(3747) Kirándulás a Grand-kanyonba

Tibor bá’ online

 

Egyre közelebb kerülünk az elviselhetetlen meleg hőmérséklethez. Ennek megismeréséhez az alábbi történet megfelelő, mert az itt leírt tünetek segítenek megismerni a terheléses hőguta tüneteit, és ezzel megelőzni akár néhány tragédiát is.

A nyár közepén egy három generációs család, unokák, gyermekek, és nagyszülők látogatott a híres turista paradicsomhoz. A hőmérséklet aznap a szokottnál is sokkal melegebb volt, 45 °C, ami még ott is rekordnak számított. A 10 km-es túra útvonal közel 1500 m-t süllyedt, amire leért a folyóhoz. Tudni kell, hogy sehol nincsen árnyékos terület, és a sziklák sokszor felerősítve verik vissza a napsugarakat. A szélcsendes időben a folyó bevágásában a levegő mindig megreked, és ez újabb 4-5 °C hőmérséklet emelkedést eredményez. Hatalmas táblák figyelmeztetik a turistákat a hő okozta veszélyekre. Ezeken többek között azt is feltüntették, hogy eddig több tucat ember halt már meg a hőgutában. Továbbá 35 °C felett, csak a kifogástalan egészségi állapotban levő felnőtteknek ajánlják a 10 km-es túrát.

A család az intelmek elolvasása után úgy döntött, hogy nekik ez nem jelenthet gondot, hogy 10 km-t, ráadásul lefelé megtegyenek. Mindenki magához vett 3-3 liter vizet, fejükre sapkát tettek, és délelőtt (?) 10-kor nekivágtak az ösvénynek. Philip volt a legfiatalabb, mindössze 10 éves, de szülei “nem akarták, hogy kimaradjon ebből a jó kalandból”. A fiú, életkori sajátosságainak megfelelően, játékosan előre-hátra szaladgált a csoport körül. Az első fél órában még minden simán ment. A szervezet még képes volt korrigálni a rekord hőmérsékletből adódó erős hőterhelést. Egy óra elteltével azonban a csúcshőmérséklet erősen megviselte néhányuk szervezetét. A víz nagy része elfogyott, és a megmaradt is felmelegedett. A belső, orvosi nyelven maghőmérséklet egyre feljebb kúszott, és megjelentek a hőguta első tünetei: hányinger, fejfájás és szédülés. A nagyszülők úgy döntöttek, hogy ők pihenőt tartanak, és kb. az út felénél leültek. Philip kulacsában még ekkor több mint másfél liter víz volt. Azt szülei figyelmeztetésére sem akarta meginni. “Nagyon meleg, ezért nem kell,” mondta. Amikor a nagyszülők leültek pihenni, ő nem törődve a hányingerrel, fejfájással szülei után szaladt.

Az amerikai család hibázott abban, hogy a fizikailag is gyengébbeket, a negyedik osztályos gyermeküket, és a nagyszülőket is magukkal vitték a 45 – 50 °C-os rekord hőmérséklet ellenére. A fokozott veszélyben fokozott figyelemmel kellett volna kísérniük a leggyengébbeket. Amikor a gyerek ebben a kánikulában előre-hátra elkezdett szaladgálni, azonnal le kellett volna állítani. A szaladgálás hevében a gyermek ugyanis nem tudhatta, hogy a testhőmérséklete veszélyesen elkezdett emelkedni. A legnagyobb hiba mégis az volt, hogy a szülők kényelmességből, vagy tudatlanságból hagyták, hogy a gyerekük ne igyon, “mert megmelegedett a víz”.

Philip testhőmérséklete ekkor már valószínűleg 39 °C körül lehetett. Egy kis odafigyeléssel még ekkor is megelőzhető lett volna a tragédia. Egy másik csoportból egy ismeretlen apuka meglátta a felhevült, de már kissé bizonytalanul mozgó gyermeket, és megjegyezte: Kisfiam, te nagyon fel vagy hevülve. Nem kellene egy kicsit leülnöd? A hangos megjegyzés persze nemcsak a gyereknek szólt, de a szülők még ezzel a jóindulatú figyelmeztetéssel sem törődtek. A folyó már csak egy km-re látszott. Philip gyermeki ésszel úgy gondolta, hogy elsőként fog leérni. Szülei tekintetétől kísérve szaladt előre a víz felé. Mozgásán már egyértelműen látszott a koordinálatlanság. A víz előtt kb. 40 méterre a gyerek elvágódott és nem kelt fel. Szülei vízzel locsolták, majd értesítették a légi mentőszolgálatot. Az néhány perc múlva már a helyszínen is volt. A fiú eszméletlenül feküdt. Vérnyomása és pulzusa alacsony és gyenge volt. Végtagjai kihűltek, de testhőmérséklete 41 °C-ra felszökött. A kiszáradás miatt testsúlyának több mint 10%-át elvesztette. A szállítás közben a szíve leállt, de még sikerült újraéleszteni. Oxigénre kapcsolták, és infúzióval pótolták a vízveszteséget. Pupillái tágak voltak, de már nem reagáltak a fényre. Csak minimális szabálytalan légzés volt, ami minden erőfeszítés ellenére leállt.

Majdnem hasonló sorsra jutott a két nagyszülő is. Mindketten összeestek. Őket 40 °C-os testhőmérséklettel szállították be a kórházba. Az orvos szerint fél órával később már ők is menthetetlenek lettek volna.

A terheléses hőguta meleg környezetben való fokozott igénybevétel következménye. Nagyon veszélyes, esetenként halálos is lehet. A terheléses hőgutánál ugyanis közvetlenül az agy károsodik. Az agy működészavara görcsös rohamokat, kómát okoz. Magas láznál, hőnél a sejtek is károsodnak. Az “elviselhetetlen forróságban” kicsapódnak a fehérjék. A terheléses hőgutánál a legérzékenyebb agyrészek, az izomműködést irányító agysejtek pusztulnak el. Ezt követi az agykéreg további részeinek működési zavara. Ebből eredően csökken az agy vérellátása, és ezzel a fellépő oxigénhiányos állapot gyakran végzetes lesz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

10 gondolat erről: „(3747) Kirándulás a Grand-kanyonba

  1. A család amúgy hogyan tervezte a visszatérést?
    Lefele csak az út egyik (könnyebbik) fele.
    Visszafele 1500m emelkedés nem piskóta, edzett túrázóknak, normál körülmények között is kihívás, nem hogy 40 fok felett, tűző napon. Ennyire hülyék nem lehetnek. Fura még, hogy a (kislányos) meleg víz undor erősebb mint az életbenmaradási ösztön.

  2. Ès ez a grand kanyon csak ahol köztudomàsosan minimalis a páratartalom . Brit Kolumbia Vancouver Canada a nyàron +50c felè ment egy időjàràsi hőkupola következtèben ott egyből lett vagy 1000 halott . Vanga a bulgàr latnok ezt milliós nagysàgrendre 2022 re indiàra jövendöli De Ez ugyanúgy megtörtènhet Magyarországon is . Idèn . Mindenki bànja meg a bűneit ès tèrjen meg az úrhoz . a vèg közel van

  3. 3.
    Jól mondod, Tibor bá’. És csak addig.
    Itt a franciáknál vannak nyilvánosan nem hozzáférhető forgatókönyvek arra, hogy mi történik, ha megszűnik az áramszolgáltatás.

    Elárulom előre, ez nem az itt jelenlévő “előrelátó” preppereknek fog kedvezni…
    Előbújnak majd a pszichopaták, akik lehet, hogy jelenleg egy pizzéria házhozszállítói.
    Soha nem tudhatod… (Dehogynem.)

    Ha annyi lenne az áramszolgáltatásnak, akkor (miként korábban egyszer kifejtettem) max. 2-3 hetet adok a kevéssé életképes arcoknak, akiknek nincs fegyverük.

    De ezt már kitárgyaltuk egyszer.
    Azóta is röhögök rajta, hogy néhányan ezt a szcenáriót úgy képzelik el, hogy majd a napelemes házuk kertjében termelgetnek maguknak, meg beosztják a felhalmozott készletüket… 😀

    A készletük, házuk egy ilyen esetben 1 hónap alatt “le lenne húzva” róluk (tapasztalatból beszélek), még az lenne a szerencséjük, ha “mellékesen” nem halnának meg. Persze miután csak a háztartásban a kívánatosabb nők meg lettek erőszakolva…

    Csúnya világ lenne az ilyen, nem igazán lenne érdemes benne élni a többségnek.
    Drukkoljunk, hogy ilyen (áramszolgáltatás megszűnése 2 hétig) SOHA ne következzen be.

    Keep your fingers crossed. J

  4. 1. K.
    Személyes tapasztalatom, hogy lefelé mindig nehezebb
    menni mint felfelé, mertugyanazt a testtömeget a lefelé
    mozgásban izomerővel megfogni nehezebb, mint azt,
    komótosan izommal felfelé mozgatni. az viszont tény,
    hogy a lejtmenetben már fáradt izmoknak nehezebb.
    2. Tettestárs.
    Ne beszélj butaságokat, = . . . . “”.térjen meg az úrhoz””
    ( gondolod az bárkin is segíteni fog ) — HÜLYESÉG, még
    ha magam is isten nevét emlegetem amikor baj van és
    tehetetlen vagyok.
    3. Vadász
    Ha valami OTT nem nyilvános, akkor Te ITT milyen alapon
    teszel ilyen kijelentést. — A “”saját tapesztalat”” honnan ?

  5. 5. Barna Mihály

    Nem érzem kötelességemnek azt, hogy beszámoljak a szándékaimról, ez gondolom, hogy érthető.
    Igen, korlátozott hozzáférésű információkról beszéltem, de nem hoztam azokat nyilvánosság elé, csak sztoriztam róluk…

    A saját tapasztalatot zsoldosként szereztem (Légion étrangère), elsőként Bosznia-Hercegovinában (bár akkor még nem így hívták az országot, hanem Jugoszláviának), aztán meg Nyugat-Szaharában (Marokkó állítólag, bár ez mai napig nem eldöntött), aztán meg Irakban (Moszul).

    Remélem, megválaszoltam a kérdéseidet…

  6. Ja, szerintem is.:)
    De azért Te is túlélted a várható magyar élettartamot.
    Rögtön 2 csoda.:J

  7. Én voltam hasonló viszonyok között, igaz nem Amerikában, hanem csak egy 17. kerületi tetőn bő 40 fokban, fizikai munkát végezve. 🙂
    Napi 6-7 liter víz elfogyott, másfél óra munka után min negyed óra volt a pihenés, amit ki lehetett bírni, de azért kemény volt.

    Ilyen helyre csak légiós sapka jó, ami védi a nyakat, tarkót, fejet. Laza de zárt ruha, hogy ne égjen le az ember, és min 2* annyi víz, mint a normál adag. Plusz só pótlás, mert attól is meg lehet borulni.
    Igazából ésszel elég extrém helyzetekben is kibírja az ember, de ahhoz oda kell figyelni, és nem úgy kell neki indulni, mint ha a sarki bevásárló központba indulna.

  8. Barna Mihály.

    Nagyon sokszor gyalogoltam fel a Hármashatárhegyre és a Buda környéki hegyekre. Biztosan rosszul csináltam, mert nekem a felmenetel sokkal nehezebbnek tűnt, mint a lejövetel. Időben is jelentős a különbség. Sőt a cigány is aszonta inkább tízszer le, mint egyszer fel. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük