A bérházak kapui hajnal 5 és este 11 között nyitva voltak. Bárki bejöhetett, kimehetett. Nem törtek fel lakásokat, mert volt egy szemfüles házmester. Hát ez ma már nincs. A házmester sok mindent tett, például télen hajnalban eltakarította a havat. Igaz ma már nem csak házmester nincs, de hó se.

A postás felment az emeletekre, és mindenkinek beadta a levelet, akkor is ha rosszul volt címezve. Esetleg csak úgy, hogy Maca néni a Mátyás téren.

Nekünk reggel a küszöbre volt téve egy liter tej és 10       kifli. Anyámnak csak ki kellett nyitni az ajtót, bevenni a tejet, kiflit és készülhetett a reggeli. Soha nem vitte el más a tejünket. Havonta egyszer fizettünk érte.

A nyitott kapun délelőttönként szabadon jöttek be verklisek, akrobaták, és apró adományokért szórakoztatták az otthon tartózkodókat, vagy éppen drótos tótok, akik lábosokat javítottak. Ma a kutya se javít, a lábosnak nem kell lyukasnak lenni ahhoz, hogy kidobják, elég, ha csak megunták, és már repül is a kukába.

A villamosokon mindig volt ülőhely, és persze kalauz is. Ez érvényes volt a távolsági buszokra is. Ma egyik se. Ha Interneten nem vetted meg előre a jegyet, a sofőr fel se enged a buszra, mert nincs rajta kalauz. Ennek ellenére a tömegközlekedés ráfizetéses. Budapest városnak évente milliárdos vesztessége van a tömegközlekedésből. Valamikor ki kellett építeni a pályákat, megvenni a kocsikat, és mint Rt. nyereséges volt az alkalmazott kalauzok ellenére. Rejtély, hogy csinálták.

Kamaszkorom kedvenc időtöltése volt a Pozsonyi út környékén karonfogva sétálni a kedvesemmel. Olcsó volt és kellemes. Ez ma két okból kifolyólag lehetetlen. Az utcák járdáinak kétharmadára gépkocsik parkolnak, a maradék egyharmadon csak libasorban lehetne közlekedni, de nem lehet, mert tele van kutyaszarral. Miért tartanak ennyi kutyát? Házőrzésre? De hiszen zárva vannak a kapuk, mit kell őrizni? Kellenek a kutyák, mert magányosak az emberek, ugyanis nem törődnek, beszélgetnek egymással. Néhány éve a szomszédságba beköltözött egy házaspár. Pár nappal később átmentem hozzájuk bemutatkozni. Azt mondta nekem a nő, hogy ők nem barátkozni jöttek ide, hanem lakni. Kérdés, hogy érdemes-e?

Van, ahol ennél rosszabb a helyzet, mert az idős osztrákok, hollandok tömegesen települnek át ide, igaz, nem a fővárosba, hanem apró falvakba. Nyilván tudják, mit csinálnak.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________