Emlékezés
Középiskolás első osztályban az osztályfőnöknek a matek tanárunkat osztották ki, aki már túl volt a nyugdíjkorhatáron. Ebből következően hatalmas rutinra tett szert. Kiváló volt a dákok kezelésében. Engem például néhány hónap után dolgozatíráskor kitiltott a teremből, le kellett mennem az udvarra, mert puskagyárnak tartott, nem teljesen ok nélkül.
Matekoktatáson kívül ő volt az iskolai énekkar vezetője is. Húsz-huszonöt fős énekkar a déli nagy szünetben felment a díszteremben, ahol többnyire mozgalmi dalokat énekeltünk, amivel aztán ünnepségeken felléptünk.
Negyedikben elterjedt a hír, hogy minket végigvisz, de utána nyugdíjba vonul. Tavasz felé ját az idő, amikor új nótát tanított be velünk. Szerettem volna betenni ide, de dallamot nem, csak a szöveget találtam, amit különben is tudtam fejből. Ez pedig így szólt:
Fiúk, ha megremeg kezemben e dús nedűvel telt pohár,
A vén kaszás ágyam fejénél már végórámra vár.
Ne féljetek, elrendelém már rég a tort, mit értem tartsatok,
Ha elmennék is én közületek, mulassatok, ne sírjatok.
https://www.youtube.com/watch?v=Kx-ONbOnoTU&ab
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________