(3437) Jancsika

Jancsika 10 éve nincs velünk. Most posztot csináltam a véleményéből a szombati témával kapcsolatban.

„Nem ismerem a húrelméletet, de azt tudom, hogy megmagyarázza a világ dimenziószámát, vagyis nagyon nagy prediktív ereje van. Azt pedig már megtanultuk, hogy a saját képzelőerőnk korlátai nem jelentenek korlátot a világ működésére.”

MÉG EGYSZER (sokadszor): A VILÁGNAK NINCS DIMENZIÓSZÁMA!!!!!!!

Amikor arról beszéltem, hogy a tudomány dogmatikus, a tudósok félretájékoztatják a laikusokat, emiatt a tudomány hitelességét veszíti, VÉGIG PONTOSAN ERRŐL BESZÉLTEM! Te, aki egy, a fizikában hihetetlenül mélyen jártas, intelligens, nagyszerű ember vagy, aki még ráadásul vitatkozni is kiemelkedően magas szellemi szinten tud, HOGY ESHETTÉL BELE EBBE A LOGIKAI CSAPDÁBA??? Főleg azután, hogy 5 kommenten keresztül mást se boncolgattam, csak ezt.

Ráadásul a mondatot innentől kezdve teljesen értelmét veszti, mivel egy hamis mondatból vonsz le egy nem létező következtetést. Abból, hogy a húrelmélet magyaráz valamit, ami a valóságban nem létezik, ebből következik, hogy magas prediktív ereje van?

Komolyan nem érzed az óriási képzavart?

EZÉRT írtam azt az elején, hogy nem vagyok biztos benne, a tudomány művelői valóban képesek-e különbséget tenni a valóság és az általuk kitalált nem létező világ elemei között. Pontosan ennek adtad jelét most.

Tudod, mi ez az egész? Ez pontosan ugyanaz a pszichológiai mechanizmus, mint amikor a varázsló össze-vissza kuruzsol valamit, és mivel senki nem érti, hogy mit csinál, ezért már biztos fog tudni esőt csinálni. A legtöbb ember nem érti a 3-nál magasabb dimenziójú vektorterek matematikáját – TEHÁT biztosan nagyon okos dolog, HISZEN nem értik.

Kérlek szépen, ne essél bele ebbe a csapdába. A matematika ugyanaz, mint a kuruzsló varázsló esete – csinál VALAMIT, ami aztán az esetek egy bizonyos részében fog tudni használható előnyöket kovácsolni (esik az eső), más esetekben nem. Persze, a matematika mindezt jóval FEJLETTEBB szinten műveli, mint a varázsló, hiszen jóval nagyobb előnyöket biztosít az élet jóval több területén. De az alapvető mechanizmus ugyanaz! Kitalált, szubjektív modell alkotása, aztán ebből olyan következtetések levonása, amivel befolyásoljuk a környezetünket.

“A természet tisztelete, vagy akár az áhítat lelki alkattól függően velejárója a megismerésnek, de nem feltétele.”

Tökéletesen egyetértünk.

“Rendben, még nem jutottunk el az abszolút igazsághoz, de – a várható összeomlástól eltekintve – nem látok arra okot, hogy miért ne érnénk oda.”

Ezt Tibor bának már kifejtettem. Ezzel voltaképpen nem csinálsz mást, mint az általad proponált elméleti rendszert olyan tulajdonságokkal ruházod fel, ami nemcsak, hogy nem igaz, de ráadásul pontosan az ellenkezője igaz. Még soha, senki nem jutott el az abszolút igazságig – milyen alapon várod el a matematikától, hogy majd az képes lesz rá? Posztulálsz valamit, amit még soha senki sem látott, de szerinted amit te képviselsz, az majd képes lesz rá. Ami azt illeti, a matematika azzal, hogy már önmaga számára is megoldhatatlan egyenleteket gyárt, egyre messzebb kerül ettől, hiszen egy idő után maga is olyan bonyolulttá válik, hogy még a saját szintjén is kezelhetetlen lesz. Hol vagyunk még itt az “abszolút igazság” felfedezésétől?

Bár, mint azt valószínűleg magad is tudod:
“Légyen az víg majális, joghurt vagy kefir,
Schrödingernek egyenlete, az mindent leír.
Bár Einstein szerint kimaradt az erkölcs és a ló,
De ez is csak perturbáció.”

“Amit mondtam, hogy szeparált rendszereknek létezik matematikai modellje, amikre az általad elvárt bijektivitás jó közelítéssel teljesül, a megfelelő absztrakciók után, a mérhető mennyiségek tekintetében.”

Én meg többször, azt hiszem elég világosan kifejtettem, hogy egyrészt, a matematikai modellekben egyre több a valóság szempontjából értelmezhetetlen elem – sőt, ami azt illeti, egyre több bennük a MATEMATIKA szempontjából is értelmezhetetlen elem. Ezt Dirac imígyen fogalmazta meg:

“The underlying physical laws necessary for the mathematical theory of a large part of physics and the whole of chemistry are thus completely known, and the difficulty is only that the exact application of these laws leads to equations much too complicated to be soluble.”

Az állításnak az első részével természetesen nem értek egyet, de a második természetesen igaz.

Márpedig ha egyre több az értelmezhetetlen elem, akkor a matematikai modell és a valóság közötti leképezés bijektív volta ELKÉPZELHETETLEN, hiszen egyre nagyobb mértékben sérül az injektivitás.
A kutya egyébként a megfelelő absztrakciókban (is) van elásva. Mi a megfelelő absztrakció? Nem más, mint a matematikai modellből mindazon elemek elvetése, amik sértik az injektivitást. Igen ám, de akkor a modell megszűnik logikailag egésznek lenni – vagyis nem tudományos.

“A modelleknek azon elemei, amelyek nem felelnek meg valamilyen valós objektumnak vagy jelenségnek, izolálhatóak. Amint ez megtörtént, a modellek alkalmazhatóak.”

Ezt tárgyaltam volt az előbb. Az injektivitást sértő elemeket természetesen ki lehet a modellből iktatni. De az innentől kezdve sérti a tudományosság elvét, hiszen sérül a modellek logikája. Tehát a helyzet úgy áll, hogy vagy alkotsz egy tudományos modellt, ami képtelen az injektivitásra, vagy alkotsz egy nem tudományosat, ami imígyen lehet injektív. Sajnos az a tudomány, ami nem követi a tudományos módszer elvét, oly néven ismert, hogy ÁLTUDOMÁNY. Ma rengeteg képviselője van ennek, a youtube tele van ilyen “bölcsekkel”.

“A Standard Modell csoportelméleti tárgyalása például ebből a szempontból teljesen tiszta, a kezdetben nem beazonosítható részecskéket később megtalálták.”

A csoportelmélet tele van a valóság szempontjából értelmezhetetlen fogalmakkal, de ebbe most ne menjünk bele. Az, amit mondasz, miszerint a matematikai modellben előfordulnak elemek, amik a valóság korábban még nem ismert elemeire mutatnak rá, természetesen tökéletesen igaz, nem csak a standard modell esetében, ez igaz volt már a relativitáselméletre (a tömeg-energia ekvivalencia is ez), és a korai kvantummechanikára is (gondolj csak a kvantummechanikai harmonikus oszcillátor nullponti energiájára) – de itt ismét az a kérdés: attól, hogy két halmaz X elemben megegyezik, Y elem pedig még ismeretlen, abból feltétlenül következik, hogy a két halmaz megfeleltethető egymásnak? Szerintem a válasz egyértelműen nem.

“a fejlődés az általánosabb felé halad.”

A fejlődés az egyre bonyolultabb, matematikai szempontból is egyre inkább kezelhetetlen elméletek felé halad, amiben újabb már CSAK közelítő eredményeket lehet csinálni. A kvantummechanika óta nem volt matematikailag teljes rendszer. A kvantum elektrodinamika például le sem vezethető az axiómákból, egy csomó integrálnak nincs értelme benne.

“’ Tehát – megmaradva a leképezések példájánál’ – azt hiszem, mind a kettőt kipipáltam.”

Sajnos korántsem. Az injektivitás egyre inkább sérül, a szürjektivitás egyre szigorúbb feltételek megszabása esetén teljesül csak – matematikailag is!

“Valaminek a kritikája mindig két lépésből kell, hogy álljon. 1. Ez így nem jó. 2. Hanem így jó. ”

Oké, maximálisan konstruktív a javaslatod, ez tetszik.
1. Ez így nem jó: nem jó, hogy a fizika oktatásában, ismeretterjesztésében összekeverik a matematikai modell absztrakcióit a valósággal (lásd a világ “dimenziószámára” vonatkozó kijelentésedet).
2. Hanem így jó: Mindig, minden fizikai ismeretterjesztés során le kellene szögezni a következőket:
A) Minden bevezetett fogalom, tétel, posztulátum, KIZÁRÓLAG az emberi elme szüleménye, a valósághoz semmilyen szinten nincs köze.
B) Nincs végleges fizikai elmélet, végső megtalált részecske, végső igazság. A világ végtelenül bonyolult, az emberi megismerés határai végesek.

Ennek a két dolognak a belátása képezné a mondanivalóm lényegét. Az állításom pedig, hogy a tudósok, tudománnyal foglalkozók java része (sajnos a jelek szerint magad is) képtelen ennek a két pontnak a belátására.

“A megkérdőjelezésről még annyit: egy paradigmát olyan kísérleti evidencia fényében kell megkérdőjelezni, amit nem tud leírni.”

Pontosan. És pontosan ezért is van az, hogy a kísérleti fizika mindig képes lesz olyan jelenségeket leírni, amire még nincs elmélet – tipikus példa: sötét anyag. Az univerzum 95%-át alkotja, és még ELMÉLETÜNK sincs, hogy mi lehet az! Ezek után azt akarod mondani, hogy közelítünk a világ megismerése felé? És még ha képesek is leszünk leírni, utána jön majd valami más, ami még nagyobb, és még kevésbé vannak fogalmaink róla… és így tovább. A világ végtelenül bonyolult, a mi okosságunk véges. Sajnos ez a helyzet, törődj bele.

Madách ezen sorai nem az istenről szólnak, hanem a gondolkodó ember örök tépelődéséről az igazság keresése közben.”

Így van.

“Ugyanakkor newton mechanikája úgy tökéletes, ahogy van…. A makró világra.”

Minden elmélet tökéletes a maga nemében. Ha én azzal akarom magyarázni a világot, hogy a Földet óriási teknősbékák tartják a hátukon, annak az elméletnek is lesznek előnyei, lesznek szituációk, amiket meg fogok tudni magyarázni vele. Az elméletek jók, elméletek kellenek, tudomány, modellalkotás kell. Ez az emberi megismerés alapja. A probléma nem itt van.

A probléma ott van, amikor az elmélet DOGMATIZÁLÓDIK, és olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, amelyek túlmutatnak az eredeti elméleten. Mire gondolok? Hát például:

– A mostani vagy majdani tökéletesség beleképzelése a modellbe:
“Rendben, még nem jutottunk el az abszolút igazsághoz, de – a várható összeomlástól eltekintve – nem látok arra okot, hogy miért ne érnénk oda.”

– Annak az elvi szintű elvetése, hogy a modell esetleg nem lehet igaz, illetve azok stigmatizációja, akik nem a modellnek megfelelően gondolkodnak:
“Lehet, hogy ez neked ’édeskevés’, de szerintem jobb, mintha csak kántálnánk a tűz körül egész nap, és még nem is vagyunk készen.”
És:
“Azt hiszem, súlyos fogalmi tévedésben vagy néhány ponton, például ott, hogy a tudomány autokratikusságát dogmatizmussal téveszted össze.”
Ha nem gondolkodom úgy, ahogyan a modell megkívánja – csak az lehet, hogy maradi vagyok, és ősközösségi szinten a helyem VAGY valamit nem értek, rosszul látok, rosszul tudok – ha elutasítom a modell bármely részét, az csak azért lehet, mert defektes vagyok – véletlenül se azért, mert a dogma kicsit rugalmatlan.

– A valódi tulajdonságokkal való teljes ellentmondás:
“A terek felépülése, időfejlődése pontosan megegyezik azzal, amit az elmélet mond. Ha már rendszerről beszélünk, vagyis vizsgálat céljára elszeparáljuk a valóság egy darabját, akkor a két rendszer közötti megfeleltetés nagyon közel van ahhoz, hogy bijektív legyen.”

– Az elmélet alkotta szubjektív modell teljes és tökéletes összekeverése a valósággal:
“Zárójel: Nem ismerem a húrelméletet, de azt tudom, hogy megmagyarázza a világ dimenziószámát, vagyis nagyon nagy prediktív ereje van. ” Ide zárójelben MÉG EGYSZER: A VILÁGNAK NINCSEN DIMENZIÓSZÁMA. A dimenzió matematikai fogalom, a világ nem egy matematikai objektum. A kellő mélységű fizikai ismeretek megléte esetén a kettőt kéretik NEM összekeverni.

– És végül természetesen, annak a teljes, még elvi szintű elvetése is, hogy a dogma dogma volna:
“Nem fogom elismerni, hogy a tudomány dogmatikus.”

“A MI VILÁGUNKBAN nincs helye további dimenzióknak. Itt a matematika nem írja le azt, amit leír.”

Pontosan, mivel a dimenzió matematikai fogalom, nem a valóság része.

“De azt állítani, hogy a tudomány dogmatikus, nem helyes. Egyes, főleg idősebb tudósok, dogmatikusak lehetnek, de a tudomány nem, hiszen amit megcáfolnak azt azonnal elveti. Dogmatikus az, akinek van egy elmélete, hite, elképzelése és ami nem passzol bele, ami cáfolja, azt tagadja”

Abban Bockóval együtt tökéletesen igazatok van, hogy a tudomány KÉPES folyamatosan változtatni a dogma alapját képező modellt – pontosan ezért volt sikeresebb az őt megelőző összes dogmánál. Nem ragaszkodik abszolút igazságokhoz, az alapötlet folyton változik – de ettől még dogma, mert az ember, mint gondolkodó lény CSAK dogmatikusan képes gondolkodni. És persze említsük meg azt is, hogy azért a tudományban sem olyan egyszerű a modellváltás – lásd Einstein és a Nobel-díj esetét. A mai világszemléletünk voltaképpen a kvantummechanikára és az einsteini relativitáselméletre épül már közel száz éve. Itt sem volt egyszerű leváltani az alapötletet – még máig sem sikerült (pedig, mint az ennek a blognak is témája volt már több alkalommal is, nagyon megérett volna rá az idő). De abban abszolúte igazat adok mindkettőtöknek, hogy a tudomány legalábbis KÉPES erre. Ezért élte túl a vallásokat.

Összességében, ne értsetek félre, nem a TUDOMÁNYOS MÓDSZER ellen vagyok. Az egy ragyogó dolog, az ember egyik legnagyszerűbb eredménye. De a tudomány a mai világban ugyanolyan paradigmává vált, mint korábban a vallás – és ez nem feltétlenül jó dolog. Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy az összeomlást is a tudománynak köszönhetjük majd (a folytonos növekedést proponáló közgazdaságtan mögött is kőkemény matematika áll ám!)

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

22 gondolat erről: „(3437) Jancsika

  1. A tudomány, a fizika, a matematika sosem lesz dogmatikus. Nem hasonlítható valláshoz, ne tegyük. Pont ez a szép benne. Az 1+1=2 -ből levezethetö a relativitáselmélet. Minden logikus, megismételhető, dokumentalt, bizonyítható és megmérhető.

  2. ” A legtöbb ember nem érti a 3-nál magasabb dimenziójú vektorterek matematikáját – TEHÁT biztosan nagyon okos dolog, HISZEN nem értik.”

    Azért egy 3 dimenziójú gömböt a legtöbb ember el tud képzelni, mondjuk egy lufit. A negyedik dimenzió pedig-mondjuk- a tágulás, egy éppen és folyamatosan felfújódó 3 d-s lufi.
    A 4. dimenzió az expandálás maga(egyébként nem). Gömbszerű tágulás. A tér nem görbül(Infos) hanem görbültre keletkezik és terjed. A görbület íve és „hatása” pedig a távolságtól (is) függ. Kérdés, hogy a tér mindenütt ott van-e, vagy sem? Állandó és statikus, vagy sem?
    Mivel téridőről beszélhetünk csak, pusztán térről nem, így az állandó mozgás jellemzi, folytonosan keletkezik.
    Ez a mozgás az alapja a tágulásnak. A gravitáció pedig a minden létező tágulási hullámterének kölcsönhatásából fakadó legalapvetőbb(detektálható) tulajdonsága, ami tömegarányos, na de mi a tömeg?(dajtás), tehát minden rendelkezik gravitációs erővel.

    Érdekes visszaolvasni Jancsika hozzászólásait. Rendkívül éles meglátásai voltak.
    Isten nyugosztalja!
    Milyen érdekes lenne a mostani hozzászólásait olvasni a túloldalról!

    A semminek nincs energiája. A cikkben írt semmi, csak látszólag semmi.
    A semmi ugyanis nem tud megnyilvánulni. Ez egy fogalomzavar.
    A kozmológiai állandó, a nagy vákuum energiája, meg az a semmi belső tulajdonsága stb. kifejezések nem lehet, hogy mind a téridő energiájára utalnak, mint legelső megnyilvánulásra ? Vagyis minden az időből, mint legelső princípiumból jött létre?
    A téridőt nehéz mérni, mert az eszközök is mind benne vannak, húzd ki magad a hajadnál fogva! Azonban ahogy a cikk is mutatja egyre több jel mutat egyazon irányba, valami van.

    Ha innen nézzük az idő semmi, ha amonnan akkor minden.

    Nem véletlen, hogy a mélyen meditáló(tudat időszálon történő visszafejtő mechanizmusa) emberek a nagy ‘semmiben’, az ürességben találják magukat, miközben a testük ott hever, ül vagy egyéb. Mert innen visszafejtve az a kezdet.
    Ha még tovább jutnak tanulmányaikban meg is ‘fordulhat’ az illető látásmódja és a mindenséget szemlélheti, mint megvilágosodott. Ilyenkor- az elmondások szerint- mindenhol csak az Istent látja épp a szemlélt alakban.

  3. 1 Minato „Az 1+1=2 -ből levezethetö a relativitáselmélet.” – Na, hadd lám azt a levezetést!

  4. 3 Balázs, kis fantáziával a négydimenziós (1 idő + 3 tér) téridőt el lehet képzelni még görbülten is, ahogy az általános relativitáselméletből kijön.

    De ez a megjegyzés nem erről szól.

    Hanem a húrelméletről, ami arra csodálkozik rá, hogy a különböző elemi részecskék tulajdonságai kijönnek úgy, ha húrok különböző gerjesztéseiként számoljuk ki őket. Na, ezek a húrok vannak egy 26 dimenziós vektortérben. Ha te ezt a 26 dimenziós vektorteret el tudod képzelni, amiben azok a húrok vannak, amiknek a rezgései alkotják a részecskéket, akkor fizetek neked egy sört, vagy amit kérsz.

    Egyébként szerintem a kezdő bekezdés, amit Jancsika kritizált, meg is állná a helyét, ha módunkban állna ellenőrizni a húrelmélet helyességét és a többi plusz dimenziót valami új eredménnyel. Tudtommal a húrelmélet máig sem tekinthető igazoltnak, bár lehet, hogy csak lemaradtam róla az elmúlt 10 évben.

  5. 4 – Ábel:
    Szerintem a húr elmélet egy vicces próbálkozás volt. A 26 dimenzió azt bizonyítja, hogy a matematika mindent kibír, és ez volt Jancsika véleménye is.

  6. 4. Ábel

    Valóban nem erről szólt, de én egyben reagáltam a szombati posztra is, hisz ez onnan lett átvezetve részben.
    Véleményemben az tükröződik. Utaltam is rá.
    Sőt azt sem állítottam, hogy bárki ki tudná számolni, vagy el tudná képzelni, nemhogy én.

    Sör az jöhet, bár nekem még néha a 3 dimenzióval is gondjaim vannak. Múltkor a plafon és fal találkozásánál díszléceket vágtam gérbe a sarokban, sablon nélkül, komoly megpróbáltatás volt.:-)

    Jancsikának egyébként igaza volt sok mindenben. Csak abban nem, hogy így lépett ki! Bár ez az ő igazsága! Azért nem cserélnék vele!

  7. 6 – Balázs:
    Az utolsó bekezdésed tanulsága, hogy vannak olyan picsák, akiknek egy ilyen férfi se elég jó.

  8. 7. Tibor bá’

    hát igen, de ez akkor sem megoldás. Annyit egy sem ér!

  9. „X”
    Igen, sajnos itt sok hozzászóló, köztük én is „tudományos depresszióban” szenved. Veszélyes állapot. Nem lehet segítséget kérni, mert a tudásalapú negatív hozzáállás nem, vagy csak gyógyszerekkel (drogokkal) változtatható meg. Azt meg ki a fene akarná, hogy ne legyen önmaga, még ha nehéz is sokszor együtt élni a saját gondolatainkkal.

  10. Saját tapasztalat szerint a depresszióból ki lehet mászni rostdús kajával, minimális szénhidráttal, májvitaminokkal és bélbaktérium flóra teljes kitenyésztéssel a bélben. Vannak hozzá kúpok, ajánlani tudom. Kell hozzá még ivóvíz, napfény vagy D vitamin, kertészkedés, kutya (ő a lelki tükör és senki nem tud úgy szeretni, mint egy kutya), valamilyen hobbi és megfelelő megélhetés. Hozzáadott értékként nekem ettől elmúlt a szénanáthám, az ötletszerűen jelentkező extrém magas vérnyomásom, gyomorfekélyem, és a reggelente jelentkező ízületi merevséget is elfelejtettem. Tavasz előtt megéri csinálni egy hónapos diétát. Én nagyon sok cézár salátát szoktam enni kruton nélkül, meg savanyú káposztát, babot, brindzát, azaz juhtúrót. Jó segédeszköz valamilyen jucca tabletta, az fölrobban a bélben és kitakarítja, meglepő dolgok jönnek ki az outputon, rendkívül meglepő mennyiségben, ami nem beteges, nem kell megijedni.

    Ja, és a jelszó: MINDIG VAN HOLNAP. (be kell tervezni papíron)

    Tudom, hogy röhejesen hangzik, de mindezt teljesen komolyan mondtam.

  11. Re:11,13
    Én a depis korszakomon, ami nem ma volt, vers írással lábaltam ki, mert mindent kiírtam magamból, ami éppen nyomta a lelkemet.

    Plusz nekem a végső terápiának a metafizika jött be a legjobban, ami által ma már olyan derűsen tudom a legszarabb szitukat is szemlélni, hogy már a környezetemet bosszantom vele. 🙂 Plusz ad egy olyan vértet, ami által sokkal jobban elviselhetővé válik az anyagi világban való lét, minden problémájával egyetemben.

    Egy dolog biztos, a mai tudomány erősen korlátos tudással bír, így ettől nem érdemes becsavarodni, pláne nem öngyiloknak lenni, mert úgy jár az ember, mint az egyszeri peak oil fanatikus, aki 12 éve várhatja az olajtermelés összeomlását… 🙂
    Ha csődöt mond a ráció, csak az intuíció segíthet, ami lényegében az Univerzummal való asszociativitás.

  12. 6. Balázs
    „Jancsikának egyébként igaza volt sok mindenben. Csak abban nem, hogy így lépett ki! Bár ez az ő igazsága!”

    * Honnan eredhet a lélek és a test harmóniája, amikor a lélek mindig készen áll arra, hogy megmentse magát, cserébe a testéért.

    * Άβυσσος η ψυχή του ανθρώπου
    Feneketlen mélység lepi az ember lelkét.

  13. 14.dajtás
    „Egy dolog biztos, a mai tudomány erősen korlátos tudással bír, így ettől nem érdemes becsavarodni, pláne nem öngyiloknak lenni, …”

    Nagyon röviden:
    Valahol egy orosz erdő egyik tisztásán, a praktikus lélekorvos arra kérte az önjelőlt öngyilkost, hogy ássa meg a sirját.
    Ezután pancsóval és egy lélegeztető csővel fölszerelve elásta k.b. egy óráig.
    Az öngyilkos ezalatt az óra alatt újra átélte egész életét, elsirta magát és újjá éledt.

    Rátalált a (Great Reset) a Nagy Újrakezdésre, a normális élethez.

  14. 11 Technomuzsik
    Ezt legjobban Jack London fogalmazta meg önéletrajzi ihletésű regényében a John Barleycorn-ban, ahol megfogalmazta, hogy a túlzott erős intellektus és értelem ellensége az életnek, gyakran vezet az élet céltalanságának, reménytelenségének felismeréséhez.
    Ez a boldogok a lelki szegények más megfogalmazása.
    Mindezt ő erős alkoholizmussal ellensúlyozta… 🙂

  15. Re:18
    Ez szépen és jól hangzik, de ha az erős intellektus párosul egy erős egoizmussal, akkor a korlátos elme saját csapdájába esik, és kitalál minden féle pótcselekvést(drog, sex, alkohol), ami által megpróbálja elfedni valójában azt, hogy a dicsőített elméje milyen korlátos is valójában…
    Ezen csak úgy lehet tovább lépni, ha „Integrál szemléletet” elsajátítja az ember, és ezt az ordas nagy csúsztatást, miszerint „boldogok a lelki szegények” jól a kukába dobja, mert a valóban fejlett tudat szükségszerű velejárója a boldogság.

  16. 15. L. S.

    Hogy honnan eredhet ez a harmónia?! Pl.a légzésből ld.19 hsz .
    A léleknek nem kell megmentenie magát, legfeljebb a testet, azzal, hogy nem hagyja el.

    A lélek befolyásolása a test közérzetének javításával is kedvezőbb irányba vihető. Vagy a gondolatok befolyásolásával. Ezt- ha nem akarunk hókusz-kuszkuszt- nézőpont változtatással módosíthatjuk(ez lenne a pozitív gondolkodás).
    A leghatékonyabb módja a hülyeség abbahagyásának, ha abbahagyjuk.
    A lélek és hétköznapi észlelési rutin közötti határaink lebontása a fentiek kombójával elég célravezető.
    Épp testben épp lélek!

    Én sokszor testudatosan nem gondolok semmire, vagyis a testemre koncentrálva megszakítom a lélek működési sajátosságából fakadó(vagyis, hogy pörgeti a cellái között az információt) asszociációs gondolkodási kényszert. Főleg éjszaka csinálom, mikor felkelek és nem szeretnék egész éjjel hülyeségeken agyalni. Helyes légzéssel kombinálva egész jó.

    18.hubab

    Erre 17 évesen rájöttünk fűvezés közben. Vagyis minnél okosabb az ember,annál szomorúbb ebben a vilagban.
    Az addikciók csak látszólagos segítségek.
    (Jack London félúton leragadt. Volt egy regénye melyben egy tengerészgyerek úgy csapja be az életösztönét, hogy olyan mélyre úszott le, ahonnan már nem ért fel levegőt venni, így sikerült megfulladnia.)

    A fenzebb említett haverom ebbe menekült, drog 1 liter tömény, 6 éve 38 évesen temettük. Trndkívül okos srac volt.

    Jancsika valószínűsíthetően egy leszűkült(beszűkült) gondolkodási spirálba került, így ez megoldásnak tűnt.
    A depresszió is hasonló. A tudat erejét mutatja.

  17. Ha egy intellektus száz százalékban elkötelezi magát egy érzés, egy eszme mellett és, ha az a valami, valaki megszűnik, kilép az életéből, akkor érezheti úgy, ő is az út végére ért. Nincs tovább. (ebben nem feltétlen az intellektus a ludas)
    Aki úgy véli, magas intellektussal rendelkezik, sose kötelezze el magát egyetlen érzés, izmus mellett. Tudatosan legyen menekülő pályája, ami nem a drog, ahová fordulhat a további élete, ha megszűnik az érzés az eszme ami teljesen kitöltötte addigi életét.

    Mikor valaki magához köti annyira a kutyát, hogy mikor ő meghal, rövid időn belül a kutya is utána pusztul, akkor nem az intellektus az ok. Embernél sem mindig, egyéb ok is lehet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük