(2452) A beteg oldaláról nézve

Tibor bá’ online

 

~at478Ennek a posztnak az a célja, hogy tudatosítsam az olvasókban, hogy egy beteg, minden beteg, milyen hatalmas mértékben van kitéve orvosai döntésének, abban az esetben, ha saját betegségét nemtanulja meg”.

Ha őszintén magunkba tekintünk, könnyen megállapíthatjuk, hogy az elme­beteg­séget nem igazán tekintjük „betegségnek”, inkább egy fajta istencsapásnak, amitől, vagy inkább, akiktől jobban kell félteni magunkat és a társadalmat, mint mondjuk a leprától. Az elmebeteget, a pszichiátriai kezelésre szorultat, nem igazán tekintjük embernek. Sajnos pontosan így gondolja ezt a legtöbb pszichiáter is, jó okuk van rá, gondolják ők. Persze a keresztény kultúrkör nem tette lehetővé az elmebetegek közvetlen elpusztítását (legfeljebb szégyenteljes elhanyagolásukat), ezért aztán a pszichiáterek megtettek mindent (szinte szó szerint) hogy meggyógyítsák őket. Hogy ki számít gyógyultnak, azt természetesen ők határozták meg.

Hogy a fenti kemény szavak nem valamifajta pszichiáter ellenes túlkapás részét képezik, arra bizonyíték Richard Bentall pszichológus professzor (Machester University)  Madness Explained című könyve (Allen Lane kiadás). Művében a professzor többek között beszámol személyes tapasztalatairól azt követve, hogy kísérleti célból bevett 5 mg antidepresszánst.

Az átélt „élményt” követő első megnyilvánulása egy tömör kijelentés volt, miszerint a pszichiátria semmivel se egzaktabb, mint az asztrológia. Ez a megjegyzés mindenképpen magyarázatra szorul, amivel Dr. Bentall elő is állt. Véleménye szerint az emberek azért hisznek (természetesen alaptalanul) a csillagok járásában, mert úgy gondolják, azok mondanak nekik valamit önmagukról és sorsukról. De hát pontosan ez a helyzet egy pszichiátriai diagnózissal is, ami szintén róluk és sorsukról szól. Csakhogy egy ilyen diagnózis nem tudja megjósolni se a betegség lefolyását, se pedig azt, melyik kezelés fog eredményre vezetni.

De ez nem minden. A WHO a skizofrénia két legszélsőségesebb szimptómájának a képzelődést (érzéki csalódás) és a hallucinációt (hangok hallása) nevezi meg, és ezt a pszichiáterek nagy általánosságban el is fogadják. Csak hogy a közvélemény kutatások szerint a megkérdezett emberek 10 százaléka időnként „hall hangokat”. A másik szimptóma, az érzéki csalódás pedig nehezen definiálható. Ugyanis a definíció szerint a beteg olyasmiben hisz, ami valójában nem létezik. Ez alá azonban sok minden beseperhető. Például, egy hívő keresztényt mégsem lehet skizofrénnek bélyegezni. Igaz, hogy az alaptalan feltételezés a leggyakoribb formája az üldözési mánia, vagyis amikor a beteg úgy érzi „követik” illetve „összeesküsznek ellene”. Na jó, játszunk el ezzel a gondolattal! Egy háziasszony három helyre megy be vásárolni egyetlen délelőtt. Mind a három helyen az eladó méltatlanul bánik vele. Ismerős? Bizony nem lehetetlen. Skizofrén-e, ha olyan érzései támadnak, hogy ilyesmi csak vele fordulhat elő? Egy biztos, aki természetéből fakadóan viktimizálódik {A viktimológia szerint egyes személyek szinte kihívják maguk ellen a sorsot, és sokkal nagyobb valószínűséggel válnak áldozatokká mint a statisztikai átlag. Az, akit a kocsmában megkéselnek, akit hazafelé megerőszakolnak, stb. egy kicsit maga is tehet arról, hogy pont ő az áldozat.} hajlamos arra, hogy hiedelmei támadjanak.

Dr. Bentall számára megdöbbentő volt, hogy bár az egyetemi tankönyvek szerint a pszichózis kiváltásánál környezeti tényezők nem léteznek, az élet mást mutat. Erre a legplasztikusabb példa az emigránsok között előforduló nagyarányú paranoiás beteg [hahó Irány Ausztrália olvasók]. Mi lenne elfogadhatatlan abban, hogy akit üldöznek, az lassan paranoiássá válik. Dr. Bentallnak az ellenőrző pszichológusnő azt mondta, hogy a csokoládénak komoly hangulatjavító képessége van (tudni kell, hogy gyógyszerek hatása alatt a betegek az egyszerű állítást vagy kérdést parancsnak fogják fel.) Erre a kísérlet alatt álló Dr. Bentall azt válaszolta, hogy „szeretne”. A felügyelő pszichológusnő folytatta: „Van itt egy ételautomata, az megfelel?” Az alany erre természetesen megint konfirmatív választ adott, de annyi energiája nem volt, hogy megfelelő mennyiségű pénzt dobjon be a gépbe. Így az első, keze ügyébe kerülő érmét bedobta, amiért mindössze egy Mars rudat kapott.

Később a teszt alatt Dr. Bentall olyan erős sírógörcsöt kapott, hogy nyugtató injekciót kellett neki beadni, és a kísérletre felügyelő kivezette a friss levegőre. Ezt követve az alany legyőzhetetlen késztetést érzett arra, hogy mindent bevalljon, ami miatt az életében bármikor felelősnek érezte magát. Ezután elaludt, de három órával később felébredt és úgy érezte, hogy egy üvegfal választja el őt az egész világtól, és ez az állapot egy teljes hétig tartott egyetlen adag gyógyszertől.

Akinek van bátorsága, az most képzelje el, hogy lelkileg összeroppan, bekerül a krízis prevencióra, ahol enyhe hallucinációt állapítanak meg és beadnak egy gyógyszer, ami a fent leírt hatást váltja ki egy héten keresztül. Nem lehet más következtetésre jutni, mint, hogy a páciens tapasztalatait senki sem veszi figyelembe. A legszörnyűbb az, hogy betegek nem ritkán 80 mg-ot is kapnak abból a gyógyszerből, amit Dr. Bentallnak adtak be. Ez egy tizenhatszoros dózis!!

Természetesen Dr. Bentall nem állítja, hogy gyógyszereket nem szabad adni a betegeknek. Számtalan gyógyszer kifejezetten kellemesebb elmeállapotba hozza a beteget, amikről ők maguk is vallanak. Éppen ezért az lenne a legjobb megoldás, ha a betegeket arra biztatnák, hogy próbálják ki őket és döntsék el, hogy melyik gyógyszert választják.

Rendben van! De mi van a közveszélyes elmebetegekkel? Talán az első lépésként el kellene dönteni, hogy tényleg közveszélyesek-e. A legtöbb esetben a közveszélyes egyáltalán nem az, csak megfelelően kell őket kezelni. Várjunk csak! Kit visznek be az elmegyógyintézetbe akarata ellenére? Azt, aki nem hajlandó magát alávetni a kezelésnek. És miért nem hajlandóak? Azért mert a legtöbb „gyógymód” sértő és elviselhetetlen.

A legérdekesebb kérdés talán az, miért azonosult Dr. Bentall a betegekkel? A válasz talán meglepő. Húszas évei végén, néhány éven belül elvesztette apját egy közúti szerencsétlenségben, felesége elvált tőle, bátyja öngyilkosságot követett el, ő maga pedig depresszióba esett. Megállapítása szerint az emberek negatív elmeállapotukat a családjuknak köszönhetik. Véleménye szerint az emberek életük folyamán különböző akadályok elkerülésével vannak elfoglalva, amit egyesek nagyon nehezen viselnek, mások kevésbé. Mindenesetre, állítja Dr. Bentall, nem hihetjük azt, hogy minden problémára helyes választ adni tudó, professzionális elit vagyunk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

9 gondolat erről: „(2452) A beteg oldaláról nézve

  1. „Erre a legplasztikusabb példa az emigránsok között előforduló nagyarányú paranoiás beteg [hahó Irány Ausztrália olvasók]. Mi lenne elfogadhatatlan abban, hogy akit üldöznek, az lassan paranoiássá válik. {Neuroleptikusnak azokat a gyógyszereket nevezik, amelyek az ideges feszültséget az ideg funkciók elnyomásával csökkentik.} gyógyszerek hatása alatt a betegek az egyszerű állítást vagy kérdést parancsnak fogják fel.) Ezért azt válaszolta, hogy „szeretne”.”
    Vagy ez a rész a gyógyszer okozta zavart demonstrálja? 🙂

    Itt valahol eltűnhetett a szöveg egy része… bezárul egy meg se nyitott zárójel, a prof meg kérdés nélkül válaszol.

  2. „Éppen ezért az lenne a legjobb megoldás, ha a betegeket arra biztatnák, hogy próbálják ki őket és döntsék el, hogy melyik gyógyszert választják.”

    Kendert? – úgy olvasom elég sokoldalú növény. Kevésbé bíznék a tablettákban és injekciókban, mint valamiben, amit a tereszon tudok locsolgatni. De amíg Mo eljut legalább odáig mint Kanada, az még jó hosszú idő.

  3. A Kanóc, az emberszeliditő c. könyvben jó példát találunk a gyakorlati pszichológiára, agressziólevezetésre gyógyszerek nélkül. (ez egy ifjúsági regény, tizenkevés évesek a célcsoport – csak mielőtt valaki meglepődne, ha kezébe veszi )

    Más: gyakran hallunk a szcientológiáról, miként tudják behálózni az embereket, stb., és az egyházalapitó Ron L. Hubbardról. Ismerd meg (potenciális) ellenséged alapon utánanéztem Hubbard életének, és mivel iró is volt, a könyveinek.

    Általában le szokták fanyalogni a könyveit, de mivel olvastam őket, meg kell mondanom, hogy legalábbis A csillagok felé egy nagyon jól sikerült, kivételes mű. A többi nem annyira, ez főleg amiatt, hogy olyan hosszú lére ereszti a mondanivalóját (mint én most) hogy kinkeserves olvasni. A haború a Földön-t többen látták filmként, mint könyvben olvasták, de a film csak az első része, és pont a második rész az ami bombasztikus. és elgondolkodtató.

    De én egy másik sorozatot szeretnék kiemelni, a Földi küldetést. A szcientológia ugyebár zsigerből pszichológiaellenes, ezért nagyon érdekes, amit erről ir. Az egész sorozat – ami 10 kötetből áll, és csak a hozzám hasonló legelvetemültebbek tudják végigszenvedni magukat rajta, – arra van felépitve, hogy bemutassa a pszichológia és hozzá kapcsolódó propaganda káros hatásait az egész emberiségre. Kiemeli azt, hogy a pszichológusoknak és pszichiátereknek mekkora hatalmuk van, amit tkp. senki sem tudatosit, amig csávába nem kerül – ez történetesen a való életben is igaz, – teljesen normális emberi viselkedést és reakciókat deviánsnak állitanak be, és manipulálják az embereket a propaganda segitségével.
    Az ember háta borsózik amikor a könyveket olvassa, mert rá kell döbbennünk, hogy ez tényleg igy működik. Kontextusból kiragadott, félreértelmezett diagnózisra mindig csak a gyógyszerek a válasz, és a kezelés.

    Bevallom, nem néztem utána a jogi környezetnek, a tengerentúlinak, ami nálunk van, annak sem, és ezért nem tudom eldönteni, hogy mekkora a pszichológia törvényben lefektetett hatalma.
    Amit viszont tudok, az az, hogy emberi sorsokat éppenséggel tényleg tönkre tud tenni. Mindnyájan tudjuk, hogy akire egyszer rásütik az elmebetegség bármely változatának bélyegét, arra sosem fogunk ugyanúgy tekinteni. Azonkivul sok helyen kötelezik az embereket pszichológiai jellemzésre, ez alapján gyakran egzisztenciák, életek álma dőlhet romba.

    Ami a legrosszabb eközben, hogy ez nagyon ingoványos terület, senki nem is mer ellent mondani, hiszen mi van ha mégis – ugye nem szeretnénk ha pl. egy labilis, megbizhatatlan ember vezetné mondjuk a buszt, amin gyermekeink ülnek ..

  4. 04 – sleeper:
    Köszönjük személyes tapasztalatod átadását. Engem arra sarkal, hogy elővegyem egy régi posztomat a témával kapcsolatban. Igen tanulságos.

  5. 04 – sleeper:

    A háború a Földön tényleg jó. A jó könyveimet néha újra elolvasom, a legjobbakat többször is.

    A földi küldetést az 5. kötet után nem bírtam tovább olvasni, meg sem vettem. Szinte fájt a könyvet olvasni. Azért hagytam abba, mert nem akartam, hogy további hatása legyen rám.

    Úgy éreztem hogy elgörbülök, ha tovább olvasom.

  6. 06. Aminektégöd

    minden elismerésem, hogy legalább az 5. kötetig bírtad. Csak aki már próbálta, tudja értékelni ezt a teljesítményt, én is majdnem belepusztultam 😀

  7. 02. Tibor bá’, sikerült utánanézned? Mert a kihagyott rész továbbra sem szerepel a posztban. Előre is köszönjük a korrekciót!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük