(2944) Tettestárs

Tibor bá’ online

 

Egy 15 éves fiú unalmában, vagy szórakozásból megölt két hajléktalant. Ezért megkapta a részére kiszabható 15 évet, de a bíró itt nem állt meg, hanem kutakodott az anya szerepe után, és miután megállapította, hogy a gyilkosság valószínű oka az anyai szeretett és odafigyelés hiánya, tettestársnak kiáltotta ki és kimért rá majd két év felfüggesztett szabadságvesztést. A média és a megkérdezett „szakemberek” pozitíven állnak hozzá az úttörő eseményekhez. Felteszem a kérdést, jó irányt vett-e a bíráskodás?

Szerintem nem, mert a világ már megegyezett abban, hogy nincs kollektív bűnösség. Engem nem lehet megbüntetni azért, amit Rákosi annak idején elkövetett. Miközben – legalább is passzívan –hozzájárultam uralkodásához.  Senki nem felel más bűnéért. A „hetedíziglen” az ókori ember találmánya, a mai ember elveti ezt az elvet.

A gyereknevelésnek óriási hatása van a karakter kialakulásában. Ehhez semmi kétség nem fér. De megbüntetni egy szülőt azért, amit a gyereke elkövet, szerintem nonszensz. És ez hány éves korban szűnne meg. Mert egy 40 éves bűnözőnek is van anyja-apja, akik „nevelési” hatása benne van a 40 éves elkövetőben is. És a büntethetőség milyen arányban osztható meg apa és anya között?

Szerintem a dolog nagyon elcsúszott. Ez esetben a bíró úttörő lépése nagyon félresiklott. Ha egy anya nemtörődöm, nem elfogadhatóan gondozza a gyermekét, akkor nem kell megvárni, amíg a gyermek súlyos bűncselekményt követ el, hanem el kell venni tőle a gyereket, amire van is számtalan példa, de ezek többnyire gyámhatósági túlkapások, mert miért pont ott ne lenne korrupció. A kissé öntevékeny bírónak azt tudnám javasolni, hogy vizsgálja a gondozónő és a gyámhatóság szerepét is a bűn elkövetésében. Érdekes dolgokra bukkanna.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

11 thoughts on “(2944) Tettestárs

  1. Úgy gondolom, hogy a gyerek 18 éves koráig a szülő is felelős a gyereke tetteiért. A gyerek nevelése a szülő felelőssége. A mai nevelési elvekről viszont lehetne vitatkozni. A gyereknek mindent megadó, mindent megengedő nevelés nem vezethet jóra. A mai fiatalok nagy része rendkívül önző és kíméletlen, mert mindent megengednek nekik elvárások nélkül. Sok szülő azt sem tudja hol van és mit csinál a tizenéves gyereke. Miért kell egy tizennégy éves gyereket elengedni egész éjszakára discoba ? Ez egy nagyon kritikus korszak, ilyenkor kellene a legjobban figyelni a gyerekre, mert most jön az alkohol, a cigi, a drog és a szex. Egymást hergelve hősködnek, felelősség nélkül. Nem vagyok híve a gyerekverésnek, de néha a leghatásosabb módszer a kellő időben és súllyal kiosztott szülői pofon. Már nem egy esetben láttam, hogy a hisztiző 3-4 éves gyereknek percekig könyörög és mindent megígér a szülő. Idáig nem is lenne szabad eljutni. Ezekből a gyerekekből lesz később a kezelhetetlen fiatalság.

  2. néni:

    Igazad van, de a szülőkön is nagy a társadalmi nyomás, vagyis társadalmilag kellene erre a szintre eljutni, illetve társadalmilag nem kellett volna eddig eljutni.
    Engem is kvázi lehülyéztek már, hogy miért nem veszem meg a gyerekemnek a 200 forintos akármit, amiért hisztizik, miközben csak neveltem a gyerekemet. Kevésbé akaratos szülőt ezek magukkal rántanak, és legközelebb engedni fog, mert belebeszélik, hogy “miért sajnálod tőle?”.

  3. Néni jól szól véleményem szerint.
    Azonban 3-4 évesnek nem kell pofon, hisztihatárt kell húzni. Eddig és ne tovább!
    Engem hisztinél egyszerűen otthagytak a közértben, nem volt kinek játszani.

    A esethez kanyarodva, az anyának is voltak szülei, akik szintén hibáztathatóak és így tovább visszafele. Akkor most ássuk ki a ükszülőket és varrjuk nyakukba az esetet?
    Az egyén vállalja tettei következményét, felnőttként.

    Az alapprobléma a kérdés körül, hogy mikor felnőtt a felnőtt? Mivel ez egyéni, ezért húzni kell egy vonalat, 18 év az kb. jó.

    Bár a mai vilagban cselekvési szabadság tekintetében hamarabb kapnak felnőttstátuszt a kis szarosok, de valójában sokáig gyerekek maradnak szellemi értelemben.

    A helyzet az, hogy a társadalom egésze szempontjából nincs ki tanítson széles rétegeket. Gyerekek nemzenek gyermekeket és így folyamatosan “romlik” a helyzet.
    Nem csodálkozhatunk ezen a katyvaszon, ez törvényszerű. Az idősebbeknek nagyobb részt kéne kivenni a nevelésből, még mindig ők a legjózanabbak, bár ezt a fiatalságot is ők nevelték fel. Talán azóta kicsit rájöttek mit kellene másképpen. Élettapasztalatuk jól jönne és pozitív visszacsatolásként működhetne. Generációról generációra csúszkálhatnánk vissza egy működőképesebb modellhez. Persze más is kéne hozzá.

    Egyébként vannak útmutatók. Kiemelkedő tanítók, iratok, vallások, filozófiai munkák, melyeket ilyen kérdésekben is elővehetnénk.
    Azonban, mikor mélyebben vagyunk mint az a bizonyos bányászbéka, nehéz bármit is felismerni.

    Tökéletes a hatalom részéről a figyelemelterelés. Oktatás? 😁 az kéne, na de ki oktasson?

    Még jó, hogy ők is csak seggdugók a rendszerben, mint ahogy a kakas is csak baromfi a baromfiudvarban. Sokat ugráltak mennek a fazékba.
    A sok tyúkeszű-birka meg béget tovább hozzá és vitatkozik egy alapvetően rossz modell apró malőrjein, meg, hogy ki legyen a következő kakas.
    Intellektuálisnak gondolja magát, de nem veszi észre az üvőltően nyilvánvalót.
    Intellektusa nem egyéni érdem, hanem mankó, hogy felismerjen dolgokat és kimásszon szorult helyzetéből.

    Az anyja is felelős és a felmenői is hetedíziglen legalább,ahogy az ostoba ókoriak kitalálták. Kitalálták??? Valóban???

  4. Valóban lehet és érdemes a nevelési elvekről vitatkozni, mert nem mindegy, hogy hogyan nevelünk. De az is biztos, hogy a legjobb elvek szerinti nevelés sem lehet tökéletes. Ahogy a legrosszabb sem predesztinálja a gyereket gyilkosnak.

    Az biztos, hogy elvektől függetlenül, a gyereknek szeretetre és figyelemre van szüksége, épp annyira mint élelemre és levegőre. Enélkül sérült lélekkel nő fel. De hogy azzal a sérüléssel mit kezd, milyen ember válik belőle, az bizony már az ő felelőssége. Van, akiből szent lesz, van, akiből államfő, van akiből pszichopata gyilkos.

    Az sem egyértelmű, hogy a pszichopata személyiség nem genetikus. Lehet, hogy már az anyja is azért hanyagolta el érzelmileg, mert már ő sem volt képes érzelmekre, és a legjobbat adta, ami tőle tellett. Hacsak nem direkt arra biztatta, kondícionálta, hogy kegyetlenkedni kell, akkor nem szabadna büntetőjogilag elítélni azért, hogy az átlagnál is tökéletlenebb anya volt.

    Egyetértek Tibor bával: a tetteiért mindenki maga felelős!

    Igaz, hogy kiskorúnál felelős a szülő is valamennyire, de lehetetlenség valakit tökéletesen kontoll alatt tartani, sőt nem is célszerű, ezért ez a felelősség erősen korlátozott. Még egy hároméves is tud olyat tenni, amit a szülő a legnagyobb jóakarattal sem tud hirtelen megakadályozni, hát még egy kamasz!

  5. Én azt nem szeretem, amikor a bíró Istennek képzeli magát a tárgyalóteremben. Sőt többen még azon kívül is…. Valami emberek felett álló entitásnak, akinek megadatott az abszolút tökéletes érték ítélet, és erkölcsi mérce….
    Pedig ők is csak gyarló emberek, csak ezt nagyon gyorsan elfelejtik amikor felveszik a talárt, és emberi életekkel, sorsokkal játszadoznak!
    Tipikus eset volt amikor nem rég egy budapesti bírónő lebukott hogy hamis rokkant igazolvánnyal parkolt éveken át. És még ő volt felháborodva, hogy milyen jogon kérik rajta számon az egyszerű rendőrök a dolgot. Persze egy “istent” nem lehet számonkérni ő a törvények felett áll.
    Szóval nem szeretem amikor erkölcsi hullák babrálnak mások életével, és szólnak bele olyan dolgokba amihez semmi közük. A korrupciót meg már ne is említsem!

  6. A bűnelkövetés ténye és az anyai magatartás között, nincsen ok okozati viszony.
    Nem bizonyítható, hogy az anyai elhanyagolás miatt követett volna el a 15 éves fiú bűncselekményt.
    A gyermekek köztudottan hajlamosak kegyetlenségre.
    A pedagógiailag legoptimálisabb szülői magatartás ellenére is előfordul, hogy a gyermekből bűnöző válik és a legbrutálisabb bánásmód, a legdurvább elhanyagolás környezetében is nevelkednek később devianciák nélküli polgárok.
    Akkor is igaz ez, ha nem ez a legjellemzőbb.
    A személyiség a genetikai adottságok és a környezeti hatások eredménye.
    Néha az egyik, néha a másik dominál,néha mindkettő közel azonos mértékben alakítja az embert.
    Ritkább, de előforduló esetek, amikor valaki sokat kapott és mégsem vitte semmire, vagy alig kapott és igen sokra vitte.

  7. Ábel

    “Van, akiből szent lesz, van akiből államfő, van akiből pszichopata gyilkos.”

    És van akiből pszichopata államfő.🤣

    Nem hagyhattam ki!😗

    7.Mosógépszerelő

    Azért eléggé befolyásolja.
    És elég sok bizonyított esett van amikor a gyermekorban elszenvedett anyai magatartás befolyásolja -többszörös érzelmi áttétten át -a későbbi bűnelkövetőt a bűn elkövetésére.

    Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a muttert számonkérni botorság, bár felelőssége nem vitatható, de nem büntetőjogilag.

    Az egész élet kívülről jövő ingerek hatása, mely a személy személyiségének alakítója is az adott temperamentum mellett.
    Minél idősebb valaki annál több kész adható viszontválasz áll rendelkezésére az adott szituáció kapcsán.

    A régi japcsik és az indiánok is megmondták pl.az öngyilkosokra, hogy nem felmentő tettére az életének nyomorúsága.

    Ráadásul unalomból, játékból ölni!! Szép kis karma, nem mondom.

  8. Érdekes, mindenki egyetért azzal, hogy egy gyereknek néha kijár a pofon. Egy megfelelő időben kiosztott pofon nagyobb bajt előz meg. És sok-sok esetleges pofon ( az élettől ) a jövőben.
    Viszont a mai törvényhozás ezt már tiltja. Ha kezet emelsz a gyermekedre, bíróság előtt találhatod magad. Tehát felelősséggel tartozol, de a gyereknek jogai vannak, és ha a kettőt nem tudod összeegyeztetni, a te bajod. Köszönjük EU!

    Mindezt általánosságban írtam, a konkrét esetről nem tudok többet, mint amit a médiában olvastam.

  9. 1. néni
    ” …a hisztiző 3-4 éves gyereknek percekig könyörög és mindent megígér a szülő.”
    3. Balázs
    ” Azonban 3-4 évesnek nem kell pofon, hisztihatárt kell húzni. Eddig és ne tovább!”
    4. Ábel
    “… a gyereknek szeretetre és figyelemre van szüksége, épp annyira mint élelemre és levegőre. Enélkül sérült lélekkel nő fel.”

    Teljesen egyetértek.
    A szülők legfontosabb felelőssége gyermekeik helyes nevelése. Szülőnek lenni egész napos nehéz munka. Fontos megjegyezni, hogy nincs szülői “szakmunkás hivatás”. Várhatóak a hibák, és annak elismerése, hogy TÉVEDTEM a recept, hogy a jövőben ne ismétlődjenek.
    A legfontosabb „dolog”, amelyre egy gyermekeknek szükségük van, és mindig is szükségük lesz az a SZERETET.
    A gyermekeknek szeretetre, figyelemre, gondoskodásra, tiszteletre, megértésre és elismerésre van szükségük.
    A szüleikkel való KAPCSOLAT mély nyomokat hagy, amelyek befolyásolják a viselkedésüket még a felnőtt életükre is.
    Fiatal gyermekkorukban, számukra, a szülők a legfontosabbak a világon. Ahogy növekszenek egyre inkább azonosulnak velük, átveszik hozzáállásukat és értékeiket.
    A serdülőkorban a kapcsolat megváltozik, és azok, akik a gyermekeik előtt szinte “istenek” voltak, hamarosan ellenségekké válhatnak. A serdülőkor nehéz idő mind a gyermekek, mind a szülők számára, akiknek meg kell tanulniuk a HATÁROK BETARTÁSÁT anélkül, hogy rabokká válnának, vagy gyermekeik egyéni szabadságát korlátoznák. Nincs szükségünk tőlünk függő gyermekekre, hanem önálló, független és határozott személyiségekre.
    A szülőknek és a gyermekeknek le kell küzdeniük a generációk közötti szakadékot, és KOMMUNIKÁLNIUK kell, és őszintén kell kifejezniük egymás közötti érzéseiket.
    A hallgatás a kapcsolat romlásához és az elidegenedéshez vezet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..