Azok számára, akik nem ismerik Bhutánt: ez egy kis himalájai királyság, amely arról híres, hogy minden nemzeti politikai döntését a boldogságra alapozza.

Úti cél az utazás.

Többet tanultam a boldogságról, mint akadémikusként. Ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk a könyvek és levelek által megszerzett tudást.  Sok mindent élmény kell ahhoz, hogy valóban közvetlen tapasztalatot szerezzünk az életben.

Az alábbiakban felsorolunk néhány fontos dolgot, amit a boldogság felé vezető úton tanultam.

A tartós boldogság érdekében menj mélyre

Amikor az emberek a boldogságról beszélnek, egyesek azt életképes társadalmi célnak tekintik, mert a boldogságpolitika félreérthető úgy, hogy az emberek állandóan mosolyognak és nevetnek.

Bármilyen kellemes a mosolygás és a nevetés, ezeket állandóan csinálni se nem reális, se nem kívánatos. A fájdalmas érzelmek az élet természetes velejárói. Manapság szeretek sírni, ami egy fontos téma. És a szorongás, amelyre hajlamos vagyok, inkább kíváncsi leszek rá, mintsem elbújnék előle.

Az általam értékelt boldogság mélyebb kapcsolaton, célon és reményen alapszik, de van benne hely a szomorúságnak és a szorongásnak is. Valóban, ez a fajta boldogság az, amire egy olyan ország, mint Bhután, vágyik, és szerintem több országnak (és embernek) is ilyen kellene.

Legyen céljaid, de készülj fel arra, hogy elengedd őket

A célok hasznosak lehetnek. Irányt adnak mindennapi életünkben. De könnyű belekötni egy eredmény elérésébe, hisz a boldogságunk múlik rajta.

Ahelyett, hogy abban lennénk, amit a pszichológusok áramlásnak neveznek – egy magával ragadó, pillanatnyi létállapotban, makacsul haladhatunk a cél felé. Még akkor is, ha céljaink elérése nem mindig hoz boldogságot.

Amikor Bhután felé bicikliztem, sokszor elengedtem a gondolatot, hogy valaha is elérjem Bhutánt, és ezzel biztosítottam, hogy az utazásom céltudatos és élvezetes maradjon. És amikor megérkeztem, akármilyen gyönyörű is volt Bhután, a kimerültség és a honvágy uralt. Ha nem vagyunk boldogok az úton, akkor meg kell kérdeznünk, hogy érdemes-e egyáltalán elmenni.

Ne vezessenek félre a történetek

Sok történet szól arról, hogy mit jelent egy boldog élet, de ezeket nem mindig támasztják alá megbízható bizonyítékok. Példa erre a fent leírt „ha ezt elérem, boldog leszek” történet. Egy másik népszerű történet szerint a pénz által vásárolt boldogság. Kutatói pályafutásom nagy részét ennek vizsgálatával töltöttem (és 18 hónapig utaztam).

Egyértelmű, hogy a több pénz (az alapvető szükségletek kielégítésén túl) lényegtelen, ha összehasonlítjuk a jó minőségű kapcsolatokkal, a mentális és fizikai egészségünk gondozásával, valamint a hiedelmeink és értékeink szerint való értelmes élettel. Sajnos azonban ezeket a dolgokat gyakran feláldozzák a többre való törekedésre.

Ezek a történetek továbbra is fennállnak, mert olyan gazdasági rendszert támogatnak, amelynek célja a GDP növelése, nem pedig az emberek és a bolygó jólétének javítása.

Engedélyezze másoknak, hogy adjanak

A meleg és szeretetteljes kapcsolatok elengedhetetlenek a boldog élethez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek könnyen beszerezhetők.

Akadémikusként láttam, hogy az adatokban milyen fontosak a kapcsolatok a boldogsághoz. De sokakhoz hasonlóan nekem is nehezen tudtam megvalósítani ezeket a saját életemben. Nem így tanítanak bennünket, és gyakran azt gondoljuk, hogy az emberek csak akkor fognak szeretni minket, ha megfelelünk bizonyos kritériumoknak, nem pedig feltétel nélkül azért, akik vagyunk.

A kerékpáros utam során leginkább az emberek kedvessége és nagylelkűsége lepett meg. Az emberek meghívtak az életükbe, étellel vagy szálláshellyel kínáltak, még akkor is, ha kevés volt a tulajdonuk. Amikor elindultam, vagy gyanakodtam ezen a nagylelkűségen, vagy túl gyorsan száguldottam tovább, mielőtt meggondoltam volna a megállást. De, idővel megtanultam beengedni az embereket egy mélyebb kapcsolatba és ez nagyobb boldogsághoz vezetett.

Át lehet jutni a válságon

Nem tudtam volna biciklivel eljutni Bhutánba anélkül, hogy ne szembesüljek egy-két válsággal. Valamikor mindannyian válsággal szembesülünk. Lehet, hogy nyalogatjuk a sebeinket, és újra nyeregbe ülünk, de ahhoz, hogy pszichológiailag átjussunk a válságon, mások támogatására van szükségünk. Időt kell adnunk magunknak arra is, hogy megértsük a történteket, és biztosítsuk, hogy céltudatosan haladjunk előre. Ezek mind elengedhetetlenek a rugalmassághoz, és ami segített az utam során.

Nem tudod legyőzni a millió csillagos szállodát

Semmi sem jobb, mintha a csillagok alatt hever egy egész napos hegyi kerékpározás után. Az ember a természetből származik, mégis időnk nagy részét zárt térben töltjük kiépített, gyakran mesterkélt közösségi terekben, amelyek nem felelnek meg az alapvető szükségleteknek. A természet nélkülözhetetlen jólétünkhöz, nem csak azért, hogy a pillanatban nyugodtnak és békésnek érezzük magunkat, hanem azért is, hogy az emberi életet a következő generációkon át fenntartsuk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________