Tibor bá blogja (116) Amerika a vártnál gyorsabban süllyed (és mi? :-) )

önarcképBarack Obama kábé egy éve nyerte meg a választásokat. Mindjárt a győzelem után megbízták a CIA egyik alvállalkozóját a National Intelligence Council-t (NIC), hogy az új elnök segítésének céljából készítsen egy „jövő jelentést”. A jelentés napok alatt elkészült „Global Trends 2025” cím alatt, amit aligha kell magyarra fordítanom. Fő mondanivalója az volt, hogy „Amerika globális elsődlegessége a következő 15 év alatt folyamatosan meg fog szűnni, amivel egy időben új globális hatalmak fognak megjelenni, elsősorban Kína és India.” Kellemetlen jóslat, de arrafelé, és újabban a rossz híreket hozókat nem fejezik le. A jelentés kiemelte még, hogy „bár az USA valószínűleg a legerősebb szereplője lesz a Földnek 2025-ben is, azonban az ország viszonylagos ereje – még a hadászati eszközök terén is – az erőfölényével együtt csökkenni fog.”

Egy évvel ezelőtt ez volt tehát a jóslat, most viszont, hogy a 15 évből már egy letelt, a dolgok egészen más képet mutatnak. Igaz, hogy a jelentés kiadásának pillanatában a globális gazdasági válság már körvonalazódott, de a krízis teljes mélysége még nem volt tudható, és a jelentés az amerikai hanyatlásról azt állította, hogy „folyamatos” lesz, átívelve 15 évet. Viszont a teljes szélességében kibontakozó gazdasági válság felrúgta a menetrendet. Az USA soha nem látott gazdasági vesztességet könyvelhetett el, miközben Kína úgy rázta le magáról a gazdasági válságot, mint kutya a bolhákat. A jelentésben szereplő globális erőviszony változás felgyorsult. Gyakorlatilag 2025 már is a nyakukban van. Mondjuk, én nem sajnálom őket. A 15 éves távlatba megjósolt trendek egy részét már túl is teljesítették a szereplők. Brazília, Oroszország, India és Kína (az angol rövidítés szerint csak BRIC országok) már ma nagyobb gazdasági szerepet vívtak ki maguknak, mint amire számítottak. Ezzel egy időben az USA által, a főbb nyugati országok segítségével (G-7), monopolizált vezető globális szerep, meglepő gyorsasággal a közelmúlt ködébe foszlott. Azok az országok, amelyek nem olyan régen a főbb nemzetközi témákban az USA elképzeléseihez igazodtak, ma már Washingtont figyelmen kívül hagyják, és saját elképzeléseik után mennek. Ezen az amerikaiak kissé kiakadnak, mert kényelmesen elfelejtik, hogy a jelenlegi gazdasági válságot ők maguk okozták, amiről a velük együtt porul járt országok nem feledkeznek meg. Minden esetre az óvatos helyzetelemzők egyelőre nem állnak vele elő, de meggyőződésem, hogy a kétségbevonhatatlan amerikai dominanciának vége. Véleményem szerint Amerikának fel kell ébredni, úgy értem a vezetőknek éppen úgy, mint az állampolgárságukra oly büszke átlagembernek is, és be kell látni, hogy lesüllyedtek az átlagos nemzetek közé. Katonai erejükre támaszkodva még egy darabig terrorizálhatják a világot, de éppen ennek a terrorizálásnak a költsége az, ami meghúzza felettük a harangot.

Tudom, hogy az előző mondatok igen hangzatosak, de elő kellene állnom valami magyarázattal is. Hát akkor pontokba szedem őket!

1) A G-7 illetve az oroszokkal együtt a G-8 vezető politikusai szeptember 24-25 között Pittsburghban megtartották szokásos összeröffenésüket és megegyeztek abban, hogy a világgazdaság problémáinak a megoldását átpasszolják a G-20 csoportnak, ahová önmagukon kívül bevettek még 12 másik országot is, többek között Kínát, Indiát, Brazíliát, Törökországot. Tették ezt annak ellenére, hogy köztudott, minél számosabb egy testület, annál nehezebben jutnak dűlőre. Nekem az ötlet azt sugallja, hogy a világgazdaság ereje nyugatról szép csendben áttolódott keletre illetve egy kicsit délre is. Hogy az USA kezéből kicsúszik a vezető szerep, azt elsősorban a Szovjetunió megszűnése és Oroszország botladozása, valamint a napi hírekből nem hiányozható közel-keleti „események” homályosították el. Miközben a világ ezekre figyelt, India és Kína sutyiban felfutott, akiket Brazília szorgalmasan követett. 

2) Korábban már írtam róla, Amerika gazdasági riválisai „titokban” találkozókat tartanak az egyre gyengülő dollárral szembeni közös stratégia kidolgozása céljából. Azt természetesen rég tudjuk, hogy a dollár tartalékvaluta szerepe hatalmas előnyt jelentett az USA számára, és ezt a kiváltságos pozíciót nem kívánják feladni. „Szegény” Szaddam Husszein pontosan abba halt bele, hogy az olajáért nem akart dollárt elfogadni. Intő példa tehát van, de néhány év alatt elvesztette fényét. Oroszország, Kína és India szintén atomhatalmak, nem rezelnek be.

3) Az USA nagyvonalúan feladta a rakétavédelmi pajzs kiépítését Lengyelországban és Csehországban, de cserébe nem kapott semmit. Az Irán elleni lélektani hadjárathoz (lásd: szankciók bevezetése, majd lebombázás) se Oroszország, ser Kína nem adta áldását. Az orosz külügyminiszter, Szergej V. Lavrov világosan leszögezte: „Fenyegetés, szankció a jelenlegi helyzetben a mi véleményünk szerint kontra produktív.” Ez nyilvánvaló jele az amerikai befolyás gyors csökkenésének.

4) Október 15-én a kínai miniszterelnök, Wen Jiabao és Irán első elnökhelyettese, Mohammed Reza Rahimi megbeszélést tartottak, ami után a kiadott közös nyilatkozat így szólt: „A kínai-iráni kapcsolat gyors fejlődésen ment át, miután a két ország vezetői gyakran találkoztak és jelesen együttműködtek kereskedelmi energiahordozókkal kapcsolatos témákban.” Miközben az USA hatalmasakat erőlködik, hogy Oroszország és Kína csökkentse kereskedelmi forgalmát Iránnal. Az idézet nyilatkozat nem más mint egy hatalmas fityisz mutatása Amerikának.

(5) Washington oldaláról nézve az afganisztáni háborús erőkifejtéshez kért nemzetközi segítségre adott válasz, csalódást okozó. Az USA leghűségesebb szövetségese, Nagy Britannia miniszterelnöke Gordon Brown október 14-én bejelentette, hogy országa mindössze 500 további katonával hajlandó hozzájárulni a „közös erőfeszítéshez”, de csak akkor, ha további európai országok is megemelik a kontingensüket, amiről nagyon jól tudja, hogy nem fog bekövetkezni. Obama jelentős diplomáciai nyomására az európai szövetségesek feltűnően lanyha választ adtak, ami azt jelenti, hogy már nem hajlandók úgy ugrálni, ahogy az amerikaiak fütyülnek.

(6) Az utóbbi napokban egyre több elemzés jelenik meg a világháló a dollár hanyatlásával kapcsolatban, és már amerikai közgazdások is hirdetik, hogy a dollárnak legfeljebb 10 év van hátra. Igaz, vagy nem. Bekövetkezik, vagy sem. Egy biztos ilyen tanulmányok néhány éve még elképzelhetetlenek voltak.

(7) Nehogy azt higgyétek, hogy ez nem jelentős jelzés. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a 2016-os Olimpia színteréül Brazíliát választotta a négy jelölt (Chicago, Madrid, Tokió és Rio de Janeiro) közül. Tették ezt annak ellenére, hogy Obama elnök személyesen kampányolt Chicago mellett. És hogy a pofon jó nagy legyen, a megfontolandó városok közül Chicago esett ki elsőnek. A döntés után a Brazil elnök kijelentette. „Országom a második osztályból feltörte magát az első osztályú államok közé, és ma megkaptuk a jól kiérdemelt elismerést.”        

Éljetek a lehetőségekkel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük