A COVID-19 rendkívül megjósolhatatlan, állítja Timothy Specor a londoni King’s College munkatársa, aki több mint 200.000 COVID-19 páciens betegség lefolyását figyelte meg egy mobil applikáció segítségével, egy kutatási program keretein belül. „Én reumatológus vagyok, hozzászoktam furcsa betegségekhez, de a COVID-19 a legfurcsább betegség, amivel valaha is találkoztam.

A kigyógyultak durván 10 százaléka továbbra is szenved megmagyarázhatatlan tünetekkel, egy de néha több mint két hónapon keresztül. A leggyakoribb tűnet a kimerültség, fejfájás, szaglásvesztés, nehézkes légzés, szédülés, hasmenés és bőrkiütések. Esetenként láz, több mint három hónapon át.

Néhányaknál megfigyelhető diszfunkcionáló tüdő, szív és idegrendszer. A betegség okozhat szívaritmiát és diabétesz mellituszt. Olyan is van, akinek nehezére esik a koncentrálás, ami idősekre jellemző (dementia), de ez egészen fiataloknál is tapasztalható. Eddig több mint ezer gyereknél észlelek multi szisztémás gyulladási szindrómát, amiből miokarditisz és véráram összeomlás következhet be.

Semmit se lehet tenni

Igen sok páciens azt mondja: „A koronavírus előtt egy más ember voltam” állítja Paul Vogt svéd szívsebész. Az orvosok attól félnek, hogy a pandémia után egy hadseregnyi krónikus beteg fog visszamaradni. Németországban már több kórház járóbeteg – részleget állít fel volt COVID-19 betegek utókezelésére.

Az angol orvos, Helen Sakisbury szerint „az emberek azt hiszik, hogy vagy meghalok, vagy újra egészséges leszek”, de állítja „ez nem így működik”. A volt páciensek még hosszú ideig betegek lehetnek.

Salisbury több olyan embert kezel, akik korábban SARS-CoV-2 fertőzésen estek át, de még mindig vissza-visszatérő lázban szenvednek, köhögnek, és hamar levegő után kapkodnak. „Minden vizsgálat negatív eredménnyel végződik” állítja, „de nincs olyan terápia, amit javasolni tudnék. A krónikus betegek nagy része fiatal – és kétségbe van esve. „De semmit se tudok tenni azon kívül, hogy meghallgatom őket.”

A szakértő részére egy rejtély, miért maradnak meg a szimptómák, miért olyan erősek azt követve, hogy a páciens elvileg kigyógyult a betegségből. Az orvosok feltételezik, hogy az immunrendszer rossz működésének lehet a következménye, amit a fertőzés okozott. Az is lehet, hogy ha a vírus befészkelte magát egy testbe, akkor újra és újra támadhat. A hosszú utóbetegség oka lehet a főbetegség alatti oxigénhiány is.

Ha idáig elolvastad a posztot, akkor a téma nyilván érdekel. A kérdés az, hogy nem fontolnád-e meg a blog anyagi támogatását, hogy még sok hasonló minőségi fordítás megjelenhessen. Ha adakozol, ha nem, nyugodtan olvasd tovább. Megéri. Ha pedig az adakozás mellett döntesz: OTP 11773030-00271383

A fiatal COVID-19 páciensek gyakran sokáig nem veszik észre, hogy a testük milyen rosszul működik.

Neurológiai problémák

Carmen Scheibenbogen, a járóbeteg – klinika vezetője, a felnőtt immunhiány betegségben szenvedők részére a Berlini Charité University Hospital részlegeként, egyike azon kevés német szakértőnek, aki a krónikus ájulási szindrómával foglalkozik. Szerinte egyre több volt COVID-19 páciens fordul orvosokhoz furcsa tüneteikkel. De még ő is csalódást okoz nekik. Megbízható diagnózist nem lehet előbb felállítani, mint a „gyógyulás” után 6 hónap. „Addigra, jó eséllyel minden lecsendesedik magától”, állítja Scheibenbogen. Csak az a szindróma nevezhető krónikusnak, ami hat hónap után is fennáll, és akkor is kevés lehetőség van a gyógyításra.

Scheibenbogen a jelentkezőknek azt tanácsolja, hogy vigyázzanak a testükre. „A sportolási erőfeszítések, amik a szimptómákat felerősítik, határozottan elkerülendők, mert csak elronthatja a helyzetet.” Figyelmeztetett.

A krónikus ájulás mellett a COVID-19 volt páciensek különböző egyéb neurológiai komplikációkban szenvedhetnek. „A neurókutatók lassan kezdenek erre rádöbbenni”, állítja Benedict Michael a Liverpooli Egyetem Egészségvédelmi Kutató Egység munkatársa. Hozzá teszi, hogy a kórházi kezelésben résztvevő volt páciensek 20-30 százaléka valamiféle neurológiai komplikációban szenved.

Ami feltűnő, hogy sok fiatal folytatja a pandémia előtti életét, és még csak nem is gondol arra, hogy ő is megfertőződhet – állítja Michel.

Az angliai Kent-ben praktizáló, 44 éves Stephanie de Giorgio általános orvost az egyik páciense megfertőzött. A kétgyerekes anyának egy gyenge asztmán kívül nem volt semmi baja, kis méretű túlsúlyon kívül. Amikor elkezdett köhögni úgy gondolta, hogy biztos elkapta, de két hét múlva a köhögés elmaradt. Azonban más szimptómák maradtak. A legrosszabb az állandó szédülés volt. „Úgy éreztem, hogy a padló mozog alattam, és néha el is estem” Nyilatkozott. „A biztonság kedvéért a lépcsőkön négykézláb mentem fel, és ülve zuhanyoztam.” A legkisebb erőkifejtésre a szíve felpörgött, és a láz is vissza-visszatért. „Először azt hittem megkergültem, de jöttek hozzám páciensek hasonló problémákkal. Utánanéztem az interneten és kiderült, hogy problémáimmal nem vagyok egyedül.”

Az orvosnő hetente legfeljebb két napon át volt képes dolgozni, ami tökéletesen kifárasztotta. Az agya se működött tökéletesen. „Nem tudok tisztán gondolkodni” állítja magáról „amikor sütök a konyhában, a tojáshéjat beteszem a lábosba a tojást kidobom a szemétbe.” Egynapos kertészkedés után két napon át kell ágyban feküdnie. Ez az állapot kábé 3 hónap után kezdett csak javulni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________