adatait (születési idő, anyja neve például) akkor van mód a kormányhivatalon keresztül megkeresést kiadni, amit a címzett megkap, és ha akarja akkor válaszol.
    Kevésbé legálisan még a lakcímét is megtudhatod, nagy rizikó nincs benne.

    2-3-4., Ezek a válaszok bizonyítják azt hogy lövésed sincs a piszológiához és ez emberi működéshez. Mindent a természettudományos logika szerint vezetsz le, és ebben te vagy a kisebbség. Az emberek nem logikus lények, hanem érzelem vezéreltek, logikus gondolatokkal (néha még az sincs).
    Válaszaid az igazi kifogások, amivel másra (unokád meg az anyja) tereled a felelősséget a helyett, hogy amit meg kellene tenned azt megtedd.

  37. 36 – egamfle:
    Na jó, akkor lásd, hogy gondolkodok én.
    Az unokának természetesen volt biológiai apja, de a férfi külön élt, de volt láthatása az első hónaptól fogva. Volt 12 év alkalmam látni, hogy ez az elrendezés miként alakult. A gyerek ragyogóan kijátszottra a két szülőt egymás ellen. Bármit akart, ki tudta magának ügyeskedni. Plusz az anyai nagyanyját (aki mellesleg mindennek a háttere). Egyedül Évához vonzódott igazán, bár az utolsó 2-3 évben itt az anyja nagyokat rombolt elképesztő hazugságokkal. Tudom nagyon jól, hogy ő nem mert kezdeményezni, mert rettegett az anyjától, ami ellen itt lettem volna én, hogy megvédjem, de a harcom a gyámhivatallal világosan felébresztette a valóságra, hogy az ő ügyében én tehetetlen vagyok, az anyja viszont győzött. Szerintem ma is fél az anyjától, és csak akkor érné meg szembeszállni vele, ha mi kompenzálni tudnánk. Vagyis pont olyan szerepünk lenne, mint annak idején az apjának volt. Nulla szeretett, 100 % sunyi érdek. Ebből nem kérekÉs mit kezdenék egymással. 10 év óta semmit se tudunk egymásról.

    Az én elvem az, hogy családon belüli “megsértődésből” csak úgy lehet, és érdemes kimászni, ha az kezdeményez (és kér bocsánatot), aki a válságot okozta. Én untig eleget tettem a volt családomért (forintban és munkavégzésben-gondoskodásban). Egyetlen további forintot se vagyok hajlandó feláldozni, nem zsugoriságból, jogos önérzetből.

    És pontosan tudom, hogy nem én vagyok a vesztes.

  38. 37:

    Ilyen családi konfliktusok általában lose-lose játszmák. Mindenki veszít csak vannak akik nem vallják be. 🙂

    Az álláspontodat értem, és ha úgy van ahogy írod nagy valószínűséggel meddő próbálkozás is lenne részedről a kapcsolatfelvétel, mert elhal a kapcsolat ha nincs belőled haszon.
    Viszont ez csak akkor derül ki, ha valóban megpróbálod, mert pont azért mivel nem vagyunk robotok nem tudhatod előre hogy a te esetedben hogyan lesz vagy hogyan lett volna.

    A sértődésre, büszkeségre apellálni lehet, csak nem érdemes. Gyakorlatilag a lehetőségeket zárod el magadtól ezekkel a gondolatokkal.
    A mai világban a szüleikkel, nagyszüleikkel jó kapcsolatot tartó gyerekek is leszakadnak a családból, mert a saját életüket élik és nincs idő a rokonlátogatásra.
    Marad a karácsony, esküvő, temetés és egyéb nevezetes események alkalmával való találkozás.

  39. 38 – egamfle:
    Valóban ez egy lose-lose játszma. De a vesztés-vesztesség mértéke eléggé eltérő. És, mint már írtam, nem én vagyok az igazi vesztes. Abban is igazad van, hogy aki nem próbálja meg, az soha nem tudja meg, hogy mi lett volna. Viszont, már többször gondoltam, hogy mi lenne, ha egy nap betoppanna a fiam, akivel nem váltottam szót 1992-óta, vagy a lányom, aki úgy távozott, hogy berúgta a kertben lévő faház ajtaját mert bent volt neki valami cucca és be volt zárva az ajtó (de a kulcs benn volt a zárban) 10 évvel ezelőtt. Ráadásul ez az utolsó emlékem róla. Fogalmam sincs, mit tudnék mondani. Viszont valamire nem figyeltél fel. Nem a megbocsátásról van szó, hanem arról, hogy kimutatták a foguk fehérjét. Most már tudom mi az igazi énjük. Erre van egy nagyon jó angol mondás. It is forgiven but not forgotten. (meg van bocsátva, de nincs elfelejtve). Ha nem tudom elfelejteni, akkor pedig mi értelme az egésznek?

  40. 39:

    Összességében foglalkoztat a dolog és az emberi életben sok mindennek nincs úgy értelme (mindenki meghal a végén bármit gyűjt, szerez, tapasztal).

    Ilyen családod van, hogy ez miért alakult így azt ne boncolgassuk.
    Ha akarnál velük felszínes kapcsolatba lenni akkor azért neked is tenni kell, ami nem garancia semmire.

    A negatív törődés is törődés, azaz ha valaki aki fontos az adott személynek havonta egyszer rá rúgja az ajtót és elviszi a nyugdíj negyedét-felét és közben elmondja hogy milyen egy szemét volt amikor nevelte, vagy később az sok idősnek jobb mint a semmi kapcsolat.
    Pedig ők is lehetnek egyébként okos emberek, de mint mondtam az ember általában nem racionális lény.

    Gyerekeknél is megfigyelhető ez, amikor a gyerek azért rossz hogy legalább elverjék.

  41. 40:
    Természetesen így van, ahogy írod, de nekem nincs szükségem negatív gondoskodásra, mert van mivel töltenem az időmet.
    Hogy nem bennem volt a hiba az abból látszik, hogy a dús gazdag (vállalkozó) nagyobbik fiam átverte a (koldus szegény) öccsét. Az öcs pedig kijátszotta a nővérét, hogy elfoglalhassa a helyét, de amikor engem lehetett volna földönfutóvá tenni, akkor ragyogóan összefogtak.

  42. ” Úgy látszik belém bújt a kisördög. Ugyanis az egyik tintapaca engem egy tátongó női nemi szervre emlékeztetett, ami éppen készül bekapni. Viszont tudom, hogy engem most egy pszichológusnő vizsgál, ezért a női nemi szervet gyorsan elhessegetem magamtól és azt mondom, hogy „két pillangó kiszívja a nektárt egy búzavirágból”, és vágtam hozzá egy bárgyú képet. ”

    Igen, sajnos az igazat kellett volna mondanod, Tibor bá’, mert “Az évszázad biztosítási csalása” c. könyvedet elolvasva – amiért hálás vagyok – Téged valóban “bekapott” egy tátongó női nemi szerv, amely a volt feleségedé volt, 3 gyermeked anyjáé. Ez bizony nem történt máshogy….

    25. Kékavian:

    “Egy kisgyereknél az a lényeg hogy szeressék, és oda vonzódik ahol szeretetet bizalmat kap. Ennyi – és bocsi de a kutyusok is igy viselkednek az számukra a lényeg hogy szeressék.”

    Aki ilyen téveszmével képes élni, az tartsa távol magát egy gyermektől. A kisgyermeknek nem az a lényeg, hogy szeressék és bizalmat kapjon. Ebből van az Europol oldalán olvasható sok gyermek elleni nemi erőszak…A kisgyermeknek az a fontos, hogy NEVELJÉK, magyarázzanak neki, megismertessék azokkal a rossz dolgokkal, amelyek ellen meg kell tanulnia magát megvédeni, és PÉLDAMUTATÁST (ez a legfontosabb!) lásson maga előtt a szülők személyében. Minden egyéb tévútra vezet.

    A kisgyermek és a kutya két különböző dolog: az egyik EMBER, a másik Állat. A kutyát is az szereti, aki neveli, nem kínozza, nem használja “csereszerepben” (pl. társ vagy gyermek helyett), nem babusgatja. Játszik vele, óvja, enni ad neki, megtanítja, hogy a járdáról lelépve (városi közegben) jöhet egy autó, amelyik elütheti. Nekem volt kutyám, tehát tudom. Volt “társam”, aki a kutyájába szerelmes volt…és volt olyan, aki azt mutatta, hogy szereti a kutyáját, de amikor egy autó átment rajta, akkor nekem kellett megvizsgálnom, felemelnem és az “otthonába” (szegény állat) vinni, mert a “szerető” gazdi ott hagyta volna az úton. Hadd szenvedjen, ha esetleg elütötték. Nos én az ilyen állattartóktól megóvnám az állattartókat.

    Szóval lesz mitől tartanod ebben a kemény életben, ha ilyen elgondolásaid vannak.

  43. 42 – Olympia:
    Kedves Olympia!
    Én éltem az írói szabadsággal. A paca semmire se emlékeztetett. Viszont valóban hazudtam egy nagyot. Alapvetően túl realista vagyok ahhoz, hogy egy pacában mást is lássak, mint egy pacát.
    A 3 gyerek anyjával kapcsolatban természetesen igazad van. De talán vannak ennél rosszabb anyák is.

  44. 42.Olympia
    …”Aki ilyen téveszmével képes élni, az tartsa távol magát egy gyermektől. A kisgyermeknek nem az a lényeg, hogy szeressék és bizalmat kapjon.”
    Kedves Olympia, ötször elolvastam fenti kitételedet, csak hogy ne higyjek szememnek.
    Egy kisgyermeknek nem kell a szeretet, hanem inkább a nevelés?
    Téged senki sem szeretett kiskorodban?
    Soha nem simogatta meg senki buksi fejecskédet, soha nem simitotta arcocskádat anya bársonyos, meleg tenyere, soha nem fónodott köréd két szerető kar jóleső ölelése?
    Mi az, hogy egy kisgyereknél nem a lényeg a szeretet?
    Nincs ennél nagyobb tévedés!
    Téged netán kemény, rideg ,bentlakásos kadétiskolába küldtek 6 éves korodban, ott nőttél fel?
    Hiszen, ahogy irod,” a gyermeknek az a fontos, hogy NEVELJÉK”!
    Ott aztán nevelnek, jaj, de még hogy! Tapasztalatból!
    Lelketlen, rideg , de rendkivül jólnevelt katonácskákat!

    Ha igen, egy ilyen helyen nevelkedtél, akkor sajnállak és megértelek, ha nem , akkor nagyon csodálkozom.
    Istenem, hogy egy kisgyereknek nem fontos a szeretet?!
    És ezt még le is irják egyesek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..