Tibor bá’ online

Kazai Anita munkájának összefoglalása ismeretterjesztői szinten (http://ec.europa.eu/health-eu/doc/jp_hu_art_hu.pdf):

Egy jó nevű „gyógyszer” leviszi a vérnyomást akkor is, ha semmilyen hatóanyagot sem tartalmaz, de a páciens hisz benne. Ez a placebo. Persze placebo bármilyen beavatkozás lehet, például egy ultrahangos vizsgálat, ártatlan infúzió, vagy injekció.

A helyzet az, hogy a modern gyógyászat kialakulásáig az orvosi eljárások valójában mind a placebo-hatás miatt működtek. Bár ezt a megállapítást a New England Journal of Medicine könyvkritikusa, //Luois Lasagna// túlzásnak ítéli – szerinte több, évezredeken keresztül használt növényi szer, így például az ópium, és a digitálisz kiállja a tudományos próbát, amivel több hazai szakember is egyetért.

A placebo-hatás tudományos vizsgálata csak alig néhány évtizedes, és a kérdés jelentőségét a legtöbb orvos ma is messze alulbecsüli, pedig a placebo-hatás a jövő nagy kérdése, ugyanis a szervezet öngyógyító apparátusának megértése hatalmas távlatokat nyitna, azonban a mai, természettudományos orvosi gondolkodás tagadni igyekszik évezredes mágikus múltja miatt.

De vizsgáljuk a jelenségeket! Egy nem specifikus szernek nem csak pozitív, de káros hatása is lehet: ha valaki kapott már például ópiát tartalmú fájdalomcsillapítót, és azt hiszi, hogy újra azt kap, gátlódhat a légzése. Ha a páciens bizalmatlan egy kezelés iránt, annak hatására tünetei rosszabbodhatnak, egy szer elhagyása pedig megvonást eredményezhet: posztmenopauzális hormonpótlás után a korábban hormont szedők kétharmada, a placebót kapók 40 százaléka számolt be ilyen tünetekről.

Hogyan hat? Többféle, egymást kiegészítő elmélet igyekszik magyarázni a placebo-hatást. Fontos a kondicionálás szerepe: ha a kísérleti állatnak rendszeresen cukros vízben adnak immunszuppresszánst, később a cukros víz önmagában is kiváltja az immunrendszer gátlását.

Egy új, azelőtt nem ismert gyógyszer az alkalmazás első időszakában elérheti a kívánt hatást, majd hatékonysága csökken. Ez állatokban nem érhető el, valami jellegzetesen emberi mechanizmust kell tehát feltételeznünk a háttérben: ez az „elvárás.” Viszont a placebóhoz is hozzászokik a beteg, azonban az adag növelése nem állítja vissza az eredeti hatást. A csökkenés kivédhető, ha a folyamatos kezelés során csak időnként adunk placebót, ezáltal a valódi farmakológiai hatás is érvényesül, de csak akkor, ha a beteg számára ez nem tudatosul, és véletlenszerűen következik be, hogy melyiket kapja.

Ha megmondjuk a betegnek, hogy placebót kapott, a hatás azonnal megszűnik. Az elvárások erejét az is mutatja, hogy a fájdalomcsillapítók és a szorongásoldók sokkal kevésbé hatnak, ha a beteg nem tudja, hogy ilyen szert kapott. Alzheimer-kórban nem hat a placebo, valószínűleg azért, mert károsodott az elvárásokért felelős agyterület, a prefrontális cortex.

Közreműködő tényező a motiváció is: ha a beteg meg akar gyógyulni, kiélesedik a testérzékelése, a tüneteit máshogy értelmezi és viselkedése is módosul; jobban hat rá a placebo és jobban gyógyul. Ezzel ellentétben, ha egy betegben az a meggyőződés él, hogy bűnei miatt van a betegsége, és tulajdonképpen vezekelnie kellene, minden gyógyszer hatástalanná válik, és szenvedés teljes „mellékhatások” jelentkeznek nála. Azaz a páciens világképe, a kultúra, amiben él, szintén befolyásolja a placebo-hatás megjelenését: a gyomorfekélyes brazilok kevésbé gyógyulnak placebo hatására, mint az észak-európaiak, a gyomorfekély Németországban kezelhető a leghatékonyabban aspecifikus szerrel, a német hipertóniások azonban mindenki másnál kevésbé placebo-responderek.

A teljes gyógyszerhatás létrehozásáért tehát a farmakológiai összetevőn kívül mindig számos más tényező is felelős, nincs gyógyszer placebo hatás nélkül. A gyógyszer sajátosságai (íz, alak, szín, név), a gyógyszerszedő tulajdonságai (kor, műveltségi szint, személyiség, szocio-kulturális háttér, betegségtörténet, tapasztalatok), a gyógyszert felíró tulajdonságai (kor, személyiség, attitűd, státusz, tekintély), valamint a helyzet, amiben a gyógyszert felírták (rendelő, osztály, laboratórium, szociális esemény) egyaránt számít. Ezért törekednek gyógyító

 környezet kialakítására az egészségmegőrző kórházak mozgalom tagjai. Vészhelyzetben az ember tudatállapota módosul, bármi, amit mondanak neki, mélyen beivódik az agyába, majd a szervezete aszerint működik. Ha baleset ér bennünket, önszuggesztióval arra érdemes törekednünk, hogy megnyugtassuk magunkat, és a sérülés gyors gyógyulásáról szőtt gondolatok járjanak a fejünkben. Ekkor a gyógyulás valóban gyorsabb lesz. Nincs a megfigyelőtől független külső valóság, ezt nem csak a kvantumfizika mutatja meg, de MRI-vel is látható: a többiek által ránk gyakorolt nyomás módosítja a tudatállapotunkat.

Bebizonyosodott, hogy az agy és az immunrendszer egységes, integrált védekezőrendszert alkot, és kiderült, milyen mechanizmusok révén befolyásolják az érzelmek a gyógyulást. A gyulladásos citokinek például direkt agyi hatással bírnak, a makrofágokon kívül a hipotalamuszban is termelődnek, kialakítják a betegség-magatartást (láz, hiperalgézia, anorexia, aluszékonyság, letargia, depresszió). Az is elképzelhető, hogy a depresszió szisztémás gyulladás (infekció, autoimmun betegség, rák, stressz) következménye, az antidepresszánsok pedig valójában gyulladásos citokineket gátló hatásuknál fogva működnek.

Egy tavalyi NewScientist-cikk megállapításai szerint a placebó-hatás aláássa az evidencia alapú orvoslást. Ugyanis sok gyógyszer csak a placebó-hatást erősíti fel; sőt ha a beteg nem tud arról, hogy például diazepamot kapott, az nem is hatékony a műtét utáni szorongáscsillapításban. Ezért meg kell reformálni a placebó-kontrollált vizsgálatok módszertanát – mondja Bitter István és Vitrai József a Placebo: az orvostudomány kulcskérdése című írásában.

Milyen a jó placebo? A jó orvosság vagy csíp, vagy keserű, vagy drága. Ha a rendelés szabálytalan (pl. reggel 3, délben 1, este 2) az sokkal hatásosabb, mint a szokványos 3×1. A nagyobb méretű kapszulák jobbak a kicsiknél, két tabletta hatékonyabb, mint egy, az injekció placebóbb a tablettánál. A márkás és drága készítmények „erősebbek”. A jó placebót lelkes, támogató orvos adja: ha a doktor metakommunikációs jelzései is azt az üzenetet közvetítik, hogy a kezelés hatásos, az 20 százalékkal dobja meg a reagálók arányát.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________