(3465) A halál gondolata

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Legyen saját és fajunk halála a téma

2021 a 89. év

Kábé egy éve elkerülhetetlen a halál gondolata, saját halálunk, és az emberiség kihalásának a gondolata.

Akit foglalkoztat saját halála, annál ez rányomja bélyegét arra, hogyan vélekedik a politikáról, az idegenekről, a vallásról, és sok minden másról.

A vitatémák között a halál ez ideig tabunak számított, de már nem az, hiszen léteznek például halál-kávéházak, amelyekből az elsőt 2004-ben nyitották meg Svájcban, de hamarosan elterjedt az egész Földön, ahol az emberek egy csésze kávé és néhány sütemény mellett kiönthetik a félelmüket.

Az, hogy nem szívesen beszélünk róla, az arra utal, hogy félünk tőle, és ezért – ha lehet – nem gondolunk rá. Erre azonban nemigen van közvetlen bizonyíték. Felmerül tehát a kérdés, mi a normális mértékű „tartok tőle” a halállak kapcsolatban, és mi módon manifesztálódik ez?

Kísérletek a halállal: Kérdőíves felmérések szerint úgy tűnik, hogy szeretteink elvesztése jobban idegesít minket, mint saját halálunk. Ezek a felmérések azt is feltárták, hogy maga a megszűnés kevésbé foglalkoztat minket, mint a halált megelőző elhagyatottság, és szenvedések. Közvetlen rákérdezésre, hogy félünk-e a haláltól, a legtöbb ember nemmel válaszol, és csak enyhén idegesíti a kérdés. Az a néhány ember, akiket a téma erősen felidegesít, pszichológiai értelemben abnormális és ezért kezelésre szorul.

Másfelől viszont valószínűleg azért vallják be kevesen, hogy félnek a haláltól, mert nem szívesen tárják fel félelmeiket. Ezen feltételezés alapján a szociológusok majd 30 éve vizsgálják a szociológiai és pszichológiai hatását annak, ha szembe kell néznünk saját halálunkkal. Több mint 200 esetben arra lettek egyének felszólítva, hogy képzeljék el magukat haldoklás közben.

Az első ilyen kísérletnél járási bírókat teszteltek, akiknek az volt a feladatuk, hogy hipotetikus esetekben szabjanak ki óvadékot feltételezett prostituáltakra. Átlagosan azok a bírók, akiket előtte szembeállítottak saját halandóságával, 455 $ szabtak ki, míg a kontroll csoport csupán 50 $-t. A halállal szembenézők nem csak jobban büntettek, de nacionalistábbak is voltak, inkább voltak előítéleteik idegenekkel, más vallásúakkal, és eltérő életkorba tartozókkal szemben. Összegezve, azokkal szemben, akik más csoporthoz tartoztak, szigorúbbak vagyunk.

A halál emlegetése nagyon érdekes módon befolyásolja politikai és vallásos hitünket. Egyfelől polarizál minket: politikailag a liberálisok még liberálisabbak lesznek, konzervatívok pedig még konzervatívabbak. Ehhez hasonlóan, a vallásos emberek még erősebben fognak hinni, az ateisták pedig még inkább ragaszkodnak elképzeléseikhez.

Másfelől viszont a felmérések tanúsítják, hogy a halál fontolgatása mindkét csoportot egy alig érzékelhető, finom módon a vallásosság felé tereli. Amikor pedig a halálra való utalás eléggé erőteljes, és ha az egyén nem figyel korábbi politikai elkötelezettségére, hajlani fog a konzervatívabb nézetek felé.

Mit jelentenek ezek a kutatási eredmények? Ugye a főkérdés, hogy a halál valószínűségének növelése miért tesz minket szigorúbbá, konzervatívabbá, és vallásosabbá? A különböző vallások tényleges halhatatlanságot ígérnek, míg a világi kapcsolataink, mint nemzeti hovatartozásunk, etnikai azonosságunk szimbolikus halhatatlanságot nyújtanak. Ugyanis, ahová tartozunk, azok a csoportok túlélnek minket. Kultúránk védelme hovatartozási érzést táplál, és megsértői (pl. prostituáltak) ellen szigorúbban lépünk fel.

A fentiekkel összhangban a kutatók azt találták, hogy a halál emlegetése nyomán még inkább szeretnénk magunk és utódaink számára hírnevet szerezni, ami szimbolikusan halhatatlanságot jelent. Vagyis munkásságunk és DNS-ünk által akarjuk magunkat halhatatlanná tenni.

Rákérdezésre nem tűnünk úgy, talán saját magunk számára se, mintha félnénk a haláltól. Arra se gondolunk, hogy a halálra gondolás ilyen nagymértékben hatna ki szocializálódásunkra. Viszont azt tudnunk kell, hogy az ember szinte képtelen elképzelni hogyan fog érezni vagy viselkedni egy bizonyos jövőbéli helyzetben. Ráadásul, hasonlóképpen nem vagyunk képesek rájönni miért érezzük úgy, ahogy érezzük, és miért viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk. Ezért aztán rájövünk vagy sem, úgy tűnik, a halál tényével való foglalkozás felnyitja Pandora szelencéjét.

Tehát, beszélgetés útján a halál demisztifikálásából mit tudunk hasznosítani? Talán azt, hogy felügyeljük a bennünk kialakított változásokat, és megtesszük a szükséges korrekciókat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

16 gondolat erről: „(3465) A halál gondolata

  1. Ennek a bejegyzésnek nem látszik a címe az oldalsó listán!

  2. Pár napja ment el édesanyám. Ott voltunk mellette az utolsó pillanatban is. Nem semmi érzés látni valakit meghalni, főleg ha az a személy egy közeli hozzátartozónk…
    Ami érdekes volt, hogy az utolsó pillanatban még fájdalmat lehetett látni rajta, de pár másodperc múlva béke és enyhe mosoly látszott az arcán. A halál beálta után fél órával még erőteljesebb volt a mosoly.

  3. 2 – Intuitív:
    Fogad részvétünket, és csodálatunkat, hogy erről be tudtál számolni.

  4. Köszönjük, Tibor bá, az időszerű írást! Szűk egy hete volt hamvazószerda, amikor a katolikus misén mindenki hamukeresztet kap a homlokára, ezzel a figyelmeztetéssel: Memento Mori! Emlékezz a halálra!

    Ez a kis tanulmány meg is magyarázza, miért jó a halálra emlékezni. Helyükre kerülhetnek az értékek a fejünkben. Mi fontos igazán, mi nem annyira.

  5. 2 Intuitív
    Már régen volt, mikor apám meghalt agyvérzés után öntudatlanul, kórházban.
    Hihetetlen, de megvárt bennünket a halállal, és az utolsó perceit vele töltöttük.
    Megrendítő élmény volt, a homlokát simogattam haláltusájában, megnyugodott, elmosolyodott, és meghalt.
    Életre szóló élmény volt, soha nem felejtem el, és jó érzés tudni, hogy el tudtunk búcsúzni a magunk módján…
    Szóval teljesen együttérzek…

  6. Én csak olyan szinten gondolkodtam a témában ezzel kapcsolatban hogy anno még azt mondtam hog megcélzom a 90 évet (most 36) . De ahogy haladunk előre a korral változnak a dolgok.
    Már azt látni a mostani 50-60-as korosztálynál hogy valamilyen betegség elviszi őket gyorsan. Talán aki még most 75-80 éves elketyeghet 90-ig , de aki most 50 az nem tudom elmegy e 70-ig annak ellenére hogy feljett az orvostudomány.
    Egyrészt azt láttam hogy a most 90 évesek nemigen vannak megbecsülve (ez csak dédmamámnál láttam lehet nem általános ) a gyerekeik által.
    Namármost a most 70 évesek amikorra 90-es lesznek még annyira sem lesznek megbecsülve (pl.gyerek odaköltözteti az öreget, gondozza stb…)
    Ha megérném is a 90-et ki a lószarral beszélgetnék ? Mikor már minden korombeli kihullik körülöttem 60 évesen.
    Itt már nincs olyan pl gondolom nálatok sem Tiborbá hogy kiültök az utcára a kaputok elé a diófa alá idősek és beszélgettek pl. az összeomlásról :D. Vagy elmegy előttetek az utcabéli ember bicilivel a boltba és leáll 5 percet beszélgetni veled hogy mi van haver , ezt hallottam a híradóban.
    Az tapasztalható hogy korunkban 60 felé lerobban az ember és mire nyugdíjas lenne már nem nyugalomban él hanem jönnek a betegségek.
    Időskori gondozás gyerekek által eltűnőben van , ált. beadják az öreget az idősotthonnba.Mert Már olyan sincs hogy férj feleség otthon van és még az egyik tud menni ,tenni addig a másikat is ellátja.Azért nincs ilyen mert általában valamelyik fél (ha nem egyedülálló éppen) elmegy 20 évvel előbb(ált. férfiak).Gyerekek általi szülőlátogatások is már ritkák szerintem főleg ha messze laknak. A klasszikus papa mama szerep megszűnt, nem jön már az onoka egész napra a papához játszani az udvarban .Ugyanis ha körülnézek a mostani 40-es generáción a mostani 40-es-eknél néhol van gyerek, ha van is akor 35 felett. Ha elvétve van egyerek akkor várd meg még a gyerekednek gyereke lesz 35
    szintén 35 évesen, így jó esetben 70 évesen születik meg az unokád ha éppen megéred és nem vitt el a rák. Ha megéred is 10 év mire felnő és játszhatsz vele. Ja nembiztos.Egyrészt lehet a gyereked szökőévbe egyszer hozza el az unokád , vagy épp az unoka nem szeret majd a papánál lenni, mert ezek már a telefont nyomkodják . Ahhoz képest én mamámhoz gyerekkoromban minden héten mentük játszani. Ha belegondolok milyen öröm volt ez neki is.
    Sőt mivel ott volt a kert minden héten mentem.Jók ezek a kapcsolatok de már a világ nem ilyen.Mamám szomszédjába mentem tegnap mert eladták a házat és hoztam el dolgokat.Az utcán állva eszembe jutott hogy 25-30 éve rengeteget játszottunk unokatesóimmal mamám háza előtt az utcán udvaron, ma meg évente egyszer sem találkozunk.
    Ma már a nygszülők,szülők látogatása sem divat , évente max 2-3 alkalommal látogatják sok helyen , és sokszor még lenézik őket mert már nem azon a frekvencián vannak.
    Mamámnak anno rengeteg szomszéd, ismerős .Vasárnap délután átmentek egymáshoz beszélgetni, kiültek a lócára stb..Na ez is eltűnt , a szomszédok jó mégegyszer mondom jó ha köszönnek egymásnak ha elmennek egymás előtt, nemhogy átmenjenek egymáshoz beszélgetni (tévét néznem meg nemtudom).
    Tehát anno az öregeknek alap volt a gyerek 20 évesen és onoka, addig ma ritkaság a nagy család és jó ha 40 évesen szülnek elvétve, de a többség szingli. Általában itt is azok szülnek akik felszopták magukat manageri szintre vagy olyanok akiknek inkább nem is kellene .Anno az emberek átjártak egymáshoz ma szinte senki sehova, max elvétve látok kiülős pados beszélgetéseket.

  7. Mi lesz a ma sok gyerektelen generációval.60 évesen elviszi őket a stroke és max 5 munkatársa lesz a temetésén, vagy ha megéri a nyugdíjaskort akkor lehet megy egy öregotthonba(ha tudja fizetni) és max. kártyáznak majd a többi öreggel. De itt már nem lesz unoka, meg nagy 50 fős rokoni kör a temetésen, max az öregotthonból 2 kártyapartered megy el 😀

    Ilyen szempontból egyébként nem is akar az ember 90 évig élni , mert mi a fasznak, ez a világ már nem az a világ ami volt.Szerintem elég ebből 60-70 év is . Hozzáadva még azt hogy szűkül az élettér, az életszínvonal, jön a melegedés és egyre szarabb világ felé haladunk.Ilyen szempontból mi a francnak féljünk a halától. 20 -30 év múlva a mostani generáció ha megöregszik akkor egy fostalicska lesz az egész a fenti dolgok miatt.

    Ha mondjuk nem lesz senki körülöttünk mi a rákot csináljunk majd? Kiüljek az ablakba 70 évesen (akkorra annyi lesz a nyugdíjkorhatár) és nézzek ki a fejemből egész nap? Ki fog elvinni kórházba ha nem bírok majd menni? Mert szüleimet még elhordom én de engem a meg nem született (vagy ha megszületne sem ) gyerekem biztos nem fog elvinni. úgy mint sok fiatalt akinek nincs utód, de ha van is az már nem fogja vinni. Max. belehoggyozunk a konnektorba és kész 😀
    na de téynleg az a szociális háló ami volt a régi időseknél ma már nyomakban sincs a mai fiataloknál és ebből nagy baj lesz.

    Tiborbát is a blog élteti és az hogy otthoni körülmények között él egészségesen. Egy öregotthonba blog nélkül már szerintem rég elpatkoltál volna Tiborbá :D, de reméljük még tolod vagy 10 évet a blogot:D. Na éppen ezért is fog a mostani fiatal generáció elpatkolni.Rokoni, családi, emberi kapcsolatok szétszakadtak, műkaja, stb…

  8. 2,Intuitiv
    Fogadd részvétemet és soha ne érjen téged több gyász.
    Drága édesanyádnak örök nyugalmat.

  9. 8. andrew

    Én is remélem, hogy Tibor bá’nyomja még vagy tíz évig. És én még olvasom is, mivel jelen leszek.😋

    A társadalmi deviancia normává válásának egyenes következménye amiket írtál. A deviancia pedig egyenes következménye az erkölcsi értékvesztésnek, az pedig a felelősség felvállalásának hiányából fakad Stb., stb.

  10. 8 & 10:
    Nem az a kérdés, hogy itt leszek-e 10 év múlva, hanem az, hogy lesz-e 10 év múlva? Szerintem NEM.

  11. Robert Kennedy Jr. írta: ( John F. Kennedy unokaöccse.)

    Halál panel (VIDEÓ). Bill Gates megmondja, mire jó a védőoltás.

    forrás: lowoa.csapata.hu

  12. Reményik Sándor: Öreg ember az októberi napon

    Öreg ember az októberi napon

    Mi lesz, mi nem lesz, mindegy már nekem,
    A nap süt, s ez a negyedóra jó;
    Szelíd tüzén melegszik vén fejem
    ,S szívem, a mind halkabban dobbanó.

    Fülembe zúgnak távol riadók,
    De bágyadtan és érthetetlenül,
    Ködben tülkölnek süllyedő hajók,
    Mit bánom én, ha minden elmerül.

    A béke nem érdekel s nem a harcok.
    Egy negyedórát süt a nap nekem,
    Mint kis madarat: becézgetve tartok
    Egy száraz levelet a kezemen.

    Koronák ha eltörnek, törjenek,
    Népek ha szertehullnak, hulljanak!
    Temessen el mindent a görgeteg,
    Egy negyedórát süt nekem a nap.

    Nekem már nincs a földön otthonom.
    És vissza nem tartnak szelíd kezek,
    Kicsit még sütkérezem a napon
    És aztán… csendben… én is… elmegyek.

  13. Párhuzamos gondolatok, életszemléletek:

    11. Tibor bá’
    “Nem az a kérdés, hogy itt leszek-e 10 év múlva, hanem az, hogy lesz-e 10 év múlva? Szerintem NEM.”

    13. malleusorbis
    “Reményik Sándor: Öreg ember az októberi napon”

  14. 11 Tiborbá

    Úgy legyen 😀 . A világ eljutott oda hogy el kell pusztulnia.
    Kíváncsi leszek milyen lesz 10 év múlva a világ.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük