Tibor bá’ online
Ha bevallod, ha nem, egészen biztos, hogy akarsz. Ezzel azonos bizonyossággal lehet azt is állítani, de ezért nem vagy hajlandó tenni semmit. Bizonyíték? Van, a cigaretta csomagoláson egyértelmű, és nagyon szigorú figyelmeztetés van, és csökken a dohányosok száma? Na, ugye? De tegyük fel, hogy téged nem csak érdekel, de tenni is hajlandó vagy érte. Nos?
Először is ne akarj belekötni abba, hogy nem vagyok orvos, ami különben igaz, de így még jobban is jársz. Az orvosok ugyanis elsősorban nem gyógyítani akarnak, hanem fejni. Ha elmész egy szakorvoshoz egy jól megfogalmazott panasz együttessel, esze ágában sincs megmondani mi van, és rövid úton meglépni a szükségeseket. Nem, első lépése, hogy beszervezzen téged fizető vendégnek, amiért természetesen nyújt valami extrát, de legtöbbször állami rezsinövelés mellett. Neked az lenne az érdeked, hogy minél olcsóbban, minél hamarabb meggyógyulj. Az ő érdeke, hogy minél többet fizess és minél tovább. Érted már? Én kevesebbet tudok, mint egy orvos, viszont nem vagyok ellenérdekelt, tehát velem jobban jársz. És akkor most a főtéma.
Ha 60-70 környékéig nem vitt el a rák, infarktus/sztrók, vagy valami ronda fertőzés, akkor végelgyengülsz, és életbe lép a 100 év megcélzási lehetősége. Hogyan? Az emberi szervezet kb. 120 évre van kalibrálva, de ezt elérni lehetetlenség, mert az élete folyamán mindig „történik” valami, ami ez ellen hat. Nézzük! Az ember szerveinek az élettani kapacitása sokszorosan meghaladja a szükségeset. Ebből az következik, hogy az elöregedés alatt például a vese vagy a szív kapacitása ugyan csökken, de legalább 100 évig elégséges a feladat ellátására az említett többlet kapacitás miatt. Akkor mégis, miért a sok halál 70 környékén?
Azért, mert az elöregedő szervezetnek van néhány kopáshoz kapcsolódó velejárója: a vér koleszterinjének a megugrása, a vérnyomás megemelkedése, és az inzulin rezisztencia miatt fellépő vércukorszint emelkedés. A probléma gyökere azt, hogy egyik se érzékelhető, a tulajdonosnak nincsenek panaszai, a szervezet rombolása suba alatt zavartalanul folyik. Más bajok is előfordulhatnak, de azok nem veszélyeztetik az életet, legfeljebb roppant kellemetlenek, és persze érzékelhető. Ilyen például a térdízületek elkopása.
A magas koleszterinszint természetesen késői szívinfarktust eredményezhet (feltételes módban). A másik kettő viszont abszolút biztos a kellemetlen halálodat fogja okozni. A magas vérnyomás elsősorban a szívedet készíti ki, néhány év alatt beáll a szívelégtelenség. A cukor ennél is rohadtabb. Kinyírja a vesédet, elcseszi a hajszálereidet, idegvégződéseidet (végtagamputálás), megvakulsz, aztán mindez visszacsatolódik más szervekre is, még a szívre is. Ha tehát nem veszed észre, vagy észreveszed, de nem érdekel, hogy a vércukrod magas, akkor jó néhány év (akár 15) vidám oda nem figyelés után jön a teljes összeomlás, és még csak 75-80 vagy. Ebből nem lesz 100 év.
Ha azonban ezekre odafigyelsz, és időben megteszed a megfelelő ellenlépéseket, akkor semmi akadálya nincs, hogy eléldegélj a szervezeted teljes elkopásáig, ami 100-120 évet jelent.
P.S.: Nem tértem ki az elhízásra, de ez köztudott.
___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
Mennyit segít az a hozzáállás, hogy amennyire csak lehet lecsökkentem a répacukor használatát, és nyírfa- illetve nádcukrot használok? Kb. azt olvastam erről a két cukorról, hogy összetettebb cukrok, és nem emelik meg az inzulin szintet (lassabban szívódik fel talán). A nyírfacukor csomagolásán fel is hívják a figyelmet erre a tulajdonságára (persze mindenkinek maga felé hajlik a keze 🙂 ). Plusz a szánkban a bacik se tudják felhasználni táplálék gyanánt. (pontosabb lett volna ha xilitet írok nyírfacukor helyett, mert nem csak nyírfából lehet kivonni, de így szerepel a köztudatban)
Azért egy jó genetikai alap sem hátrány amit ugye nem választhatunk meg.
Sosem alkoholizáltam,nem dohányoztam,nagyszüleim 80 felett éltek de a dédnagyanyám 99 évig élt.
Jó eséllyel indulok de ha holnap rám esik egy meteorit lőttek a tervnek. 🙂
1:
A xilit vaklóban „egészségesebb” mint a répa cukor, de a nádcukor gyakorlatilag megegyezik a répacukorral. De egészséges embernek nem kell hátat fordítani a relatív olcsó répacukornak, csak nem kell éjjel-nappal cukrot fogyasztani, édességeket enni. Viszont a cukortól való tartózkodás még nem segíti elő a hosszú életet, csak segít elkerülni a kettes típusú diabéteszt, ami (ha rád szakad) neme jelenti a halált, csak a kellemetlen diétázást. A posztnak nem az a lényege, hogy ne egyél cukrot, hanem az, hogy (különösen 50 felett) időnkét ellenőrizd le:
1) koleszterin
2) vérnyomás
3) vércukor
értékeidet. és ha meghaladja az
5,0 mmol/L,
130 Hgmm (szisztolé),
6,0 mmol/L (8 óra koplalás után) értéket, tegyél róla.
Könnyen mondom, mert csak a hetedik x-et taposom, annak is első felét.
Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy egészen biztos, hogy nem szeretnék száz évig élni.
Tudom persze, hogy az élet ösztön erős és mindenféle okos meggondolásokat űberol.
Kurvára nem szeretnék ezer testi kínnal küszködve eredeti férfi formám szánalmas torzójává töpörödve szeretteim terhére élni.
Egy elborzasztó felkiáltójelként embertársaim szemében ,hogy íme – bár szeretnétek elfelejteni – de az élet múlandó.
Némelyik szerencsésebb egyén ez is egészen ritka eset ,megéri érdemes módon – ez is nagyon szubjektív – a nyolcvanas éveit,mint a fehér holló olyan mindennapi.
Az emberi élet hossza pedig nincsen „kalibrálva”
Helyette statisztikai valószínűség ad némi gyengécske támpontot a várható élettartamra.
Nyilván vannak pluszvariánsok, mert nagy a szórás, amit gének és az életmód megvalósítanak.
A szélsőségek tudván tudjuk az élet minden területén károsak az egészségre. (is)
Kevésbé köztudott ,hogy az jó testi lelki állapotot, nemcsak a változatos és mértékletes táplálkozás, a lelki kiegyensúlyozottság, vitaminok ,a megfelelő pihenés alvás és relaxálódás
a jó levegő ,hanem a mozgás, a rendszeres személyre szabott előnyös terhelést megvalósító sportolás is pozitívan befolyásolja.
Érdekes és sokak által dicsért hatású, a paleolit táplálkozás. mint reális és nem is drága egészségvédelmező lehetőség.
Jómagam a rendszeres hegyi kerékpározás csodálatos hatásairól számolhatok be.
Hatvanasként a szex már csak inkább nosztalgia, a viagra félék sem igazán hozzák vissza az aranykort, lassan lassan megbékélek vele, hogy ez is a múlté mint annyi más.
A szellemi örömök nem csökkentek, olvasás, írás, vita, sakk ,alkotás ,tanulás, kreatív fantáziálás nem sérültek – én legalábbis így érzem.
A természet könyörtelenül visszaveszi a „kölcsönt” amit ifjú éveinkben örömként és gyönyörként ránk pazarolt ,meg kell fizetnünk érte kínnal, szenvedéssel, gyötrelemmel, ismétlődő
veszteségekkel, gyásszal.
Remélem azért idén is, legalább egyszer, derűsen és melengetően, jókedve optimizmusra hangolva, kisüt majd a napocska. 🙂 🙂
Miután részem volt látni nagyanyám utolsó másfél évét, az enyhíthetetlen szenvedéseit, végül halálát, megélni a folyamatos leépülés keltette negatív sikerélményt (t.i.: sikernek számított, ha még utoljára el lehetett vele topogni az asztalig, később siker volt, ha meg lehetett még etetni egy egész szelet kenyeret), én egy 50-et céloztam be.
Korábban ugyan max. 60-ra állítottam be a határidőt, a közelmúltban tragikusan elhunyt zenész hozzáállása azonban nálam megértésre, egyetértésre talált. Én értettem, miért nem fogadta el az új szívet.
Nem jó dolog sokáig élni, tehetetlenné válni, ennek elkerülése érdekében nem erőltetem a mániákus egészségvédelmet.
Legyen 50-60év, cserébe nem vontam meg semmit a számtól.
Szerintem a testmagasság is nagyban meghatározza, hogy mennyire kopik a szervezeted. Például az általam ismert 90. életéveit betöltött idősek kivétel nélkül mind nagyon alacsonyak voltak, vagy az átlagos testmagasság alsó határait súrolták.
Igaz még csak a 30-hoz közelítek, de a 2 méter magasság (amihez 105-115 kg közötti testsúly dukál) nem az a tipikus évszázados életkorral kecsegtető karaktertípus. 🙂
Persze lehet javasolni a súlyveszteséget, de a csontozat is meghatározó, amiből nekem a vastagabb jutott. Voltam már 129 kg, viszont 95-ig lefogyva már nagyon sovány látványt mutattam.
Ha ezt vesszük alapul, idősebb korban egy nagyobb termetűnek sokkal nehezebb lesz mondjuk a 85 kg-os csont és bőr alkatával mozogni, mint a 150 centis kisembernek, aki 10 kiló súlyfelesleggel sem több 65 kg-nál. Ez utóbbi embertípus fizikuma viszont eleve később kezdett el kopni.
A poszt témája: „Akarsz-e 100 évig élni?”, és majdnem minden megközelítésben az egészségről/betegségről/időskori rizikófaktorokról írtatok. Arról, hogy milyen életmóddal lehet 100 (vagy 120) évig élni. Viszont nemigen esett szó a mentális hogylétről.
Én éppen ezért egy másfajta megközelítésben szemlélném/vizsgálnám a kérdést. Tegyük fel, hogy egy egészséges életmódot folytató 60valahány éves nő/férfi megözvegyül, egyedül marad, kevés a nyugdíja a lakásrezsihez/megélhetéshez/esetleg gépjármű fenntartáshoz/gyógyszerhez/és ki tudja még milyen kiadásokhoz. Nem tud új társat találni, nem jár el szórakozni/utazni/stb., hanem ül a négy fal között, max. olvas újságot, néz néha TV-t, de egyre inkább érzi, hogy ez nem igazi élet a számára, mint korábban volt, amíg élt a (házas)társa, és anyagilag sokkal jobban álltak. Most meg „átkínlódja” a hónapokat.
Na akkor tegyük fel ennek az embernek (és a hozzá hasonló ezreknek/tízezreknek) a kérdést, hogy szeretne-e 100-110 éves koráig (még 30valahány vagy 40valahány évet) élni úgy, hogy monoton telnek a napok, hetek, hónapok, évek, és nem történik vele semmi jó, a hónap végén még lehet, hogy kajára is alig futja, stb.
Szerintem egyértelmű NEM lenne a válasz, annak ellenére, hogy egészségileg megérné a 90-100 vagy több évet.
Valamiben a 7. x táján meg kell halni, mert ha nem vigyázol túl éled önmagad és abból semmi jó nem származik. Hetedik x táján mindent elértél, amit akartál és a jövő nem sok jót ígér. Persze ez alól is vannak kivételek. Itt van ez a „vén kujon” én még ilyet öreg csávót nem láttam. Több mint normális, nem itta el az eszét, élvezi az életet és még arra is van energiája, hogy a fiataloknak átadja az élettapasztalatait. Oda vagyok tőle, a rajongója vagyok, imádom. Ha valakibe ekkora vitalitás szorult, hát kívánom, hogy éljen 120 évig.
Osztom Nándi véleményét, a hosszú életűek többnyire szikár alkatúak. Egyetértek Istvánnal is, én sem szeretnék száz évig élni, csupán addig, amíg senkinek nem vagyok a terhére. Szerencsére, nincs senki, akinek majd terhére lehetnék. Kivéve a tb-t. Az meg rohadjon meg.
Engem is aggaszt, hogy sok fiatal (főleg férfi) hal meg idő előtt a helytelen életmód következtében. Az élet végül is nem rossz buli és fiatalon van mit veszteni, de nincs veszélyérzetük, mert azt hiszik, hogy örökké fognak élni.
8.!
Ezt osztom!
Hihetetlen jó, tartalmas és rendkívül intellektuális blog, egy igen egyedülálló bloggazdával, konkrétan én időnként kételkedtem is benne, ez nem csak valami beugratós tréfa-e?:-)
6.
Sajnos nem volt újra olyan téma, aminél kifejthettem volna a túlélés kontra testalkat és testméret esélylehetőségeit, pedig volna rá egy teóriám, összeomlás esetén miért fognak előbb elpusztulni a magas, nagy testű, akár komoly tartalékkal rendelkező emberek, és miért fognak túlélni az 50-70kg-os, 140-160 centis mitugrászok.
Pár évszázaddal ezelőtt sokkal kisebb volt az átlagmagasság, nem volt akkora táplálékbőség.
Egy 180-190-es embernek jóval magasabb a napi energiaigénye, az esetleges tartalékait hamarabb emészti fel, míg egy pici ember napokig jól lehet akár egy darab konzervvel.
Arról nem is beszélve, hogy a kicsi ember igen kicsi helyekre is képes elbújni, oda, ahova más esetleg el sem tudná képzelni, hogy ember beférhet.
Tehát teóriám szerint összeomlás esetén nem, vagy nem feltétlenül a nagy testi erejű, kolosszus G.I. Joe-k a legesélyesebbek a túlélésre.
Természetesen ez vita tárgya.
Mire az ember észbe kap,sokszor van az hogy késő.Az emberi szervezetet nehéz meg rogyasztani,(írod is Tibor bá hogy sokszor 10-15 évig lappanganak dolgok,vagy nem megfelelő életmód,bármi,)de aztán egyszer csak hirtelen meg rogyik minden..És már késő is..Az ember fiatalon azt gondolja ihaj csuhaj ,sose halunk meg..De aztán hirtelen jön mint derült égből villám csapás..
„Az ember először a fiatalságához ragaszkodik, görcsösen küzd a szépségéért, aztán egy idő múlva már csak az egészségéhez ragaszkodik, végül már csak az életéhez.”
Én soha nem gondolkozom azon meddig fogok élni.Mindig el tervezek egy célt,és igyekszem megvalósítani.Közben telik az idő..Aztán lesz ami lesz..
A genetika nagyon meghatározó a hosszú és egészséges élet esélyeit tekintve.
Az az ötvenes megcélzott élet nagyon lehangoló, engem megrendített, mikor Jancsika is azt írta, hogy családjában a férfi felmenők nem élték túl az ötvenet sok generáción át. Ugyanakkor látja az ember, hogy van sok szerencsés örökségű ember, aki jó egészségben, életerőben megéri a 80-as, kilencvenes éveit is.
Persze a jó genetikát is el lehet cseszni egy romboló életmóddal, szóval azért meg kellene adni az esélyt a hosszú életre.
Nekem is volt egy ismerősöm, akire mindig visszaemlékszem, ha ez a téma.
Az első munkahelyem a néhai MOLAJ, a Komáromi Kőolajipari Vállalat volt. Fiatal műszakiként időnként összefutottam ott egy idős, 90 év feletti bácsival, akiről kiderült, hogy még ilyen idősen is rendszeresen bejárt a céghez tanácsadóként. Hugó bácsi hihetetlen életerővel, temperamentummal, humorérzékkel volt megáldva. Fantasztikus életútja volt, fiatalon már a két háború között az akkor még angol tulajdonú cég alkalmazottjaként bejárta a fél világot, még a sztálini Szovjetúniót is, sokáig Bakuban volt az anyavállalat kirendeltségvezetője.
Csodálkoztam is, hogy abban a munkáskáder igazgatós időben hogy tudta megőrizni reputációját, de nyilván hihetetlen tapasztalatokkal rendelkezett.
Ha betoppant közénk, fiatal műszakiak közé, pillanatok alatt ledőltek a korosztályok közötti korlátok, nagy érzéke volt hozzá, hogy feloldja a hangulatot, a vicceket is csak úgy döntötte. Elképesztő volt, hogy 90 év felett valakinek ilyen életenergiája legyen.
Aztán egyszer, mikor már régóta nem jött, és érdeklődtünk, megtudtuk, hogy minden előzmény nélkül meghalt.
Mondta is mindenki, hogy így érdemes hosszú kort megérni, így mi is bevállalnánk.
Akarsz 100 évig élni ?
Igen.
Miért ?
Akarok minél tovább segíteni a fiaimnak.
Akarom fejleszteni a tudatomat minél tovább.
Akarom elmesélni az unokáimnak, dédunokáimnak, hogy ne higgyenek mindent el, inkább gondolkozzanak.
Meg akarom osztani a fiatalokkal a régi-régi élményeket, tanulságokat.
Jó lenne sokáig hasznosnak lenni.
Ehhez kell a minimum állapot.
Szerintem akár meg is valósulhat. 🙂
13. Zero
„Akarsz 100 évig élni ?
Igen.
Miért ?
Akarok minél tovább segíteni a fiaimnak.”
Ha egyáltalán lesz nyugdíjad ! Mert ha nem, akkor nem hogy segíteni nem tudsz, hanem megélni sem. Már korábban írtam, ez a kérdés: „Akarsz 100 évig élni ?” sokkal összetettebb dolog/kérdés, mint a helyes életmód/helyes táplálkozás/mozgás/stb., nagyon sok más vonzata, aspektusa van. Nem csak az életmód szemszögéből kellene megközelíteni (persze az a legfontosabb a hosszú élethez), hanem szociális, politikai, erőforrás, geddon, és sok-sok más tényező van, amit figyelembe kell venni, mert pl. élhetek irtó egészségesen, ha jönnek a járványok, összedől az egészségügyi ellátás, megjelennek antibiotikum rezisztens baktériumok, stb. Vagy elfogynak az energiahordozók, járványok törnek ki, helyi háborúk bárhol, emberek tömegei kerekednek fel máshová igyekezvén pl.a szárazság elől, de ezeket a dolgokat már sokszor végigelemeztük, „lerágott csontok” az elmúlt évek posztjaiban, de szerintem figyelembe kell ezeket is venni abban, hogy akarunk-e 100 évig élni?
Nem csak az életmódot, bár az is fontos, ahogy írtam, de a poszt kérdésében nem ez az egyetlen dolog. Szerintem. 😉
De az is lehet, hogy én értem félre a poszt lényegét, és más aspektusból állok hozzá. Akkor viszont BOCS. 😮
12!
De azért az sem mindegy,hogy valaki egész életén keresztül mit dolgozik.Nem lehet összehasonlítani egy tanárt,meg egy bányászt..
14!
„pl.élhetek irtó egészségesen, ha jönnek a járványok, összedől az egészségügyi ellátás, ”
De ha egészségesen élsz,akkor tulajdonképpen az is egy lehetőség a tovább éléshez..Ha nem élsz egészségesen,ezt a lehetőséget is elveszted..
Ezt most olvastam,és nagyon tetszett..
„Időnként elmegyek az orvoshoz, és megvizsgáltatom vele magam, mert az orvos is élni akar. Aztán elmegyek a gyógyszertárba, és kiváltom az orvosságot, mert a patikus is élni akar. Aztán a gyógyszert a csatornába öntöm – mert én is élni akarok!”
(Mark Twain)
🙂
Fiaim! 😀
Az élet egy hatalmas ajándék, de csak annak, aki tudja értékelni, aki tud élni a természet adta lehetőséggel. Aki fel tudja fogni a lehetőségeit és csak azok által meghúzott határokon belül akar létezni. Annak, aki rá tud ébredni, hogy miként vagyunk felépítve pszichésen, és ennek megfelelően cselekszik. Az ilyen ember megelégedett, és kielégült, ezért az 50-60 év utáni távozást „bűnnek” tartja, és arra törekszik, hogy minél tovább élvezhesse az életet. Persze, a korral együtt járnak bizonyos kényelmetlenségek, de mivel mindennek ára van, ezek elfogadhatók. – Senkit nem szeretnék megbántani, de aki nem akar 50-60 után élni, annak az élete nagyon el lehet rontva.
16:
Melike, ez jó poén, de abban az időben az orvosságok eléggé kezdetlegesek voltak. Ma viszont már csodás gyógyszerek is léteznek. Persze sok a visszaélés is, de észnél kell lenni.
Ezzel a száz évvel úgy vagyok, mint az egyszeri pap: ugyan ne akarjuk már korlátozni az isteni gondviselést. 😉
Azzal szerintem egyetérthetünk, hogy önmagában nem annyira az elérhető ‘kor’ az érdekes, hanem csak akkor, ha megfelelő életminőséggel párosul.
Alapjában véve – úgy gondolom – mindenki kíváncsi /ezért szeretne magas kor megérni/, akinek viszonylag jól megy a sora, hogy mi lesz 10, 20, 50 év múlva, hogyan boldogulnak a gyerekei, unokái, merre fordul a világ, vannak-e UFO-k stb. Viszont akinek súlyos napi gondjai (anyagi, egészségügyi) vannak, az mindezekre nem kíváncsi…, mert nincs rá ideje, ereje.
18: Nem lehetsz ennyire ‘merev’ 😉
Ha szabadna kedvet adni , sosem késő elkezdeni..húsvéti hir volt : http://surl.hu/Eg7eg6 Etka anyó halálhire. Aki 55 éves koráig jóformán rokkantként élt és miután kézbe vette életét meggyógyult és újjászületve most 93 évesen érte utól a végzete. Ha valakinek kedve van ime a példa, ha nincs kedve akkor semmi sem segit.
Zsidany
Gen 6:3 És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy õ test; legyen életének ideje száz húsz esztendõ.
hitetlenek vagytok hitetlenek.
Mindent megtettem, amit meg kellett tennem és most, 87 néves koromra élvezem az élet minden percét ebben a hideg, fránya Angliában.
15. Melike
„De ha egészségesen élsz,akkor tulajdonképpen az is egy lehetőség a tovább éléshez..Ha nem élsz egészségesen,ezt a lehetőséget is elveszted..”
Melike, én az egyéb körülményekre (nem csak az egészséges életmódra) hivatkozom. Egészséges életmóddal nem győzheted le a halálos vírusokat, vagy az antirezisztens baktériumokat. És a fosztogatókat, éhséglázadási gyilkosokat se.
Légyszi olvasd el a 7. és a 14. hozzászólásomat, please, thank you. 🙂
Különben csak egy mondatrészt (nem is egy mondatot, vagy bekezdést) ragadtál ki a hozzászólásomból! 😛 It’s not enough. 😉
Józan életet élőknek nem kell rettegni az idős kortól, mert aktív életük alatt volt lehetőségük felkészülni. – Járjatok utána, hogy az állam mennyi jövedékhez jut egy év alatt a cigaretta és az alkohol után. Ezt az összeget főleg az aktív korban élők adják át ezüsttálcán ahelyett, hogy befektetnék öreg napjaikra. Aztán mennyit költenek kurvákra. Mennyit hálátlan gyerekek nevelésére (akinek nem inge, ne kezdjen nekem írogatni), mennyit nagyravágyó feleségekre, hogy hajlandók legyenek széttenni este a lábukat, stb. stb. Szóval Így valahogy. 😀
Tibor bá says:
23. ” ezüsttálcán…..”
Fején ütötted a szöget
Tibor bá először azt kellett volna definiálni, hogy mi az élet.
Élni persze, hogy mindenki akar 100 évig.
Biológiailag létezni viszont már jóval kevesebben, és itt most nem fogyatékosokra gondolok, hanem azokra, akik nap, mint nap güriznek, szenvednek a megélhetésért, boldogtalanok, céltalanok, és tényleg csak léteznek. Működik az agyuk, dobog a szívük, de nem ÉLNEK.
Én szívesen vennék tőled pár leckét, hogy miként vagyunk felépítve pszichésen, mert én még sajnos nem jöttem rá….
Tudom, hogy az optimális állapot valahol a „mindent leszarok” és a „mindent a lelkemre veszek” állapot közt van, de vajon hol? Na ezt megtalálni nehéz, akinek sikerül, annak önbizalma lesz, akinek önbizalma van, annak önbecsülése lesz, és aki becsüli magát, az él….
A cigarettával való példálozást meg ezért nem szeretem:
http://fn.hir24.hu/itthon/2013/04/04/harommillio-magyar-lesz-beteg-attol-amit-eszik/
Hány Tesco-s termékre rakják rá ugyan azt a figyelmeztetést, mint a cigarettára?
Pedig a végeredmény ugyan az…
25:
Úgy tűnik rossz kedvedben talált rád a poszt, mert írásod (ez alkalommal) nélkülözi az alapvető logikát, viszont szépen van benne csúsztatás.
Külön leckét nem kell venned, mert évek óta nyíltan állok a „közönség” előtt, csak olvasni kell a sorok között, meg a sorokban. 🙂
De, ha kell, kodifikálok is.
1. § Ne az ösztöneidre hallgass, hanem az eszedre (ha van).
2. § Azt tűzd ki célul, ami lehetséges, nem azt, amit szeretnél.
3. § Ne higgy el semmit, győződj meg mindenről. Legfőképpen ne hidd el, hogy van ingyen vacsora, és semmiképpen ne hidd el azt, amit hinni szeretnél, még akkor se, ha erről biztosítanak.
Ha csak ezt a hármat betartod, már nem jársz rosszul.
Curix says:
25 „…a “mindent leszarok” és a “mindent a lelkemre veszek…”
E kettő az élet imposztora.
Suggestion:
A csendből lásd gondolataid halmazát. Mindegyik fontosnak mutatkozik. És a csata beidul szívedben, lelkedben a hatalomért és a vergődés kezdetét veszi. Végül fáradtan beadod a derekad.
vagy az egyiknek, vagy a másiknak leszel az áldozata. “mindent leszarok” és a “mindent a lelkemre veszek…”
Légy ura a gondolataidnak!!!
——————-
„Lord grant me the serenity to accept the things I cannot change, the courage to change the things I can, and … „O divine Master, grant me the wisdom to see the difference.
Istenem, add meg nekem a józan észt, hogy elfogadjam azt, ami megváltoztathatatlan, és add meg nekem a bátorságot ahhoz, hogy megváltoztassam, azt, ami megváltoztatható… és fenséges uram, add meg nekem a bölcsességet, hogy meglássam a kettő közötti különbséget. – régi angol közmondás
Levi ‘suggestion’ 27-en. Tibor bá az élő példa. Ezernyi gondolat forog a ‘motor’ agyban, kiválaszt belőlük egyet, a posztra teszi, megmondja a magáét szívfájdalom, lelkitusa nélkül. Nincs megállás, nincs jajgatás,tovább megy. Kell ennél jobb példa??
Tibor bá says: 29…..
Lássátok a lexikonok lexikonja, a T.b agya éles mind a borotva.
Az angol közmondást prompt lefordította. Egy kis jegyzetet hozzá teszek:
A világon minden angliában történik meg először. Ők mondták meg a világnak hol, mikor van 12 ebédidő, illetve kalória beszedés és a 24 óra kalória fogyasztás. Aztán 6,7 óra dögledezés, majd a vekker angol idővel variálval ébresztőt zörög.
Figyeljük meg. Az angol az én-t I nagybetűvel írja a te, ő stb. az mind kisbetűvel van írva. Ez egy arcocsapása az emberi társadalomnak, de az emberiség bölcsen elfogadjs isten nevében, hogy azt meváltoztatni nem képes, tehát jobb, ha elfogadja. Senkisem dörömböl. Még a németek se.
26:
Igen Tibor bá, tényleg rossz passzban talált a poszt, az egyik nővéremmel egy életre befejeztem a kapcsolatot tegnap, de ez nem poszttéma, csak jelzem telibetrafáltál a megérzéseddel.
Hiába tudom, hogy nekem van igzam, akkor is bánt a dolog, próbálom leszarni mégsem tudtam aludni, talán 2-3 órát.
Nem tudok hirtelen helyzeteket megoldani, csak idővel.
Szerintem ez garantálja, hogy ne éljek 100 évet, de még 70-et se…
22!
Én tökéletesen megértettelek…
De mondjuk pocakosan nem biztos hogy le tudom karatézni a behatolókat,viszont ha edzett vagyok,esélyem lesz rá.. 😀
23!
Pontosan így van.. 🙂
(A fene azt a nagyravágyó feleségeket.. 😀 )
Bocs, gyerekek, csak reszben fog ide kapcsolodni, de idönkent belefutok elemzesekbe, cikkekbe, amiket egyszerüen MUSZAJ megosztanom veletek. Ime az eheti gyöztes:
http://www.hrportal.hu/hr/nepessegcsokkenes-lehet-a-megoldas-a-munkanelkulisegre-20130218.html
Csak a lenyeg:
„Van valami paradoxon abban, hogy a gazdaság és a nyugdíjrendszerek fenntartása érdekében néhol több gyermek születését ösztönzik, miközben a fiatal állástalanok száma Európa-szerte drasztikus méreteket ölt. Simonyi Gyula ökológus közgazdász, a BOCS Alapítvány elnöke szerint minden probléma mögött az elmúlt 40 évben megduplázódott emberi népességszám áll. A világban túlkínálat van munkaerőből, ez pedig közvetlen hatással van a magyar munkanélküliségre is.”
Hogy jön ez a 100 evig eleshez? Nos, ha belegondolunk, ahogy a cikk is kifejti, az emberisegnek NINCS MAS VALASZTASA, mint a nepessegcsökkentes. Igy vagy ugy, de ez be fog következni. A kerdes csak az, hogy miert következik be, es milyen utorengeseket hagy maga utan.
Ez viszont azt jelenti, hogy a munkara foghato nepesseg aranya csökkenni fog, hiszen egyre kevesebb lesz majd a gyerek, viszont az orvostudomanynak köszönhetöen a születeskor varhato elettartam globalisan nöni fog (igaz, a fejlett orszagokban valoszinüleg mar nagyon közel vagyunk a csucshoz ebböl a szempontbol is).
Vagyis: ha nem akarunk elszegenyedni, MUSZAJ lesz sokaig elni, söt, ami meg ennel is fontosabb, sokaig aktivnak is kell maradni. Szerintem a szazad közepere a jelenlegi 60 eves tenyleges nyugdijkorhatar Magyarorszagon minimum 80 ev lesz.
Mindenesetre a cikket olvassatok el. Magyarorszagon sulyosan tulnepesedett, ez is kiderül belöle.
Es hogy a jol ismert vallaskritikamat is jarassam egy kicsit, a fenti cikkböl egy ujabb kivalo meglatas:
„Szerte a világon különböző korokban jellemző volt, hogy a hatalom erőltette a szaporodást, mivel, amiből túltermelés van, az olcsó. Olcsó rabszolgára, jobbágyra, proletárra, katonára pedig mindig szükség volt.”
„Több ezer évig mosták az agyunkat az olcsó embertermelés ideológiái, hogy a szaporodás jó. Így most, hogy ilyen hirtelen népességrobbanásban vagyunk, nem kapunk időben észbe.”
Tökeletesen egyetertek. Pontosan ezert a keresztenyseg a 21. szazadra eletveszelyes es az egesz emberisegre nezve katasztrofalis következmenyekkel jaro ideologiava lett. Ha tul akarjuk elni a 21. szazadot, a monoteisztikus antropomorf vallasoknak mennie kell.
34:
ÁMEN 😀
25: Curix:
„Hány Tesco-s termékre rakják rá ugyan azt a figyelmeztetést, mint a cigarettára?”
Azert ez rohadtul felrevezetö am. Teny, hogy Magyarorszagon 3 millio ember szenved olyan betegsegektöl, amiknek az eredete RESZBEN taplalkozastani okokra vezethetöek vissza. DE! Ezeknek tulnyomo resze nem minösegi, hanem elsösorban mennyisegi problema. Közvetlen etelmergezes pl. ritka, mint a feher hollo, ha elöfordult, az ANTSZ nagy erökkel ki is vizsgalja, es altalaban olyan büntetesek repülnek, hogy kö kövön nem marad. En mindenesetre meg soha nem kaptam szalmonellat a Tescoban vett kajatol (kiskereskedötöl vett kajatol mar igen).
Altalaban elmondhato, hogy ha a ferfiak megelegednenek napi 2500, a nök napi 2000 kilokaloriaval, közepes fizikai aktivitas mellett (mondjuk napi 10 km biciklizes, ami jo tempoban 20-30 perc), akkor ennek a 3 millio embernek szerintem nem tulzok, ha azt mondom, hogy a 95%-a nem lenne beteg.
Persze rohadtul nem mindegy, hogy mit eszik az ember, de elsösorban azert, mert sokfajta ennivalot sokkal könnyebb tulenni, mint mas fajtakat. Altalaban elmondhato, hogy a gyorsan felszivodo szenhidratokat kökemenyen kerülni kell, föleg a cukrot es a teljes kiörlesü feher lisztet. Fruktoztartalmu cuccokat csak megfelelö mennyisegü rost kisereteben szabad fogyasztani (ezert nagyon egeszsegesek a gyümölcsök, viszont nagyon egeszsegtelenek a szürt – vagyis rostmentesitett – gyümölcslevel, hiaba nincs bennük hozzaadott cukor). De meg ha nem is eszik cukrot meg lisztet az ember, akkor is el lehet hizni.
Tehat mennyiben okolhato a Tesco ezeknek az embereknek a betegsegeert? Arrol nem a Tesco tehet, hogy az emberek tulzabaljak magukat azokbol az etelekböl, amiket a Tesco fillerekert arul. Arrol sem, hogy az emberek az egeszsegesnel joval nagyobb aranyban esznek olyan eteleket, amik elhizashoz es cukorbetegseghez (vagy helyesebben metabolikus szindromahoz) vezetnek. A Tesco egy dolgot csinal: piszkos olcson ad el nagy kaloriatartalmu elelmiszereket (mivel az emberek azt veszik, hiszen evoluciosan belenk van programozva, hogy a rendelkezesre allo taplalekforrasok közül azt valasszuk, aminek a kaloriatartalma maximalis). Ezert lehet okolni, de a fogyasztokon is sok minden mulik am.
Tudod: fifty-fifty 😉
Es most ne gyertek azzal, hogy a fogyasztoknak nem all rendelkezesere elegendö informacio. Minden tetves haziorvosi rendelöben ott vannak az egeszseges taplalkozas alapjait tökeletesen bemutato ketmeteres plakatok. A Tesco elelmiszereinek a tulnyomo többsegen meg ott a kaloriatablazat, meg az is rajta van, hogy melyik makroösszetevöböl (feherje, zsir, szenhidrat) mennyi van benne. Informacio tehat van, csak az emberek leszarjak.
Apropo, melyikötök tudna megmondani, hogy a legutobb vasarolt mondjuk 10 darab elelmiszerböl melyiknek mennyi a kaloriatartalma 100 grammonkent? Pedig ra van am irva!!!!
Basszus, jancsika, pont most írsz ide ilyesmiket, mikor alapból tudom, de a húsvét, az sütivét is volt erősen, finomlisztből, cukorból!
Kaptam egy jó adag lelkiismeret furdalást tőled. Sokkal jobb volt annyiban hagyni, hogy a Tecsó mérgező, oda meg nem járok. 🙂
36:
Nekem valami, valahol nem stimmel. 50-60 évvel ezelőtt hiánycikk volt a fehérje és a zsiradék. Az emberek szénhidrátot ettek szénhidráttal. Anyám naponta háromszor mondta: „egyél hozzá kenyeret Tibike, mert nem fogsz jóllakni.” Paprikás krumplit is kenyérrel ettük, főzelékekhez kenyeret ettünk. Étkezés után a tányért kenyérrel kitöröltük. stb. stb. Ennek ellenére senkinek se volt metabolikus szindrómája. Mi a fene van?
38: Tibor bá:
A múltkor erre már fény derítettünk (Aranysakál kolléga ámokfutása idején). Igen, volt szénhidrát szénhidráttal, csak éppen jóval drágább volt, így nem tudta mindenki degeszre enni magát minden egyes alkalommal. Ha jól emlékszem, Te magad írtad, Tibor bá, hogy a 14. születésnapodra pl. azt kaptad ajándékba, hogy annyi lekváros gombócot ehettél, amennyi beléd fért. Vagyis az „addig eszek, amíg jóllakok” régen ünnepszámba ment, ma minden nap van 4-5 ilyen étkezés. Na, ezért van metabolikus szindróma.
És ezért is mondom: az elsődleges probléma a mennyiség, nem a minőség. Tény, hogy csokoládéból jóval nehezebb egy 1500 kcal-s diétát tartani, mint mondjuk zöldségből meg csirkemellből, de a fő probléma a kalóriák túlfogyasztása.
Illetve ma már arra is van némi bizonyítékunk, hogy a cukorbetegség tényleg a cukortól van – vagyis ugyanakkora testsúly esetén, ha a beteg nem enne annyi gyorsan felszívódó szénhidrátot, nem lenne diabétesze, ill. nem lenne annyira súlyos – vagyis a problémának legalábbis egy része nem csak az elhízás, hanem maga az étrend összetétele is.
38: Lehet, hogy te mázlis vagy és nincs bajod, de annak a generációnak, amelyik a krumplistésztát is kenyérrel ette, egy jelentősrésze ma cukorbeteg nyugdíjas, vagy már halott…
33!
Csak az a baj,hogy a fehérek mennek el innen,és a feketék maradnak.. 🙁
37!
Délután 3 után nem kell szénhidrátot enni..De én azt a napi 2000 kalóriát is sokallom amit Jancsika írt..Max 1500.(nőknél)..
A férfiaknál,főleg fizikai munkásként az más dolog..
39-40:
Azt hiszem a kép nem teljes. Kínában 100 milliók esznek naponta háromszor egy tál rizst. Egyiptomban 10 milliók főleg kenyeret esznek. Felmenőim rákban, sztrókban, végelgyengülésben haltak meg. Senkinek se volt diabétesze, vagy ha igen, nem tudott róla.
42: Tibor ba:
Nem kizart, hogy a megoldas a fruktozban rejlik. Ugyebar a cukor (szacharoz) egy glükoz + egy fruktoz molekula. A kemenyitö csak glükoz. Valoban, egy csomo nep eszik rengeteg szenhidratot, de ezek föleg kemenyitöben gazdagok, vagyis tele vannak glükozzal, de nincs bennük fruktoz.
Az USA-ban pl. a hetvenes evekben ramentek a fruktozszirup tömeges elöallitasara, azt gondoltak ugyanis, hogy nem okoz cukorbetegseget ugy, mint a szacharoz. Nos, okoz, söt, azota meg sokkal több a cukorbeteg mint korabban.
Van egy Dr. Lustig nevü orvos, aki szerint vegsö soron mindenert a fruktoz a felelös, es az ervei biokemiai szempontbol nagyon meggyözöek. Erdemes vegignezni a filmet.
Jancsika tudsz valami statisztikát vagy tanulmányt arra vonatkozóan, hogy van e összefüggés a 90-es évek óta megjelent multi élelmiszerhálózatok gomba szerű szaporodása, és a rákos megbetegedések közül a vastagbélrákban, mint második leggyakoribb rákfajtában (mindkét nemnél) történő elhalálozás között?
Mi okozza a vastagbélrákot, illetve miért növekszik a megbetegedések száma?
Egyébként a Tescoban, meg az összes többiben kapsz „egészségesnek” titulált szemetet is, hiába olvasgatod a cimkéjét, amit ellentétben Németországgal nálunk előszeretettel „újra nyomnak” és ráragasztanak.
Itt nem a gyomorrontásról van szó, amit te említesz, hanem a hosszú időn keresztül bevitt szemétről van szó.
ANTSZ??? Ne nevetess Jancsika, te is tudod mire valók ők itt Magyarországon.
Szerintem nagyjából Tiborbának volt igaza, mikor valemelyik posztnál írta, ha már az ember junk food-ot eszik, akkor legalább tegye azt változatossá, hogy ne mindig ugyanazt a „mérget” egye.
Ezzel csökkenteni lehet a káros hatásokat.
És valóban a mérték a fontos. Ha megiszok napi 1 kávét és ahhoz elszívok napi 1 cigit, pont annyi esélyem van 80 évig élni, mint aki ezt nem teszi.
44: Curix:
A bélrák esetében van egy táplálkozástudományi tényező, ami BIZTOSAN befolyásolja a kialakulását: a táplálék rosttartalma. A modern ember táplálkozásának egyik főbűne, hogy nagyon kevés rostot tartalmaz (Lustig is beszél erről a fent belinkelt videóban, nézd meg, nagyon érdemes, szerintem feliratos verziót is találsz, ha nem megy jól az angol). Lustig például azt is állítja, hogy a fruktóz egészségromboló hatását azért fejti ki, mert a természetes forrásokban a fruktóz mindig rostokkal együtt fordul elő (akár a diszacharid szacharóz, akár monoszacharid fruktóz formában – a cukorrépa például egy rostokban hihetetlenül gazdag növény). A modern élelmiszeripar azonban (technológiai megfontolásokból) alapvetően minden élelmiszerből kivonja a rostokat, így a rostok hiányában a fruktóz már szinte kábítószerszintű méreggé válik. Lustig úgy fogalmaz, hogy „ahol Isten egy mérget teremtett, oda azonnal egy időben és egy helyen megteremtette az ellenmérget is”. A videóban a biokémiai részleteket is kifejti, hogy pontosan milyen mechanizmussal. Tényleg nézze meg mindenki, nagyon érdekes. Nem mondom, hogy 100%-ig igaza van, de nagyon ért hozzá, mindent nagyon jól elmagyaráz, és hihetetlenül erős érveket sorakoztat fel.
Ha bemész a Tescoba, ott bőven találni rostban gazdag élelmiszereket – csak az emberek nem veszik őket. A Tesconak egyébként tökmindegy, hogy mit eszel, mert a friss zöldségeken meg gyümölcsökön meg mondjuk teljes kiörlésű gabonaféléken ugyanúgy megkeresné a maga árrését, mint a cukron meg a fehér liszten. Csak éppen az emberek ezeket kevésbé veszik.
Újranyomás és újracímkézés főleg a lejárati idők esetében van, a legtöbb táplálkozástani információ a csomagolásokon teljesen megbízható – vagyis a kajában az van (annyi kalória, zsír, szénhidrát, fehérje és cukor) amennyi rá van írva. A lejárati időket tény, hogy újracímkézik, illetve más trükkök is vannak, például mindig az 1-2 nap múlva lejáró élelmiszereket teszik előre, hogy azt vegye a nép, nem baj, ha 2 nap múlva rárohad és dobhatja ki az egészet (már ha észreveszi). Javaslom a Tesco titok című könyv két kötetének olvasgatását, ha ez a téma érdekel (neten megtalálod a pdf-et). Ez utóbbit egyébként a németek is csinálják kőkeményen, millió egyszer belefutottam itt is abba, hogy másnap dobhattam ki az egészet, mert tényleg megromlott, mikor lejárt a szavatossági idő. Szóval meg kell nézni mindenhol.
A lejárati idő be nem tartása egyébként lehet veszélyes, szalmonellát nem kell bemutatni ugyebár, de például bizonyos gombafajok megfertőzhetik az élelmiszert, és például aflatoxinokat termelhetnek, amik májrákot okozhatnak, bár ehhez huzamosabb ideig történő fogyasztás szükséges, ami azért nem nagy valószínűséggel áll fönn.
Az ÁNTSZ (illetve most már OÉTI) pedig igenis kimegy, és ha talál valamit, kőkeményen büntet – más kérdés, hogy a Tesco röhögve kifizeti a bírságot, és csinálja tovább, mert még ha meg is bírságolják, akkor is nagyobb nyereséget ér el, ha minden szart elad, mintha nem csinálná tovább. Egyébként szomorú tény, hogy például a piacokon, kiskereskedőknél tartott ellenőrzéseknél jóval nagyobb arányban találnak durva visszaéléseket, mint a multiknál, csak ugye ha egy kiskereskedőt megbüntet az OÉTI, az gyakorlatilag húzhatja le a rolót, mert a bírság neki jelentős tétel. A Tesco röhög egyet, esetleg csavar még egy fokot a beszállítókon vagy strófol egyet az árain (ez utóbbit kevésbé, mert akkor nem jönnének a vevők) és folytatja tovább. Olybá tűnik tehát, hogy az élelmiszeripari rendelkezések be nem tartása nem igazán multi sajátosság, inkább magyar – csinálja a magyar kiskereskedő is meg a multi magyar leányvállalata is (egyébként a Tesco titok is arról szól, hogy a rendszert a magyar vezetőség lopja szét totálisan, az angolokat az érdekli, hogy meglegyen az előírt nyereség, ha az megvan, a magyar fél annyit nyerészkedik a beszállítókon meg a vevőkön, amennyit akar, az angolok leszarják).
Jancsika sajnos nem tudok ilyen szinten angolul, hogy megértsem a videót.
Igen, amit a Tesco-ról (és gondolom mindegyik másikra is vonatkozik ez) az utolsó bekezdésben írsz, azt sajnos el tudom képzelni, de ezzel együtt a multiknak sem tudok felmentést adni.
A 90-es évek végén volt, mikor Németországban bementem egy Penny-be. Nem akartam hinni a szememnek. Azt gondoltam ugyan olyan lesz, mint a „magyar” Penny.
Hát nem. A különbség ég és föld volt természetesen a német javára. Az arukinálatuk, a tisztaság, a friss szép zöldségek, gyümölcsök, húsok… egyszerűen az volt az érzésem, mintha egy „VIP” Pennybe jártam volna, pedig nem.
Másrészt vadászni kellett a nem német termékeket (nem banánra gondolok) míg nálunk a magyar termékeket kell vadászni.
Gondolom azóta Németországban is romlott a helyzet, de a különbség még mindig óriási, és ezt nem lehet azzal magyarázni, mert itthon nincs fizetőképes kereslet a jóminőségű árura. Az egyik reggeli kedvenc kajám a Nutella Németországban olcsóbb, és jobb minőségű, mint az itthoni. És ez nem az egyedüli termék, ebben biztos vagyok.
45 & 46:
Alig több, mint egy éve nyílt egy nagyon tetszetős CBA Ürömben, ahová átjárunk vásárolni. Van egy nagy polc, ahová azokat a teremékeket teszik ki féláron, amelyek közel lejárnak, de nem romlandóak, pl. bonbonok. Nem hiszem, hogy átcímkéznének, átdátumoznának. Nem is tehetnék meg, mert minden dolgozójuk, még a vezetők is helybéliek, mindenki mindenkit ismer. Ilyen turpisság hamar kiderülne. Viszont egyes árak csillagászatiak. pl. 1 db avokádó 400 Ft, miközben az Auchanban csak 170.
45: „A lejárati időket tény, hogy újracímkézik, illetve más trükkök is vannak, például mindig az 1-2 nap múlva lejáró élelmiszereket teszik előre, hogy azt vegye a nép, nem baj, ha 2 nap múlva rárohad és dobhatja ki az egészet (már ha észreveszi).”
A hamarosan lejárót előre rakni régi trükk, de nem átverés (mint az átcímkézés), hiszen ha a vevő a ma esti vacsihoz keres alapanyagot, akkor teljesen jó neki a lejáróban lévő is, ha meg 2 hétre be akar vásárolni, akkor nézze is meg, mi meddig áll el… Sok boltban csinálják, hogy van egy külön hely a lejáróban lévő, vagy egyéb okokból érték-csökkent termékeknek akciós áron.
„A lejárati idő be nem tartása egyébként lehet veszélyes, szalmonellát nem kell bemutatni ugyebár, de például bizonyos gombafajok megfertőzhetik az élelmiszert, és például aflatoxinokat termelhetnek, amik májrákot okozhatnak, bár ehhez huzamosabb ideig történő fogyasztás szükséges, ami azért nem nagy valószínűséggel áll fönn.”
Máskor meg azon dohogunk majd, hogy ebben az elkényelmesedett civilizációban mennyi élelmiszer megy a kukába, aminek valójában semmi baja, csak épp lejárt 2 napja…
🙂