(3203)A férfiasság megöli a férfiakat

Tibor bá’ fordítása online

 

Tibor bá’ bevezetése: Jóval a kamaszkor előtt a fiúk gyakran hallják „katonadolog”, amikor megütik, vagy megvágják magukat. Esetleg azt, hogy „milyen férfi (ember) lesz belőled”, ha esetleg a gyerek el is sírná magát. A fiúgyerek időben megtanulja, hogy a szülei, na meg a társadalom „elvárja” tőle a férfiasságot, ami egyértelműen a tűréshatár kitolását jelenti az életben előforduló kellemetlenségekkel szemben.

Ez mellet viszont a leánygyerek számára előírtan elvárható a gyengédség, az elnézés, sőt a pátyolgatás is. Saját visszaemlékezésem szerint a néhai Vasedény raktárában ki volt függesztve egy tábla a következő szöveggel: Férfiak számára 50 kg, nők számára 20 kg a maximális tehercipelés. Tehát a férfiak 2 és félszer (250 %) jobban leterhelhetők, mint a nők, miközben a sportteljesítményeknél a nők legfeljebb 10 százalékkal maradnak le a férfiaktól. Az átlag férfi nem erősebb két és félszer az átlag nőnél, de el van tőle várva ez az aránytalan teljesítmény. A kérdés, van-e ennek hátrányos következménye? Erről szól a lefordított cikk.

Joe Ehrmann, volt első osztályos focista és edző szerint, a négy legpusztítóbb szó, amit minden egye fiúgyereknek mondanak: milyen férfi lesz belőled? – Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor bevalljuk, mindig is tudtuk, hogy a férfiasság megöli a férfiakat. A társadalmi elvárás szerint a nők legyenek karcsúak, szépek, alkalmazkodók, és egy elérhetetlen egyensúlyt mutassanak a szüzesség és a baszhatóság között. Ezzel szemben a férfiasságtól elvárják, hogy egy férfi bizonyítsa, sőt újra és újra bizonyítsa, hogy ő – na persze – egy férfi.

Mindkét elvárás mérgező és potenciálisan romboló, de statisztikailag az elvárásokat kielégítő, illetve azokra kényszerített férfiak és a viszonylag rövidebb élettartamuk bizonyítja, hogy a férfiasság egy igen hatásos gyilkos.

A férfiasság által kiváltott halál konkrét okai: alkoholizálás, agyonhajszoltság, és erőszak. Ha ezek ténylegesen nem is gyilkolnak, ok lehet egy fajta spirituális halálra. Jelentős számú férfit traumatizál, disszociál és feltáratlanul depresszióba dönt. Ráadásul számtalan férfinél jóval a férfivé válás előtt bekövetkeznek ezek a rendellenességek.

Fiúknál az emocionálisan romboló maszkulinizáció jóval a kamaszkor előtt beindul, már csecsemőkorban. Terry Real pszichológus az 1998-ban megjelent könyvében [I Don’t Want to Talk About It: Overcoming the Secret Legacy of Male Depression = Nem akarok beszélni róla: A rejtett hím depresszió hagyatékának a legyűrése]. Több tanulmányt is ismertet, amelyek szerint igen gyakran a szülők tudatukon kívül „férfiasságot” sugallnak már csecsemőkorban is fiúgyerek esetében, aminek következménye a felé nyújtott kényelem, védelem, kényeztetés, és a szeretés igényének a csökkenése.

Újszülöttek esetében viselkedési különbség a fiúk és a lányok között nincs. Vagyis mindkét nemhez tartozó csecsemők azonos kifejező készséggel, ellátási függőséggel, és kényeztetési igénnyel bírnak. Ebben a korban mind a fiúk, mind pedig a lányok tipikusan „nők”. Ha mégis létezik némi különbség közöttük, akkor az mondható, hogy a fiúcsecsemők valamivel érzékenyebbek, mint a lánycsecsemők, könnyebben sírják el magukat, könnyebben frusztrálhatók, jobban kétségbeesnek, amikor a gondozó elhagyja a szobát.

Ennek ellenére a szülők tapasztalni vélnek a csecsemők nemével kapcsolatos különbségeket. Amikor a kutatók a csecsemők súlyáról, testhosszáról, figyelmességéről, és fizikai erejéről érdeklődtek, a válaszokból kitűnt, hogy a leánycsecsemők érzékenyebbek, „finomabbak” voltak, mint a fiúcsecsemők. Amikor 204 szülőnek videó felvételen ugyanazt a csecsemőt bemutatták, de hol fiúnak, hol pedig leánynak állították be, a szülők a csecsemő sírását a nemétől függően másképp ítélték meg. A feltételezett leánycsecsemő esetében a sírás okául a „félelmet” jelölték meg, míg a feltételezett fiúcsecsemő esetében a „mérgességét”.

Ezek a „különbségek” kihatnak a csecsemő fejlődésére. Az nyilvánvaló, hogy ha a szülő feltételezi a „félelmet” akkor arról a csecsemőről jobban fog gondoskodni. Real következetesen úgy találta, hogy fiúkhoz a születés pillanatától kezdve kevesebb beszélnek, kevesebb gondoskodást és figyelmet kapnak. Egyszerű szavakkal kifejezve. Születésétől kezdve a fiuk már az életük legsebezhetőbb szakaszában érzelmileg meg vannak rövidítve.

Ezt a hozzáállást a szülők a gyermekkor végéig mutatják. Egy másik kutatás szerint mind az anyák, mind pedig az apám fiaik részére kihangsúlyozzák az eredményesség és versenyképesség fontosságát, és arra tanítják őket, hogy fogják vissza érzelmeiket. Másképp megfogalmazva, a fiúkat arra utasítják, hogy érzelmi igényüket fogják vissza. Ugyancsak mindkét szülő esetében igaz, hogy fiúkat könnyebben büntetnek, minden valószínűség szerint azért, mert a fiúk „kibírják”.

A néhai Beverly I. Fagot a következő könyv szerzője:  The Influence of Sex of Child on Parental Reactions to Toddler Children, (A totyis gyerek neme miként befolyásolja a szülők hozzáállását) úgy találta, hogy a nemek egyenlőségében hívő szülők is pozitíven reagálnak kisfiúk építőkövekkel észlelt játékára, míg negatívan reagálta leányuk sportos játékára. Miközben úgy nyilatkoztak, hogy a nemek egyenlők, valójában tudat alatt gyermekeiket a nemekkel kapcsolatos elvárásoknak megfelelően szocializálták.

Real szerint már 5 éves fiúk is megtanulják érzelmeik eltitkolását, mert addigra számukra kiderült, hogy az érzelmek feltárása nem egy jó ötlet. Az általános társadalmi felfogás szerint a fiúból nem az évek múlásával lesz férfi, hanem a fentiekben vázol szocializáció sikeressége árán. Real szerint az lenne az egészséges, ha minden fiú tudatában lenne annak, hogy a férfiasságot nem kell kifejleszteni, az teljesen magától következik be.

Lehetetlenség túl becsülni a médiából kiáramló befolyás fontosságát, ami a férfiasságot illeti. A felkínált választékból kisüt a férfiasság igazi értéke: Erő, bátorság, függetlenség, képesség az eltartásra, a védelemnyújtásra. Ugyanakkor van árnyoldal is. Statisztikai adatok szerint, mire az amerikai fiú 18 éves lesz a televízió segítségével kb. 26.000 gyilkosságot látott, amelyek túlnyomó többségét férfi követte el.

A fiú gyerek eltitkolt érzelmének a következménye, valamint annak, hogy a társadalom ezt egy emberként elvárja azt eredményezi, hogy a serdülő fiú, később a felnőtt férfi nem tud mit kezdeni az érzelmeivel. Marvin Allen kijelenti a következő könyvében: Why Men Can’t Feel, (Miért nem érzelmesek a férfiak). Ez a felállás készteti a fiúkat a versengésre, a sikerességre való összpontosításra, a fizikai fájdalom tűrésére és sebezhető érzelmeinek az elfojtására. Amikor egy fiú megsérti ezeket az elvárásokat, általában kigúnyolják érte, nevetség tárgyává teszik őket. Miközben (Real szerint) a természetes emberi érzések szándékos elfojtása, traumatizál.

Ez a trauma felszínre kerül, amint egy férfi emocionális szükségletét megpróbálja kiélni, de míg a nők a depressziójukat kifelé megmutatják, a férfiak iparkodnak elrejteni, ami így nem válik nyilvánvalóvá és nem kerül kezelés alá. Ez az önpusztító viselkedés olyan formákat ölthet, mint a munkába való temetkezés, vagy a BTK szerint büntethető drogozás és erőszak. És akkor a következmények.

A férfiak olyan mértékben hanyagolják el a testi gyengeséget és a fájdalmat, hogy az életük statisztikai rövidüléséhez vezet. A nők és férfiak átlagos élettartama közötti 10 év különbség a vizsgálatok szerint semmi esetre se vezethető vissza genetikai okokra. Sok férfi azért hal meg korábban, mint az szükséges lenne, mert nem törődik az egészségével. A férfiak betegségének észlelésére később kerül sor, később kapnak segítséget, és ha betegségük kezelésére kerül sor, rendszerint nem tartják be az orvosi utasításokat, a férfiasság oltárán.

Arról a férfiasságról van szó, amelyet nehéz elérni és lehetetlen fenntartani – Real véleménye szerint – a törékeny hím ego miatt. Ugyanis a férfi önbecsülés fenntartása önpusztító. A szégyen elkerülése egyes férfiakat veszélyes vizekre evezteti. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiakat fel kell menteni a felelősségük alól, de tudomásul kell venni, hogy a tetteket nem lehet elbírálni a háttérben lapuló igazi okoktól függetlenül.

James Gilligan a Harvard Medical School-hoz tartozó Erőszakos Viselkedést Vizsgáló Központ korábbi igazgatójának 2013-ban megjelent könyvében Az élve maradt férfiak interjúja kijelentette: „Még nem láttam egyetlen egy olyan komoly erőszakos bűntényt sem, amelynek a hátterében ne a megszégyenítés, nevetségessé válás, megalázás, illetve ezek megelőzése vagy kiküszöbölése állt volna.”

Igen gyakran a férfiak egyedül szenvednek, miközben azt hiszik, hogy ha feltárják szenvedéseiket, akkor férfiasságuk szenved csorbát. A társadalom többre becsüli a rejtett sebesülését bátran viselőt, mint azt, aki feltárja fájdalma okát. pedig a társadalom részére sokkal drágább a férfi traumák elhallgatása, mint azok gyógyítása. Súlyos ára van annak, amit kisfiúkkal teszünk, mert a kifejlesztett férfiasság érzelmileg debilis férfiakat eredményez.

Ha a férfiasság lényege egy abszurd és félrevezető ötlet, aminek értelemében akkor férfi egy férfi, ha önmagát megtagadja, akkor a következmények elengedhetetlenül lélekrombolók. Az eredmény a szükséget szenvedő férfiak kiszolgáltatottsága és kihasználhatósága. Éppen ezért nagyon szem előtt kellene tartani a következőket. Míg a depresszióban vergődő nőt a fájdalma meggyengíti, és kommunikációs készségét lecsökkenti, addig a depresszióba süllyed férfi fájdalmának enyhítésére tett kísérlete pszichológiailag veszélyessé tehetik.

Végül is egy olyan méltánytalan és elérhetetlen sztenderdet állítottunk fel, aminek betartása azt eredményezi, hogy a férfiak nagy hányada lassan, de biztosan megöli magát. A férfiassággal kapcsolatos elképzelés messze idejét múlta. El kell kezdenünk úgy tekinteni a férfiakra, ahogy megszülettek, ne kelljen nekik önmaguk felé bizonygatni, hogy férfiak.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

41 gondolat erről: „(3203)A férfiasság megöli a férfiakat

  1. I’m Uli feliratot akarok a szájmaszkomra tenni, így mondatnák, hogy maszk Ulin van.

  2. Tudományos köntösbe öltöztetett feminista propaganda.

    Különös kontraszot alkot azzal a rendszeresen ismételt megállapításotokkal, hogy ezek a háború után született és nevelt generációk milyen puhányok.

    A tradicionális férfiszerep pocskondiázása helyett itt van egy kezdeményezés, ami pozitívan fogalmazza meg, hogy mit jelent férfinak lenni:
    https://www.ferfiakklubja.hu/rolunk/minden_a_ferfiak_klubjarol

    Miután a legtöbb fiú és fiatal férfi azzal küzd, hogy már nincs előtte szerepmodell.

  3. Hát ezek a szerepek sokat változtak az idők során.
    Mikor én a katonai sorozás előtt álltam, két dologtól féltem.
    Az egyik, hogy végig kell csinálni ezt az értelmetlenséget, ami nem volt valami vonzó a leszerelt ismerősök rémtörténetei után.
    A másik az, hogy valamiért nem találnak alkalmasnak a sorozáson, és ez sebet hagy az önbecsülésemen, meg a külső megítélésemen.
    Hát ilyen ambivalens érzésekkel vonultam be, ami tükrözi a poszt gondolatát.
    A sereg persze beváltotta az összes kellemetlenséget, amit jósoltak, de végigszenvedtem…
    Egy generációval később munkatársam fia úgy ment el a sorozásra, hogy barátját kézen fogta, úgy jelentek meg, habár nem voltak melegek, de ez elfogadható ár volt nekik ahhoz, hogy ne legyenek alkalmasak.
    Itt már nem működött a maszkulin minta… 🙂

  4. 3: Dehogynem. A feministák vesszőparipája ez a “toxic masculinity”.
    A valóság az, hogy a tradicionális férfiszerep elég sok mindent tartalmazott még ezen kívül. Pl. felelősségvállalást. A legnehezebb és fájdalmasabb feladat tudatos felvállalását a közösség érdekében. A munkát, a kenyérkeresetet az egész családra. A harcot a közösségért. A nők és a gyerekek védelmét.

    Valóban van ennek a csomagnak egy olyan vonása, hogy a férfi nem panaszkodik, ha fáj valami, hanem szó nélkül teljesíti akkor is a kötelességét. És hogy ez lehet akár pusztító is.

    A problémám az, hogy a feminizmus és a “haladás” szívós aknamunkával megszüntette ezt a férfiideált az elmúlt 70 évben, így ma már nem érzik úgy a fiúk, hogy vállalniuk kellene a nehéz munkát, a felelősséget, és a kötelességüket teljesíteni. Maradt nekik csak a toxikus része: az ostoba magamutogató poénok, a virtuális erőszak, a pia és a drog, hogy még egy kicsit férfinak érezhessék magukat. Miután aminek értelme volt, azt elvették tőlük.

    Egyébként, Tibor bá, te magad vagy a cikk élő cáfolata: Mikor törődtél Te az érzelmeiddel? És meddig éltél már eddig?

  5. 5. Ábel. Teljesen egyetértek. Ráadásul a fiúkról elvárják, még a nők is, hogy mindenféle veszélyes cselekedetek véghezvitele során kockáztassák az életüket. Mutassanak vakmerő virtust. Persze mutatnak is, de ugye néha nem sikerül a mutatvány, aztán jön a temetés. Lányoktól semmiféle vakmerőséget nem várnak el. Régen sok volt az özvegy férfi, mert a szülés körüli komplikációk sok nőt elvittek. Orvostudomány fejlődése csökkentette a szülés kockázatát. Most sokkal több az özvegyasszony.

  6. Re:5
    Majd miután teszetosza faszikat nevelnek a fiúkból, csodálkoznak, hogy bezuhan a népszaporulat… Erre mit csinálnak a tesze tosza férfiak között élő nők?
    Jól elmennek olyan országokba, ahol kemény tökű pasik vannak, és pörögnek a …
    Jót táncolnak velük. 🙂
    Olasz, spanyol macsók nem bírják a kapkodni a viagrát, mert a német, skandináv nők hozzájuk járnak nyaralni…
    Nem baj, jó lesz ez így, ezzel szalámi technikával lehet csendesen likvidálni egy komplett társadalmat.

  7. 8: Meg behívják a keménytökű muszlimokat és négereket. Csak azzal nem akarnak szembenézni, hogy ezzel nemcsak egy-egy jó numerát kapnak, de nemsokára rabszolgák lehetnek a saját országukban.

    Egyébként most nézem a Vikingek sorozatot. Hihetetlen kemény csávók voltak ezek a népek ezer éve. De főleg az a hihetetlen, ami lett belőlük a legutóbbi időben.

  8. Re:9
    Pont ezt mondtam minap én is, hogy mivé lett a viking vér…

  9. “Hihetetlen kemény csávók voltak”

    Ábel

    Kinek hiányzik az, hogy 50 évente valamelyik “kemény” nép vérzáport rendezzen Európában? Hitler is kemény csávó volt.
    Neked ez hiányzik?

    Egyébként egyet értek Tibor bával, te tényleg nem értetted meg a poszt lényegét.
    Egyáltalán nem arról szól a poszt, hogy a férfiból legyen nő.
    Hanem a férfi legyen “csak” férfi, az aminek születik és ne kelljen neki
    egy olyan szerepbe bújni, ami nem felel meg valójának.

    Ma köztudatban lévő “férfias” dolgok zöme káros az egészségre.
    Dohányozni és inni is pl. férfias volt.

    Szerintem zseniálisan jó a poszt, köszi Tibor bá, hogy lefordítottad és megosztottad.
    Teljesen egyetértek vele.

  10. Ez olyan, mint a gravitáció
    Tetszik, nem tetszik, így működik az ember. Ha valaki így él, akkor hamarabb hal.
    Aki meg nem így él, az meg nem is él, mert nője nem lesz, az biztos, legfeljebb valami háromfejű sárkánya
    Igen, a férfi eldobható. Mindig is az volt, és a nők ma is ezt várják el tőlük. A Titanic mentőcsónakjába is először a nők és a gyerekek szálltak be. Az Isztambuli Egyezmény is azon kesereg, hogy háborúban megerőszakolják a nőket, de odáig már nem jut el, hogy ez akkor lehetséges, amikor a férfiak már meghaltak

  11. https://www.youtube.com/watch?v=JtWH0X12PlY
    Kassai Lajos: Fától az erdőt, erdőtől a fát 32:10-től
    “… az állatvilágban nincsen a gyöngébbik nem. Ez az embernél van…. Ez a szocializációval jött így ki….minden férfi védi a nőt, aki életet ad…így kialakult egy munkamegosztás, ami most teljesen felborult..a ménesekben például általában a kanca a vezető… de az biztos, hogy az állatoknál mindig a legalkalmasabb lesz a vezető, egyedül az ember az az élőlény, aki a nálánál hülyébbet tudja követni…”
    Szerintem a természetes elvárt férfiszerep és a megváltoztatott társadalmi igény közötti konfliktus azoknál, akik ezt nem tudják feldolgozni, visszahat az életvitelükre, ezáltal az egészségükre is. Az más kérdés, hogy miért változott meg a társadalmi igény? Miért változtatták meg? Alkalmas az emberek tömege arra, hogy ezt a változtatást rájuk erőltessék?
    De ez igaz arra is, ha valaki nem tudja jól felmérni, hogy hol van a helye a társadalmi hierarchiában, emiatt a konfliktusait nem tudja feloldani, feldolgozni.
    1:05:10
    “az emberek nagy százaléka nem alkalmas önálló irányok felfedezésére…csak egy kis százaléka alkalmas arra, hogy irányt tudjon mutatni…nem rendelkezik azokkal a képességekkel, azokkal a tulajdonságokkal, nem is akar…még a saját életét sem tudja irányítani..”

  12. 11: Senkinek nem hiányzik 50 évente egy vérzápor. De mivel mindig is maradtak barbár népek, akik kemények maradtak, pontosan ennek a vérzápornak a megelőzésére van (volna) szükség arra, hogy a férfi a civilizációban, jólétben is férfi maradjon, megőrizzen valamit ebből a keménységből, vállalja fel a felelősséget, a munkát, és a harcot is ha kell.

    Különben elsöpörnek minket azok, akik még nem puhultak el.

    A posztnak valóban van igazsága, de egyoldalú marad azzal, hogy nem mutatja be: ez az önpusztító “férfiasság” pont azért harapódzott el, mert az építő jellegű férfiasságot módszeresen kiírtották.

    Hogy pont neked tetszik, azt egyébként megértem.

    13: Igen.

  13. 14 – Ábel:
    Curixnaka poszt nem tetszik, hanem megértette, amit te nem mondhatsz el magadról. Csak remélni merem, hogy legközelebb nem engem fogsz lebuzizni.

  14. Én örülök ennek a diskurzusnak. Ábelnek is (legyepált építő férfiasság, +1 a férfiak klubjának) és Curix-nak is van igaza (megmaradt káros szenvedélyek).

    Manapság egy dolog biztos a változás (már azt sem tudják néha, hogy a nőnek kinyissa-e előre az ajót, mert nem tudja, hogy az most feminista-e vagy sem) . A XXI. századra még jobban felgyorsult közösségi szétbomlás, lazuló erkölcsök és a gyengülő etikett is erősen benne van a dologban.

    Van egyébként erről egy jó kis könyv, amit magam már többször is átolvastam, címe: Nincs többé jófiú!

    A cím ne ijjesszen meg senkit, ha valaki ismer ilyen személyt annak nyugodtan ajánlhatja, nem fűzödik hozzá érdekem.

  15. 15: “Szerintem zseniálisan jó a poszt, köszi Tibor bá, hogy lefordítottad és megosztottad.” – Dehogynem tetszik neki! Nincs is ezzel baj, mért ne tetszhetne?

    El tudod képzelni azt, hogy valaki megért egy koncepciót, de vitatja?

    Egyébként a cikk állításait nem is vitatom. Kétségkívül így van. Az eredeti szerző céljait feszegetem. Aki elég nyilvánvalóan nem áll egyedül, hanem az egész feminista mozgalom szavait mondja.

    És azt is mondom, hogy bár ez igaz, a férfiszerep kapcsán mostanság ez a kisebbik problémánk. A nagyobbik az, hogy elvesztettük a lényeget.

  16. “A nagyobbik az, hogy elvesztettük a lényeget.”

    Na és mi a lényeg Ábel? Mit vesztettünk el?

    Egyébként tényleg nem “tetszik/nem tetszik” kérdés ez a poszt. A klímaváltozásra sem azt mondom hogy tetszik.
    Ez a poszt tényeket közöl. Tetszik vagy nem tetszik annak semmi jelentősége.

  17. A minap írtam, hogy minimum egymillió függő személy országa vagyunk, minimális önismerettel, jelentős érzelmi deficittel.

    Mások és magunk érzelmeinek fel nem ismerésével a nulláról indulunk és a mínuszba érkezünk, ez a férfiak és a nők egy részére is igaz.
    A tömegember ”nagy százaléka nem alkalmas önálló irányok felfedezésére” így garantált lesz az újabb apokalipszis. (Nulla-mínusz önismerettel)

    Férfias, kemény, ön-és szociális környezet pusztítás, nemzedékeken át.

    Hejj de szép is volt régen….a nagy dicső frontkatonák hazatérve terrorizálták a kiscsaládot vagy halálra itták magukat. Romboló mintát mutattak a velük egy háztartásban élő gyerekeknek.

    Ma sincs másképp, csak a harci fokost távirányítóra, konspirációkra, okoskodásra, stb. cserélték.

  18. “Romboló mintát mutattak a velük egy háztartásban élő gyerekeknek.”

    János
    ez így van, nagyon jó amit írsz, egyetértek veled. Ez az akkori “erkölcs” szerves része volt.

    Nálunk a faluban a 80-as években a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a részeg férfi éjjel kergeti az asszonyt az utcán és a gyerekeket is.
    Senki nem mert szólni érte, mert ezt a család belügyének ítélték meg.
    Lehet őket hibáztatni?
    Annyi biztos, hogy az akkori normák szerint ő egy “igazi” férfi volt. Ivott is dohányzott is és verte is a családot…. rengeteg mondás is forgott akkoriban a köztudatban, hogy a “nő verve jó” meg “verd el az első ingében” stb…. hasonló “bölcs” tanácsokat osztogattak az emberek egymásnak, illetve az idősebb férfiak a fiatal új házas férfiaknak….

  19. 20, Curix:

    Függő társadalom ez az egész….romboló (boldogan éltek, míg meg nem haltak) kapcsolatok, professzionális szerhasználat, videojátékok, xbox, konspirációk, társ -szex-szerelemfüggés…. ja meg az érintőképernyők….

    a destruktív erkölcsi minták változatlanok

    A PUA mozgalomról nem is beszélve….

  20. János

    ebből úgy látszik nem képes kitörni az emberiség. Meg vannak a korlátaink.
    Nem tudom elképzelni, hogy az emberiség egyszer kollektíven megérkezne a Nirvánába.
    Az egyedek képesek erre de a kollektíva nem.

    Vagy történik egy evoluciós ugrás vagy futjuk ezeket a köröket ujra meg ujra, míg nem a föld teljesen lakhatatlanná válik.

  21. 22, Curix

    Elég lenne bőven, ha csak 5-8 százalék haladná meg a szülei sorsát.

    Tömegemberek a széles utakat ismerik, azt igénylik és szeretik. Új, keskeny utakat nem vesznek észre maguktól soha.

    A Homo Sapiens érzelmi evolúciója az egyetlen esélye a (bio)diverzitásnak.

    Ugyanazt mondjuk.

  22. János,

    én azt a paradoxont vettem észre, hogy az ember a saját életszakaszán belül túl hamar válik termékennyé és ez megakadályozza azt, hogy igazi fejlődés átörökíthetö legyen, illetve a szülők sorsa meghaladható legyen.
    15-30 éves emberek nagyon durván kifejezve öntudatlanul vállalnak gyereket. Ebben a korban még nem történik meg a szellemi megérés, nincs meg az életbölcsesség.
    Majd mire ez olyan 50-60 éves korra megvan, addigra már nem lehetséges a szaporodás.
    Egy-egy generáció szinte alig fejlődik az előzőhöz képest. Apró pici változásokhoz szinte 50-100 év kell.

    Gondolod, hogy elég lenne az 5-8 százalék? Az azt jelentené hogy 15-20 emberből csak 1. Szerintem ez kevés….. vagy legalább is instabil lenne.

    Egyébként ez az egész csak az én hangos gondolkodásom, sehol nem olvastam ilyet….

  23. azt gondolom, hogy az érzelmi fejlődés a poligám és hűséges kapcsolatokkal lesz megoldható.

    Na ahhoz is előrehaladott önismeret szükséges, mivel az intimitás enélkül nem érhető el.
    Sőt, rendszeresen találkoznia kellene több baráti poligám csoportnak és itt elsősorban nem a szexualitás szempontja miatt!

    Nem fejezted ki durván.

    Majd amikor az önismereti utak, csoportterápia, pszichodráma olyan ismert lesz a társadalom széles köreiben, mint manapság a wellnes, akkor már közel leszünk az 5-8 százalékhoz….

    …a szerelem is fejlesztené a személyiséget amúgy…

  24. János “azt gondolom, hogy az érzelmi fejlődés a poligám és hűséges kapcsolatokkal lesz megoldható.” – Ez körülbelül olyan mintha azt mondanád, hogy a kicsattanó egészség kulcsa a korlátlan édességfogyasztás.

    A PUA mozgalommal meg vajon mi a baj? Savanyú a szőlő?

  25. 26. Ábel

    Vagy még inkább olyan, mintha valaki a kemény drog helyett füvet kezd el szívni és elmagyarázza, hogy ő tulajdonképpen tiszta 🙂

    János:
    A poligám, hűséges kapcsolat is a hedonizmus egy formája. Ha valamelyik résztvevőre ez a hedonizmus nem igaz, akkor az viszont lelkileg sérül.
    Tisztának tűnik, de ez is csak a destruktív erkölcsi mintának egy új szofisztikáltabb formája. Éljük meg rejtett szexuális vágyainkat, de mutassuk, hogy hűségesek vagyunk. Pontosan ez jellemzi a kor társadalmát, amikor trágyát csomagunk be díszdobozba és mutatjuk, hogy az mennyire szép, és tökéletes. Ennyi erővel járhatunk mindig ugyanabba a swinger klubba és mondhatjuk, hogy hűségesek vagyunk, mert máshová nem járunk.

    Egy nő és egy férfi kerek egész, egymást tökéletesen kiegészíti. Nem kell mellé semmilyen sallang. Csak bonyolítja a dolgokat és végül nem ad többet mindenkinek.

  26. Egyetértek kamionossal.

    Ha valaki tudatos életmódot folytat az azt is jelenti hogy képes saját vágyait érzelmeit meghaladni.
    Ha tudatos vagyok tudom, hogy pillanyatnyi elönyért nem adok fel egy hosszútávú jot.
    A férfi nö együttlét lemondásokkal jár, de semmi más nem képes többet adni.

  27. 21. János

    Teljesen egyetértek. A függőség korát éljük. Különböző szubjektív, vagy valós hiányokat igyekeznek az emberek hajszolva kielégíteni, átesve a ló túloldalára. De ezek csak pótlékok, a valós hiányt nem pótolja. Ezért kell egyre több belőle, hátha az lesz a megoldás. És máris kialakult a függőség.

    Akinek nincs nője, az pornófüggő és mindenevő. Akinek van, de valamit nem kap meg, amire vágyik, az arra specializálódik.
    A szerencsejátékfüggő pénzre vágyik.
    A számítógépes játékfüggő alternatív világra vágyik, ahol ő irányít…szemben a valósággal, ahol ehhez gyenge.

    Az agresszív, alkoholista családapa is erről szól. Az alkohol adja hozzá a bátorságot, hogy sérelmeit kimutassa és eltompítsa a való világot, ami neki fájdalmat okoz. Ő és sokan mások sem tanulták meg a problémákat felismerni és bátran nekifogni megoldani. Inkább alternatív valóságokba, függőségekbe menekülnek. Ezt a mintát adták tovább és ezekből lettek a mostani függők, akik ezt már modern formákban űzik. A következő generáció pedig még kap egy plusz adagot, hogy olyan sérült felnőttek nevelték, akik szivárványcsaládokat, melegpárokat (hogy az ennél betegebb dolgokat ne is említsem) hoztak létre a folytonos menekülés közben. Normális párkapcsolatra, családra közülük csak a kivételes öntudattal rendelkezőknek van esélye.

  28. Kamionos

    bár fáj amit a melegekröl irsz de sajnos egyetértek.
    Szerintem az emberiség ebböl nem fog tudni kimászni.

    Tömören és röviden: ennyit tudunk. Ennyit kaptunk a “teremtötöl” az “evoluciotol” kinek kinek hite szerint.
    Ha az ember szegénységben él az erkölcsre és alázatra nevel, ha gazdagságban az elfajulásra, könnyelmüségre. Ez között a kettö között mozog az emberiség sok ezer éve
    (nagyon durván leegysezrüsitve.)

  29. 24. Curix

    Nagyon jó gondolat. A megoldás a nagycsalád lehetne.
    A nagyszülők életbölcsessége jól jöhet(ne) a gyermeknevelésben.
    Már elrontott gyerekek nevelnek gyermekeket. Mit csinálnak?! Hát tovább rombolják a folyamatot.

    30. Curix

    Nem feltétlenül kell, hogy így legyen.
    Magad is felismerted a természetét ennek a problémának így meg is oldhatod a látszólagos dilemát.
    Egyszerűen a gazdagság ne jelentsen elfajulást. Magaddal megteheted!

    Minthogy a szegénység nem jelent sem feltétlenül erkölcsöt vagy tisztességet. Jelenthet puszta vágyakozást a gazdagság iránt. Amit ha elérszl már kezdheted is elöről, míg meg nem unod.

    Inkább vesd le ‘kabátodat’ és dobd ki a francba!
    Vagy még inkább:” Viseld úgy az életet mint egy könnyű nyári ruhát!”
    https://m.youtube.com/watch?v=hnR

  30. 24: Van benne valami, de mégsem egészen így látom.

    Én úgy vettem észre, hogy az embert az élet neveli: az élethelyzet, a felelősség, a nehézség.

    Emiatt van az, hogy egy negyvenéves lehet gyerekesebb, mint egy tizenötéves, aki már viseli az élet súlyát. Nem mondom, hogy tizenévesen családot alapítani lenne az ideális, de lehet, hogy még mindig kevésbé abnormális, mint negyvenesen még mindig mamahotelban lakni és pipiket hajkurászni minden felelősségvállalás nélkül.

    Huszonévesen az ember már teljesen készen áll arra, hogy elkezdjen dolgozni, családot alapítani és gyereket vállalni. Az elején éretlen, de pontosan a feladat megérleli rá.

    60 fölött viszont már fáradtak az emberek. Nincs türelmük a sok sírást hallgatni, éjjel fent lenni, pelenkázni, stb. Ezért is van az, hogy a nagyszülők többsége elkényezteti a gyereket. Ha közben ott van a szülői felelősség, akkor ez a helyén van. De ha a nagyszülői kényeztetés dominál, az se lesz jó a gyereknek.

    Én úgy látom, hogy igenis létezik az a jelenség, hogy az egyik generáció meghaladja az előzőt. Csak közben be-bejönnek új hibák is, amik adott esetben többet rombolnak.

    Az egyik legjellemzőbb hátrány manapság, hogy a gyerekek nincsenek az apjukkal. Rengetegen nőnek fel mozaikcsaládban, apai minta nélkül, és még az iskolában is csak tanárnők vannak. Nincs előttük férfi szerepmodell. De még akinek otthon is az apja, a legtöbb apa reggel elmegy dolgozni, és este ér haza. Alig van a gyerekével. Régen a mindennapi munka is a gyerekek szeme előtt történt, ahogy nőttek, fokozatosan belevonták őket, úgy nőttek föl, hogy együtt dolgoztak az apjukkal. Ez ma alig fordul elő.

    És akkor jönnek a videojátékok meg a pornó, hogy betöltsék az űrt…

  31. 32.
    Ábel
    Egyetértek.

    Az élet nevel az biztos. De aki farkasokkal nőtt fel mint egy kis Maugli, az mire lesz jó?
    Még kétlábra sem tud állni. Egy vadember lesz. Nem fog kisdoktorit, verset írni, zongorázni stb. amiben a lelke kicsit kiteljesedhet.

    Jobb ha az élet nehézségei már egy értékekkel felvértezett gyereket kapnak el.
    Ezt csak egyetemes értékeket tartalmazó neveléssel lehet elérni, ilyen abszolútum pedig csak egy van, a tudás csak ami számít.
    Ez pedig tudjuk ki, mi.

    A mai rendszer annyira téves, hogy a szülő energiamennyiségének jelentős részét felemészti a nevelésben gyakorolt kompenzációja az esemenyek ellenében, jó esetben.

    Vagyis, hogy a sémákból álló téves gyakorlatot és általános iranyelveket megváltoztasd benne. Még pontosabban ki se alakítsuk benne a mintaadásunk révén.
    És ezt meg is kell tudni valósítani, na ez az igazán nehéz.
    Hülyének ritkán lesz okos gyereke.

    Pl. Itt vagyok én. Könyvek tucatjait olvastam el(komoly szakkönyveket is), de a hétköznapi életben rendre kudarcot vallok.
    Naponta többször kapom magam azon, hogy már megint egy f@sz voltam. Amit én már megszoktam, de a gyerek előtt tilos csúnyán beszélni vagy kiabálni, néha mégis megteszem.

    Az emberek nagy többsége-sajnálatosan- meg teljesen meg van győződve, hogy mekkora értek ami értéknek hisz és adja tovább a szarát, folyamatosan romló színvonalon.
    Ördögi kör.
    Jó hír, hogy lehet felfele kapaszkodni.

    Nagylanyom 13 éves. 10 éve elmentem tőlük, de így is többet tudtam adni neki, mint az apukák nagy többsége akik velük élnek.
    Persze nem ők a mérce, és arulasom tényét nem csökkenti sohasem.
    De ezt már megbocsátottuk(ő is) nekem.

  32. Ábel

    nem sokat értettél meg abból, amit írtam.

    20 évesen tökéletes biológiai szülő lehetsz, sőt a legjobb.
    Az élettapasztalatod viszont még szinte nulla. És mivel ilyennel nem rendelkezel
    továbbadni sem tudod. Vagyis az utódod pont olyan “tudatlan” lesz mint te.
    (Tökéletesen láthatod a cigányokon, hogy miről beszélek)

    Ezek a tudatlan 20 évesek viszont simán válhatnak tudatos 50-esekké.
    És pont ezt írom én is hogy ekkor az utód létrehozás már nem elképzelhető a biológiánk nem támogatja, pedig sokkal több értékes dolgot tudnánk átadni.

    Ez bebiztosítja az emberiség nagyon lassú fejlődési folyamatát.

  33. 34: Te nem értetted meg amit írtam.
    A kor nem egyenlő az élettapasztalattal. Lehet valaki 50 évesen is lélekben kamasz, vagy 20 évesen felnőtt.

    Ezen kívül lehet sokféle élettapasztalatod, de azt a tapasztalatot, ami a gyerekneveléshez kell, semmi más nem fogja megadni a gyereknevelésen kívül.

  34. 33 – Balázs:
    Tanulni gyerekkorban, serdűlőkoran, ifjúkorban lehet, és kell. Aki ezt ezért vagy azért elmulasztotta és később rájön a tanulás hiányára, ezer számra olvashat könyveket (komlyakat is) sose fogja behozni a hiányzó alapokat. És ez detektálható lesz megnyilvánulásaiban. 🙁

  35. 36: Tény, hogy fiatalkorban fogékonyabb az agy. Ami szerintem nehézzé teszi a dolgot az az, hogy a gyereknevelés oroszlánrésze nem a tudatos döntések, hanem a példamutatás, minden amit az ember tesz, beleértve az azonnali reakciókat is. Ezt nem az iskolában tanulja az ember, hanem tudattalanul belenő.

    Ezt a beégetett programot tudatosan felülírni – nem lehetetlen, de piszok nehéz, és sok hibával jár.

  36. 34, Curix

    A megoldás az érzelmi evolúció.

    Gondold csak át, egymást ismerő – netán egymás közelében lakó, többféle korú nő-és ferfi, gyerekek közül, ha csak 2-3 rendelkezik előrehaladott önismerettel és ténylegesen tudatos döntési képességgel…és nem a családi példa után menne.
    Az entrópia az interperszonális kapcsolatokra is érvényes, ezért szükséges önmagunkat folyton megmunkálni.

    Könyvekből nem lehet önismeretet szerezni, csakis úgy, hogy nálunk fejlettebb emberekkel vagyunk kapcsolatban, aztán majd magunkkal is kapcsolatba kerülünk, ahogy az intimitásunk is fejlődik, úgy a traumáink is gyógyulnak.

    26, Ábel

    Nem savanyú a szőlő, bár tény, hogy két éve egyedül, önálló háztartásban, hitelmentesen élek.

    36, Tibor

    A ,,megnyilvánulásokból” nekem is az jön le sok-sok poszt óta, hogy nem tudatosak a bekiabált mondatok, csak ömlik az egyéni tudattalan megnyilvánulása a 110-es pvc csövön, az otthon látott minták szerint kifelé!

  37. Modernkori pszichológia azt tanítja hogy korábbi gyermekkori szokásaink berögződéseink javíthatóak, felülírhatóak. Magyarán a tudatalatti tartalma modosítható.

    Na most ez igaz, csak van utána egy elég nagy “de”.
    Lehet modosítani ezeket csak vért kell hozzá izzadni és nem lesz az igazi.
    A szülő szerepe oriási, szerintem nem is tudják mekkora.

    János,

    az érzelmi intelligencia is borzasztó lassan fejlödik. Ezeket senki nem tanítja.
    Enélkül az evolució nehézkes lesz.
    Nem hiszek benne hogy sikerülni fog.

  38. 39. Tóth János

    Na látod ezt kéne Tibor bátyámnak megtanítani! Hogyan kell személytelenül elérni, hogy a másik meg is értse, hogy kussoljon.
    Tényleg király!

    Amúgy a diagnózis helytelen, nálunk nem ez volt a minta, lehet, hogy pont ezért?! Azonban a hatáshoz kellett az utalás,megértem.
    Tényleg vettem a lapot, csöndben is maradok.

    Azonban mielőtt kivonom magam a forgalomból, egy rövid kérdést feltennék, ha még lehet.

    Ugye ez is tőled való?! :”aztán majd magunkkal is kapcsolatba kerülünk,”

    Most ki kivel is kerül kapcsolatba? Én magammal? Akkor én most ketten vagyok?

    Szeretném ha ezt -az oldal kritériumának megfelelően- egy rövid négysororosban kifejtenéd. Csak azért röviden, hogy csökkentsük a 110-es pvc(?) cső méretét. Gondolom azért pvc ,mert szennyvíz, de az meg általában -ter,észete szerint-kifele folyik.

    És most már-feltéve ha olvasod- nem lenne elegáns ha nem válaszolnál! Hogy úgy mondjam, az nem ér!
    Azonban ha válaszolsz, akkor előfordulhat, hogy hamar betévedünk a sötét rengetegbe(feltéve ha kérdezhetek utána még).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük