2021-04-02 nap bejegyzései

(5002) Don’t worry, be happy

Tibor bá’ online

 

2021 a 89. év

A minap akadtam rá egy Cathy Speck nevű, amerikai celebre, aki „házról-házra” jár és tanítja az embereket, hogyan legyenek boldogak. Performancának árulkodó címe: Távozz vidáman az élők sorából Cathy Speck-kel. És erre hatalmas kereslet mutatkozik, mert az ilyen bemutatkozó mondatokért – ha már mindenképpen meg kell halnunk – él-hal a közönség: “Was it Tom Sawyer or Huckleberry Finn who faked his death so he could go to his own funeral?” [Ki is volt az, aki megjátszotta halálát, hogy elmehessen saját temetésére, Tom Sawyer vagy Huckleberry Finn?]

Nem az adja a problémát, hogy mindenki boldog akar lenni, hanem az, hogy nem tudják, mi vezet oda. Pedig a recept roppant egyszerű. Először vizsgáljuk meg az 1986 óta igen népszerű (és aktuális) slágert, Bobby McFerrin Don’t worry, be happy-jét!

Íme a tanácsot adó szöveg első versszaka (zárójeleben a fordítás):

Here’s a little song I wrote ˙(írtam egy kis éneket)

You might want to sing it note for note (lehet, hogy elénekeled hangjegyről hangjegyre)

Don’t worry, be happy (ne izgulj, légy boldog)

In every life we have some trouble (apróbb bajok mindig vannak)

When you worry you make it double (megduplázod, ha aggódsz miatta)

Don’t worry, be happy (ne aggódj, légy vidám)

Don’t worry, be happy now (fel a fejjel, ne idegeskedj!)

Ebből úgy tűnik, hogy a boldogtalanság legfőbb kiváltója az örökös aggodalom. Persze McFerrin könnyen fütyürészik, amikor ez a kis dalocska több millió dollárt hozott a konyhájára. Ennek ellenére igaza van abban, hogy az emberek többet, és főleg feleslegesen aggódnak, ami emberét válogatja. Van, aki könnyen veszi a dolgokat van, aki nem. Alkati kérdés, nem könnyű rajta változtatni.

Én azonban, a boldogtalanságnak egyéb okait látom. Először is tisztázzuk, az állandó boldogság nem létezik. Lehetnek időszakos fellángolások, de az nem egy permanens állapot. Amire tehát törekedhetünk az nem is a boldogság kék madara, hanem az állandósult boldogtalanság kivédése, aminek alapja az emberi természetben keresendő.

Megérkezünk a világra, majd a kötelező gyakorlatok elvégzése után (anyanyelv megtanulása, a környezet megismerése) kiderül, hogy van előttünk kb. 60 év, amit sokféleképpen lehet eltölteni. A felsorakozó példákból jól kivehető mi a választék. Választék? Óh, nem. Éppen itt van elásva a kutya. Az emberek nagy része összekeveri a vágyait a lehetőségeivel. Öreg hiba. Valójában úgy húsz év környékén el kellene dönteni, hogy – figyelembe véve a realitásokat – mi az, ami elérhető. Például erős csontozattal és 80 kilós testtel nehéz sikeres zsokénak lenni, 158 centivel, nem nyitott a kosaras pálya, tériszonnyal nem lehetsz berepülő pilóta, fonnyadt csöcsökkel, felejtsd el Andy Vajna dollár millióit, és így tovább. Állapítsuk meg, hogy a legtöbb ember azért boldogtalan, mert nem éri el azt, amit szeretne. Ugyanis, olyat szeretne, ami számára nem elérhető. Az ambíció egy pozitív tulajdonság egy bizonyos határig, de azon túl csak örökös elégedetlenséget, kvázi boldogtalanságot szül.

Nem mondom, hogy ez a teljes kép, de a felesleges, részletek előráncigálása (házassági patthelyzet, stb.) helyett okosabb, ha ezt alaposan átgondolod. Az álmokról nem könnyű lemondani, de igen hasznos lépés a kiegyensúlyozottsághoz vezető úton. Papolhatnák oldalakon keresztül a boldogság tudományáról (The science of happiness), de a lényeget már leírtam, minden más csak felesleges fecsegés, hogy könyv formájában ki lehessen adni és lehessen vele kaszálni, mert ki ne szeretne boldog lenni?

____________________________________________________________
____________________________________________________________
__________________________________________